hirdetés

Megvesszük a szemetet, megesszük és hízunk – beszélgetés Bartha Ákos táplálkozás-kutatóval

Mit együnk, hogy egészségesek legyünk? Milyen a hatása napjaink modern vagy divatos étrendjeinek? Kinek higgyünk az e téren is megfékezhetetlen információ-áradatban?
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. november 26.


hirdetés

Bartha Ákos élelmiszer-biológussal, táplálkozás-kutatóval, a Táplálkozás-Beállítás alapítójával és szakmai vezetőjével beszélgetünk.

-Az Önök mottója: „Kiút a táplálkozási tanácsadások útvesztőjéből”.

- Úgy gondolom, hogy ez a mondat jól összefoglalja lassan tíz éves küldetésünket, mert próbáljuk az élelmiszer-, a táplálkozás és az orvostudomány egymásra épülő ismereteit összefoglalni. Van dietetikusunk, én jelenleg doktorálok élelmiszertudományból, három további kollégánk pedig táplálkozás-tudományból írja a disszertációját. Így próbáljuk a tudásunkat összeadni és azt a platformot megteremteni, ami biztosítja ennek a küldetésnek az alapját.

-Nagyon fontos dolgot mondott ki az egyes tudományágak egymásra épülésével, hiszen gyakran látjuk, hogy szorosan összefüggő kutatások elmennek egymás mellett.

- Teljesen egyetértek Önnel! Én már tanulmányaim során is nagyon érdeklődtem az úgynevezett funkcionális élelmiszerek iránt. Ezek olyan élelmiszerek, amelyeket valamilyen célból állítunk elő. Számomra ez a legfontosabb terület, mert ez minket, magyarokat különösen érint.

hirdetés

Ha például szelénnel dúsított takarmányt adunk a tyúkoknak, egy bizonyos mennyiség fölött a szelén megjelenik a tojásban, és akkor már táplálkozástudományi szempontokat figyelembe véve vehetünk az üzletben szelénben az átlagnál gazdagabb tojást.

Az Európai Unió szinte valamennyi országában – nyilván földtörténeti okokból – a talaj hagyományosan szelénben szegényebb. Így ez az eljárás jót tesz az állatoknak és embereknek. Finnországban a 80-as évek óta már magát a talajt kötelező kezelni. És ha kitérünk a harmadik területre, az orvostudományra, bizonyított tény, hogy csak a volt Jugoszlávia területén és Lengyelországban rosszabb az emberek szelén-ellátottsága, mint nálunk, az ezzel együtt járó hiánybetegségekkel, mint a meddőség, az immunológiai zavarok, vagy a pajzsmirigy-alulműködés.

- Ön hogyan kezdett el foglalkozni ezzel a területtel?

- Mindig is érdekelt az élelmiszerek előállítása, az agrár-résztől a készételekig, és az is, hogy az étel hogyan hat az egészségünkre. Ez vezetett a hazaiak után külföldi tanulmányok irányába. Végül az Egyesült Államokban egy olyan céghez kerültem, ahol viszonylag egyszerű, természetes alapú állatgyógyászati szereket gyártottak, és ezt a tudást emberi célokra is felhasználták. Ott az állatorvoslás, az élelmiszertudomány és a táplálékkiegészítő-gyártás szerves egységet képezett. Japánban pedig egy joghurt-készítő cégnél arra figyeltem, hogy milyen emésztés-segítő baktériumokat használnak. 2008 körül kezdett érdekelni a táplálkozás-tudományi irány, és elkezdtük néhány barátommal, kollégámmal felépíteni ezt a táplálkozás-beállítási vonalat. Kezdetben úgy gondoltuk kicsit idealista módon, hogy elegendő lesz a megelőzésre koncentrálni. De az évek során kiderült, hogy

minket, magyarokat, az étrendünk igazából akkor érdekel, amikor már valamilyen probléma megjelenik és kapcsolatba tudjuk hozni akár a testsúlyunkkal, vagy valamilyen élelmiszer-csoport elfogyasztásával.

Így a piaci igények fényében kénytelenek voltunk egyre mélyebben belemenni bizonyos egészségügyi kihívásokba. Rólam is kiderült menetközben, hogy genetikailag gluténérzékeny vagyok és a bélflórámmal sincs minden rendben.

-Programjuk egyik fő pontja a „funkcionális egészség-fejlesztés”. Mit jelent ez konkrétan?

- Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy már szakorvos által diagnosztizált egészségügyi kihívásokhoz tudunk-e étrendi vagy étrendkiegészítő megoldást felkínálni. Ennek jegyében írunk könyvet például az alacsony FODMAP-étrendről is, amely az irritábilis bélszindrómának a bizonyított elsődleges funkcionális megoldása. Márpedig ez a betegség a magyar lakosság 15%-át érinti, és ez az arány növekvőben van.

-Miben áll ez az étrend?

- Ez az ausztrál Monash egyetem 40 éves kutatásának végeredménye. Ők az emésztőrendszeri problémákra találtak egy biológiai és orvostudományi értelemben nagyon logikus módszert, amely szerint,

ha bizonyos erjedő szénhidrátokat kiszedünk az étrendből, megoldódnak a kapcsolódó panaszok.

Csak néhány példa: a tejcukor és a gyümölcscukor. A tejcukor-érzékenységről, vagy a gyümölcscukor-felszívódászavarról korábban is tudtunk, csak senki nem gondolta, hogy ezek egymáshoz kapcsolódnak. Ide sorolható még a 2012 óta ismert „nem cöliákiás gluténérzékenység.” Ez nem a lisztérzékenység hagyományos formája, hanem a búzafélékben lévő fruktánok, azaz FODMAP-ok okozzák.

- Vannak-e általánosnak tekinthető „varázsdiéták”? Paleolit, mediterrán...

- A II. világháború óta a három legnagyobb mértékű változás a mi étkezési kultúránkban az egyre nagyobb mértékű növényi zsír és feldolgozott szénhidrát-fogyasztás, illetve az, hogy egyre kevesebb értékes, tápanyagban, színanyagban és szelektív rostban gazdag ételt veszünk magunkhoz. Ha ezt a három alapelvet megfelelően kezeljük, a paleolitnak nagyon is lehet igazat adni, mert abban hagyományosan figyelembe veszik ezeket, de ugyanígy vagyunk a mediterránnal is. Mindkettőből át lehet venni azokat az elemeket, amelyek az egészségmegőrzést szolgálják.

Például kevesebb bő zsírban kisütött ételt fogyasszunk – egy bizonyos mennyiség felett nagyon károsak az élelmiszeripari növényi olajok – inkább főzzünk, pároljunk, halételek és bizonyos zöldségek fogyasztására koncentráljunk. Tudatosan választunk gyökérzöldségeket, élénk színű zöldségeket, bogyós gyümölcsöket, feldolgozatlan fehérforrásokat.

Figyelünk arra is, hogy minél kevesebb üdítőt fogyasszunk, amelyekhez cukrot vagy modern édesítőszereket adnak, ugyanakkor előnyben részesítjük az olyan élelmiszereket, amelyekben a keményítő a rosttal együtt teljes értékűen van jelen, mert az emberi szervezet biológiai alapon arra van kitalálva, hogy teljes értékű keményítőket rostokkal együtt fogyasszon. Például ilyen az édesburgonya, a sütőtök, vagy a paszternák.

- Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az egészségesnek mondott élelmiszerek sokkal drágábbak, és nem biztos, hogy ezeket mindenki megengedheti magának.

- Ez sem ilyen egyértelmű. Ha elmegyünk a piacra és a mi szemünkkel nézünk körül, elérhető áron lehet kapni keszeget, pontyot, busát, baromfiahúst, tojást. Ugyanezt tapasztaljuk, ha idényjellegű zöldségeket és főtt gabonákat, rizst, hajdinát eszünk, és nem próbáljuk meg étrendünket nagyon kiterjeszteni a feldolgozott élelmiszerek irányába, amelyek között sok élvezeti cikket találunk.

Sok más országhoz képest nálunk még mindig kedvező áron lehet alapélelmiszereket beszerezni. Vegyük a sok tápértéket tartalmazó belsőségeket: Franciaországban tízszer annyiba kerül a máj, de igaz ez a csontokra is, amelyekből egy hagyományos csontlevest készíthetünk.

- Mennyire fontos az egészségünk számára a táplálkozás az életmód, a környezet egyéb tényezőihez viszonyítva?

- Az egyik legfontosabbnak a táplálkozást tekintjük, de természetesen nagyon fontos a fizikai aktivitás, az alvás, a fénykörnyezet, szellemi és lelki kérdések, és a szokásaink is. Fontos az is, hogy mi mit gondolunk egy ételről, az életmódunkról.

Mi magyarok dohányzunk, rengeteg alkoholt és más élvezeti cikket fogyasztunk, ráadásul nagyon romantikusak vagyunk a háztáji ételekkel.

A paraszti kultúrában még mindig benne van, hogy egy kis túlsúly inkább státusszimbólum, mint olyasmi, amelynek egészségügyi következménye van.

- Régen a jó módú gazdát „zsírosparasztként” is emlegették...

- Ismert irodalmi figura a paraszt, aki arról álmodik, hogy egyszer jóllakik. De dédnagymamám is emlegette: „Fiam, a parasztember akkor eszik tyúkot, ha a tyúk beteg, vagy a paraszt beteg”. Tény, hogy az „erőlevesnek” van immunrendszer-támogató hatása, és a túlsúlynak pedig súlyos egészségügyi következményei...

- Manapság rengeteg szó esik a táplálkozás és a környezettudatosság kapcsolatáról. Vannak, akik szerint a veganizmus a megoldás, mások szerint viszont éppen ellenkezőleg.

- A vegán étrenddel kapcsolatban számos nagyon komoly aggályunk van. Ez a mozgalom táplálkozás- és orvostudományi szempontból egyaránt kezd egyre frusztrálóbbá válni. Én úgy szoktam a legdiplomatikusabban fogalmazni, hogy a vegán étrend jelenlegi trendjében az élelmiszeripar új margarinja.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
flic-everett-ujsagirono-1000x697.jpg

„Tönkretette az egészségemet és a szexuális életemet a vegán étrend”

Egy újságírónő három év után teljesen leszámolt a vegán táplálkozással, miután súlyos egészségügyi problémái lettek. Leírta, miket tapasztalt, és hogy jött rá, hogy a vegánság volt a baj.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 15.


hirdetés

Manapság divat lett vegán életmódra váltani, mert sokak szerint ez a legfenntarthatóbb. A klímaváltozás korában ugyanis fontos lenne, hogy minél kevesebb húst és sokkal több zöldséget együnk. A Greenpeace évek óta próbálja felhívni a figyelmet arra, hogy jelentősen csökkentenünk kell a globális hús- és tejtermelést, és meg kell találnunk más módjait az állatok felnevelésének, kezelésének, mert a jövőnket komolyan veszélyeztetik az ipari hús- és tejtermékek. Az intenzív, nagyüzemi állattenyésztés elpusztítja erdeinket, elszennyezi vizeinket, megváltoztatja a klímát és kockázatos az egészségünkre nézve.

A vegánok teljes mértékben kerülnek minden állati eredetű terméket, legyen szó akár ételről, akár ruhaneműről - ez különbözteti meg őket a vegetáriánusoktól, akik között vannak, akik húst nem, de például tojást és tejtermékeket fogyasztanak. A vegán táplálkozás viszont semmilyen állati eredetű ételt nem enged meg, még a mézet sem. Vannak, akik szerint ez a táplálkozási forma a legegészségesebb és legkörnyezetkímélőbb, míg sokan épp ellenkezőleg gondolják.

Flic Everett újságíró is kipróbálta a vegán étrendet.

Három évig bírta, végül tavaly augusztusban teljesen leszámolt vele, mert szerinte tönkretette az egészségét.

hirdetés

A Daily Mailen közzétett cikkében részletesen leírja, miket tapasztalt a három év vegánság alatt.

A nő 2016 júniusában kapott egy állást a Vegán Életmód Magazinnál, ami egyet jelentett azzal, hogy ahhoz, hogy hitelesen tudjon cikkeket írni a témáról, neki is vegánnak kell lennie. Mivel már régóta vegetáriánus volt - igaz, sajtot és tejet fogyasztott, de húst nem -, azt hitte, ez nem jelent majd neki problémát.

Az elején izgalmas kihívásnak tekintette az életmódváltást: új dolgokat főzött, evett, vásárolt, az inspirációban pedig nagyon sokat segített új munkája, ahol minden csak erről szólt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kutyatartas_ck.jpg

„Aki kutyát tart, az sosincs egyedül” – A kutyatartás 12 előnye

Akinek van, vagy volt már valaha kutyája, az tudja, hogy kutya és gazdi között olyan szoros szövetségről van szó, amelyet csak azok értenek meg, akik megtapasztalják. A kívülállók pedig sokszor csodálkozva nézik a kutyatulajdonosokat, hogy hogyan tudnak úgy rajongani négylábú társukért, mint mások egy-egy kétlábú barátért.
Frank-Bozóki Eszter írása a 7köznapi pszichológia blogon, Fotók: Pixabay - szmo.hu
2020. január 15.


hirdetés

Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

A pszichológusok is igazolták, hogy a gazdik háziállatuk iránt érzett kötődése ugyanolyan erős kötelék, mint amit egyesek embertársaik iránt éreznek. Logikusan következik, hogy az érzelmi nyereség, amit egy emberi kapcsolat adhat, egy négylábú társsal való kapcsolatban is megjelenhet.

Nem véletlen, hogy akinek egyszer volt kutyája vagy macskája, az annak elvesztése után gyakran rövid időn belül magához vesz egy újabb szőrős barátot. Ezek a kapcsolatok ugyanis létfontosságúvá válnak az évek során, és komoly űrt hagynak maguk után.

A magyarázat egyértelmű. Kutyatartókat vizsgálva azt találták, hogy kevésbé depressziósak, aktívabb életet élnek, és nem gyötri őket annyira a magány, mint a háziállatot nem tartókat. Úgy tűnik tehát, hogy az állattartás testre és lélekre is pozitív hatással van. Lássuk tehát, miért éri meg megosztani otthonunkat egy négylábú társsal:

1. Ki a szabadba!

Bizonyára mindannyian ismerjük azt az érzést, hogy egyszerűen nincs kedvünk kikelni az ágyból, és legjobb lenne néhány napot a négy fal között tölteni. A felelős kutyatartó ezt nem teheti meg, és ennek hála, sokkal több időt tölt el levegőn, nyáron több napsugár éri, aminek következtében több D-vitamin is termelődik szervezetében. A D vitamin segít a mentális és fizikai egészség fenttartásában, véd a rák, a depresszió és érrendszeri megbetegedések ellen. Ezen túl a kutyatartók jellemzően több időt töltenek a természetben, ahol mentálisan is fel tudnak töltődni, nagyobb eséllyel képesek megnyugodni a zajos hétköznapokban.

hirdetés

2. Aktívabb élet

A kedvencekkel való hosszas séták és játékok fizikailag is átmozgatják a kutyatartókat. A fizikai jóllét - túl egészségvédő hatásán - az önbecsülésre is pozitív hatással van. Aki erősnek érzi magát, magabiztosabban is viselkedik. A kutatások azt mutatják, hogy a kutyatartók nyugodtabbak, alacsonyabb a vérnyomásuk, és a koleszterinszintjük is ritkábban magas, ami szintén az aktívabb életnek köszönhető.

3. Erősebb immunrendszer

Bár ez az érv ellentmondásosnak tűnhet, de a kutya mellett felnővő gyerekekre kevésbé jellemző az allergia és az asztma. Az allergia levertséget és alvási zavarokat okozhat, ami komoly hatással lehet a mentális egészségre és az életvezetésre.

4. Kevesebb stressz

Kedvencünk dédelgetése ránk is kedvező hatással van. Szőrének puha tapintása, lassú ritmikus légzése megnyugtatóan hat, és oxytocint szabadít fel, ami köztudottan stresszcsökkentő hatású, és amelynek köszönhetően csökken a vérnyomás és a kortizol nevű stresszhormon termelése.

5. Fókusz a jelenre

Annak ellenére, hogy házikedvencünk sokszor elvonja a figyelmünket, mégis a jelenben tart, segít az itt és most-ra koncentrálni. A jelen átélése megóv a múlton és jövőn való szorongástól, és segít, hogy minden pillanatot a maga teljességében éljünk át.

6. Kevesebb magány

Jól belátható, hogy aki kutyát tart, az sosincs egyedül. Lehet, hogy csak hallgatjuk kedvencünk szuszogását, de mégsincs nyomasztó csend körülöttünk. Ráadásul a kedvencek sokszor rendkívül intuitívan akkor bújnak hozzánk leginkább, amikor a legjobban szükségünk van rájuk. Mintha éreznék, hogy gazdájuk mellett a helyük.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
stressz_ck2.jpeg

Fáradt vagyok, de azt sem tudom, mitől – az érzelmi kimerültség

Amikor hosszantartó stressznek vagyunk kitéve, egyszer csak úgy érezzük, mintha energiánk végére értünk volna. A 7köznapi pszichológia blog szerzője magyarázatot ad a miértekre és segít a megoldásban.
M. Steinbach Annamária írása a 7köznapi pszichológia blogon, Fotók: Pixabay, Pexels - szmo.hu
2020. január 13.


hirdetés

Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része, és mindenkire tartozik.

Este alig bírunk ébren maradni, reggel pedig a leghangosabb ébresztőórát is képes lennénk átaludni. Mégis, ezt a fajta fáradtságot csak nagyon ritkán hozzuk összefüggésbe a bennünk zajló lelki folyamatokkal. Holott, a tartós stressz igen komoly kimerültséghez vezet.

Ahogy az a kimerültség szóban tökéletesen benne van,

érzelmi energiaháztartásunk is véges.

A folyamatos, kontrollálhatatlan stresszhatások úgy hatnak az érzelmi egyensúlyra, mint a fizikai kimerülés, ami egy olyan futónál jelentkezik, aki mindenféle energiapótlás nélkül próbál megtenni napi szinten óriási távokat. A lélek ugyanúgy képes a kimerülésre, mint a test, csak kicsit másképp.

Mind a magánéletben, mind a munkahelyen kerülhetünk olyan helyzetbe, amelyből nem látunk rövid távon kiutat. Talán mindannyiunknak volt olyan időszaka, amikor önhibáján kívül a feszültséggel teli, stresszes események csak úgy megtörténtek velünk.

hirdetés

Mert a stressz nem jelent alapvetően szomorúságot, hiszen a nagy megterhelések sokszor az élet boldog időszakaival képesek keveredni (pl. babavárás).

Eleinte még bírjuk a terhelést, aztán nem sokkal később a stressz okozta fáradtságtól még mosolyogni sincs elég erőnk. Ilyenkor fontos egy dolgot komolyan tudatosítanunk magunkban, hogy a helyzet, amiben vagyunk, káros. És emiatt két lehetőségünk van:

1.

Megoldjuk a stresszkeltő helyzetet, pl. tisztázzuk a konfliktusainkat a főnökünkkel, szülőkkel, testvérekkel.

Lapozz a többiért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
madareteteo_narancsbol_ck.jpg

Menő madáretető kifacsart narancsból

Ilyenkor télen akár életmentő is lehet. Mutatjuk, hogy készítheted el.
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon - szmo.hu
2020. január 18.


hirdetés

A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

A téli madáretetés az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy

a gyerekeinkhez közel hozzuk a természetet, akkor is ha éppenséggel (nagy)városban élünk és felnyissuk a szemüket a másokról való gondoskodás fontosságára anélkül, hogy ezt túlságosan szájbarágós módon tennénk.

Ráadásul egy jó szabadtéri programmal is szolgálhatunk nekik azokon a napokon, amikor amúgy ki se dugnák az orrukat a lakásból, mert hát mégiscsak tél van. Hideg, fagyos, csúszós, ködös, borongós, brrrr…

Nekem a madáretetés a gyerekkorom része volt. Vidéken laktunk, a házunkhoz nagy kert tartozott, ami csak úgy burjánzott a növényektől. Ami pedig vonzotta a legkülönfélébb állatokat a madaraktól a ragadozó kisállatokig. És nem csak nyáron. Hanem télen is jöttek és kopogtattak. Mert hozzá voltak szokva, hogy ebben a kertben mindig szívesen látott vendégek. Legyen szó az év bármely szakáról.

hirdetés

És tényleg azok voltak.

A nagyszüleim, majd később a szüleim is mindig gondoskodtak a hozzánk betérő állatokról. És ez a szokás áthagyományozódott rám is.

Szívesen is csináltam, mert egyrészt jó mulatság volt madáretetőt készíteni, másrészt jó érzés volt látni, hogy milyen kevés is elég ahhoz, hogy valakivel jót tegyél, valakit boldognak/elégedettnek láss.

Aztán jött egy nagy kihagyás, amikor a fővárosba költöztem. Az első pár évben nem olyan házakban és környéken laktam, majd laktunk később Férjjel, ahol egyáltalán felmerülhetett volna – akár ötlet szintjén is – egy madáretetőnek a kihelyezése.

Utána következett a mostani lakásunk meg a környék és pluszban sorban érkeztek a gyerekek. Ez a három összetevő pedig újra beindította a régi szokásokat. Hogy télen madarakat etetünk. És madáretetőt csinálunk. És ha nem is találunk helyet neki az erkélyünkön – mert azért az veszélyes terep madáretetés szempontjából: egyrészt tekintettel kell lenni a szomszédainkra, másrészt olyan madarak is odaszokhatnak, amiknek annyira nem örül egy városlakó (i.e.: galambok) – és még a közös kert is necces, az elkészült műveket mindig szívesen fogadják az ovinkba, sulinkba és a közeli parkokban is ki lehet tenni őket.

Többféle madáretetőt is készítettünk már az évek során, de az ember mindig próbálkozik újdonságokkal, hogy még véletlenül se merüljön fel az abbahagyás gondolata a gyerekekben csak azért, mert mindig ugyanazt készítjük és az olyan uuuuncsiiiii. Volt már újrahasznosított alapanyagokra épülő projektünk, de használtunk már gyümölcsöt is kiindulási alapként.

A legújabb tervünkhöz ismét a gyümölcsök adták az alapot. Ennek pedig igen egyszerű oka volt:

a téli szünetben kezdődő nátha ütötte fel a fejét a gyerekek között, amely ellen a legjobb védekezés szerintem a frissen préselt narancslé némi citrommal elegyítve.

Amit persze nemcsak a beteg fogyaszt szívesen. Hanem mindenki más is. Aminek nyomán viszont mérhetetlen mennyiségű kifacsart narancs- és citromhéj halmozódik fel a konyhámban. És amiket nem nagyon van szívem kidobni. Többféle módon szoktam őket hasznosítani (karácsonyi füzér, illatosító), de hogy madáretetőt is lehet belőle készíteni, arra csak most döbbentem rá.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!