hirdetés
fofo.jpg

Middlemist Red: "Ugyanolyan izgalmas 15 embernek játszani, mint 500-nak"

Itthon is és külföldön is telt házas koncerteket adnak, Európa-szerte turnéznak. Szemtelenül fiatalon, négy év alatt olyan szintre jutottak, amilyenről rengeteg banda csak álmodik. Szülinapi interjú a Middlemist Red tagjaival.
Szöveg: Szenes Laura, képek: Mervai Márk - szmo.hu
2017. március 10.


hirdetés

Negyedik szülinapját ünnepli a Middlemist Red, szombat este első koncertjüket adják az Akvárium NagyHALLjában. Emellett külföldi turnéra készülnek: célba veszik Dortmundot, Amszterdamot, Belgiumot és Berlint. Novemberben jelent meg új albumuk, ami merőben más, mint az első. Feladványként szerepeltek a Maradj talpon! adásában. Szóval, zajlik az élet körülöttük. Az együttes dobosával, Ürögdi Ábellel, és basszusgitárosával, Deli Somával beszélgettünk.

IMG_0287k

Hogyan telt a mai napotok?

Soma: Nekem a családdal. A testvérem meglátogatott minket, így fogtuk magunkat, és elmentünk fürdőzni egyet. Szóval most üde és relaxált állapotban vagyok.

Ábel: Nekem is nyugis, hátradőlős napom volt: tízig aludtam, aztán édesapám palacsintáját ettem Nutellával... innentől nehéz elrontani! Holnap ismét munka van, aztán pedig nagy erőkkel készülünk a szombati, szülinapi fellépésünkre.

Izgultok, hogy először játszotok az Akvárium NagyHALLjában, vagy úgy érzitek, ez már régóta kijárt volna?

Ábel: Egy kicsit mindkettő.

Soma: Igen, egy kicsit azért félünk is tőle. Én legalábbis személy szerint izgulok, mert itthon még sosem volt olyan, hogy önálló zenekarként kerültünk volna egy ilyen nagy közönség elé. Ez mégiscsak duplája az A38 hajó terének.

Tehát az Akvárium presztízsértelemben is egy felsőbb kategóriát jelent, mint az A38?

Ábel: Nem feltétlenül. A hajó afféle nemzetközi elismerést is jelent.

Soma: Így igaz, presztízs terén én sem vagyok benne biztos, hogy az Akvárium feljebb lenne, tényleg csak a nézőszám miatt mondható egy nagyobb előrelépésnek.

IMG_0310k

Átlagosan hány fellépésetek van egy hónapban?

Soma: Szezontól is függ, de az elmúlt időszak például nagyon sűrű volt, minden hétvégén mentünk valamerre. Alapjáraton havonta vagy kéthavonta egy koncerttel számolunk. Budapesten is kéthavonta koncertezünk.

Ábel: Régebben eléggé előítéletesek voltunk a vidéki fellépésekkel kapcsolatban: kevesen jönnek el, még az útiköltséget sem fedezi a bevétel, satöbbi... Hát, ma már talán elmondható, hogy a vidéki koncertjeink okozzák a legjobb élményt. Több százan eljönnek, hatalmasat buliznak.

Soma:

"
A vidéki koncertek sokszor jobbak, mint a budapestiek.

Nyilván az is benne van ebben, hogy egy vidéki városban ritkábban fordulunk meg, ezért még jobban örülnek nekünk, ha megyünk.

A külföldi koncertjeitek közül ki tudnátok emelni egyet, amit különlegesnek éreztek valamilyen szempontból?

Soma: A tavalyi, hollandiai Eurosonic Fesztivál nagy élmény volt. Ez nem egy klasszikus értelemben vett klubkoncert, inkább egy lendületes koncertsorozat, amelynek keretében mindenki megpróbálja, úgymond, eladni az együttesét. Minél több szakmabeli vesz részt az eseményen, annál jobbak az esélyeink. Ott két olyan telt házas bulink volt, hogy sokan már nem fértek be. Persze máshogy ment a szervezés is: a koncert alatt nem lehetett ki-be járkálni a termekből. Mindenesetre ez egy nagyon szuper külföldi tapasztalat volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elkezdjünk jobban nyitni külföld felé.

k8k7k6k3

Fotók: Komroczki Diána

A prágai Roxy klubban adott koncertünkre is szívesen gondolunk vissza. Az európai turnénk első állomása volt, Közép-Európa egyik legnívósabb klubja, nagyobb, mint az Akvárium NagyHALLja. Baromira meglepődtünk, amikor 300-400 ember eljött. Ismerték a zenét, a szövegeket.

Ábel: És így indítasz egy külföldi turnét, 300-400 fős közönséggel. Aztán a második napon... 20 ember jön a koncertedre. És ilyenkor méred fel, hogy igen, ez egy ilyen műfaj: sosem tudod, hogy milyen helyen, milyen körülmények között, hány ember előtt játszol majd. Ez benne az izgalmas. De

"
emlékszem, ahogy mondta az egyik fotós: srácok, én úgy örülök neki, hogy 15 embernek is úgy játszotok, mint 500-nak!

Soma: Nekünk izgalmas, a hangtechnikusunknak meg valószínűleg nagyon nem az. (nevet)

Ez jó szokás, tartsátok meg! Durván bulizós banda vagytok a turnékon?

Ábel: Nem, szerintem elég visszafogott társaság vagyunk. Képesek lennénk egy estét végigücsörögni a backstage-ben, egy sörrel a kezünkben.

Soma: Azért tudunk tombolni is. Emlékszem, egyszer, amikor kissé elszabadult a pokol, össze-vissza ütlegeltük a Mary Popkids dobszettjét...

Ábel: Tudunk tombolni, persze. De azért más zenekarokhoz képest egészen rendes gyerekek vagyunk.

Koncerteken kívül mennyire hallhatunk benneteket rádióban, tévében?

Soma: A Music Channel nevű tévécsatorna, ha minden igaz, mindkét klipünket játssza, meg ott készítettek is velünk interjút. A Petőfi Rádió abszolút kiesett a pikszisből, de azt nem is nagyon bánjuk, őszintén szólva.

Ábel: Vasárnap lesz rólunk a Rock rádióban egy egyórás műsor, rögtön egy portréanyagot készítettek velünk.

Soma: Vagy például a Hallgass hazait! nevű kezdeményezésbe is bekerültünk. Ennek az a lényege, hogy különböző zenekarokkal felvesznek egy beszélgetést egy százhalombattai stúdióban, és ezt kiküldik egy csomó vidéki rádiónak. Egyórás az adás, öt-hat számot lejátszanak közben az együttestől. De országos frekvenciával rendelkező rádióban vagy rendszeresen nem játsszák a dalainkat. Hollandiában igen, mert ott promózzák a koncertünket.

IMG_0362kIMG_0361k
IMG_0336k

Mi a véleményetek a korábbi és a megújult Petőfi Rádióról?

Ábel: Annak idején ők tették slágerré azt a két számunkat, amiket játszottak, tehát azoknak a népszerűségét nagyban köszönhetjük nekik.

Soma: Sajnáljuk ezt a Petőfi Rádiós dolgot. Azok, akik a nem kommersz zenei vonalat képviselik, és nem is akarnak ahhoz csatlakozni, el vannak vágva attól a lehetőségtől, hogy a rádiókban játsszák őket. És ez nem fair.

Ábel: Eléggé paradox és furcsa: fellépünk fő műsoridőben a Strandon meg a VOLT-on, a Petőfi Rádió saját színpadán, de a Petőfi Rádió nem játssza a zenénket.

Soma: Amikor megtörtént a Petőfinek ez az arculatváltása, és elkezdett ilyen egészen furcsa irányokba menni, akkor én voltam az elsők között, aki azt mondta, hogy innentől kezdve nekik, vagy a Petőfi TV-nek nem nyilatkozunk. Nem hagyjuk, hogy felvegyék a koncertet, nincs ilyen, hogy beleforgatnak kedvükre a fellépéseinkbe és azt leadják.

"
Ha olyan dolgokat képviselnek, amikkel mi nem értünk egyet, akkor ehhez nem szeretnénk az arcunkat adni.

Ennek ellenére volt egy csomó zenekar, akik aláírták a Petőfi Rádió arculatváltásakor indított tiltakozó ívet, majd elmentek a VOLT Fesztiválra átvenni a Petőfi Zenei Díjukat. Szerintem valamit valamiért. Próbáljunk kiállni amellett, amit képviselünk.

Új lemezetek, a Ripple Soul határozottan szintisebb, mint az első. Mit mondanátok annak, aki az első korongotokat már hallotta, ezt viszont még nem: mire számítson, vagy miért hallgassa meg?

Ábel: Ne ugyanarra számítson, amit az első albumon hallott. Persze ugyanaz a négy ember csinálja a zenét, de egy más hangzású, és sokkal koherensebb anyagot készítettünk.

Soma: Igen. Míg az előző lemeznél külön számokban lehetett gondolkodni, itt egy összefüggő albumról beszélhetünk. A vélemények legalábbis arról tanúskodnak, hogy ez egy teljes egészként értelmezhető valami.

Ábel: És a szakmai értékelése is sokkal pozitívabb, mint az előző lemezé. Több fantáziát látnak benne.

Soma: Erősebbek a refrének, jobban koncentráltunk arra is, hogyan épülnek fel a dalok.

Mit gondoltok, mikor lesztek nagyszínpados előadók a Szigeten?

Soma: Hát, nehéz ezt megtippelni, talán úgy négy év múlva. De tényleg nem lehet megmondani az ilyeneket előre, hála az égnek.

Ábel: Lepjük meg magunkat, azt kívánom!

Mit tartotok az eddigi legnagyobb sikereteknek?

Soma: Én azt hiszem, ezt a külföldi turnét, amire most indulunk. Baromi jó helyeken fogunk játszani, és nem tudom, hogy például a hollandiai Paradisóban sikerült-e már fellépnie az Ivan and the Parazolon kívül másoknak. Elképesztően szuper dolog, hogy ott fogunk koncertezni.

Ábel: Meg az, hogy olyan jó csapat dolgozik velünk, amit szerintem sok zenekar irigyelne. Összetartó, kooperatív, öröm mindig, amikor zenélni megyünk.

IMG_0369kIMG_0400k

Most vagytok a csúcson, és ezt szeretnétek fenntartani, vagy még úton vagytok valami felé?

Soma: Most indultunk el azon az úton, amin, ha jól haladunk, akkor egy-másfél év múlva beválthatjuk a velünk kapcsolatos ígéreteket.

Ábel:

"
Elhangzott ugye már nem egyszer, hogy a Middlemist Red Magyarország egyik legígéretesebb zenekara - és bizony, ezt most már be kell váltani.

És nemcsak Magyarországon akarunk ígéretesek lenni, hanem azt szeretnénk, hogy egy francia vagy angol fesztivál fellépői lehessünk. Nem mellékes információ, hogy indul egy fesztiválkezdeményezésünk.

Soma: Szeptember 16-án az egész Dürer Kertet megkapjuk egy napra. Elképesztő látványtechnikával készülünk, és nagyon jó külföldi fellépőket hívtunk, amellett, hogy az általunk képviselt magyar zenei szcéna legjava is zenél majd. A jövőben ezt többnapos fesztivállá szeretnénk növelni. Az egésznek az ötlete azt hiszem, onnan jött, hogy a Black Angels nevű együttes, akik az egyik legnagyobb inspirálóink, saját fesztivállal büszkélkedhet, ami mára már egy egész világon jelenlévő brand. Ez a Levitation. Ilyesmit próbálunk mi egyelőre kicsiben megvalósítani.

Ha nem a Middlemist Red, hanem egy másik, létező magyar banda tagjai lennétek, melyik lenne az?

Soma: Hát, én biztos, hogy tolnék egy évet a Run Over Dogs-zal. Sokféle téren állunk kapcsolatban velünk, szinte össze vagyunk forrva.

Ábel: Hú... nagyon sok magyar együttes van, amiknek én félnék a dinamikájuktól, meg a mentalitásuktól. De egy Ganxsta Zolee-val közös buliban benne lennék. Valószínűleg 24/7-es oltáshullámokat kapnék. Vagy benéznék a Wellhellóba, hogy milyen érzés naponta fellépni.


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
SZG_2849.jpg

X-Faktor: A szerény adottságú, nagypofájú versenyző csúfosan leszerepelt

De nem csak ez történt a 3. válogatóban. Összeállítottuk a 10+1 X-Faktor alaphelyzetet.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. október 20.



George Polti francia drámaíró szerint összesen 36 drámai alaphelyzet létezik. Nem számoltam össze pontosan, de az X-Faktor készítői érzésem szerint beérik 10-zel.

1. Szerény adottságú versenyző reménykedik benne, hogy valójában ő a popszakma Harry Pottere, de legalább nincs elszállva magától. A mentorok kiejtik, nagyobb balhé nélkül megköszöni, elmegy.

A mai adásból ilyen volt például Szabó Franciska, aki tényleg azt hitte, hogy el tudja énekelni az Ötödik elem című film híres operaáriáját.

Egy baj van csak: ehhez olyan hangi adottságok kellenek, amilyenekkel Vásáry André rendelkezik, Szabó Franciska pedig nem.

Feltétlenül ki kell emelni elrettentésül Horváth Botond rappert, aki saját „dallal” érkezett, hogy aszongya, idézem: „Soha ne hagyd otthon a kotont, mert én vagyok Horváth Botond.”

Alex fel is tette a mindannyiunkat kínzó kérdést:

„Ezt viccből csinálod, vagy komolyan?”

Spoiler: komolyan.

2. Szerény adottságú, nagypofájú versenyző csúfosan leszerepel. A mentorok kiejtik, a versenyző balhézik, majd távozik.

Még emlékezhetünk tavalyról a mikrofonhajigáló Mirijamra. A Local Panthera művésznéven futó hölgy – és itt a hölgy szót a lehető legtágabb értelemben használom – ezt még tudta fokozni.

Barátoknak üzenem, ha rosszak lesztek, ezt a videót fogom elküldeni nektek.

3. Közepes, vagy közepesnél rosszabb adottságú versenyző jó hangulatot csinál, a mentorok jókedvükben tovább engedik – lásd az immár kiirthatatlan „Rendezvény” kategóriát.

(Az évek során azt figyeltem meg, hogy a zsűri a nevetséges produkciókat tévedésből viccesnek tartja – lásd tavaly az UFO lányokat –, és értékeli, a valóban vicces produkciókkal viszont nem tud mit kezdeni. Utóbbiról lásd később.)

Ide sorolom az olasz származású Oliveri Giuseppét, aki Hiro hasonmásként (rá kellett gulgiznom) Bye Alex és Hiro KorsKorsKors című dalát hozta. (Illetve, mint Alex rámutatott, ez „Senkise” szerzeménye, aki Alex egyik alteregója. Pozitívumként értékelem a Homérosz utalást.)

A produkcióba beszállt Alex is, amivel rögtön egyértelművé tette, hogy „Hiro lightnak” semmi keresnivalója a műsorban.

Mégis tovább engedték, egyedül Bogi szavazott becsületesen.

4. Szerény, félénk, stb., semmi jót nem ígérő versenyző jön, és kiderül, hogy egész jó. A mentorok – esetleg némi tanakodás után – tovább engedik.

A 26 éves Hujber Dávid alkalmi munkákból él, és a szemüvege is karcos, mert nincs pénze lecserélni. A versenyre a párja nevezte be (aki cukin végigsírta a produkciót a backstage-ben Kiss Ramóna mellett). Az erős önbizalomhiányban szenvedő fiú elmondta, hogy szeretne valaki lenni.

A közepesen megható történet után elénekelte a Várj, míg felkel majd a nap című V’Moto-Rock dalt, ami bevallom, egyik kedvencem, már csak ezért is kritikusan hallgattam.

Dávid meglepően jól énekelt, épp ezért meglepett Bogi megnyilatkozása: szerinte Dávid előadóként nem lesz „valaki”. Alex is úgy gondolta, hogy bár jól énekel, már nem lesz belőle előadó, ahhoz korábban kellett volna elkezdeni foglalkozni a hangjával.

Gáspár Laci védelmébe vette Dávidot, megérezte, mennyire sokat jelentene számára a pozitív megerősítés.

Végül meggyőzte a többieket, és Dávid 4 igent kapott.

5. Szerény, félénk, stb., semmi jót nem ígérő versenyző jön, és kiderül, hogy őstehetség, a mentoroknak leesik az álla. A mentorok lelkesen tovább engedik, esetleg előtte önkritikát gyakorolnak.

Ma ezt a kategóriát a gyerekek hozták, a 14-15 évesek. Márkót az óvó nénik fedezték fel, amúgy nőgyógyász akar lenni a pénz meg a nők miatt.

Márkó jól szerepelt, de van bőven konkurencia:

6. Szerény, de képességeivel azért nagyjából tisztában lévő, magabiztos versenyző nagyot énekel, tovább is jut.

Szerencsére ilyenből ezúttal több is volt, például a mindent is csináló Éva:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
vanek-andor-faktor.png

Az X-Faktor zsűrije is állva tapsolt a 16 éves vidéki srácnak, aki mindenkit lenyűgözött

'Nekem eddig ez a legjobb éneklés evör, amit eddig hallottunk' - mondta Bye Alex, Dallos Bogi szerint pedig teljesen tökéletes pillanat volt Vanek Andor produkciója.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. október 20.



Amint előadta a produkcióját a dömösi Vanek Andor, a zsűritagok pozitívan reagáltak rá.

"Azta mindenit"

- szakadt ki Gáspár Laciból.

A végén a zsűri tagjai felálltak, és úgy tapsolták meg Andort.

Alex később hosszabban is kifejtette a véleményét:

"Amikor elkezdted énekelni, rögtön hallottuk, hogy 'Úristen, de jó hangja van'. Gondoltam, jó, akkor a következő lépés az, hogy a rossz ízlésű musicalektől megszabadítunk. Azon is gondolkodtam, hogy de jó, hogy negyedjére is itt ülök, de a fiúk kategóriáját még sosem húztam ki.

Nekem eddig ez a legjobb éneklés evör, amit eddig hallottunk."

"Teljesen tökéletes pillanat volt" - mondta Dallos Bogi.

VIDEÓ: Vanek Andor produkciója és a zsűri értékelése:

Az idei X-Faktor legmeghatóbb pillanata Hujber Dávid előadása és Gáspár Laci megható gesztusa volt.

A szombati műsor legijesztőbb reakcióját pedig Loca Pantera produkálta.


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
SZG_5369.jpg

Dallos Bogi: „Nem vagyok színésznő, nem tudnék hitelesen előadni olyan döntéseket, amikben nem hiszek”

Az X-Faktor új női mentora többek között elárulta, kitől tartott a mentortársak közül, melyik csapatokat szerette volna kapni, és mennyire szólnak bele a producerek, hogy kit kell tovább juttatni.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. október 18.



- Korábban követted az X-Faktort? Voltak esetleg kedvenceid?

- Az indulása óta követem. Kiskorom óta rajongója vagyok a műsornak. Az első évadból nagyon szerettem Király L. Norbit, a későbbi évadokból például Oláh Gergőt. De szerintem nincs is Magyarországon olyan ember, aki ne látott volna legalább egy X-Faktor részt.

- Felkértek, vagy castingon kellett részt venned, hogy Te lehess Gigi utódja?

- Természetesen több körös castingon kellett részt venni. Ugyanis nem csak arról van szó, hogy keresnek egy mentort.

Az a fontos, hogy az a négy ember, aki ott ül a pultban, az mennyire találja meg a közös hangot, mennyire működnek jól együtt.

Éppen ezért olyan castingokon vettem részt, ahol a be kellett ülni a fiúk közé, és régebbi évadokból elővett videókra kellett reagálni. Az alapján választottak ki.

- A fiúknak volt beleszólása, hogy kit szeretnének maguk mellett látni?

- Úgy tudom, kikérték a véleményüket, de a döntést az RTL Klub hozta meg.

- Radics Gigivel beszéltél? Kértél tőle tanácsot?

- Persze. Nagyon szeretem Gigit. Van egy kis interjúsorozatom, aminek az a címe, hogy Hétkor nálam. Ott a vendégem is volt. Írtam neki üzenetet, hogy remélem, méltó utódja lehetek, és Gigi azonnal válaszolt, nagyon örült a bekerülésemnek.

- Ahogy egy jó futballista nem feltétlenül lesz jó edző, úgy egy tehetséges énekes sem feltétlenül jó mentor. Mit gondolsz, milyen tulajdonságok szükségesek ehhez a munkához?

- Empátia, türelem, szorgalom... Azt gondolom, a mentorság nem csak a szakmaiságból áll. Egyfajta lelki törődésből is. Ma is rám írt egy versenyzőm, hogy szeretne egy kicsit együtt lenni, beszélgetni, kérte, hogy nézzünk rá a dalokra.

Fontos, hogy ne sajnáljuk az időt és az energiát a mentoráltaktól.

Másrészt szerintem az is fontos, hogy egy mentor szenvedélyes legyen. Higgyen a hozzá tartozó versenyzőkben.

- Az X-Faktor típusú műsorokat állandóan konteók övezik. Az egyik ilyen, hogy a mentoroknak valójában minimális a döntése, felülről mondják meg, kit kell tovább juttatni. Van ilyesfajta nyomás?

- Olyan érdekes... Nyilván én is sok emberrel találkozom, akik szoktak kérdezni az X-Faktorról, és mindig ez az első kérdés. Büszkén tudom mondani, hogy semennyire nem szólnak bele.

Az elején volt egy megbeszélésünk, ahol a műsor készítőivel átbeszéltük, hogy is néz ki ez az egész mentorság, de pont azért tartanak castingot, hogy olyan személyt találjanak, akin nem kell változtatni, hanem a saját személyiségével hozzáad a műsorhoz.

Nincs az RTL-nek egy távkapcsolója, amit megnyomnak, hogy „Bogi, most sírjál.”

Másrészt nem vagyok színésznő, nem tudnék hitelesen előadni olyan döntéseket, amikben nem hiszek.

- Hány százalék a szakmaiság és hány százalék a show?

- Szerintem az X-Faktorban pont a pluszt keressük. Van olyan műsor formátum, ahol csak az énektudás a fontos. Itt viszont az énektudás alapkövetelmény, és amellett legyen még valami, ami különlegessé teszi őt. A megjelenésében, a személyiségében, a tánctudásában. A műsor folyamán azért ez változik. A válogatókon még sokszor előfordul, amikor nagyon show van, viccelődünk, nevetgélünk dolgokon, de a tábor, a mentorház, az élő adások szerintem egyre szakmaibbá válnak, hisz ott már az a szempont, hogy a mentoráltak minél messzebb eljuthassanak.

De ma már más a nézők ingerküszöbe, mint amikor elindultak a tehetségkutató műsorok.

Ma már nem biztos, hogy lekötné a nézőket, ha csak elmondanánk a szakmai véleményünket, és szavaznánk. Kell a szórakoztatás.

- Azért vannak első és második ránézésre is nehezen érthető döntések. Elég az utolsó adást nézni, a „Rendezvény” kategóriát. Kicsit úgy éltem meg, hogy a zsűri egy poénért kockára tette a hitelességét. Például azok után, hogy tovább juttattátok a remixelt Érik a szőlőt és Homokórát elég furcsán vette ki magát, amikor Puskás Peti komolyan fontolgatta, hogy igent mondjon-e Alettának.

- A válogatókon a lehetőségeket keressük. Néha a humorban találjuk meg a lehetőséget. Értem, hogy ez miért lehet támadási felület, de a továbbiakban úgy végezzük a munkánkat, hogy a tizenkettő közé tényleg a legjobbak kerüljenek. Úgy voltam ezzel, hogy talán nem probléma, ha tovább jut a következő körbe a produkció, aztán a táborban majd kiesik. Ez mégis csak egy szórakoztató műsor, és mi ott ülünk napi tíz órákat.

De olyan nem történhet meg, hogy valakit tehetségesnek tartunk, és nem juttatjuk tovább.

Inkább az olyan produkcióknál gondolkozunk el, amiket közepesnek tartunk. Természetesen még az a közepes is sokkal jobb egy „rendezvény” produkciónál. Ott nyilván komolyan beszélünk, nem viccelődünk.

- Ugyanakkor ez talán azokkal szemben is inkorrekt, akiket továbbjuttattok rendezvény kategóriában, hiszen elhiszik magukról, hogy van ott keresni valójuk, és fölöslegesen ölnek energiát valamibe, ami nem is valódi.

- Nem akarok elárulni semmit egyelőre ezzel kapcsolatban, de a Tábor adásokban ki fog derülni, hogy hova fejlődik a rendezvény kategória. Arra ügyeltünk, hogy a végére mindenkinek tiszta legyen a dolog, mindenkivel tisztáztuk a szakmai oldalát.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
IMG_3212-3.jpeg

Hullákról lerángatott katonaruhát adtak a civilekre, hogy meglegyen a létszám

Elsírtam magam a Málenkij Robot Emlékhely tárlatvezetésén.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. október 21.



Pár napja derült ki, hogy szovjet munkatáborokba hurcolt hatszázezer magyar fogoly kartonját kapja vissza Magyarország. Ebből az apropóból meglátogattuk a Magyar Nemzeti Múzeum Málenkij Robot Emlékhelyét, ami a Vörös Hadsereg által a Szovjetunióba hurcolt, majd a Gupvi táborokban kényszermunkára kötelezett közel 1 millió magyar tragédiájának állít emléket.

A témából adódóan sejtettem, hogy nem vidám dolgokról lesz szó, de nem gondoltam volna, hogy olyan borzalmakról hallok, amin elsírom magam.

A pokol bugyrai… „Málenkij robot” – Kényszermunka a Szovjetunióban” című állandó kiállítást nem a Magyar Nemzeti Múzeum impozáns belvárosi épületében rendezték be. A tárlatnak a ferencvárosi pályaudvar melletti hidegháborús légoltalmi óvóhely ad otthont. Már az 1-es villamos megállójából feltűnt az ablak nélküli komor épület rendhagyó cégére: a bunker oldalába vesző hatalmas vagonok.

A tárlatvezetés elején megnéztük a MNM Málenkij Robot Emlékhely díjnyertes kisfilmjét, ami átfogó képet ad a kiállítás történelmi háttérről: a szovjet katonák a „Málenkij robot”, “egy kis munka” szófordulatot mondogatták, amikor összegyűjtötték és bevagonírozták áldozataikat. Néhány napos romeltakarításról, újjáépítésről beszéltek.

Valójában azonban 3-5 éves kényszermunka várt a foglyokra a szovjet bányákban, kőfejtőkben és földeken.

Egyharmaduk sosem látta viszont szülőföldjét. Az éhezés, a járványok és a szélsőségesen nehéz fizikai munka végzett velük.

A kisfilm második felében a túlélők beszámolóit hallhattuk. Csak ültem, néztem, és szinte alig hittem el, hogy ezek a ma már idős, törékenynek látszó bácsik és nénik megjárták és túlélték a lágerek kegyetlen világát.

A legjobban az fogott meg, amikor egy idős hölgy arról beszélt, a nők sok esetben jobban bírták, mint a férfiak, akik elcserélték napi élelmüket cigarettára.

A tárlatvezetés során lépcsőn fel, lépcsőn le, 7 kamrán át vezettek bennünket, ahol a szenvedéstörténet különböző stációit ismerhettük meg.

A bunker szűk folyosói, nyomasztó sötétsége és a lámpák sárgás pislákolása tökéletesen fokozta a témából adódó nyomasztó hangulatunkat. Erre pedig csak ráerősítettek a kamrákban hallható vonatzakatolást vagy éppen szívdobogást imitáló hangeffektek.

Az első kamrában szembesültünk azzal, hogy habár a szovjetek felszabadításról beszéltek, valójában már a kezdetektől a megszállás volt a cél. Ezt bizonyítják azok az emlékérmek is, amiket a szovjet katonáknak osztogattak “Budapest elfoglalásáért”.

Mi a különbség a Gulag és a Gupvi között?

A Gulagnak nevezték a Szovjetunióban már régóta alkalmazott munkatáborokat, ahol milliószámra dolgoztatták a szovjet politikai és köztörvényes elítélteket. Magyarországról a jelenlegi kutatások állása szerint körülbelül 30 ezer főt hurcoltak el. Őket koncepciós perek ítélete alapján vittek el 10-15-20 év kényszermunkára, általában a Szovjetunió Urálon túli területeire.

A Gupvi táborokat a hadifoglyok számára hozták létre, de a háború előrehaladtával egyre több külföldi civil is került ide. Ő voltak azok a nők és férfiak, akiket bírói ítélet nélkül, tömegesen hurcoltak el “malenkij robotra”. A korabeli Magyarország területéről a jelenlegi kutatások állása szerint körülbelül 1 millió főt hurcoltak el ide a szovjetek. Ebből nagyjából 600 ezer volt a tényleges hadifogoly, a többi 400 ezer viszont ártatlan polgári személy volt, akikre csak később nyomták rá a hadifogoly bélyeget. Őket inkább a Szovjetunió európai felén, Urálon inneni lágerekben helyezték el. Három okból kifolyólag kerülhetett civil egy ilyen munkatáborba: hadifogolylétszám-kiegészítésként, etnikai tisztogatás miatt, vagy németként jóvátételi közmunkára hurcolták. Tulajdonképpen a Gupvi volt a “külföldiek Gulagja”.

Amikor Malinovszkij marsall nem tudta elfoglalni Budapestet a kitűzött időpontra, azt a hamis jelentést küldte Sztálinnak, hogy a fővárost 138 ezer német katona védi, holott ennek csak töredéke volt a valóság. A következmény az lett, hogy csak Budapest bevétele után közel 100 ezer civilt, főként férfiakat kellett összeszedni, hogy kipótolják az előzetesen jelentett hadifogoly létszámot.

Előszeretettel szedték össze egyenruhás testületek tagjait: postásokat, vasutasokat, tűzoltókat. Túlélők visszaemlékezései szerint az is előfordult, hogy

az elfogott civilekre utólag adták rá halott magyar vagy német katonák egyenruháját, csak azért, hogy meglegyen a létszám.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!