hirdetés
 
 
mkkp0
Mit akar plakátjaival a Kétfarkú Kutya Párt?
Azt mondják, soha nem lesz belőlük komoly párt, most az ellenzék helyett kénytelenek a szolidaritás mellett kampányolni.
Láng Dávid - szmo.hu
2015. június 15.


hirdetés

Az egész magyar internet felbolydult egy hete, amikor a Kétfarkú Kutya Párt a Vastagbőr bloggal közösen bejelentette, hogy ellenkampánnyal szeretnének reagálni a kormány bevándorlókról szóló plakátjaira. Eredetileg 3 millió forintot akartak összegyűjteni, de azóta már ennek a tízszeresét is túlszárnyalták. Kovács Gergővel, a párt alapító elnökével arról beszélgettünk, mi csaphatta ki ennyire a biztosítékot az emberek egy részénél, lát-e ma kormányképes alternatívát Magyarországon, és hogyan képzeli el az akció fényében az MKKP jövőjét.

– Mikor találtad ki az ellen-plakátkampányt, és miért pont a Vastagbőrrel együtt fogtatok hozzá?

– Úgy alakult, hogy egymástól függetlenül jutott eszembe nekem és nekik is. Gyakran szoktunk beszélni egymással az Átlátszó ügyei miatt, és mikor megemlítettem nekik az ötletet, mondták, hogy ők is kitalálták ugyanezt pár órával korábban. Így abban maradtunk, hogy csináljuk együtt, legalább meg tudjuk osztani a teendőket.

mkkp1

Gergő a Kutyapárt 2010-es "nagyonnaggyűlésén" a Kossuth téren

– Hogyan válthatott ki ez a téma ekkora aktivitást az emberekből?

– Ezek a dolgok jó ideje halmozódtak, és szerintem a nagy többségnél most telt be a pohár.

"
Gyakorlatilag évek óta különböző társadalmi csoportok utálatát próbálja meglovagolni a kormány, lassan nem marad senki az országban, aki ellen ne szítottak volna már gyűlöletet.

Voltak már célkeresztben a hajléktalanok, a drogosok, a melegek, most pedig a menekülteken a sor. Van viszont egy jelentős különbség: az eddigi csoportokkal szembeni negatív érzelmekre még viszonylag könnyen tudtak alapozni, hiszen sokakat zavar például a hajléktalanok szaga és ápolatlansága, a drogosok eldobott fecskendői, vagy éppen az, ha két férfit csókolózni látnak.

A menekültekkel ellenben más a helyzet, a magyarok jó része eleve nem is érintkezett még velük. Aki pedig igen, többnyire azt láthatja, hogy dolgoznak, iskolába járnak, szóval teljesen normális életet élnek. Tehát ezzel most alaposan mellélőttek, őket egyszerűen nem utálják az emberek, és ezen a plakátkampány sem változtat. Viszont sokatmondó, hogy a mai közhangulatban egy „Welcome to Hungary!” feliratú plakát már kormánykritikának számít. Elég kellemetlen helyzetbe sikerült lavírozniuk magukat.

Névjegy

Kovács Gergő 1980-ban született Budapesten. Egyetemistaként Szegedre került, 2005-ben jelentek meg első street artos munkái a város utcáin. Ekkortájt vált ismertté a kétfarkú kutya figurája, illetve az „örök élet, ingyen sör, adócsökkentés” szlogen is. 2009-ben költözött vissza Budapestre, azóta itt tevékenykedik. Ebben az évben szervezte meg a 4K!-val közösen az általános tüntetést, amelyre több százan mentek el, teljesen értelmetlen dolgokért demonstrálva. Később a politikusok jogaiért is tüntettek, nagy sajtóvisszhang mellett.

A Kétfarkú Kutya Párt 2010-ben még egyesületként megpróbált elindulni az önkormányzati választáson, de nem sikerült elég ajánlószelvényt gyűjteniük. Kampány viszont volt, ekkor készült például Mogács Dániel legendás beszélgetése Kálmán Olgával. Négy évvel később újra szerettek volna indulni, ekkor viszont a párt hivatalos bejegyzésének elhúzódása miatt nem volt rá lehetőségük.

– Mit gondolsz azokról a véleményekről, hogy ha valami ellen kell összefogni, egyből összezárnak a magyarok, valami mellett viszont sosem lennének képesek ilyen szinten kiállni?

– Fontos kiemelni, hogy

"
a kormánynak való beszólás nekünk nem a cél, hanem egy eszköz arra, hogy a társadalmi szolidaritás mellett kampányoljunk.

Az egész nem arról fog szólni, hogy óriásplakátokon szidjuk a Fideszt, fene fog egy gyűlöletkampányra egy másik gyűlöletkampánnyal válaszolni. Meg úgyis már eleve sokan utálják őket. Most viszont a Fidesz utálata mentén tudunk kiállni a társadalmi szolidaritásért, amit itthon egyébként elég kevesen vállalnak fel. Ez pedig szerintem már egy kimondottan jó cél.

– Számítasz arra, hogy megpróbálják valahogy megakadályozni a plakátok kihelyezését?

– Beszéltünk jogászokkal, annyi a lényeg, hogy nem lehetnek megtévesztőek a plakátok. Tehát nem beszélhetnek a kormány nevében, és nem lehet rajtuk az sem, hogy nemzeti konzultáció. De ezen túlmenően más akadályt nem látok. Egy évvel ezelőtt persze még lehetetlen lett volna keresztülvinni egy ilyen kampányt, hiszen minden plakáthely Fidesz-közeli arcok kezében volt. Azóta viszont, hogy Simicska szembefordult a párttal, elhárult az akadálya. Ebből a szempontból nekünk ez kimondottan jól jött. A konkrét terveket még nem küldtük el, de magára az ellenkampányra már rábólintott a cége.

mkkp3

– Mikor kerülhetnek ki a plakátok?

– A nagyobb kampányok általában minden hónap 1-jén és 16-án indulnak, úgyhogy első körben a július 1-jét célozzuk meg. De mivel a pénzgyűjtő akciót kéthetes időtartamra hirdettük meg, és még csak a félidőnél járunk, lesz majd egy második kampány is, ami július közepétől augusztus közepéig fut majd. Persze valószínűleg jövő héten már jóval kevesebb pénz fog bejönni, mindig az elején a legnagyobb a hullám, aztán fokozatosan kifullad a dolog.

– Mi lesz a területi eloszlás?

– Budapestre kerül körülbelül a fele-harmada, a maradék pedig elosztva az ország többi részében. Nyilván lesznek specifikus helyszínek, Felcsút például kihagyhatatlan, és szerencsére van is ott plakáthely. Vagy Pécs, ahol valahogy elfelejtettek konzultálni a helyiekkel arról, hogy a város mellé tervezik a paksi erőmű atomhulladék-lerakóját. Oda ezzel az üggyel foglalkozó plakátokat szánunk. Illetve lesz mutatóban egy-kettő a nyugat-európai nagyvárosokban is, például Londonban, Berlinben, vagy Bécsben. Ezt megígértük az ott élő magyaroknak, hiszen tőlük is rengeteg pénz jött be. De hogy azokon milyen felirat lesz, egyelőre fogalmam sincs.

Néhány plakátötlet (még nem a végleges tervek):

mkkp6

mkkp8

mkkp5

– Szerinted hogy tekintenek az emberek most az MKKP-re? Inkább a vicces, street artos vonal él még bennük, vagy már a komolyabb megnyilvánulásaiddal azonosítják?

– Inkább a vicces oldaláról, hiszen azért elég kevés komoly dolgot csináltam eddig. A plakátokat is igyekszünk humorosra venni, már amennyire ez lehetséges ebben a témában. Az biztos, hogy a szó valódi értelmében vett komoly párt soha nem lesz belőlünk. Persze sokan mondják, hogy ezzel a kampánnyal most fejest ugrottunk a mélyvízbe. Nekem is furcsa ez kicsit, de valakinek egyszerűen muszáj volt megcsinálnia, hiszen az ellenzék láthatóan képtelen bármit tenni.

Sőt, az igazán paradox az, hogy eleve nem is az ellenzék, hanem maga a kormány feladata lenne kiállni a társadalmi szolidaritás mellett. Ami itt zajlik, tehát hogy egy rakás pénzt elköltenek pont az ellenkezőjére, hosszú távon nagyon káros következményekkel jár.

Így sosem fognak normálisan állni egymáshoz az emberek, úgyhogy most kénytelenek vagyunk mi kampányolni érte.

– Mi volt a kiváltó oka, amikor a Facebook-oldalon nyíltan is elkezdtél politizálni, és komoly cikkeket megosztani?

– Ez azért elég ritkán fordult elő, igyekszem magam távol tartani a nyílt állásfoglalástól. A visszajelzésekből is látom, hogy nem ezt várják az emberek a Kutyapárttól. Persze volt rá példa, hogy eldurrant az agyam, például amikor Bajnai csatlakozott a Millához. Iszonyúan felidegesített, hogy végre lett volna egy normális civil mozgalom komoly támogatottsággal, amit egy módon lehetett tönkretenni: pont úgy, ami végül történt. Ennek kapcsán tényleg sokat posztoltam, de utólag már nagyon bánom, belátom, hogy nekünk nem ez a dolgunk – akkor le is iratkoztak egy hónap alatt legalább tízezren. Most már figyelek rá, hogy ne csináljak hasonlót. Szerencsére a legnehezebb témák többségét is meg lehet fogni a vicces oldaláról, és úgy már rögtön más a fogadtatás is.

mkkp2

– Sajnálod, hogy nem tudtatok elindulni tavaly a választáson?

– Persze, nagyon jó lett volna, de pont lecsúsztunk a határidőről. Nyilván soha nem fogom tudni bizonyítani, volt-e benne szándékosság, mindenesetre elég furcsa, hogy éppen a választás után két héttel jegyeztek be minket végül. És maga az indoklás is, amivel előtte elutasították: a Kúria azt írta, erkölcstelen képzettársításokra adhat alapot a nevünk. A KÚRIA szerint, érted… De én ráérek, fiatal vagyok, majd elindulunk három év múlva.

– Mit tippelsz, milyen eredményt érhettetek volna el?

– El se tudom képzelni. Részben emiatt is szeretnék elindulni, hogy kiderüljön. A mostani felhajtás viszont biztató, úgy tűnik, jól fogunk kijönni belőle, és népszerűbb lesz tőle a Kutyapárt. Ráadásul azt is láthatják az emberek, hogy nem csak idétlenkedés, amit csinálunk, képesek vagyunk értelmesebb dolgokra is.

– Maga a párt mennyire aktív most, hány tagja van például?

– Én kirakok naponta két képet a Facebookra, nagyjából ennyi az aktivitás. Tíz alapító tagunk van, még csak most intézzük a bankszámla- és az adószámot, illetve a többi hivatalos ügyet. Nyilván annyira nem is kell sietni vele, hiszen még bőven ráérünk a következő választásig. Az viszont már korábban is problémás volt, hogyan tudnánk országos szervezetet kiépíteni. Amikor még úgy tűnt, hogy időben bejegyeznek minket, lementünk pár vidéki nagyvárosba, de akkor is látszott, hogy nem egyszerű a dolog.

Leginkább attól félek, hogy a kommunikációt olyan emberekre bízzam, akiket adott esetben épphogy csak megismertem. Hiszen mi van akkor, ha első benyomásra jó fejnek tűnik, megtesszük helyi főnöknek, aztán két nappal később részegen nekiáll hülyeségeket beszélni? Ráadásul én sem tartom magam túl jó vezetőnek, választások között nyilván el tudom irányítani egyedül is a pártot, de kampányban egy országos szervezet élén állni teljesen más szituáció. Arról nem is beszélve, hogy elegendő aktív és lelkes tagot toborozzunk. Szóval lesz ezzel teendő bőven, ha egyszer belevágunk.

mkkp10

– Más párt keresett meg téged azzal, hogy legyél a jelöltjük, vagy a kampánytanácsadójuk?

– Nem, szerintem már tudják rólam, hogy minden párttól rosszul vagyok. Annyiszor elmondtam, hogy nem is próbálkoznak vele.

– Látsz most kormányképes alternatívát Magyarországon?

– Nem látok, sőt még olyat se, ami bármilyen szinten alternatíva lenne. A baloldali ellenzék helyzete kétségbeejtő, egyszerűen nem érezni rajtuk, hogy bármit előreléptek volna egy, vagy akár öt évvel ezelőtthöz képest. A legfőbb probléma, hogy azok, akik korábban kormányoztak, egyedül már képtelenek nyerni, viszont elvisznek annyi szavazatot, hogy az új szerveződéseknek sem megy nélkülük. Így muszáj velük összefogni, ezzel viszont több millió embertől alapból elvágják magukat.

Az MSZP-n ráadásul azt látom, hogy eleve semmi kedvük az egészhez. Abszolút nem érdekli őket, hogy még valaha hatalomra jussanak, 15 százalékos pártként el tudnának létezni még évekig. Van nagyjából ötszáz ember, aki ebből megél, és ennyivel meg is elégednek.

Azok között, akik az év eleji tüntetéseket szervezték, akadtak egész jó szónokok, akiket fel lehetne építeni. Ráadásul ezeknek a szervezeteknek tudtommal a vidéki bázisuk is szépen növekedett, több nagyvárosban jelen voltak. De ez az egész is valahogy elhalt, nem lett belőle semmi. És ha akkor nem nőtt ki egy új párt, amikor a körülmények a lehető leginkább adottak lettek volna hozzá, nem tudom, minek hatására alakulhatna másképp mondjuk egy év múlva.

mkkp9

– Mi lehet a kiút, és mit tehetnél te (illetve az MKKP) azért, hogy javuljon a helyzet?

– Jelenleg nem sok mindent látok, ami bizakodásra adhatna okot. A Kutyapártban viszont szerintem van potenciál. Amikor a végül meghiúsult kampányt terveztük, rengetegen jelentkeztek aktivistának, legalább 1500-an töltötték ki az ívet. Az ő adataik továbbra is megvannak, Kutyatov-listának neveztük el. Nyilván a valóságban jó, ha a tíz százalékuk csinálna valamit, de 100-150 ember is sok.

Az látszik most, hogy a projektalapú finanszírozásra – tehát hogy egy adott célra gyűjtünk pénzt – van fogadókészség. Ennek nyomán valószínűleg gyümölcsfa-ültetésre, gerilla-parkosításra, és más hasonló akciókra is be lehetne gyűjteni a szükséges pár százezer forintot. Én leginkább ebben az irányban képzelem el a párt jövőjét. Illetve tervezünk egy nyomtatott álhír-magazint is, aminek a részletei még kidolgozás alatt vannak.

Ha érdekes volt a cikk oszd meg!


KÖVESS MINKET:





Miért nem hiszek a Valentin-napban?
Van egy mondás: Valentin-napon többen lesznek átverve, mint április 1-jén. Szerintem is. Csak április 1-jén legalább tudjuk, hogy átvertek. Vélemény.
Hargitay Judit - szmo.hu
2019. február 13.


hirdetés

Ismerek egy házaspárt. Jó barátaim, a lánynak én voltam az esküvői tanúja. A mai napig, ha együtt beülünk valahová, a férfi első dolga, hogy megrendeli a feleségének a diétás kólát, mert az a kedvence. Az asszony hálásan ránéz, és úgy villan össze a szemük, hogy elolvadok. Abban a szégyenlős, csendes, szinte észrevehetetlen szemvillanásban húsz év után is annyi szerelem van, hogy képes lenne újjáteremteni egy univerzumot, mint a Higgs-bozon.

A szerelmet magamban mindig egy kicsit “megünneplem”, ahol felfedezem. A metrón, ahol a fülhallgatós, tetkós tinisrác gyengéden hátrasimítja pattanásos kis barátnője arcából a haját, vagy nyáron egy vendéglő kerthelyiségében, ahol a szomszéd, középkorú asztaltársaságban egy nő rágyújt, a férje meg egy rosszalló pillantás után ellágyulva nézi a nejét, elhessegeti a füstöt, és csak annyit mond: “De utálom ezt a bagót, de neked még ezt is megbocsátom.” Nem is beszélve a fent említett diétás kólás kedvenceimről.

Tehát hiszek a szerelemben. Nagyon is hiszek. Csak egy kicsit úgy vagyok vele, mint a vallással (bármelyikkel): önmagában felemelő, fantasztikus, elementáris dolog, csak éppen sokkal több aljasságot láttam elkövetni a nevében, mint jót.

Mert ha körülnézek a világban – ez a munkám, figyelem az emberi sorsokat, és írok róluk – látom a szétszálazódott, vagy épp tragikusan összekuszált emberi viszonyok tömkelegét. A hazudozásokat, a látszat- és érdekkapcsolatokat, a huszonévesek párkeresési mizériáját, a rémisztően sok harmincas, negyvenes házaspár sárdobálós, minden mélységet alulmúló válási csatározásait, a pszichológushoz cipelt, zavarodott, kínlódó közös gyerekeket. És persze az önismeret, a kompromisszum, a másik iránti tisztelet, és a valódi szeretet teljes hiányát.

Azt gondolom, hogy a társadalmunk “nyomokban szerelmet tartalmaz” ugyan, mint valami biokaja, csak éppen Valentin-napon, a Nagy Szerelem Ünnepnapján az emberek túlnyomó részének sokkal több oka lenne egy kicsit tükörbe nézni, mint szívecskés lufikat és Pandora-karkötőket vásárolni.

Felvállalva, hogy most én leszek a rossz rendőr, vagy a Valentin-napi Grincs, mondok néhány példát. Csak ami kapásból az eszembe jut.

Ismerek egy férfit – negyvenes – aki tizenvalahány éve két nő között ingázik. Nyilván az egyik a felesége, a világ szemében húsz éve tökéletes a házasságuk. Úgy hívja őket, hogy “a Nagy Ő 1”, és “a Nagy Ő 2”. Valentin-napon mindkettőnek ugyanazt a parfümöt veszi meg (a Paco Rabbane Lady Million-jét, még a név is beszédes). Amikor egyszer rákérdeztem, miért nem választ legalább kétféle parfümöt, mégiscsak ízlésesebb lenne, annyit mondott: “Csak nem fogok két parfümnevet megjegyezni, hagyjál már! Még egyszer összetévesztem, és nézhetek.”

Aztán ismerek egy másik férfit, aki 17 évesen beleszeretett élete nőjébe. Évekre rá el is vette. Huszonkét évig gürizett érte meg a két gyerekükért. És huszonkét év alatt hivatalosan “csak” tizennégy (!) férfiról szerzett tudomást, akivel az egyébként világszép neje szénné csalta. És ő mindig megbocsájtott, míg végül már a fél város rajta röhögött, és nem bírta tovább. Azóta zajlik egy borzalmasan mocskos válás, ahol az asszony a szemébe vágta, hogy “már akkor utáltalak, amikor hozzád mentem”, de hát a pasi pénze azért nagyon kéne, ugye. És amikor ezt a férfit mi, a barátai megkérdezzük: “Még mindig szereted?” Szó szerint könnybe lábad a szeme, és azt válaszolja: “Egy hülye állat vagyok, de igen.”

Aztán ismerek egy nőt, aki 38 éves, és évek óta totál pánikban keres valakit, akihez hozzámehetne. Pár hónapja talált egy elvált férfit, két kicsi gyerekkel, akik az anyjuknál vannak, de sok időt töltenek az apjuknál is. Óriási a szerelem, tihanyi hosszúhétvégék, meg ausztriai sítúrák, sülve-főve együtt vannak. Aztán egy kávézás során, egy váratlan őszinteségi rohamában a nő kifejtette nekem, hogy az a terve, hogy a pasit kicsábítja külföldre – mármint hogy a férfi keressen kint munkát, mert brand menedzser egy elég jónevű multinál – és ott új életet kezdenek. Amikor rákérdeztem, hogy mi lesz a két kicsi gyerekkel, ez volt a válasz (szó szerint idézem):

“Majd utazgatnak. Ha már ekkora kompromisszumot kötök, hogy ott van két fattyú gyerek, meg még egy saját lakása sincs, mert otthagyta a nejének, csak nem képzeled, hogy még az életszínvonalamból is leadok? Nem fogok Tescós szaloncukrot venni, amikor a Stühmert is megengedhetném magamnak.”

És akkor még nem beszéltem a barátnőimről, akiket nős férfiak hada hívogat titokban kávézgatni a Facebookon, a frissen elvált férfiismerősömről, akinek közös házibulikon a legjobb barátai feleségei “húzogatják le a sliccét titokban a konyhában” (szintén szó szerint idéztem), a pasiról, aki elment a szeretőjével Horvátországba nyaralni, és utána véletlenül belekeverte a szerető fürdőruciját a saját szennyese közé, a felesége meg szó nélkül kimosta.

És a fenti párok mind meg fogják ünnepelni Valentin-napját. A szerelem ünnepét. Talán bennem van a hiba, talán túl sokat figyelek, túl sokat látok. Talán az emberi természet mindig is ilyen volt, csak épp a milliárdos Valentin-biznisz nem létezett, így nem tűnt fel annyira a mögötte megbúvó álszentség. Tiszteletben tartva a szerelmet, mint a legszentebb emberi érzések egyikét, valamint azokat a párokat, akik valóban példaértékű egységben élnek – nyilván ők sem tökéletesek, de őszinte a szövetségük, hisznek egymásban, becsülik és szeretik egymást, a bukkanók-döccenők ellenére is – a többiektől csak halkan kérdezném meg: kit akarnak becsapni a szerelem napján? Önmagukat, a párjukat, esetleg mindkettőt?

Vagy csak arról van szó, hogy TÉNYLEG sokkal egyszerűbb megvenni egy Pandora-karkötőt?


KÖVESS MINKET:




A bosszúpornó, az egy nagyon jó bosszú
Világméretű jelenség, Magyarországon is egyre gyakoribb eszköze a bántalmazásnak, mégis tabusítva van.
Zsilák Szilvia írása az Abcúgon, címkép: illusztráció (Pixabay) - szmo.hu
2019. február 12.


hirdetés

A bosszúpornó ma már világméretű jelenség. A párkapcsolati erőszak e modern formájával Magyarországon is egyre több fiatal nő érintett, az igazságszolgáltatás azonban az egészről mégsem akar tudomást venni. Az elkövetők így komoly retorziók nélkül szórhatják teli az internetet az exbarátnőjük intim felvételeivel. A jogalkotás csak a kiskorúakat védi megfelelően, a felnőtt áldozatok esetén a bosszúpornó nem egy komolyan vett bűncselekmény, pedig hosszú időre tönkreteheti a nők életét. Az érintettek még a feljelentéstől is vonakodnak, mert félnek attól, hogy hány rendőr, ügyész fog a felvételeken csámcsogni, és hogy mennyire fogják őket hibáztatni.

Egyre jobban terjed, mégis tabusított

A bosszúpornó (revenge porn) főleg nők és lányok ellen elkövetett erőszak egy olyan formája, ami a könnyen hozzáférhető kamerák és az internet segítségével egyre több fiatal életét keseríti meg. Akinek nem ismerős a fogalom, a bosszúpornó olyan szexvideót vagy fotót takar, amit az egyik fél a másik hozzájárulása nélkül, bosszúból tesz közzé az interneten. A probléma jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy külön elnevezés született a jelenségre. Igaz, a név az ilyen esetek bosszú funkcióját domborítja ki, de a felvételek a párkapcsolaton belüli fenyegetést és kontrollt is ugyanúgy szolgálhatják, hiszen “ha elhagysz, bármikor kirakhatom a felvételeket az internetre”.

A bosszúpornót sehol a világon nem lehet megúszni, Magyarországon is egyre gyakoribb eszköze a bántalmazásnak, de mivel szexualitással kapcsolatos, ezért erősen tabusított témának számít itthon – mondja Halász Sári, aki egyéni tanácsadóként foglalkozik szexuális erőszakok áldozataival. Az elkövetők kezében pedig többnyire nem csak ez az egy eszköz található, hiszen a bántalmazás egy szisztematikusan felépített rendszer, ami éveken vagy hónapokon keresztül is fennállhat. Ezentúl a bosszúpornó nem csak szexuális, hanem például gazdasági erőszak is, hiszen a felvételek miatt az áldozat akár a munkáját is elveszítheti. Volt olyan eset, hogy egy tanárnak a diákjai látták a felvételeit, de álláskereséskor sem jönnek jól a néhol saját névvel és címmel ellátott képek.

Létezik olyan kategória, hogy bosszúpornó?

Az áldozatoknak már az is felszabadító érzés, ha egyáltalán akad valaki, aki elismeri az igazságukat, ezután viszont még egy nagyon hosszú, hónapokig, akár évekig tartó munka következik. Ennek csak az egyik fele a lelki támogatás, a másik viszont, hogy rendbe kell hozni az életét, amit ez a bántalmazás tönkretett. Ilyenkor egy áldozatnak nem csak a támogató közeg, hanem a jogi eszközök bevetése is segíthet. Pontosabban csak segíthetne. Az elkövetők viszont épp azért teszik közzé ezeket az intim felvételeket, mert senki sem állítja meg őket. Volt olyan páciense, aki jogi útra akarta terelni az ügyet, de elbukott, mert ez nem egy komolyan vett bűncselekmény – meséli Halász Sári.

“Nem az egyes nők feladata, hogy ezt az össztársadalmi problémát megoldják, például törvényeket kellene hozni. EU-s és világszinten kellene elérni, hogy a nők ne legyenek ennek kitéve, vagy ha ez mégis előfordul, akkor védjék meg őket. Egy mozgalomra lenne szükség Magyarországon is, mert az áldozatok igazságot érdemelnek”

– fűzi hozzá Halász Sári.

Valóban ilyen könnyen megússza az elkövető a tettét, létezik egyáltalán olyan kategória a törvénykezésben, hogy bosszúpornó? Egy korábbi, a médiában nagy port kavaró ügy apropóján érdeklődtem efelől a Fővárosi Főügyészségnél, ahonnan a következő válasz érkezett: ezek “a cselekmények több bűncselekményi tényállást is kimeríthetnek, azonban ilyen szűrést nem tudunk elvégezni, ilyen statisztikai kategória, hogy ,,bosszúpornó” nincs.”

Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogsegélyszolgálatának vezetője is megerősítette, hogy a jogban valóban nincs olyan tényállás, hogy “bosszúpornó”. A jelenlegi jogszabályi környezetben a személyes adattal való visszaélés, zaklatás, rágalmazás, szexuális kényszerítés, zsarolás, kiskorú esetében pedig gyermekpornográfia miatt tudnak a rendőrséghez eljutni ezek az ügyek. Pedig nagyban segítené a fellépés sikerességét, ha egy pontosabb jogszabályi keret létezne, ami meghatározná és törvénytelenné minősítené a bosszúpornót, csakúgy, mint ahogy a világon elsőként Nagy-Britanniában is megtörtént. Általánosságban a nők elleni erőszak, visszaélés elkövetőit a hazai jogalkalmazás rendkívül enyhén szankcionálja.

Spronz Júlia három eljárást követ közelről, ezek egyike sem ért még véget. Az egyik ügyében időközben a rendőrség meg is szüntette a nyomozást, a sértett panasza alapján viszont az ügyészség újraindította, és a rendőrséget tisztességes eljárásra utasította. Szinte egyáltalán nem tud olyan ügyről, amikor az elkövető letöltendőt kapott volna, inkább a pénzbüntetés, próbára bocsátás a jellemző. Ezzel szemben kiskorú sértett esetén sokkal valószínűbb a szigorú büntetés, akár 5 éven felüli szabadságmegvonás is elképzelhető. Ezekben az esetekben a törvények jobban védik a 18 éven aluliak jogait, mint a felnőttekét, hiszen ilyenkor fokozottan értékelik az életkort, illetve a függőségi helyzetet.

Az internetes oldalakat is lehet kötelezni arra, hogy töröljék a jogsértő tartalmat, ezek általában jól reagálnak az ilyen jellegű megkeresésekre. Itt inkább az a probléma szokott felmerülni, hogy ha le is szedetik a felvételeket, hamarosan visszakerül egy másik felhasználónéven vagy egy másik oldalra, és az egész procedúra kezdődik elölről.

Igazságszolgáltatás helyett áldozathibáztatás

Mire egy ügy a Patent Jogsegély-szolgálathoz kerül, addigra az áldozatok már túlestek az első sokkhatáson. Ilyenkor már főleg az izgatja őket, hogy hány rendőr, ügyész fog a felvételeken csámcsogni, mennyire intenzív áldozathibáztatásnak lesznek kitéve, illetve kell-e találkozniuk az elkövetővel.

Általában a bizonyítás nem szokott problémát jelenteni, hisz az elkövető többnyire írásban zsarolja meg áldozatát a felvételek felhasználásával. Az áldozatok, – csakúgy, mint más bűncselekmények esetén –, hosszas nyomozásra számíthatnak, amely során általában egy, de inkább két alkalommal részletesen meghallgatják a sértettet, majd optimális esetben úgy 1-2 év múlva kerül bíróság elé, ahol újra elő kell adnia a történteket. Sajnálatos módon még mindig szinte állandó eleme a büntetőeljárásnak az elkövetővel való szembesítés, és a bíróságon sem része az általános megoldásnak, hogy a sértettet védjék, így az épületen belüli találkozás, a tárgyalóteremben az összezártság sok nőt tart vissza a jogérvényesítéstől. A sértett védelme sem valósul meg, például elvi szinten lenne lehetőség távoltartásra, mégsem rendelik el soha.

Sokan azért nem tesznek feljelentést, mert szégyellik a felvételeket, nem akarják, hogy más is lássa, magukat hibáztatják, hogy hogy lehettek olyan ostobák, hogy ezt megengedték, és félnek az igazságszolgáltatás szerveinek áldozathibáztató hozzáállásától. Ami viszont motiválni szokta a nőket – azon kívül, hogy igazságot akarnak az ügyükben –, az az, hogy más nőket a jövőben megvédjenek, mert tudják, hogy a volt partner sorozatelkövető, és ha ők nem állítják meg, akkor az utódaikat is tönkre fogják tenni.

Nem véletlen, hogy nőkkel történik

Az egyesület tudomása szerint Magyarországon nem léteznek bosszúpornóra vonatkozó statisztikák, de saját, nem reprezentatív felmérésük szerint, fiatal nőket ér leginkább ilyen támadás. Halász Sári tanácsadói munkája során szintén kizárólag női áldozatokkal találkozott, ami nem véletlen. Először is, egy férfit kevésbé lehet ilyen eszközökkel megzsarolni, hiszen nem érik ugyanazok a hátrányos következmények, mint egy nőt. Persze egy férfinak sem jó érzés, hogy egy olyan felvétel kerül ki róla, amit nem szeretne, de őket nem titulálják emiatt “kurvának”, és nem lép életbe az áldozathibáztatás.

Másodszor pedig, az elkövetők ugyanazt utánozzák le, amit a pornóban látnak, aminek a tematikája nem a férfiak, hanem a nők szexuális megalázására épül. Arról nem is beszélve, hogy többségében a férfiak kezdeményezik a videók készítését, hiszen a jelenleg normalizált szexuális kultúra szerint a férfiaknak teljesíteni kell, a nőknek pedig ki kell szolgálnia a férfiak igényeit, amibe az is beletartozik, hogy ilyen videók és képek készüljenek róluk.

“Sok lánytól hallottam vissza, hogy rábeszélés miatt, megfelelési kényszerből, vagy mert nem akarja elveszíteni a fiút, engedi, hogy felvételek készüljenek róla. Viszont marad egy görcs a gyomrukban, mert az egy óriási hatalom, hogy másnak meztelen felvételei vannak rólad”

– fűzte hozzá Halász Sári.

Spronz Júlia is arról számolt be, hogy bár igaz, a nők tudtak arról, hogy az az intim felvétel elkészült, de nem ők kezdeményezték, sokszor a férfi még külön nyomást is gyakorolt rájuk. Amikor pedig a nők szakítani akartak vagy szakítottak, akkor fordították a videofelvételeket ellenük, és használták a zsarolás vagy a megszégyenítés eszközeként.

Meg kell tanulniuk ezzel együtt élni

Ez egy olyan életmegváltoztató esemény, amiről pontosan tudják a nők, hogy onnantól kezdve másmilyen lesz az életük. Az egyik fő érzelem, amit ilyenkor éreznek, a szégyen, nem azért, mert valami rosszat csináltak, hanem mert megalázták őket. Hiszen a közvélemény szerint nem a pasijukkal, a szexuális kultúrával vagy a bíróságokkal van a gond, hanem velük, így rájuk hárul ennek az egésznek a felelőssége. A másik érzelem, ami ilyenkor megjelenik, az a düh, de egy nő nem lehet dühös másra, így azt a visszajelzést kapja, hogy nem jó irányú a dühe, hiszen magát kellene hibáztatnia.

Miután kikerülnek az internetre ezek a felvételek, onnan kezdve az áldozatnak meg kell tanulni együtt élni azzal a gondolattal, hogy ami egyszer az interneten megjelent, az kitörölhetetlen. Bár a 2014-es Fappening-botrány különbözik a bosszúpornótól, – hiszen ott hekkerek lopták el a hírességek képeit –, de jól illusztrálja, hogy még Jennifer Lawrence-nek sem sikerült a meztelen fotóit törölni, pedig ő hatalmas privilégiumokkal rendelkezik.

Az áldozatnak meg kell tanulni azzal is együtt élni, hogy a bosszúpornó oldal látogatói egyoldalúan használják őt, ami nem egy könnyen megszokható gondolat, és nagyon igazságtalan, hogy ezen bárkinek keresztül kell mennie.

Társadalmilag pedig nincs elismerve, hogy amin keresztül mennek, az egy szenvedés és egy fenyegetettség, amit meg kéne állítani, de nincsenek lépések ennek felszámolására. Az internetes kommentekben is általában az olvasható, hogy ha ő ehhez anno modellt állt, akkor az egészről ő tehet.

“Felháborító, hogy az ilyen ügyek kapcsán a beleegyezés az egy varázsszó, hiszen attól, hogy megengedem neki, hogy valamit csináljon velem, nem jelenti, hogy élvezem is, vagy hogy kölcsönös volt”

– fűzte hozzá a tanácsadó.

A gyerekeknél már alap a meztelen fotó

A szexuális felvilágosítások során Halász Sári nagyon sokszor találkozik a bosszúpornóval, és azok holdudvarában lévő dolgokkal a gyerekek között is. Majdnem minden osztályban előfordul, hogy a fiú rábeszéli arra a lányt, hogy küldjön egy meztelen képet, ami szinte garantált, hogy ki fog kerülni egy osztályon belüli chatre, onnan pedig a tágabb internetre. Az egyik legfontosabb dolog, amit a szakértő a szexuális felvilágosításokon elmond, hogy nincs az a szerelem és nincs az a bizalom, amibe belefér az, hogy ilyen hatalmat adj a másik ember kezébe.

Nagyon nehéz helyzetben vannak a lányok, mert ma már az első számú szexuális felvilágosító eszköz a világon a pornó, a fiúk ebből tanulják meg, hogy mi a szex, s az osztályokban azt hallja vissza, hogy az arcra élvezés és a meztelen kép küldése teljesen alap, a kapcsolatokat pedig aszerint definiálják, hogy kapnak-e melles képeket.

“Bár nehéz, mert a pornóipar hatása az életükre igen erős, nagyon fontos lenne, hogy a fiúkat megállítsuk, a lányokat pedig erősítsük, hogy ezeknek a normáknak ne akarjanak megfelelni, mert ez nagyon veszélyes. Nem is beszélve arról, hogy az applikációk szerverein ezek mind ott vannak, azon pedig szintén meg szoktak lepődni a gyerekek, hogy ilyen szempontból Mark Zuckerberg sem a barátod.”


KÖVESS MINKET:





73 évesen építette fel újra az életét – egy hős asszony, Erzsi néni emlékére
Augusztusban lett volna 90 éves. Tavaly ősszel még ereje teljében volt, és azt mondta: 'Sok dolgom van'. Dr. Hős Erzsébet február 12-én távozott el úgy, hogy egész életében méltó volt nevéhez, a szó mindennapi értelmében.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. február 15.


hirdetés

Erzsi nénit szelíd mosolyával, tiszta, biztatóan világító kék szemével nagyon sokan ismerték és szerették szülővárosában, Hódmezővásárhelyen, ahol szülész-nőgyógyászként kezdte pályafutását, később a város egészségügyének egyik irányítója lett, tiszti főorvosként ment nyugdíjba. Az élet azonban bőven juttatott neki a kemény próbatételekből. Egyetlen gyermekét, Andrást, 8 éves korában amiotrófiás laterál-szklerózis (ALS) támadta meg (ebben a kórban szenvedett például Stephen Hawking is), és Erzsi néni következő évtizedeit, ahogyan a fiú állapota romlott, egyre inkább András emberhez méltó életének megteremtése töltötte meg – miközben dolgozott, második férjének két árván maradt fiát is nevelte (az első elhagyta a beteg gyermekükkel). Már András középiskolás éveinek idején Tóalj utcai otthonuk hatalmas társasági életnek volt a központja, a program a vérre menő ultipartiktól a zenehallgatáson át a vég nélküli kupaszerdákig tartott. (Az 1970-es években a vásárhelyieknek a magyar tv-adás mellett ott volt két jugoszláv, sőt, még egy román csatorna is, egy napba akár 3-4 meccs is belefért…). Ilyenkor Erzsi néni mindenféle finomsággal etette a bandát, töltött tök-receptjét azóta is szívesen elkészítem.

András és édesanyja között egészen különleges beszédstílus alakult ki, amelyben egészséges vagányság, humor, önirónia és nem kevés cinkosság vegyült.

És ezt vállalták a barátok előtt is, akik mint egy nagy törzs tagjai gyűltek András köré.

Soha nem panaszkodott egyikük sem, a betegségről szó sem esett – már 15 éve ismertük egymást, amikor megtudtam, hogy pontosan mi a baja Andrásnak - és soha annyit nem nevettem, mint az ő társaságukban. A novemberi Erzsébet-András-napok pedig szinte olasz neorealista filmek családi ünnepeire emlékeztettek, ahol nem ritkán nekem jutott a ceremóniamesteri funkció. Miközben tudták, hogy Andrásnak a gyógyulásra semmi reménye, és a vég bármikor bekövetkezhet.

A remek eszű fiú még elvégezte az orvosi egyetemet – ezért beköltöztek Szegedre, az egyetem közelébe – de arra már nem volt ereje, hogy praktizáljon: orvosi szakfordítóként dolgozott élete végéig. És ez a derű, ez a belőlük áradó életöröm még akkor is megmaradt, amikor András már járni sem tudott, de ezt játszották 2002. februárjáig, amikor egy éjszaka a fiú szíve 47 évesen felmondta a szolgálatot. Akkor már ismét Vásárhelyen laktak, és ismét ketten maradtak.

Erzsi néni azonban nemcsak túlélte ezt a tragédiát, hanem, új lakásba költözve, 73 évesen újra felépítette életét. Egyedül volt, de sosem magányos.

Otthonából nem csinált emlékhelyet, ajtaja mindenki előtt nyitva állt a régi kollégáktól az egykori haveri kör tagjaiig, akiknek a sorsát figyelemmel kísérte akkor is, ha már régen nem látta őket, de motorja maradt népes családjának is, pátyolgatva kevésbé életrevaló testvéreit, rokonait.

Nyitott maradt a világra, de csak annyira, hogy lelki békéje megmaradjon, ugyanakkor szinte mindenről tudott, ami a városban zajlott. Hajdani osztálytársaival, barátnőivel az utolsó időkig fenntartották a havonta egyszeri kávéházi összejövetelek rituáléját.

Tavalyelőtt még szerepelt a Cseresnyés emlékezet című dokumentumfilmben, amelyet Pataki Béla készített a 80 éves vásárhelyi kollégiumról, két iskolatársával kedvenc dalaikat elevenítették fel.

Tavaly augusztus 1-jén szokásunknak megfelelően kölcsönösen felköszöntöttük egymást azonos születésnapunkon. Szeptemberben még isteni házi szilvapálinkával koccintottunk, és élvezhettük a külön a mi tiszteletünkre készített töltött káposztát. Ezúttal sem úgy búcsúztunk el tőle, hogy éreztük volna: most láttuk utoljára. És karácsonyi beszélgetésünkkor sem utalt semmi erre.

Erzsi néni, dr. Hős Erzsébet egy februári napon ment el hirtelen, mint a fia 18 évvel ezelőtt. Szinte hallom, hogy András várja odaát, és csak annyit mond neki: „Hát möggyüttél, Bözsöre…”


KÖVESS MINKET:





Érintettek – egy különleges lánc ad erőt a daganatos gyerekeknek
Andris gyöngyszemeket kapott minden sugárkezelésért, vérvételért, sejtnövelő injekcióért. Így elmesélhette, mi történik vele.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 12.


hirdetés

"Ezt csak reménnyel lehet végigcsinálni" – mondja Andris édesapja. A fiú nagyon fiatalon küzdött meg a rákkal. Két évvel ezelőtt találtak rosszindulatú daganatot a bal combcsontjában.

Számos kezelésen esett át, mire felépült - ezt az a lánc is bizonyítja, aminek minden egyes gyöngyszemét egy-egy vérvétel, sugárkezelés vagy injekció után fűzhette fel. Az Érintettek láncának nevezték el.

A Karmák című videósorozatunk legújabb részében az Érintettek nevű szülői egyesületet mutatjuk be, amely a daganatos betegséggel és a leukémiával küzdő, illetve ezekből felépülő gyerekek családjait segíti.


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x