hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
Minden idők legjobb filmes gonoszai
Van a listánkban takonyfejű Voldemort, pszichopata Javier Bardem és természetesen Hannibal Lecter is.
Szajki-Vörös Adél, fotó: YouTube - szmo.hu
2019. február 09.


hirdetés

A gonosztól félünk. A gonosznak sok arca van, mondhatjuk úgy is, sokféle pszichológiai profilja. Mi összegyűjtöttük azokat a filmes rossz arcokat, akiktől bármikor feláll a szőr a hátunkon.

Joker (Heath Ledger, A sötét lovag)

Az egy dolog, hogy Heath Ledger teljesen kikészítette magát, amikor erre a szerepre készült - mondjuk nem kis dolog, bele is halt szegény -, és gyógyszerekkel próbálta kompenzálni álmatlanságát és lelki bizonytalanságait. Az viszont filmtörténeti tény, hogy A sötét lovag sikeréhez nagyban hozzájárult az ő eszeveszett alakítása. Nem véletlenül kapta meg az Oscar-díjat érte. Csak már sajnos későn. Ledger a korábbi vicces-gonosz Joker figurából hús-vér, elvetemült pszichopatát varázsolt.

A kannibál (Hugh Grant, Felhőatlasz)

Minden idők legdrágább függetlenfilmjében a brit színésznek, akárcsak főszereplő kollégáinak, hat szerepet kellett eljátszania hat, egymástól egyfelől független, másfelől a spirituális dimenzióban és egyedi értelmezés szerint összekapcsolódó történetszálakban. A kannibál szerepe ilyenformán nem nagy, mégis, az egyik legemlékezetesebb figura a filmben. Egyrészt azért, mert Grant volt talán az utolsó, akiről feltételeztük, hogy egy vérszomjas vadállatot eljátszhat, másfelől pedig önmagában a karakter miatt, aki taszító és valóban zsigerien állati. Ez azért is érdekes, mert Grant egy interjúban elárulta, hogy nem gondolkodott előre a szerepről, aztán amikor egyszer csak ott találta magát egy dombtetőn, műfogsorral, félmeztelenül és tetoválva, hirtelen beparázott, mivel fogalma sem volt, hogy mit kéne csinálnia. Azért elég jól megoldotta.

Jack Torrance (Jack Nicholson, Ragyogás)

Ez a film nem sokkal azután készült, hogy Nicholsonnak tudomására jutottak horrorisztikus családi körülményei, amit a felmenői évtizedeken át sikeresen tiltottak előtte. Bár állítása szerint nem okozott számára hatalmas traumát az információ, hogy akit szüleinek hitt, igazából a nagyszülei voltak, a nővére pedig valójában az édesanyja volt, mi szkeptikusak vagyunk ezzel kapcsolatban. A rendező, Stanley Kubrick mindent megtett, hogy a megfelelő pszichológiai állapotba hozza Nicholsont a forgatáson, mert hitelesnek kellett lennie a bezártságtól fokozatosan megőrülő s agresszívvá váló családapa szerepében. Például volt, hogy két hétig sajtos szendviccsel etette, amiről tudta, hogy Nicholson utálja, és arra kérte, nyugodtan engedje szabadjára az indulatait.

Norman Bates (Anthony Perkins, Psycho)

Alfred Hitchcock klasszikusában Perkins olyan megejtő - végül pedig hátborzongató - tekintettel és finom árnyalatokkal játssza az anyjával azonosuló anyagyilkost, hogy a film tutira nem volt jó reklám az országúti moteleknek a hatvanas években. Diagnózisa: disszociatív identitászavar, amikor a meglévő mellett további személyiségek is jelen vannak az illető pszichéjében. Örök kedvencünk, lefekvés előtt nem ajánlott.

Hans Landa ezredes (Christoph Waltz, Becstelen Brigantyk)

Quentin Tarantino 2009-es filmjének leghátborzongatóbb pillanatai Christoph Waltz tenyérbemászó pszichopatájához kapcsolódnak, aki a hősnő családját kíméletlenül lemészárolja a film legelső jelenetében. Tarantino egyébként jól megtalálta a színészt, aki aztán Oscar-díjat is kapott az alakításáért (akárcsak három évvel később a Django elszabadulbeli szerepéért), mert van Waltzban valami összetetten idegesítő, valami intellektuálisan, bájosan arrogáns, akinek mosolya mögött gyilkos cinizmus rejtőzik.

Anton Chigurh (Javier Bardem, Nem vénnek való vidék)

A Coen-fivérek mesterműve egyfelől tűpontos látlelet volt elidegenedett, lélektelen társadalmunkról, másfelől egy állatias, ösztönlényszerű szociopata diagnózisát állította fel képekben, Javier Bardem félelmetes alakításának segítségével.

Marquise de Merteuil (Glenn Close, Veszedelmes viszonyok)

Stephen Frears háromszoros Oscar-díjas filmje nem lenne ugyanaz Glenn Close nélkül, aki a női nem legsötétebb oldalát mutatja meg: rafinált manipulátor, akinek nincs egyetlen darab önzetlen érzése sem, még a szerelmet is csak a birtoklás és a hatalom oldaláról tudja megélni. A végére már meg is szánnánk, ha nem látnánk, mennyi embert és kapcsolatot tett tönkre a környezetében.

Lord Voldemort (Ralph Fiennes, Harry Potter-franchise)

A Harry Potter-széria külsőre is legvisszataszítóbb lénye először a Harry Potter és a bölcsek kövében jelent meg, s azóta kísértette a kiskorú nézőket. Ő a színtiszta gonoszság esszenciája, amihez Fiennes alakítása nagyban hozzájárult. Sikerült elérnie, hogy minden idők leggusztustalanabb villan-jeként tekintsünk rá, aki olyan, mintha jéghideg takonyból lenne.

És végül: Hannibal Lecter (Anthony Hopkins, A bárányok hallgatnak)

Vajon mit érezhet az a néző - ha van ilyen -, aki életében először lát horrorfilmet, s az éppen A bárányok hallgatnak? Én ebben a hipotetikus emberkísérletben szerintem valami egészen borzalmas dolog történne az illetővel.


KÖVESS MINKET:




Petruska a plágiumbotrányról: "Le vagyok sokkolva"
Az előadó közleményben fejtette ki véleményét.
Címkép: Láng Péter - szmo.hu
2019. február 18.


hirdetés

Korábban már mi is beszámoltunk róla, hogy plágium miatt kizárták a versenyből a A Dal 2019 egyik indulóját, Petruskát. A műsorkészítőknek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorhelyettese küldte el szakmai állásfoglalását Petruska dalával kapcsolatban. Mind kiderült, a produkció túl sok részletben egyezik a Vampire Weekend White Sky c. dalával, ezért plágiumnak minősül.

Az ügyben most megszólalt az előadó is, aki egy közleményt adott ki a Facebook-oldalán. Ezt teljes terjedelmében, változatlanul közöljük.

"Szombat este egy kedves barátom meglepetés születésnapi bulijának emelkedett pillanatába csapott villámként az MTVA híre. Döbbent telefonváltások következtek a többi versenyzővel, a tv műsor záró perceiben egy döntőnyi muzsikusra sikerült ráijeszteni. Miért most került ez elő? Nem vizsgálnak át alaposan mindent már a beválogatások alkalmával jó füllel és szoftverrel? - tettük fel egymás között a kérdéseket.

Aztán jött a hétfő reggel. A műsorpróbán már zenélésre készen, bedrótozva álltunk a színpadon, amikor a stáb félrehívott, hogy szeretnének velem beszélni. Megosztották velem az előző nap befutott szakértői véleményt, ami szinte sokkolt. Mivel a dalom a popzenében használt 3 legalapvetőbb dúr hármashangzatra épül, és a blues zenékre is jellemző shuffle ritmusban van, ha valaki minden áron találni akar valamit, könnyen fog. Ez azonban nem jelent automatikusan plágiumot. A szakértői véleményt elolvastam, a műsorkészítők döntését tisztelettel tudomásul vettem. Mindezzel együtt vitatkozom az ítélettel. Nem kívánom visszaküzdeni magam A Dal 2019 mezőnyébe, azonban nem hagy nyugodni, hogy dalszerzőként egy ilyen méltatlan helyzetbe kerültem.

Ha forrásokat keresünk, a Help Me Out of Here-t Zimbabwe és Malawi tradicionális tánczenéinek hangulata inspirálta, és nem árulok el nagy titkot, hogy távolról sem én vagyok az egyetlen, aki innen merít. Az, hogy hasonló forrásból esetlegesen hasonló érzetű nyugati popdal születik, nem precedens nélküli, és olykor tudat alatt is létrejöhet egy szerencsétlen együttállás, bár le kell szögeznem, a szakértői véleménnyel a hangulati hasonlóság elismerése mellett továbbra sem értek egyet.

Jelenleg le vagyok sokkolva, szomorú vagyok, és korántsem a műsorban való szereplésem elvesztése miatt. Átgondoltan igyekszem építeni a szakmai életem, folyamatosan arra törekszem, hogy a dalaim mondjanak valamit, össze tudjunk általuk kapcsolódni, és nem mellesleg folyamatosan olyan zenei kifejezőeszközökkel kísérletezem, amivel talán színfolt lehetek az ország popkulturális palettáján. Nincs könnyű dolgom magammal, amikor hosszan ülök egy-egy dallam, vagy szöveg fölött, de mindig azt igazolja vissza élet – gondoljunk csak a Dalos zsűri szép szavaira is -, hogy megéri ez a befektetés. Egy kicsit az ebbe vetett erőm tört meg, remélem, csak időlegesen.

Nos, ha nem Dal, akkor új lemez, új koncertek várnak, ebből igyekszem töltekezni (és most átnéztem minden számomat, hogy ne érje szó a ház elejét).

Köszönöm, ha mellettem álltok ebben

Andris






KÖVESS MINKET:




Kiss Anna Laura: “Nagyon sok mindenben hasonlítunk Stefivel”
A Drága örökösök egyik főszereplője elmesélte, hogyan változtatta meg az életét az RTL Klub sikersorozata, miben hasonlít a karakterére, és van-e szerepálma, amit eddig még nem játszott el.
Interjú: Fartek Patrícia - szmo.hu
2019. február 20.


hirdetés

Januárban indult az RTL Klub újabb sikersorozata a Drága örökösök, melyben a Szappanos család a halott nagyapa utolsó kérésének eleget téve, na meg az örökölhető milliók után vágyakozva visszaköltözik Budapestről a vidéki kis faluba Ökörapátiba. A falusiak életét fenekestül felforgatja a budapestiek érkezése, hiszen nem igazán tapasztalnak sokat a falun kívüli világból. Így van ezzel a 21 éves Stefi is, aki sok újdonsággal találja szemben magát.

Az őt alakító Kiss Anna Laura azt mondja, sok mindenben hasonlít az általa megformált fiatal lányra, de interjúkban elmeséli azt is, hogyan lett színésznő, mi az álomszerep számára és, hogy miben változtatta meg az életét az, hogy a szereppel egy teljesen új világba csöppent.

Hogyan indult a karriered, mindig is színésznő szerettél volna lenni?

Mindig! Talán, mint minden kislány, én is színpadra vágytam. Táncoltam, énekeltem...de általános iskola végén, talán hetedikben döntöttem el, hogy színésznő szeretnék lenni.

Mi volt életed első szerepe, emlékszel még rá?

Gimiben a diákszínjátszóban álltam először színpadon előadásban 16-17 évesen. A Gyuri, ez volt a címe. A mi saját darabunk volt, amit később vittünk a Diákszínjátszó Fesztiválra is. Én egy naív lányt játszottam benne, mindjárt elsőre betaláltak. Nem volt túl nagy szerepem, de arra emlékszem, hogy Szalay Bencével karöltve kellett bejönnöm. Elméletileg ő szedett fel engem a könyvtárban, a történetben Emmának hívtak. Ő azt mondta, hogy “Emmával ugyanazt a könyvet szerettük volna kivenni”

az én első megszólalásom pedig az volt, hogy “Igen, Röné Deszkárc.”

Most a színházat említetted, de jelenleg az RTL Klub sorozatában láthatnak a nézők. Melyik áll közelebb hozzád?

Ez érdekes, mert, amikor végeztem a Pesti Magyar Színiakadémián akkor biztos voltam benne, hogy színházban fogok játszani. Nem tudom, miért, de akkor azt éreztem, hogy tuti az lesz az én utam. Aztán azóta inkább a kamera előtt álltam többet. De nagyon élvezem mindkettőt és olyan érdekes, hogy mennyire mások számomra, holott lényegében ugyanaz.

Téged a legtöbben a Holnap Tali! című sorozatból ismernek, most pedig Stefit alakítod a Drága örökösökben. Milyen változást hozott ez az életedben?

Elég nagy változást hozott ez számomra. Majdnem egy év telt el a két szerep között, nekem ezalatt nem is volt forgatásom, csak színházi munkáim voltak. Ez a sorozat teljesen más, kezdve a produkciótól, mert ez nyilván egy sokkal szélesebb korosztálynak szól, témájában is komolyabb, a karakter is teljesen más.

Mennyire hasonlít hozzád Stefi? Megtaláltad saját magad az ő karakterében?

Érdekes, de ahogy egyre jobban haladunk előre, történnek vele a dolgok és bontakozik ki, úgy egyre inkább azt veszem észre, hogy

nagyon sok mindenben hasonlítunk.

Én főként 16-17 évesen voltam olyan, mit ő most 21 évesen. Stefinek ugye nem volt könnyű élete, igazándiból csak sodródik az árral. Fiatalabbként én is ide-oda csapódtam, kerestem a boldogságomat bizonyos emberekben, vagy dolgokban mert nem volt meg saját magamban az, amit kerestem.

Mit gondolsz róla, tudnál például a barátnője lenni?

Én mindig azt mondom Stefire, hogy ő nem buta. Ő egyszerű.

Ez a kettő pedig teljesen más. Stefi itt van vidéken nincsen semmi behatás, csak a falu. Minden, ami most 21 évesen történik vele az tök új, először tapasztal rengeteg dolgot, amit lehet, hogy más lányok hamarabb átélnek. Ezért ő az én szememben egy kicsit nem is 21, hanem inkább 18 vagy 17.

Nehéz őt elképzelni úgy, hogy nem én alakítom. De, ha egy társaságba keverednénk, akkor megpróbálnék jóban lenni vele. Van egy barátnőm, aki nagyon bájos, pont, mint Stefi és őt nagyon imádom. De mondjuk arra is kíváncsi lennék, hogy Stefi hogyan viszonyulna hozzám.

Hogy érzed magad a forgatásokon, mit adott neked eddig a sorozat?

Egy teljesen új közegbe kerültem, megismertem egy csomó embert. Egy folyamatos bizonyítási vágy van bennem, főként saját magam felé. De emellett nagyon jól érzem magam, egyre szorosabb kapcsolatok, barátságok szövődnek az emberek között. Itt nem az van, hogy bejössz dolgozni, hanem kíváncsi vagy a többi emberre, aki itt van. Illetve hát tőlük rengeteget lehet tanulni.

Van példaképed a szakmában, akire nagyon felnézel?

Először Emmanuelle Seigner jutott eszembe a Keserű méz című filmben nyújtott alakítása miatt. Az egyszerűen utánozhatatlan, vagy legalábbis nem lehetne egykönnyen reprodukálni.

Eddig főként egyfajta “jókislány” szerepben láthatunk téged. Mi az a karakter, amit nagyon szívesen eljátszanál egyszer?

Nagyon szeretnék egyszer egy olyan típusú nőt eljátszani, mint a Drága Örökösökben Mónika. Egy ízig-vérig nőt.

Mert én amúgy nem is vagyok ilyen és nem is volt soha ez a típus a saját életemben sem. Pont ezért szeretnék egyszer ebbe belekóstolni, hogy milyen lehet egy jó határozott nőt játszani, aki mondjuk mindig mindent tud, ott van, iszonyat intelligens és lehet egy picit szemét is, azt se bánom. Kihívás lenne.

Mostanában nagyon sokat forgattok, elég pörgősek a napjaid. Mennyi szabadidőd van most, mit csinál Kiss Anna Laura, amikor nem forgat?

Hát, nem sok szabadidőm van, de változó egyébként. A színészkedés mellett nagyon szeretek dalokat írni meg zongorázni. De ez azért több, mint hobbi, mondjuk úgy, hogy egy másodlagos álmom egyébként, hogy a saját dalaim egyszer napvilágra kerüljenek és eljussanak emberekhez a baráti körömön kívülre. Ha úgy van szabadidőm, akkor szoktam néha festeni, de azt is csak inkább magamnak. Emellett fontos szerepet tölt be az életemben a sport, nagyon szeretek futni. De azt inkább olyankor, amikor jó idő van, mert edzőteremben annyira nem jó futni szerintem.


KÖVESS MINKET:





Ariana Grande elért egy rekordot, ami eddig csak a Beatlesnek sikerült
Az énekesnő egyszerre uralja a Billboard slágerlistájának első három helyét.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 20.


hirdetés

Ariana új albuma, a Thank U, Next nem is olyan rég, február 8-án látott napvilágot, mégis sikerült a rajta megjelent dalokkal egy olyan mérföldkövet elérnie, amit a poptörténelem során eddig mindössze a Beatles-nek sikerült, 1964-ben.

Az énekesnő 7 Rings című száma negyedik hete trónol Billboard 100-as listájának élén, a második helyen a Break Up With Your Girlfriend, I'm Bored szerepel, a harmadikon pedig a Thank U, Next áll.

Nem rossz ez a mesterhármas, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Beatles annak idején az első 5 helyet is magáénak tudhatta a Can't Buy Me Love, a Twist and Shout, a She Loves You, az I Want to Hold Your Hand és a Please Please Me című dalokka.

Forrás: 444.hu


KÖVESS MINKET:




Victor Máté: Petruska nem plagizált!
Az Artisjus korábbi elnöke részletes, alternatív szakvéleményében védelmébe veszi az énekest.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 21.


hirdetés

Amint arról mi is beszámoltunk, az énekes Help Me Out of Here című szerzeményével a szakértők szerint plágiumot követett el, ezért kizárták A Dal 2019 döntőjéből.

Petruska nem sokkal a kizárás után egy közleményben igyekezett tisztázni a helyzetet, illetve rajongói is kiálltak mellette, most pedig az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda volt elnöke, Victor Máté kelt védelmére, amit az énekes meg is osztott Facebook-oldalán.

Victor szerint nem igaz, hogy a paraméterek túl nagy számban megegyeznek. Szerinte a felhasznált zenei eszközök túl nagy számban térnek el egymástól ahhoz, hogy plágiumról lehessen beszélni.

Íme Petruska hálás szavai és a teljes, rendkívül aprólékos szakvélemény:


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x