hirdetés
divat_szocializmus_ck.jpg

Lódenkabát, mackó és otthonka - így divatoztunk a szocializmus alatt

Aki átélte ezt az időszakot, még jól emlékszik a konfekcióipar silány minőségű egyendarabjaira, az iskolában is viselt mackónadrágokra, iskolaköpenyekre, az idősebb asszonyok otthonkáira, és a munkás szakik fején pompázó micisapkákra.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: 1959. Fortepan/Németh Tamás - szmo.hu
2019. szeptember 19.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

A háború utáni divat

1945 után az emberek többsége a háború előtti ruhatárát használta - már ami megmaradt belőle. Falun még hordták a hagyományos viseletet, a nők a fejkendőt, a többrétegű szoknyát, a férfiak pedig maradtak a csizmanadrág, kalap viselésénél. A falusi nők alsóruházatában a negyvenes években sok helyen még újdonságot jelentett, és egyáltalán nem volt elterjedt a bugyi viselete. Az újítások közé tartozott az is, hogy kezdett visszaszorulni a mezítláb járás, és a nők csizma helyett félcipőt kezdtek hordani, ami a pamutharisnya viseletének elterjedésével járt.

Az elhasználódott ruhák pótlására keveset költöttek, mert a meglévő ruhát igyekeztek nagyon megkímélni. Még jó ideig divat falun, hogy a férjhez menő lányokat ellátják kelengyével, akik ekkor megkapták szinte az egész életükre szóló ruhatárukat.

Falusi emberek 1955. Fortepan

1945-46-ban a legnagyobb probléma az áruhiány: a női lapok kedvelt rovatai az élet újrakezdésének gondjaival foglalkoztak. Tanácsokat adtak a hiánycikkek - élelmiszer, ruházat, ablaküveg - pótlásához, ugyanakkor már 1945 őszén olvashatóak voltak a párizsi divattal foglalkozó rövid írások. A lapok kisebb változtatásokkal a háború előtti szokásokat népszerűsítették, és tanácsokat adtak arra vonatkozóan, hogy az igényes nő miként öltözködjön a napszaknak megfelelően. Még volt délelőtti és délutáni, valamint esti ruha is.

A háború előtti illemszabályok is tovább éltek: illetlen viselkedésnek tartották a családtagok előtt lenge öltözékben mutatkozni, de kihívónak találták a túlságosan mély dekoltázst és a nagyon rövid szoknyát is. A hivatalnokoktól elvárás volt, hogy öltönyben és nyakkendőben jelenjenek meg a munkahelyükön. Ez a szabály azonban már a negyvenes évektől érvényét vesztette, amikor is a "nép egyszerű fiaitól származó" politikusok egyre gyakrabban jelentek meg nyakkendő nélküli kihajtott nyakú ingben, jelezve a "dolgozó tömegekkel" való azonosulásukat.

Munkások 1954. Fortepan

A munkásnők öltözködését a jövedelmi lehetőségeik erősen behatárolták, a divat követése, a divatlapok vásárlása nem volt rájuk jellemző. A ruhatáruk viszonylag szűkös volt, rendszerint egy-két váltás egyszerű szoknya-blúz kombinációból, néhány készruhából ált. A kisgyerekek haját elöl kakastaréjba fésülték, és nagy szalagcsokorral díszítették. A fiúk nyáron kantáros rövid-, télen hosszú nadrágot hordtak, és megkövetelték tőlük, hogy vigyázzanak a ruhájukra. Falun az asszonyok gyakran azon versengtek, ki tudja "szebben járatni" a gyerekét.

A dolgozó emberek divatja

Az 1948-as fordulat után éles váltás következett a divatban is. A "dolgozó nők" igényeinek kielégítésére már nem volt szükség divatszalonokra, egyediségre, szépségre. Az új jelszavak: praktikum, egyszerűség, puritanizmus, uniformizálódás. A divatlapok már nem az egyedi ízlést dicsérték, hanem a konfekcióipar tízezres darabszámban gyártott - rendkívül gyenge minőségű - sorozattermékeit. Ezek a ruhadarabok ráadásul rosszul szabottak, unalmasak, konzervatívak voltak, hiszen a nyugati "kapitalista divat" utánzása ideológiai bűnnek számított. Tehát következetek az elszürkülés évei. Politikai elvárássá vált, hogy a külső megjelenésben is kifejezésre jusson a régi, polgári világgal való szakítás. Ezekben az években mindenki egyforma overallt, munkásruhát, micisapkát, lódenkabátot vagy egyszerű vászonruhát hordott.

A közel egyformán öltözködő tömegben már nem lehetett megkülönböztetni a ruházata alapján senkit. A ruházkodás már nem jelölte senkinek a társadalmi pozícióját. Elvetendő kispolgári szokásnak minősítették a lakkcipő, a kalap és a nyakkendő viseletét, a női ruhákon a fodrot, a mélyebb dekoltázst, az ékszereket, bizsut, sőt még a rúzs, a körömlakk és a smink használatát is. A kor divatideálja a munkás férfi és nő viselete. A ruhák kiválasztásánál az olcsóság és a beszerezhetőség vált meghatározó szemponttá. A választék borzasztóan beszűkült, és folyamatos volt az áruhiány. Az öltözködésben a divat volt az utolsó szempont a választásnál: az emberek azt vették meg, ami éppen kapható volt, és örültek, ha egyáltalán hozzájutottak egy-egy ruhadarabhoz.

Corvin Áruház 1953. Fortepan

A városi férfiak öltözködésének tipikus darabjai a zöld vagy szürke lódenkabát, a micisapka, a nők többsége pedig kartonruhát, szoknyát és flanelblúzt viselt. Az 50-es években továbbra is rendeztek divatbemutatókat, ahol a konfekcióipar termékeit reklámozták. A Ruhaipari Tervező Vállalat kollekcióit nagyüzemekben, ipari városokban mutatták be a dolgozó nőknek, miközben a kifutón pózoló modellek felett Rákosi és Sztálin képei függtek.

A Kádár-korszak divatja

Az 1956-os forradalom utáni fordulatot a divat világában is jól nyomon tudjuk követni. A puritánság, mint kötelező öltözködési ideál fokozatosan veszített a jelentőségéből, a nőiesség, az egyéniség vállalása egyre kevésbé minősült politikai kérdésnek. A lapokban ismét megjelentek az öltözködéssel, divattal foglalkozó rovatok, és már részletes tudósítások jelentek meg a párizsi, londoni divatbemutatókról. A változást jelzi az is, hogy az ötvenes évek második felétől a divatbemutatók a gyárakból átkerültek egy-egy település elegánsabb szállodájába, ahol már nem a munkás nők, hanem a korabeli városi elit nézte végig a legújabb ruhák bemutatóját.

Fortepan

Az újítást a beat nemzedék hozza öltözködés terén: a fiúk hosszú hajat és farmert viselnek, ami gyakran váltja ki a rend éber őreinek a figyelmét. Előfordult, hogy a hosszú hajú fiúkat a rendőrök nyíratták meg. A lányok a szoknya hosszának csökkentésével lázadnak, virágkorát éli az alig combközépig érő miniszoknya. A 60-70-es évek fordulóján jelent meg a trapéznadrág, amihez mindkét nem tagjai vastag talpú lábbeliket viseltek. Ekkor kezdődött a farmer kultusza is, amit csak nagy nehézségek árán, kezdetben kéz alól, külföldről vagy a piacokon (Ecseri, Teleki) lehetett beszerezni, és így igazi presztízs ruhadarabbá vált.

A 70-es évek második felében elkezdődött a hazai farmergyártás (Trapper farmer), de a márkás farmerek iránti igényeket így sem lehetett kielégíteni. Nagyon keresettek voltak a Cooper, a Wrangler, a Super Riffle márkák, igazán menőnek az számított, aki be tudott szerezni legalább egy ilyen darabot. A hazai kereskedelem pedig mindenféle akciókkal igyekezett a hazai Trappert reklámozni. 1980 márciusában például a Skála Coop szövetkezeti áruházakban Trapper-heteket rendeztek.

Divatbemutató 1961. Fortepan

Az iskolások hétköznapi viselete a mackónadrág, póló, kötött pulóver vagy "mackófölső "volt, a nyakba pedig a legtöbb iskolában kötelező volt felkötni a kisdobosok vagy úttörők kék, piros nyakkendőjét. A diákok elmaradhatatlan egyendarabja volt a nejlonból készült kék iskolaköpeny is. Az ünnepségeken a kisdobos és úttörő egyenruha volt kötelező: fehér, katonás szabású egyening, a vállpántba fűzhető síppal, sötét nadrág vagy szoknya, a derékra csatolható egyenövvel. És persze az elmaradhatatlan kék vagy piros nyakkendő.

A hatvanas években az áruhiány csökkent, az öltözködés színvonala már az egyes családok jövedelmi helyzetétől függött.

Fortepan

Fiatalok 1977. Fortepan

Falun a hagyományos viselet elhagyása az 50-es évek végétől tömegessé vált. A hagyományos viselet készítéséhez szükséges alapanyagok eltűntek a boltokból, és a 25 év alatti fiatalok szinte kivétel nélkül konfekcióruhát hordtak. Az idősebb generáció ragaszkodott még élete végéig a hagyományos viselethez, a középkorúak viszont lassanként letették a népviseletet. Megszokottá vált falun is a lányok nadrágviselete, bár azért "megszólta a falu" azokat, akik elsőként hordtak miniszoknyát vagy trapéznadrágot, ami "se nem szoknya, se nem nadrág, itt a falun csak a sarat törli fel vele".

A gyönyörű népviselet helyett a falusi asszonyok tréningnadrágot, kötött blúzt és különféle színekben, mintákban pompázó nejlon otthonkát kezdtek hordani, bár a fej befedésének szokása még sokáig megmaradt, és a templomokban még évtizedekig lehetett látni fejkendős asszonyokat. A férfiak új, hétköznapi viseletének részévé vált a kopott, munkába már nem hordott munkaruha, ami alá olcsó pamutinget vettek, illetve nagy népszerűségnek örvendett a zöld színű katonai gyakorlóruha is.

Mackó és otthonka. Fortepan

A fiatalok ünnepnapokon világos és mintás anyagú öltönyt viseltek, amihez műbőr kabátot öltöttek. Divatba jöttek a hegyes orrú, kissé magasított sarkú cipők. A 60-as évek fiataljainak jellemző öltözete a bő szárú pantalló, a mintás ing, a magas nyakú garbó és a színes, műszálas pulóver.

Az igényes vonalvezetésű, kivitelezésű, a hazai és nemzetközi divatbemutatókon nagy sikerrel szereplő ruhadarabok a magyar üzletekbe már csak elvétve jutottak el. Az ekkori divatbemutatók színhelyei már a főváros legelegánsabb szállodái, ahol a párt, a kormány, a külkereskedelmi vállalatok és textilgyárak vezetői vettek részt.

Divatbemutató 1982. Fortepan

A 70-es évek divatjának változását jól jelzi, hogy míg 1971-ben farmerban, hosszú hajjal tilos volt belépni a Budai Ifjúsági Park területére, addig 5-10 évvel később már az lett volna mulatságos, ha valaki öltönyben és nyakkendőben akart volna részt venni egy rockkoncerten.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.

KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
szkita-1140x641.jpg

Kislányát ölelő nőt találtak a régészek egy soroksári sírban

A nő bordái között pedig egy háromélű szkíta nyílvesszőt, jó eséllyel az végezhetett vele.
Kép: Budapesti Történeti Múzeum - szmo.hu
2019. október 14.



Kislányát ölelő nőt találtak a régészek egy soroksári sírban - írja a 24.hu hozzátéve, hogy a szakemberek szerint az asszonnyal valószínűleg nyílvessző végzett, a gyerek halálának oka ismeretlen.

Dr. Felföldi Szabolcs régészt a portálnak elmondta: a szkíták kemény harcosok voltak, ők honosítottak meg a térségben olyan nagy horderejű újításokat, mint például a vas újszerű megmunkálása vagy a kerámiakorongolás.

Az M0-s építéséhez kapcsolódóan a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai egy szkíta temető feltárásán dolgoztak Soroksár határában, itt bukkantak a sírra, amiben anya és gyermeke feküdt.

A nőt felhúzott lábakkal találták, karjai közt pedig egy 7-8 év körüli gyereket, mint később kiderült, egy kislányt tartott, és egyelőre nem lehet biztosan állítani, hogy saját gyermeke volt.

A szakemberek végül eredeti helyzetben szedték fel a sírt, vagyis annak bolygatása nélkül emelték ki a leletegyüttest, ami ma is ugyanabban a helyzetben látható a múzeumban, ahogy másfél évezrede eltemették.

A nő bordái között egy háromélű szkíta nyílvesszőt találtak, jó eséllyel az végezhetett vele.

A gyerek halálának okáról egyelőre semmit nem lehet tudni, annyi azonban biztos, hogy ugyanabban az időpontban temették el őket.


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
szovjet-taborokba-kerult-magyar-hadifogylok-azonosito-kartonja-mti-foto-1000x667.jpg

Végre kiderülhet, hol haltak meg a szovjet táborokba került magyar hadifoglyok

Magyarország megkapja 600 ezer, a második világháborúban hadifogságba került magyar azonosító kartonját, amelyből akár az is kiderülhet, hol temették el őket.
MTI, fotó: MTI/Illyés Tibor - szmo.hu
2019. október 14.



Az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság megállapodása értelmében Magyarország megkapja hatszázezer, a második világháborúban szovjet táborokba került magyar fogoly azonosító kartonját - jelentette be Andrej Juraszov, az Orosz Levéltári Ügynökség (Roszarchiv) helyettes vezetője, az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság orosz társelnöke hétfőn Budapesten, az Országházban.

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke köszöntőjében elmondta,

a második világháború alatt 600 ezer magyar került szovjet hadifogságba. Róluk, majd később a málenkij robotra elhurcoltakról sem volt szabad beszélni sem Magyarországon, sem a Szovjetunióban.

A rendszerváltozások, politikai átrendeződések következtében új alapokra helyeződtek a magyar-orosz kapcsolatok. Ennek szimbolikus eseménye volt, amikor előbb Mihail Gorbacsov, majd később Borisz Jelcin Oroszország nevében - a magyar parlament épületében - bocsánatot kért az 1956-os forradalom eltiprásáért.

1992-ben, majd 1998-ban részben hozzáférhetővé váltak a magyar hadifoglyokra vonatkozó oroszországi iratok. 2017-ben új lendülettel folytatódott a feltárás, és most mérföldkőhöz érkezett az orosz-magyar levéltári vegyesbizottság munkája.

A legnagyobb mennyiségű irat átadása történik, a teljes orosz nyilvántartás elérhetővé válik a magyar kutatók, majd feldolgozás után az érdeklődők számára is.

Az Országgyűlés alelnöke szerint minden remény megvan arra, hogy az első nagyszabású projekt után újabbak következzenek, bizonyítva, szakmai alapokon a közelmúlt más, vitatott dokumentumai is feltárhatóak, bemutathatóak.

Mint mondta, az ilyen tudományos munkák nem csak a két ország közötti párbeszédet segítik, hanem a magyar társadalom "információs kárpótlását" is. Fontos, hogy mindenki tanuljon a kollektív emlékezetté összeálló egyéni életutakból, hogy az elődeink által elkövetett hibák ne ismétlődhessenek meg - mondta Latorcai János.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
alsonemedi_ck.jpg

Megszöktek a szerelmesek, hogy együtt lehessenek - hepienddel végződő Rómeó és Júlia-történet a szocializmusban

A 60-as években az alsónémedi fiatalokat a szüleik akarták elszakítani egymástól. A Nők Lapja végigkísérte a történetüket és az évek során beszámolt a fiatal szerelmesek életéről és - egy véletlennek köszönhetően - a fiúk is mesél a családról.
Tóth Eszter Zsófia írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban, Címkép: alsónémedi utcarészlet/www.alsonemedi.hu - szmo.hu
2019. október 11.



A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

A szerelem mindent legyőző és házassághoz vezető erejéről például a következő cikket olvashatjuk a Nők Lapjában 1964-ből. Alsónémedin nem lehettek egymáséi a szerelmesek, mert a szülők eltiltották őket. A fiú és a lány gyermekkoruk óta ismerték egymást, szembeszomszédok voltak. A Kádár-korszak elején ilyesmi még előfordulhatott.

Az alsónémedi Romeó és Júlia esetét a Nők Lapja a modernitás és az elmaradottság ellentétére építette, ugyanis a fiú és a lány családját olyan értékek állították egymással szembe, amelyeket a szocialista időszak hivatalos értékrendjében elvetendőnek tartottak. Mindkét család módosnak számított a községben, a fiatalok eltiltásában tehát vélhetően a szülők eltérő életfelfogása játszhatott közre. A lány szülei azzal vádolták a fiú apját, hogy iszákos, míg a fiú szülei a lány anyját azzal, hogy zsarnokoskodó természet és nagyon vallásos, gyakran járt templomba – s ez utóbbi nem számított jó pontnak a korban.

A fiú családjában három testvér volt, rajta kívül két lány. A lánynak egy öccse volt.

A fiú szüleit a párttitkár úgy jellemezte, mint akik szintén hívők, azonban modernebb gondolkodásúak, nem járnak templomba. Azonban a cikk szerint győztek az érzelmek, a 15 éves lányt megszöktette a fiú a szomszéd faluban, Kerekegyházán lakó nagybátyjához. Motorral ment a lány elé a gimnáziumhoz Ócsára, úgy szöktette meg. Gyermekük Kerekegyházán született.

Majd visszatértek, és a fiú szüleihez költöztek. A lány édesanyja azonban az újságíró közvetítési kísérlete ellenére sem békélt meg annak választottjával. A Nők Lapja írása a szocialista intézményrendszert atyáskodó szerepben mutatja, ugyanis fiatalok a megoldhatatlannak látszó családi konfliktusban egy állami szervhez, a dabasi járási tanácshoz fordultak segítségért: arra kérték a tisztviselőket, segítsenek nekik összeházasodni annak ellenére, hogy a lány még nem volt nagykorú, és a szülei nem egyeztek bele a házasságkötésbe.

A dabasi járási tanács támogatta is a házasodási szándékot, azonban a Pest megyei tanács ezt megfellebbezte, és a lányt felszólították arra, hogy térjen vissza a szülői házba, különben a pomázi ifjúságvédelmi intézetben fogják elhelyezni.

A Nők Lapjában 1965 augusztusában visszatértek a történetre. A cikk folytatásában az újságíró azt hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a döntéssel, a szerelem erejére és arra hivatkozott, hogy a fiatalok öt hónapja boldogan élnek együtt, ezért ez az állami beavatkozás káros lenne számukra. Közel egy évvel később a szerző visszautazott a helyszínre, és ismét kíváncsian kérdezősködni kezdett, mi lett a szerelmespár sorsa.

Végül nem kellett a lánynak ifjúságvédelmi intézetbe mennie, tanácsi engedéllyel összeházasodhattak, és megszületett első gyermekük is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
janos-vitez-1000x583.jpg

Ki volt valójában János vitéz?

Két meggyőző elmélet is létezik, miszerint az ismert mesehős valódi élettörténet alapján született. Vajon a pápamentő vagy a jenki huszár ihlette Petőfit?
Kovács-Tóth Noémi, fotók: Wikipédia - szmo.hu
2019. október 15.



A magyar irodalom egyik alapműve Petőfi Sándor 1844-es elbeszélő költeménye, a János vitéz. A verses népmese Kukorica Jancsiról szól, aki – Iluska iránt érzett szerelme miatt – először minden elveszít, végül azonban elnyeri méltó jutalmát. Két elmélet is kering azzal kapcsolatban, hogy János vitéz alakja egy létező személy köré lett kanyarintva.

Horváth N. János, aki saját kabátjával mentette meg a pápát

Az egyik verzió szerint az ihletadó karakter Horváth Nepomuki János volt. A ráckevei temetőben tényként vésték rá az egyik síremlékre: „Itt nyugszik Horváth Nepomuki János … aki nem más, mint Petőfi Sándor megálmodott mesehőse: János vitéz.”

A jobbágyból lett huszárkapitány 1774-ben született Ráckevén, akkor még Piringer János néven. Igen hasonló életutat járt be, mint a költemény hőse, kezdve az elárvulást követő gonosz nevelőszülőtől a Juliska nevű mostohatestvér-szerelmén át a sikeres háborús szolgálatig.

Úgy jutott hírnévhez és egyre magasabb rangokhoz, hogy a francia forradalom és a jakobinus mozgalom ellen I. Ferenc császár katonákat toborzott. A marengói csatában (a mesebeli Taljánországgal, azaz Olaszországgal egybecsengve) elnyerte az Ezüst Vitézségi Érmet, miután testével védett meg egy tábornokot. Később már alhadnagyként kapott ki a győri csatában, amely a napóleoni háborúk egyetlen magyar területen lezajlott harca volt. Horváth gyorsan lépdelt előre a ranglétrán, hamarosan kapitányként parancsolt egy egész huszárszázadnak, és ekkortájt egy ezredben szolgált a fiatal Széchenyi Istvánnal.

A kapitány életének sorsfordító eseménye annak volt köszönhető, hogy VII. Pius pápa komoly összetűzésbe került Napóleonnal, ám miután a francia hadvezér csillaga leáldozóban volt, kénytelen volt visszaadni a pápa jogait 1814-ben. Ekkor megbízták az osztrák–francia határ mentén szolgáló Horváth N. János lovasszázadát, hogy kísérje vissza az Alpokon keresztül a pápát egészen Rómáig. A kétnapos megterhelő utazást a 72 éves pápa nem viselte túl jól, dideregve fázott a hintóban. János ezt látva saját köpönyegét és mentéjét terítette az alvó egyházfőre, amely gesztust meg is örökítették egy falfestményen, a vatikáni könyvtár folyosóján. A diplomáciai üggyé vált küldetés végeztével a kapitány rengeteg kitüntetést kapott, többek közt a pápa által adományozható legmagasabb rangot is, a Krisztus-rend csillagot. Később Nepomukit őrnaggyá léptették elő, és a bécsi udvarban szolgált testőrként a császár mellett.

Miután 22 év katonai szolgálat után leszerelt, első dolga volt, hogy felkeresse gyermekkori szerelmét, Juliskát. Beletörődéssel fogadta, hogy szíve hölgye rég férjhez ment és gyermeket szült.

Végrendeletében jelképesen Juliskára hagyta Krisztus-rend csillagát (amely mára a székesfehérvári egyházmegyei gyűjtemény része), szerelme fiára pedig az ezüstsarkantyús csizmát. Végül szülőföldjén, Ráckevén vásárolt házat, és ott élt haláláig, 1847-ig, azaz három évvel élte túl a János vitéz elkészültét.

De Petőfi hogyan szerezhetett tudomást ennek az embernek a létezéséről? A kulcsfigura a ráckevei születésű Ács Károly joghallgató, aki mély barátságot ápolt a – szintén Kecskeméten jogot tanuló – Jókai Mórral.

Jókai mutatta be Petőfinek osztálytársát, aki regélt neki földijéről, a Ráckevén híressé vált huszárkapitányról.

A helyi Árpád Múzeumban sok dokumentum olvasható a témában, a főtéren pedig János vitéz szobra állít emléket a vélt vagy valós kapcsolatnak.

Fabricy Kováts Mihály, az amerikai függetlenségi háború magyar legendája

Él egy másik alternatív elképzelés is János vitéz valódi kilétét illetően. A Budapesti Műszaki Egyetem egykori professzora, Kováts László Dezső rengeteget kutatott a témában, hogy bebizonyítsa: a mesebeli huszár igazából Fabricy Kováts Mihály, az amerikai függetlenségi háború magyar hőse volt.

Amerikában ’Johann Michael Kováts de Fabricy’ közismert híresség – akiről Washingtonban teret neveztek el, lovas szobrot állítottak az emlékére, és halálához nemzeti ünnepnap kötődik –, ugyanakkor Magyarországon szinte senki nem hallott még róla.

A 18. század elején, Karcagon született férfi életéről pedig még Antall József is írt egy cikket az Élet és Tudományban. A professzor ezt a cikket olvasva ébredt rá arra, hogy mennyi életrajzi párhuzam fedezhető fel Fabricy Kováts Mihály és János vitéz között.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!