hirdetés
childrens-hands-4416026_960_720.jpg

Már az anyaméhben eldőlhet, mi lesz a kedvenc ételünk

Az egésznek evolúciós oka van.
Kép: Pixabay - szmo.hu
2019. szeptember 03.


hirdetés

Egy friss kutatás szerint már születésünk előtt eldől, hogy milyen ételeket fogunk szeretni és melyeket nem - szúrta ki a hvg.hu a Newcastle Egyetem kutatóinak megállapítását.

A szakemberek úgy élik, hogy minden attól függ, hogy az anya milyen változatosan étkezik a terhesség, majd a szoptatás alatt. A változatosan étkező anyák gyermekei később nyitottabbak az új ételekre, és általánosan jobb evők, mint az anyatej nélkül felnövő gyerekek.

Előbb a magzatvíz, később pedig az anyatej közvetíti a gyermeknek azokat az ízeket, amelyeket az anya étel-ital formájában elfogyaszt -

ezek mind befolyásolják későbbi étkezési preferenciáinkat, és ami ismerős ízű, azt jobban szeretjük majd.

Evolúciós nézőpontból jól érthető mindez: az ősi környezetben a túlélést segítette, ha a gyermek fogékony volt a környéken előforduló táplálékfélékre, amelyeket az anya fogyasztott.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
par-kutya-pexels-1000x561.jpg

10 felnőtt vallott arról, megbánta-e, hogy nem vállalt gyereket

Több oka is lehet annak, ha valaki nem akar családot alapítani. Ezek közül mutatunk be néhányat.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. szeptember 13.



Sok szülő úgy tartja, az élet egyik, ha nem a legnagyobb csodája a gyerek, főleg, ha igazi szerelemből született. De vannak olyanok, akik egyáltalán nem vágynak erre, és úgy érzik, teljesen az életük gyerek nélkül is. Vagy mégsem?

A Redditen egy felhasználó feltette a kérdést azoknak az idősebb pároknak, akik úgy döntöttek, nem alapítanak családot, megbánták-e, hogy végül nem született gyerekük vagy nem. A témával kapcsolatban sokan válaszoltak, ezek közül idézünk néhányat:

1.

"Húsz éve házasok vagyunk, mindketten 50 évesek. Egyikünk sem akart gyereket. Tegnap viszont CSODÁLATOS délutánt töltöttünk el a 16 éves unokahúgommal. Beszélgettünk a barátjáról, szedret szedtünk, kirándultunk. Imádom őt. Az, hogy valakinek nincs gyereke, ugyanolyan normális, mintha mások akarnak, ezt mindig is így éreztem. Szóval egyáltalán nem bántam meg."

2.

"A férjem és én mindketten az 50-es éveinkben járunk és 19 éve vagyunk házasok. Mindkettőnk édesapja bántalmazott minket, mi voltunk a legkisebb gyerekek a családban, és azonnal kirepültünk, ahogy csak tudtunk. Sok a közös bennünk, így egy erős, sziklaszilárd házasságot építettünk fel. Gondolkoztunk azon, hogy vállaljunk-e gyereket, de miután olyan sokat dolgoztunk azon, hogy túltegyük magunkat a gyermekkori bántalmazáson és a szegénységből való kitörésen, hogy úgy döntöttünk, ketten is elegek vagyunk egymásnak. Így is családnak tekintjük magunkat, és boldogan élünk. Az otthonunk békés, és ez a legfontosabb dolog számunkra. Ha most kell választanom az anyaság, a házasság és a békés élet között, amit élvezek, nem is lenne kérdés. Abszolút nem bántam meg."

3.

"Nekem nincs párom, de több párkapcsolatom volt és kétszer is megházasodtam. Nem lettem volna jó szülő. Néha bánom, hogy nem születtem egy másik életbe. Mivel azokkal a kártyákkal kell játszanom, amit kaptam, úgy érzem, jó döntést hoztam, és azóta se bántam meg."

4.

"26 éves férfi vagyok, aki egy férfivel van kapcsolatban. Lehetett volna gyerekünk, de nem lett. Viszont vannak unokahugaink és unokaöccseink, akikről gondoskodhatunk."

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
cup-3155655_1920.jpg

Menstruációs kehely tabuk nélkül – előnyök, hátrányok, tapasztalatok és szex

A fenntartható menstruáció kérdése egyre többeket foglalkoztat. A menstruációs kehely pedig úgy tűnik, a legjobb megoldás erre a problémára.
Gubán Mária; címlapkép: Pixabay - szmo.hu
2019. szeptember 16.



Egyszer, amikor holland cserediákok voltak a giminkben, és egy lovaskocsi hátulján ülve demonstráltuk nekik, milyen is a vidéki élet itt Magyarországon, kiesett a táskámból egy rózsaszín csomag. A szürke aszfalttal együtt távolodott tőlünk meg a vörösödő fejemtől. Gondolom, később a csatornában végezte, vagy a kisvárosunkhoz közeli erdőben.

Ezzel nincs egyedül.

Előbb-utóbb a Te, gondosan visszacsomagolt tamponod is találkozik majd az enyémmel. Igen, azzal a tíz évvel ezelőttivel.

Fél éve kezdtem el használni a menstruációs kelyhet, többek között azért, hogy elkerüljem az ilyen helyzeteket.

Megkérdeztem 8 lányismerősömet is a motivációikról, hogy miért váltották le a tampont, és az eddigi tapasztalataikról. Mivel nagyon kevés nőgyógyász ajánlja a kelyhet, vagy beszél róla, ezért a lányok is főleg az internetről, feminista Instagram-fiókoktól, és különböző influenszerektől szerezték az értesüléseiket. Nagy részük már legalább 2 éve használja, és egyelőre úgy tűnik, nagyon elégedettek.

Mi az a menstruációs kehely?

Egy rugalmas, kicsi pohár, ami ahelyett, hogy magába szívná a menstruációs vérzést, mint a tampon vagy a betét, összegyűjti és felfogja azt. Antibakteriális orvosi szilikonból készül, nem tapadnak meg rajta kórokozók, és nem vált ki semmiféle reakciót a szervezetben.

A harmincas években találták fel, pont, mint az eldobható tampont.

Leona Chalmer csészéje 1937-ben készült el, majd került kereskedelmi forgalomba az Amerikai Egyesült Államokban. Alapanyaga gumi volt, és a női medenceizmok tartották a helyén mindenféle öv vagy ragasztás nélkül, ami hatalmas újdonságnak számított. Az ötvenes években latexből kezdték készíteni, majd a nyolcvanas években újra felkapták, de 2014-től zajlik az intimkelyhek igazi reneszánsza.

Miért a kehely?

„Kevesebb szemetet akartam termelni, első körben.”

„Rátaláltam egy csomó zero waste-es oldalra Instagramon, addig bele se gondoltam, hogy semmi mást nem csinálunk, csak egy nagy szeméthegyet építünk magunk körül.”

A menstruációs hulladék hatalmas teher a környezetre.

A tamponok és betétek gyakran kerülnek a vízbe, mert lehúzzák őket a wc-n, vagy a talajba, mert elássák őket. Vannak, akik égetés útján szabadulnak meg tőlük, aminek következtében karcinogén anyagokat tartalmazó füst képződik, ez nem csak a légkörre jelent veszélyt, hanem ránk, emberekre is.

Nemcsak maga a betét, vagy a tampon a problémás. A betétek ragadós része polietilént tartalmaz, egyenként és aztán egyben is műanyagba csomagolják őket.

De a tampon pamutból készül! - hangzik az ellenérv. Részben. A pamutrétegeket ugyancsak más szintetikus anyagok tapasztják össze, gyakran klorint és dioxint is tartalmaznak. Sokszor a kihúzó szál is poliészterből vagy polipropilénből készül. (Továbbá a pamut előállítása is rengeteg vizet vesz igénybe.)

Az Organicup adatai szerint

a tamponok és betétek csomagolásaikkal együtt évente több, mint 200.000 tonna hulladékot képeznek.

A londoni szennyvízcsatornákban például már konkrét hegy alakult az ilyen termékekből, és egyéb wc-n lehúzott, oda nem illő hulladékból.

VIDEÓ: szeméthegy a londoni csatornában

Ami számomra kicsit ironikus, hogy sok menstruációs kelyhet lehet gyönyörűen tömör műanyagcsomagolásban kapni. Szóval arra buzdítanék mindenkit, aki intimtölcsérbe invesztálna, hogy olyat vegyen, amit vászonszütyőben tartanak. Érdemes még meggondolni, hogy a tengerentúlról rendelnénk, vagy személyesen szereznénk be valami közelebbi helyről, így megspórolva rengeteg egyéb csomagoló- és üzemanyagot.

Budapesten már gyógyszertárakban és drogériákban is beszerezhető, van, ahol csak 3000 forint.

„Környezettudatos döntés volt, illetve hosszútávon anyagilag is jobban megéri, hiszen lehet, hogy drága eszköz, de a kelyhet csak egyszer kell megvenni.”

Egy doboz tampon (16 db) 799 forintba kerül, de ha gazdaságos döntést szeretnénk hozni, az 56 darabos kiszerelést választjuk, ez 1590 forint. Tehát egy tampon nagyjából 30 forint. Naponta használjunk mondjuk 4-et, mert 3 óránként cseréljük, este pedig inkább a betétet részesítjük előnyben (egy csomag betét, amiben 16 darab van 740 forint – 1 db 46 forint). Ez egy napra 120 forint. Egészítsük ki két betéttel, mert mondjuk otthonra és éjszakára is azt használjuk, hogy kényelmesebb legyen. Ez 92 forint. Naponta tehát olyan 210 forintért menstruálunk. Ez tart olyan 4-5 napig. tehát kb 800-1000 forint. Megismétlődik évente 12-szer, így durván olyan 10.000-12.000 forintot simán elmenstruálunk. Egy cup 3000-9000 forint. Kevesebb, mint egy év alatt visszahozza az árát, és 2-3 évig használható.

Tehát olyan 28.000 forintot spórolhatunk azzal, ha egy kehelybe invesztálunk.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
18530334-0-image-a-41_1568628626918.jpg

„Minél jobban megszégyenítik a kövéreket, annál többen fogynak le” – hangzott el a legnépszerűbb brit reggeli műsorban

A fitneszedzőnő szavaiból hatalmas botrány lett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. szeptember 16.



Az ITV Good Morning Britain című műsorában Danielle Levy úgy vélekedett, hogy kövérnek lenni nemcsak rossz, hanem szégyellnivaló is.

„Éppen ezért ha minél jobban megszégyenítik a kövéreket, annál többen fogják be a szájukat és hagyják abba a túlzott zabálást” – idézte a Daily Mail

A nézők közül persze rengetegen felháborodtak, és többen is a Twitteren próbáltak az edzőnőt helyre tenni.

„Ez nem más, mint mások terrorizálása. A kövérek tudják, hogy kövérek, nem kell őket emlékeztetni erre sértő megjegyzések formájában. Az emberek akkor fogynak, amikor arra készen állnak, pozitív segítségre van szükségük”

– írta egyikük.

„Nem minden ember a túl sok evés miatt kövér. Vannak más körülmények is, amelyek ilyenné teszik őket. Ne mérjünk mindenkit ugyanazzal a mércével” – írt egy másik néző. Többen is emlékeztettek arra, hogy a kövérség összetett probléma, és azzal, hogy nem bántjuk a kövéreket, még nem ünnepeljük állapotukat.

Volt, aki nem kevésbé elegánsan vágott vissza. „Én személy szerint nem szeretem Danni ajkait. Túl sok a botox.”

Egy másik bírálója szerint a hölgy úgy néz ki, mint egy 20-as évekbeli porcelánbaba és kíváncsi lenne, hogy mennyi pálmaolajat használt fel azért, hogy így nézzen ki.

Akadtak olyan hozzászólók is, aki saját tragédiájukról beszéltek: „Egész életemben gúnyoltak, hogy kövér vagyok – sikeresen, hamarosan belehalok az anorexiába. Az ilyen nőket vádolom ezért, mint a gonosz Dannit – a gyűlöletbeszéd öl.”

Egy másik nő pedig arra szólította fel az edzőnőt, hogy inkább adjon hálát a jóistennek, hogy nem tudja, milyen az, amikor egy embernek felborul az anyagcseréje, vagy olyan szteroid-kezelésnek kell alávetnie magát, amitől aztán egész életében szenved.

A fitneszladynek már a műsorban szintén meghívott színész, Christopher Biggins is beszólt, aki szerint a kövérek megszégyenítése sértő és kegyetlen, ebből alakult ki a vita már a képernyőn. Levy azonban nem tágított, kitartott amellett, hogy a túlzott evés egyfajta függőség, ami a kóros elhízáshoz vezet, és a kövérek gúnyolását káros tabunak nevezte.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
vadhus-okologiai-labnyom2.jpg

Milyen hús fogyasztása jár a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal?

Elmagyarázzuk.
Illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2019. szeptember 16.



Ökológiai lábnyom és húsfogyasztás – a két kifejezést gyakran lehet hallani együtt. Azt is, hogy az ökológia lábnyomunk csökkentéséhez az étrendünkben csökkenteni kell a hús mennyiségét, vagy telesen át kell térnünk a húsmentes életmódra.

Létezik olyan típusú húsfogyasztás, ami a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal jár?

Először is: mit nevezünk ökológiai lábnyomnak? Leegyszerűsítve ez annak a föld- és vízterületnek a mérete, amire az adott személynek vagy populációnak az életszínvonala fenntartásához szüksége lenne. Az ökológiai lábnyomot a következők alkotják: a táplálkozáshoz szükséges gabona megtermelésére szolgáló terület, annak a legelőnek a mérete, amely az elfogyasztott hús előállításához nélkülözhetetlen, a fa és papír felhasználásának megfelelő erdőterület, a hal, rák, tengeri herkentyű fogyasztásával arányos tenger/óceán, a lakáshoz szükséges földterület és annak az erdőterületnek a mérete, amely az energiafogyasztással arányos mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges.

A Föld Napja Alapítvány egyik anyaga szerint

egy átlagos európai ember ökológiai lábnyomának 51 százalékát teszik ki az élelmiszerek.

Ebben benne vannak a termőföld, valamint az élelmiszer feldolgozása, elosztása, szállítása és fogyasztás során keletkező szén-dioxidot elnyelő terület. „Míg az élelmiszer-kilométerekből (amíg az élelmiszer a földekről a tányérra kerül) származó szén-dioxid-kibocsátás az élelmiszer-lábnyomnak átlag 3 százalékát teszi ki, addig az állatifehérje-termékek (hal, hús, húskészítmények, tojás) az élelmiszer-lábnyom 48 százalékát adják, főként az állati takarmány termesztésére használt szántóföldek miatt.”

Egy másik probléma a gazdasági és anyagi helyzettel kapcsolatos. A húsfogyasztás ugyanis összefügg az egy főre eső GDP nagyságával.

Ahol növekszik az egy főre jutó GDP, ott növekszik a fogyasztás és megjelenik a túlfogyasztás is. A népes ázsiai országok, többek közt Kína és India lakóinak egyre szélesebb rétege engedheti meg magának a költségesebb életvitelt és a luxuscikknek számító élelmiszereket, így a hagyományos étrendet felválthatja az állati fehérjében gazdagabb étrend

Az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának növekedése és a Föld népességének növekedése hatalmas probléma, emiatt lenne fontos, hogy a növényi étrendje térjünk át, vagy legalább erősen csökkentsük a húsfogyasztás, és amikor húst eszünk, lehetőleg olyat válasszunk, amelynek az előállítása a legkisebb ökológia lábnyommal jár.

Ennek az egyik módja az, hogy a környékről, helyi termelőtől vásárolunk, és nem veszünk olyan húst, illetve húskészítményt, amit messziről szállítottak ide.

Például nem ragaszkodunk a dél-amerikai marhához, akkor sem, ha meg tudjuk fizetni, vagy helyi/hazai halat vásárolunk az egzotikus fagyasztott áru helyett.

Amikor különféle húsok előállítási folyamatait vizsgálták, akkor az az eredmény született, hogy a bárányhús előállítása terheli leginkább a környezetet, mivel például a szarvasmarhához képest arányaiban nézve kevesebb húst adnak, ám a tartásuk és etetésük hasonló mennyiségű üvegházgáz-kibocsátással jár. A második helyen marha áll, mivel, ebből 1 kg előállítása során 27,1 kg szén-dioxid kerül a légkörbe.

A nem kérődző állatok, például a szárnyasok tartása a tenyésztési szakaszban nem terheli meg úgy a környezetet, mint a szarvasmarha tartása, de a szárnyasok nagyüzemi feldolgozása sok energiát és vizet igényel.

Könnyen belátható, hogy a fentiek miatt, ha ez lehetséges és megoldható, érdemes otthon baromfit tartani, természetesen nem üzemi körülmények között, illetve házi, szabad tartású szárnyashús venni, és drasztikusan csökkenteni a nagyüzemi módon előállított szárnyashús mennyiségét az étrendben. A valóban tanyasi módon tartott, szabadon nevelt baromfi húsának az előállítása nagyságrendekkel kisebb ökológiai lábnyommal jár, mint a nagyüzemi tartással nevelt szárnyasoké.

Csökkentsük a vöröshúsok (sertés, marha stb.) fogyasztását, mert ezeknek az állatoknak a táplálása jóval több földterületet és energiát használ, mint a szárnyasoké.

A tenger gyümölcsei és külföldről (akár más földrészekről) ide szállított halak helyett válasszuk a hazai, édesvízi halakat.

Amikor tudunk, vásároljunk a környékről és ellenőrzött forrásból származó vadhúst, mivel egyrészt a vadállatok nyilván nem nagyüzemi körülmények között élnek, másrészt egyes fajok állományát egyébként is gyéríteni szokták.

De az első és legfontosabb lépés az, ha hetente legalább egy, de inkább több húsmentes napot tartunk, emellett pedig növeljük a zöldségek, a gyümölcsök, az olajos magvak és a gabonafélék (de nem a fehérliszt és az abból készült finomított ételek) arányát az étrendünkben.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló Facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x