hirdetés
divat_szocializmus_ck.jpg

Lódenkabát, mackó és otthonka - így divatoztunk a szocializmus alatt

Aki átélte ezt az időszakot, még jól emlékszik a konfekcióipar silány minőségű egyendarabjaira, az iskolában is viselt mackónadrágokra, iskolaköpenyekre, az idősebb asszonyok otthonkáira, és a munkás szakik fején pompázó micisapkákra.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: 1959. Fortepan/Németh Tamás - szmo.hu
2019. szeptember 19.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

A háború utáni divat

1945 után az emberek többsége a háború előtti ruhatárát használta - már ami megmaradt belőle. Falun még hordták a hagyományos viseletet, a nők a fejkendőt, a többrétegű szoknyát, a férfiak pedig maradtak a csizmanadrág, kalap viselésénél. A falusi nők alsóruházatában a negyvenes években sok helyen még újdonságot jelentett, és egyáltalán nem volt elterjedt a bugyi viselete. Az újítások közé tartozott az is, hogy kezdett visszaszorulni a mezítláb járás, és a nők csizma helyett félcipőt kezdtek hordani, ami a pamutharisnya viseletének elterjedésével járt.

Az elhasználódott ruhák pótlására keveset költöttek, mert a meglévő ruhát igyekeztek nagyon megkímélni. Még jó ideig divat falun, hogy a férjhez menő lányokat ellátják kelengyével, akik ekkor megkapták szinte az egész életükre szóló ruhatárukat.

Falusi emberek 1955. Fortepan

1945-46-ban a legnagyobb probléma az áruhiány: a női lapok kedvelt rovatai az élet újrakezdésének gondjaival foglalkoztak. Tanácsokat adtak a hiánycikkek - élelmiszer, ruházat, ablaküveg - pótlásához, ugyanakkor már 1945 őszén olvashatóak voltak a párizsi divattal foglalkozó rövid írások. A lapok kisebb változtatásokkal a háború előtti szokásokat népszerűsítették, és tanácsokat adtak arra vonatkozóan, hogy az igényes nő miként öltözködjön a napszaknak megfelelően. Még volt délelőtti és délutáni, valamint esti ruha is.

hirdetés

A háború előtti illemszabályok is tovább éltek: illetlen viselkedésnek tartották a családtagok előtt lenge öltözékben mutatkozni, de kihívónak találták a túlságosan mély dekoltázst és a nagyon rövid szoknyát is. A hivatalnokoktól elvárás volt, hogy öltönyben és nyakkendőben jelenjenek meg a munkahelyükön. Ez a szabály azonban már a negyvenes évektől érvényét vesztette, amikor is a "nép egyszerű fiaitól származó" politikusok egyre gyakrabban jelentek meg nyakkendő nélküli kihajtott nyakú ingben, jelezve a "dolgozó tömegekkel" való azonosulásukat.

Munkások 1954. Fortepan

A munkásnők öltözködését a jövedelmi lehetőségeik erősen behatárolták, a divat követése, a divatlapok vásárlása nem volt rájuk jellemző. A ruhatáruk viszonylag szűkös volt, rendszerint egy-két váltás egyszerű szoknya-blúz kombinációból, néhány készruhából ált. A kisgyerekek haját elöl kakastaréjba fésülték, és nagy szalagcsokorral díszítették. A fiúk nyáron kantáros rövid-, télen hosszú nadrágot hordtak, és megkövetelték tőlük, hogy vigyázzanak a ruhájukra. Falun az asszonyok gyakran azon versengtek, ki tudja "szebben járatni" a gyerekét.

A dolgozó emberek divatja

Az 1948-as fordulat után éles váltás következett a divatban is. A "dolgozó nők" igényeinek kielégítésére már nem volt szükség divatszalonokra, egyediségre, szépségre. Az új jelszavak: praktikum, egyszerűség, puritanizmus, uniformizálódás. A divatlapok már nem az egyedi ízlést dicsérték, hanem a konfekcióipar tízezres darabszámban gyártott - rendkívül gyenge minőségű - sorozattermékeit. Ezek a ruhadarabok ráadásul rosszul szabottak, unalmasak, konzervatívak voltak, hiszen a nyugati "kapitalista divat" utánzása ideológiai bűnnek számított. Tehát következetek az elszürkülés évei. Politikai elvárássá vált, hogy a külső megjelenésben is kifejezésre jusson a régi, polgári világgal való szakítás. Ezekben az években mindenki egyforma overallt, munkásruhát, micisapkát, lódenkabátot vagy egyszerű vászonruhát hordott.

A közel egyformán öltözködő tömegben már nem lehetett megkülönböztetni a ruházata alapján senkit. A ruházkodás már nem jelölte senkinek a társadalmi pozícióját. Elvetendő kispolgári szokásnak minősítették a lakkcipő, a kalap és a nyakkendő viseletét, a női ruhákon a fodrot, a mélyebb dekoltázst, az ékszereket, bizsut, sőt még a rúzs, a körömlakk és a smink használatát is. A kor divatideálja a munkás férfi és nő viselete. A ruhák kiválasztásánál az olcsóság és a beszerezhetőség vált meghatározó szemponttá. A választék borzasztóan beszűkült, és folyamatos volt az áruhiány. Az öltözködésben a divat volt az utolsó szempont a választásnál: az emberek azt vették meg, ami éppen kapható volt, és örültek, ha egyáltalán hozzájutottak egy-egy ruhadarabhoz.

Corvin Áruház 1953. Fortepan

A városi férfiak öltözködésének tipikus darabjai a zöld vagy szürke lódenkabát, a micisapka, a nők többsége pedig kartonruhát, szoknyát és flanelblúzt viselt. Az 50-es években továbbra is rendeztek divatbemutatókat, ahol a konfekcióipar termékeit reklámozták. A Ruhaipari Tervező Vállalat kollekcióit nagyüzemekben, ipari városokban mutatták be a dolgozó nőknek, miközben a kifutón pózoló modellek felett Rákosi és Sztálin képei függtek.

A Kádár-korszak divatja

Az 1956-os forradalom utáni fordulatot a divat világában is jól nyomon tudjuk követni. A puritánság, mint kötelező öltözködési ideál fokozatosan veszített a jelentőségéből, a nőiesség, az egyéniség vállalása egyre kevésbé minősült politikai kérdésnek. A lapokban ismét megjelentek az öltözködéssel, divattal foglalkozó rovatok, és már részletes tudósítások jelentek meg a párizsi, londoni divatbemutatókról. A változást jelzi az is, hogy az ötvenes évek második felétől a divatbemutatók a gyárakból átkerültek egy-egy település elegánsabb szállodájába, ahol már nem a munkás nők, hanem a korabeli városi elit nézte végig a legújabb ruhák bemutatóját.

Fortepan

Az újítást a beat nemzedék hozza öltözködés terén: a fiúk hosszú hajat és farmert viselnek, ami gyakran váltja ki a rend éber őreinek a figyelmét. Előfordult, hogy a hosszú hajú fiúkat a rendőrök nyíratták meg. A lányok a szoknya hosszának csökkentésével lázadnak, virágkorát éli az alig combközépig érő miniszoknya. A 60-70-es évek fordulóján jelent meg a trapéznadrág, amihez mindkét nem tagjai vastag talpú lábbeliket viseltek. Ekkor kezdődött a farmer kultusza is, amit csak nagy nehézségek árán, kezdetben kéz alól, külföldről vagy a piacokon (Ecseri, Teleki) lehetett beszerezni, és így igazi presztízs ruhadarabbá vált.

A 70-es évek második felében elkezdődött a hazai farmergyártás (Trapper farmer), de a márkás farmerek iránti igényeket így sem lehetett kielégíteni. Nagyon keresettek voltak a Cooper, a Wrangler, a Super Riffle márkák, igazán menőnek az számított, aki be tudott szerezni legalább egy ilyen darabot. A hazai kereskedelem pedig mindenféle akciókkal igyekezett a hazai Trappert reklámozni. 1980 márciusában például a Skála Coop szövetkezeti áruházakban Trapper-heteket rendeztek.

Divatbemutató 1961. Fortepan

Az iskolások hétköznapi viselete a mackónadrág, póló, kötött pulóver vagy "mackófölső "volt, a nyakba pedig a legtöbb iskolában kötelező volt felkötni a kisdobosok vagy úttörők kék, piros nyakkendőjét. A diákok elmaradhatatlan egyendarabja volt a nejlonból készült kék iskolaköpeny is. Az ünnepségeken a kisdobos és úttörő egyenruha volt kötelező: fehér, katonás szabású egyening, a vállpántba fűzhető síppal, sötét nadrág vagy szoknya, a derékra csatolható egyenövvel. És persze az elmaradhatatlan kék vagy piros nyakkendő.

A hatvanas években az áruhiány csökkent, az öltözködés színvonala már az egyes családok jövedelmi helyzetétől függött.

Fortepan

Fiatalok 1977. Fortepan

Falun a hagyományos viselet elhagyása az 50-es évek végétől tömegessé vált. A hagyományos viselet készítéséhez szükséges alapanyagok eltűntek a boltokból, és a 25 év alatti fiatalok szinte kivétel nélkül konfekcióruhát hordtak. Az idősebb generáció ragaszkodott még élete végéig a hagyományos viselethez, a középkorúak viszont lassanként letették a népviseletet. Megszokottá vált falun is a lányok nadrágviselete, bár azért "megszólta a falu" azokat, akik elsőként hordtak miniszoknyát vagy trapéznadrágot, ami "se nem szoknya, se nem nadrág, itt a falun csak a sarat törli fel vele".

A gyönyörű népviselet helyett a falusi asszonyok tréningnadrágot, kötött blúzt és különféle színekben, mintákban pompázó nejlon otthonkát kezdtek hordani, bár a fej befedésének szokása még sokáig megmaradt, és a templomokban még évtizedekig lehetett látni fejkendős asszonyokat. A férfiak új, hétköznapi viseletének részévé vált a kopott, munkába már nem hordott munkaruha, ami alá olcsó pamutinget vettek, illetve nagy népszerűségnek örvendett a zöld színű katonai gyakorlóruha is.

Mackó és otthonka. Fortepan

A fiatalok ünnepnapokon világos és mintás anyagú öltönyt viseltek, amihez műbőr kabátot öltöttek. Divatba jöttek a hegyes orrú, kissé magasított sarkú cipők. A 60-as évek fiataljainak jellemző öltözete a bő szárú pantalló, a mintás ing, a magas nyakú garbó és a színes, műszálas pulóver.

Az igényes vonalvezetésű, kivitelezésű, a hazai és nemzetközi divatbemutatókon nagy sikerrel szereplő ruhadarabok a magyar üzletekbe már csak elvétve jutottak el. Az ekkori divatbemutatók színhelyei már a főváros legelegánsabb szállodái, ahol a párt, a kormány, a külkereskedelmi vállalatok és textilgyárak vezetői vettek részt.

Divatbemutató 1982. Fortepan

A 70-es évek divatjának változását jól jelzi, hogy míg 1971-ben farmerban, hosszú hajjal tilos volt belépni a Budai Ifjúsági Park területére, addig 5-10 évvel később már az lett volna mulatságos, ha valaki öltönyben és nyakkendőben akart volna részt venni egy rockkoncerten.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
karora_ck.jpg

Ezekkel a karórákkal menőztek, akik a 70-es években születtek

Az NDK-s mutatós órák mellett természetesen a klasszikus japán és egyéb kvarcórák, amelyek az ébresztéshez különböző zenéket játszottak le.
Forrás: Játékmúzeum blog - szmo.hu
2020. november 16.


hirdetés

Egy virtuális Játékmúzeum azoknak, akik kedvelik a nosztalgiát és érdeklődnek a 60-as, 70-es vagy 80-as évek régi játékai iránt.

Már megszokhattátok, hogy időről-időre olyan nosztalgikus témákkal is igyekszem foglalkozni a blogon, ami nem feltétlenül a játékokkal kapcsolatos, viszont a gyerekkorunkat mindenképpen meghatározta.

Ilyen téma volt a televíziós műsorokkal foglalkozó sorozat, a zenékkel, reklámokkal, újságokkal foglalkozó sorozat is.

A mai téma egy kicsit furcsának tűnhet egy mai fiatal számára, de úgy gondoltam érdemes egy bejegyzést szentelni az órákra is.

Az órákra, amelyek akkoriban nem egyszerű időmérő eszközök voltak számunkra, hanem sokkal inkább vágyott tárgyak, sőt sok esetben státusszimbólumok is.

Aki a 70-es, 80-as években volt gyerek, azok számára ismerős lesz a ma bemutatásra kerülő órák többsége, hiszen egészen biztosan volt valamelyik haverunknak, osztálytársunknak vagy esetleg nekünk is ilyen óránk. Vágjunk is bele a nosztalgiázásba!

hirdetés

1.

Aki a 70-es években született az elsőként a mutatós karórákkal találkozott. Ebből általában a szovjet gyártóknak köszönhetően voltak gyerekeknek készült karórák is. A gyakoribb az egyszerű számokkal ellátott számlappal készült változatok voltak, de természetesen beszerezhetőek voltak különböző rajzokkal díszített változatok is.

Ezek még felhúzósak voltak, így minden reggel vagy este a tulajdonosnak akkurátusan fel kellett azt húznia, hogy ne hagyja cserben az órája.

2.

Még mindig a felhúzós karórák világánál tartunk, amikor a sokkal vagányabb Miki Egeres karórát mutatom meg nektek. Ez már valamivel komolyabbnak számított az én gyerekkoromban mint a szovjet kisórák, de ez nem a véletlen műve volt.

Miki egér kezei voltak a mutatók, amelyek az éppen aktuális időt mutatták. Mindig nagy csodálattal néztük azt, akinek ilyen órája volt, hiszen valószínűleg valami nyugati rokontól kapta. Itthon az ilyesmi akkoriban elérhetetlen kincs volt. Manapság néha feltűnik egy-egy ilyen óra valamelyik aukciós oldalon, de általában elég gyorsan talál új gazdára.

3.

A képen egy NDK-ban gyártott karórát láthattok, ami maga volt akkoriban a megtestesült vagányság. Az órát a Ruhla készítette és kicsit nagyzolósan Ruhla Digital volt a neve. Természetesen ez nem digitális óra volt, hanem még mindig a felhúzós szerkezettel ellátott szokásos karóra.

A különlegességét a számlap jelentette, amin egy mezőben az órát, míg a másik mezőben a percet tudtuk leolvasni. Több színben is gyártották és ilyen bizony még nálunk is volt a családban, mégpedig a bátyámnak.

4.

A kvarcórák forradalma lényegében ezzel a stílussal vette kezdetét. Ezek az órák már valóban kvarcórák voltak és elemmel működtek. Itt már nem kellett vesződnünk a felhúzással, mindössze arra kellett figyelmet fordítani, hogy az elem ne merüljün le.

Az első daraboknál még csak akkor vált láthatóvá a számlap, ha a tulajdonos megnyomott egy gombot, de ekkor tündöklő piros színben láthattuk a számokat. Az elemek ezekben az órákban nem húzták túlságosan sokáig, de ez senkit nem zavart akkoriban, mint ahogy az sem, hogy tűző napsütésben szinte lehetetlen volt leolvasni a pontos időt.

5.

És elérkeztünk ahhoz az órához, amire mindenki nagyon jól emlékszik. Ezek voltak a klasszikus kvarcórák, amelyek az ébresztéshez különböző zenéket játszottak le.

Ilyen órákat a legnagyobb gyártóktól kezdve a legkisebb távol-keleti cégek is készítettek, így találkozhattunk a Casio mellett mondjuk Montana, Piratron, Kessel márkájú órákkal is. Tanáraink gyűlölték ezeket az órákat, amelyek gyakran zavarták meg a tanítást - nem is teljesen véletlenül.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
csonka_janos-1.jpg

Hat magyar zseni, aki megváltoztatta az autók történelmét

Henry Ford, Ferdinand Porsche és a Bentley fivérek – az autóipar úttörőinek nevét máig őrzik az általuk alapított gyárak. Kevesebben tudják, hogy az iparág fejlődéséhez magyar származású mérnökök is döntően hozzájárultak.
HISTORY, Fotók: Wikimedia Commons - szmo.hu
2020. november 27.


hirdetés

A HISTORY televíziócsatorna új sorozata – Autók, amelyek megváltoztatták a világot – két rivális német mérnökkel kezdődik. Az autók felemelkedésének első mérföldköve az volt, amikor Karl Benz és Gottlieb Daimler a belső égésű motor megalkotásával lerakta az alapjait az egyéni mobilitás forradalmának.

A következő epizódok elemzik az autózás történelmét meghatározó társadalmi és technológiai folyamatokat. Ebben a történetben magyar származású mérnökök is fontos szerepet játszottak. Noha a HISTORY sorozata nem rájuk koncentrál, érdemes áttekinteni az autóipar legfontosabb magyar pionírjait.

A karburátor születése

Az első benzinmotoroknál még felületi porlasztást alkalmazták, így csak hozzávetőlegesen sikerült jó benzin-levegő keveréket előállítani az égéstérben. Ezt a problémát hidalta a Ganz gyár két munkatársa, Bánki Donát és Csonka János műegyetemi professzor találmánya, a porlasztó, vagyis a karburátor. Ötletét a legenda szerint egy körúti virágáruslány adta, aki kézi vízporlasztóval locsolta a virágokat. Hogy ez igaz-e, nem tudjuk. Mindenesetre a találmánnyal a benzinmotor megbízhatóan működő erőgép lett. A szabadalmi kérelmet 1893-ban adták meg, mintegy fél évvel megelőzve a német Wilhelm Maybachot.

Csonka János

Mint Makó Detroittól

hirdetés

A szegény makói parasztcsaládba született Galamb József már az iskolapadban elhatározta, hogy autókkal akar foglalkozni. Előbb ösztöndíjjal Németországba került, majd összespórolt pénzéből Amerikába utazott, hogy megtekinthesse az 1904-es St. Louis-i világkiállítást. Ezután Detroitban telepedett le, ahol felfigyelt rá Henry Ford. A Fordnál – többek között a szintén magyar Eugene Farkassal – Galamb vetette papírra a T-modell terveit. Az első futószalagon gyártott jármű igazi népautó lett, húsz év alatt 15 milliót adtak el belőle. A tervezés során Galamb több újítást is bevetett, az ő találmánya volt például a bolygóműves sebességváltó.

Galamb József

Az áramvonalak atyja

Az első autók szögletes, lovas kocsira emlékeztető karosszériával készültek. Az aerodinamika tudományát egy monarchiabéli mérnök hozta be az autóiparba. Járay Pál magyar zsidó családban született Bécsben, Prágában tanult, majd a híres Zeppelin gyárban léghajókat tervezett. Az I. világháború után felépítette a világ akkori legnagyobb szélcsatornáját, majd a gépkocsik felé fordult. Svájcban telepedett le, ahol megnyitotta karosszéria-tervező irodáját. Bevezette az „áramvonalas autó” fogalmát, elveit egyre több autógyár kezdte alkalmazni az Auditól a Bugattiig, a Mercedestől a Maybachig. Az igazi sikert a Tatra márka hozta meg számára, amely még a ’60-as években is gyártott Járay-karosszériával autókat.

Járay Pál

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
pixa-dohany.jpg

Eltűnt illatok nyomában – a pestisjárvány elleni védekezésre használt illatoktól a dohány illatáig minden „történelmi szagot” össze akarnak gyűjteni

Elmúlt korok európai illatainak enciklopédiáját akarja létrehozni egy nemzetközi kutatócsoport.
MTI, fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. november 20.


hirdetés

Az Odeuropa elnevezésű nemzetközi projekten brit és más európai tudósok, történészek és mesterségesintelligencia-szakértők dolgoznak. A 2,8 millió euróval támogatott kutatás az egykor ismerős, de mára már eltűnt illatok azonosítását, ha szükséges újrateremtését tűzte ki célul. Az illattárba a 16. századtól a 20. század elejéig gyűjtik az aromákat.

"Amint belemélyedünk az 1500-as évektől Európában megjelent nyomtatott szövegekbe, rengeteg utalást és leírást találunk bennük a különböző szagokról, a vallással kapcsolatos illatokról, például a tömjénről, vagy akár a dohány illatáról"

- mondta el William Tullett, a cambridge-i Anglia Ruskin Egyetem tudósa, az Odeuropa kutatócsoport tagja, a 18. századi Anglia illatairól készült könyv szerzője.

A hároméves projekt januárban induló első lépéseként olyan mesterséges intelligenciát akarnak kifejleszteni, amely segít a hét nyelven írt történelmi szövegek áttekintésében, valamint a szagok és azok kontextusának leírásában és a képeken ábrázolt illatokkal kapcsolatos részletek észlelésében.

hirdetés

Az összegyűjtött információkat az európai illatok online enciklopédiájának létrehozásához használják fel. Ebben megtalálhatóak majd bizonyos szagok, de rávilágítanak különleges szagokhoz kapcsolódó érzelmekre és helyszínekre is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kolera_bp_ck1.jpg

Zavargások voltak, amikor kemény lezárásokat vezettek be kolera idején 200 évvel ezelőtt

A XIX. századi kolera idején Pesten meglepően szigorú intézkedéseket hoztak a járvány megfékezésére.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2020. november 07.


hirdetés

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

„Szabad Kir. Pest városa egésség fenntartására ügyelő Bizottsága” 1831. július 12-én „Életrendszabásokban” hozta a város lakosainak tudomására, hogy mindennapi életükben mit kell szem előtt tartani a „keleti bélgörcs” vírusának elkerülése érdekében.

Ekkor már az ország határait kordonokkal lezárták és „vesztegelő házakat” állítottak fel. A hatósági szabályozás és útmutató megjelenése elött az ország főorvosa, Lenhossék Mihály Ignác (a nagyhírű orvosdinasztia első tagja) „Rövid Oktatásban” írta meg, hogy miképpen előzhető meg vagy kezelendő a betegség. Kortársa, Patzek Károly felvilágosító céllal írt egy füzetecskét e tárgyban, mondván, hogy „a’ félig ismert bajtól való rettegés mindig nagyobb és veszedelmesebb…”

Lenhossek Mihály Ignác orvosdoktor portréja az "Emlékkönyv a Budapesti Királyi magyar Tudomány Egyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről című könyvből"; jelzete a Budapest Gyűjteményben: B 378/16

hirdetés

Báró Mednyánszky Alajos, Buda és Pest városának királyi biztosa a járvány idején. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye, 277. o.

A „napkeleti epekorság” július 14-én kopogtatott be a város ajtaján: a Ferencvárosban halt meg egy fuvaros, aki a Tisza környékéről tért vissza. Ekkor már egy hónap telt el azóta, hogy az első megbetegedést jelentették Ugocsa megyéből, s a járvány rohamosan terjedni kezdett az országban. Július 5-től Buda és Pest városának élén királyi biztos, báró Mednyánszky Alajos irányította a járvány elleni védekezést. A Duna vonalánál lezáratta a két várost, a hajóhíd megnyitásával felfüggesztette közöttük a közlekedést.

Intézkedése súlyos zavargásokat váltott ki, amiben a vidékre hazakészülő diákság játszotta a vezető szerepet. A törve-zúzva vonuló tömeg többek között tiszteletét tette a Széna (Kálvin) téren, látványos nyomokat hagyva maga után a Két pisztolyhoz és a Két oroszlánhoz címzett vendéglőnél. A lázongók egy ideig a kivezényelt katonasággal is szembeszálltak, a sortüzeknek halálos áldozatai is voltak.

A rendelkezések a tisztaságra vonatkoztak elsősorban, de a törvényeket megszegőkre "apelláta nélkül" halálbüntetés várt

Pest városa az 1831. évi összeírás szerint - a katonaság nélkül - 65.494 főt számlált, Budán nagyjából 30.000-en éltek. A testvérvárosokban összesen 4300-an fertőződtek meg, és 2370-en estek áldozatul a kolerának. A megbetegedettek és a halottak aránya a lakosság számához viszonyítva közel azonos mértékű mindkét közösségben. A járvány szeptemberben és októberben érte el csúcspontját, a következő év április végén csendesedett el, bár szórványos esetek még 1833-ban is előfordultak Magyarországon.

A cikk elején említett "Életrendszabások, mellyek a' szabad Királyi Pest városa' Lakosainak közönségesen ajánltatnak" című nyomtatványt teljes terjedelmében elérhetővé tettük itt.

Az 1831-es kolerazárlat elleni zavargások egyik színhelye, a Széna (ma (Kálvin) tér az 1840-es években. Újházy Ferenc ifjúkori emlékei alapján festette 1900-ban. (Fotóreprodukció, az eredeti elveszett.) A református templomtól balra a Rottenbiller-ház, mellette a Soroksári (mai Ráday) utca jobb oldalán az egykori Két Oroszlánhoz címzett fogadó áll. A festmény bal szélén a Két pisztoly vendéglő cégére látszik.

Lapozz a továbbiakért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!