hirdetés
"Mennyit nőtt a melled a nyáron?"
Hiába születtek intézkedések a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények visszaszorítására, ha az iskola eltusol, a vétkes pedagógus pedig továbbra is a gyerekek közelébe férkőzhet.
Zsilák Szilvia, Abcúg - szmo.hu
2019. január 11.


hirdetés

A gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények csökkentése érdekében az utóbbi években több szigorítás is történt, de úgy tűnik mindez nem elegendő, hogy kiszorítsák a szexuális visszaéléseket elkövető tanárokat az iskolákból. Gyakran az igazgatók tusolják el az ügyet: az iskolából ugyan kirúgják a tanárt, de eljárás nem indul ellene. Így aztán semmi akadálya, hogy a tanár egy új intézményben szedje az áldozatait. Ha minden optimálisan alakul: a tanár ellen eljárás indul, el is ítélik, portásként, sofőrként simán újra a gyerekek közelébe kerülhet. Végül ott vannak azok a könnyen elbagatellizálható esetek, amikor bár nem történik erőszak, de a pedagógus – kihasználva az alá-fölérendeltségi helyzetet –, előszeretettel tesz megjegyzéseket a diáklányok melleire, és teljesen átszexualizálja az iskolai közeget.

Nyitva maradt kiskapuk

A törvényhozók nem siették el a dolgokat, 2012-ben született meg az a jogszabály, ami szerint a gyerekekkel szembeni szexuális bűncselekmények nem évülnek el, azaz az elkövetők ellen bármikor eljárást lehet indítani, akiknek az adatai ráadásul még a bűnügyi nyilvántartásban is megmaradnak. Egy szintén nem túl régi, 2017 decemberében életbe lépett törvény szerint pedig örökre el kell tiltani a gyerekekkel való foglalkozásától azt, aki szexuális bűncselekményt követ el kiskorú ellen. Magyarországon tehát nem létezik egy külön „szexuális elkövetői” nyilvántartás (mint például az Egyesült Királyságban), viszont az erkölcsi bizonyítvány tartalmazza, hogy az elkövető nem foglalkozhat gyerekekkel, ha pedig valaki tanári állásra jelentkezik, a munkáltatónak kötelező tőle elkérnie ezt a kulcsfontosságú iratot. Az egyik jelentős probléma viszont éppen az, hogy vannak esetek, amikor bizonyos, gyerekekkel kapcsolatos munkakörök (például portás, sofőr) betöltésekor el sem kérik az erkölcsi bizonyítványt a jelentkezőktől – mondja Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetője.

Kiskorú veszélyeztetése esetén pedig, – például ha egy tanár szexuális üzeneteket küldözget a kiskorú diákjának –, már csak opcionális az eltiltás, mivel “különös méltánylást érdemlő esetben” a bíró döntésén múlik, hogy a tanár megtarthatja-e a munkáját. Mivel a digitális gyerekvédelemnek még nincs egységes joggyakorlata, ezért előfordul, hogy más-más bíróságok hasonló esetekben egymásnak teljesen ellentmondó ítéleteket hoznak. Ezért történhet meg, hogy egyes bíróságok felmentik a tanárt, aki szexuális tartalmú SMS-eket küldözget a diákjainak, míg egy másik pedig elmarasztalja ugyanazon bűntett elkövetőjét – teszi hozzá Gyurkó Szilvia.

Egy másik lényeges kérdés, hogy vajon meddig kell visszaugrani az időben, hogy olyan szexuális bűnözőt találjunk, aki ma már teljesen tiszta, azaz erkölcsi bizonyítványa minden akadály nélkül megengedi, hogy gyerekekkel foglalkozzon?

“Először is, 2012 előtt kell, hogy elítéljék az elkövetőt, innentől kezdve az a kérdés, hogy mit követett el, és mennyit kapott érte, a maximumokkal számolva (az 5 évnél hosszabb szabadságvesztés büntetést még 12 évig tartják nyilván) 1990 körül elkövetett súlyos szexuális bűncselekmény elkövetője ma már teljesen tiszta, és persze a későbbi elkövetők közül is az, akit rövidebb időre ítéltek el. Az igazi probléma az, hogy hatalmas a látencia, sok esetben nem is indul eljárás, vagy bizonyítékok hiányában lezárják, tehát minimális számú az olyan elkövető száma, akivel szemben tényleg él ez a szabályozás”

– vezeti le Gyurkó Szilvia.

További aggodalomra okot adó tényező, hogy a tanárt nem tudják a foglalkozásától eltiltani, amíg nem születik meg a jogerős döntés. Addig pedig az igazgató döntése, hogy felmenti-e a munkavégzés alól a pedagógust. Gyakran hosszú időbe telik, mire a szexuális bűncselekményekben jogerős ítélet születik, a szakértő szerint ezekben az esetekben az ügyek lefolyása években mérhető. Ha valakit pedofíliával vádolnak, elég sok veszítenivalója van: kitagadhatja a családja, sosem dolgozhat gyerekek közelében, ellenben a börtönben nagyon várják a rabok az azonnal a börtönhierarchia legaljára kerülő elkövetőket. Érthető tehát, hogy számos esetben a tanár tagadja a vádakat, és minden erejével igyekszik tisztázni magát.

Be sem kerül az erkölcsi bizonyítványba

Tehát abban, hogy egy szexuális bűnöző soha többet ne kerüljön gyerekek közelébe, az erkölcsi bizonyítványnak kulcsszerepe van. Vagyis lenne, ha egyáltalán indulna büntetőeljárás. A magyar valóság azonban az, hogy sok esetben nem lehet rávenni az igazgatót arra, hogy eljárást indítson, inkább közös megegyezéssel megszünteti a munkaviszonyt a munkavállalóval, ekkor viszont nem indul semmiféle eljárás, és a következő munkaadó sem fogja tudni, miért távozott a tanár az előző munkahelyéről – mondja a gyermekjogi szakértő.

Az egyik ügyükben egy középiskolai tanár rendszeresen létesített szexuális kapcsolatot a diákjaival, a botrány kirobbanása után pedig helyi szinten hoztak egy informális döntést, hogy nem taníthat középiskolában. Ám a tanár ezek után az egyetemen kezdett tanítani, ahol ha a kiszemelt diáklányok ötöst akartak, vagy éppen nem kívántak megbukni a tárgyból, le kellett volna feküdniük az oktatóval. A szakértő sokszor értesül hasonló, újra és újra felbukkanó “fekete lovakról”, akik bár az előző helyen átlépik a határokat, a tanárhiány miatt máshol könnyen találnak új állást, ahol tiszta lappal kezdhetnek. Az alapítványhoz sok olyan ügy érkezik, amikor a szülők saját maguk jártak utána a pletykáknak, és kiderítették, hogy a tanárt az előző helyről is hasonló okból bocsátották el.

Volt egy olyan esetük is, amikor a tanár érzelmileg bántalmazta a gyerekeket, az volt a pedagógiai eszköze, hogy különválasztotta a “jó” és a “rossz” gyerekeket, a “jókat” folyamatosan dicsérte, a “rosszakat” pedig megalázta és megszégyenítette, házi feladatot sem kért rajtuk számon, mert velük úgyis az volt a cél, hogy elmenjenek az osztályból, és csak a kiválasztottak maradhassanak. A tanár bizonyíthatóan a “fekete pedagógia” módszereit használta, mégsem lehetett az igazgatót rávenni arra, hogy megváljon tőle.

De vajon miért érdekük az iskolaigazgatóknak eltussolni az ügyet, ahelyett, hogy feljelentést tennének? Az igazgatók gyakran így védik az intézményük jó hírét, inkább a gyereket áldozzák be, és az elkövetővel lojálisak – magyarázza Gyurkó Szilvia. Különböző lehet a pedagógus megítélése egy közösségen belül is, előfordulhat, hogy több szülő gyereke is nagyon szereti a tanárt, és nem érdekük, hogy botrány robbanjon ki az iskola körül, nyugalmat szeretnének, és hogy a gyerekek a tanulásra koncentrálhassanak. A szülőknek és az áldozatoknak is mérlegelniük kell, hogy bevállalják-e mindazt, ami egy ilyen procedúrával jár. Hiszen ez egy bélyeg, ami könnyen megpecsételheti a diák sorsát az iskolában, és abban sem lehetnek biztosak, hogy bárki hisz a gyerek szavának egy felnőttel szemben. Ilyen szorult helyzetben a szülők könnyen belemehetnek köztes megoldásokba, amikor elküldik a tanárt, ez egyfajta elégtételt hozhat az áldozatok számára, és az iskola is megszabadul a problémától. Viszont a dolog hátulütője, hogy az elkövető máshol ugyanúgy folytathatja a diákok zaklatását, és csak a pletykák maradnak hátra.

Szexuális visszaélés: az ölelgetős tanárnőtől, a perverz tesitanárig

A médiában a legnagyobb figyelmet általában a szexuális zaklatásról és a szexuális erőszakról szóló hírek kapják, azonban az alapítványhoz a legtöbb esetben szexuális visszaélések futnak be. Nem kell kizárólag szexuális aktusra gondolnunk ahhoz, hogy egy diák kellemetlen helyzetbe kerüljön vagy szexuális visszaélés történjen. Talán pont ezek az enyhébb esetek azok, amiket szinte bárki vissza tud idézni az iskolás éveiből, ahol a tanárok kihasználták a hatalmi helyzetüket, és ami annyira “jelentéktelen” volt, hogy szemet hunyt felette a tanári kar is.

“Szexuális visszaélés az, amikor a felnőtt saját vágya kielégítésére használja a gyereket. Ezek az esetek sokszor nem is a szexualitásról szólnak, hanem a hatalomról, és hogy nem tisztelik a gyerek és a felnőtt közötti határt, ami egy szerepbizonytalanságot eredményez. Ebből a szempontból pedig nincs különbség abban, hogy puszit ad, vagy fogdosni kezd a tanár”

– szögezi le a szakértő.

Középiskolás korú gyerek esetében ezeknek az ügyeknek a jó része azért különösen aljas, mert pont elérik, hogy a diák kellemetlenül érezze magát benne, de közben nem közelednek direkten a diák felé, mert az később bizonyítékként szolgálna ellenük, így maradnak a sokszor kétértelmű üzenetek. Gyurkó Szilvia egy olyan esetet hozott fel példának, amikor az igazgató folyamatosan írogatott Facebookon egy diáklánynak, akinek látszólag arra hívta fel a figyelmét, hogy milyen iskolán kívüli programok vannak, de a lány valójában elég zavarónak érezte a folyamatos üzeneteket, mert tudta, hogy mögöttes tartalmuk van.

Egy testnevelés tanár pedig olyan szexuális megjegyzéseket tett diákjainak, mint például “Mennyit nőtt a melled tavaly óta?” vagy pedig “Nem fáj a melleid miatt a hátad?”. Bár egy ujjal sem ért a diákokhoz, azért az még sincs rendben, hogy a tanár ilyeneket mondhat a serdülő lányoknak, bármilyen következmény nélkül. Egy másik ügyben pedig a tanár ugyan nem a fenekét fogta meg a diáklánynak, hanem a combja felső részét, de ez is pontosan elég ahhoz, hogy rosszul érezze magát, és érezze, hogy valami nem okés.

Az elkövetői spektrum is elég széles, van, aki csak elég buta ahhoz, hogy ne tudja hol a határ, de van olyan is, aki őszintén meglepődik, hogy az, ahogy ő kommunikál, az a gyereknek bántalmazó, és esetleg átszexualizál egy olyan közeget, ahol semmi helye sincs a szexualitásnak. Sok esetben a felvilágosítás hiánya miatt sem a tanárok, sem a diákok nincsenek tisztában azzal, hogy hol húzódnak a határok – osztja meg velünk a szakember.

Volt olyan esetük, hogy a tanárnőnek jól esett, hogy ölelgette a gyerekeket, ami viszont nekik kínos volt, de nem tudták, hogy joguk van nemet mondani. Egy tanárbácsi pedig azon döbbent meg, hogy nem helyes azt mondani a diákoknak a fekvőtámasz közben, hogy milyen jól fog jönni nekik ez később az ágyban, még akkor sem, ha közben ezen a fiúk nevetnek, vagy például a lányoknak nem segítség, ha a menstruáció idején piros szalagot kell viselniük. Fontos üzenete ezeknek a történeteknek, hogy mindegy, hogy a tanár mit gondol, nem számít, hogy szerinte ez vicces, és hogy a diák túlérzékeny, hiszen gyakran pont ezekkel bagatellizáljak el a történtek komolyságát, és fogják be az áldozatok száját.

“Ez azért sem fér bele, mert az iskola referencia közeg, a tanár pedig referenciaszemély, ezek a hatások erősebbek, mint az utcán dolgozó munkások beszólásai. Pont tinédzser korban, amikor a legkönnyebben befolyásolható a személyiségük, megengedhetetlenek ezek a dolgok”

“Ez azért sem fér bele, mert az iskola referencia közeg, a tanár pedig referenciaszemély, ezek a hatások erősebbek, mint az utcán dolgozó munkások beszólásai. Pont tinédzser korban, amikor a legkönnyebben befolyásolható a személyiségük, megengedhetetlenek ezek a dolgok”

Mit tehetnek a szülők az áldozathibáztatás ellen?

A jelenlegi jogszabályi környezetben nem túl szélesek a szülők jogosítványai. Fontos stratégiai lépés, hogy az információt kivigyék az intézmény falai közül, szóljanak a gyerekjóléti szolgálatnak, így rákényszerítik az iskolát arra, hogy eljárást indítsanak. Egy másik fontos lépés, hogy megosszák a szülői közösségben a történetet, így kiderülhet, hogy esetleg másokat is érint a dolog, ami növelheti a siker esélyét. Amíg csak egy gyerekről van szó, addig nagyon könnyen életbe lép az áldozathibáztató magyarázat is. A harmadik lényeges tudnivaló pedig, hogy írásban kell lebonyolítani az ügyet, az alapítványnak az a rossz tapasztalata, hogy bár az intézmények leültetik az érintetteket és empatizálnak velük, de nem történik semmilyen lépés. Hónapok telnek el, a szülők pedig azt sem tudják, hogy kifutnak fontos határidőkből, amiken belül eljárást lehetett volna indítani.

Címlap: illusztráció, forrása: Pixabay


KÖVESS MINKET:




hirdetés
'Nem szeretnék mást, csak elvegyülni' – beszélgetés Eszterrel, aki 25 éve elvesztette a haját
‘Nekünk nemigen van reményünk normális életre. Egy nyári szellő, egy lehajolás, Balatonban fürdés – és igen, a szex is, mind neuralgikus. A tekintetek fürkésznek, majd összemosolyognak: lebuktam.'
Hargitay Judit - szmo.hu
2019. április 10.



A lakásomra vártam őt, és a fotós kollégámat is. Amikor megszólalt a kapucsengő, futó pillantást vetettem az előszobatükörbe, és elfintorodtam: “De szar a hajam.” Aztán rögtön el is szégyelltem magam. Egy hétköznapi, “nőcis” mondat, és mindjárt jön valaki, aki bármit megadna, ha ezt egyszer ilyen lazán kimondhatná.

A lift felől közeledett, a fotóssal, először csak a kontúrjait láttam. Szép nő, jó alakú, hosszú, melegbarna tincsekkel, a gyenge lépcsőházi fényben nem látszott parókának. Rögtön megölelt, pedig akkor látott először. Bájos hangja, és igézően szép, örvénylően fekete szeme volt. Ahogy leült a nappalimban, mégis olyan benyomást keltett, mint egy megtört szárnyú madár. Riadtan nézegetett körbe. Kávéztunk, rögtön megmutatta az egyik régi, első parókáját. “Pepinek” hívják, az még csak a fejtetőt fedte. Ült az asztalnál, a fehér fátyolfüggönyön átszűrődő, finom délelőtti fényben. Azt hiszem, a legközhelyesebb mondattal indítottam, amivel csak lehet.

– Nem is látszik, hogy paróka...

– Köszönöm, nagyon aranyos vagy, de tudod, mit meg nem adnék azért, hogy soha többé ne kelljen hallanom ezt a mondatot? A sajnálatot a hangodban?

Zavartan kapirgáltam a tollammal. Átnyúlt az asztal fölött, megsimogatta a kezemet.

– Ne érts félre, köszönöm, hogy meghallgatsz. Csak tudod, nehéz megérteni az állandó félelmet, kiszolgáltatottságot, és igen, a megalázottságot, amiben élek. Most 46 vagyok, és 25 éve minden este úgy nézek tükörbe, hogy egy 70 éves, kopasz öregasszony néz vissza rám. És 25 éve minden nappalomat áthatja a rettegés, hogy ez mikor derül ki. Jön egy szellő, és megbillenti. Megbotlok a lépcsőn, félrecsúszik. Egy kolléga furán vizslat.

Észrevette. Már tudja. Diadalmas kis fény gyúl a tekintetében. Az emberek szeretnek leleplezni. Én pedig megint megsemmisülök. Se uszoda, se szauna, se önfeledt kirándulás a szélfútta, őszi erdőben. Semmi, ami másnak természetes.

– Mi ez a betegség tulajdonképpen?

– Androgén alopecia a neve. Férfias hajvesztésnek is hívják, mert sok férfit is érint. A hajhagymáknál van a baj, meggyengülnek, eleresztik a fejbőrt, de a pontos okát nem ismerik. Illetve rengeteg oka lehet. Nálam 22 évesen kezdődött, a fejbúbomon. Szólt a fodrászom, hogy ő már sok fejbőrt látott, de itt valami nagy gáz van, menjek el orvoshoz. Persze nem rohantam rögtön, de azért motoszkált bennem valami furcsa érzés.

Hosszú kivizsgálás-sorozat indult. Góckutatás, orvosi rendelők, fogászat, az összes fogtömésemet kicserélték. Klinikák, bőrgyógyászok, speciális samponok. Egy bő fél évet hajgyógyaszati kezeléssel töltöttem, egy nyarat tibeti gyógyítással. Tíz év telt el, és minden egyre rosszabb lett.

Fotó: Mérvai Márk

Csak az hozott rövid fellélegzést, hogy a férjemmel nagy nehezen megfogant a kislányunk. A babavárás időszakában jött egy kis javulás, de a szoptatás után végleg vége lett: fénylett a fejbőröm, a fejtetőn erőtlenül ágaskodtak a hajszálak, sem a tupírozás, sem a fondorlatos keresztbe fésülés nem segített. Akkor vettem az első “pepimet”, amit még a fejtetőre rögzítettem, csattal. Egy idő után pedig át kellett térnem a teljes parókára. Az elsőt külföldről rendeltem, 30 ezer forintért. Ez rendes, emberi haj, csipkére rögzítik, ragasztóval kell feltenni reggelente. Fél évig egész jól bírja, de aztán megviselt lesz, hiszen nem “nő le”, hiába mosod, vigyázol rá, már csúnya. Cserélni kell.

– Azt mondod, van férjed, kislányod. A szerelemben nem okozott problémát az állapotod?

– A férjemmel már elváltunk, a 11 éves kislányomat én nevelem, de van új párkapcsolatom. Hát igen, az, hogy parókát hordasz, legkésőbb az első szexnél kiderül. De érdekes, a férfiak meglepően jól állnak ehhez. Soha nem bántott meg senki. Azt látom, hogy ők az egész nőt nézik, és ha szeretik, tényleg nem zavarja őket. Sőt, támogattak, “meg akartak menteni”. “Te így is szép vagy, nem a te hibád” – mondogatja sokszor a párom.

– És ez nem fontosabb, mint a külvilág?

Egyszerre sírt és mosolygott, mint egyébként végig a beszélgetésünk alatt.

– De igen, ez fontos. De az élet mégiscsak odakint van. Azt hiszem, inkább megmutatom. Melegem is van már.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
„A hajléktalan és a Converse-csukás huszonéves összenézett egy pillanatra” – néhány szó a háláról
'Nyugi, fiatalember, úgyis csak a járdáig tudok leesni.'
Hargitay Judit - szmo.hu
2019. április 18.



A négyes villamoson utazott egy hajléktalan. A pestiek tudják, hogy a város egyik legzsúfoltabb járatán (a Nagykörúton megy) ez nem ritka dolog. Nem is szeretik. Ez az öregember is roggyant volt, összevissza ruhákban, a szakálla tele bizonytalan papírfecnikkel. Igen, szaga is volt, de nem piaszag. Nem volt részeg, csak fáradt, és szerintem beteg. Két megtömött sporttáskával (azok is úgy néztek ki, mintha a kukából túrta volna valahol) cihelődött le a Rákóczi térnél. A fotocellás ajtók megtréfálták, olyan gyorsan húzódtak szét, hogy az öreg megbotlott, és feltartóztathatatlanul zuhanni kezdett a járdasziget felé.

Aztán egyszer csak valaki utána kapott. Egy Converse-cipős huszonéves srác, pöpec barber-frizurával (tudjátok, az az oldalt felnyírt, középen hátrazselézett), egy akkora lyukkal a fülcimpájában, mint egy ötforintos (vannak ilyen fiúfülbevalók, én mindig megijedek tőlük). Határozottan tartotta az öreget a karjánál, amíg az visszanyerte az egyensúlyát.

Csak egy pillanatra néztek egymásra, két ember, két teljesen külön világ. Az öreg szemében hála volt. Aztán csak annyit mondott: “Nyugi, fiatalember, úgyis csak a járdáig tudok leesni.” Az utasok nevettek, de nem gúnyosan, az öregnek sikere volt.

Néztem a mozdulatlan fiút, aki már a telefonját vizslatta. Aztán eszembe jutott egy réges-régi arc, egy férfié. Biztonsági őr volt apám munkahelyén, egy vidéki nagyvárosban. Egy kis üvegkalitkában szobrozott, többnyire hétvégén (azok a műszakok jobban fizettek, nagy családja volt, kellett neki a pénz), télen is.

Tizenvalahány éves lehettem, apámnak eszébe jutott, hogy be kell ugrania az irodába valami iratért. A fűtött kis Opeljében vártam az udvaron, amíg felszaladt az épületbe, aztán ahogy kanyarodtunk ki az üvegfalú őrbódé előtt, apám odaintett a küszöbön topogó, kezeit lehelgető férfinak. Farkasordító hideg volt. Apám nem szólt, csak berobogtunk a belvárosba, kiugrott egy gyorsbüfénél. Két papírpoharas forró csokival jött vissza, mindkettőt a kezembe nyomta: “Igyál.” Azt hittem, a másikat magának szánja, szorongattam a poharakat.

Váratlanul ért, amikor megint megálltunk a munkahelyénél, és kivette a kezemből az egyik poharat. Kiszállt, és a még mindig toporgó biztonsági őr kezébe nyomta. Nem várt köszönetet – apám nagyon nehezen viselte a hálálkodást, vagy bármilyen emberi érzékenykedést –, huppant is vissza a sofőrülésre, és húztunk el. Egy pillanatra még láttam az őr arcát, ahogy kezében a forró csokival utánunk nézett. Ugyanaz volt a szemében, mint most a hajléktalanéban a négyes villamoson.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de egy ideje elhatároztam, hogy magamban gyűjteni fogom ezeket a pillanatokat. Amikor egy ember tekintetében megcsillan a hála. Szerintem ez az egyik legszebb látvány a világon. Olyan, mintha a mindennapjainkat elöntő szürke közöny hasadékán beömlene a fény.

Morcos, utálkozó világban élünk? Talán. Ha kinyitom a laptopom fedelét, és beleolvasok néhány internetes kommentszekcióba, magam is úgy érzem. De az élet nem az interneten van – még ha én is ide írom ezeket a sorokat – hanem “odakint”.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
'Miért tiszteljem, ha szerinte csak egy patkány vagyok?' – Mit tehet a tinédzser, ha már évek óta szenved az iskolában?
Például az alkalmatlan tanároktól és az értelmetlen követelményektől. Mit tehet az anya, aki megértő, de közben retteg, hogy a rendszer ellen is lázadó gyermeke elkallódik?
szelf - Nyitókép: Freepik - szmo.hu
2019. április 09.



A 16 éves lányom otthagyta a sulit, és munkát keres… Tudnátok segíteni? – tette fel a kérdést egy csoportban a minap egy kedves ismerősöm, Anna. Kapott mindenféle ötleteket, de engem főleg az érdekelt, miért hoz meg egy tinédzser a tanév közepén egy ilyen végletes döntést? Gondoltam, ezt nem lehet egy gyors kérdés-válasszal letudni a Facebookon, inkább elmentem hozzájuk.

Tisztességes vállalkozó család rendes háza előtt parkolok le Budapesttől alig 30 kilométerre. A padlástér felé bővülő házon a jó ideje zajló átalakítás nyomai, a kertben a nemrég létesült rendezvényterasz körül átmeneti apokalipszis. De amúgy csend, béke és nyugalom.

Anna beenged, majd elnézést kér, mert még le kell szaladnia a pincében kialakított műhelybe, hogy átállítson egy gépet. A férje hamarosan érkezik az új adag nyersanyaggal, addigra mindennek rendben kell lennie, hogy a munka azonnal indulhasson.

Egyedül lépek be az előszobába, felhúzom a nekem kikészített papucsot, s közben arra leszek figyelmes, hogy a szomszédos konyhában is van valaki.

Belesek. Ő az. Luca, az iskolaelhagyó. Modell-alkatú, hosszú hajú, kicsit pattanásos, de szép arcú teremtés.

– Látod, pont az ilyenek miatt vagyok kiakadva. Háromnegyed kilenc, és még csak most reggelizik. Mondjuk fél 8 előtt nem is szokott felkelni… – dohog Anna visszatérve, de közben látszik, hogy igazából ő is erre vágyik: néha egy kicsit később ébredni, olykor nyugodtan megreggelizni.

Anna bevezet a nappaliba, és még jóformán le sem ülünk, máris árad belőle a kétségbeesés.

Mi lesz így ezzel a gyerekkel, ő ezt nem érti, mert elfogadja, hogy az iskola rossz, de Lucát egyszerűen semmivel nem lehet motiválni.

Bezzeg a bátyja, neki már nyelvvizsgája meg jogosítványa is van. Vele nincs gond. Kiderül, hogy Luca azzal tölti a napjait, hogy jobb híján besegít a házimunkába, aztán meg délután lelép a barátaival. Ez így nyilvánvalóan nem pálya hosszú távon. Ugyan szeretne estin leérettségizni, de akkor is jó lenne, ha dolgozna, mert ez azért elég nagy luxus, hogy napközben meg csak lógatja a lábát.

– Nem sikerül munkát szereznie? – teszem fel az inkább költői kérdést, mire egy újabb szenvedélyes monológ a válasz, miszerint senki nem akar felvenni egy 16 éves lányt, aki lényegében semmihez nem ért, semmi gyakorlata nincs, és még válogat is. Merthogy a mekibe mehetne azonnal, meg volt lehetősége egy pékségben is, de egyik sem felelt meg neki. Ha fiú lenne, azonnal lenne munkája egész rendes pénzért építkezéseken vagy magánkertekben, de lányként sehová sem kell.

– És ti nem tudnátok alkalmazni őt a saját vállalkozásotokban? – faggatom tovább Annát, de a kérdésre már a beszélgetéshez csatlakozó Luca válaszol.

– Semmiképpen nem szeretnék anyával dolgozni – közli határozottan, majd kissé flegmán, de azért dacosan hozzáteszi, hogy legszívesebben azonnal el is költözne.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
A nyelvvizsgához kötött felvételi burkolt vagyoni cenzus
Április 26-án ismét utcára vonulnak a diákok a nyelvvizsgához kötött felvételi miatt, a tüntetés szervezője Gyetvai Viktor beszélt az oktatásban felmerülő problémákról.
Címkép: Pixabay - szmo.hu
2019. április 12.



Április 26-án utcára vonulnak a diákok, akik egyebek mellett azt követelik, hogy a kormány halassza el a nyelvvizsgához kötött felvételi 2020-as bevezetését. A Szabad Hang Youtube csatornáján jelent meg egy interjú Gyetvai Viktorral, aki az április 26-i diáktüntetés szervezője.

Gyetvai Viktor arról beszélt, hogyha minden feltétel egy csapásra adott lenne a közoktatásban, akkor is legalább négy évet kellene a kormánynak várnia a nyelvvizsgához kötött felsőoktatási felvételi bevezetésével – írja az Abcúg. Gyetvai Viktor szerint a legfőbb probléma a tanárhiány, hiszen nincs ki felkészítse a diákokat a nyelvvizsgára.

Ugyanakkor arról is említést tett, hogy a tavaly felvett diákoknak majdnem fele kiesett volna, ha már élne a nyelvvizsgához kötött felvételi rendszere.

A szülők és a diákok vegyesen fogadták a hírt, hogy 2020-tól már nyelvvizsga szükséges a felsőoktatási felvételihez, de voltak, ahol felkészítették a diákokat és minden szülői értekezleten is elmondták, hogy járassák a diákokat különtanárhoz. Gyetvai szerint ez burkolt anyagi cenzus, ugyanis nem minden szülő teheti meg, hogy a gyermeke magánórákat vegyen.

Gyetvai Viktor szerint a fiatalok nem várhatják, hogy majd a felnőttek felemelik a szavukat az oktatás problémái miatt. Gyetvai beszélt arról is, nem fél a karaktergyilkosságtól, mint mondja, a Nagy Blanka lejáratására tett kísérlet is épp fordítva sült el, mint ahogyan azt a propagandasajtó szerette volna: nem lenyomták a föld alá, hanem épphogy felemelték.

A tanárok feljelentésére buzdító propagandáról a fiatal egyetemista azt gondolja, ilyet egy jól működő demokráciában nem lehet megtenni.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x