hirdetés
Lengyel-tamás-1.jpg

"Megegyezés nélkül nem kerülhetjük el a sebeket" – beszélgetés Lengyel Tamással a férfi nő-kapcsolatról

Amit az egyik legkegyetlenebb oldaláról világít meg Nina Raine angol szerző Nemek és igenek című darabja. Magyarországi ősbemutatóját március 2-án tartják a Centrál Színházban.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. február 25.


hirdetés

Az eredeti címet (Consent – beleegyezés, egyetértés) szellemes szójátékká változtatta a fordító Baráthy György. Az utolsó próbahét előtt az egyik főszereplővel, Lengyel Tamással beszélgettünk, mindenekelőtt az ő figurájáról.

– Egy nagyon sikeres védőügyvédet játszom, aki nem csinál morális kérdést abból, hogy kit véd, és a védenceit milyen módon menteti fel. Ez a szakma nagyon közel áll hozzá, mert hatalmas ego-harcos. Jó képességű, okos férfinak, egyfajta alfahímnek képzeli magát, aki úgy érzi, bizonyos dolgok és előfeltételek járnak neki az életben. Hivatásával is azt bizonyítja magának, mennyire rátermett és milyen jól tudja az eseményeket irányítani. Nagyhangú, már-már erőszakos, önző figura, aki nemigen tartja tiszteletben más véleményét, ha az nem egyezik az övével. Nem csapatjátékos, hanem egyszemélyes bulldózer. Természetesen a férfitulajdonságokat nagyon respektálja, vannak komoly férfibarátságai, de státuszban önmagát, és magát a férfinemet is kissé feljebb helyezi.

– A történet középpontjában egy nemi erőszak ügye szerepel, ami, ha nagyon sarkosan közelítjük meg, a nemek harcának legextrémebb formája. Azon túl, hogy büntetőjogi fogalom.

hirdetés

– Ezért is mondtam, hogy Edward nem nézi, hogy ki mit követett el. Elvállalja azt, amit jól megfizetnek és amiről úgy gondolja, kihívás számára. A darabban éppen az az érdekes, hogy betekinthetünk egy perbe, amelyben egy erőszaktevőt véd, és bizonyítékok hiányában fel is mentet, majd ugyanezt kapja vissza az élettől. Párkapcsolatának legnagyobb válságában, amikor kérdés lesz, kinél marad a gyerek, a feleség azzal vádolja meg, hogy erőszakot követett el rajta. Ekkor szembesül azzal, hogy ô maga is kerülhet olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint azok az áldozatok, akikkel szemben a védelmet képviselte. Egészen elképesztő párhuzam, hogy az eddigi véleményvezér, aki a dolgok történéséit igazgatta, annak egyik pillanatról a másikra a feje felett dönthetnek a sorsáról. Így fordulhatna elő, hogy bizonyítékok kizárása, továbbá a jogi szabályozás révén egy nem-erőszaktevő valóban erőszaktevővé válik, vagy egy megerőszakolt nő jogorvoslat nélkül távozik a bíróságról.

– Az előadást beharangozó fotókon mindegyik szereplő arcán van egy seb.

– Ez egy szimbólum, ami arra utal, hogy kapcsolataink során, sőt, már azzal is, hogy egyáltalán a világon vagyunk, mindannyian szerzünk sérüléseket. Egyben azt is sugallja, ami az eredeti címben is benne van: egyetértés, megegyezés nélkül, ha mindig önző módon csak saját magunkra gondolunk, ha nem vagyunk képesek másra figyelni, nem kerülhetjük el a sebeket.

– A darab eredeti bemutatója nagyjából egybeesett a #MeToo-mozgalom elindulásával. Vajon ez-e a módja annak, hogy eljussunk a férfi és nő közötti egyenjogúsághoz, a kölcsönös tisztelethez?

– Én egy kicsit csalódott vagyok, hogy a #MeToo-nak nem lett komolyabb következménye Magyarországon. Porba hullott két fej, de máshová nem gyűrűzött be. Pedig az ilyen atrocitások, biztos vagyok benne, hogy sok más szakmában is előfordulnak, de talán túlságosan erős az egzisztencia-féltés és az emberek úgy érzik: nincs értelme kiállni a nyilvánosság elé, mert semminek nincs következménye. Inkább úgy élik meg az egészet, mint egy szükséges rosszat, hogy az életük fenntartható legyen. Ami magát a kampányt illeti, úgy gondolom, ha túlzásba viszik, egy idő után az emberek elkezdenek félni, mit tehetnek, és mi számít a másik ember személyes tere megsértésének. Miután ezek nehezen meghatározható dolgok, ha mindenre felhasználjuk, akkor pont az ellenkező hatást válthatja ki: görcsössé válunk mindenféle kommunikációban, kapcsolatfelvételben, egyfajta ál-tisztelet, művi távolságtartás alakulhat ki a másikkal szemben, mert senki nem fogja tudni, meddig mehet el.

– A Nemek és igenek heves vitákat váltott ki világszerte. Te milyen fogadtatást vársz a darabtól?

– Nem ezen gondolkodom most. Számomra inkább az a fontos, hogy a figurához való viszonyom tisztázódjon, minden pillanatban tudjam, mit játszom, mi a szándékom, hová tart a karakterem, tudjak az energiáimmal úgy bánni, hogy végig kitartson. Ez egy nagyszerű szerep, régen volt alkalmam ilyen komoly, drámai szerepet játszani. Edward a darab egyik fő figurája, így az előadás minőséget illetően nagyon nagy a felelősségem.

– Évek óta igen elfoglalt vagy: színház, tv-sorozatok, filmek, köztük nemzetközi produkciók.

– Most úgy néz ki, hogy a nyarat újra végigforgatom, de a magyar színészek élete annyira kiszolgáltatott és kiszámíthatatlan, hogy sokszor egyik napról a másikra tudjuk meg, mi fog történni velünk…

– Te a szerencsésebbek közé tartozol, és még az a veszély sem fenyeget, hogy beskatulyáznak.

– Igen, ennek a szerepnek azért is örülök nagyon, mert az utóbbi években főleg vígjátékokban játszottam. Sokan meg is kérdezték tőlem, tudatos döntés-e ez részemről, előnyben részesítem-e a könnyedebb műfajt, de eddig nem volt olyan drámai szerep, amely felkeltette volna az érdeklődésem. Szerencsére szabadúszóként válogathatok az ajánlatok között és sokfelé lehetek, sokféle szerepben.

hirdetés

KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
PR_pics_1200x1200px_JUdit_Ivan_10212-1.jpg

Kamarás Iván és Schell Judit szerelmes párt alakít egy új darabban

A Thália Színház ismét műsorára tűzi a Ketten Egyedült, mely egy párkapcsolat kezdetét mutatja be.
Szponzorált tartalom (X) - szmo.hu
2019. november 18.


hirdetés

A Ketten egyedül romantikus sztoriját nagy sikerrel játszotta a Broadway, Krumplirózsa címmel film is készült belőle Al Pacino és Michelle Pfeiffer szereplésével, most pedig a Thália színház is ismét műsorra tűzi, ezúttal Kamarás Ivánnal a főszerepben.

A Ketten egyedül New York-ban játszódik:

Frankie felszolgáló, Johnny szakács. Először kinézték egymást az étteremben. Azután szeretkeztek. Eddig csodálatos, de rá kéne jönni, hogyan tovább…

hirdetés

Hogyan bízhat valaki másban ismét, ha korábban csalódott? Hol van a mai világban a romantika? Többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik a darab. A felszolgálót Schell Judit, a szakácsot Kamarás Iván személyesíti meg. Az előadást Goda Krisztina rendezi, aki a Csak szex és más semmi című filmet is készítette. Ez lesz Kamarás Iván és a rendezőnő első közös munkája, noha korábban már volt szerencséjük egymáshoz:„Ha jól emlékszem, valamikor a Csak szex és más semmi forgatása környékén történt. Nem dolgoztunk még együtt, éppen ezért is várom nagyon izgatottan a közös munkát. Kriszta kiváló rendező, aki nemcsak filmekkel, de már színpadon is bizonyított.” – mesélte Kamarás Iván, aki bár nagy filmrajongó hírében áll, elmondása szerint a darabból készült Krumplirózsát még nem látta: „most viszont már nem akarom megnézni, legalábbis a bemutatóig semmiképpen. De később lehet, hogy sort kerítek rá.”

A Ketten egyedült decemberben láthatja először a közönség, úgyhogy a színészek már javában készülnek a bemutatóra:

"Izgalmas kihívás olyan nagy térben kétszereplős darabot játszani, mint a Thália Színház, egy olyan fantasztikus színésznő oldalán, mint Schell Judit” - mondja Kamarás Iván.

Goda Krisztina már korábban is rendezett színházi darabot, és habár továbbra is úgy tartja, hogy a film jelenti számára a fő csapásvonalat, bevallása szerint a színházi rendezést is nagyon izgalmasnak tartja: „Ami nagy különbség a film és a színház között, hogy a filmen nagyon egyszerű jeleneteket váltani vagy ugrani az időben. A színházban minden jelen idő. A vásznon azt és annyit mutatok meg, amennyit akarok – mondjuk egy meztelenségből. Míg a színpadon valaki vagy fel van öltözve vagy nincs. Ezek az egyértelmű különbségek más hozzáállást követelnek, de a film és a színház lényege ugyanaz: megpróbálni megteremteni egy történetet és érteni a kapcsolat dinamikáját és változását.”

És hogy miként néz ki mindez színpadon és hogyan alakul a New York-i páros közös jövője, az december 19-én kiderül a Thália Színházban. Az előadás további időpontjaiért és a jegyekért kattints ide.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
PR_pics_1200x1200px_JUdit_Ivan_10212-1.jpg

Kamarás Iván és Schell Judit szerelmes párt alakít egy új darabban

A Thália Színház ismét műsorára tűzi a Ketten Egyedült, mely egy párkapcsolat kezdetét mutatja be.
Szponzorált tartalom (X) - szmo.hu
2019. november 18.


hirdetés

A Ketten egyedül romantikus sztoriját nagy sikerrel játszotta a Broadway, Krumplirózsa címmel film is készült belőle Al Pacino és Michelle Pfeiffer szereplésével, most pedig a Thália színház is ismét műsorra tűzi, ezúttal Kamarás Ivánnal a főszerepben.

A Ketten egyedül New York-ban játszódik:

Frankie felszolgáló, Johnny szakács. Először kinézték egymást az étteremben. Azután szeretkeztek. Eddig csodálatos, de rá kéne jönni, hogyan tovább…

hirdetés

Hogyan bízhat valaki másban ismét, ha korábban csalódott? Hol van a mai világban a romantika? Többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik a darab. A felszolgálót Schell Judit, a szakácsot Kamarás Iván személyesíti meg. Az előadást Goda Krisztina rendezi, aki a Csak szex és más semmi című filmet is készítette. Ez lesz Kamarás Iván és a rendezőnő első közös munkája, noha korábban már volt szerencséjük egymáshoz:„Ha jól emlékszem, valamikor a Csak szex és más semmi forgatása környékén történt. Nem dolgoztunk még együtt, éppen ezért is várom nagyon izgatottan a közös munkát. Kriszta kiváló rendező, aki nemcsak filmekkel, de már színpadon is bizonyított.” – mesélte Kamarás Iván, aki bár nagy filmrajongó hírében áll, elmondása szerint a darabból készült Krumplirózsát még nem látta: „most viszont már nem akarom megnézni, legalábbis a bemutatóig semmiképpen. De később lehet, hogy sort kerítek rá.”

A Ketten egyedült decemberben láthatja először a közönség, úgyhogy a színészek már javában készülnek a bemutatóra:

"Izgalmas kihívás olyan nagy térben kétszereplős darabot játszani, mint a Thália Színház, egy olyan fantasztikus színésznő oldalán, mint Schell Judit” - mondja Kamarás Iván.

Goda Krisztina már korábban is rendezett színházi darabot, és habár továbbra is úgy tartja, hogy a film jelenti számára a fő csapásvonalat, bevallása szerint a színházi rendezést is nagyon izgalmasnak tartja: „Ami nagy különbség a film és a színház között, hogy a filmen nagyon egyszerű jeleneteket váltani vagy ugrani az időben. A színházban minden jelen idő. A vásznon azt és annyit mutatok meg, amennyit akarok – mondjuk egy meztelenségből. Míg a színpadon valaki vagy fel van öltözve vagy nincs. Ezek az egyértelmű különbségek más hozzáállást követelnek, de a film és a színház lényege ugyanaz: megpróbálni megteremteni egy történetet és érteni a kapcsolat dinamikáját és változását.”

És hogy miként néz ki mindez színpadon és hogyan alakul a New York-i páros közös jövője, az december 19-én kiderül a Thália Színházban. Az előadás további időpontjaiért és a jegyekért kattints ide.


KÖVESS MINKET:






hirdetés
69706491_2328177307512697_2134114827851792384_n.jpg

„Sokszor a szülőket is meglepi az, ami a gyerekükben rejlik“ – Takács Zoltán „Jappán” a GyeRecről

Milyen kihívások elé állítanak egy zenei producert a gyerekek? Mi van, ha a szülő jobban akarja? És egyáltalán, mi az a GyeRec?
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. november 19.


hirdetés

Leányfalu varázslatos hely, ahol például az óvodából az egyik apukáról kiderülhet, hogy Magyarország egyik legsikeresebb zenei producere. Takács Zoltán "Jappánnal" és feleségével, Erikával a gyerekek hoztak össze, valahol természetes, hogy a gyerekekről beszélgettünk.

- Kérlek, először is, mutatkozzatok be.

Jappán - Őt úgy hívják, hogy Brouwer Erika Anikó, engem pedig úgy, hogy Takács Zoltán, bár valószínűleg többen ismernek a művésznevemen, én vagyok Jappán. Huszon ixedik éve foglalkozom hangfelvételekkel, zenével. Van saját stúdióm is, de igazából vándor producerként járom a világot, és ahol szükség van rám, ott segítek. Olyan zenekarokkal és énekesekkel dolgoztam, mint a Heaven Street Seven, Supernem, 30Y, Ivan & The Parazol, Odett, Óriás, Magashegyi Underground, Roy & Ádám, sorolhatnám napestig.

hirdetés

Erikával hetedik éve vagyunk együtt, és van egy mindjárt hatéves kisfiunk. A családunkban magától értetődő a zene szeretete. Nagyon sokat hallgatunk együtt zenét, Ábel is ismeri a dalokat, az előadókat. Várható volt, hogy előbb-utóbb elkezdünk majd felvételeket készíteni vele. Ebből jött Erika ötlete, hogy csináljuk ezt üzletszerűen. Ábellel és a barátaival annyira jól sikerültek a felvételek, hogy úgy éreztük, másokat is érdekelne egy ilyen lehetőség.

Erika - A cím viszont, a GyeRec Jappi ötlete volt és szerintem zseniális.

Jappán - A vállalkozás alapötlete akkor is Erikáé, és igaza volt, mert tényleg nagyon tetszik az embereknek. Épp tegnap beszélgettünk róla, milyen durva, hogy a gyerekek kreativitásán nincsen még semmiféle szűrő.

Nem viszonyulnak semmihez, hanem ahogy épp kijön belőlük, megcsinálják.

Van, amikor zenében, van, hogy szövegben, de minden gyereknek nagyon konkrét elképzelése van, mit szeretne. Vagy előfordul, hogy nem tudja, de munka közben mégis csak kijön belőle.

- Gyerekekkel dolgozni egészen más, mint amihez zenei producerként hozzászokhattál.

Jappán - Erika félig holland, talán ennek köszönhető, hogy ennyire nyitott, kreatív, és nagyon sok mindenhez teljesen másként áll hozzá, mint egy átlag magyar. Ami pedig külön hasznos a GyeRec esetében, hogy nagyon könnyen szót ért a gyerekekkel.

Ami engem illet, annak idején, 16 éves koromig tagja voltam egy gyerek színjátszó és pantomim csoportnak, aztán ott fogtak felügyelő tanárnak, úgyhogy gyakorlatilag a tanulmányaim végéig heti rendszerességgel foglalkoztam húsz-harminc gyerekkel. Aztán amikor abbahagytam az egyetemet a rock n’ roll miatt, akkor ez megszakadt.

Erika - Egyébként azért Jappán a neve, mert japán szakra járt.

Jappán - Igen, ez úgy volt, hogy

egyszer beültem a Heaven Street Seven buszába, mint Takács Zoli, és úgy szálltam ki, mint Jappán.

A srácok neveztek el.

Kicsit előreszaladtunk, már beszéltünk a GyeRecről, de azért mondjátok el, hogy pontosan miről is van szó. Magukban tehetséget érző gyerekeket karoltok fel? Vagy, ha valaki kitalálja, hogy nagymamának meglepetésként felénekli a Jaj de jó a habos sütemény című dalt, akkor ezt nálatok megteheti?

Erika - Gyakorlatilag mindkettő. Én ajándéknak találtam ki, hogy az anyukák örüljenek, meglegyen nekik a gyerekük hangfelvétele mutogatható formában. De amikor a gyerekek eljöttek a stúdióba, akkor döbbentünk rá, hogy ez nekik élmény is. Egy tök jó program. Kitaláltuk a hangszersimogatót is, mert nagyon sok gyerek nálunk lát először közelről hangszert.

Egy kisfiú például azután kezdett zongorázni, hogy nálunk kipróbálta a szintetizátort.

hirdetés

Azért is van erre szükség, hogy a gyerekek oldódjanak.

Jappán - Ha valaki besétál hozzánk, és szembe jön egy ember nagyságú basszusgitár erősítő, akkor nem feltétlenül azt mondja, hogy milyen jópofa, hanem azt látja, hogy ott van egy nagy vasszörny. Úgyhogy kezébe adjuk a dobverőt, vagy kezébe adunk egy gitárt, és azt csinál, amit akar. Ehhez persze összegyűjtöttünk egy kevésbé értékes hangszerállományt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
szinkroncimlap.jpg

„Két lehetőséged van: vagy kiszállsz, vagy harcolsz” – szinkronszínészek közönségtalálkozóján jártunk

A MoM Cserpes Tejivóban néhányan összeültek, hogy átbeszéljék a magyar szinkronszakma múltját, jelenét és jövőjét, pozitívumait és problémáit. Az est vendégei Gesztesi Károly, Kerekes József és Rajkai Zoltán színművészek voltak.
Malinovszki András - szmo.hu
2019. november 19.


hirdetés

A magyar szinkron minőségéről és változásáról legalább annyi vélemény és vita van, mint általában a szinkronizálás szükségességéről, az eredeti hang kontra magyar változat kérdéséről. Ez utóbbiról a Maradjunk szinkronban! című eseményen nem sok szó esett: a beszélgetés közönsége mind a szinkronkedvelők (sokan inkább -rajongók) táborából került ki. Nekik viszont vegyes érzéseik lehettek: jól szórakozhattak a színészek régi időket idéző anekdotáin,

de meghallgathatták a panaszokat, a szakma színvonalromlását okozó nehézségeket is.

Az est moderátora Kelemen Zoltán volt, az Egyesület a Magyar Szinkronért képviseletében. (Lásd: keretes írásunk.) Elsőként arra kérdezett rá, hogy vajon egy alapvetően exhibicionistának tartott szakma képviselőjének milyen érzés a közönségtől távol, egy sötét szobában (manapság már jobbára egyedül) szöveget olvasni egy mikrofonba, ráadásul egy külföldi kolléga "kiszolgálásával". Rajkai Zoltán szerint egy színész alapvetően minden este más ember bőrébe bújik, ilyen szempontból a szinkron sem sokban különbözik. Kerekes József kiemelte: a szinkronizáló színészek általában dolgoznak színházban is, ott megkapják a kívánt figyelmet.

Szó volt arról is, vajon miről ismerszik meg a jó szinkron. Rajkainak erre egy találó magyarázata van: egy közepesen jó "szinkroniparos" korrektül meg tudja csinálni a munkáját. Ha tíz szerepben kell helyt állnia, mindegyikben tudja hozni a szomorú, vidám, csalódott vagy akár dühös figurát. Egy jó szinkronszínész azonban többféleképp tudja ezeket az érzelmeket visszaadni,

annyiféleképp tud dühös, vidám vagy szerelmes lenni, ahány filmben szinkronizál.

Az első szinkronélmények felidézésénél Rajkai a folyamatos fejlődésre helyezte a hangsúlyt. Elmondta, neki legalább tíz év kellett, mire úgy érezte, a megfelelő színvonalon tud szinkronizálni. Kerekes József az idősebb színészkollégákkal való találkozásokat idézte fel: elmondása szerint

pályája kezdetén olyan nagyságokkal dolgozott együtt, akiket alig mert megszólítani, manapság azonban sokszor nem is hivatásos színészek végzik a szinkronmunkát.

A megjelent színészek olyan legendás Kossuth-díjas pályatársakról is megemlékeztek, mint a Jack Nicholson Jokerjét is szinkronizáló Sinkó László, vagy az egészen elképesztő memóriával bíró, gyakran oldalakat fejből szinkronizáló Mádi Szabó Gábor.

Gesztesi Károly elmondta, ma már annak is örül, ha véletlenül találkozik valakivel a stúdiókban. Régen egy jelenet szinkronját többen vették fel, mostanság jobbára egyedül vannak a stúdióban. Ehhez kapcsolódva elmesélt egy vicces anekdotát is: Jockey Ewing legendás szinkronhangja, Kránitz Lajos egy időben keveset járt szinkronba. Visszatérésekor Gesztesi és kollégája, Lippai László azzal fogadták, hogy újabban már egy speciális japán találmányt használnak a szinkronizáláshoz, amin keresztül látják a képernyőre írt szöveget. Ők ketten így rögtönöztek a szöveg elmondásánál, míg idősebb kollégájuk kissé pánikba esett, amiért ő nem kapott a csodaszemüvegből, és így nem látta a képernyőt - ami természetesen vaksötét volt. Az ehhez hasonló élmények hiányoznak neki, hisz így igen kevés lehetőség van arra, hogy más színházakban játszó kollégákkal találkozzon. Igaz, azt is hozzátette, ő már eleve kevesebbet szinkronizál a munkakörülmények és a minőség romlása miatt.

A számos vidám történet és a jó hangulat mellett ugyanis az este egyik fő témája a magyar szinkron nehéz (bár úgy tűnik, talán nem kilátástalan) helyzete volt.

A szinkronmunka romlását több okban látták a jelenlévő szakmabeliek: a 90-es évek végén a kereskedelmi adók megjelenésével ugrásszerűen megnőtt a filmek, sorozatok száma, amit nem követett a szinkronszakma fejlesztése. Egy projektre kevesebb idő jut, és a rohanás sokszor a fordító, a rendező és a színész munkáján is meglátszik. Rajkai Zoltán elmesélt egy esetet, amikor egy II. világháborús dokumentumfilm az időhiány miatt olyan hanyag fordítást kapott, hogy neki,

a szinkronizáló színésznek kellett egy éjszaka alatt átírni szinte a teljes szöveget - természetesen ingyen.

Mivel a sorozat többi része ezek után tökéletes fordítást kapott, a színművész azt is fontosnak tartaná, hogy erős kontroll legyen a szinkronszakmában. Mint megjegyezte: ahogy utcáról beeső embereket nem engednek operálni vagy válóperes ügyet levezetni, úgy a szinkronban is kizárólag biztos szakmai tudással rendelkező szakemberekkel kellene dolgozni. Sajnos a munka mennyisége és az oktatás hiányai miatt ez nem mindig így van. Kerekes József elmondta, régen olyan nagy presztízse volt a szinkronnak, hogy a tv-újságok minden filmnél külön feltüntették a magyar hangokat, míg ma jó, ha ismerős nevekbe botlani a stáblistán.

Míg régen elsődlegesen fontos volt a szinkronizáló színész személye, ma már nem mindig várnak egy adott hangra, ha van más, aki megcsinálja.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!