hirdetés
gazgycim.jpg

Lehangoló a világ egykor legmodernebb gázgyára

Bejártuk a ma már teljesen kihalt óbudai gyárat, ahol a fénykorban naponta 1200 tonna szénből félmillió köbméter gázt állítottak elő.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. február 01.


hirdetés

Az Óbudai Gázgyár a városrész (sőt, egész Budapest) egyik legemblematikusabb épületegyüttese. A sorsa mégis mostohán alakult: miután a '80-as évek közepén bezárták, majdnem harminc évig hagyták pusztulni, az emberek többsége ezért csak romhalmazként ismeri. Pedig ha tudnák, mekkora élet zajlott itt a múltban... Ebbe kaphattunk betekintést a Budapest Beyond nagy sikerrel futó sétáján.

A főváros első légszeszgyára a 19. század közepén épült fel, méghozzá elég központi helyen, a mai II. János Pál pápa téren. Később három másik is követte, de a fogyasztási igény még nagyobb ütemben növekedett, így a városvezetés 1908-ban úgy határozott, egy minden addiginál nagyobb új létesítményt hoznak létre.

Ennek helyszíne nem véletlenül Óbuda lett: a terület akkoriban még a semmi közepén volt, így biztonsági szempontból is megfelelt, hiszen a város sűrűbben lakott részein nem akartak kockáztatni egy esetleges balesetet. Az 1913-ig tartó építkezés során viszont messze nem csak a gyárat húzták fel, körülötte egész kisvárost alakítottak ki a dolgozók és családtagjaik számára.

gazgy13

Lent: gyári életkép 1949-ből (forrás: Fortepan)

gazgy_fpGázgyári munkásnak lenni igazi főnyereménynek számított: a jól fizető, biztos állás mellé tágas és összkomfortos lakás is járt alacsony bérleti díjjal, többnyire közvetlen kertkapcsolattal. A lakótelepen külön óvodát, sportpályát és báltermet is építettek.

Utóbbiban havi rendszerességgel megrendezték a mai szemmel kissé furcsa nevű "gázos bált", ahol elmosódott a határvonal az egyszerű dolgozók és a vezető káderek között. Az épület később művelődési házként funkcionált, a korszak legmenőbb zenekarai léptek fel az Illéstől a Karthagón át az Omegáig.

Persze közel sem jutott itt mindenkinek hely, hiszen a fénykorban 3000-nél is többen dolgoztak a gyárban. Közülük körülbelül kétszázan élhettek a lakótelepen, többségük a mai napig sem költözött el. A különleges, békebeli hangulatú házakat így manapság legnagyobbrészt nyugdíjasok lakják, továbbra is bérlőként.

A fentieken túl az is bizonyítja, mennyire megbecsülték őket, hogy a világháború alatt egész Budapesten egyedül nekik engedélyezték az állattartást. Nem csoda, hiszen ha éhen haltak volna, annak a gáz nélkül maradó fővárosi lakosság issza meg a levét.

gazgy9

gazgy10

gazgy11

A vezér villája

A "mezei" munkástelep mellett a cég vezetői számára egy még nagyobb kényelmi faktorral rendelkező tisztviselőtelepet is létrehoztak. Itt már valódi villák sorakoztak, minimum három szobával, de a vezérigazgató rezidenciája egyenesen ötszobás volt és saját hajóállomás is tartozott hozzá.

Ahhoz képest, mennyire rendezett a környezet, maga a gyárterület sajnos továbbra is lehangoló állapotban van. Rengeteg az omladozó és balesetveszélyes épület, hiába bontottak le sokat az elmúlt időszakban (például két bagatell méretű, alig 100 ezer köbméteres gáztartályt). Emiatt csak szigorú feltételek mellett, kísérővel lehet belépni, a kapuban 24 órás őrség működik.

Azért akadnak biztató jelek: a generátorházat például a szomszédos Graphisoft-park tulajdonosa, Bojár Gábor vásárolta meg és újíttatta fel puszta szenvedélyből.

Itt található a lenyűgöző, 800(!) lóerős dízelgenerátor, ami a gyár áramellátásáért felelt. Sőt, a háború idején egész Óbuda innen kapta az áramot, ingyen. A monumentális szerkezetet némi karbantartás után elvileg akár most is újra lehetne indítani.

gazgy1

Fotók innentől a végéig: Nagy Szabolcs (még több képért KATT IDE)

gazgy2

gazgy3

Az ikonikus tornyok (három kátrány- és egy víztorony) szintén átestek egy állagmegóvó felújításon a közelmúltban, ennek köszönhetően most már biztonságosan látogathatóak. Fantasztikus élmény belépni a hatalmas terekbe, ahol a hétköznapi mércével felfoghatatlan mennyiségű vizet és kátrányt tárolták. Utóbbi egyébként a gázgyártás mellékterméke volt, útépítések alapanyagán kívül remek szigetelőként is funkcionál.

Az egyelőre még csak tervszinten létező elképzelés szerint

a tornyokban kulturális központot alakítanának ki, ahol múzeumok, éttermek és kávézók is helyet kapnának.

Felesleges részletezni, mennyire menő lenne, a megvalósítás ugyanakkor a távoli jövőbe vész. A helyzetet az erősen szennyezett talaj is súlyosbítja, mindenekelőtt ezzel kellene valamit kezdeni. Valamint a fűtéssel, mivel ez a jelenlegi feltételek mellett napi félmillió forintot emésztene fel.

gazgy4

gazgy5

gazgy6

Ha viszont megvalósulna a projekt, egyvalamivel biztosan nem lenne gond: a közlekedéssel. Hiába a perifériás helyszín, egycsapásra be lehetne kötni a vérkeringésbe, mivel a komplexum közvetlenül a Duna partján található. A belváros hajóval alig 20-25 perc alatt elérhető innen, a Graphisoft dolgozói közül többen már most is így járnak munkába.

A Gázgyár csillaga a '70-es évek környékén kezdett leáldozni. Beütött az energiaválság, egyre nehezebb volt jó minőségű szénhez jutni, ráadásul az addigi gyártási technikát elavulttá tevő földgáz is rohamosan terjedt. Végül 1984-ben döntöttek a végleges bezárás mellett. Érdekesség, hogy a már rendbe hozott egykori irodaépületekben ma többek között az International Business School, illetve a Playboy szerkesztősége működik.

gazgy7

gazgy8

A Budapest Beyond gázgyári sétája legközelebb február 7-én, majd február 21-én indul. A részvételi díj előzetes online fizetés esetén 3150 forint, az élmény és a közben elhangzó rengeteg érdekes sztori bőven megér ennyit. További részleteket ezen a honlapon és Facebook-oldalon találtok.

Ha kedvet kaptál a túrához, oszd meg a cikket!


KÖVESS MINKET:





hirdetés
csernobil.jpg

Mégsem haltak meg heteken belül a csernobili önfeláldozó búvárok?

A legenda szerint már a merülés után nem sokkal sugárbetegség végzett velük. Utánajártunk, mi lehet az igazság.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 27.



Az HBO Csernobil sorozatában egy pár snitt erejéig nyomon követhettük a három hős búvár akcióját is, akik szembenézve a halállal, önként vállalták, hogy leeresztik az olvadó mag alatti medencét.

Láthattuk, ahogy térdig gázolnak a radioaktív vízben, velük izgultunk, miközben a vaksötétben tönkrementek lámpáik, és együtt örültünk, amikor a küldetést sikeresen teljesítve kijutottak a felszínre.

A sorozat egyelőre nem tért ki rá, de vajon mi lett a búvárokkal?

A legenda szerint - amelyet korábban mi is megírtunk -, már a merülést követő hetekben meghaltak sugárbetegségben.

Egy kutatás azonban ellentmond ennek a verziónak.

Lávaszerű massza az alagsorban

Az első robbanás után tíz nappal egy még komolyabb fenyegetéssel szembesültek a csernobili atomerőműnél. A tűz megfékezésére használt agyag, homok és bór lávaszerű anyaggá változott, ami felgyűlt a reaktormag körül. A massza elkezdte átégetni magát az alatta található vízzel teli medencéig. Ha eljutott volna odáig, akkor a keletkező gőz és az abból képződő radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.

Annak érdekében, hogy megakadályozzák a robbanást, le kellett engedni a reaktor alatti medencében felgyűlt vizet. Ám az alagsor, így a szelepek is víz alatt voltak.

A csernobili „öngyilkossági csapat” népszerű legendája

Az események legnépszerűbb (és valószínűleg kitalált) változata öngyilkos búvárokról szól. E szerint egy katona és két csernobili mérnök önként jelentkezett, és bátran búvár ruhát öltve alámerült a radioaktív vízbe. A lámpáik használhatatlanná váltak a sugárzástól, ám a csapat a sötétben is sikeresen véghez vitte a feladatot. Sikerült megtalálniuk a zárószelepet és kinyitniuk a kapukat, hogy a víz távozzon.

A búvárok tudták, hogy az alagsorban nagyon nagy a sugárzás. A feletteseik megígérték nekik, hogy ha meghalnak, gondoskodni fognak a családjaikról. Tudták, hogy nagy eséllyel öngyilkos küldetésre mennek.

A történet ezen változata szerint, mire elhagyták a medencét, a búvárok már szenvedtek a sugárbetegség hatásaitól, és mindannyian heteken belül meghaltak.

A három csernobili búvár legendájáról mi is írtunk. Erről a verzióról ITT olvashatsz részletesen.

Mi történt valójában?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kadar-janos-1986.jpg

Kádár Jánost sugárvédelmi egység őrizte a Csernobil utáni május 1-jén a tribünön

A politikus legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 14.



„Mindent tudtunk, de a lakosságnak nem mondhattunk semmit a csernobili katasztrófáról. Azért május 1-jén a sugárvédelmi szakemberek ott álltak a tribün mellett, hogy jelentsenek Marjainak, mi a helyzet” – mondta a halála előtt a Hetek munkatársának adott utolsó interjúban Lakatos Ernő, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.

Kádár János legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.

Lakatos maga Londonban értesült a robbanásról, amikor Kínából hazajövet repülőgépüket brit rendőrök fogták közre, és félrevontatták. Mint kiderült, éppen Csernobil felett haladtak át, így azonnal sugármentesíteni kellett a magyar küldöttség gépét.

Itthon nem csak sugárszintet mérték folyamatosan, hanem a lakosság közhangulatát is.

A Hetek megszerezte a Tömegkommunikációs Kutatóközpont bizalmas felméréseit, amelyet csak a kommunista párt legfelső vezetői olvashattak. Eszerint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 47 százaléka elismerte, hogy külföldi rádióadókból tájékozódott a csernobili eseményekről. De

a teljes lakosság 55 százaléka is úgy vélte, hogy egyáltalán nem volt megfelelő a hivatalos magyar tájékoztatás.

Az adatok megerősítik, hogy a csernobili atombaleset nyomán a tömegtájékoztatás olyan hitelvesztést szenvedett el, amit a párt kommunikátorai már nem tudtak helyrehozni. A rendszerváltás 30 évvel ezelőtti ikonikus eseményeihez – köztük Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-ai újratemetéséhez – vezető úton a csernobili robbanás törte át a hallgatás és dezinformáció falát.

További exkluzív részleteket, és Lakatos Ernő utolsó interjúját a Hetek pénteken megjelent számában olvashatsz.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kodaly-cimkep.jpg

Kodály Zoltán szerelmei: először egy 19 évvel idősebb, majd egy 58 évvel fiatalabb nőt vett feleségül

A magyar zenei nevelés fő alakja mindkét esetben rendkívül odaadó férjnek bizonyult.
Kovács-Tóth Noémi írása, képek: Wikipedia - szmo.hu
2019. június 13.



Kodály Zoltán (1882-1967) korának egyik legelismertebb zenei szakembere volt, akinek tudását és módszertanát máig hasznosítják a zeneiskolákban. A háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, pedagógus és népzenekutató – aki az MTA tagja, majd elnöke is volt – ezeken felül a szerető társ szerepében is helytállt. Ugyanakkor eléggé széles skálán mozgott az ízlése a hölgyek terén.

Elsőként – az eredetileg Schlesinger néven született – Sándor Emma (1863-1958) csavarta el a fejét, aki egy jómódú család több nyelven beszélő, tehetségesen zongorázó, éneklő és zenét szerző leánya volt. Fiatalon hozzáment egy pesti kereskedőhöz, otthonuk a zenei elit szalonjának számított. Dohnányi Ernő és Bartók Béla után Kodály Zoltán is segítette Emma zenei fejlődését. Bartók és Kodály nála találkozott először, majd mindketten belehabarodtak a híresen intelligens és humoros asszonyba, utóbbi esetben ráadásul viszonzásra lelt a vonzalom.

A 23 éves Kodályt nem tántorították el olyan apróságok, mint hogy Emma férjezett volt, ráadásul nála 19 évvel idősebb, valamint távol állt a klasszikus szépségideáltól is.

Úgyhogy némi felfordulást és formaságot követően 1910-ben, 28 évesen elvette feleségül az akkor 47 éves szerelmét, aki élete végéig hű társa maradt.

Kodály Zoltánnénak nem kellett szégyenkeznie hírneves ura mellett, mivel maga is tehetséges műfordítónak, illetve zeneszerzőnek bizonyult. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta, zongora-szerzeményeivel pedig Londonban és Párizsban egyaránt díjat nyert. Híres zeneszerzők tisztelték és szerették, többen neki ajánlották elkészült műveiket. Emma ugyanakkor lemondott a saját karrierről, inkább férjét segítette egész életében, például kottákat másolt és népdalokat gyűjtött a munkájához, valamint német átiratokat készített balladákhoz és nótákhoz.

Zoltán és Emma imádták egymást, mindig együtt töltötték a szabadidejüket, ahogyan a nemzetközi hangversenykörutakra is közösen utaztak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
A_Mengele_lany02.jpg

Aki legyőzte Mengelét – a négy koncentrációs tábort túlélő magyar lány igaz története

A szlovákiai magyar nő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 05.



„A színtiszta pokol volt, amit emberek teremtettek más emberek számára itt a földön” – így jellemzi Auschwitz-Birkenaut Viola Stern Fischer, a négy koncentrációs tábort túlélő, szlovákiai magyar nő. A történelmi könyvek rideg vonalasságán az első mondattal túllépő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth zsurnaliszta írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel. Viola, korábbi nevén Ibolya az egyike volt azon keveseknek, akik túlélték a haláltábor rettegett orvosának embertelen kísérleteit.

Mengele-lány voltam. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett viselniük a kísérleteit. Egyike a keveseknek, akik ezt túlélték.

És talán az egyetlen, aki legyőzte – a doktor és a csapata olyasmiket művelt velem, hogy valójában soha nem részesülhettem volna az élet legnagyobb ajándékában: nem tarthattam volna a kezemben a saját gyermekemet. Kétszer győztem le őket, két csodálatos lányom van” – ezzel a gondolattal kezdi visszaemlékezését a Stern Rózsa Ibolyaként született Viola Fischerová az Animus Kiadó által gondozott regényben.

Az idős hölgy hetven évvel a történtek után tér vissza emlékeihez, és úgy adja át a második világháború előtt, alatt és után történteket, ahogy az emlékezetében megmaradtak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x