hirdetés
tt5.jpg

Mi, magyarok imádjuk az összeesküvés-elméleteket

Tóth Tibor, a Konteóblog szerzője mondja el, miért sejtünk ennyi minden mögött titkos háttérhatalmakat.
Szegedi Éva interjúja - szmo.hu
2015. október 18.


hirdetés

Ki áll a Konspirációs teóriák című blog mögött?

Rendőrnyomozóként részt vett a Seuso-kincsek feltételezett megtalálója, Sümegh József kiskatona rejtélyes halálával kapcsolatban indított nyomozásban. Nyomozott többek között a móri bankfiókban történt, nyolc rendbeli emberölés elkövetője és az 1998-ban agyonlőtt magyar médiacézár, Fenyő János gyilkosa után.

2009-ben leszerelt, azóta civilként él. Több blogba is belevágott, végül fő szenvedélye, az összeesküvés-elméletek felderítése győzött. A Konspirációs teóriák blogot, azaz a Konteóblogot 2008 decemberében indította. Egy-egy bejegyzése több tízezer emberhez is eljut, és több száz, esetenként több ezer komment érkezik rá. Olvasóival együtt próbálta meg kideríteni például, hogy mi történhetett a Lánchídnál titokzatos módon eltűnt francia diáklánnyal, akinek a holtteste később Csepelen került elő.

Az 1962-ben, Temesváron született, és 1987 óta Magyarországon élő Tóth Tibor - vagyis Tiboru - már a harmadik könyvét jelentette meg, a Kémek krémjét, amelyben híres titkos ügynökökről írt. Kíváncsiak voltunk arra, hogy miért ilyen hihetetlenül népszerűek az összeesküvés-elméletek, hogy többet aggódunk és rettegünk-e, mint más nemzetek, és hogy mi, magyarok milyen konteókat szeretünk a legjobban. Legfőképpen arra, ki a népszerű Konteóblog szerzője. Ezért született ez az interjú.

tt2

hirdetés

- Mi, magyarok többet parázunk, mint más népek?

- Az olaszokat és a Közel-Keletet nehéz lekörözni, de azért álljuk a versenyt. A történelmünk alakulása meghatározza mindenféle hivatalos magyarázathoz való viszonyulásunkat.

"
Nálunk szerencsésebb nemzetek nem érezték több száz éven keresztül, hogy átveri őket a mindenkori hivatalos gazdasági vagy politikai elit.

Bár itt, Közép-Európában az élbolyban szereplünk, a románokra, csehekre vagy a szlovákokra ugyanúgy érvényes ez. Érzékenyek vagyunk a hivatalos verziókra, és amelyik nem ad kielégítő, kimerítő magyarázatot, azt megkérdőjelezzük.

- A csernobili titkolózás is ráerősíthetett erre?

- Az egy jelenség volt, ha szabad így fogalmaznom, csupán csepp a tengerben. A régi Szovjetunió által folytatott és örökölt beidegződések még mindig működnek: inkább hallgassunk, és akkor nem lesz baj.

"
Közép- és Kelet-Európában a kormányok részéről hiányzik az a karakánság, amelyet svájci, japán vagy skandináv példákból ismerünk: ha gáz van, kiállok, elmondom, nem beszélek mellé.

VIDEÓ: Rövid összefoglaló a Seuso-kincsekről a Duna Televízión

- Önnek melyik a kedvenc konspirációs teóriája?

- A Gyatlov-hágó (más változatban Djatlov-hágó) rejtélye, illetve azok, amelyek olyan bűntettek alapján születtek, amelyekkel kapcsolatban én is kifejtettem némi tevékenységet – gondolok itt a Fenyő-ügyre és a móri bankfióki emberölésekre. Utóbbit ugyan megoldották, de érdekel az utóélete.

A Gyatlov-incidens néven elhíresült eset hátborzongató. Egy csapat orosz fiatal indult táborozni 1959. januárjában az akkori Szovjetunióban. Egyikük betegség miatt visszafordult. A fiatalok az ott élők által Halálhegynek nevezett helyen táboroznak le. Miután február közepén hiába várják őket haza, a család hivatalos segítséget kér a felkutatásukra. Amit a mentőcsapat talált a helyszínen, az maga a horror. A nyomozás iratait titkosították, és csak 1990-ban, részlegesen oldották fel a titkosítást. A rejtélyes esetről részletesen itt olvashattok.

djatlov3

djatlov2

- Nekünk, magyaroknak melyek a kedvenc történeteink?

- Minden olyan összeesküvés-elmélet, amely megtörtént bűncselekményekkel foglalkozik, mint az előbb említett gyilkosságok. Ezen kívül a francia diáklány, Ophélie Bretnacher eltűnése és a holttestének megtalálása, illetve az Elbert János-konteó népszerű nálunk. A valós hátterű történetek felkeltik az emberek érdeklődését, és aktivitásra késztetik őket - gyakran hosszú évekkel a megtörtént események után is.

Top 7 hazai vonatkozású konteó

1. Miért kérdőjelezzük meg Elbert János állítólagos öngyilkosságát?

2. Kinek állhatott érdekében eltenni láb alól Fenyő Jánost?

3. Mi történt a móri bankfiókban 2002-ben?

4. Nagy Magyar Rendőrkorrupció Konteó

5. Hogyan és honnan kerültek elő a Seuso-kincsekként emlegetett, felbecsülhetetlen értékű lelet, és hogyan kerülhetett külföldre? Hogyan halt meg 1980-ban az amatőr kincsvadász, Sümegh József?

6. A körmendi gyermekgyilkosság

7. Kik lőtték le 1975-ben a Malév MA-240-es bejrúti járatát és miért?

- Mennyire számítanak itthon népszerűnek a világszerte ismert hírességekkel kapcsolatos konteók?

- Diana hercegnével kezdeném. A mai napig olyan elképesztő hullámokat vet a halálával kapcsolatos konteózás, hogy az még számomra is meglepő, pedig nyolc éve foglalkozom intenzíven összeesküvés-elméletekkel. Érdekes módon a művészek inkább az adott szubkultúrát, illetve az adott zenei irány, az adott előadó rajongótáborát késztetik fokozott aktivitásra.

Például miután írtam Per Ohlin, a Mayhem frontemberének rejtélyes haláláról, a metálosok rácuppantak a bejegyzésre, és olyan kiegészítő információkkal láttak el a témával kapcsolatban, hogy csak álltam, és pislogtam. Meglehetősen alapos munkát szoktam végezni, de Norvégiában megjelenő, skandináv death metalról szóló folyóirat cikkéhez nem jutottam hozzá – ezt az olvasók szemlézték nekem.

mayhem1

41_artist

A Mayhem egykori frontembere, a szőke fiatalember. 1991 tavaszán brutális módon végzett magával - vagy végeztek vele. 22 éves volt. Máig nem tudni, mi történhetett pontosan. A haláleset helyszíne az erős idegzetűeket is sokkolhatja, ezért nem közlünk róla fotókat. A lehetséges konteókat itt olvashatjátok el.

- Mennyi időt vesz igénybe egy-egy blogbejegyzés elkészítése?

- Vannak könnyebben ellenőrizhető hátterű, gyorsabban megírható konteók, és vannak olyanok, amelyekkel sok munka adódik. A megírással, szerkesztéssel, betördeléssel, illusztrációkkal együtt átlagosan 30-50 órát vesz igénybe egy poszt. Fele az anyaggyűjtés (15-20 óra), ehhez jön a forráskutatás, a megírás.

Bár volt olyan, amit 4 óra alatt megírtam, ez a ritkább eset. A Gyatlov-hágó pedig az egyik leghosszabb ideig készülő anyag volt, több mint 60 órát dolgoztam vele, ami annak is betudható, hogy nem tudok oroszul, így nehezebb volt az eredeti források használata.

- Kapott már kemény kritikát egy-egy poszt, például azért, mert egy olvasónak nem tetszett?

- Olyan ritkán fordult elő hogy valakinek egy téma ne tetszett volna. Az viszont már gyakrabban, hogy azt írták: na, ezt nem kellett volna. Például a körmendi gyermekgyilkossággal kapcsolatban, mivel az roppant érzékeny téma. A lehetséges verziók között ugyanis szerepelt egy magát nagyon erősen tartó elmélet, amelyről az emberek beszéltek: hogy feltűntek a színen kaftános, pajeszos emberek, és egy kóser üdítőitalokat gyártó üzem megnyitása előtt emberáldozatot mutattak be. Ezek után voltak negatív vélemények is, sokan megkérdőjelezték a döntésem, hogy ezt a változatot is megírtam.

Én magam is sokkolónak tartom ezt az elméletet, és megvan róla a magam véleménye. Azonban a szakmai korrektség miatt ezt is megemlítettem, mivel ez is egy konteó, és úgy éreztem, nem hagyhatom ki a történetből…

- Melyik bejegyzés produkált eddig kiemelkedő olvasottságot?

- A hazai vonatkozású ügyek közül Ophélie Bretnacher esete volt népszerű, a külföldiek közül a Djatlov-hágó. Posztonként 30-40 ezres egyedi látogatói számmal bírnak. Számomra meglepő módon szerették az OOPART-tal foglalkozó bejegyzést is. Illetve azokat is szeretik, ahol a tudomány találkozik a paratudománnyal. Például Szent Malakiás próféciái (amelyek közül az egyik szerint egy Péter nevű pápa lesz az utolsó), de az időutazás is népszerű téma.

enyed1

Hogyan kerülhetett a Nagyenyed közelében talált alumíniumtárgy az egymillió évesre saccolt üledékes rétegbe? Ezt a fémet csupán 1883 óta használhatjuk nagyipari mennyiségben. Fotó forrása: Konteóblog

OOPART: tárgyak rosszkor, rossz helyen

Olyan tárgy (lelet), melynek időben és/vagy térben (logikailag és kronológiailag) nem lenne szabad ott lennie, ahol rábukkantak a természet törvényeinek, a történelemnek megfelelően. Az angol szaknyelv ezeket OOPART-nak nevezi, ami az out-of-place artifact-ból származik.

A főként a régészet által feltárt ilyen leletek mentén természetesen felsorakoztak az összeesküvés-elméletek is, amelyek – a különböző konteós iskoláknak megfelelően – hol időutazásokban, hol földönkívüliek látogatásaiban, hol féreglyukakban vagy a párhuzamos világegyetemek létezésében látták a megoldásokat.

Egy példa: a Komi Köztársaságban, az Uráltól keletre négy méter mélyen, kőzettörmelékből molibdén-vanádium ötvözetből készült rugók, csavarok spirálok kerültek elő. Márpedig ilyen ötvözetet csupán 50 éve vagyunk képesek gyártani.

Forrás: Konteóblog

- Reális veszélyei lehetnek a konteózásnak, illetve annak, ha valaki mélyen elmerül az összeesküvés-elméletekben?

- Megkülönböztetném egymástól a konteót és a konteóst, illetve az összeesküvés-elméleteket és azok fanatikus híveit.

"
Az a különbség a konteós és az összeesküvés-elméletben hívő között, mint a borszakértő és egy alkoholista között.

Mindkettő szereti az alkoholt, ám a fogyasztás módja és körülményei meglehetősen eltérnek egymástól. Az összeesküvés elméletek elvakult hívei azok, akik válogatás és kritika nélkül mindent elhisznek: a gyíkemberré átváltozó angol királyi családtól a Hold túloldalán létező náci bázisokig.

Mi, konteósok pedig minden elméletet egészséges gyanakvással fogadunk és megkérdőjelezünk. Megpróbálunk a színfalak mögé nézni, de nem hisszük, hogy az emberiség sorsa azon áll vagy bukik, hogy a Bilderberg-csoport következő ülésén arról döntenek, hogy meg kell-e hülyíteni az embereket. A konteózás az én elméletem szerint intellektuális kihívás, szellemi játék, és ha megfelelő társaságba kerül az ember, nagyon jó hangulatú beszélgetések alakulnak ki.

- A sokak fantáziáját izgató chemtrailről mi a véleménye?

-Többek között azért nem írtam róla, mert elcsépeltnek tartom a témát, és akkora nonszensznek, hogy nem számít intellektuális kihívásnak. Nem érdekel sem engem, sem az olvasóim jelentős részét.

Tóth Tibor 2

Miért éli reneszánszát a konteók gyártása?

Tóth Tibor szerint egyrészt azért, mert gyanakvóak vagyunk, gyakran átverve érezzük magunkat, ezért nem hisszük el a hivatalos magyarázatokat.

A második oka is lélektani eredetű. A horror vacui elmélet szerint a természet irtózik a légüres tértől, kitölti a rendelkezésre álló teret. Tiboru úgy gondolja, ugyanez a helyzet az emberi elmével is: ha hiányos magyarázatot kapunk, a fantáziánk segítségével kitöltjük a lyukakat, és megszületik a konteó. Például ha egy jelentős eseményről egy pár mondatos MTI hír jön le, és csak az egymás után megjelenő elméletek után szaladnak a hivatalos magyarázatok, az óriási kommunikációs baklövés, és az összeesküvés-elméletek táptalaja lesz.

A harmadik magyarázat a konteók népszerűségére, hogy az embereket mindig is foglalkoztatták a titkok. Nagyszerű érzés ugyanis rátapintani egy rejtélyes ügy gyenge pontjára, és kinyomozni, mi történt valójában. "Ha utólag egy hivatalos magyarázat még meg is erősíti, hogy igaz, amit gondoltunk, az ember a saját vállát is megveregetné örömében."

A negyedik ok pedig az, hogy az emberiség történelme tele van olyan esetekkel, amikor utólag, évtizedekkel vagy évszázadokkal később bizonyosodik be, hogy a konteósoknak volt igazuk. A kémkedéssel vádolt Dreyfusról például utólag derült ki, hogy egyáltalán nem volt áruló, a gleiwitzi (gliwicei) rádióadó elleni 1939-es támadás viszont Hitler által elrendelt titkos önmerénylet volt, hogy ürügyet szolgáltasson Lengyelország lerohanására.

"Persze nem kell alufóliás sapkában járnunk, de újra és újra bebizonyosodik, hogy a konteókban van valami igazság."

- Melyik bejegyzéshez érkezett a legtöbb komment?

-A Gyatlov-hágóhoz, és miután négyezer hozzászólásról beszélünk, annak, aki nem ismeri a blogot és eddig nem követte a posztot, nem is javasolnám, hogy a kommentek olvasásával kezdje. A Djatlov-rejtély után a Voynich-kézirat váltotta ki a legtöbb reakciót. A kéziratról azt kell tudni, hogy 1912-ben vásárolta Wilfrid Michael Voynich az ismeretlen írásjelekkel és nyelven készült könyvet, amelynek nem ismerjük a szerzőjét, de még a korát sem tudjuk teljes bizonyossággal meghatározni.

Na, ennél a posztnál kiderült, miért szeretem annyira ezt a csapatot, miért olyan jók a magyar konteósok. Elképesztően megmozgatta az olvasók fantáziáját. Olyan megoldási ötletek, javaslatok, változatok hangoztak el, logikai, nyelvészeti, tudományos levezetéssel alátámasztva, hogy

"
amikor a kommentekből készítettem egy kivonatot, lefordítottam angolra és elküldtem két Voynich-kutatónak, egyikük azt válaszolta: rajtam keresztül gratulál a magyar konteós közönségnek.

30-40 verziót szedtek össze a Konteóblog olvasói, és ezek közül ötről még nem is hallottak a kutatók.

- Ennyire kreatívak vagyunk mi, magyarok?

-A Djatlov-rejtélyre, mint már említettem, több ezer komment érkezett. Az oroszul jól tudó Konteóblog-olvasók visszajeleztek, hogy ők nagyon sok orosz nyelvű Djatlovos fórumot látogattak, de szerintük azokon a több éve működő fórumokon a kommentelők ötletparádéban és konteó gyártásban meg sem közelítik a magyar kommentelőket.

Ha egy konteó felkelti az emberek érdeklődését, és kapnak egy kis szellemi üzemanyagot gondolkodáshoz, óriási dolgokat hoznak ki egy-egy ügyből. Igaznak tűnik az az amerikai mondás, hogy

"
a magyar az, aki a forgóajtón a hátad mögött megy be és előtted jön ki. A kreativitásunk és a fantáziánk szinte határtalan.

Érdekesnek találtad az interjút? Köszönjük, ha másoknak is ajánlod!


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
hajtovadaszat.jpeg

„Gusztustalan vagy, és az egész generációd is!” – neked is szólt már be nyugdíjas egy járművön utazva?

Kinek kell felállnia, kit illetnek meg a helyek, ki nem tisztel kit? Hogyan reagáljunk, ha leüvöltik a fejünket a villamoson? 110 fiatal mesélt nekünk ezzel kapcsolatos élményeiről.
Gubán Mária; címkép: Unsplash - szmo.hu
2020. február 21.


hirdetés

Ezúton szeretném megjegyezni, hogy nekem is van nagymamám, továbbá még sok idős embert ismerek, akik feltétlen szimpátiámat élvezik. Sosem lennék tiszteletlen senkivel, aki nem teszi indokolttá a saját viselkedésével. A következő cikk és kutatás humorosan, de tanulságosan szeretne megközelíteni egy igenis létező társadalmi jelenséget, és elindítani egy folyamatot, hogy ennek véget vessünk.

„Nemcsak rusnya vagy, hanem ostoba is! (...) Látsz még mást, aki felrakja a lábát? (...) Az ilyen dögök, mint te nem érdemelnek rendes hangnemet. Rosszul vagyok az ilyenektől! (...) Igen, ocsmány vagy!”

Szakítja félbe a könyvem a jól szituált nyolcvanas hölgy. Először fel sem fogom, hogy hozzám beszél, mert csak maga elé szórja szitkait.

Most már csak azért sem veszem le a lábam - arról a részről, amihez emberi test még sosem ért - pont jól alátámasztja a könyvemet, de azt azért elmondom neki, hogy elég szégyenletes, ahogy viselkedik.

Gúnyosan mosolyog rám végig. Elégedetten pislog masszív kötőanyagtól terhes szempilláival, most aztán jól megsemmisített.

hirdetés

Rettenetesen érzem magam hazafelé, felhívom a legjobb barátom. Ő elmeséli, hogy vele is történt hasonló. Akkor egy idős hölgy elhordta mindennek, mert nem adja át a helyét egy apukának és kisgyerekének. Az apuka persze később is udvariasan visszautasította a felajánlott helyet. Mikor fáradt legjobb barátom a saját megállójához ért, és le akart szállni, már a peronról rángatta vissza a törékeny hölgy, hogy búcsúzóul még közölje vele, mennyire gusztustalan ő is meg az egész generációja.

Megfogalmazódott a fejemben, hogyha egy jelenség rövid időn belül, eltérő helyeken és szereplőkkel kétszer is megismétlődik, akkor van rá esély, hogy az esetek gyakorisága ennél sokkal nagyobb. Ezért egy – tudományos igény nélküli – kutatásba kezdtem, hogy felgöngyölítsem, vajon igazam van-e, és tényleg meglepő méreteket ölt az idősek tömegközlekedési eszközökön elkövetett, fiatalokat célzó ámokfutása. Az eredmény döbbenetes.

Két hét alatt 110 ember válaszát sikerült összegyűjtenem. Hirtelen mindenkinek volt egy sztorija, amit olyan rég tartogatott, hogy most muszáj volt megosztania.

A jelenség maga

A válaszoló fiatalok 90%-át vegzálta már időskorú személy tömegközlekedési eszközön. Legalább felüket nem csak egyszer. Az atrocitások legfőbb helyszíne a busz, itt történik az esetek több, mint fele. A villamos a második leggyakoribb csatatér. Ennek oka lehet, hogy a busz sokkal labilisabb közlekedési eszköz, sokkal kiszolgáltatottabb az útviszonyoknak, így ott létfontosságú lehet ülőhelyhez jutni, a túlélésért folytatott küzdelemben pedig az eszköztárak is bővülnek.

Aki nem élt még át hasonlót, valószínűleg felhördül – mi ez a hülyeség? Kit érdekel, miért kell foglalkozni ezzel, miért nem lehet csak a másik irányba fordulni, ráhagyni? A helyzet nem ilyen egyszerű. A válaszadók 30%-a kifejezetten szörnyen érezte magát egy ilyen harmadik típusú találkozás után, 26%-ukat valamennyire felkavarta, és csak 15% volt képes teljesen elengedni. És valljuk be, senkinek nem esne jól munkába igyekvés vagy egy fárasztó nap után haza döcögés közben, vagy úgy egyébként soha, ha minden előzmény nélkül, minősíthetetlen stílusban leüvöltik a fejét.

De nézzük a konkrét eseteket!

„Az az én helyem!”

A nyugdíjas – feng shui értelmében találhatók a tömegközlekedési eszközön olyan pontok, melyek megfelelőbbek az ülésre, mint mások. Több válaszadóval megesett már, hogy a busz tucatnyi szabad helye közül a bizonyos leülni vágyónak pont az kellett volna, amin épp az áldozat ült.

Általában az sem okoz gondot, ha az ülő lába feltűnően be van gipszelve, fáslizva, de még a várandós nők is megkapják a kellemetlen konkurenciának járó megvető pillantásokat. Gyakori érv az „ez az én helyem!” és az „én mindig itt ülök!”. Ha a kiszemelt ilyenkor nem adja fel rögtön a helyét, és az elveit, akár félórás mantrát is vonhat a fejére. Előszeretettel hangoztatott sérelmek a „ribanc”, a „kurva” és a „buzi” is, a címzett társadalmi nemétől függően. A repertoár az utóbbi idők közéleti hatásaira bővült.

A „migráns”, a „zsidó” és a „libsi” is felkerült a gyakran ismételt szidalmak listájára. Az idősek és fiatalok harca tehát egyértelműen áthelyeződött a politikai térbe.

Az igazán elszántak nem riadnak vissza a fizikai kontaktustól sem. „Rám dobta a mellettem lévő ülésről a táskámat, majd levágta magát mellém. Ezután egész úton panaszkodott, hogy hogy képzelem én ezt, ő egész életében focizott, és tönkrement a térde...” Idézi fel az egyik fiatal interjúalanyom.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
nemzeti-alaptanterv-arany-janos-walesi-bardok-tanar-1000x666.jpg

„A walesi bárd az, amivel a húst daraboljuk?” – ilyen volt irodalomórát tartani hatodikban

'Amikor megkérdeztem tőlük: ti képesek lennétek meghalni azért, amit nagyon szerettek? – na, csak akkor lett néma csend.' Egy tanár beszámolója a NAT-tól és a valóságról.
jh. Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

A napokban elém került az új Nemzeti Alaptanterv sok vitát kiváltó, irodalommal foglalkozó része. Egykori tanárként (pár hónapja hagytam ott a pályát) végigfutottam az írók, költők listáján, akiket ugye meg kéne tanítani a 12-ik évfolyamig. 126 (százhuszonhat) szerzőről beszélünk. A szám már önmagában elborzaszt minden érző szívű – és egyáltalán, gondolkodó – embert, de én most nem erről szeretnék beszélni.

Inkább elmesélek EGYETLEN irodalomórát. Én tartottam, helyettesítő tanárként, egy húsz fős, hatodikos osztálynak, egy minden szempontól sikeresnek számító, jó nevű, budapesti általános iskolában.

A kollégám, aki helyett bementem, lelkiismeretes, nyomtatott óravázlatot hagyott nekem. Arany János: A walesi bárdok. Bár van magyar szakos diplomám, addig főként angolt tanítottam, irodalmat keveset. Tehát viszonylag "szűz kézzel" nyúltam a témához. Miközben az órára készültem, és magam is többször átrágtam a híres, egyébként gyönyörű balladát, először az döbbentett meg, hogy pedagógiai szemszögből milyen elképesztően nehéz.

"Mit keres ez a vers tizenkét éves gyerekek tananyagában? Még gimiben is csak csínján merném bedobni" – töprengtem. És a vers szövegére és értelmezésére van összesen negyvenöt percem???"

De mit volt mit tenni, ez volt a feladat, bementem. Az osztályteremben húsz hatodikos tombolt, ez volt az ötödik órájuk aznap. Hárman a pad tetején ugráltak, ketten egy mobiltelefonért verekedtek a terem közepén. Bár én újdonságnak számítottam, így is körülbelül hét-nyolc perc, könyörgéssel fűszerezett ordítozásba telt, amíg egyáltalán leültek valahova, és úgy-ahogy elkezdtek figyelni.

hirdetés

Bár a kiabálástól reszelt a torkom, hangosan felolvastam nekik a vers címét, és fel is írtam a táblára. Kérdeztem, hogy a "walesi" és a "bárdok" szavak közül melyiket nem értik. Rázták a fejüket: egyiket sem. Egy cingár kissrác lelkesen kikalimpált a padból: "A bárd az a balta-féle, amivel a húst daraboljuk, nem?" Iszonyatos röhögés, hogy akkor most baltás gyilkosokról fogunk tanulni (volt, aki a Fűrész című horrorfilmet kezdte fennhangon mesélni). Megint öt perc fegyelmezés, két pad között átrepült egy tolltartó, odamenni, elvenni, ki volt, ha még egyszer előfordul, mindkettőnek szaktanári beírás, stb. stb. stb.

Az újra beállt – viszonylagos – csendben elmagyaráztam nekik, hogy a "bárd" dalnokot jelent. Aztán az is, hogy dalnok mit jelent, mert nem értették. Aztán megnéztük együtt a falon lógó, nagy Európa-térképen, hogy hol van Wales.

Az órából ekkor már TIZENHÉT perc telt el, és még mindig csak a címnél tartottunk.

Ezután arra kértem őket, hogy versszakonként olvassák fel a balladát. Én választottam ki az első felolvasót, aki, miután végzett a versszakkal, hangosan átadhatta a szót egy osztálytársának. Na most: A walesi bárdok egy hosszú vers. Harmincegy versszak. A Youtube-on megnéztem róla egy felvételt (még korábban), Sinkovits Imre előadásában. Csaknem öt és fél perc alatt mondta el.

Ezt az öt és fél percet a tizenkét éves gyerekek körülbelül tíz perc alatt tudták összehozni. És nem azért, mert nem igyekeztek. Bár volt némi háttérzaj, figyeltek az éppen fennhangon olvasó osztálytársukra. De, mint említettem, a szöveg NEHÉZ. Olyan szavak vannak benne, mint "tereh" (teher), "ajtó megől", (mögül), "tallóz" (keresgél), "kobzán" (a koboz nevű hangszerén). Ezeket egy ekkora gyerek nem érti. Megkockáztatom, sok felnőtt sem. Beleakadt a nyelvük, természetesen kisegítettem őket, felírtam a szavakat a táblára, elmagyaráztam a jelentésüket.

A lényeg az, hogy mire a végére értünk, a tanórából fél óra odavolt. És amikor visszakérdeztem: "Ki értette, hogy miről szól ez a vers?", teljes tanácstalanság volt a válasz. És én nem tudom hibáztatni őket. Mert egyszeri olvasás után nincs olyan csodagyerek, aki ezt a verset megértené.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
75402139_546545232580659_474519119417311232_o.jpg

„Én már megkaptam, hogy olaszliszkai gyilkos vagyok” – Bogdán László az új nemzeti konzultációról

Cserdi polgármestere szerint minden szegregáció káros, és egy cigány ember ugyanúgy szeretheti a hazáját, mint Vona Gábor.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. február 23.


hirdetés

Bogdán László, Cserdi polgármestere a legismertebb cigány közszereplők egyike. Híres markáns kiállásáról, szókimondó fogalmazásáról. Most arra kértük, mondja el véleményét a gyöngyöspatai eseményekről és az emiatt (is) meghirdetett nemzeti konzultációról.

- A bíróság kártérítést ítélt meg a gyöngyöspatai gyerekeknek a szegregált oktatás miatt. Ezzel a kormány nem ért egyet, a kártérítést oktatás formájában akarja kifizetni nekik, sőt, most nemzeti konzultációt indít a témáról. Ön hogy látja ezt a történetet?

- Azt gondolom, itt nem az a kérdés, hogy a bíróság ítélete helytálló vagy nem helytálló. Egy normális országban egy államférfi nem áll ki, és nem beszél hülyeséget. Főleg ebben az érzékeny témában. A cigánykérdés az elmúlt 30 éve Magyarország egyik legkritikusabb szégyenfoltja.

Hozzáteszem, hogy nem vitaindítónak szánom a véleményemet. Én mindig annak mondom el a gondolataimat, aki elfogadja, aki hajlandó azt megfontolni. Nekem soha nincsenek ellenfeleim vagy ellenségeim. Én mindig tisztelem azt, akivel beszélnem kell, nem képzelem azt, hogy én vagyok a világ közepe. Nekem nyugodtan azt is megmondhatja bárki, ha egy cigánnyal baj van.

Igen, a cigánnyal is van baj, de a cigány semmivel sem deviánsabb a többségi társadalom tagjainál.

hirdetés

- Magáról a szegregált oktatásról mi a véleménye?

- Minden szegregáció káros. Akkor jövő héten kizárólag a kékszeműeket nem szabad beengedni az iskolába? Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, ha a kevésbé okos gyerekeket, a rosszabb mozgás-koordinációjúakat, a fekete hajúakat, a körömágy-gyulladásosokat, a pattanásos homlokúakat külön iskolába járatjuk. Sok minden miatt lehetne embereket szegregálni. Mégis csak egyedül a cigányok esetében jut eszünkbe ez a megoldás. Így nem lehet a tehetséges cigány fiatalokat meggyőzni arról, hogy érdemes tanulni. Hogy érdemes jól viselkedni, mert akkor be fognak engedni a szórakozóhelyre. Nem feltételezik, hogy te lopni fogsz. Szomorú ez a helyzet, ami most uralkodik a közbeszédben.

A többségi társadalomban él egy kép, hogy a cigány élhetetlen népcsoport. Kizsákmányoló, semmirekellő, lapáttámasztó világbajnok, egy bűnöző fajta. Ezek a képek sokszorozódnak meg, ezek a képek jönnek felszínre. Versenyeztetünk embereket.

Az élet nem az olimpia, hogy össze kelljen mérni a tudást a nemtudással, a szépséget a nem szépséggel, a tehetséget a tehetségtelenséggel, az emberi jóságot az emberi gyarlósággal.

A nyugatnak megvolt az lehetősége, hogy találkozott mindenféle nációval, és a hosszú évtizedek, évszázadok alatt volt idejük ezeket a nációkat elfogadni. Vagy nézzük Amerikát, a jöttmentek országát, ahová a világ minden tájegységéről özönlöttek az emberek, és mégis együtt tudnak élni. Fekete elnöke volt az országnak.

A mi országunknak mégsem voltak olyan miniszterelnökei, aki kiálltak volna, hogy azt mondják, ne tovább! Nem mutogathatunk bűnbakokra!

- Kívülről nézve úgy tűnik, a cigányság sem egy egységes halmaz. Például találkoztam olyan cigány emberrel, aki önérzetesen mondta, hogy ő rumungró, magyar cigány, és sajnálkozását fejezte ki, hogy a médiában inkább a lováriak jelennek meg.

- Ezek olyan emberek, akiknek nem elég a tányér, hanem meg akarják beszélni, hogy lapostányér, mélytányér, kistányér... A cigányság megítélése Magyarországon egységesen nagyon gonosz. Tíz magyarból kilenc arra vár, hogy a cigány eltűnjön az országból. Nem értem azokat a cigányokat, akik kikérik magunknak, hogy ők nem lovárik, vagy nem rumungrók, vagy nem beások. Magyarországon a megítélésedet nem az fogja javítani, hogy milyen típusú cigány vagy, hanem hogy milyen ember vagy. Mit adsz az országnak?

Azt gondolja magáról a magyar nemzet, hogy ő Európa csúcsa. Mégis, ha meglát egy négert vagy cigányt, a sárga földig mocskolja. A tévében már olyan szintű kérdéseket feszegetnek, hogy lehet-e együtt élni a romákkal.

Nagyon szomorú, ami jelenleg uralkodik a közgondolkodásban. Nagyon keserű és szomorú.

Ott tartok, hogy úgy érzem, a többségi társadalom nem gondol rám emberként.

Félre ne értsenek az olvasók, és ön se, szó nincs arról, hogy én egy büdös, „köcsög” celeb vagyok, aki megengedheti magának, hogy így meg úgy beszéljek, és polgárpukkasztó gondolatokkal terheljem az országot.

Egy dolgot szeretnék: Hogy ne legyen ilyen mérhetetlenül nagy a cigánygyűlölet. Minket is süt a nap, minket is dermeszt a fagy, minket is ver az eső, minket is tép a szél – mégsem értjük egymást.

Ha azt nézzük, mi zajlik a világban – a törökök és a kurdok, a spanyolok és a baszkok, az oroszok és a csecsenek között –, akkor nem lehet azt mondani, hogy a cigányságot még jobban spektrumra kéne venni és azt mondani, hogy a beások korrektek, a kolompárok csibészek, lehet, hogy a rumungrók azok tanultak, lehet, hogy a muzsikus cigányok azok a világ közepe. Nem lehet így címkézni. Van egy népcsoport. A világon 15 millió cigány él. Nincs háttérországunk, nincs, aki mellénk álljon.

Ha én lennék a miniszterelnöke ennek az országnak, akkor bezáratnám az összes állatkertet. Érdemes elgondolkozni, hogy mit üzenek ezzel.

Soha egy állatot nem kérdeztek meg, hogy te kívánsz-e itt lenni velünk. Soha nem kérdezték meg a cigányokat az ötvenes évektől máig, hogy akartok-e jobb helyzetet. Kimaradtunk a földosztásból. Kimaradtunk a privatizációból.

Mi lettünk Magyarországon a mutogatható, olykor-olykor jól kitüremkedő kezdeményezések médiapöcsei.

Nem az kell, hogy engem, Bogdán Lacit dicsérjenek. Erre nincs szükség. Arra volna igény, hogy fogadjunk el mindenkit úgy, ahogy van. Cserdinek ez a feladat jutott, hogy erről beszéljen.

Egy biztos: nem adjuk fel a harcot. 1-1,2 millió cigány él az országban. Ebből 350-400 ezer nem azért él mélyszegénységben, mert ő ott akar kikötni. Csak gondolják végig, miért akarna egy cigány rosszat magának, miért akarna rosszat egy magyarnak?

Mi nem mondjuk senki magyarnak, hogy móri mészáros vagy te is. Én már megkaptam, hogy olaszliszkai gyilkos vagyok.

Magyarország nem fekete vagy fehér. Attól szép ez a nemzet, hogy sokszínű. Legyen már színvak ez az ország, és értse meg, hogy nem fogok eltűnni egyik napról a másikra 1,2 millió társammal.

- A közelmúltban Raoul Wallenberg-díjban részesült. Ez talán mégis azt jelzi, hogy azért van szándék a közeledésre.

- Raul Wallenberg-díjat kapni cigányként hatalmas kitüntetés. Ezek a díjak még nagyobb felelősséget tesznek a vállamra, hogy még nagyobb tisztelettel legyek másokkal szemben. Még jobban meghajoljak a szegénység előtt és a nemzet előtt.

- Az vitathatatlan, hogy ma Magyarországon ön az egyik legismertebb roma közszereplő. A sok interjú mellett újabban előadásokat is tart a Tudományos Stand Up sorozatban, olyan nevek mellett, mint Al Ghaoui Hesna, Mérő László, Lang András vagy Szendi Gábor. Miről szólnak ezek az előadások?

- Szerencsés vagyok, hogy ehhez a klubhoz tartozhatok. A felsorolt neveket mind tisztelem és nagyra értékelem.

Nagyon nehéz munka két órán keresztül több száz embert ébren tartani, és olyan aspektusból megmutatni a cigányságot és az együttélés lehetőségeit, amely nem hazugságra épül. Ami nem arra épül, hogy „én hallottam, én gondoltam, nekem mondták.”

Az előadásaim inkább a humanizmusról, az emberközpontúságról szólnak. Meg akarjuk mutatni, hogy nem vagyunk rosszak, nem vagyunk deviánsak.

Én, Bogdán Laci, mint cigányember, ugyanúgy szerethetem a hazámat, mint Vona Gábor. És nem kell hozzá árpádsávos zászlóval felvonulnom, nem kell a kokárdát a mellkasomba szurkálnom. Nem kell mindenféle hungarista és nacionalista logókkal alátámasztani az igazamat.

Hanem egyszerűen csak annyit kérdezek öntől:

Szerethetem a hazámat úgy, ahogy a hazám engem nem szeret?

Bogdán László előadásai

március 10. Szeged, Szent Györgyi Albert Agóra

március 19. Debrecen, Debreceni Művelődési Központ

március 31. Miskolc, MÜHA Művészetek Háza

április 1. Budapest, Kult13.hu

április 2. Tatabánya, A Vértes Agórája

április 24. Veszprém, Agóra Veszprém Kulturális Központ

május 12. Kecskemét, Hírös Agóra Kulturális Központ

május 14. Győr, Richter Terem

október 7. Békéscsaba, Csabagyöngye Kulturális Központ

november 17. Nyíregyháza, Váci Mihály Kulturális Központ

További információk itt.


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
joco-bacsi2.jpg

Jocó bácsi az új NAT-ról: „Nem lehet elvárni, hogy parancsszóra szeressék a hazájukat”

„Ez olyan, mintha holnaptól az lenne az ukáz, hogy mindenkinek kötelező szeretni a káposztás tésztát” – mondja a népszerű történelemtanár.
Malinovszki András - szmo.hu
2020. február 06.


hirdetés

Január 31-én késő este tették közzé az új Nemzeti Alaptantervet. Az új szabályozást rögtön erős tiltakozási hullám kísérte szakmai szervezetek részéről, csak kevesen dicsérték.

A tiltakozók között volt a médiaszerepléseiről és újságcikkeiről ismert történelemtanár, Balatoni József, a Jocó bácsi világa nevű Facebook-oldal üzemeltetője, több sikeres könyv szerzője. Első indulatainak kiírása után kérdeztük.

- Szerinted mi lehet az oka, hogy egy ilyen fontos tervezetet pénteken, az éjszaka közepének jelentetnek meg?

- Őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy mi ez az időzítés. Teljesen megdöbbentő, nem is emlékszem rá, hogy valaha is történt volna olyan, hogy egy ekkora horderejű dolgot este 10-re időzítenek, ez számomra teljesen nonszensz. Esetleg az lehetett az ok, hogy így kevesebben figyelnek rá oda, de én nem tudok a jogalkotók fejével gondolkodni, hálistennek. Csak feltételezni tudok: ha én nem akarnék valami nagydobra verni, akkor tuti, hogy én is péntek este vagy szombat hajnalban tenném ki. De ha ez volt a szándék, úgy tűnik, nem jött be.

hirdetés

- Nehéz kérdés: a te véleményed szerint mi a három legnagyobb hibája ennek a vitatott NAT-nak?

- Én azt gondolom, hogy egy óriási hibája, hogy mindenféle szakmaiságot mellőz, nem történt egyeztetés a szakma képviselőivel.

A 2018-as verziónak, amit véleményezni kellett, én nagyon örültem. Abban rengeteg újszerű és újító elem volt: tananyagcsökkentés, óraszámcsökkentés. És ott épp figyelembe vették a pedagógusok kérését, véleményét. Aztán derült égből a villámcsapásként előkerült ez az új NAT. Tehát az egyik hiba mindenképp a szakmaiatlanság.

A másik, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe a diákokat.

Egyáltalán nem törődik azzal, hogy róluk kéne szólnia, hogy ők legyenek a középpontban. Hisz több tantárgyból csökkentették az óraszámot, és ezzel párhuzamosan növelték a tananyag mennyiségét. Egy kicsit sem gyerek- és diákközpontú.

A harmadik nagy hibája talán az, hogy iszonyú rövid idő van arra, hogy az ember ezt egyáltalán felfogja, elfogadja, az iskolák adaptálják a pedagógiai programjukba.

Arra meg aztán végképp túl rövid az idő, hogy ehhez elkészüljenek a tankönyvek. Mert szeptemberben három évfolyamon, elsőben, ötödikben és kilencedikben ezzel a tantervvel kell indulni, és nincsenek még készen hozzá a könyvek. Nekünk iskolaként úgy kéne adaptálnunk a pedagógiai programunkba vagy a helyi tantervünkbe, hogy nem tudjuk, milyen könyvre alapozzunk. Ezt valamiért eldöntötték, hogy be kell vezetni, csak azért is. Ez volna tehát a három legnagyobb hibája, de van még számos, amit fel tudnék sorolni.

A Nemzeti alaptanterv sajtótájékoztatója. A képen balról jobbra: Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Hajnal Gabriella, a Nemzeti alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztos.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

- Teljesen laikus, külső szemmel például a magyar- és történelemoktatásra vonatkozó rész nagyon szépnek tűnik: olyan célok szerepelnek, mint a hazafias gondolkodás, hazaszeretetre nevelés, a honvédelem fontosságának megismertetése… Pontosan mi mégis a baj?

- Laikus szemmel nincs is ezzel baj, szerintem pedagógiailag van. Nekem például az az egyik nagy bajom vele, hogy mindenféle multikulturalizmust háttérbe szorít. Úgy neveljek nemzeti érzelmet diákokba, hogy adott esetben a teremben ott ül két távol-keleti vagy egy közel-keleti gyerek. Túlzottan nemzeti, és sokan megfogalmazzák ezt a kritikát. Hozzám is érkezett persze komment, hogy mi ezzel a baj, szélsőséges esetben hazaárulónak is titulálnak. De nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem a hazaszeretettel van a baj.

Azt gondolom, hogy ez a tanterv nem ad lehetőséget arra, hogy én játékosan, élményeken keresztül, újfajta módszerekkel érjem el azt a diákoknál, hogy szeressék a hazájukat.

Hanem az történik, hogy ezt kiadják utasításba. Ez olyan, mintha holnaptól az lenne az ukáz, hogy mindenkinek ugyanolyan mértékben kötelező szeretni a káposztás tésztát, ráadásul mindenkinek ugyanúgy, sóval, borsosan. Nem lehet elvárni, pláne nem kisgyerekektől, hogy így, kötelezően, parancsszóra szeressék a hazájukat. És igen, nagyon fontos persze odafigyelni, hogy magyarok vagyunk, de emellett európaiak is vagyunk és emberek is vagyunk.

Ennek a hármasnak kéne egységesen szerepelnie, és szerintem attól, hogy az új történelem tananyagban eltitkolunk mondjuk egy tatárjárást, attól nem fogja valaki jobban szeretni Magyarországot, amikor például azt látja, hogy mennyi ismerőse, rokona dolgozik külföldön. Ez nagyon nehéz kérdés, és nem tudom, hogy mi a mögöttes szándék. Vannak tippjeim, de azok túl elvetemültek lennének. Bízom benne, hogy nem az, amire én gondolok, mert akkor az abszolút 20-as évek lenne, csak nem 2020-as…

Volt már ilyen Magyarországon, hogy valamilyen eszme és ideológia kötelező volt, szerintem akkor sem szerették jobban a hazájukat a diákok. És azzal, hogy halálra terhelem őket mondjuk magyarból, és beteszek még 8-10 plusz írót, nem az fog átmenni egy diáknak, hogy de jó magyarnak lenni.

Hisz egy-egy író munkásságában nincs is idő elmélyedni, nem is tud átjönni, hogy például a hazaszeretet ezekben a művekben hogyan jelenik meg,

hanem a diákban annyi marad meg, hogy el kellett olvasnom ettől a szerzőtől tíz novellát, aztán dolgozat. Brutálisan rapid tempót kell produkálni a pedagógusoknak. Mert pont magyarból csökkentették az óraszámot, és emelték a tananyagot, pont ellentétesen, mint ahogy a pedagógusok kérték.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!