hirdetés
szenthedvig-wikipedia.jpg

Már négyévesen férjhez adták, aztán beleszeretett a férjébe, és fellázadtak a szülői tervek ellen

Az egykori magyar királylány és lengyel királynő, Hedvig szerelmi élete nem volt túl szerencsés, de megtérítette egész Litvániát, és híres volt jótékony tetteiről.
Kovács-Tóth Noémi, Címkép: Wikipédia - szmo.hu
2020. január 21.


hirdetés

Nagy Lajos magyar király és a boszniai Kotromanić Erzsébet királyné harmadik leányaként született Anjou Hedvig magyar hercegnő 1373-ban.

A szülők jó előre gondoskodtak a vérvonalról: eljegyezték a mindössze négyéves Hedviget a nyolcéves Habsburg Vilmossal, Lipót osztrák herceg fiával. Az esztergomi érsek még össze is adta a gyerekeket egy ál-szertartás keretein belül Hainburgban.

Nagy Lajos úgy gondolta, hogy majd legkisebb lánya és leendő hites ura veszi át utána a trónt. Amikor azonban a király idő előtt meghalt, ráadásul fiúörökös nélkül, felesége, Erzsébet stratégiát váltott. A lengyel trónra szánta inkább Hedviget – akkoriban a lengyel-magyar kapcsolatok igencsak szorosak voltak –, és a másik lányát, Máriát gondolta magyar utánpótlásként.

Mivel a gyerekek, Hedvig és Vilmos tényleg egymásba szerettek, fellázadtak a szülői tervek megmásítása miatt. Hedvig 1384-ben Lengyelország királynője lett, és maradt is eme felelős pozícióban egészen 1399-ben bekövetkezett haláláig.

Vilmos próbálta elérni, hogy a gyerekkori szertartást felnőttként is minősítsék érvényes házasságnak, és együtt ülhessenek a lengyel trónra. Az egyház végül nem legalizálta a gyerek-frigyet, hiába gondolt egymásra férjként és feleségként az ifjú gerlepár.

hirdetés

A lengyelek nem akarták Vilmost a trónra, ezért a hősszerelmes hiába lovagolt ki Hedvig elé Krakkóban, megakadályozták a nagy találkozást a helyi hatalmasok. Konkrétan attól tartottak, hogy elrabolja a királynőjüket, úgyhogy a lengyelek elkergették őt a városfaltól. Utána pedig azt hazudták a tinédzser Hedvignek, hogy Vilmos végleg szakított vele, csak hogy megtörjék őt lelkileg.

Soha többé nem is láthatták egymást a szerelmesek.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
hitler-szomszedja-zsido-asszony-northfoto.jpg

Hitler szomszédságában lakott évekig egy ma is élő zsidó nő - elmesélte, milyen volt

A 101 éves asszony több emlékét is elmesélte, ami a német diktátorhoz fűződik. Például azt, hogy mindig SS-tisztek kísérték a kocsijától az ajtóig, nehogy a bejáratig megpróbálják megölni.
Fotó: Northfoto - SWNS - szmo.hu
2020. február 12.


hirdetés

Adolf Hitlerrel élt évekig egy házban fiatalkorában egy most 101 éves zsidó nő.

Alice Frank Stock az 1920-as és '30-as években Németországban nőtt fel, és hosszú ideig ugyanabban a lakóépületben lakott, mint a német diktátor, sőt a közvetlen szomszédságában.

"Egy nagy házban laktunk, aminek két bejárata volt. A miénk a 14-es lakás volt, a másik pedig a 13-as vagy a 15-ös, amiben Hitler lakott"

- mondta.

Az asszony elmesélte, hogy bár szomszédok voltak, ő és a családja csak néhányszor látta Hitlert. A szakácstól és a többi lakótól viszont hallottak pletykákat, és több furcsaságra is felfigyeltek. Például amikor egyszer kihoztak az épületből egy koporsót, amiben állítólag a diktátor unokahúga feküdt.

hirdetés

"Szerintem ő is ott lakott, és ott is halt meg. Mindenki találgatta, hogy hogyan és mikor hunyt el. Sejtettem, hogy egy nő fekszik a koporsóban, de soha nem erősítették meg, hogy pontosan ki, és nem is beszélhettünk róla nyíltan"

- emlékezett vissza Alice.

Később kiderült, hogy valóban Hitler unokahúga, Geli Raubalt vitték a koporsóban, aki 23 éves korában, nagybátyja lakásában öngyilkos lett. Állítólag Hitler fegyverével végzett magával, de a halálának körülményeiről máig vitatkoznak. A pletykák szerint egyébként a diktátor és unokahúga (aki Hitler féltestvérének lánya volt) titkos viszonyt folytattak a 19 év korkülönbség és a rokoni kapcsolat ellenére. Erről még Hitler pártjában is tudtak, sőt nem is nézték jó szemmel.

Az idős asszony arról is mesélt, hogy bár soha nem beszélt a német politikussal, egyszer-kétszer látta őt, amikor hazajött, sőt egyszer az operában is találkozott vele. Az iskolán keresztül kapott jegyeket a királyi páholyba, de amikor odaült volna, az ott őrködő SS-tisztek azt mondták, hogy nem mehet oda, üljön két sorral lejjebb. Később Alice felnézett a királyi páholyba, és látta, hogy Hitler ült ott.

A nyugdíjas nő arra is tisztán emlékszik, hogy amikor a Führer hazaért, a kocsiból először két SS-tiszt ugrott ki, hogy közrefogják Hitlert, és szinte berohantak vele az épületbe, nehogy azon a rövid úton valaki megpróbálja megtámadni vagy megölni őt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kekpotty-nasa3.jpg

Felújították a 6 milliárd kilométerről készült képet a Földről

'Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett.'
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

Annak idején hatalmas szenzáció volt A Halványkék pötty című fotó,amely 1990-ben készült. A Voyager–1 űrszonda által készített fotón mintegy 6 milliárd kilométerről látható a Föld, a "Pale Blue Dot" című, mára kopotassá, szemcséssé vált ikonikus fotót nemrég felújították.

A fotót a híres tudós, Carl Sagan nevéhez szokás kötni, hiszen ő volt az, aki átnyomta a NASA-n, hogy az űrszonda készítsen fotót a Földről, de nem akármikor, hanem abban a pillanatban, amikor amikor legelőnyösebb ponton tartózkodik a Naprendszer szélén.

Úgy becsülik, hogy ekkor - 1990 február 14-én - körülbelül 6 milliárd kilométerre lehetett a Földtől.

A fotó kis látószögű kamerával, kék-, zöld- és ibolyaszín szűrőkkel készült.

A Voyager készített képeket a Vénusz, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz bolygókról is, a Merkúr túlságosan közel volt a Naphoz, és a Marsról sem sikerült jó fotót készíteni a napfény hatása miatt. A NASA 60 kiválasztott fotóból mozaikot állított össze, melynek a Családi portré címet adta.

hirdetés

Lapozz a fotókért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
cseled_ck1.jpg

„A családfő a személyük felett is rendelkezett” – így éltek a háztartási cselédek

Az előző századfordulón az úriasszonyok életének egyik legfontosabb kérdése a cselédmizéria volt: képtelenség rendes, tiszta, erkölcsös, szorgalmas cselédet találni. De vajon, hogy nézett ki ez a kérdés a cselédek oldaláról?
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon - szmo.hu
2020. február 18.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Kikből lett cseléd?

Elsősorban vidéki, tizen- és huszonéves lányokból, akiknek a családja rászorult a még szinte gyereklány jövedelmére. Mivel a budapesti úri középosztály életének fokmérője volt, hogy a családnak van-e egy-két cselédje, értelemszerűen a legtöbb cseléd budapesti polgárcsaládoknál dolgozott, és többségük a főváros környéki falvakból esetleg megyékből érkezett a városba.

A még házasságkötés előtt álló lányok jöttek Budapestre, átlagéletkoruk 20-25 év volt. A többségük paraszti családból származott, az első világháború után közülük sokan félárvák voltak, akiknek a keresetére szükség volt otthon, hogy édesanyjuk el tudja tartani a családot.

A hadiárvákat gondozó menhelyek pedig a 15 éves korukig náluk nevelkedett lányokat már eleve cselédsorsra igyekeztek előkészíteni. Háztartási ismeretekből kiképezték növendékeiket, és munkához is juttatták őket, sőt erre a célra egyenesen cselédszerző irodákat is létesítettek.

1909. Fortepan/Schmidt Albin

hirdetés

Sokan azért vállalták a szolgálatot, hogy a stafírungra való pénzt előteremtsék. A budapesti házicselédek havi átlag 36 pengős bére sok esetben teljes egészében megtakarítható volt.

Szállást, étkezést biztosított a munkaadó, néhol még a családtagok kiselejtezett ruháit is megkaphatták, így a cselédlány szinte a teljes havi fizetését félre tudta tenni.

Többségük a fizetését teljes egészében hazaadta, amit aztán a családja vagy felélt, vagy félretette számára stafírungra.

Az elszegődés

De vajon hogyan talált a fiatal vidéki lány munkát a számára annyira idegen, nyüzsgő és zajos nagyvárosban? A többség úgy indult el, hogy a barátnője, rokona beajánlotta őt az előző munkaadójához. Az 1920-as években a cselédek fele így talált állást. Persze

voltak olyan cégek, amelyek cselédközvetítéssel foglalkoztak, őket cupringereknek nevezték, és Budapest belvárosi kerületeiben voltak irodáik.

A cupringerek ún. kifutókat alkalmaztak, akik a pályaudvarokon lebzseltek, és keresték, megszólították a nagy batyuval érkező fiatal lányokat.

A közvetítő cég díjat kért a cselédtől és a munkaadó családtól is.

A különböző felekezetek is tartottak fenn cselédközvetítő irodákat, és akadtak olyanok is, akik újsághirdetés útján találtak munkát. Az is gyakran előfordult, hogy a cseléd nélkül maradt háziasszonyok kijártak az ún cselédbörzére, amely egy igazi emberpiac volt a pályaudvarok környékén.

1913. Fortepan/Glatz Ödön

Élet a családban

A nyüzsgő fővárosban érkező cselédek egy része megszeppent a város láttán. Ezek a fiatal lányok elszakadtak a családjuktól, bekerültek egy számukra tökéletesen ismeretlen hatalmas városba, ahol nem ismertek senkit és semmit. Legföljebb a falubéli barátnőjükkel találkozhattak a ritka kimenőik egyikén.

Attól kezdve, hogy bekerültek az úri családba, nem csak a munkaerejüket, de a szabadidejüket is eladták, és a családfő a személyük felett is rendelkezett.

Az 1876-os cselédtörvény a munkaadó házi fegyelmi jogának hatálya alá helyezte a cselédet, vagyis a a családfő akár testileg meg is fenyíthette a munkavállalót. A törvény azonban nem rögzítette a cseléd munkaidejét, ezért a cseléd munkája a család életének ritmusához alkalmazkodott.

A mindenes cseléd rendszerint reggel hatkor kelt, tisztálkodott, télen begyújtott, reggelit készített, délelőtt takarított, segédkezett az ebéd elkészítésénél, terített, mosogatott, ruhát stoppolt, segített a mosásban, uzsonnát, vacsorát készített, és többségük este 11, éjfél körül esett ágyba. Vagyis az átlagos munkaidejük 15-17 óra volt. Budapesten heti egy vasárnap délutáni kimenő járt a cselédnek.

A lányok ezt a pár óra szabadidőt általában az ún. cselédkorzón töltötték (Baross tér), ahol ismerőseikkel, falubelijeikkel találkoztak, és lehetőség nyílt arra is, hogy férfiakkal (katonákkal, iparos és boltoslegényekkel) ismerkedjenek. De voltak, akik moziba, színházba vagy szórakozóhelyekre jártak.

1922. Fortepan/Jankovszky György

A házi cselédek értelemszerűen a családdal laktak egy fedél alatt. A dualizmus éveiben külön cselédszobát leginkább csak a nagypolgári családok tudtak biztosítani számukra,a többség a konyhában lakott egy kihúzható kis cselédágyon.

Később már a pesti polgári lakásokat úgy építették, hogy külön helyet kapott benne egy szűk, gyakran sötét vagy tűzfalra néző cselédszoba is nagyon szerény berendezéssel.

A munkaadók nem tekintették családtagnak a cselédet, és gyakran igen rosszul bántak velük. Voltak helyek, ahol még a keresztnevüket is elvették, és csak Marinak szólították a fiatal lányt, hogy ne kelljen megjegyezni a pár havonta váltakozó cselédek nevét.

A cseléd erkölcsei

A cselédek nagy része csak pár hónapig szolgált, aztán hazament a szülőfalujába, és élte tovább a paraszti életet. A szolgálatból azonban annyit profitált, hogy megismert egy úribb életet, megtanulta a középosztály ételeit elkészíteni, szépen teríteni, és ezáltal nőtt az ázsiója a falusi házassági piacon.

Akadtak azonban, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy kalandok nélkül ússzák meg a fővárosi kiruccanást.Egyes úri családok a serdülő fiuk igényeit kielégítendő csinos cselédet vettek fel, és hallgatólagosan eltűrték az úrfi és a lány viszonyát. Azt remélték, hogy a romlatlan falusi lány nem hordoz nemi betegséget, és olcsóbb mint egy prostituált...

Ha a cselédlány megesett, ritkán, de előfordult, hogy az úri nagypapa fizette a tartásdíjat.Ha a lányt szigorúbb erkölcsök szerint nevelték, nem látott más kiutat, mint az öngyilkosságot: lúgot vagy gyufát ivott.

A két világháború között a női öngyilkosok negyede a cselédek közül került ki, és a 1930-as években évente átlag 400-450 cseléd kísérelt meg öngyilkosságot. Szomorú tény az is, hogy a fővárosi prostituáltak tekintélyes része egykori cselédlányok közül került ki.

1932. Fortepan/SChermann Ákos, Schermann Szilárd felvétele

Amelyik cselédlány mégis megszülte a gyermekét, jobb esetben hazaadta a szüleinek, rokonainak gondozásra, vagy vidékre béranyához. Ő pedig beállt szoptatós dajkának úri családokhoz.

Míg ő az úri csecsemőt szoptatta, a saját gyerekét vidéken hígított tehéntejjel vagy tejbe áztatott kenyérbéllel táplálták. A szerencsétlen alul táplált, rosszul gondozott cselédektől származó csecsemők negyede egyéves kora előtt meghalt.

Úgy tűnik tehát, hogy a "cselédmizéria" a cselédek oldaláról sem volt könnyű.

(Nagymamáim emlékére, akik 1930-40-es években még tizenévesen álltak cselédnek, és nagyobb gond nélkül megúszták a fővárosi kalandot.)

Forrás: Gyáni Gábor: család, háztartás és a városi cselédség

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
kinzokerdes_ck.jpg

Hogyan használták az illemhelyet? – 5 kínzó kérdés a régmúlt öltözködéséről

A Múltidéző találkozások blog szerzője olyan kérdésekre ad választ, amit még feltenni is sokszor kínos, nemhogy a válaszok után kutatni.
Kovács Melinda írása a Múltidéző találkozók blogon, Címkép: Pixabay - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

A Múltidéző találkozók blog egy családias hangulatú, hercegnő és királyfi komplexusos baráti társaság, akik imádnak időutazni a különböző korok között. A közösség célja, hogy összegyűjtse kicsiny hazánkban a hasonló érdeklődésű embereket, és lehetőséget adjon korabeli ruhák viselésére is.

1. Hogyan ültek le azokban a nagy szoknyákban?

Amikor meglátjátok a hatalmas krinolinokat, vagy még inkább a turnűröket, a legtöbben csodálkozva teszik fel magukban a kérdést,hogy hogyan tudtak ülni azokban a szoknyákban?! Mindenki megnyugodhat, szépanyáinknak nem kellett egész nap ácsorogniuk.

Gyakori és sokkoló látvány különböző eseményeken (a Life magazin jóvoltából illusztrálva)

Leülni krinolinban és turnűrben nagyon könnyű, még a lehető legelegánsabban is. A titok, hogy üléskor a krinolin ne ugorjon a nyakunkba és látszódjon ki "minden", hogy ülés előtt egy gyors mozdulattal hátul kissé megemeljük a felső abroncsokat. Ezáltal a krinolin elöl laposan fog lenyekleni.

És még a mega-giga krinolinokban sem lehetetlenség finom úrinő módjára lecsüccsenni, mondjuk egy karfa nélküli szék és az urak segítsége, akik finoman fogják a széket megkönnyítik a dolgot. Urak, légyszíves segítsetek a női múltidézőknek!

hirdetés

VIDEÓ: a lovagiasság a legszebb kiegészítő hagyományőrzés közben!

2. Hogyan használták az illemhelyet?

Kezdjük a hölgyekkel, akiknek a legkönnyebb volt - de tényleg. A hosszú évezredek alatt, amíg szoknyákat hordtak, elég volt az illető szoknyát felemelni, ráülni a WC-re és kész... Persze vannak korai bugyi leletek, de szoknya alatt letolni ezt se tart tovább, mint most például kigombolni a nadrágot és letolni. Na már most, ahogy terjedt a hosszú szárú női nadrág divatja a 19. században, a dolog bonyolultabbá vált - gondolhatnánk tévesen.

Korabeli székhez hasonlatos toalett használat közben. Louis-Léopold Boilly (1761-1845) festő műve 1790 körül.

A beépített illemhelyeken pedig maradt a háttal ülés, ahogy ezen az 176 körüli illusztráción is van, ami kissé pikáns,hisz az ablakon kukucskáló lesi a dolgát végző hölgyeményt.

A "kisdolog" elvégzéséhez pedig ilyen gyorsan és egyszerűen tudták alkalmazni a célszerű csészéket, ahogy ezen az 176 körüli Francois Boucher festményen ábrázolva van.

Viktoriánus nyitott női nadrág (bugyogó)

Ám ne feledjük el, hogy ezek a hosszú szárú bugyogók lábközépen nyitottak voltak, azaz a két lábszár rész nem volt összevarrva. Így az illemhelyet használó hölgy ismét csak felemelte a szoknyáját, kissé megigazította a bugyogóját és leült elvégezni a dolgát, anélkül, hogy az alsóruhájából bármit föl-le kellett volna tologatnia.

Sokat segített még a folyamatban, hogy a WC-re szemből ültek, és nem háttal a támlának, mint ahogy szoktunk.

Másrészről a női nadrág használata nem volt általános, nem mindenki viselte, így továbbra is felesleges időhúzás mentes volt a legtöbb nő számára a toalett használata.

Uraknak sem volt nehezebb a dolog, hisz hosszú évszázadokig szoknyaszerű tunikát viseltek, majd olyan nadrágot aminek csak lábszárai voltak, a "kritikus" részt ágyékkötő takarta,majd miután egybe szabták a nadrágot, elöl egy legombolható rész tette kényelmessé a dolog végzést. A modern slicces nadrág egészen új, 19. századi találmány, de nyilván ennek a működését nem kell külön leírni.

18. századi elöl legombolható hajtókás férfi nadrág, antik ruhákat áruló oldaláról

A fenti alsónemű és nadrág példákat bemutatva, valószínűleg nem igényel különösebb leírást, hogy az alkalmi légyottokat vetkőzés nélkül milyen könnyen és gyorsan tudták megoldani (nem kellett pucérra vetkőzniük, ha délután 3 óra 23 perckor elkapta őket a gépszíj).

3. Hogyan tisztították a ruhákat?

Amennyiben felmerül benned ez a kérdés 99%, hogy előző életedben cseléd voltál, akinek ezzel naponta kellett szembesülni. És ezzel adtam is egy részválaszt: az úrinők ritkán foglalkoztak a ruháik tisztogatásával.

A mosás régen igazi össznépi munka volt, ahogy ez a fotó is bemutatja

De, kissé részletesebben reflektálva erre a gyakori kérdésre, a korabeli ruhákat is tisztították, mosták, csak máshogy, mint ma. Először is szögezzük le, hogy nem létezett mosógép, kézzel mosták az öltözékeket. Az előkelőbb helyeken külön mosónő foglalkozott ezzel, vagy elvitték mosodába. Amennyiben a ház asszonyának is be kellett segítenie mosáskor, akkor külön "mosás napot" jelöltek ki erre a célra minden héten.

A mosás valóban olyan horderejű munka volt, hogy több kézre volt szükség és egy egész napot ki is vett az életből. Az ilyenkor bekövetkező balesetek tették ki a háztartási sérülések nagy részét, általában a forró mosóvíz okozta a legtöbb problémát.

A korral haladó úrinő ilyen kezdetleges mosógéppel lepte meg a cselédjeit

Utolsó munkafázis a mosodában: naccsád' alsószoknyáinak a keményítése és vasalása

Az alsóneműmosása volt a legkönnyebb, hisz ezek sima fehér vászonból készültek. Ezeket kifőzték, mosószerrel tisztították, majd szárították és vasalták; az alsószoknyákat még szárítás előtt keményítették is.

Ruha téren léteztek az úgynevezett "mosóruhák", amik olyan egyszerű pamutvásznakból készültek, mint például a karton, perkál, batiszt, stb. Általában mosás előtt levették róluk a díszeket és a ruhát külön mosták. Az elegánsabb selyem, gyapjú vagy csipkés ruhákból csak a foltot tisztították ki.

Rengeteg olyan fennmaradt ruha létezik, ahol a hónalj rész izzadtságtól foltos, vagy valamilyen étkezési foltot őriz az öltözék.

Az utcán is viselt szoknyákat és uszályokat pedig azonnal kikefélték, portalanították.

4. Hogyhogy nem taposták össze az uszályokat?

Legnagyobb mai probléma alkalmazkodni a korabeli terebélyes méretű szoknyákhoz. Sajnos gyakran vagyunk figyelmetlenek és egymás uszályára tiprunk! Ilyenkor sóhajtunk föl magunkban bosszúsan, hogy ezt hogy viselték el régen?!

Ebben az esetben kell fellapozni a korabeli divatlapokat, amik segítséget nyújtanak!

Magáról az uszályos szoknyáról tudni illik, hogy nagyon "réteg" öltözék volt: nem mindenki viselte és aki viselhette, az se mindenkor.

Az uszály a legünnepélyesebb ruháknak volt fenntartva, és a történelem legnagyobb részében hétköznapi vagy akár még ünnepi ruhához sem volt változatlanul divatos.

Többnyire sima "rövid" aljakat hordtak, ami bokáig vagy kicsit lejjebb ért, de pár centiméterrel a föld fölött végződött. Ezek voltak a legkényelmesebb nappali szoknyák, még úrinőknek is.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy adott korszakokban

a nők és férfiak ilyen öltözékek közt nőttek fel, a szó legszorosabb értelmében, számukra ez lényegében a járással együtt begyakorolt előzékenység volt, hogy ne lépjenek rá egymás öltözékére, hogyan mozogjanak benne, hogyan kerüljék ki.

Egy élet öltözködési kultúráját és tapasztalatát nem lehet félvárról venni és mai gondolkodásmóddal megkérdőjelezni a hétköznapok kényelmét.

Társasági és látogatási öltözékek megfelelő hosszúságú uszályokkal, 1875-ből amikor éppen uszály-mánia tombolt

1804-es karikatúra a letiport alkalmatlan uszályokról

Ugyanakkor, ha a szoknya uszályos volt a divatlap szerkesztők többször is felszólaltak ellene, hogy kicsi szalonban és báli ruhának a legalkalmatlanabb viselet.

Gyakran beszámoltak a bál utáni üresen kongó tánctermekről, ahol a sok letiport fodor és szegély, virágok és egyéb díszek tarkították a padlót.

Amint a rövid báli ruha jött divatba sietve megemlítették, hogy a matrónák tetszését mennyire nem nyerte el a sok fiatal bálozó,akik uszály nélkül jelennek meg.

5. Hogyan nem izzadták szét magukat nyáron?

Sok réteg ruhát viseltek, mi pedig ma már egy rétegben is izzadunk a hőségben, akkor biztos ők is rengeteget izzadtak és mindig büdösek voltak, fúj! Igazából itt a blogon is találhattok egy jó kis cikket arról, hogy hogyan éljük túl a nyári hőséget múltidéző ruhában, ami rengeteg tippet és infót tartalmaz már önmagában.

Korabeli hónaljbetét reklámja, szóljatok ha tudjátok a korszakban használatos nevét!

A cikk lényege felsorolva következik:

* fehér vagy világos színű ruhák, amik nem hevülnek a nap fényétől

* könnyű, gyakran fátyolszerű szövetekből

* alsóruhák is ilyen könnyű anyagokból, minimális mennyiségben

* egyrétegű vagy fátyolszövetből készült fűző

* nagy karimájú kalap, napernyő és legyező árnyékolásra és hűtésre

* sok víz fogyasztás, nagy hőségben ne menjetek ki

Az embereknek régen is melegük volt, izzadtak, de a józan parasztit használva túlélték a nyarakat úgy hogy nem olvadtak el.

A fent felsorolt pontok mellett pedig izzadsággátlónak hónalj betéteket alkalmaztak

(hülyén hangzik, de még nem találtam rá korabeli elnevezést), amit a ruha derekába, az ujj és a törsz rész közé férceltek és két félhold alakú kis betétből állt, ami vékony réteg gézből vagy muszlinból állt, ezáltal magába szívva az izzadtságot. Ezeket lényegében egészen a két világháború közötti időszakig használták, a modern dezodorok akkor kezdték átvenni a szagtalanító és izzadtsággátló szerepet.

Mary Cassatt: mosdó nő, 1891

A Historical sewing csinált egy külön blogot ennek az elkészítéséről, katt a linkre! Másrészről minden modern koncepcióval ellentétben, a régebbi korok emberei is alkalmazták a langyos víz és szappan varázslatos kettősét, minden reggel egy gyors mosakodással kezdték a napot a szobában is alkalmazott mosdókancsóikkal és tállal.

Szereted a szép ruhákat? Érdekel a történelem? Viselettörténet őrült vagy? Szeretnél erről másokkal is beszélgetni, anélkül, hogy leufóznának, akkor csatlakozz a Múltidéző találkozók blog Facebook csoportjához is, ahol kellemes hangulatban elcseveghetsz bármiről.

hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!