hirdetés
The-Lion-King_dt1_still_1-1.jpg

Már a látvány miatt megérte - megnéztük Az oroszlánkirályt

A Disney A dzsungel könyve után most elkészítette Az oroszlánkirály élethű feldolgozását is. A filmnek már a gondolata is megosztotta a nézőket, de kollégánknak tetszett.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. július 17.


hirdetés

Még be sem mutatták Az oroszlánkirály fotórealisztikus, számítógéppel animált feldolgozását, az internetet máris elöntötte a fanyalgás. A fanyalgók jobb esetben újságíró kollégák, akik legalább látták az elővetítésen a filmet, rosszabb esetben mezei rajongók, akik még nem is látták, legjobb esetben is csak az előzetesek alapján alakíthatták ki véleményüket.

A magam részéről nem értek egyet a fanyalgókkal.

Jó, persze, egy remake mindig előítéletet ébreszt az emberben. Főleg, ha olyan legendás animációs filmről beszélünk, mint az 1994-es Az oroszlánkirály. Nem titkolom, én is vegyes érzelmekkel ültem be a sajtóvetítésre. Ez a Disney egyik utolsó nagy klasszikusa abból a korból, amikor még eseménynek számított egy-egy új animáció megjelenése a mozikban. Ne feledjük, ekkor még nem voltak mesecsatornák Magyarországon, de másutt sem nagyon (a Cartoon Network 1992. október elején indult), ami pedig a mozit illeti, a Disney egyik konkurenciájának számító DreamWorkst 1994-ben hozták létre, tehát egyidős Az oroszlánkirállyal. A Pixar ugyan létezett, de az első egész estés animációjára (a Toy Storyra) 1995-ig kellett várni.

A Circle of Life véleményem szerint minden idők egyik legjobb filmes betétdala. Ezúttal nem Szulák Andrea, hanem Peller Anna énekelte magyarul. És szégyen vagy sem, az ismerős zenével és a gyönyörű, természetfilmeket idéző képsorokkal tulajdonképpen engem ott és akkor megvettek. Időutazás "on". Azt nem mondhatom, hogy vissza a gyerekkorba, hiszen 94'-ben már 18 voltam. Ezt a készítők is tudják. Mármint nem azt, hogy 94'-ben hány éves voltam, hanem hogy ezzel a kezdéssel nem hibázhattak nagyot. A cikk írása közben olvastam egy interjút a rendezővel, Jon Favreu-val, aki valami nagyon hasonlót mondott:

„Ha meglátom a feljövő napot és meghallom a kezdő zenét, azonnal várakozás ébred bennem.”

Magáról a történetről nincs nagyon mit mondani, hiszen 80-90%-ban megegyezik az eredetivel. Ami persze rögtön felveti a kérdést, hogy akkor mi értelme az egésznek. Számomra a csodálatos látvány az, ami miatt azt mondom, örülök, hogy elkészült ez a változat. Külön tetszik, hogy természetfilmekhez illő türelemmel hagy a rendező egy-egy átkötő jelenetet végigfutni – amikor a Zordon barlangjába tévedő egérkét követjük, vagy amikor a hangyák szorgoskodását figyeljük. Sokan kevesellték az állatok mimikáját. Én erre csak azt tudom mondani, amíg nem olvastam az erre vonatkozó kritikákat, ez eszembe sem jutott. A film nézése alatt egyáltalán nem volt ilyen téren hiányérzetem.

Azt sem lehet mondani, hogy ne lenne más ez a film, mint az eredeti változat. Hiába a szinte azonos történetvezetés és szöveg, az élethű hatású kidolgozásnak van egy furcsa eredménye: a 2019-es változat komolyabbá vált. Bár a rajzfilmben is megvannak ugyanazok az ijesztő és/vagy szomorú pillanatok, az idei animáció mégis képes ezeket eltávolítani tőlünk. Azzal, hogy a 2019-es változatban hús vér(nek tűnő) élőlényekkel történik ugyanaz, sokkal valódibb az élmény, s így a kiváltott érzések is erősebbek. A hiénák például sokkal félelmetesebbek lettek. Bár itt sem nagy IQ-bajnokok, közben azért látszik, hogy mégiscsak erős, félelmetes ragadozókról van szó, akik szemrebbenés nélkül felfalnák Simbát és Nalát. Ugyanakkor szerintem ez megmutatja ennek a technikának a korlátait is:

egy Hófehérke vagy Lilo és Sticht ugyanilyen élethű kivitelben már inkább tűnne horrorfilmnek.

Arról se feledkezzünk meg, hogy eltelt 25 év, vagyis több olyan generáció is felnőtt azóta, akiknek a régi változat már nem alapélmény, sőt, vannak olyanok is, mint az én fiam, akiknek ez lesz „Az” oroszlánkirály.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
hiperkarmaakusztik.jpg

Bérczesi Robi: Szeretek egy szál gitárral játszani

A hiperkarma különleges, akusztikus koncerttel készül a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Erről kérdeztük Bérczesi Robit, a zenekar frontemberét.
Szponzorált tartalom (X) - szmo.hu
2019. augusztus 21.



A hiperkarma igen sűrű évet tudhat maga mögött: év elején jelentette meg ötödik, Napsütötte rész című lemezét, végig turnézták a tavaszt és a fesztiválokat, Bérczesi Robi Artisjus-díjat kapott dalszövegeiért és kiadta az Én meg az Ének című életrajzi regényét is. Most pedig augusztus 24-én egy különleges, akusztikus koncertre is készülnek a Városmajori Szabadtéri Színpadon.

- Idén az ötödik lemezetek, a Napsütötte rész mellett megjelent az életrajzi könyved is, amiben nagyon őszintén meséltél az elmúlt tíz évről. Milyen érzés most, hogy a könyv megírásakor kibeszélted magadból ezeket a dolgokat és kitártad azokat olvasók elé?

- Jó érzés volt kiadni magamból ezeket a dolgokat, így olyan, mintha tiszta lappal új életet kezdenék. Persze, így is maradtak árnyékos részek a történetben, de korántsem annyi, mint régen.

- A Napsütötte rész sokkal éneklősebb, vidámabb, mint az előző lemezek. Te is most már inkább így tekintesz az életre?

- Azért ezek a "vidám" dalok is csak a hiperkarma eddigi stílusához képest vidámak, amúgy komoly témákat feszegetnek ezek is, de valóban jóval felszabadultabban, mint az eddigiek.

- Könnyebben megszólalnak ezek a dalok akusztikus változatban? Hogyan alakítjátok ilyenkor a repertoárt?

- Igen, az új dalok akusztikus változatait jóval könnyebb kidolgozni, mint pl. az Amondóét, amit nem is fogunk előadni ezen a koncerten. Általánosságban véve a 2. és a 3. albumunk az, amelynek a dalai kevésbé adják meg magukat akusztikusban.

- Az utóbbi időben egyre többször hallani téged akusztikus felállásban, az Én meg az Ének 2. kapcsán is. Miben másak számodra ezek a koncertek, mint a megszokott, „hangos” koncertek?

- Szeretek egy szál gitárral játszani, nagyobb szabadságot ad, mint a zenekari felállás, és amióta egy vokálpedált is bevetettem, olyan, mintha külön vokálénekesek is kísérnének.

- Csak hiperkarma számok lesznek, vagy az Én meg az Ének dalaiból is játszotok majd?

- Kizárólag hiperkarma számokból áll a repertoár.

- A hiperkarma 20-ig ez lesz az utolsó budapesti koncertetek. Mivel telik majd számodra az év hátralévő része?

- Új dalokat jelentetünk meg a készülő 6. stúdiólemezünkről, én személy szerint továbbra is egy szál gitározom, és a hiperkarmával is vállaltunk néhány vidéki koncertet. Ezen kívül próbálunk ezerrel az Arénára, ritkán, vagy még soha nem játszott dalokkal, érdekességekkel készülünk.


KÖVESS MINKET:



hirdetés
baratok-kozt-epulet-matyas-kiraly-ter.jpg

Egy korszak lezárul: a Barátok közt 20 év után már késő délután képernyőre kerül

Jó hír viszont, hogy az új részeket a korán és későn tévézők is elcsíphetik.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 21.



Sokak esti rutinja változhat meg némiképp szeptembertől, ugyanis a hamarosan 21 éves születésnapját ünneplő Barátok közt ősztől új időpontokba kerül.

Az 1998. október 16-a óta futó széria az RTL Klub egyik legrégebbi és legnépszerűbb sorozata és indulása óta a főműsoridőben láthatták a nézők, aki pedig lemaradt az aktuális részről, az RTL Magyarország egy másik csatornáján visszanézhette.

Jelenleg 21:10-től látható, azonban az őszi műsorrend nyomán ezentúl más időpontokban találkozhatunk a Mátyás király tér lakóival - adta hírül a SorozatWiki, akik számára az RTL Magyarország Marketing és Kommunikációs Igazgatósága is megerősítette a változás hírét.

Szeptember 2-től késő délután és késő este vár a Barátok közt: a friss részek hétköznap negyed 6 körül, a Híradó előtt kerülnek adásba és negyed 11 körül újra levetítik őket.

A főműsoridőben a Híradó mellett a Fókusz és a Drága örökösök megy majd, a 9-es sávot pedig a csatorna 1-én induló új realityje, a Love Island kapta.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
DBOGI20190820035.jpg

Nagy Feró életműdíjat kapott, a Halott Pénz és Rúzsa Magdi is nyert - átadták a Petőfi Zenei Díjakat

Pápai Joci újabb elismerést zsebelt be Az én apám című dalával, de a Follow The Flow és a Bagossy Brothers Company sem ment haza üres kézzel a Strand Fesztivál nyitónapján megtartott díjátadóról.
MTI, Fotó: Bodnár Boglárka/MTI - szmo.hu
2019. augusztus 21.



Tizenkét kategóriában már a negyedik alkalommal adták át a Petőfi Zenei Díjakat a Zamárdiban tartott Strand Fesztivál nyitónapján kedd este. Több jelöltet a Petőfi Rádió 2018. március 1. és 2019. március 1. között legtöbbet játszott száz magyar dala közül választotta ki egy százfős, elismert zenészekből, producerekből, zenei szerkesztőkből, újságírókból, koncert- és fesztiválszervezőkből álló szakmai grémium.

Az év zenekarára, az év női és férfi előadójára, az év videoklipjére és az év akusztikus koncertjére június 18. és augusztus 12. között szavazhatott a közönség és a szakmai testület. A végeredménybe a szakmai zsűri és a közönség szavazatai 50-50 százalékban számítottak bele.

Az év zenekara a Halott Pénz, az év női előadója Rúzsa Magdi, az év férfi előadója Ákos lett.

Az év videoklipjének a Follow The Flow Nem tudja senki című dalának videoklipjét, az év akusztikus koncertjének pedig a Bagossy Brothers Company tavaly november 5-ei koncertjét választották.

Az életműdíjat Nagy Feró, a Beatrice és az Ős-Bikini frontembere kapta.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
1-21.jpg

Valami nagyon durva történt 20 éve a mozikban - 1999, a filmtörténet legjobb éve

Mátrix, Hatodik érzék, Harcosok klubja, Sztárom a párom. Csak pár cím, hogy elájulj tőle: mindez ugyanakkor készült.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2019. augusztus 22.



Sokunk kedvenc filmjei ebből az évből valók. Olyan különleges volt ugyanis 1999-ben a csillagállás, hogy megdöbbentően sok filmremek született. Nemcsak akkorra elismert alkotók jutottak el a pályájukon egy fontos fordulópontra 1999-ben, hanem elképesztően eredeti elsőfilmek is születtek, melyek rendezői bombaként robbantak be a filmvilágba. Van, aki azóta sem tudta megismételni az akkori sikerét, és van, akinek ez csak egy dobbantó volt további emlékezetes filmjeihez.

Ami különösen érdekes ebben az évben, hogy több hasonló gondolkodású alkotó jelent meg egyszerre, illetve több, hasonló témát feldolgozó, különleges film is készült el, ami nem meglepő: ugyanabban a közhangulatban születtek meg, amikor hasonló problémák foglalkoztathatták az ugyanabban az érában gondolkodókat. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk pár mozit ebből az évből, melyek nélkül a filmművészet nem kérdés, hogy kevesebb lenne.

Hatodik érzék

M. Night Shyamalan harmadik nagyjátékfilmje sok szempontból vágott elébe a trendeknek. Először is egy, nem az intellektusáról ismert népszerű akciósztárt pottyantott a főszerepbe. Bruce Willisről korábban nem tudtuk volna elképzelni, hogy pszichológust játsszon, pláne azt nem, hogy élete legjobb alakítását nyújtsa egy ilyen szerepben. A halottlátó kisfiú, Haley Joel Osment a másik hidegrázósan erős színészi játékot nyújtja, és akkor még nem beszéltünk a remek filmvégi csavarról, amitől jól kikerekedett a szemünk 1999-ben.

Harcosok klubja

Érdemes ezt a filmet pár évenként újranézni, már csak azért is, mert amit Brad Pitt és Edward Norton művel benne, az maga az elszabadult színészi zsenialitás. Aki pedig hagyta őket és a saját elméjét is elszabadulni, az David Fincher volt, aki rögtön a második nagyjátékfilmjével a legmagasabbra repítette magát szakmailag. Ez volt a Hetedik. A Harcosok klubja - SPOILER - egy mentális leépülés pontosan elmesélt története, miközben a fogyasztói társadalom végtelenül keserű kritikája is. Meg még egy csomó minden, ez a film egy külön cikket érdekelne, annyira sűrű a szövete.

Magnólia

Paul Thomas Anderson rendező már második filmjével, a Boogie Nightsszal kitörölhetetlenül beírta magát a múlt század kultúrtörténetébe, míg a Magnóliával feltette a pontot az i-re (bár sokan az előbbit szeretik tőle, a Boogie Nights ugyanis egy popkulturális eposz a pornó születéséről, míg a Magnólia inkább egy nagyszabású tabló, annyi drámával és melodramatikus elemmel, amennyi csak a csövön kifért, és sok szomorú sorsú szereplőjével, akik mind csak arra vágynak, hogy szeressék és elfogadják őket. Minden esélye megvolt rá a Magnóliának, hogy egy giccshalmaz legyen, de nem lett az.

Tágra zárt szemek

Azt beszélik, Stanley Kubrick utolsó filmje volt az utolsó csepp a pohárban Nicole Kidmannek és Tom Cruise-nak, mielőtt végleg szétváltak útjaik. A Tágra zárt szemek ma már egyik olvasatában hátborzongató dokumentum egy súlyos krízist átélő házasságról egy valós színészházasság tragédiájával a háttérben, valamint mozgóképes filozófiai elmélkedés az összetartozásról és megcsalásról, valamint a féltékenységről. Az is tök kísérteties, ahogy Cruise filmbeli figurája belecsöppen egy rejtélyes szektás univerzumba, miközben jól tudjuk, hogy a valóságban a szcientológai egyház vert éket a színész és egymás után két felesége közé is. Persze nemcsak a magánéleti vonulat miatt izgi a film. A késői Kubrick sötét világnézetével egybeforrnak a Tágra zárt szemek nyomasztó, esztétizáló képei és az üzenet: igazából soha nem lehet tiéd a másik, még akkor sem, ha a legközelebb áll hozzád.

A bennfentes

Michael Mann Az utolsó mohikán és a Szemtől szemben után készítette el pályája egyik csúcsdarabját, a főszerepben Al Pacinóval és Russell Crow-val. Utóbbi simán megkaphatta volna az Oscart az igaz történetben nyújtott lefegyverző alakításáért, de nem kapta, mint ahogy 6 további jelölését sem váltotta szoborra A bennfentes. Pedig a dohányipart leleplező, a teher alatt összeroppanó kisember és az őt meginterjúvoló 60 minutes-riporter kálváriája igazi mai sztori volt, mélységgel, katarzissal, gyönyörűen fényképezve. Michael Mann azóta is Oscar-nélkül, a film pedig mementója egy hollywoodi mesterember kiállásának az igazság mellett.

Lapozz a Mátrixért, az Amerikai szépségért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x