hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
"Mindent meghatároz az értéktelenség" – ilyen a mai magyar rendszer egy független társulat szemszögéből
Interjú a Tünet Együttes vezetőjével, Szabó Rékával, aki az elmúlt 15 évre is visszatekint.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 19.


hirdetés

A Tünet Együttes új előadásában lemegy a Trafó klub kis terébe, hogy magába nézzen. Hogyan lehet folytatni, amikor ezt a körülmények már nem támogatják? Régen tényleg minden jobb volt? Hogy jön egy független társulat történetéhez mindenki más személyes története, az ország története? A tünetegyüttes időutazása február 18-19-án kezdődik a Trafóban.

– Hogy jött az ötlet, hogy a Burok és az Éjszaka csodái sikere után a Trafó klubjába, egy 50 fős nézőtérre rendezz darabot?

– Tavaly nyár óta az az érzésem, hogy olyan rendszert próbálok fenntartani és működtetni, aminek nincsenek meg a körülményei. Muszáj megállnom és megértenem, hogy mit is szeretnék csinálni, egyáltalán van-e létjogosultsága az olyan kísérletező, kreatív társulatoknak, mint a Tünet Együttes. Vajon csak belső igény, hogy ezt szeretnénk csinálni mindenáron, vagy valóban szükség van a darabjainkra a magyar társadalomban? Szeretném tisztázni ezeket a kérdéseket.Amióta mi a rendszerváltás után nem sokkal elkezdtük, nagyon nagyot változott a világ és persze öregedtünk is. Most nagy levegőt veszünk, és visszanézünk: kik vagyunk, mit akarunk és legfőképpen akarjuk-e ezt a jelenlegi körülmények között?

– A próbafolyamat során visszanéztétek a korábbi előadások felvételeit. Milyen érzés 15 év elteltével megnézni az első vagy második Tünet-darabot?

– Minden darabhoz más a viszonyom, így nehéz erre általánosságban válaszolnom. Belső, szakmai szemmel nézem őket, így nem tudok kívülállóként válaszolni. Úgy érzem, minden előadásunknál megvolt az igény, hogy veszélyes terepre merészkedjünk, felfedezzünk valami újat. A hitelességre, eredetiségre, újításra való törekvés mindig jellemző volt ránk. Persze hol jobban, hol rosszabbul sikerült, de önazonosak maradtunk, és sosem választottuk a könnyebb utat.

Emellett iszonyat mennyiségű ötletet herdáltunk el fiatalon, meg kellett érnünk ahhoz, hogy ne túlzsúfolt ötlettűzijáték legyen egy-egy előadás. Ehhez idő kellett, de szerintem nagyon gazdag, sokszínű utat jártunk be.

– Az új előadás elsőre mégis inkább retrospektívnak tűnik. Vagy itt is megvan a vágy, hogy inkább előre tekintsetek?

– A tünetegyüttes abszolút punk és formabontó, sokkal inkább nevezném happeningnek, mintsem előadásnak. Viszont a múltidézés nem elmerengést és nosztalgiázást jelent. Az a cél, hogy megértsük a folyamatot, amin keresztülmentünk, majd társadalmi, politikai kontextusba is helyezzük azt. Nagyon szeretnénk reflektálni a jelenre, arra, amiben ma egy független, autonóm, kísérletező kis csapat létezik. Mindent meghatároz az értéktelenség. Az egész szakma elvesztette a viszonyítási pontjait, mindenkit nyomaszt a perspektívanélküliség.

Kiemelt társulatnak számítunk, mégis radikálisan kevesebb működési támogatást kapunk, mint 10 éve, holott kétszer annyi előadást játszunk, mint akkor. Ez hogyan lehetséges? Szeretnénk az előadás témájává tenni azt az állapotot, ami ma egy progresszív, hatalomtól független gondolkodású művészcsapat mindennapjait áthatja. Olyan ez, mint egy gyárlátogatás: beengedni a nézőket a mindennapjainkba. A jelenlegi helyzetünk önmagán túlmutató dolgokról tud beszélni. Itt nem arról van szó, hogy a Tünettel mi van, hanem hogy az országgal mi van. Hogy milyen értékeket tartunk fontosnak, hogyan reagálunk helyzetekre, milyen folyamatok határozzák meg, hogy ki érvényesülhet, és mi a cselekvés lehetősége.

– Szerinted az egyén vagy az egész rendszer tehető inkább felelőssé ezért?

– Nagyon nehéz szétválasztani, hogy mi van kívül és belül. Nem gondolom, hogy a politika önmagában felel valamiért. Nem akarok bűnbakot keresni, inkább csak azt mondom, hogy azt a pontot, ahol most tartunk, a politika és a társadalom együtt hozta létre – magamat és a saját felelősségemet is beleértve. Nagyon értékes, magas szellemi teljesítményű, tehetséges emberek egzisztenciálisan ellehetetlenedtek, utcára kerültek és a margóra sodródtak. Már nem számít az intelligencia, a szellem ereje, a kreativitás, a tehetség. Talán naiv dolog, de a mai napig szeretnék morális, missziót vállaló emberekként gondolni a politikusokra. Ezzel szemben az látszik, hogy az ügyeskedők, az urizálók, a dölyfösek és az őket kiszolgálók jutnak előrébb. Baromi elkeserítő, hogy a magyar társadalom nagy része képes ezzel együtt lélegezni. Tök mindegy, hogy ki melyik oldalon áll, milyen értékeket vall. Szerintem én át tudok járni értékrendből értékrendbe, de moralitásban, egyenességben nincs kérdés.

– Említetted, hogy inkább közösségi élményként, mintsem szimpla előadásként gondolsz az új darabra. Mi vársz tőle?

– Most 300 helyett 50 embert szólítunk meg, aminek az az oka, hogy szeretnénk pici közegben olyan közösségi élményt létrehozni, ami valamennyire támaszt ad ebben a nehéz helyzetben. Annak örülnék, ha mindannyian úgy éreznénk utána, hogy számíthatunk egymásra.

– Milyen volt a próbafolyamat? Érezted ezt az összekovácsolódást?

– Az előadást hárman, az alapító tagokkal csináljuk, Dani, Pista és én vagyunk a színpadon. 15 éve dolgozunk együtt. Egy olyan dolognak adtunk időt most, amire évek óta nem volt lehetőségünk. A működésünk ára, hogy a folyamatos küzdelemben nem marad idő megélni, hogy kik vagyunk mi, nem tudunk eleget beszélgetni egymással. Kizsigereltük önmagunkat hosszú éveken keresztül, és most felismertük, hogy így nem mehet tovább. Végre itt a lehetőség, létrejött az, amire már régóta szükség volt.


KÖVESS MINKET:




A Zodiákustól a Kennedy-gyilkosságig – a legjobb, valós bűnügyeken alapuló filmek
Még mielőtt a Manson-gyilkosságon borzonganánk, ami Tarantino új filmjében is fontos szerepet kap, nézzünk újra pár klasszikust!
Szajki-Vörös Adél, fotó: YouTube - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

Jó belegondolni, hogy nekünk is van Martfűi rémünk és Viszkisünk - mármint hírhedt bűnözőket ábrázoló filmjeink -, de azért érdemes végigpörgetni az egyetemes film klasszikusait is, melyek mertek bátran az elevenébe mászni megtörtént, komolyabbnál komolyabb bűneseteknek.

Capote (2005)

Truman Capote leghíresebb regénye, a Hidegvérrel a megírása körül forognak Bennett Miller filmjének eseményei. Capote (Philip Seymour Hoffman Oscar-díjat is kapott elképesztően hiteles és érzékeny alakításáért) először csak egy újságcikk miatt utazik el Kansasbe, de aztán regénnyé dagad a jóravaló családapa, felesége és gyermekeik esztelen kiirtásának története, hiszen már elsőre van benne valami teljességgel érthetetlen. A bűnbe sodródást, az áldozatként gyilkossá válás lélektani folyamatát Millernek sikerült olyan érzékletesen bemutatnia mozgóképen, mint az írónak könyvben.

Henry: Egy sorozatgyilkos portréja (1986)

Minden idők egyik legrémisztőbb true crime-filmjének főhősének figuráját az alkotók a sorozatgyilkos Henry Lee Lucasról mintázták, akit tizenegy gyilkosság miatt ítéltek halálra, de állítólag több száz áldozata is lehetett. A film olyan pszichológiai pontossággal ábrázolta az élvezettel ölést, amit sok nézőből felháborodást váltott ki.

Kapj el, ha tudsz (2002)

Steven Spielberg ebben a filmjében talán a legkönnyedebb, legjátékosabb és leghumorosabb. A sztori persze adta, hogy így legyen: Frank Abagnale (Leonardo DiCaprio), minden idők egyik legzseniálisabb csalója egyvalamit tudott olyan tökéletesen, mint hamisítani: megszökni az FBI elől. Tom Hanks és DiCapiro kettőse örök kedvencünk ebben a lezseren elegáns filmben, melynek szinte minden képkockáján érződik, hogy a Mester nagy epikus történelmi munkái után csak úgy kirázta a csuklójából.

Kánikulai délután (1975)

Sidney Lumet Oscar-díjas filmjében egy férfi (Al Pacino egyik legnagyobb alakítása) bankot rabol, hogy ki tudja fizetni a szerelme operációját. A sztori igazi klasszik példa a káoszelméletre: az események egymást generálják, míg végül élet-halálról szóló túszdráma és médiacirkusz kerekedik az egészből. A valóságban is megtörtént bankrablás főszereplője, John Wojtowitz egyik inspirációja egyébként A keresztapa volt, az eset pedig a rendőrségi képzés tananyagává vált: ezen a példán keresztül tanítják meg, hogyan kell kezelni a túszejtőket és a pánikoló tömeget.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:



Elrabolt világ-kritika: Hogyan igázhatta le egy ilyen buta faj az emberiséget?
A film, ami elrabol 109 percet a néző életéből.
Balázs Mihály, fotók: YouTube - szmo.hu
2019. március 24.


hirdetés

Rupert Wyatt neve nem sokat mondhat az átlag moziba járónak, pedig ő rendezte a 2011-es A majmok bolygója: Lázadást, amely egy korrekt sci-fi volt - az új Majmok bolygója-sorozat egyik legjobbja. Ha ismerné a rendezőt, talán magasabb elvárásokkal ül be a néző az Elrabolt világra, hiszen hasonló élményt ígér, csak épp itt elnyomó idegenekkel.

A film nyitánya hangulatos, érezni a potenciált a filmben és a történetben: elnyomás, bábállamot irányító idegenek kiléte, nyomasztó, disztópikus hangulat, gazdagok és szegények közti, kiéleződött feszültség - nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. A sztoriban megvolt a lehetőség, hogy akár egy jövőben játszódó 1984 is lehetett volna. De készüljünk fel: semmiféle hasonló élményünk nem lesz, és a nyitányban feldobott kérdésekre sem igazán kapunk választ a film végére.

Ha egy filmben gyengécske a történet, az még nem hatalmas probléma, ha valami kárpótol érte: a látvány, a színészi játék, esetleg a mondanivaló, bármi érdekes vagy értékes összetevő. Ám ha szinte minden alkotóelem közepes és még a sztori is unalmas, akkor a 109 perces mozi hosszabbnak tűnik, mint a Titanic. Jelen esetben is így történik: az Elrabolt világ annyira középszerű és érdektelen, hogy az ember egy nap múlva arra sem emlékezik, hogy látta.

A zene ugyanakkor hatásos.

A film zeneszerzőjének, Rob Simonsennek köszönhetően szerencsére azért nem nézhetetlen az Elrabolt világ. A zenei motívumok, témák mind tökéletesen passzolnak egy negatív utópia képeihez. A hangkeverés, kreatív zenehasználat, az idegenek hangjai, a környezeti zajok mind hozzátesznek az élményhez. Növelik a feszültséget, atmoszférateremtőek.

De ennyi. Sajnos nem tudok mást kiemelni. Az operatőr túl sokat használja a kézikamerát, ez inkább zavaró, mint hangulatteremtő eszköz, ami azért kár, mert amikor látjuk azt: a környezet kimondottan színvonalas. Olyan, mintha egy Paul Greengrass-féle Bourne-filmet szeretnének ötvözni egy politikai drámával, csak éppen nagyon nem működik. A vizuális effektek erősen közepesek, bár a készítők nem gazdálkodhattak túl nagy költségvetésből. A történet lassú, a karakterek érdektelenek, sok szereplőt mozgat a film, de senki sem tud igazán kibontakozni, még a főszereplőink sem.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:




Trónok harca 8: Kiszivároghatott, mi történik az első epizódban
Valaki megosztotta, azóta terjed az interneten.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

Április 15-én indul a Trónok harca záró évada, amire majdnem két évet kellett várnia a rajongóknak. Vagy egy jó marketingfogás, vagy nagy szívás, ami megesett: úgy tűnik, kiszivárogtak az első epizód részletei. Egy "TheRealFikiDoctor" nevű Reddit-felhasználó posztja állítólag teljesen leírja az első rész tartalmát, posztja pedig gyorsan terjed az interneten.

Sok rajongó egyébként úgy gondolja, a szivárogtatásban nincs semmi meglepő, volt már több hasonló eset az HBO-nál a Trónok harca kapcsán, ahogy például az eggyel korábbi évad esetében is.

A rajongók többsége nem boldog a hírtől, sokan kiakadtak a közösségi médiában, és arról posztolnak, hogy mindenáron el akarják kerülni a spoilereket.

A korábbi hasonló esetek tapasztalatai miatt nem valószínű, hogy az HBO kommentálja majd a bejegyzést - írja a hvg.hu.


KÖVESS MINKET:




Mi-kritika: A Tűnj el! rendezője elkészítette az év horrorfilmjét
Jordan Peele filmjében mindenki talál magának valamit, amit szerethet, amin gondolkodhat, ami sokkolhatja.
Balázs Mihály, fotók: YouTube - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

A tavalyi Oscaron a legjobb eredeti forgatókönyv díját bezsebelő Jordan Peele rendező-író legújabb groteszk horrorélménye a Mi. A tavalyelőtti Tűnj el! című filmjével elért győzelme után Peele valószínűleg a stúdiótól szabad kezet kapott, így olyan filmet készíthetett, amilyet csak szeretett volna, ő pedig maradt a jól ismert úton és egy igazán szórakoztató, elgondolkodtató, bizarr és nagyon különleges szerzői thriller-horror-drámát rakott le az asztalra.

A film története a szokványos horror/thriller zsáner alapokra építkezik: egy családi nyaralás pokollá válik egy elszigetelt helyen. Ugyan nem egy elhagyatott kunyhóban játszódik a cselekmény, de majdnem: egy vidéki nyaralóba utazik le a família, s majd aztán itt kénytelenek szembeszállni támadóiikkal és önmagukkal. A cselekmény központjában a karaktereik és az ő döntéseik állnak, a személyiségfejlődésükkel együtt a történet is velük fejlődik, átalakul. A bezárt, klausztrofób helyszín kinyílik, már-már „road movie” lesz és így tovább – ahogy halad előre a cselekmény, úgy folyamatosan nyílnak ki a film előtt is az utak. Egy-egy visszaemlékezés strukturálisan megtöri az eseményeket, ezzel próbálják a nézőket kizökkenteni a konstans feszültségből. Ezek a felbukkanó múltbéli bűnök pedig még a tapasztalt horrorrajongók számára is tartogatnak meglepetéseket.

A Mi nem kellemes meglepetés, mert az a rendező előző munkája volt - ez már az elvárt szint volt Jordan Peeletől és csapatától, amit magasan meg is ugrott. Fantasztikus szereplőgárda állt a rendelkezésére. A főszereplő, az anya, azaz Lupita Nyong’o annyira erőteljes, emlékezetes alakítást nyújt, hogy meg lennék lepve, ha nem jelölnék Oscarra év végén. Az apát alakító Winston Duke a „comic relief”, vagyis az a karakter, aki humorral oldja a feszültséget, hiszen majdnem minden horrorfilmben szükség van egy ilyen szereplőre. A film e téren még túl is teljesít és már-már a vígjáték zsánerébe is bele-bele kóstol Winston Dukenak köszönhetően - de nem zavaró módon, sőt, akár külön filmben is megnézném ezt a karaktert. A gyerekszínészeket sem kell félteni, mindenki a száz százalékot nyújt. Egyszerűen nincs kifogásolható elem, minden szereplő/mellékszereplő tökéletes választás. Ezzel is bizonyíthatják az alkotók, hogy a Tűnj el! castingja nem véletlenül sikerült annyira jól tavaly.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x