hirdetés
fofo.jpg

Middlemist Red: "Ugyanolyan izgalmas 15 embernek játszani, mint 500-nak"

Itthon is és külföldön is telt házas koncerteket adnak, Európa-szerte turnéznak. Szemtelenül fiatalon, négy év alatt olyan szintre jutottak, amilyenről rengeteg banda csak álmodik. Szülinapi interjú a Middlemist Red tagjaival.
Szöveg: Szenes Laura, képek: Mervai Márk - szmo.hu
2017. március 10.


hirdetés

Negyedik szülinapját ünnepli a Middlemist Red, szombat este első koncertjüket adják az Akvárium NagyHALLjában. Emellett külföldi turnéra készülnek: célba veszik Dortmundot, Amszterdamot, Belgiumot és Berlint. Novemberben jelent meg új albumuk, ami merőben más, mint az első. Feladványként szerepeltek a Maradj talpon! adásában. Szóval, zajlik az élet körülöttük. Az együttes dobosával, Ürögdi Ábellel, és basszusgitárosával, Deli Somával beszélgettünk.IMG_0287k

Hogyan telt a mai napotok?

Soma: Nekem a családdal. A testvérem meglátogatott minket, így fogtuk magunkat, és elmentünk fürdőzni egyet. Szóval most üde és relaxált állapotban vagyok.

Ábel: Nekem is nyugis, hátradőlős napom volt: tízig aludtam, aztán édesapám palacsintáját ettem Nutellával... innentől nehéz elrontani! Holnap ismét munka van, aztán pedig nagy erőkkel készülünk a szombati, szülinapi fellépésünkre.

hirdetés

Izgultok, hogy először játszotok az Akvárium NagyHALLjában, vagy úgy érzitek, ez már régóta kijárt volna?

Ábel: Egy kicsit mindkettő.

Soma: Igen, egy kicsit azért félünk is tőle. Én legalábbis személy szerint izgulok, mert itthon még sosem volt olyan, hogy önálló zenekarként kerültünk volna egy ilyen nagy közönség elé. Ez mégiscsak duplája az A38 hajó terének.

Tehát az Akvárium presztízsértelemben is egy felsőbb kategóriát jelent, mint az A38?

Ábel: Nem feltétlenül. A hajó afféle nemzetközi elismerést is jelent.

Soma: Így igaz, presztízs terén én sem vagyok benne biztos, hogy az Akvárium feljebb lenne, tényleg csak a nézőszám miatt mondható egy nagyobb előrelépésnek.IMG_0310k

Átlagosan hány fellépésetek van egy hónapban?

Soma: Szezontól is függ, de az elmúlt időszak például nagyon sűrű volt, minden hétvégén mentünk valamerre. Alapjáraton havonta vagy kéthavonta egy koncerttel számolunk. Budapesten is kéthavonta koncertezünk.

Ábel: Régebben eléggé előítéletesek voltunk a vidéki fellépésekkel kapcsolatban: kevesen jönnek el, még az útiköltséget sem fedezi a bevétel, satöbbi... Hát, ma már talán elmondható, hogy a vidéki koncertjeink okozzák a legjobb élményt. Több százan eljönnek, hatalmasat buliznak.

Soma:

"
A vidéki koncertek sokszor jobbak, mint a budapestiek.

Nyilván az is benne van ebben, hogy egy vidéki városban ritkábban fordulunk meg, ezért még jobban örülnek nekünk, ha megyünk.

A külföldi koncertjeitek közül ki tudnátok emelni egyet, amit különlegesnek éreztek valamilyen szempontból?

Soma: A tavalyi, hollandiai Eurosonic Fesztivál nagy élmény volt. Ez nem egy klasszikus értelemben vett klubkoncert, inkább egy lendületes koncertsorozat, amelynek keretében mindenki megpróbálja, úgymond, eladni az együttesét. Minél több szakmabeli vesz részt az eseményen, annál jobbak az esélyeink. Ott két olyan telt házas bulink volt, hogy sokan már nem fértek be. Persze máshogy ment a szervezés is: a koncert alatt nem lehetett ki-be járkálni a termekből. Mindenesetre ez egy nagyon szuper külföldi tapasztalat volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elkezdjünk jobban nyitni külföld felé.k8k7k6k3

Fotók: Komroczki Diána

A prágai Roxy klubban adott koncertünkre is szívesen gondolunk vissza. Az európai turnénk első állomása volt, Közép-Európa egyik legnívósabb klubja, nagyobb, mint az Akvárium NagyHALLja. Baromira meglepődtünk, amikor 300-400 ember eljött. Ismerték a zenét, a szövegeket.

Ábel: És így indítasz egy külföldi turnét, 300-400 fős közönséggel. Aztán a második napon... 20 ember jön a koncertedre. És ilyenkor méred fel, hogy igen, ez egy ilyen műfaj: sosem tudod, hogy milyen helyen, milyen körülmények között, hány ember előtt játszol majd. Ez benne az izgalmas. De

"
emlékszem, ahogy mondta az egyik fotós: srácok, én úgy örülök neki, hogy 15 embernek is úgy játszotok, mint 500-nak!

Soma: Nekünk izgalmas, a hangtechnikusunknak meg valószínűleg nagyon nem az. (nevet)

Ez jó szokás, tartsátok meg! Durván bulizós banda vagytok a turnékon?

Ábel: Nem, szerintem elég visszafogott társaság vagyunk. Képesek lennénk egy estét végigücsörögni a backstage-ben, egy sörrel a kezünkben.

Soma: Azért tudunk tombolni is. Emlékszem, egyszer, amikor kissé elszabadult a pokol, össze-vissza ütlegeltük a Mary Popkids dobszettjét...

Ábel: Tudunk tombolni, persze. De azért más zenekarokhoz képest egészen rendes gyerekek vagyunk.

Koncerteken kívül mennyire hallhatunk benneteket rádióban, tévében?

Soma: A Music Channel nevű tévécsatorna, ha minden igaz, mindkét klipünket játssza, meg ott készítettek is velünk interjút. A Petőfi Rádió abszolút kiesett a pikszisből, de azt nem is nagyon bánjuk, őszintén szólva.

Ábel: Vasárnap lesz rólunk a Rock rádióban egy egyórás műsor, rögtön egy portréanyagot készítettek velünk.

Soma: Vagy például a Hallgass hazait! nevű kezdeményezésbe is bekerültünk. Ennek az a lényege, hogy különböző zenekarokkal felvesznek egy beszélgetést egy százhalombattai stúdióban, és ezt kiküldik egy csomó vidéki rádiónak. Egyórás az adás, öt-hat számot lejátszanak közben az együttestől. De országos frekvenciával rendelkező rádióban vagy rendszeresen nem játsszák a dalainkat. Hollandiában igen, mert ott promózzák a koncertünket.IMG_0362kIMG_0361k

IMG_0336k

Mi a véleményetek a korábbi és a megújult Petőfi Rádióról?

Ábel: Annak idején ők tették slágerré azt a két számunkat, amiket játszottak, tehát azoknak a népszerűségét nagyban köszönhetjük nekik.

Soma: Sajnáljuk ezt a Petőfi Rádiós dolgot. Azok, akik a nem kommersz zenei vonalat képviselik, és nem is akarnak ahhoz csatlakozni, el vannak vágva attól a lehetőségtől, hogy a rádiókban játsszák őket. És ez nem fair.

Ábel: Eléggé paradox és furcsa: fellépünk fő műsoridőben a Strandon meg a VOLT-on, a Petőfi Rádió saját színpadán, de a Petőfi Rádió nem játssza a zenénket.

Soma: Amikor megtörtént a Petőfinek ez az arculatváltása, és elkezdett ilyen egészen furcsa irányokba menni, akkor én voltam az elsők között, aki azt mondta, hogy innentől kezdve nekik, vagy a Petőfi TV-nek nem nyilatkozunk. Nem hagyjuk, hogy felvegyék a koncertet, nincs ilyen, hogy beleforgatnak kedvükre a fellépéseinkbe és azt leadják.

"
Ha olyan dolgokat képviselnek, amikkel mi nem értünk egyet, akkor ehhez nem szeretnénk az arcunkat adni.

Ennek ellenére volt egy csomó zenekar, akik aláírták a Petőfi Rádió arculatváltásakor indított tiltakozó ívet, majd elmentek a VOLT Fesztiválra átvenni a Petőfi Zenei Díjukat. Szerintem valamit valamiért. Próbáljunk kiállni amellett, amit képviselünk.

Új lemezetek, a Ripple Soul határozottan szintisebb, mint az első. Mit mondanátok annak, aki az első korongotokat már hallotta, ezt viszont még nem: mire számítson, vagy miért hallgassa meg?

Ábel: Ne ugyanarra számítson, amit az első albumon hallott. Persze ugyanaz a négy ember csinálja a zenét, de egy más hangzású, és sokkal koherensebb anyagot készítettünk.

Soma: Igen. Míg az előző lemeznél külön számokban lehetett gondolkodni, itt egy összefüggő albumról beszélhetünk. A vélemények legalábbis arról tanúskodnak, hogy ez egy teljes egészként értelmezhető valami.

Ábel: És a szakmai értékelése is sokkal pozitívabb, mint az előző lemezé. Több fantáziát látnak benne.

Soma: Erősebbek a refrének, jobban koncentráltunk arra is, hogyan épülnek fel a dalok.

Mit gondoltok, mikor lesztek nagyszínpados előadók a Szigeten?

Soma: Hát, nehéz ezt megtippelni, talán úgy négy év múlva. De tényleg nem lehet megmondani az ilyeneket előre, hála az égnek.

Ábel: Lepjük meg magunkat, azt kívánom!

Mit tartotok az eddigi legnagyobb sikereteknek?

Soma: Én azt hiszem, ezt a külföldi turnét, amire most indulunk. Baromi jó helyeken fogunk játszani, és nem tudom, hogy például a hollandiai Paradisóban sikerült-e már fellépnie az Ivan and the Parazolon kívül másoknak. Elképesztően szuper dolog, hogy ott fogunk koncertezni.

Ábel: Meg az, hogy olyan jó csapat dolgozik velünk, amit szerintem sok zenekar irigyelne. Összetartó, kooperatív, öröm mindig, amikor zenélni megyünk.IMG_0369kIMG_0400k

Most vagytok a csúcson, és ezt szeretnétek fenntartani, vagy még úton vagytok valami felé?

Soma: Most indultunk el azon az úton, amin, ha jól haladunk, akkor egy-másfél év múlva beválthatjuk a velünk kapcsolatos ígéreteket.

Ábel:

"
Elhangzott ugye már nem egyszer, hogy a Middlemist Red Magyarország egyik legígéretesebb zenekara - és bizony, ezt most már be kell váltani.

És nemcsak Magyarországon akarunk ígéretesek lenni, hanem azt szeretnénk, hogy egy francia vagy angol fesztivál fellépői lehessünk. Nem mellékes információ, hogy indul egy fesztiválkezdeményezésünk.

Soma: Szeptember 16-án az egész Dürer Kertet megkapjuk egy napra. Elképesztő látványtechnikával készülünk, és nagyon jó külföldi fellépőket hívtunk, amellett, hogy az általunk képviselt magyar zenei szcéna legjava is zenél majd. A jövőben ezt többnapos fesztivállá szeretnénk növelni. Az egésznek az ötlete azt hiszem, onnan jött, hogy a Black Angels nevű együttes, akik az egyik legnagyobb inspirálóink, saját fesztivállal büszkélkedhet, ami mára már egy egész világon jelenlévő brand. Ez a Levitation. Ilyesmit próbálunk mi egyelőre kicsiben megvalósítani.

Ha nem a Middlemist Red, hanem egy másik, létező magyar banda tagjai lennétek, melyik lenne az?

Soma: Hát, én biztos, hogy tolnék egy évet a Run Over Dogs-zal. Sokféle téren állunk kapcsolatban velünk, szinte össze vagyunk forrva.

Ábel: Hú... nagyon sok magyar együttes van, amiknek én félnék a dinamikájuktól, meg a mentalitásuktól. De egy Ganxsta Zolee-val közös buliban benne lennék. Valószínűleg 24/7-es oltáshullámokat kapnék. Vagy benéznék a Wellhellóba, hogy milyen érzés naponta fellépni.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
47377796_1420837041381570_6945837569405878272_o.jpg

Bősze Ádám: Wagner egy szemétláda volt, Lisztnek nem volt törvényes felesége

Liszt 5 évig nem állt szóba Wagnerrel, Benjamin Britten pedig gyönyörű leveleket írt egy férfinak. Bősze Ádámmal a Nagy zenészek, nagy szerelmek sorozatáról beszélgettünk.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. január 17.


hirdetés

Az egyik karácsonyi ajándékom jegy volt Ádám Mozart szerelmeiről szóló előadására a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontba, és a fergeteges este után rögtön tudtam, hogy erről beszélnünk kell. Szerencsére nem kellett különösebben győzködni, szívesen kötélnek állt.

- Az első kérdés, ami óhatatlanul felmerül az emberben, hogy illik-e, és kell-e a nagy emberek magánéletét firtatnunk?

- Szerintem semmi illetlenség nincs abban, ha egy nagy embernek a szerelmi életét a nagyvilág elé tárjuk, mert már amúgy is a nagyvilág előtt van. Ha valakit érdekel, utána tud nézni. Én magam sem tartottam gyertyát Mozart hitvesi ágya mellett. Csak azokból a dokumentumokból tudok következtetni, amelyek mindenki rendelkezésére állnak.

Tehát ezek tudott dolgok, legfeljebb eddig nem ilyen formában foglalkoztak vele.

Az, hogy kell-e, az már egy fogósabb kérdés. Mozart zenéje akkor is elérheti ugyanazt a hatást, ha valaki azt sem tudja, Mozart mikor élt, és a föld melyik részén. Nem gondolom tehát, hogy egy ilyen előadással bárki közelebb kerülhet a klasszikus zene hallgatásához. Ez bulvártéma, amely szórakoztató lehet, és az adott zeneszerzőt sokkal közelebb érezhetjük magunkhoz. Rádöbbenhetünk, hogy ők is ugyanolyan hús-vér emberek voltak, mint mi. Ettől függetlenül, azokat az anekdotákat, amiket feljegyeztek ezekről a szerzőkről, sokat elárulnak.

hirdetés

A 18. században vagy a 19. század elején a Mozartról megjelent életrajzok nem arról írtak elsősorban, hogy, mondjuk, Mozart zongoraversenyei vagy szimfóniái miben adtak újat az előző évtizedek hasonló műveihez képest, hanem anekdotákat soroltak fel a szerző életéből. Ma is pontosan ez történik. Ha például két ember Kocsis Zoltánról beszélget, akkor az ő zseniális - vagy éppen nem zseniális - tulajdonságairól folyik a szó. A Kocsisról megjelent könyvek nagy része is - Juhász Előd adott ki ilyeneket - sztorigyűjtemény. Az ilyen szórakoztató olvasmányok életben tartják kicsit a Kocsis nevet, és az én előadásom is életben tartja kicsit a Mozart nevet.

- Ezzel együtt, én például, amikor végignéztem az előadások címeit, elsősorban azokra a zeneszerzőkre kaptam kedvet elmenni, akiknek a zenéjét is szeretem.

- Igen, ez látszik is az érdeklődésen, vagy ha nagyon prózai akarok lenni, a jegyeladáson. A január 20-i Hugo Wolfról szóló est valószínűleg nagyon gyéren látogatott előadás lesz. Wolftól nagy átlagban senki nem ismer semmit. Legfeljebb az Olasz szerenádot szokták játszani itt-ott zenekarok. A másik zeneszerző, akinél érezhetően kisebb az érdeklődés, bár alighanem más okokból, az Benjamin Britten. Fontosnak tartottam, hogy legyen olyan komponista is, akinek a szerelmi élete eltér a... hogy is fogalmazzak... szokványos nő-férfi viszonyoktól.

- Nem tudom, ez vigaszt jelent vagy sem, férfiasan bevallom, korábban, ha hallottam is Wolfról, nem ragadta meg a figyelmemet, de amióta Ön a Mozart előadáson emlegette, azóta elkezdtem hallgatni. Úgyhogy egy embernél már sikerült valamiféle missziót elérni.

- Örülök.

- A nagyemberek szerelmeit is nagyoknak képzeljük. Gondolom a valóság azért prózaibb.

- Ez megint nagyon lényegre törő, jó kérdés, annál is inkább, mert az én egész munkásságom, a Bartók rádiós műsorvezetéssel, zenei stand-uppal együtt kicsit arra irányul, hogy alternatívát mutassak. Ezek a zeneszerzők legendás alakokká váltak. Bronzszoborhoz tudnám őket hasonlítani. A legjobb példa erre Beethoven, akiből mitikus alak lett. Ezeknek az embereknek az alkotásainak a nagysága kétségbevonhatatlan. Nem akarom az ellenkezőjét sugallni.

Viszont ugyanolyan emberek voltak, mint mi.

Ha a szerelmeik nagyon romantikus megvilágításba kerültek olykor, az csupán egy interpretáció. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy sok esetben nagyon rosszul dokumentáltak ezek a szerelmi viszonyok, nagyon merész dolog ezekből messzemenő következtetéseket levonni – akár olyanokat is, amilyeneket én vonok le. Például Beethovenről leírják, milyen hallatlanul nagy, romantikus szerelem volt közte és a halhatatlan kedves között. Noha azt sem tudjuk még ma sem, hogy ki volt a halhatatlan kedves.

- Én például most szembesültem vele, hogy két film is készült A halhatatlan kedves címen. Az egyik szerint Brunszvik Teréz volt, a másik pedig arra jutott, hogy Beethoven tulajdon sógornője.

- Ha a Brunszvik családot vesszük, a történészek jelen pillanatban inkább arra hajlanak, hogy nem Terézia, hanem Josephine volt az. De nagyon sokan mondják, hogy Bettina Brentano volt a halhatatlan kedves.

Ebből is látjuk, hogy óvatosan kell bánni, kinek hogyan értelmezzük a szerelmi életét. Azért én az előadásaimon igyekszem olyan dokumentumokat idézni, amelyek hitelesek, első kézből származnak. Jó, néha elragad a hév, hogy elinduljak egy irányba és például megmagyarázzam Mozart anyósának a szerepét abban, hogyan jött össze a komponista Constanzéval. De azért ez meglehetősen veszélytelen próbálkozás.

Egy Bősze Ádám a Lóvasúton megkarcolni sem tudja egy Mozart hírnevét.

Tényleg nem hiszem, hogy árthatnék neki, vagy akár a Wagnernek, akit pedig tényleg nem szeretek.

- Azt hogy kell értsük, hogy nem szereti Wagnert? A személyiségét, vagy a zenéjét?

- Alapvetően nem vagyok Wagner rajongó, bár kétségtelen, hogy az operái között van olyan, amely valóban magával ragad. De a nőkkel szemben tanúsított viselkedése alapján lényegében egy szemétládának tartom.

- Kicsit még visszatérnék Constanzéhoz, Mozart feleségéhez. Mégis talán ő a legismertebb zeneszerző feleség a szélesebb közönség előtt az Amadeus című filmnek köszönhetően. Van benne egy emlékezetes jelenet, ahol Constanze szó szerint mellbedobással próbálja megnyerni Salieri támogatását a férje számára. Van ennek bármi alapja, tudunk róla, hogy lehetett ilyen természetű kapcsolata Salierivel?

- Nem tudok semmi olyan bizonyítékról, ami ilyesmire utalna. Amit tudhatunk, hogy Constanzénak nagyon sok köszönhető abban, hogy Mozart életműve ilyen szinten ismert. Megőrizet a kéziratokat, azokat gondozta – ebben óriási segítséget jelentett a későbbi második férje is, Georg Nikolaus von Nissen.

Nem úgy, mint Schubert esetében, ahol nem volt feleség, de volt egy testvér, akinek legfeljebb annyit köszönhetünk, hogy a szekrényt, amelyben Schubert a kottáit tartotta, nem számolta fel. De semmi mást nem tett, és amikor Schumann megérkezett Bécsbe és megtalálta a „Nagy” C-dúr szimfónia kéziratát, a testvér azt mondta, nyugodtan vigye magával. Ennek köszönhető, hogy bemutatták.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
madonna.jpg

„A testemre kellett hallgatnom” – Madonna 45 perccel a kezdés előtt mondta le lisszaboni koncertjét

Ez már a nyolcadik eset, hogy a 61 éves Madonna fellépést mond le a most folyó Madame X elnevezésű turnéján.
MTI - szmo.hu
2020. január 20.


hirdetés

Madonna amerikai popsztár 45 perccel a kezdés előtt mondta le vasárnapi lisszaboni koncertjét egy korábbi sérülése miatt - írta a BBC hírportálja.

"Sajnálattal közöljük, hogy Madonna nem tud fellépni ma este" - állt az e-mailben, amit 19.45-kor írtak a 20.30-kor kezdődő koncert előtt.

"Sajnálom, hogy le kellett mondanom a mai koncertet, de a testemre kellett hallgatnom és pihennem kellett" - írta a sztár az Instagramon.

Ez már a nyolcadik eset, hogy a 61 éves Madonna fellépést mond le a most folyó Madame X elnevezésű turnéján.

Ezúttal nem szólt arról, milyen sérülés miatt mondja le a fellépését, de novemberben San Franciscóban azt mondta a közönségnek, hogy szalagszakadása van és "fáj a térde".

hirdetés

Múlt héten a közösségi médiában közzétett videóján látható, hogy mindkét térdén elasztikus kötést visel.

"Így készül a fellépésre egy sérült Madame X. Nagyon óvatosan" - írta a videóhoz.

A turné jelenlegi szakasza január 12-én kezdődött a portugál Coliseu Dis Recreiosban, azon még jókedvűnek tűnt az énekesnő, de szombaton is fellépett

- mondta el a BBC riporterének a stáb egyik tagja.

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
torony1.jpg

Fekete-fehér, lassú őrület és sellőszex – avagy Robert Pattinsonról is kiderül, hogy kiváló színész

Willem Dafoe mellett nem is lehet ellinkelni semmit, de A világítótorony nem csak ezért jó film.
Kovács-Tóth Noémi írása - szmo.hu
2020. január 17.


hirdetés

Egyedi és nyomasztó művészfilm az operatőri munkáért Oscarra jelölt A világítótorony, amelyben Pattinson és Dafoe egyaránt brillíroznak.

Aki egy újabb tipikus hollywoodi szuperprodukciókra vágyik, az nagyot fog csalódni A világítótorony című kanadai-amerikai fantasy-horrort nézve: itt nincs CGI-tobzódás, sem lángnyelvekkel tuningolt akció vagy pörgős vágások. Ez kőkemény lélektani thriller, amelyben realisztikusan – sőt, néha kellemetlenül hitelesen – ábrázolják a részegség és a megőrülés pusztító fázisait. Ráadásul a mai generációk számára szokatlanul fekete-fehérben, és gyakorlatilag két szereplővel. A történet úgy indul, hogy a XIX. század végén egy eldugott tengerparti világítótoronyba a tapasztalt rangidős öregúr mellé kerül egy újonc fiú segédnek, aki azelőtt favágóként dolgozott.

Nem is gondolná a néző, hogy Robert Eggersnek ez élete második rendezése, az első a 2015-ös The Witch volt, egy szintén Új-Angliában játszódó kosztümös horror. Az operatőr mind a két film esetében ugyanaz volt, Jarin Blaschke, aki igazi főnyereménynek bizonyult, hiszen miatta Oscar-várományos A világítótorony.

Nem csoda, hogy a Filmakadémia ennyire lelkes az alkotás vizuális megoldásaitól, mert olyan vágások, megvilágítások és művészi részletek sorjáznak benne, hogy néha az viszi el a hátán filmet, ahogy belefeledkezünk a díszkeretbe illő kompozíciókba. Erre szükség is van, mert a történet önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy lekössön minket.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
2499_D095_00173R.jpg

A Dr. Dolittle szórakoztató film, de az eredetinek a nyomába sem ér

Rég vártam annyira filmet, mint a Dr. Dolittle-t Robert Downey Jr. főszereplésével. A végeredmény azonban vegyes érzelmekkel tölt el: láttam egy szórakoztató, látványos filmet – és egy nagyon rossz Dr. Dolittle feldolgozást. Kritika.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. január 16.


hirdetés

Figyelem, a cikk nyomokban SPOILEREKET tartalmaz!

"Apa, feltétlenül bele akarok szólni a cikkbe" - jelentette ki kisfiam, Jonatán, amikor beültünk a filmre, ezért rögtön az elején le kell szögeznem, hogy neki, akinek ez az első találkozása Dr. Dolittle személyével, nagyon tetszett a film. Apuci véleménye azonban ennél valamivel árnyaltabb.

Hugh Lofting (1886-1947) Dr. Dolittle sorozata gyermekkorom egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye volt, a Dr. Dolittle cirkusza messze meghaladta korát azzal, hogy a jó doktor az állatai beleegyezését kérte, hogy cirkuszi mutatványosnak álljanak és csak olyan trükköket várt tőlük, amelyeket önszántukból, örömmel végeztek.

Részben Dr. Dolittle-nek köszönhetem, hogy műfordító lettem.

Amikor ugyanis bejelentkeztem a Cicero könyvkiadónál, hogy fordítani szeretnék, Szamossy Marian, a kiadó akkori vezetője szabadkozva mondta, hogy ők főleg gyerekkönyveket adnak ki.

hirdetés

– Semmi baj – feleltem –, szeretem a meséket, épp most olvastam újra a Dr. Dolittle könyveket.

Mariann szeme felcsillant, és elém halmozott egy nagy könyvkupacot: a Dr. Dolittle sorozat volt az, angolul.

– Akkor elolvasná ezeket? El kéne dönteni, melyiket adjuk ki következőnek!

Utóbb bevallotta, hogy Dolittle-lel sikerült megnyernem magamnak, és

nagyon büszke vagyok rá, hogy a sorozatból azóta két kötet is az én fordításomban jelent meg.

Sajnos mára hazánkban a Dr. Dolittle rajongók száma erősen megcsappant, legalábbis ami a könyvváltozatot illeti. Amikor feltűnik egy-egy filmfeldolgozás, mindig reménykedni kezdek, hátha hatással lesz a könyvre, de mindig csalatkoznom kell.

Ennek legfőbb oka talán az, hogy a filmváltozatoknak eszük ágában sincs bemutatni az igazi Dr. Dolittle-t.

Dr. Dolittle az eredeti változatban egy kedves, bogaras agglegény, aki meghasonlott az emberek világától, és teljes egészében az állatoknak él szerény otthonában, Puddlebyben, amelynek hatalmas hátsó kertje valóságos állatkert. A papagája, Polinézia megtanította az állatok nyelvén, és háztartását is állatok alkotják, de fontos, hogy ők mind saját jószántukból élnek a doktorral.

A házvezetőnője is egy kacsa, Dab-dab. Elsősorban abból él, hogy időről időre a különleges képességével segít valami egzotikus uralkodónak vagy más nagyembernek, aki ezért busásan megjutalmazza, és az így kapott pénzből ideig-óráig eltengődik.

Ezt a Dr. Dolittle-t sajnos a filmekből nem nagyon ismerhetjük meg. Utoljára az 1967-es musical változat próbált valamennyire hű maradni Loftinghoz, melyben Rex Harrison játszotta az állatbarát doktort, feltűnt benne Richard Attenborough, és ami érdekesség, hogy az a Richard Fleischer rendezte, aki generációm egyik kultikus fantasy filmjét, a Vörös Szonját is.

A számtalan feldolgozásból a következő, ami eljutott hazánkba és nagyobb feltűnést keltett, Eddie Murphy 1998-as próbálkozása és ennek utánlövései. Itt már az eredeti történetből csak annyi maradt meg, hogy van egy orvos, aki beszél az állatok nyelvén. Slussz.

Sajnos Stephen Gaghan rendező/forgatókönyvíró sem érezte elég jónak, amit Lofting leírt, alaposan átformálta a szereplőket, és a történetet.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!