hirdetés
finnovisok10.png

Mit esznek a gyerekek a finn óvodákban?

Ők is háromszor étkeznek, de a szokásaik eltérnek magyar társaiktól: sok gyümölcsöt és zöldséget kapnak, a teát nem ismerik, kakaót nem isznak és fogmosás helyett fogtisztító pasztillát kapnak.
Pente Bernadett cikke a Finn konyha blogon - szmo.hu
2020. október 21.


hirdetés

Bernadett több mint 20 éve, nyelvtanulási célból ment Finnországba, de az élet útjai kifürkészhetetlenek, s miután több ezer kilométerre hazámtól megismerte magyar párját, ott alapítottak családot. Magyar nyelvet tanít, mellette a finn gasztronómia szerelmese lett, amit a Finn konyha blogon is bemutat.

Az iskolai étkezésről szóló bejegyzés után most nézzük mit esznek a gyerekek a finn óvodákban. Elsősorban a saját tapasztalataimról írok, amit a gyerekeim óvodájában láttam.

Finnországban nincs külön bölcsőde.

Az óvodába (päiväkoti) kb. 10 hónapos kortól 6 éves korig járhatnak a gyerekek (nem kötelező), majd utána jön az egy éves előkészítő iskola (sokszor helyileg ez is az óvodához tartozik, kötelező). Az ovi nem ingyenes, a jövedelem és az igénybe vett szolgáltatások alapján (hány órát tölt ott) kell fizetni érte.

Az alacsonyabb jövedelműeknek kevesebbet, a magasabb jövedelműeknek többet kell fizetni. A második, harmadik gyermek után már arányosan kevesebb a díj. Magánóvodák is szép számmal vannak, ahogy családi magánvállalkozások is. A magánóvodákat is a város felügyeli. Az óvodai étkezés ingyenes.

Reggeli

hirdetés

Az óvodai étkezési ajánlásokat is természetesen az Állami Táplálkozási Tanácsadó Testület állítja össze, csakúgy, mint az iskolai ajánlásokat. Amennyiben a gyerek egész napot tölt az óvodában, három étkezésben részesül. A finn gyerekek többsége a reggeli előtt érkezik, ami 8-8.30 között van. Természetesen lehet otthon is reggelizni, ha valaki később szeretne érkezni. Általában a reggelit és az uzsonnát az óvoda konyháján készítik el, míg az ebéd egy iskolából vagy központi kifőzdéből érkezik.

A reggeli többnyire - váltakozva, hol vízben, hol tejben főtt - kásaféle: tejberizs, tejbegríz, zabkása vagy négyféle gabonából készülő kása.

Említettem már, hogy a finn felnőttek is szívesek esznek kását, mert egészséges. A kása mellé a nagyobbak - 3 éves kor felett - kapnak még egy szelet vajas kenyeret - teljes kiőrlésű- vagy rozskenyeret vagy félbarna zsemlét, váltogatva - sajttal vagy sonkával és pár szelet zöldséggel: uborka, paprika, paradicsom. Többnyire reggelire van egy kis gyümölcs is, pl. alma, körte, narancs, szőlő stb. Péksüteményeket nem adnak az óvodában.

Ünnep közeledtével a gyerekek az óvó néni segitségével kis kalácsot (pulla), muffint vagy kekszet készíthetnek. Ilyenkor a menzán is az ünnepekre jellemző ételek kerülnek terítékre. A gyerekek születésnapját azonban általában sütemények, torta és cukorka nélkül ünneplik, inkább énekkel, játékokkal, rajzokkal. Nem szokás az óvodába tortát, süteményt vagy kekszet vinni.

Ebéd

Az ebéd 11-12 óra között van, és hasonló az iskolásokéhoz.

Egy főételt, plusz friss zöldségfélét - salátát, reszelt sárgarépát, uborkát kínálnak. Kenyér, tej, kefír és víz jár még az étkezéshez. Az óvó nénik segítenek kiadagolni az ételeket a kisebbeknek, a nagyobbak saját maguk szedhetnek, a salátafélékből is választhatnak.

A gyerekek viszik az asztalhoz a tálcát, maguk kenik meg a kenyeret, ők viszik vissza és szortírozzák a koszos edényeket. Az étkezés barátságos, jó hangulatú, még ha néha nagy kihívást is jelent a gyerekeknek. Mindent meg kell kóstolni, ez az alapszabály, s erre bíztatnak az óvó nénik.

Egészséget az ételekből! Az egészséges menü képe. Kép: ruokavirasto.fi

Étkezés után fogmosás nincs, helyette 1 db xylitol pasztillát (tablettát) kapnak, amit elszopogathatnak. Finn fogorvosi kutatások ugyanis kimutatták, hogy a 100%-os xilit rágógumi vagy szopogatható tabletta csökkenti a lepedéket (plakkot) a fogakon. A fogszuvasodást megelőzendő ajánlott naponta 2–3 alkalommal elszopogatni egy-egy tablettát az étkezés után. Ezt már egészen kisbabakorban, a szilárd ételekkel való ismerkedéssel egyidőben ajánlják bevezetni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
hajmosas.jpg

Végre kiderült, hogy milyen gyakran kell hajat mosni

Edzés után semmiképp ne samponozzunk, mert az izzadságból kicsapódó sótól szebb lehet a hajunk.
Fotó: Unsplash/Erick Larregui - szmo.hu
2020. november 16.


hirdetés

Az emberek többsége túl gyakran mossa samponnal a haját, ami eltávolítja a természetes olajokat, ettől pedig száraz és töredezett lesz a haj, írja egy New York-i fodrászszalon tulajdonosának véleménye alapján a Mirror. Julien Farel szerint a gyakori hajmosással éppen ezért több kárt okozunk magunknak, mint amennyi hasznunk lesz a mindig frissen mosott frizurából.

A szakértő ezzel szemben azt javasolja, hogy hetente kétszer, maximum háromszor mossuk samponnal a hajunkat.

Tapasztalatai szerint a vendégek haja sokkal kevésbé zsírosodik, ha heti néhány alkalomra csökkentik a hajmosást. A fejbőr ugyanis faggyút termel, mely segít a haj természetes állagának és puhaságának megőrzésében.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
Paris_vue_densemble_tour_Eiffel.jpg

Melyik nagyvárosokban a legdrágább az élet a koronavírus óta?

Párizs lassan megfizethetetlen, de nem vágyunk Damaszkuszba.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. november 18.


hirdetés

Minden bizonnyal veszített varázsából a nagyvárosi lét, amióta a pandémia sújtja a világot, hiszen a legsúlyosabb gócpontok éppen ezekben alakultak ki.

Nemcsak a koronavírus, hanem az ezzel összefüggő valutaárfolyamok - a dollár zuhanása, az euró és a svájci frank emelkedése - és a megélhetési árak is nagyban változtak az Economist legutóbbi, márciusi Intelligence Unit-felmérése szerint, amely 133 város figyel és rangsorol 138 mindennapi költség alapján.

Fél év alatt néhány európai nagyváros megelőzte a korábbi éllovas Szingapúrt és Oszakát. Ugyanakkor olcsóbb lett Afrika, az amerikai földrész és Kelet-Európa.

Az első három helyen most Párizs, Hongkong és Zürich osztozik. Szingapúr a korábbi első helyről a negyedikre esett vissza, amelyhez hozzájárult a külföldi munkavállalók nagyarányú hazatérése a járvány miatt.

A városállamnak 17 év óta először csökkent a lakossága. Oszaka 2.-ból 5. lett, holtversenyben Tel-Avivval. A Top 10 további sorrendje: Genf, New York, Koppenhága és Los Angeles. Valamivel barátibbak az árak Sydney-ben (15.) és Londonban (20.), míg Moszkva a 106., Új-Delhi pedig 121. a listán – idézte a CNN.

hirdetés

A legnagyobbat Teherán lépett előre, a 106.-ról a 79.-helyre, ahol részben az amerikai szankciók okozták a drágulást. Ezzel szemben a legnagyobb árcsökkentést Reykjavik, Rio de Janeiro és Sao Paulo mutatták. Az EIU szerint a brazil városoknál döntő hatása van a gyenge nemzeti valutának és az egyre nagyobb szegénységnek, miközben a dél-amerikai óriás a járvány egyik legnagyobb áldozata. Ugyancsak viszonylag kevés pénzből ki lehet jönni Buenos Airesben, mert a kormány árkorlátozásokat vezetett be a pandémia miatt.

A megélhetés ára szerint e besorolásban Damaszkusz az egyik legolcsóbb, csak Taskent, Lusaka, Zambia, Caracas és Almati előzi meg.

Nem meglepő a felmérésnek az a megállapítása, hogy az elektromos áram fogyasztói ára globálisan emelkedett, miközben a ruhaárak zuhantak.

Mindkettő vélhetően összefügg azzal, hogy egyre többen dolgoznak otthonról, és az utóbbi miatt nagyobb lett a kereslet az otthoni elektronikai eszközök iránt. Nagyobb áramfelhasználást vont maga után, hogy az emberek inkább otthon főztek az étterembe járás helyett, és szórakozásaik helyszíne is többnyire a nappalijuk volt.

Ezzel szemben világviszonylatban nem emelkedett számottevően az alapvető élelmiszerek ára, a személyes higiéniai és szépségápolási szereké, továbbá az alkoholé és a dohányé viszont igen.

Az EIU előjelzése szerint ezek a trendek 2021-ben is folytatódnak.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
gyerekek_ck1.jpg

„Zuhanás közben kell megtanulni repülni” – három dolog, amit szülőként tanulhatunk

Mint minden lista, ez is szubjektív. A szerző a tengernyi lecke közül három fontos dolgot mesél el, amit szülőként megtanult, biztatva az olvasót saját tapasztalatai átgondolására!
Frank-Bozóki Eszter írása a 7köznapi pszichológia blogon, Címkép: People photo created by master1305 - www.freepik.com - szmo.hu
2020. november 17.


hirdetés

Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Jól emlékszem, hogy amikor a férjemmel az első gyerekünket vártuk, rengeteg tudományosan megalapozott, jól megfontolt elképzeléssel készültünk a születésére. Pontosan átbeszéltük, hogy “mi aztán ezt tuti nem így”, és “én majd biztos így, meg biztos úgy”, és “nézd az XY hogy csinálja, na majd mi!” (ismerős?)

Ez persze mind szép és jó, csak egy dolgot hagytunk ki a képletből: a gyerek nem festővászon, amit telepingálunk és kész!

Kifelejtettük, hogy van a gyereknek egy veleszületett kis csomagja, egy csokor adottsága, ami bizony sokat formál azokon a hatásokon, amelyek őt érik. Nem beszélve arról, hogy ő maga milyen hatásokat vált ki a környezetéből.

Szóval nagyjából a szülőség első hónapjáig jutottunk, mire az elvek nagy része szép lassan a kukába került, és rájöttünk, hogy itt bizony zuhanás közben kell megtanulni repülni.

hirdetés

Ebben a szubjektív cikkben a tengernyi lecke közül három fontos dolgot szeretnék elmesélni, amit szülőként tanultam meg, biztatva az olvasót saját tapasztalatai átgondolására!

Lehet, hogy hasonlít, de Ő nem én!

A világban való eligazodáshoz valahogy bennünk van a hasonlítási kényszer. Végülis ez nem furcsa, hiszen amikor valami újjal találkozunk, akkor meglevő kategóriákba próbáljuk illeszteni, és ehhez bizony össze kell vetnünk egy régi verzióval. Hát valahogy így kezdődik a gyerekes élet is, és itt a régi verzió a szülő: „Nézd már! Pont olyan, mint az apja!” és „a kezei, mint az anyjáé”, és „pont annyit alszik, mint a nagyapja”...

A környezet valahogy kezdettől fogva arra szocializál minket, hogy gyerekünket hasonlítgassuk, és találjunk egy megszokott támpontot, amire ráhúzhatjuk vélt tulajdonságait. És ha mindez találkozik a talán kicsit nárcisztikus, de talán azért természetes érzéssel, hogy szeretnénk, hogy az a kölök kicsit ránk is üssön, akkor belecsúzhatunk abba, hogy azt érezzük „jéé, pont olyan, mint én voltam gyereknek” vagy éppen "pont nem olyan" (ami szintén problémát okozhat). Ez ugyanakkor egy meglehetősen veszélyes terep.

Talán ismerős az érzés, amikor az ember gyereke vízválasztó időszakhoz érkezik, legyen ilyen például az iskolakezdés.

Mi halálra szorongjuk magunkat azon, hogy vajon hogyan fog tudni helytállni az a szegény gyerek, miközben ő izgatottan várja a nagy iskolások életét. Azt gondolom, hogy egy bizonyos szintű aggodalom természetes, de például ebben a helyzetben azért érdemes átgondolni, hogy ezek az érzések tulajdonképpen kiről is szólnak.

Lehet, hogy nekem volt nehéz az elválás? És én nem tudtam kiállni magamért? Nagyon fontos szétszálazni, hogy mi az, amit mi hozunk magunkkal, mi szól a bennünk levő, és mi a valódi gyerekünkről, mert különben szép lassan, akár tudattalan reakciókkal bele tudjuk lökni gyerekünket abba a szerepbe, amiben mi magunk voltunk.

A második gyerekkor gyógyító hatása

Az előbbiekből következik második nagy tapasztalásom: a szülőséggel saját gyerekkoromat is valamennyire újra átélem.

Azáltal, hogy gyerekünkkel újra megtapasztaljuk a gyerekkor szakaszait, lehetőségünk van, hogy saját félelmeinkre, gátlásainkra is választ kapjunk.

Tipikusan ilyen kérdés volt számomra az elmúlás, a halál, amiről gyerekként nem igazán beszéltünk, később pedig igyekeztem elnyomni magamban, mintha elkerülhető lenne, ha nem téma. Hát a gyerek nem finomkodik. Kérdez! Mond! És kérdez újra! És újra! És milyen jól teszi! És én megfogadtam, hogy nem lesznek tabuk, hanem az ő szintjén, az ő nyelvezetén, de mindenről beszélni fogunk.

Így esett, hogy az esti mese, és az ovis zsúr megvitatása után a következő kérdés arról szólt, hogy mi történik velünk a koporsóban?

Én ugye eldöntöttem, hogy saját tudásom és hitvallásom szerint mindenre válaszolok, és bár éreztem, hogy nehéz súly nehezedik a mellkasomra, de újra és újra válaszoltam a felnőtt fejjel talán egyre bizarrabb kérdésekre. Ő megnyugodott, én ismét levegőhöz jutottam. Azóta számtalan ilyen beszélgetésünk volt, és bizony beletanultam, megszoktam, és már nem okozza a kezdetben érzékelt fájdalmat és szorongást. A saját elemi félelmeinket is feloldhatjuk azáltal, hogy picit a gyerekünk szemüvegén keresztül tekintünk a dolgokra.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
semmitteves_ck.jpg

Ti hogyan csináljátok a semmittevést? 50 tipp, hogy valóban jólessen!

Elsőre biztosan nevetségesen hangzik, pedig ma már bizonyított tény, hogy a tétlenség jót tesz: lazít, kikapcsol, megnyugtat, kiszakít a hétköznapokból, felszabadít, kreatívabbá tesz, és még fiatalít is!
Iványi Orsolya írása a Neverordinary blogon, Címkép: A házaspár Instagram oldala, Címkép: Free-Photos képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2020. november 23.


hirdetés

"A Neverordinary a 40 feletti nők találkozóhelye, blog, női klub és még sok más. A pasim (most már férjem) kezdte el mondogatni, hogy arról írjál, ami történik veled: 42 évesen elköltöztél (megint) egy új országba, egy emberhez, akit alig ismersz, feladtad az eddigi életed, próbálod megvalósítani az álmaidat, és még öregszel is. Valahogy így jött a képbe, hogy arról kellene írni, hogy igenis 40 felett is van élet! Lehet pasit találni, lehet új karriert építeni és lehet életmódot is váltani. Éljenek a 40 feletti nők!"

Az évek alatt szisztematikusan elsajátítottam, hogyan lehet bűntudat nélkül semmit csinálni, így ma már büszkén állítom: gyakorlott semmittevő vagyok!

A semmittevés lényege, hogy nincs célja, amikor csak úgy vagyunk. Létezünk.

Sokunkat úgy neveltek, hogy a tétlenséggel járó bűntudat alapból ott van bennünk, így az valóban munka, hogy ne érezzük magunkat ettől rosszul. És egyébként is, jár a semmittevés 40 felett (is - szerk.)!

Ezért is örültem nagyon, amikor Emese pár hete a zárt csoportban felhozta a kérdést a tagoknak: Ti hogyan csináljátok a semmittevést? Nos, jobbnál jobb ötleteket kapunk, íme!

1.

hirdetés

Egy ideig csinálj nagyon valamit, túrázz, fuss, takaríts. Tűzd ki a célt. Ha ez megvan, utána olyan édes a semmittevés! – Vali

2.

Egy nagyon jo kikapcsolási módszer egy kávé/tea mellett nézni az embereket, vagy utcán, parkban. Így van egy kis aktiv cselekvés a passzív bambulás mellett, mert nem csak az embereket lehet nézni, hanem egy fa leveleit, a lombkorona változó színeit az őszben, avagy ahogy leesik a levél.. – Gabriella

3.

Ha nagyon semmi, akkor olvasok. Ha valami, akkor alkotok. Akvarellezek, gyöngyözök, kötök, horgolok, közbeni sorozatot nézek vagy hangoskönyvet hallgatok. Illetve bújok a kutyusaimmal, vagy a nyuszikkal. – Betti

4.

Könyvesbolti olvasgatás vásárlási cél nélkül…pl olyanokba beleolvasni, amit tuti nem vennék meg, de vajon miről szólhat? – Gabriella

5.

Festés nem szép kép előállítása céljával (tiszta kudarc), hanem csak úgy. Skiccfüzetem van, akvarell festék. Minden színt kipróbálni (egyszerűen kis négyzeteket festeni), aztán ugyanezt egymás mellé különböző higitásokkal. Aztán keverni őket: mi jön ki. Aztán tűfilccel megspékelni. Aztán a különböző ecsetekkel próbálkozni.

6.

Nekem leginkább a sorozatnézés jött be mint kikapcsolódás, a járvány előtt én semmi ilyesmit nem néztem. Az a legjobb, ha idegen nyelven megy, és feliratozott, mert akkor muszáj a filmre koncentrálnom. Imádtam a dán Borgent és az izraeli Fauda-t. – Nóra

7.

Mézeskalácsokat díszítek. – Ildikó

8.

Én például azért sportolok rengeteget, mert akkor kapcsol ki teljesen az agyam. Egyszerűen megszűnik a világ, csak a sejtjeim maradnak, vagyis akkor tényleg a saját molekuláim szintjén létezem. Nincsenek gondolataim, néha jön egy nagy örömhullám (gondolom az endorfin, ahogy elszabadul), de más nincs. – Miléna

9.

Véleményem szerint a bűntudatmentes semmicsinálást kell megtanulni, ami lehet bármi, amit nem valamilyen külső vagy belső kényszer hajt. A semmitcsinálást meg kell tanulni élvezni bűntudat nélkül. Ez a lényeg. – Monica

10.

A tengernél vettem észre, hogy ha csak ülök, nézem azt a csodás színű vizet, néha kint a parton vagy a kavicsokon ülve a vízben és a napsugár játékát figyeltem és a színeket, formákat, amik ott kialakultak… Aztán kiderült, nem kell, hogy tengervíz legyen, mert az nehezen megoldható. Tó, patak… sőt fürdőkádnyi víz gyertyafényben.. – Andrea

Elsőre úgy tűnhet, hogy ezen a képen Miranda Priestly bámulja a tengert Portovenereben, de igazából én vagyok!

11.

Éneklés! Én először a lányom 18. szülinapjára készülve énekeltem, az akkor nagyon divatos “Schoolbag in hand”-et a Mamma mia-ból. Ez több, mint 2 éve volt, azóta rendszeresen járok is ének órára, nagyon élvezem! – Eszter

12.

Minden hétfőn 2 órás masszázs. Azért 2 óra, mert kb 40 perc kell, hogy el tudjak lazulni, lealitani az agyam. Nagyon nehéz, és így is csak agykontrollal tudom megtenni. Zongora jazzt hallgatok közben, semmi beszélgetes. – Nóra

13.

A céltalan autózás akárhova, közben a kedvenc zenéimet hallgatva. A lényeg, hogy csak suhanjon alattam az út. Már próbáltam definiálni magamnak, hogy vajon miért éppen ez kapcsol ki. Valami olyasmit sikerült összeraknom, hogy az indulás és a megérkezés között van egy idő dimenzió, amikor semmi más nem létezik, pont azért, mert úton vagy. Lehet oltári hülyén hangzik, de mégis igaznak tűnik a számomra. – Anna

14.

Ahhoz, hogy kiürüljön a fejem, nekem elég egy óra spinning. Semmi sem kapcsol ki jobban a világból! – Jucus

15.

Én azt vettem észre, hogy bármennyire elsodornak a tenni- és töprengeni valóim, a nagy felismerések és önmegfejtések, amikor a kutyámmal és/vagy a cicáimmal vagyok önkéntelenül mosolyogni kezdek, átmegyek felszabadult pajkos kislányba, és egyszerűen boldog vagyok! Lehet idétlenül ugrálnom, fejhangon sikítoznom, zagyva kedvességeket kántálnom nekik. Szeretik. Ők is. A családom komoly férfitagjai pedig nagyon jól szórakoznak rajtunk – Hédi

16.

Nagyon jó kérdés, mostanában szembesültem vele, hogy nem tudok “semmit” csinálni. Teljesen átérzem a problémádat! Én a magam részéről futok, de volt már olyan, hogy megszakítottam a futást, leültem a Tisza parton, és csak néztem egy órán át a vizet és a szitakötőket. Ez minden, ami eszembe jut. – Ágnes

17.

Valamit összeszerelni, pl ikeás butorok, kikapcsol teljesen! – Karolin

18.

Kert. Messze van, utazni kell hozzá, de a kert vakargatás volt eddig a legjobb ötlet. Más jógázik, én gyomlálok….-Andrea

19.

Mostanában van egy uj relaxácios technikám: gombázni! Csak mész, és mész és keresgélsz! Csak egy párat ismerek, azokat megeszem, a többit ott hagyom, vagy ami megtetszik, hazaviszem, és meghatározom, ha tudom könyvből! De a keresés és találás öröme visz elöre, s pucolja belölem a stresszt! – Judit

20.

így 40 felett jöttem rá, hogy nekem igenis szükségem van erre! Hogy túlpörgetett időszakok után, ne menjek sehova, ne találkozzak senkivel, ne kelljen kiöltöznöm, megfelelnem mások elvárásáinak, stb. csak magammal legyek. Egyébként néha ez a legnehezebb: csak a saját társaságunkban lenni és meghallani a saját hangunkat! Nem kell mindig “valamit csinálni”, nem kell mindig teljesíteni! Néha elég csak jelen lenni a saját életünkben! – Éva

21.

Kéthetente a naptáramban beírva MEGENGEDEM MAGAMNAK, hogy bűntudat nélkül egész nap ne dolgozzak. Ilyenkor baráti összejövetel van. Ebéd, kártya, társasjáték, röhincsélés éjfélig. Nincs közben telefon, csak örülünk egymásnak és vihogunk. Néha a tiarámat is felteszem, amit tőlük kaptam szülinapomra és királylány vagyok. Hétközben pedig heti 2 jóga. Nagyon-nagyon kezdő vagyok még. Sokáig azt hittem, hogy ez valami úri huncuntság, de nagyon kell, hogy ne makkanjak meg. – Edit

22.

Van egy fura szokásom, nagyon relaxál, ha végigjárom a kedvenc boltjaimat, de nem szoktam vásárolni, csak megnézem a kínálatot, vagy elkísérem a barátnőmet vásárolni, és annak örülök, hogy nem nekem kell próbálgatnom a ruhákat. – Nóra

23.

Főzés. Elsősorban keleszteni valamit. Látni ahogy “életre” kel valami. Vagy órákon át raviolit/tortellinit/friss tésztákat készíteni. – Nóra

24.

Az én agyam állandóan zakatol, és azt a tippet kaptam, hogy kezdjek el a testem fizikai érzeteire koncentrálni. Érezni, ahogy a fenekem nyomja a padot. Ahogy a hátam érintkezik a támlával. Kezdjem érezni a felületet, amin végighúzom az ujjamat. Az ilyen érzetek segítenek “jelen” lenni, és teljesen kikapcsolják az agyat. Vagyis másképp foglalják le. Ha pedig jelen vagy a pillanatban, onnantól könnyebb relaxálni, másra figyelni. Paradox módon ez a kifelé figyelés segít befelé figyelni, mert lecsendesíti az agyat. Nekem bevált, azonnal kikapcsol. – Klaudia

25.

Este pedig a gondolatstop segít, lefekvés után, ahogy indul a gondolat, csak annyit mondok, h stop. Jön a következő, stop. És így tovább. Először 25 stop után állt meg a gondolatmenet, most már kb. 3 stoppal megáll, és elalszom. – Klaudia

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!