hirdetés
temeto3.jpg

Akik megérdemelnek egy misét: tabuk nélkül a sírásók élete

Kire gondol a legtöbb ember, ha a sírásó kifejezést használj? A gumicsizmás, bajszos emberre, aki sáros lábbal tartja az ásót, és földeli el a holtakat, időnként kissé illuminált állapotban. A valóság azonban teljesen más.
Veres Mónika írása a Tabuk nélkül - temetés, gyász, halál blogon, Képek: Pixabay - szmo.hu
2019. augusztus 28.


hirdetés

A halálozás, temetés és gyász témakörét a mai napig átjárja egy félelemmel vegyes misztikum. Elszakadva a sokszor felemlegetett “velünk úgysem történhet meg, minek foglalkozni vele, vajon milyen a vízi hulla” kissé bárdolatlan kérdéskörén túl.

Temetési szakemberként, sokak szemében látok megdöbbenést, amikor megtudják mivel is foglalkozom. “Hogyan lehet ezt bírni” szokott lenni általában a reakció rá. Az első gondolatokat követik a kérdések, hogy biztos egész nap síró emberek vesznek körül. Pedig itt a blogon nem csak erről lesz szó. (Nem mindenki sír és vannak sírva nevetők is, de erről bővebben, majd később).

A napokban értesültem róla, hogy sírásó versenyt rendeznek Magyarországon, immár többedik alkalommal. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy nézzük meg ezt a szakmát. Hiszen ez egy nagyon régi szakma, ami manapság egy felújított köntöst kapott. A szíkmában is változás történt: nincsen már külön sírásó vagy hullaszállító, hanem ma már temetésrendezőnek nevezik őket.

A magánvállalkozások esetében, ők azok, akik akár az éjszaka közepén is felkelve elmennek a házhoz az elhunytért. Elmondják, hogy mit szükséges tudnia a hozzátartozóknak, tájékoztatást adnak, hogy hova kell menni a további ügyintézés érdekében. Majd ugyanezek az emberek napközben ügyintéznek, elvégzik a temetést, gyászzenét biztosítanak a temetéskor, mindezt megelőzve felöltöztetik az elhunytakat szép ruhába, kiássák a sírhelyet már előre, majd gépkocsiba ülnek, temetnek, és ez így megy tovább nap-nap után.

Akkor miért is kap ez a szakma még mindig negatív visszacsengést?

Ezek nem szem előtt lévő dolgok vagy információk, de a halottszállítások időnként embertpróbáló feladatok elé állítják ezeket az embereket. Gondolok olyan példára, amikor vasúti szerencsétlenség után kell összeszedni elhunytakat, gyilkosságok- öngyilkosságok után, és sok esetben több hónapos, véletlenül felbukkanó tetemekre találva mennek és teszik a dolgukat.

Ez egy összetett feladat, amihez olyan emberi tulajdonságokra van szükség, mint fizikai erő, kommunikációs készség és bizony ehhez való lelkület. Ha gondolunk a külföldről vagy külföldre történő halottszállításra akkor ezek az emberek még idegen nyelvtudás birtokában is lehetnek. Bár ez igazából a szakma elitje, kanyarodjunk vissza a mindennapok sírásójához.

Persze mivel itt is emberek dolgoznak, akadnak hibák is bőven.

Eszembe jut egy eset, amikor egy koporsós temetés esetén a visszahantolást egy pesti temetőben 40 perc alatt sikerült elvégeznie az ott dolgozó 6 úriembernek. (Ez jó esetben átlag 10 perc alatti tevékenység, 4 ember számára). Előtte jó hangosan megbeszélték a gyászoló közönség füle hallatára, hogy majd ki és hova álljon, közben kicsit meg-megpihenve az ásóra támaszkodva. Ezzel persze senkit nem kívánok megbántani, hiszen mindannyian örültünk, hogy végül sikerült az elhunytat örök nyugalomra helyezni. (Ha volt humorérzéke az elhunytnak, még lehet nevetett is fentről, hogy az ő temetése bizonyára emlékezetes maradt minden résztvevő számára.)

Bizonyos temetőkben csak a kirendelt emberek végezhetik el a temetkezési szolgáltatást. Ez a bürokrácia, amin változtatni nem lehet. Nyilván a hozzátartozók nem tudják előre, hogy ki fogja elvégezni a temetést.

Esetleg könnyebb, ha voltunk már temetésen és láttuk, hogy az adott vállalkozó milyen színvonalú temetést nyújt. Tájékozódhatunk környezetünk köreiből is, de próbáljunk meg időben közelebbi “temetési élményekből” következtetni, a 10 évvel ezelőtti esetek már nem biztos, hogy helytállóak. És van, ahol nem válogathatunk, csak örülünk annak, ha a meglévő sírhelyünkbe bekerül az elhunyt. Akkor inkább a lehető legegyszerűbben próbáljunk elbúcsúzni.

Végezetül a legjobb amit tehetünk, ha csendes segítőként tekintünk ezekre az emberekre, akik azért vannak jelen, hogy elhunytainkat végső nyugalomra helyezzék.

A Tabuk nélkül - temetés, gyász, halál blogon olvashattok még temetkezésről, protokollról, pszichológiáról, történelemről, szokásokról, vallásról és pozitív példákról, érdekes esetekről...

KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
AdobeStock_540631-1.jpeg

Az ártalomcsökkentés mindannyiunk érdeke

A cigarettázáskor nem csak a dohányos saját szervezetét érik a füstben keletkezett káros anyagok, hanem a környezetében lévőkét is, ezért nagyon fontos, hogy a dohányzás ártalmainak csökkentésére minél nagyobb figyelmet fordítson a társadalom.
Szponzorált tartalom (x) - szmo.hu
2019. december 09.


hirdetés

Köztudott, hogy a cigarettázás káros az egészségre. Az már nem ennyire nyilvánvaló, hogy a cigaretta égése során keletkező füstben lévő anyagok a dohányzással kapcsolatos betegségek elsődleges okozói, amelyek nem csak a dohányzók egészségére, hanem a környezetükben lévő nemdohányzókéra is károsak. Az ártalomcsökkentés tehát a társadalom, és így végső soron mindannyiunk érdeke.

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szerint a Földön jelenleg több mint egymilliárd ember dohányzik, hazánkban pedig 2 millióan cigarettáznak. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) statisztikája sem kecsegtetőbb. A szervezet évente megjelenő körképe szerint Magyarország sajnos dobogós a dohányzók arányszáma tekintetében az OECD országok között, miközben a cigarettázás a saját és mások szervezetére is káros.

Tehát a nemdohányosok is érintettek…

A cigarettázáskor nem csak a dohányos saját szervezetét érik a füstben keletkezett káros anyagok, hanem a környezetében lévőkét is, ezért nagyon fontos, hogy a dohányzás ártalmainak csökkentésére minél nagyobb figyelmet fordítson a társadalom. A dohányfüst több mint 6000 vegyi anyagot tartalmaz, amelyek közül 93-ról állapította meg az Egyesült Államok gyógyszereket és élelmiszereket bevizsgáló szervezete, az FDA, hogy káros vagy potenciálisan káros az egészségre.

hirdetés

Mitől igazán ártalmas a cigaretta?

A legtöbben a nikotint – ami valóban erős függőséget okozó anyag és olyan mellékhatásokat okozhat, mint például a fejfájás, szédülés – tartják a betegségek kialakulásáért leginkább felelős összetevőnek, azonban számos, a témában jártas mértékadó nemzetközi szervezet szerint elsődlegesen nem a cigarettában található nikotin, hanem az égés, és az égés során keletkező füstben lévő káros anyagok a dohányzással kapcsolatos megbetegedések fő okozói. A cigaretta füstje több ezer mérgező vegyületet, így arzént, formaldehidet, cianidot, ólmot, nikotint és szén-monoxidot tartalmaz, amelyek közül többről már bizonyították, hogy egyértelműen összefüggésbe hozhatók különféle betegségek kialakulásával.

Kiemelt jelentőségű az ártalomcsökkentés

Egyértelműen kijelenthető, hogy a dohányzás ártalmainak teljes kiküszöbölését kizárólag a dohány- és nikotintartalmú termékek fogyasztásától való tartózkodás biztosíthatja, azaz a legjobb az, ha az emberek egyáltalán nem szoknak rá a dohányzásra, ez a leghatékonyabb módja az ártalomcsökkentésnek. Ha viszont a rászokás – az ismert egészségügyi rizikót figyelmen kívül hagyva – már megtörtént, igyekezni kell minél hamarabb elhagyni a cigarettázást. A leszokással egyértelműen és arányosan csökken a megbetegedések valószínűsége, és így nem csak saját magukat, de szeretteiket, barátaikat és kollégáikat is megóvják az ártalmaktól.

A dohányosok egy része azonban – ahogyan a WHO kutatás eredménye is mutatja – minden figyelmeztetés ellenére sem hagyja abba a dohányzást. Azok számára, akik valamilyen okból nem szoknak le, ma már léteznek különféle füstmentes technológiák is, amelyek a felnőtt dohányosokat segíthetik abban, hogy a cigarettánál kevésbé káros alternatívát választhassanak, mivel az égés, és ezáltal a füst kiküszöbölésével csökkenthető az ártalmas anyagok kibocsátása a cigarettázáshoz képest.

Fontos kiemelni, hogy rengeteg különböző füstmentes technológia létezik, melyek hatása teljesen eltér. A technológiákon belül is óriási különbségek vannak attól függően is, hogy a hatásuk vonatkozásában rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok milyen szintűek.

A füstmentes technológiák csoportjába tartoznak például az elektronikus cigaretták, az egyéb, kémiai reakcióval működő technológiák, valamint különféle elveken működő hevítéses technológiák.

Az elektronikus cigaretták és az egyéb, kémiai reakcióval működő technológiák dohány helyett nikotintartalmú folyadék, illetve nikotinsó felhasználásával állítanak elő nikotinpárát.

A hevítéses technológia esetében pedig különféle technológiai megoldásoknak köszönhetően olyan hőmérsékletre hevíthető a dohány, amely már elég ahhoz, hogy a dohány- és nikotinpára felszabaduljon, de még ne történjen égés, és így füst se szabaduljon fel.

Kizárólag megbízható forrásból

A különböző típusú füstmentes technológiákban közös, hogy égés és füst nélkül működnek, így amellett, hogy kevesebb toxikus anyagot szabadíthatnak fel működésük során, nem csak maguk a használók, de a környezetükben tartózkodók is kevesebb mérgező anyagnak lehetnek kitéve, mint a cigarettafüst esetében. A nem megfelelő minőségből fakadó esetleges mellékhatások pedig kizárólag megbízható forrásból származó anyagok használatával kerülhetők el.

Ugyanakkor az új technológiák sem kockázatmentesek, hiszen ezek által is nikotin jut a szervezetbe, amely erős függőséget okozó anyag, továbbá a nikotin megemeli a szívfrekvenciát és a vérnyomást, és egyelőre ezen új alternatívák használatának hosszú távú hatása sem ismert.

A dohányzás ártalmainak teljes kiküszöbölésének leghatékonyabb módja továbbra is kizárólag az, ha nem dohányzunk.

A cikk társadalmi célú reklám, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
ErdeiSara_2.jpg

Állítsd össze a saját zenekarod!

Hallgasd meg a kiválasztottakat és szavazz, kik alkossák a Jägermeister Brass Bandet. Szavazatodért akár egy berlini utat is nyerhetsz.
Szponzorált tartalom (X) - szmo.hu
2019. december 04.


hirdetés

22 tehetséges zenész, köztük: 3 dobos; 3 bariton szaxofonos, 3 alt szaxofonos, 3 tenor szaxofonos, 3 harsonás, 4 tubás és 3 trombitás jutott be a Jägermeister Brass Band döntősei közé azt követően, hogy részt vettek egy személyes meghallgatáson, ahol a projekt háromtagú zsűrije előtt kellett bizonyítaniuk. A zsűri kiválasztotta a legjobbakat, most már a közönség szavazatai döntik el, hogy végül kik lesznek a zenekar tagjai, úgyhogy minden voks számít!

A legtehetségesebb zenészek így már megvannak, de a Brass Band még nincs kész. A csapat kialakítása ugyanis rád vár!

Hogyan és hol lehet szavazni?

A Jägermeister Brass Band honlapján – ahol a finalistákkal egy-egy rövid interjú is segít megismerkedni. Minden hangszerhez választani kell egy jelöltet, és ha tetszik a hangzás, a felállás, akkor lehet szavazni. Ha összeállítottad a zenekart, egyből meg is hallgathatod, hogyan szólnak együtt, ha pedig nem vagy elégedett, változtathatsz a felálláson.

hirdetés

A szavazás során minden hangszercsoportból minden zenészt ki lehet próbálni különféle kombinációkban, meghallgatva, hogy kivel szól a legjobban az adott szólam, és a végén kikkel tetszik a legjobban az összhatás, mert ahány zenész, annyi stílus. Úgyhogy most Te is kipróbálhatod, milyen lehet például egy tehetségkutató műsor zsűritagjának lenni, és te döntheted el, kik azok, akiket élőben is szívesen hallanál együtt.

Miután megvan a végleges csapat, minden zenész 1-1 szavazatot kap. Végül a voksok száma és a zsűri véleménye közösen fogja eldönteni, hogy kik kerülnek be a Jägermeister Brass Bandbe. A szavazás határideje: 2019. december 12., csütörtök, 23:59.

Az interaktív szavazás már önmagában is jó móka, de természetesen nem csak ezért érdemes játszanod. Rengeteg értékes nyeremény vár mindazokra, akik rászánják az idejüket, hogy beleszóljanak a zenekar tagjainak kiválasztásába. A szavazók akár minden nap nyerhetnek egy Mojo fejhallgatót, minden héten egy Jägermeister hátizsákot, illetve egy Mojo Ultimate Buzz hangszórót,

fődíjként pedig egy kétfős, berlini Jägermeister-túra várja majd a legszerencsésebb szavazót.

A túra része egy látogatás a márka wolfenbütteli gyárába, illetve ízelítő az igazi underground zenei életből Berlinben. Az utazást, a szállást és a belépőket természetesen a Jägermeister biztosítja. Szavazni ITT TUDSZ.

Hogy kik a Jägermeister Brass Band esélyesei?

Dob

László Zsolti az erdélyi Székelyudvarhelyen nőtt fel, de jelenleg a Kőbányai Zenei Stúdióban tanul dobolni. Szereti, ha zajlik körülötte az élet, ezért elég jó kis kihívásnak tartja ezt a projektet! Szabó Sipos Ágoston 2015-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, jazz szakon. Elég vegyes a zenei ízlése, a fúvós New Orleans funkzenekarok kifejezetten a kedvencei közé tartoznak, de jazzt, rockot, elektronikus zenét és népzenét is hallgat. Gyebróczki Máté több mint 8 éve szerelmes a dobolásba. Jelenleg egy akusztikus zenekarban cajonozik, valamint egy pop-rockot játszó zenekarban dobol. Zene terén mindenevő, blues, pop, rock minden jöhet, főleg azokat a zenéket szereti, amiből tud inspirálódni.

Tuba

Baraciusz Nikosz 2 évig volt a PTE Brass Band vezetője, szóval ő aztán tudja, miről szól ez a műfaj! Biztos abban, hogy a Jägermeister Brass Band tartogat meglepetéseket számára, ezért is szeretne ennek a csapatnak a tagja lenni. Tóth Bence zeneakadémista. Jelenleg tagja egy korszakalkotó alternatív zenét játszó bandának, de a Jägermeister Brass Band-be is szeretne tartozni. Mazura János klasszikus zenészként kezdte, míg húsz éve be nem szippantotta a jazz/blues/világzene. Rengeteg együttesben játszott már, és sosem mond nemet egy új kihívásra! Gál Gergőnek még a beceneve is „Tuba”. Lassan 8 éve tubázik, és minden szabad percét tubázással vagy harmonikázással tölti. Régi nagy álma, hogy egy király, pörgős brass bandben zenélhessen, reméli most összejön!

Baraciusz Nikosz (Pécs)

Baritonszaxofon

Haász Gyuri 7 éves kora óta zenél, A-tól Z-ig szinte minden stílusban játszott már. Számára a legfontosabb a minőségi zene. Kecskés Feri 18 éve szaxofonozik. A brass band műfaj energiája és hangzásvilága 7-8 éve ejtette rabul, így nem véletlenül jelentkezett a Jägermeister felhívására. Ördög Krisztián jazz-szaxofon szakon végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Eléggé változatos formációkban lépett fel eddig, főleg jazz és pop produkciókban, és most a brass bandben is kipróbálná magát!

hirdetés

Ördög Krisztián (Miskolc)

Harsona

Varga Nóri 20 éve harsonázik, már többféle formációban kipróbálta magát, de zenélt már Király Viktorral vagy az LB27-tel is. Zenehallgatásban mindenevő, és minden őrült buliban benne van! Kiss Bálint 15 éve tagja a Rendőr Big Band-nek. A brass band hangulata körülbelül 10 éve fertőzte meg egy londoni koncerten, ezért is jelentkezett. Kenesei Andrásnak is van már brass bandes tapasztalata, és ezt be is szeretné bizonyítani a brass band harsonásaként.

Tenorszaxofon

Erdei Sára a Kőbányai Zenei Stúdió tanulója, több formációban részt vett már, most pedig szívesen kipróbálná magát a brass band műfajában is. Kiss Gergő a Debrecen Big Band első tenorosa, és a debreceni Rocksuliban tanít szaxofont. Kedveli ezt a műfajt, ezért is jelentkezett. Vidákovich Izsák a legelborultabb klasszikus zenéktől kezdve az elektronikus zenéig mindent hallgat és játszik. Azért szeretne a brass band tagja lenni, mert tudja, mire képes együtt néhány „elvetemült” zenész, és nem szívesen maradna ki a buliból!

Erdei Sára (Debrecen)

Kiss Gergő (Debrecen)

Trombita

Bille Gergő zeneakadémiát végzett jazztrombitás. Sok stílusba belekóstolt már, és több zenésszel is játszott, köztük: Király Viktor, PASO, Hooligans, Majka & Curtiz, Ruby Harlem. Most a brass band műfajában is kipróbálná magát. Szelevényi Vito a Liszt Ferenc Zeneakadémia klasszikus és jazz szakán tanul, állandó tagja több zenekarnak is. Szerinte nem a zenei stílus a fontos, hanem hogy egész egyszerűen igaz és jó legyen az, amit csinál az ember! Macskin Dávid 2011-ben diplomázott a Zeneakadémia klasszikus trombita szakán, a hangszerével együtt alszik. A munkában alázatos, de a színpadon nem ijed meg, ha buliról van szó, sőt!

Altszaxofon

Vázsonyi János kedveli a pszichedelikus számokat, de a jazztől a klasszikusig mindenre vevő! Simon Márton egy funky-imádó srác, akinek 6 éves big band tapasztalat van a háta mögött, ezért is jelentkezett a felhívásra. Havlik Marci saját bevallása szerint ugyan nem a legvirtuózabb zenész, de ő csinálja a legjobb bulit! Amikor a színpadon van, imádja látni, ahogy a közönség tombol!

Ők tehát az esélyesek, akik közül összeáll a Jägermeister Brass Band! Te kikből állítanád össze a bandát? Szavazásra fel!


KÖVESS MINKET:






hirdetés

Bitay Andi: A minimalizmus nem a lemondásról szól

Bitay Andi minimalista blogger elmondta, milyen az élet kávé mentesen, anyaként milyen nehézségekbe ütközik, és mi a legfontosabb, ha valaki szeretne változtatni az életmódján.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. december 02.


hirdetés

Bitay Andi életmód blogger, aki a minimalizmus jegyében alakította át az életét, és tapasztalatait, tanácsait rendszeresen megosztja a követőivel. Többek között arról beszélgettünk, mikor ébredt rá, hogy változtatnia kell a fogyasztói szemléletén, mennyire képes megóvni a gyermekét a fogyasztói társadalom káros hatásairól, és hogy telik neki advent és karácsony, amikor szinte minden a vásárlásról szól.

- A közelmúltban engem is elkezdett foglalkoztatni a zero waste és a minimalista megközelítés, de a blogodra tévedve nagyon megijedtem. Nyugtass meg, hogy azért a kávéról nem kötelező lemondani.

- Nem, ez egyáltalán nem függ össze vele. Sőt, a kávé nagyon jó alapvetően, én sem akarom egy életre teljesen elhagyni, csak egészséges viszonyt ápolni vele.

hirdetés

- Hogy haladsz?

- Nagyon jól. Egy hete élek teljes kávé-megvonásban, és azt hiszem, hogy az első egy-két nap volt csak nehéz. Onnantól viszont teljesen felfelé ível az érzet. Sokkal energikusabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érzem magamat. Nincsenek olyan mélyrepüléseim, mint amikor kávéztam, és egy idő után „befárad” az ember.

- Tulajdonképpen téged nem lehet besorolni egy mozgalomba, a blogodon találkozhatunk a zero waste-tel, a slow life-fal, de még a dán hyggét is említed. Hogyan csöppentél bele, és te minek neveznéd azt, amiben most vagy?

- Én úgy fogalmaznám meg, hogy ez egy tudatos életmódhoz vezető út, aminek valóban nagyon sok minden a része. Ahogy te is mondod, a zero waste, a tudatos fogyasztás, a minimalizmus, a környezet tudatos anyagok megismerése. Én is éppen ezért egy kicsit bajban vagyok, amikor megkérdezik, hogyan csöppentem bele, merthogy nem egyik pillanatról a másikra csöppentem bele, hanem ez egy hosszú évek óta tartó folyamat, aminek során egyre tágítom a saját kis komfortzónám tereit. Próbálok minél több olyan dolgot beépíteni a hétköznapi rutinba vagy a gondolkodásmódomba, ami közelebb visz a tudatosabb életmódhoz. De ha mégis meg kéne jelölnöm a folyamat elejét, akkor én azt a kisfiam születése utáni időszakhoz tudom kötni.

Előtte én is ugyanúgy éltem, mint bárki más. Dolgoztam, a pénzemből ruhákat vettem, méghozzá elég gyakran, kisebb lakberendezési tárgyakat vásároltam, dekorációs eszközöket. Egyáltalán nem néztem azt, hogy a környezetre milyen hatással lehet az a tisztítószer, amit használok, milyen összetevői lehetnek egy szépségápolási terméknek, mibe van csomagolva egy adott élelmiszer. A kényelem, a trendek álltak az első helyen.

A fiam születése után eszméltem rá, hogy azért ezt lehetne máshogy csinálni.

Elgondolkoztam, hogyan élünk, és milyen értékrendet adok át neki. Sokat sétáltunk, de a végén valahogy mindig a plázában kötöttem ki vele… Ennél valamivel tartalmasabbal, értelmesebbel is el lehet tölteni az időt.

Először a tárgyakhoz és a fogyasztáshoz való viszonyom kezdett megváltozni. Aztán egyre jobban kezdtem odafigyelni arra, hogy mindez milyen hatással van a környezetre, ezen miként lehetne változtatni. Például mi az, amit én magam is el tudok készíteni, és teljesen felesleges megvásárolnom a boltban.

- A saját életemben tapasztalom, hogy nagyon sok szokás szinte ösztönössé vált, és ezért nagyon nehéz leszokni róluk, mert ha nem koncentrálunk, automatikusan visszazökkenünk a megszokott kerékvágásba. Te hogy tudtad leépíteni ezeket a beidegződött, reflexszerű dolgokat? Vagy nálad nem volt ilyen probléma?

- Dehogynem. Nap mint nap rá kell döbbennem olyan dolgokra, amik reflexszerűen belém épültek. Sokszor meg sem tudom mondani az okát, hogy miért azt a döntést hozom. Például régen sosem jutott eszembe, hogy házilag állítsak elő tisztítószert, amihez pedig csak két dolgot kell összeönteni, és tökéletesen működik. Sosem kérdőjeleztem meg azt, hogy ehhez be kell menni egy drogériába, leemelni a tükörtisztító feliratú flakont és hazavinni.

Pedig az ecet és a víz párosa tökéletes tükörtisztítóként funkcionál.

Rengeteg olyan dolog van az ember életében, amiről hogyha megkérdezi magától, miért csinálja ezt vagy azt, erre mi szüksége van, rájön, hogy semmi. Elfelejtettük nagymamáink praktikáit, amik nagyon jól működtek, és több energiába sem kerül alkalmazni őket. Mégis, az ember hajlamos felülni erre a „kényelmi lóra”, ami viszi-viszi. Újabb és újabb hirdetésekkel találkozik, amelyek azt ígérik, hogy szebb és jobb lesz az élete, de általában ez mind kidobott pénz.

- Amikor az emberben efféle jelentős változás megy végbe, az akarva-akaratlan kihat a családra, barátokra. Van olyan, aki követte a példádat, vagy nem is célod, hogy meggyőzz másokat?

- Meggyőzni nem szeretnék másokat, én inkább abban hiszek, hogy ha nekem valami beválik és attól jól érzem magamat, azt mások is észreveszik és megpróbálkoznak vele. Nem vagyunk egyformák.

hirdetés

- Említetted, hogy a kisfiad születése után kezdtél másképp tekinteni a fogyasztói társadalomra. Vele kapcsolatban mennyire tudod ezt a minimalizmust képviselni? Arra gondolok, hogy a gyerekeket, ha már oviba, iskolába járnak, őrület, hogy mi veszi őket körbe. Valóságos verseny, hogy kinek van meg a legújabb játék, telefon, tablet… Tudod ezt valamennyire kezelni?

- Borzalmasan nehéz, mert valóban úgy van, hogy amióta óvodába jár, és mindenfélét lát más gyerekeknél, önállóan mozog egy játékboltban, találkozik reklámokkal, teljesen megváltozott a helyzet. Én még egy más világban nőttem fel, és gondolom, hogy te is. Nekem kevés holmim volt gyerekkoromban. Amikor a szüleim azt mondták, hogy erre nincs pénzünk, akkor tudtam, hogy tényleg nincs pénzünk.

Most már tényleg más világ van, mert amikor az ezer forintos műanyag vacakra azt mondja a gyerek, hogy azt szeretné, akkor arra viszonylag nehéz hitelesen azt mondani, hogy erre nincs pénzünk. Arra próbálom nevelni, hogy nézzen ezekre a dolgokra kritikus szemmel. Sokszor meg is érti, megtanult különbséget tenni a gagyi és az értékesebb dolgok között. Illetve próbálom azt is megtanítani neki, hogy amit itthon lát, az a világnak csak egy kis szelete. Az ország más részein élnek gyerekek más körülmények között.

Tanulja meg értékelni azt, amije van, ne sírjon nap mint nap valami új játék után.

- Azok kedvéért, akik esetleg most találkoznak először a te személyeddel, vagy az általad képviselt fogalmakkal, irányzatokkal, mondjuk el, hogy a minimalizmus vagy a zero waste nem jelent sem önsanyargatást, sem igénytelenséget.

- Egyáltalán nem a lemondásról szól a minimalizmus. Inkább a fókusz megtalálásáról. Nem muszáj ilyen szigorú elnevezéseket adnunk a dolgoknak, mint zero waste vagy minimalista, de azt gondolom, hogy egy idő után az ember igényli, hogy tudatosabban élje az életét és jobban megismerje önmagát. Ez pedig már nem fér meg a túlfogyasztás vagy a pazarlás mellett.

- Úgy láttam, hogy a posztjaidban szoktál reklámozni bizonyos termékeket. Szigorúan megszűröd, hogy mit vállalsz fel? Volt olyan, hogy valamit elutasítottál?

- Természetesen, bár hozzá kell tennem, hogy szerencsém van, mert általában olyanok keresnek meg, akik előzetesen tudják, mire számíthatnak, ki vagyok. Nem próbálnak oda nem illő dolgokkal megkeresni. De előfordul, hogy azt kell mondanom, akár csak a mennyiség alapján, hogy ez nem fér bele, mert volt már három ilyen mostanában, és nem szeretnék egy negyediket is kitenni. Vásárolni azért kell, vannak olyan termékek, amikre szükségünk van. A saját blogomon keresztül abban próbálok segíteni az embereknek, hogy olyan dolgokat mutatok nekik, amiket – feltéve, hogy szükségük van rá –, megéri beszerezni.

Nyilván nem szeretném eljátszani a bizalmukat, hogy fűt-fát mutogassak, bármiféle értékrend nélkül.

Mert nagyon sok visszajelzést kapok arról, hogy adnak a szavamra, és ez nagyon fontos nekem.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

KÖVESS MINKET:






hirdetés
image1_10332.jpg

A Halál Kávéház Magyarországon is tabuk nélkül fogadja vendégeit

A Londonból induló Death Café mozgalom célja, hogy elfogadó környezetben éljük meg a halál utáni ösztönös kíváncsiságunkat.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 07.


hirdetés

Jon Underwood nyolc éve London egyik külvárosának önkormányzatában dolgozott, amikor kitalálta a Halál Kávéházat. Az inspirációt egy cikk adta, ami arról szólt, hogy Bernard Crettaz svájci szociológus 2004-ben programsorozatot indított „café mortels” (halandók kávéháza) címmel.

Mint buddhista, Underwood már korábban tanulmányozta a halál filozófiai kérdéseit, és úgy érezte, a téma hazájában még mindig tabunak számít, senki sem akar róla beszélni. A többség úgy gondolja, hogy az orvosok, ápolónők, papok és legvégül a temetkezési vállalkozók dolga a halállal foglalkozni. Ő azonban ezt egész másképp látta.

Olyan összejöveteleket képzelt el, ahol egy kávé, tea és némi sütemény mellett közösen, tabuk nélkül lehet elgondolkodni azon, hogy miért okoz szorongást bennünk a halál gondolata, miképp készüljünk fel rá, vagy épp mi lesz testünkkel halálunk után.

Az első „death cafe” Underwood saját házában működött, Hackney-ben, édesanyja, Sue Barsky Reid pszichoterapeuta vezetésével. Az alapító 2017. júniusában, 44 éves korában váratlanul meghalt egy nem diagnosztizált akut leukémia okozta agyvérzésben. A Death Café mozgalom azonban nem szűnt meg, sőt, azóta 68 országban terjedt el, és már közel 10 ezer ilyen rendezvényt tartottak. Ezeket külön weboldalon gyűjtik.

hirdetés

Magyarország 2015-ben kapcsolódott be a programsorozatba. A Halál Kávéház nevű facebook oldal úgy fogalmaz, "a Halál Kávéház egy világszerte terjedő mozgalom a halálról, végességről, haldoklásról és gyászról folytatott nyilvános diskurzus előmozdítására."

Már számos rendezvényt tartottak, legutóbb például a halál és a házasság kapcsolatáról beszélgettek egy budapesti pubban. Az esemény oldalára írt bevezetőben így fogalmaztak: "A házasság a hagyományos felfogás szerint egy egész életre szólt, így a házasságkötés aktusa az élet végességét, a halált is megidézte. A házasuló felek, nők és férfiak olyan esküt tettek, amely életük végéig elkötelezte őket. A „boldogító igen” kimondása felidézte bennük életük egészét és végességét. A házasság intézménye mára nagyrészt átalakult, jelentősége csökkent – a kérdés, hogy ez milyen összefüggésben áll a halálhoz való megváltozott viszonyunkkal? Még mindig úgy gondolunk a házasságra, mint ami életünk egészét meghatározza?

Gondoljuk-e úgy, hogy a jó házasság egy életre, azaz a halálunkig szól? Tudunk-e ebben az értelemben radikális döntéseket hozni az életünkben? Mennyire riasztóak a végleges döntések?"

De többször nyitott már ki a Halál Kávéház a Szigeten is, ahol a két alapító, Geiszbühl-Szimon Petra mentálhigiénés szakember és

Nemes László filozófus ugyancsak a halálról beszélgettek a fesztiválózokkal. Az Index 2017-es riportja szerint némi vaniliáskarika mellett tuctatnyian jöttek el. Volt, aki azt mondta, a szüleivel egyáltalán nem tud beszélgetni a halálról, még azt sem árulják el neki, milyen temetést szeretnének. Más a 92 éves nagypapájáról beszélt, arról, hogy még mindig tiszta tudattal él, de már várja az élete végét.

Geiszbühl-Szimon Petra és Nemes László szerint az elmúlásról nem csak akkor kell beszélni, amikor megérint minket, hanem érdemes a hétköznapjaink részévé tenni. "És mikor sokan, sok oldalról mesélnek a saját érzéseikről, észrevétlenül múlik a szorongás, értelmet nyer a kíváncsiság és elfogadásra kerül az, hogy attól még, hogy egyszer meghalunk, attól minden nap élhetünk úgy, ahogy szeretnénk." - írja a 7köznapi pszichológia blog.

„A szőnyeg alá söprés e téren sem jó semmire, csak elszigeteli a halállal vagy a gyásszal szembekerülőket, mert senki nem tudja, hogyan kell erről beszélni velük."

– mondja ugyanerről Mireille Hayden egészség-pszichológus, a hasonló cékitűzésekkel alakult Gentle Dusk (Szelíd alkony) brit szervezet társalapítója a New Scientist magazinban.

"Ugyancsak nehéz a hozzátartozóknak, amikor eljön az idő, mert a legtöbb esetben a családok nem beszélnek arról, hogy a haldokló mit szeretne.”

Talán ezért nőtt meg az igény Nagy-Britanniában az olyan dulákra, akiket a haldoklók és a családok segítésére képeztek ki. Hayden maga is végez ilyen munkát: társaságot biztosít a nagybetegnek, segít a fájdalmak csillapításában, de még azt is intézi, hogy az eltávozó videóüzeneteket hagyhasson gyermekeinek, unokáinak.

Hasonló szolgáltatásokat Magyarországon is biztosítanak a hospice házak, azonban ők csak a haldoklók töredékével képesek foglalkozni. Ahhoz, hogy a családok többségében ne legyen a halál kibeszéletlen tabu téma, sokkal nagyobb nyitottságra lenne szükség. És ebben a Halál Kávéházhoz hasonló kezdeményezéseknek fontos szerepe lehet.


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!