hirdetés
voros_magia_01.jpg

Mikó István: A sztárokra mindig fel kell nézni, én a mindennapi életben nem ilyen vagyok

Az idén 50 éves Kaláka alapító tagja a zenekar mellett a Mindhalálig Beatlesről, a zeneszerzésről és a közelgő Beatles fesztiválról is mesélt.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. szeptember 29.


hirdetés

Mikó István az egyik legsokoldalúbb magyar művész. Színészként, rendezőként és zenészként is jelentős pályafutást tudhat maga mögött. A közelgő Beatles Hétvége egyik sztárvendége lesz, ebből az apropóból adott interjút.

- Egy interjúban azt mondta önmagáról, hogy sosem volt sztár. Ami nekem nagyon furcsa, hiszen Mikó István olyan művész, aki a gyerekkorom óta része az életemnek, ha mondhatom így.

- Az a kérdés, hogy mit értünk sztár alatt. Szerintem ahhoz járul egy attitűd, amit én nem érzek magaménak. Nem viselem magamon éjjel-nappal a sztárság külsőségeit. Én belülről élem meg ezeket a dolgokat. Tudom, hogy sokat szerepelek... jobban mondva, szerepeltem, mondjuk inkább múlt időben. A közönség körében, elsősorban a vidámabb jellegű szerepeim révén, szert tettem bizonyos fokú népszerűségre. Elég sokat voltam képernyőn. De ez nem jelenti azt, hogy sztár vagyok.

Inkább olyan művész, aki sokat dolgozott, és ezért az emberek emlékeznek rám.

hirdetés

Persze kapok autogramkérő leveleket, megismernek az utcán, de ettől nem gondolom azt, hogy sztár lennék. A sztár az egy csillag, akire mindig fel kell nézni. Én a mindennapi életben nem ilyen vagyok.

- Tehát a sztárságon inkább egy külsőséget, egy viselkedési formát ért, és nem a népszerűséget.

- Látja, milyen szép magyar szó ez, hogy népszerű. Persze ezt sem tudom igazából megítélni. Bizonyos dolgokat érzek, a közönségtől nagyon sok szeretetet visszakaptam abból, amit én adtam.

- Az ön pályafutását mindig jellemezte egy billegés a zenész és a színész között.

- A zene előbb jött, mint a színészet. Olyan zenei általános iskolába jártam, amelyet Kodály Zoltán alapított. Nagyon sokat tanultunk a zenéről, nagyon jó iskola volt. Tizenhárom éven keresztül hegedültem, nyilván ez is nyomot hagyott. Már gyerekként kezdtem zenét komponálni is, úgy éreztem, hogy ezen keresztül tényleg ki tudom fejezni magamat. Elsősorban a magyar költészet gyöngyszemei ihlettek meg, ha szabad ilyen nagyképűen fogalmaznom. Nagyon sok verset megzenésítettem.

Ennek folyománya volt, hogy aztán 1969-ben Gryllus Danival megalapítottuk a Kaláka együttest, amely éppen idén ünnepli az 50. születésnapját.

Ezek a fiúk, akik most is együtt játszanak, mind iskolás társaim voltak.

Viszont kisgyerekkorom óta elvarázsolt a színház világa, ezért jelentkeztem a Színművészetire. Kamasz koromban már színdarabokat írtam, és rávettem szerencsétlen osztálytársaimat, hogy közreműködjenek. Írtam, rendeztem és játszottam. Mivel nem vettek fel a főiskolára elsőre, de még negyedikre sem, hanem csak ötödikre, azt a néhány évet muzsikálással töltöttem el.

- Végül a színjátszás győzött, de a színházi pályafutását is végigkísérte a zene. Az, hogy egy színész remekül énekel, ha nem is gyakori, annyira nem szokatlan. Sokkal ritkább viszont, hogy egy színész zenét szerez az előadásokhoz. Sőt, akár filmekhez, mint a Sárkány és papucs című rajzfilm esetében. A kollégák könnyen elfogadták önt komponistaként?

- Igen. Próbáltam a színházi tapasztalataimat összekapcsolni a zeneszerzéssel. Tisztában voltam a zene dramaturgiai fontosságával, hogy nem mindegy, mikor, milyen stílusban szólal meg egy zene. Valahogy ráéreztem, így fordulhatott elő, hogy számtalan előadást bemutattak az én zenémmel. A legtöbbször talán Carlo Goldoni: Mirandolina, te drága című darabja ment az én zenémmel.

hirdetés

- Az énekes szerepekben is brillírozott. Számomra nagyon emlékezetes volt a Denevérben az ügyvéd szerepében, akkor csodálkoztam rá igazán, milyen különleges hangi adottságokkal rendelkezik. De ha jól emlékszem, Az operaház fantomját is Ön énekelte elsőként Magyarországon.

- Színpadon biztosan. Tudtam, hiú ábránd, hogy a Thália Színházban bemutassák Az operaház fantomját. De én nagyon megszerettem ezt a darabot és ezt a muzsikát. Kazimir Károly igazgató bíztatott, hogy azt a sokféleséget, amit képviselek a zenében – a magyar népdaltól az operáig –, azt mutassam meg egy önálló esten. Ez volt a Miko-r lesz a fantom. Szeretem a zenés műfajt, és talán ennyi idő után mondhatom, hogy nem is megy rosszul.

- A színpadi munkái közül a leglegendásabb alighanem a Mindhalálig Beatles. Kicsit meséljen erről az előadásról, hogy született, mennyire volt nehéz megvalósítani.

- Egy öltözőben öltöztünk a Thália Színházban Forgách Péterrel és Incze Józseffel. Péternek szintén zeneiskolai végzettsége volt, ha jól tudom, csellózni tanult, de imádott gitározni is, nagyon jól is játszik. Az ő ötlete volt, hogy írni kéne egy darabot, ami Beatles dalokra épül. Nagyon szerette a Beatlest. Tehát az ő ötlete volt, ő indította be a motort. Persze annyira nem ment simán. Én például elektromos hangszereken nem is nagyon játszottam addig. Picit másképp kell, mint sima dobozgitáron.

Elkezdtünk gyakorolni, művész kollégák, zenészek segítettek. Incze József például nem tudott dobolni, csak nagyon jó ritmusérzéke volt. Egy hokedlin gyakorolt, dobosok segítettek neki, és olyannyira jól belejött, hogy végül a színpadon is tényleg ő ütötte meg a dobot. Azért ez nagy merészség volt tőlünk. A darab szerint, bár Beatles dalokat énekeltünk eredeti nyelven, de a darabban magyar fiatalokat játszottunk, akik imádják a Beatlest. A rendező Koltay Gábor volt. A bemutatón a nézők kapkodták a fejüket, hogy honnan jön a hang? Tényleg mi énekelünk? Nem playback? Természetesen nem az volt. Híre ment, és nagyon nagy siker lett.

Utána sokan azt hitték, hogy mi egy regnáló zenekar vagyunk, és hívtak koncertezni.

Na, akkor volt egy kis probléma, mert az előadásban volt 18 dal. De gyakran előfordult, hogy az előadás végén nem akart a közönség elmenni, kérték, hogy folytassuk a zenélést. A végén már 30-40 számot játszottunk, és ezzel már el is lehetett menni koncertezni.

- Nem ez volt az utolsó találkozása a Beatlesszel a színpadon, hiszen Márton András magyarított Beatles szövegeiből 2011-ben megalkotta a Bolond a hegytetőn című előadást.

- Igen, a Blackbirds Beatles emlékzenekar szerette volna, ha összehozunk valami közös színpadi játékot. Azt találtam ki, hogy a Blackbirds eljátszotta a dalokat eredeti szöveggel, a Márton András-féle magyar szövegek felhasználásával pedig a dalok történetéből jeleneteket állítottunk össze.

- Ön a közelgő Beatles hétvége egyik sztárvendége. Pontosan mivel készül? Beszélgetés lesz, vagy énekel is Beatles dalokat?

- Lehet, hogy nem lehet megkerülni az éneklést, bár azért az ember 70 éves korában már nem úgy énekel, mint mondjuk 40 vagy 50 évesen. Meglátjuk. Alapjában véve beszélgetésre készülök, de nem lehetetlen az sem, hogy eléneklek néhány dalt.

- Sopronban idén az Illés örökségét elevenítették fel a Tied a világ című előadásban. Az Illést gyakran nevezték a magyar Beatlesnek. Ön szerint jogos ez az összevetés?

- Megtisztelő, mindkét együttesnek. Való igaz, ha nincs a Beatles, lehet, hogy a fiúk is kicsit más muzsikát játszottak volna. Hasonló a két zenei világ: egyszerűség, tisztaság, minőségi előadás.

- Ebben a szezonban hol és miben láthatjuk még?

- Rendezek egy előadást a Turay Ida Színházban Barta Lajos: Szerelem című darabjából. Aztán a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban rendezem Móricz Zsigmondtól a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-t. Egyébként a Tied a világ című előadásból Sopronban már lejátszottuk a szériát, de bemutatják Dunaújvárosban is, ahol szintén felkértek, hogy szerepeljek benne.

- Van még teljesítetlen szakmai cél a bakancslistáján?

- A szakmában nincs, inkább a privát életemben. Sok mindent nem csináltam még.

Sok minden már valószínűleg nem is teljesül, de anélkül nem érdemes élni, hogy az embernek ne legyenek tervei, céljai.

Beatles-hétvége

Hoffman Györgyöt. a BlackBirds együttes frontemberét, a Beatles-hétvége vezetőjét kérdeztük arról, mire készülnek pontosan:

"A két napos Beatles Weekendre, ami az első magyar Beatles fesztivál. Október 5-én szombaton délután 2-től 10-ig az Analog Music Hall ad neki teret, vasárnap pedig délután 3-tól 6-ig a Hard Rock Cafe, az egy kicsit exkluzívabb nap. Három fő sztárja lesz a fesztiválnak: Ukrajnából egy Szergej Radcsenkó nevű úriember, aki a liverpooli Beatles múzeum nagykövete. John Lennon gyerekkoráról fog előadást fog tartani.

Itt lesz Helen Anderson, egy liverpooli divattervező hölgy. Ő tervezte a 60-as években John Lennon sapkáit, amiket a Hard Day’s Nightban is láthatunk rajta. És itt lesz Chicagóból Jay Goeppner, aki a világ első számú John Lennon előadója. Goeppner és a BlackBirds szombaton és vasárnap is közös Lennon műsort ad elő. Szombaton pedig eljátsszuk az idén 50 éves Abbey Road teljes anyagát az Ivan and the Parazol frontemberével, Vitáris Ivánnal kiegészülve. De lesz több magyar sztárvendég is: Petruska, Czutor Zoli, Márton András a KFT-ből, Mikó István, szombaton pedig egész nap B. Tóth László lesz a műsorvezető. Emellett szombaton egész nap lesz Beatles börze, képviselteti magát az egri Beatles Múzeum, és lesz Beatles forró csoki a Rengeteg RomKafé jóvoltából."

További részletekért keressétek fel a Facebook eseményt.


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
irishman1.jpg

„Nem azt látjuk, hogy jé, Pacino és de Niro együtt!” – Scorsese maffiafilmjében majdnem minden a helyén van

A The Irishmanért nem rajongtak a nagy filmstúdiók, Scorsese azonban nem kötött kompromisszumot. Három és fél órás eposz született Amerikáról, a maffiáról, a bűn és az erény vékony határáról, olyan kérdésekről is, mint hűség, becsület vagy épp az elmúlás.
Malinovszki András - szmo.hu
2019. november 20.


hirdetés

Tudjuk, hogy a botrányok, viták, beszólások általában jót szoktak tenni bármilyen film bemutatója előtt, mégis kicsit sajnálom, hogy a Scorsese vs. Marvel-háború ilyen nagy helyeket foglalt el a sajtóban, mert a The Irishman megérdemelte volna a kizárólagos figyelmet. A kész mű azonban, azt gondolom, elhomályosít minden más körülményt.

Scorsese filmjeit mindig óriási várakozás előzi meg, és ez megsokszorozódik, mikor a szóban forgó filmben újra együtt játszik a két színészlegenda, Robert de Niro és Al Pacino; mikor utóbbi hosszú pályafutásuk során először dolgozik együtt a nagy hírű rendezővel; mikor Harvey Keitellel 50 éves közös pályafutásukat ünneplik; és mikor hosszas győzködés után Joe Pesci is visszatér a vászonra, könnyen lehet, hogy egy gran finaléra.

Scorsese műve több, díjesélyes film szépen egybekomponálva, ráadásul minden részében más és más kerül előtérbe.

hirdetés

Az első egyharmadban a Joe Pesci által megformált Russel Buffalinót ismerhetjük meg. Pesci a Reszkessetek betörők Harryje, a Halálos fegyver Leo Getze vagy a Casino Nicky Santorója után merőben más karaktert játszik: nyoma sincs a nagyszájú, izgága figurának, Buffalino a háttérből profin irányító, hideg eleganciával beszélő és gondolkodó intelligens maffiózó. A hírek szerint a karakter letisztult nyugalma volt a döntő abban, hogy hosszú évek győzködése után végül elvállalja a szerepet. Utolsó jeleneteiben pedig egyszerre megrázó és megható, ugyanakkor kedvesen megmosolyogtató perceket is kapunk tőle.

A második harmad Al Pacinóé és az általa játszott Jimmy Hoffáé: a szakszervezeti vezető ellentmondásos személyiségében lubickoló színész profin hozza a lendületes, erőszakos, kissé nárcisztikus figurát, akinek dühkitörései és finoman komikus konfliktuskezelése mindenképp megérne néhány komolyabb díjat. Bár nem ő a filmtörténelem legszimpatikusabb szereplője, nehéz nem sajnálni, miközben padlógázzal hajt saját végzete felé.

Buffalino és Hoffa szála aztán finoman összefonódik, hogy a film epilógusára az addig is folyamatosan jelen levő Frank Sheeran számvetésének gyönyörű jeleneteiben tobzódjunk.

A vég kicsit olyan, mint egy színházi előadás: bár több helyen le lehetne zárni a történetet, a rendező mégis újra és újra visszatapsolja utolsó szereplőjét, viszont ügyesen elkerüli, hogy túlságosan vontatottá váljon a befejezés.

Az addig inkább történetmesélő, a háttérben szorgosan dolgozó és az ellenséges felek közötti békebíró szerepét betöltő ír ekkor válik igazi főszereplővé, akit Robert de Niro játéka olyannyira közel tud hozni, hogy bizonyos jeleneteknél akkor is érzünk szánalmat és sajnálatot iránta, ha tudjuk, hogy több embert gyilkolt és bántalmazott, mint ahány filmes díja van a komplett stábnak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
69706491_2328177307512697_2134114827851792384_n.jpg

„Sokszor a szülőket is meglepi az, ami a gyerekükben rejlik“ – Takács Zoltán „Jappán” a GyeRecről

Milyen kihívások elé állítanak egy zenei producert a gyerekek? Mi van, ha a szülő jobban akarja? És egyáltalán, mi az a GyeRec?
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. november 19.


hirdetés

Leányfalu varázslatos hely, ahol például az óvodából az egyik apukáról kiderülhet, hogy Magyarország egyik legsikeresebb zenei producere. Takács Zoltán "Jappánnal" és feleségével, Erikával a gyerekek hoztak össze, valahol természetes, hogy a gyerekekről beszélgettünk.

- Kérlek, először is, mutatkozzatok be.

Jappán - Őt úgy hívják, hogy Brouwer Erika Anikó, engem pedig úgy, hogy Takács Zoltán, bár valószínűleg többen ismernek a művésznevemen, én vagyok Jappán. Huszon ixedik éve foglalkozom hangfelvételekkel, zenével. Van saját stúdióm is, de igazából vándor producerként járom a világot, és ahol szükség van rám, ott segítek. Olyan zenekarokkal és énekesekkel dolgoztam, mint a Heaven Street Seven, Supernem, 30Y, Ivan & The Parazol, Odett, Óriás, Magashegyi Underground, Roy & Ádám, sorolhatnám napestig.

hirdetés

Erikával hetedik éve vagyunk együtt, és van egy mindjárt hatéves kisfiunk. A családunkban magától értetődő a zene szeretete. Nagyon sokat hallgatunk együtt zenét, Ábel is ismeri a dalokat, az előadókat. Várható volt, hogy előbb-utóbb elkezdünk majd felvételeket készíteni vele. Ebből jött Erika ötlete, hogy csináljuk ezt üzletszerűen. Ábellel és a barátaival annyira jól sikerültek a felvételek, hogy úgy éreztük, másokat is érdekelne egy ilyen lehetőség.

Erika - A cím viszont, a GyeRec Jappi ötlete volt és szerintem zseniális.

Jappán - A vállalkozás alapötlete akkor is Erikáé, és igaza volt, mert tényleg nagyon tetszik az embereknek. Épp tegnap beszélgettünk róla, milyen durva, hogy a gyerekek kreativitásán nincsen még semmiféle szűrő.

Nem viszonyulnak semmihez, hanem ahogy épp kijön belőlük, megcsinálják.

Van, amikor zenében, van, hogy szövegben, de minden gyereknek nagyon konkrét elképzelése van, mit szeretne. Vagy előfordul, hogy nem tudja, de munka közben mégis csak kijön belőle.

- Gyerekekkel dolgozni egészen más, mint amihez zenei producerként hozzászokhattál.

Jappán - Erika félig holland, talán ennek köszönhető, hogy ennyire nyitott, kreatív, és nagyon sok mindenhez teljesen másként áll hozzá, mint egy átlag magyar. Ami pedig külön hasznos a GyeRec esetében, hogy nagyon könnyen szót ért a gyerekekkel.

Ami engem illet, annak idején, 16 éves koromig tagja voltam egy gyerek színjátszó és pantomim csoportnak, aztán ott fogtak felügyelő tanárnak, úgyhogy gyakorlatilag a tanulmányaim végéig heti rendszerességgel foglalkoztam húsz-harminc gyerekkel. Aztán amikor abbahagytam az egyetemet a rock n’ roll miatt, akkor ez megszakadt.

Erika - Egyébként azért Jappán a neve, mert japán szakra járt.

Jappán - Igen, ez úgy volt, hogy

egyszer beültem a Heaven Street Seven buszába, mint Takács Zoli, és úgy szálltam ki, mint Jappán.

A srácok neveztek el.

Kicsit előreszaladtunk, már beszéltünk a GyeRecről, de azért mondjátok el, hogy pontosan miről is van szó. Magukban tehetséget érző gyerekeket karoltok fel? Vagy, ha valaki kitalálja, hogy nagymamának meglepetésként felénekli a Jaj de jó a habos sütemény című dalt, akkor ezt nálatok megteheti?

Erika - Gyakorlatilag mindkettő. Én ajándéknak találtam ki, hogy az anyukák örüljenek, meglegyen nekik a gyerekük hangfelvétele mutogatható formában. De amikor a gyerekek eljöttek a stúdióba, akkor döbbentünk rá, hogy ez nekik élmény is. Egy tök jó program. Kitaláltuk a hangszersimogatót is, mert nagyon sok gyerek nálunk lát először közelről hangszert.

Egy kisfiú például azután kezdett zongorázni, hogy nálunk kipróbálta a szintetizátort.

hirdetés

Azért is van erre szükség, hogy a gyerekek oldódjanak.

Jappán - Ha valaki besétál hozzánk, és szembe jön egy ember nagyságú basszusgitár erősítő, akkor nem feltétlenül azt mondja, hogy milyen jópofa, hanem azt látja, hogy ott van egy nagy vasszörny. Úgyhogy kezébe adjuk a dobverőt, vagy kezébe adunk egy gitárt, és azt csinál, amit akar. Ehhez persze összegyűjtöttünk egy kevésbé értékes hangszerállományt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
elsa.png

„Egy balerinába oltott szuperhőst látunk” – a Jégvarázs szintet lépett a második részre

Elvarázsolt erdő, röfögő tűzgekkó, testvéri szeretet. November 21-én Magyarországon is bemutatják a népszerű Disney-film, a Jégvarázs második részét.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 20.


hirdetés

6 évvel az első rész után november 21-én Magyarországon is bemutatják a népszerű Disney-film, a Jégvarázs második részét.

Évek teltek el, mióta Elsa magányosan, erejét nem ismerve tengődött a világtól elzártan. Már idősebb és kiegyensúlyozottabb. Anna és Kristoff kapcsolata szintet lép. Olaf izgatottsággal vegyes félelemmel tekint a körülötte lévő állandó változásokra, és tart egy kicsit a felnőtté válástól. Egy valami viszont örök. A testvéri szeretet, és az, hogy bármi történjék is, ők ott lesznek egymásnak.

A mese egy visszaemlékezéssel kezdődik. Látjuk a kicsi Elsát és Annát lefekvés előtt, épp egy mesét hallgatnak egy elvarázsolt erdőről, és az azt uraló felbőszült, ősi szellemekről. Ezt az erdőt egyszer majd meg kell menteni, de előtte mars az ágyba!

hirdetés

Az őszi tájak gyönyörűek.

A valóságost meghazudtoló és felülmúló légi felvételek dinamikája magával ragadó, sokszor viszont a látvány egyszerűen súlyosabb, mint a konkrét cselekmény. Az embernek néha az az érzése, hogy a Jégvarázs 2-ben egy folyamatosan meghiúsuló lánykérésen és egy burkolt környezetvédelmi propagandán kívül nem történik semmi.

Az első rész Oscar-díjas zenéinek színvonalát a mostani betétdalok nem ütik meg, nem annyira fülbemászóak, mint a „Legyen hó”. A magyar fordításban ráadásul elég esetlenre sikerültek a szövegek, és az énekhang is sokkal szintetikusabb, mint az eredeti, angol változatban. Az „Into the Unknown” című dalt, az új rész főcímdalát egy szirénhang teszi különlegessé, ami a filmben is fel-felcsendül, az ismeretlenbe, új kalandba csábítva Elsa-t.

Elsa ebben a részben már jócskán meghaladja a Disney-hercegnőség korlátait, egy balerinába oltott szuperhőst látunk, aki vízilovakon vágtázik befagyott ősi folyók felé, és úgy olyan bravúrosan bánik erejével, mint egy veterán mutáns az X-menből. De aki amiatt aggódott volna, hogy szerelmi élete esetleg furcsa fordulatot vesz, fellélegezhet. Elsa továbbra is tökéletesen egyedül van, teljesen leköti mások megmentése, és hogy tartsa a gyertyát testvére kapcsolatában.

Az LMBT+ mozgalmak előre törésével az animációs filmek karaktereinek szexuális orientációját nagyobb érdeklődés övezi, mint valaha. Már az első Jégvarázs után felröppentek a pletykák, hogy Elsa lesz az első leszbikus Disney-hercegnő.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
szinkroncimlap.jpg

„Két lehetőséged van: vagy kiszállsz, vagy harcolsz” – szinkronszínészek közönségtalálkozóján jártunk

A MoM Cserpes Tejivóban néhányan összeültek, hogy átbeszéljék a magyar szinkronszakma múltját, jelenét és jövőjét, pozitívumait és problémáit. Az est vendégei Gesztesi Károly, Kerekes József és Rajkai Zoltán színművészek voltak.
Malinovszki András - szmo.hu
2019. november 19.


hirdetés

A magyar szinkron minőségéről és változásáról legalább annyi vélemény és vita van, mint általában a szinkronizálás szükségességéről, az eredeti hang kontra magyar változat kérdéséről. Ez utóbbiról a Maradjunk szinkronban! című eseményen nem sok szó esett: a beszélgetés közönsége mind a szinkronkedvelők (sokan inkább -rajongók) táborából került ki. Nekik viszont vegyes érzéseik lehettek: jól szórakozhattak a színészek régi időket idéző anekdotáin,

de meghallgathatták a panaszokat, a szakma színvonalromlását okozó nehézségeket is.

Az est moderátora Kelemen Zoltán volt, az Egyesület a Magyar Szinkronért képviseletében. (Lásd: keretes írásunk.) Elsőként arra kérdezett rá, hogy vajon egy alapvetően exhibicionistának tartott szakma képviselőjének milyen érzés a közönségtől távol, egy sötét szobában (manapság már jobbára egyedül) szöveget olvasni egy mikrofonba, ráadásul egy külföldi kolléga "kiszolgálásával". Rajkai Zoltán szerint egy színész alapvetően minden este más ember bőrébe bújik, ilyen szempontból a szinkron sem sokban különbözik. Kerekes József kiemelte: a szinkronizáló színészek általában dolgoznak színházban is, ott megkapják a kívánt figyelmet.

Szó volt arról is, vajon miről ismerszik meg a jó szinkron. Rajkainak erre egy találó magyarázata van: egy közepesen jó "szinkroniparos" korrektül meg tudja csinálni a munkáját. Ha tíz szerepben kell helyt állnia, mindegyikben tudja hozni a szomorú, vidám, csalódott vagy akár dühös figurát. Egy jó szinkronszínész azonban többféleképp tudja ezeket az érzelmeket visszaadni,

annyiféleképp tud dühös, vidám vagy szerelmes lenni, ahány filmben szinkronizál.

Az első szinkronélmények felidézésénél Rajkai a folyamatos fejlődésre helyezte a hangsúlyt. Elmondta, neki legalább tíz év kellett, mire úgy érezte, a megfelelő színvonalon tud szinkronizálni. Kerekes József az idősebb színészkollégákkal való találkozásokat idézte fel: elmondása szerint

pályája kezdetén olyan nagyságokkal dolgozott együtt, akiket alig mert megszólítani, manapság azonban sokszor nem is hivatásos színészek végzik a szinkronmunkát.

A megjelent színészek olyan legendás Kossuth-díjas pályatársakról is megemlékeztek, mint a Jack Nicholson Jokerjét is szinkronizáló Sinkó László, vagy az egészen elképesztő memóriával bíró, gyakran oldalakat fejből szinkronizáló Mádi Szabó Gábor.

Gesztesi Károly elmondta, ma már annak is örül, ha véletlenül találkozik valakivel a stúdiókban. Régen egy jelenet szinkronját többen vették fel, mostanság jobbára egyedül vannak a stúdióban. Ehhez kapcsolódva elmesélt egy vicces anekdotát is: Jockey Ewing legendás szinkronhangja, Kránitz Lajos egy időben keveset járt szinkronba. Visszatérésekor Gesztesi és kollégája, Lippai László azzal fogadták, hogy újabban már egy speciális japán találmányt használnak a szinkronizáláshoz, amin keresztül látják a képernyőre írt szöveget. Ők ketten így rögtönöztek a szöveg elmondásánál, míg idősebb kollégájuk kissé pánikba esett, amiért ő nem kapott a csodaszemüvegből, és így nem látta a képernyőt - ami természetesen vaksötét volt. Az ehhez hasonló élmények hiányoznak neki, hisz így igen kevés lehetőség van arra, hogy más színházakban játszó kollégákkal találkozzon. Igaz, azt is hozzátette, ő már eleve kevesebbet szinkronizál a munkakörülmények és a minőség romlása miatt.

A számos vidám történet és a jó hangulat mellett ugyanis az este egyik fő témája a magyar szinkron nehéz (bár úgy tűnik, talán nem kilátástalan) helyzete volt.

A szinkronmunka romlását több okban látták a jelenlévő szakmabeliek: a 90-es évek végén a kereskedelmi adók megjelenésével ugrásszerűen megnőtt a filmek, sorozatok száma, amit nem követett a szinkronszakma fejlesztése. Egy projektre kevesebb idő jut, és a rohanás sokszor a fordító, a rendező és a színész munkáján is meglátszik. Rajkai Zoltán elmesélt egy esetet, amikor egy II. világháborús dokumentumfilm az időhiány miatt olyan hanyag fordítást kapott, hogy neki,

a szinkronizáló színésznek kellett egy éjszaka alatt átírni szinte a teljes szöveget - természetesen ingyen.

Mivel a sorozat többi része ezek után tökéletes fordítást kapott, a színművész azt is fontosnak tartaná, hogy erős kontroll legyen a szinkronszakmában. Mint megjegyezte: ahogy utcáról beeső embereket nem engednek operálni vagy válóperes ügyet levezetni, úgy a szinkronban is kizárólag biztos szakmai tudással rendelkező szakemberekkel kellene dolgozni. Sajnos a munka mennyisége és az oktatás hiányai miatt ez nem mindig így van. Kerekes József elmondta, régen olyan nagy presztízse volt a szinkronnak, hogy a tv-újságok minden filmnél külön feltüntették a magyar hangokat, míg ma jó, ha ismerős nevekbe botlani a stáblistán.

Míg régen elsődlegesen fontos volt a szinkronizáló színész személye, ma már nem mindig várnak egy adott hangra, ha van más, aki megcsinálja.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!