hirdetés
Lengyel-tamás-1.jpg

"Megegyezés nélkül nem kerülhetjük el a sebeket" – beszélgetés Lengyel Tamással a férfi nő-kapcsolatról

Amit az egyik legkegyetlenebb oldaláról világít meg Nina Raine angol szerző Nemek és igenek című darabja. Magyarországi ősbemutatóját március 2-án tartják a Centrál Színházban.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. február 25.


hirdetés

Az eredeti címet (Consent – beleegyezés, egyetértés) szellemes szójátékká változtatta a fordító Baráthy György. Az utolsó próbahét előtt az egyik főszereplővel, Lengyel Tamással beszélgettünk, mindenekelőtt az ő figurájáról.

– Egy nagyon sikeres védőügyvédet játszom, aki nem csinál morális kérdést abból, hogy kit véd, és a védenceit milyen módon menteti fel. Ez a szakma nagyon közel áll hozzá, mert hatalmas ego-harcos. Jó képességű, okos férfinak, egyfajta alfahímnek képzeli magát, aki úgy érzi, bizonyos dolgok és előfeltételek járnak neki az életben. Hivatásával is azt bizonyítja magának, mennyire rátermett és milyen jól tudja az eseményeket irányítani. Nagyhangú, már-már erőszakos, önző figura, aki nemigen tartja tiszteletben más véleményét, ha az nem egyezik az övével. Nem csapatjátékos, hanem egyszemélyes bulldózer. Természetesen a férfitulajdonságokat nagyon respektálja, vannak komoly férfibarátságai, de státuszban önmagát, és magát a férfinemet is kissé feljebb helyezi.

– A történet középpontjában egy nemi erőszak ügye szerepel, ami, ha nagyon sarkosan közelítjük meg, a nemek harcának legextrémebb formája. Azon túl, hogy büntetőjogi fogalom.

– Ezért is mondtam, hogy Edward nem nézi, hogy ki mit követett el. Elvállalja azt, amit jól megfizetnek és amiről úgy gondolja, kihívás számára. A darabban éppen az az érdekes, hogy betekinthetünk egy perbe, amelyben egy erőszaktevőt véd, és bizonyítékok hiányában fel is mentet, majd ugyanezt kapja vissza az élettől. Párkapcsolatának legnagyobb válságában, amikor kérdés lesz, kinél marad a gyerek, a feleség azzal vádolja meg, hogy erőszakot követett el rajta. Ekkor szembesül azzal, hogy ô maga is kerülhet olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint azok az áldozatok, akikkel szemben a védelmet képviselte. Egészen elképesztő párhuzam, hogy az eddigi véleményvezér, aki a dolgok történéséit igazgatta, annak egyik pillanatról a másikra a feje felett dönthetnek a sorsáról. Így fordulhatna elő, hogy bizonyítékok kizárása, továbbá a jogi szabályozás révén egy nem-erőszaktevő valóban erőszaktevővé válik, vagy egy megerőszakolt nő jogorvoslat nélkül távozik a bíróságról.

– Az előadást beharangozó fotókon mindegyik szereplő arcán van egy seb.

hirdetés

– Ez egy szimbólum, ami arra utal, hogy kapcsolataink során, sőt, már azzal is, hogy egyáltalán a világon vagyunk, mindannyian szerzünk sérüléseket. Egyben azt is sugallja, ami az eredeti címben is benne van: egyetértés, megegyezés nélkül, ha mindig önző módon csak saját magunkra gondolunk, ha nem vagyunk képesek másra figyelni, nem kerülhetjük el a sebeket.

– A darab eredeti bemutatója nagyjából egybeesett a #MeToo-mozgalom elindulásával. Vajon ez-e a módja annak, hogy eljussunk a férfi és nő közötti egyenjogúsághoz, a kölcsönös tisztelethez?

– Én egy kicsit csalódott vagyok, hogy a #MeToo-nak nem lett komolyabb következménye Magyarországon. Porba hullott két fej, de máshová nem gyűrűzött be. Pedig az ilyen atrocitások, biztos vagyok benne, hogy sok más szakmában is előfordulnak, de talán túlságosan erős az egzisztencia-féltés és az emberek úgy érzik: nincs értelme kiállni a nyilvánosság elé, mert semminek nincs következménye. Inkább úgy élik meg az egészet, mint egy szükséges rosszat, hogy az életük fenntartható legyen. Ami magát a kampányt illeti, úgy gondolom, ha túlzásba viszik, egy idő után az emberek elkezdenek félni, mit tehetnek, és mi számít a másik ember személyes tere megsértésének. Miután ezek nehezen meghatározható dolgok, ha mindenre felhasználjuk, akkor pont az ellenkező hatást válthatja ki: görcsössé válunk mindenféle kommunikációban, kapcsolatfelvételben, egyfajta ál-tisztelet, művi távolságtartás alakulhat ki a másikkal szemben, mert senki nem fogja tudni, meddig mehet el.

– A Nemek és igenek heves vitákat váltott ki világszerte. Te milyen fogadtatást vársz a darabtól?

– Nem ezen gondolkodom most. Számomra inkább az a fontos, hogy a figurához való viszonyom tisztázódjon, minden pillanatban tudjam, mit játszom, mi a szándékom, hová tart a karakterem, tudjak az energiáimmal úgy bánni, hogy végig kitartson. Ez egy nagyszerű szerep, régen volt alkalmam ilyen komoly, drámai szerepet játszani. Edward a darab egyik fő figurája, így az előadás minőséget illetően nagyon nagy a felelősségem.

– Évek óta igen elfoglalt vagy: színház, tv-sorozatok, filmek, köztük nemzetközi produkciók.

– Most úgy néz ki, hogy a nyarat újra végigforgatom, de a magyar színészek élete annyira kiszolgáltatott és kiszámíthatatlan, hogy sokszor egyik napról a másikra tudjuk meg, mi fog történni velünk…

– Te a szerencsésebbek közé tartozol, és még az a veszély sem fenyeget, hogy beskatulyáznak.

– Igen, ennek a szerepnek azért is örülök nagyon, mert az utóbbi években főleg vígjátékokban játszottam. Sokan meg is kérdezték tőlem, tudatos döntés-e ez részemről, előnyben részesítem-e a könnyedebb műfajt, de eddig nem volt olyan drámai szerep, amely felkeltette volna az érdeklődésem. Szerencsére szabadúszóként válogathatok az ajánlatok között és sokfelé lehetek, sokféle szerepben.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
haromezer_enekles.jpeg

„Mi köszönjük, átvettük a díjat, ők pedig éhen halnak”

A Háromezer számozott darab című film öt nehéz sorsú fiatal kiemelkedésének szürreálisba átcsapó története, akik életük sztorijával egészen Németországig jutnak. A főszereplőkkel beszélgettünk.
Fotók: Sivák Zsófia - szmo.hu
2020. szeptember 18.


hirdetés

Gőzerővel folyik a Háromezer számozott darab című magyar mozifilm forgatása. A produkció rendezője Császi Ádám, producere Bodzsár István. A történet szerint egy színházi rendező öt nehéz sorsú fiatal roma életéről készít előadást, amit meghív egy neves német színházi fesztivál.

A film a társulat szürreális utazásának története, amelyben lassan elmosódik a határ fikció, abszurd és szociografikus valóság között. A főbb szerepekben Farkas Franciska, Pápai Rómeó és Wieland Speck mellett Gerner Csaba, Oláh Edmond, Varga Norbert, Pászik Cristopher és Horváth Kristóf látható.

A Szeretlek Magyarország a forgatás helyszínén járt, ahol beszélgettünk a produkció nemzetközi szereplőjével, Wieland Speck rendezővel, aki a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Panoráma szekciójának alapítója és koordinátora. Rajta kívül mesélt még a produkcióról a két magyar főszereplő, Farkas Franciska és Pápai Rómeó. De természetesen szóba került a való élettel való párhuzam és más érdekesség is.

Wieland Speck:

– Hogy találta meg önt a produkció? Vagy hogyan találtak egymásra?

hirdetés

– Amikor a készítők írtak erről a nyugati, menedzser-kurátor típusú szereplőről, Ádám a Berlin Filmfesztiválon úgy látta, hogy én ilyesmi karakter vagyok. Nem teljesen olyat, mint a filmben, de a való életben is hasonló pozíciót töltöttem be. Ezt a két dolgot kapcsolta össze a fejében, majd megkérdezett, és én rögtön igent mondtam, mert láttam az első filmjét Berlinben, és nagyon tetszett. Sok filmes alkotóval találkozom a munkám során, de amikor Ádámmal hozott össze a sors, volt bennem egy gondolat, hogy a legközelebbi filmjében nagyon szívesen segítenék neki, ha tehetném. Úgyhogy tulajdonképpen teljesen természetesen jött a dolog, hogy elvállalom a szerepet.

– Milyen típusú karakter az öné a filmben. Ha jól tudom, egy fesztiváligazgatót alakít, ami nincs nagyon távol a való életbéli karakterétől sem...

– Igen, egy színházi fesztivál szervezője vagyok a produkcióban. Hogy ki vagyok pontosan, mi a szerepem a filmen belül, azt nehéz pontosan megmondani, hiszen sok minden múlik azon, hogy a rendező mit gondol a karakteremről. Sokszor változik is egy film során, amennyiben változik a környezet. Néha kicsit viccesebb vagyok, néha kissé gonoszabb – nem tudhatom, végül pontosan mit hoz ki belőlem - illetve a szerepemből - a film végére. Eredendően egy bűnös figurát alakítok, de ki tudja, hogy egy kelet-európai művész, mint Ádám, végül mit lát bele ebbe a nyugati karakterbe. Szóval egyelőre én is kíváncsian várom, hogy milyen tónust kap a kész produkcióban az igazgató figurája.

– Mennyire ismeri az atmoszférát, amiben a történet játszódik, és mennyire a „magyar valóságot”, ami szintén elengedhetetlen a film megértéshez?

– Természetesen most már többet ismerek az itteni életből és a filmbeli fiatalok helyzetéből, mint korábban, hiszen a film miatt jöttem Magyarországra, és már itt vagyok néhány hete. Eddig annyit tudtam, amit a média hazámban bemutat az országukról, politikáról, társadalmi helyzetről. De nyilván ezek nem mondanak el túl sokat egy nemzet pontos helyzetéről, és az itteni való életről.

Egy jól működő, de kicsit homogén országot látok, ahol megvan egy bizonyos fokú harmónia és elégedettség az itt élőkben a működéssel kapcsolatban, amit már-már szokatlannak mondanék nyugati emberként.

A mi hazánkban például mi sok mindenben azt érezzük, hogy valami megvolt 30-40-50 éve, és elvesztettük azt. Míg Magyarországon - elsősorban persze Budapesten, hisz azt láttam jobban - jellemző, hogy az emberek némileg elégedettebbek azzal, amijük van.

Wieland Speck

- Mennyire ismeri azt a környezetet, amiből a filmben szereplő karakterek érkeztek?

– Ha a romák helyzetéről beszélünk, az természetesen más, mint a többségi társadalomé, amibe volt szerencsém kissé belelátni. Azért némi háttértudással érkeztem, mert Németországban is él cigány kisebbség, akik jelentősen integrálódtak a társadalomba. A német társadalomnak rengeteg mindennel szembe kellett néznie a múltjából: a több millió megölt zsidó árnyékában néha kevésbé látszik a számos más áldozat. Berlin közepén van egy Holokauszt-emlékmű, amin nem szerepelnek azok az egyéb csoportok, akiket a nácik megkínoztak és megöltek, és ezért minden kisebbség saját emlékművet akart magának. Ezért először rettentő dühös voltam, mert úgy gondoltam, egy nagy közös emlékhely kéne az áldozatoknak – homoszexuálisként én is magamnak éreztem az ügyet.

Sok minden mutatja meg nekünk, hogy a múlt sosem múlik el teljesen, egy kis darabja mindig velünk marad. Innen nézve tehát azonnal megtetszett a film megközelítése, ahogy a roma témát láthatóvá teszi.

Mert a változtatás lehetőségének első lépése, hogy láthatóvá teszed a problémát. Ugyanis, ha nem vagy eléggé látható, a többségi társadalom hajlamos nem tudomást venni rólad.

– A film sok kérdése túlmutat a magyar romák helyzetén, de összességében az egész magyar valóságon is. Ön szerint lehet ez a film sikeres a nemzetközi porondon is?

– A film egész biztosan reflektál olyan dolgokra, amik például Németországban is jelen vannak, de ugyanígy elmondható, hogy hasonlóan rezonál akár spanyol vagy francia problémákra, hiszen kisebbségek, akár roma, zsidó vagy meleg kisebbségek mindenhol élnek. Szerintem nincs olyan európai ország, ahol a filmnek ne lenne érvényes mondanivalója. Hisz a film a marginalizációról szól, és arról, hogy ez mit tud tenni egy társadalommal.

– Hogy érzi magát Budapesten, mennyit sikerült eddig látni a városból?

– Három hete vagyok itt, és mivel csak nyolc fogatási napom van, elég sok a szabadidőm. Főleg múzeumokat látogatok, kétszer voltam például a Szépművészeti Múzeumban. Rengeteg érdekes és értékes dolgot láttam, a telefonom fotómemóriája tulajdonképpen meg is telt. A színészet ilyen szempontból egy magányos munka, mert még a közvetlen munkatársaimmal, a produkcióban részt vevő színészekkel is csak keveset találkozom.

A film egyik berlini jelenetének díszlete

A cikk lapozás után folytatódik.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
KAP-RETUS-MER_2840-1-scaled.jpg

„Nekünk szerencsére a közönség a felettesünk” - Kovács András Péterrel Életed értelme című estje kapcsán beszélgettünk

KAP szerint nincs félnivalójuk a politikától. A tavaszi karantén viszont a Dumaszínházat is veszélybe sodorta. Ezen kívül beszéltünk a Comedy Centralon látható estjéről.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. szeptember 17.


hirdetés

– A legtöbb művész vagy híresség, ha közéleti kérdésekről kérdezzük, azzal vágja ki magát, hogy ő nem politizál. Ehhez képest kimondottan üdítő volt látni a tavaszi karantén időszak egyik „slágerét”, a Karantényeket, mely a korábbi propaganda híradó paródiák folytatása. Hogy érzed, tényleg bátorság kell ahhoz ma Magyarországon, hogy valaki politizáljon?

– Akinek ezen a téren van vesztenivalója, annak igen. Ha valaki közigazgatásban, államigazgatásban dolgozik, vagy az államtól függenek a fellépései, akkor vigyáznia kell.

Nekünk szerencsére a közönség a felettesünk. Inkább az teszi nagyon nehézzé a közéleti humort, hogy mi azt hisszük, egy focimeccsen ülünk a lelátón. A valóság viszont az, hogy még a stadionba sem engednek be, a szabályokat pedig még ők maguk sem értik, akik a pályán szaladgálnak.

Nagyon nehéz úgy viccelni, hogy az ember az igazságot lássa, és ne csak sárdobálás legyen.

– Én azt tapasztalom, a közéleti humorral kapcsolatban nagy nehézség, hogy a közönség is politikai táborokra oszlik. Te nem tapasztalod, hogy van, amin csak a közönség egyik fele nevet, vagy egyes nézők akár meg is sértődnek?

hirdetés

– Dehogynem. Egyre jobban érezhető. Van nekünk egy Duma Aktuál nevű műsorunk a Dumaszínházban, amről felvételt készítünk. Fura mód a közönség nagy része azért jön, hogy jól megkapja tőlünk a kormány,

de amikor az ellenzéki malőröket kezdjük boncolgatni akkor érezhetően lefagynak.

Pedig az is a műsor része.

– Téged, titeket mennyire tépázott meg a tavaszi leállás?

– Nagyon. Egyéni szinten, ha a fellépőket nézem, volt, akinek adott esetben használt, mert tudtunk töltekezni, pihenni. Viszont szervezeti szinten már-már a Dumaszínház léte került veszélybe.

– Sokan megosztották és olvasták a posztodat, ahol arról írtál, hogy azt hitted, koronavírusos vagy, és ez elgondolkoztatott a felelősségről. Azóta sikerült változtatnod?

– Igen, létrehoztam magam és az egész család számára egy protokollt, amit gondolkodás nélkül követünk, ha bármi tünet van, mert nem hiányzik az a fajta utólagos önmarcangolás, ami akkoriban zajlott, augusztusban.

A protokoll abból áll, hogy igyekszem kéthetente tesztelni. Ha pedig gyanús tüneteket észlelek magamon, akkor lemondom a fellépéseket és értesítem a Dumaszínházat, de hála Istennek erre eddig nem került sor.

Ahogy a politikusok maszkviselése serkentőbb lehet, mint bármilyen rendelkezés, nekünk, fellépőknek is nagyon nagy a felelősségünk, mert az emberekre jobban hat, amit látnak, mint amit hallanak.

– Láttam, hogy máris feldolgoztad a vírussal kapcsolatos eseményeket a színpadon. Mennyire nehéz megtalálni azt a határt, hogy mennyire lehet ezzel poénkodni? Hiszen azért ennek a történteknek van tragikus oldala is.

– A közönség nagyon jó lakmuszpapír. Azonnal tudják és jelzik, hol a jó ízlés határa. De azt remélem, a saját szenzoraim is vannak most már annyira finomak, hogy magamtól is érzem. Ha pedig mégis túllépem ezeket a határokat, annak oka van. Véletlenül én már nem csúszok bele semmibe.

– Pénteken mutatja be a Comedy Central „Életed filmje” című estedet.

– A címéhez mérten az est vállalásai is meglehetősen nagy. Kétszer 50 percben az emberi élet egészéről beszélek a születéstől a halálig, és az egyes életszakaszok kínjairól és nyűgjeiről. 42 évesen ezeket részben átéltem, részben idősebb barátaimon látom, mi vár rám. Ez a legjobb időszak talán, a negyvenes évek, hogy az ember megpróbálja egyben látni az egészet, és megkeresni az értelmét.

Ez az első olyan estem, de talán azt is meg lehet kockáztatni, hogy egész Magyarországon az első olyan est, ahol nem minden felhőtlen kacagás és nem mindig fergeteges slussz poén a vége, hanem vannak torokszorító pillanatok is. Sőt, volt olyan néző, aki katarzis élményről számolt be.

– Még arról beszélj kicsit, hogy ha nem lesz újabb karantén, mikre készülsz a közeljövőben akár előadóként, akár íróként.

– Nem tudom, el lehet-e árulni, de talán igen: a Magyar Állami Operaház felkérésre Donizetti Az ezred lánya című operájának librettóját dolgozom át kicsit modernebb, kicsit poéndúsabb szövegre. Ezen kívül tervezem a YouTube csatornám újraindítását ismert színészek bevonásával, de ez tényleg még csak terv.

– A Karantényeknek terveztek folytatást?

– Egyelőre nem, de szilveszterkor biztos lesz szokás szerint valamilyen humoros híradó különkiadás. Persze, ha közben történik valami, netán ismét összeáll az operatív törzs, mint az LGT, egy búcsúkoncert erejéig, akkor lehet, hogy megemlékezünk róla.

A Dumaszínház estjei a Comedy Centralon

Kovács András Péter "Életed filmje" című estjével indulnak a Dumaszínház estjei a Comedy Centralon.

További műsorok:

• 09. 18.: Kovács András Péter: Életed filmje 1-2. rész (egyben leadják)

• 09. 25.: Kőhalmi Zoltán: Pályatévesztési tanácsadó 1. rész

• 10. 02.: Kőhalmi Zoltán: Pályatévesztési tanácsadó 2. rész

• 10. 09.: Hadházi László: Megyünk a levesbe 1. rész

• 10. 16.: Hadházi László: Megyünk a levesbe 2. rész

• 10. 23.: Dombóvári István: Szóra sem érdemes!

fotó: Georgij Merjas

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
1024px-Tom_Hardy_42774738485-1000x667.jpg

Egyre biztosabb, hogy Tom Hardy lesz az új James Bond

Még júniusban szerepelhetett sikeresen a meghallgatásokon.
Fotó: Gage Skidmore/Wikipedia - szmo.hu
2020. szeptember 20.


hirdetés

Bár hivatalosan még nem jelentették be, egy brit lap már tényként kezeli, hogy Tom Hardy veheti át a szmokingot és a fegyvert a James Bond szerepéből idén visszavonuló Daniel Craigtől.

A The Vulcan Reporter tudni véli, hogy

a színésznek még júniusban ajánlották fel a szerepet, miután meggyőző teljesítményt nyújtott a meghallgatásokon.

A forrás szerint idén novemberben tervezték bejelenteni a színészt - akkor, amikor a Nincs idő meghalni című 25. Bond-filmet bemutatják, ám a járványhelyzet miatt a bejelentést átcsúszhat 2021-re. A Daily Mail szerint az is ezt jelezheti előre, hogy a fogadóirodáknál jelentősen lecsökkent a szorzó Hardy nevénél, ami több mint sokatmondó.

Hardy korábban nem rejtette véka alá, hogy szívesen eljátszaná Bondot, ám rendkívül szűkszavúan nyilatkozott róla, nehogy ártson ezzel az esélyeinek.

hirdetés

Ezzel ő lenne a 7. James Bond, azt a Daniel Craiget váltaná, aki már évek óta pedzegeti visszavonulását. 2005 óta 5 Bond-filmben játszotta el a címszerepet, és bár már 2016-ban azt mondta, hogy elege van a titkosügynökből, még visszacsábították, így láthatjuk még egyszer a Nincs idő meghalni című filmben épületeken ugrálni és szép nőket megmenteni. Ha Hardyé lesz a megtiszteltetés, olyan színészek sorába kerül be, mint Sean Connery, George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton és Pierce Brosnan.

Amennyiben a vírushelyzet engedi, november 19-én mutatják be a Nincs idő meghalnit.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
hendrix.jpg

50 éve halt meg Jimi Hendrix: Nem játszott a Marson, de lehozta a Földre az égitesteket

A 20. századi könnyűzene utánozhatatlan újítója volt. Idézzük fel az életét!
Göbölyös N. László; címkép: Steve Banks/Wikipédia - szmo.hu
2020. szeptember 18.


hirdetés

Alig egy évvel Brian Jones, a Rolling Stones, és mindössze két héttel Alan Wilson, a Canned Heat együttes alapítója tagjának halála után újabb hihetetlen gyászhír rázta meg a rockzene világát: Londonban meghalt az amerikai csodagitáros, Jimi Hendrix. Ekkor kezdett el terjedni az a sötét legenda a „27-es klubjáról”, hiszen mindhárman éppen csak megérték ezt a kort, és ekkor döbbentek rá a rajongók, akik még a woodstock-i „béke, zene, szeretet” álmában éltek, hogy a fantasztikus élmények, a testet, lelket, agyat megindító zenék mögött egy kegyetlen életmód, az emberi önkizsákmányolásának végletes módja lapul.

Vagy valami más, gyanús történet. Furcsa módon mindhárom, személyiségében is különleges figura halála körül volt valami, ami nem stimmelt.

Máig tartják magukat azok a feltételezések, hogy Brian Jonest a saját testőre ölte meg, sokan nem hiszik, hogy a „Vak Bagolynak” nevezett amerikai blues-mester Alan Wilson depressziós rohamában öngyilkos lett, és Jimi Hendrix hirtelen távozása körül sem tiszta minden.

A hivatalos verzió szerint az álmatlanságban szenvedő gitáros-énekes-zeneszerző nagy mennyiségű altatót nem kevés vörös borral öblített le, álmában rosszul lett és megfulladt. De ma sincs válasz arra, hogy akkori élettársa, Monika Dannemann festőnő, amikor látta, hogy baj van, miért nem először a mentőket hívta, hanem barátnőjét. Zavar van a halál beállta körüli időpont körül is: egyesek szerint már halott volt, amikor a mentők kiérkeztek Notting Hill-i otthonukba, más források szerint a kórházban halt meg.

Felmerült az öngyilkosság gondolata is, erre utal, hogy Jimi utolsó éjszakáján megírta a Story of Life című hosszú versét, amely egyfajta szellemi végrendeletnek tekinthető. Ennek azonban ellentmond, hogy a zenész pályafutása új szakaszának kezdetén állt és tele volt tervekkel, félig kész, vagy éppen kiadásra váró felvételekkel,.

hirdetés

Végleg szakítani akart a „színpad vadembere” imázzsal, az elmélyültebb zene, a jazz izgatta. Köztudott, hogy az éppen a jazz és a rock fúzióját elindító Miles Davis akarta őt új zenekarába, de csak néhány próbáig jutottak. (Azok a darabok, amelyeket „közös munkájukat” akarják eladni a YouTube-on, természetesen hamisítványok, stúdiótrükkök) Az sem az öngyilkosság szándékára utal, hogy alig néhány hónapja indította be New York-ban saját, Electric Lady nevű stúdióját.

Így került a gyanúsítottak körébe Hendrix producere, Michael Jeffery, aki állítólag szorult anyagi helyzetében a maffiától kapott egy jelentős kölcsönt, de miután a zenész a saját útját akarta járni, és Jeffery nem engedhette meg magának az ezzel járó nagy anyagi veszteséget, az alvilággal tetette el láb alól.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!