hirdetés
55_2-1.jpg

"A munkásosztály él és győzelmet aratott" – május elsejék a szocialista időkben

A szocialista rendszer ikonikus megmozdulása volt a május 1-jei felvonulás. De mi történt például 1957-ben?
Berei Dániel - szmo.hu
2018. május 01.


hirdetés

Május 1-jén, azaz a munka ünnepén a munkásokról, illetve az általuk elért gazdasági és szociális vívmányokról emlékezünk meg - legalábbis ahogy a munkásmozgalom megfogalmazta. Hivatalosan 1890-től ez a munka ünnepe, akkor a Második Internacionálé az 1890-es tüntetések sikeressége nyomán nyilvánította azzá. Az ünnep történetéről ebben a cikkemben hosszabban írtam.

Bár pár kivétellel a világ minden pontján ünneplik és a pályafutását is egy tragikus véget érő chicagói munkástüntetésre való megemlékezésként kezdte, a legnagyobb, legfényesebb és hangosabb ünneplést kétségkívül a Szovjetunióban és a szovjet blokk országaiban tartották. Ezekben az országokban vált a rendszer ikonikus ünnepévé a munka ünnepe, így Magyarországon is hatalmas, több százezer fős felvonulással ünnepeltünk.

Egy tribün előtt vonulva

Az 1917-es oroszországi forradalom után kiépülő proletárdiktatúra felkarolta a munka ünnepét, amit 1927-re a teljes szervezettség jellemzett. Az ünnep alatt a felvonulók egy megadott útvonalon haladtak, elhaladva egy tribün előtt, amin a pártvezetés állt.

“A szovjet típusú felvonulásokon a rendezvényeknek van egy központja, egy tribün, azelőtt kell elvonulni. A résztvevők – nem úgy, mint a mai tüntetéseken – nem azért vonulnak fel, hogy bizonyos szimbolikus terekre eljussanak, vagy hogy megmutassák, hogy milyen sokan vannak, hanem valójában egyfajta társadalmi szemlére sorakoznak fel, és részeivé válnak egy előre megkoreografált látványosságnak, amelyet a hatalom képviselői megtekintenek, mint egy katonai díszszemlét” - írja cikkében Fazekas Zsuzsanna, történész, az ELTE PhD-hallgatója.

Ez a forgatókönyv volt jellemző a magyar május elsejékre is a második világháború után, 1945-től, azzal a különbséggel, hogy a párt és a tömegszervezetek, vállalatok, szövetkezetek szervezett szórakozási lehetőséget nyújtottak a felvonulás után.

Sztálin-szobor, Felvonulási tér

A felvonulás központja a Rákosi-korszakban a Hősök tere volt, az ide felállított tribünhöz három irányból vonult a tömeg, ám itt rendszerint akkora tumultus alakult ki, hogy a pártvezetésben felmerült egy olyan tér ötlete, amit kizárólag az ünnep miatt állítanak fel.

1951-ben aztán a pártvezetés úgy döntött, felállítja Sztálin szobrát a Városliget Gorkij-fasorral, azaz a mai Városligeti fasorral szemben és kialakít egy 85 méter széles, 360 méter hosszú teret a Dózsa György út mellett.

Itt 1953-ban vonult először a tömeg, egészen pontosan az Ajtósi Dürer sor - Hősök tere irányba haladt a felvonulás.

Az ötevenes évek hangulata:

Meghatározott létszámban

Érdekesség, hogy a felvonulásokon előre meghatározott létszámban kellett részt vennie a népnek. Az állampárt meghatározta, hogy fel millió embernek kell az utcán lennie, ezért parancsba adta a Budapesti Pártbizottságnak a toborzást, ami aztán a kerületi pártbizottságok között szétosztotta a feladatot.

A helyi pártszervezetek feleltek azért, hogy a munkahellyel rendelkezők ott legyenek a felvonuláson, míg a tömegszervezetek a nemdolgozókat vitték az utcára. A házfelügyelők gondoskodtak a ház lakóinak mozgosításáról, ahogy a ház kidíszítéséről is. A budapestiek így kerületek szerint vonultak, a molinókért, feliratokért, zászlókért, transzparensekért, és azoknak politikailag helyes tartalmáért, mondanivalójáért a helyi pártszervezetek feleltek.

Mi történt 1957-ben?

Az 1956-os forradalom volt az egyetlen olyan alkalom a Rákosi-korszakban, amikor az emberek nem a párt által elfogadott, szervezett formában mentek utcára, így különösen fontos volt, hogy az 1957. május 1-jei ünnepség hogy sikerül.

Végül több százezer ember ment az utcára, ez pedig a hatalom legitimációját erősítette. Felvonulás ekkor azonban nem volt, helyette Kádár János egy nagygyűlésen mondott beszédet.

Részlet Kádár János 1957. május 1-jei beszédéből:

“Hol van már a gőgös monarchia? Elporladtak már rég azok a munkások is, akik akkor itt tüntettek, de a magyar munkásosztály él, és itt van ma is; az eleink szívében és reményeiben táplált gondolat testet öltött, él, és győzelmet aratott.

"Él és győzelmet aratott a munkáshatalom, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam, a Magyar Népköztársaság! Él, és legyőzhetetlen erővé változott a proletár nemzetköziség eszméje! Viharos 67 év telt el ama 1890-es május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés-földesúri rabság fekete éjszakája, háborúk, forradalmak vörös napja és ellenforradalmak ólomfekete felhői követték egymást. A monarchia, a polgári köztársaság, a proletárdiktatúra, a horthysta-ellenforradalom, a felszabadulás, a proletárdiktatúrát megvalósító Magyar Népköztársaság, az 1956 októberi ellenforradalmi támadás és utána a forradalmi ellentámadás - viharos sor ez, elvtársak.”

A teljes beszédet ide kattintva elolvashatod.

1989-ig minden a régiben

1958-tól visszaállt a régi rendszer és a tribün előtt való felvonulás minden év május 1-jén. Érdekes módon ez az ünnep a rendszerváltás után is megmaradt. Bár ma már tribünről, felvonulásról és a pártot méltató transzparensekről szó sincs, a május 1-je megmaradt ünnepnapnak.

Felvonulás a 70-es években:

“Míg a május elsejei felvonulások egyértelműen a szovjet típusú szocialista rendszerek velejárói voltak, addig különös módon az 1945 után újonnan bevezetett ünnepek közül egyedül május 1. maradt meg a rendszerváltás után is, talán éppen azért, mert egyedüli szocialista ünnepként tömegeket mozgatott meg, a felvonulások utáni szórakozás pedig szintén a része volt. 2004-ben az egykori szocialista blokk országai szimbolikusan éppen május elsején csatlakoztak az Európai Unióhoz – korábbi közös, nemzetközi ünnepük továbbra is közös és nemzetközi maradt, még ha az uniós csatlakozás ünneplése nem is olyan látványos, mint amilyenek a szocialista május elsejék voltak” - indokolja meg cikkében Fazekas Zsuzsanna, miért maradhatott máig ünnep május 1-je.

Felvonulás a 80-as években:

Képek forrása: Fortepan


KÖVESS MINKET:





hirdetés
csernobil.jpg

Mégsem haltak meg heteken belül a csernobili önfeláldozó búvárok?

A legenda szerint már a merülés után nem sokkal sugárbetegség végzett velük. Utánajártunk, mi lehet az igazság.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 27.



Az HBO Csernobil sorozatában egy pár snitt erejéig nyomon követhettük a három hős búvár akcióját is, akik szembenézve a halállal, önként vállalták, hogy leeresztik az olvadó mag alatti medencét.

Láthattuk, ahogy térdig gázolnak a radioaktív vízben, velük izgultunk, miközben a vaksötétben tönkrementek lámpáik, és együtt örültünk, amikor a küldetést sikeresen teljesítve kijutottak a felszínre.

A sorozat egyelőre nem tért ki rá, de vajon mi lett a búvárokkal?

A legenda szerint - amelyet korábban mi is megírtunk -, már a merülést követő hetekben meghaltak sugárbetegségben.

Egy kutatás azonban ellentmond ennek a verziónak.

Lávaszerű massza az alagsorban

Az első robbanás után tíz nappal egy még komolyabb fenyegetéssel szembesültek a csernobili atomerőműnél. A tűz megfékezésére használt agyag, homok és bór lávaszerű anyaggá változott, ami felgyűlt a reaktormag körül. A massza elkezdte átégetni magát az alatta található vízzel teli medencéig. Ha eljutott volna odáig, akkor a keletkező gőz és az abból képződő radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.

Annak érdekében, hogy megakadályozzák a robbanást, le kellett engedni a reaktor alatti medencében felgyűlt vizet. Ám az alagsor, így a szelepek is víz alatt voltak.

A csernobili „öngyilkossági csapat” népszerű legendája

Az események legnépszerűbb (és valószínűleg kitalált) változata öngyilkos búvárokról szól. E szerint egy katona és két csernobili mérnök önként jelentkezett, és bátran búvár ruhát öltve alámerült a radioaktív vízbe. A lámpáik használhatatlanná váltak a sugárzástól, ám a csapat a sötétben is sikeresen véghez vitte a feladatot. Sikerült megtalálniuk a zárószelepet és kinyitniuk a kapukat, hogy a víz távozzon.

A búvárok tudták, hogy az alagsorban nagyon nagy a sugárzás. A feletteseik megígérték nekik, hogy ha meghalnak, gondoskodni fognak a családjaikról. Tudták, hogy nagy eséllyel öngyilkos küldetésre mennek.

A történet ezen változata szerint, mire elhagyták a medencét, a búvárok már szenvedtek a sugárbetegség hatásaitól, és mindannyian heteken belül meghaltak.

A három csernobili búvár legendájáról mi is írtunk. Erről a verzióról ITT olvashatsz részletesen.

Mi történt valójában?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kadar-janos-1986.jpg

Kádár Jánost sugárvédelmi egység őrizte a Csernobil utáni május 1-jén a tribünön

A politikus legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 14.



„Mindent tudtunk, de a lakosságnak nem mondhattunk semmit a csernobili katasztrófáról. Azért május 1-jén a sugárvédelmi szakemberek ott álltak a tribün mellett, hogy jelentsenek Marjainak, mi a helyzet” – mondta a halála előtt a Hetek munkatársának adott utolsó interjúban Lakatos Ernő, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.

Kádár János legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.

Lakatos maga Londonban értesült a robbanásról, amikor Kínából hazajövet repülőgépüket brit rendőrök fogták közre, és félrevontatták. Mint kiderült, éppen Csernobil felett haladtak át, így azonnal sugármentesíteni kellett a magyar küldöttség gépét.

Itthon nem csak sugárszintet mérték folyamatosan, hanem a lakosság közhangulatát is.

A Hetek megszerezte a Tömegkommunikációs Kutatóközpont bizalmas felméréseit, amelyet csak a kommunista párt legfelső vezetői olvashattak. Eszerint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 47 százaléka elismerte, hogy külföldi rádióadókból tájékozódott a csernobili eseményekről. De

a teljes lakosság 55 százaléka is úgy vélte, hogy egyáltalán nem volt megfelelő a hivatalos magyar tájékoztatás.

Az adatok megerősítik, hogy a csernobili atombaleset nyomán a tömegtájékoztatás olyan hitelvesztést szenvedett el, amit a párt kommunikátorai már nem tudtak helyrehozni. A rendszerváltás 30 évvel ezelőtti ikonikus eseményeihez – köztük Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-ai újratemetéséhez – vezető úton a csernobili robbanás törte át a hallgatás és dezinformáció falát.

További exkluzív részleteket, és Lakatos Ernő utolsó interjúját a Hetek pénteken megjelent számában olvashatsz.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kodaly-cimkep.jpg

Kodály Zoltán szerelmei: először egy 19 évvel idősebb, majd egy 58 évvel fiatalabb nőt vett feleségül

A magyar zenei nevelés fő alakja mindkét esetben rendkívül odaadó férjnek bizonyult.
Kovács-Tóth Noémi írása, képek: Wikipedia - szmo.hu
2019. június 13.



Kodály Zoltán (1882-1967) korának egyik legelismertebb zenei szakembere volt, akinek tudását és módszertanát máig hasznosítják a zeneiskolákban. A háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, pedagógus és népzenekutató – aki az MTA tagja, majd elnöke is volt – ezeken felül a szerető társ szerepében is helytállt. Ugyanakkor eléggé széles skálán mozgott az ízlése a hölgyek terén.

Elsőként – az eredetileg Schlesinger néven született – Sándor Emma (1863-1958) csavarta el a fejét, aki egy jómódú család több nyelven beszélő, tehetségesen zongorázó, éneklő és zenét szerző leánya volt. Fiatalon hozzáment egy pesti kereskedőhöz, otthonuk a zenei elit szalonjának számított. Dohnányi Ernő és Bartók Béla után Kodály Zoltán is segítette Emma zenei fejlődését. Bartók és Kodály nála találkozott először, majd mindketten belehabarodtak a híresen intelligens és humoros asszonyba, utóbbi esetben ráadásul viszonzásra lelt a vonzalom.

A 23 éves Kodályt nem tántorították el olyan apróságok, mint hogy Emma férjezett volt, ráadásul nála 19 évvel idősebb, valamint távol állt a klasszikus szépségideáltól is.

Úgyhogy némi felfordulást és formaságot követően 1910-ben, 28 évesen elvette feleségül az akkor 47 éves szerelmét, aki élete végéig hű társa maradt.

Kodály Zoltánnénak nem kellett szégyenkeznie hírneves ura mellett, mivel maga is tehetséges műfordítónak, illetve zeneszerzőnek bizonyult. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta, zongora-szerzeményeivel pedig Londonban és Párizsban egyaránt díjat nyert. Híres zeneszerzők tisztelték és szerették, többen neki ajánlották elkészült műveiket. Emma ugyanakkor lemondott a saját karrierről, inkább férjét segítette egész életében, például kottákat másolt és népdalokat gyűjtött a munkájához, valamint német átiratokat készített balladákhoz és nótákhoz.

Zoltán és Emma imádták egymást, mindig együtt töltötték a szabadidejüket, ahogyan a nemzetközi hangversenykörutakra is közösen utaztak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
A_Mengele_lany02.jpg

Aki legyőzte Mengelét – a négy koncentrációs tábort túlélő magyar lány igaz története

A szlovákiai magyar nő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 05.



„A színtiszta pokol volt, amit emberek teremtettek más emberek számára itt a földön” – így jellemzi Auschwitz-Birkenaut Viola Stern Fischer, a négy koncentrációs tábort túlélő, szlovákiai magyar nő. A történelmi könyvek rideg vonalasságán az első mondattal túllépő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth zsurnaliszta írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel. Viola, korábbi nevén Ibolya az egyike volt azon keveseknek, akik túlélték a haláltábor rettegett orvosának embertelen kísérleteit.

Mengele-lány voltam. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett viselniük a kísérleteit. Egyike a keveseknek, akik ezt túlélték.

És talán az egyetlen, aki legyőzte – a doktor és a csapata olyasmiket művelt velem, hogy valójában soha nem részesülhettem volna az élet legnagyobb ajándékában: nem tarthattam volna a kezemben a saját gyermekemet. Kétszer győztem le őket, két csodálatos lányom van” – ezzel a gondolattal kezdi visszaemlékezését a Stern Rózsa Ibolyaként született Viola Fischerová az Animus Kiadó által gondozott regényben.

Az idős hölgy hetven évvel a történtek után tér vissza emlékeihez, és úgy adja át a második világháború előtt, alatt és után történteket, ahogy az emlékezetében megmaradtak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x