hirdetés
 
 

Legális tabletezés a gyerekeknek - a BOOKR Kids alapítójával beszélgettünk
Horváth Dorka párjával együtt álmodta meg a BOOKR Kids-et, ami egy digitális, interaktív könyveket tömörítő könyvtáralkalmazás. A legkisebbeknek és az olvasni tanuló gyermekeknek készült. Ma már az oktatásban is használják és a nemzetközi piacon is elismertek.
Szponzorált tartalom (x) - szmo.hu
2018. november 30.


hirdetés

Ma már egyáltalán nem meglepő, hogy az óvodások, kisiskolások kezében tabletet, telefont látunk. A digitális kor gyermekeinek pedig már az a megszokott, hogy a YouTube-on vagy különböző applikációkon néznek mesét. Sőt, az iskolások is előbb írnak be valamit a Google-ba, ha meg akarnak tudni valamit, minthogy felcsapják a tankönyvet, vagy a szakkönyveket.

Sokan, köztük szülők is, elítélik, ha a gyerek a telefon, a tablet vagy a számítógép képernyője előtt nő fel, ugyanis amellett, hogy nem egészséges és átalakulnak a szociális képességeik is, elveszik például az olvasás szeretete, a könyvek ismerete.

Már felnőttként is többen nyúlnak az e-book olvasókhoz, de a gyerekeknél ez még nem egy bevált praktika az olvasás, tanulás megszerettetésére, hiszen semmi élvezetes nincs benne számukra. Horváth Dorka pedig meglátta a lehetőséget egy olyan alkalmazásban, ami egyben e-book, de mégis színes, interaktív és érdekes játék is. Ez lett a BOOKR Kids.

Pontosan mi is az a BOOKR Kids?

A BOOKR Kids egy digitális, interaktív könyveket tömörítő könyvtáralkalmazás, amit a legfiatalabb olvasókorosztálynak és az olvasni tanuló gyerekeknek készítettünk. Teljesen egyedi technológiával digitalizáljuk a már felgyülemlett mesekincset, valamint ifjúsági regényeket. A módszertanunk lényege tulajdonképpen az, hogy animált illusztrációkat társítottunk az e-book mellé. Valamint ezt kiegészítettük egy hangoskönyvvel és több száz olvasásfejlesztő, szövegértést fejlesztő, illetve egyéb képességeket fejlesztő játékokat hoztunk létre. Ezek minden esetben illeszkednek a tartalmi környezetbe.

Honnan jött az alapötlet?

Tíz évig dolgoztam a könyvszakmában, édesanyámnak könyvkiadója van és PhD-met is e-learningből írtam. Egyértelmű volt számomra, hogy itt van egy piaci rés, amit jó lenne betölteni. Hiszen már több kutatás is bizonyítja, hogy a gyerekek 3-6 órát töltenek a képernyő előtt, és szerettük volna, ha ezt az időd értékesen, hasznosan töltik el.

Bizonyos formában a BOOKR Kids is a képernyő elé köti a gyerekeket. Hogyan fogadták a szülők az alkalmazást?

Ma már több mint ötezer család használja fizetősen ezt az alkalmazást és huszonötezer pedig ingyenesen. Ezek csak a magyar számok, mert már öt piacon vagyunk jelen.

Nyilvánvalóan minden digitális megoldás az elején kételyeket ébreszt a szülőkben, de mivel mesekönyvekről van szó, ezért úgy érzem, mi lettünk a legális tabletezés ezen a piacon.

A tartalom megmaradt, csak a forma változott. Azt hiszem átmentünk a szűrőn. Ebben nagyon sokat segített még, hogy tavaly elkészült egy három egyetem által szervezett empirikus kutatás, amiben ötszáz óvodás és alsó tagozatos általános iskolás gyermeket vizsgáltak, köztük voltak hallás- és látássérültek is. Egyértelműen kimutatható volt, hogy a mi módszertanunk és a mi könyveink fejlesztik az olvasási készséget és a szövegértés képességét. Ez nagyon sokat jelentett, hiszen egyetemi szinten is validálva lett a módszertan.

Most már a gyerekek nemcsak a szabadidejüket tölthetik hasznosan az alkalmazással, hanem a tanulásban is nagy segítséget jelent, hiszen az oktatásban is jelen vagytok. Pontosan hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

Az egész pedagógiai módszertani csomagunknak a fent említett kutatás volt az alapja. Utána létrehoztuk a BOOKR Suli alkalmazást, amit külön oktatási intézmények számára fejlesztettünk. Ez jelenleg száz darab ajánlott és kötelező olvasmányt tartalmaz interaktív hangoskönyv formátumban. Emellett mindegyikhez minimum öt olvasást fejlesztő és szövegértést fejlesztő-feladat társul. Olyan műveket dolgoztunk fel, mint a Tanár úr kérem, a Kincskereső kisködmön, vagy a Toldi. Ezek a könyvek 70 százalékban lefedik a Nemzeti Alaptanterv által megjelölteket Felfigyelt az alkalmazásunkra a Digitális Jólét Központ, ami a digitális átállásért felelős szervezet Magyarországon.

Így másfél év alatt sikerült akkreditáltatni a módszertani csomagunkat és a könyveket. Jelenleg Európai Uniós forrásból lehet pályázni erre a csomagra. Emellett nagyon komoly tárgyalásokat folytatunk a kormányzattal, ha minden igaz, akkor januártól indul egy kísérleti program, ami ezer gyerek bevonásával készül, illetve ha jól sikerül, akkor 55 ezer gyerekhez fog eljutni az alkalmazásunk.

Korábban említetted, hogy jelenleg öt piacon is jelen vagytok. Milyen sikereket értetek el a nemzetközi piacon?

Tulajdonképpen már nem egy alkalmazás, hanem egy alkalmazáscsaládunk szerepel a kínálatunkban. Jelen vagyunk a norvég óvodákban is, emellett Csehország legnagyobb kiadójával együtt elkészítettünk a cseh és szlovák piacra egy merőben hasonló könyvtáralkalmazást, mint Magyarországon.

Most indulunk decemberben a német piacon a Kindermann Verlaggal, ami az egyik legnagyobb és leghitelesebb klasszikus irodalommal foglalkozó német kiadó. Ezen felül még óriási dolog és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy decembertől a kínai piacon is bemutatunk egy angolnyelvtanulást segítő alkalmazással, és ha ott beválik, akkor elkészítjük ennek az „európai” változatát is, hiszen több száz angol nyelvtanulást segítő könyvet gyártottunk az utóbbi egy évben.

Mondhatjuk, hogy nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi piacon is komoly sikereket ért el a BOOKR Kids. Szerinted melyek azok a tulajdonságok, amelyek a magyarokat sikeressé tehetik, amikkel felül lehet írni a magyar gondolkodásban jelenlévő negatív sztereotípiákat?

Elsősorban az optimizmus, a szorgalom és a folyamatos tudásvágy. Az utóbbi négy évben, amióta a piacon vagyunk, számtalan olyan eset fordult elő, amikor már azt gondoltuk, hogy nincs tovább, nem fogjuk megkapni a befektetést, nem tudjuk eladni a termékünket, nem sikerül a nemzetközi áttörés, és mégis továbbléptünk. Hinni kell a termékben és magunkban is. Emellett nagyon fontos a csapat is. Úgy gondolom, hogy olyan munkahelyeket kell létrehozni ma Magyarországon, ahol a csapat tagjai úgy érzik, hogy ez az önmegvalósításra alkalmas hely. Ahol a saját sikerüket ugyanúgy megélhetik, mint a közös sikert.

Milyen céljaitok vannak még a jövőre nézve?

Ezt a tendenciát szeretnénk folytatni. Mi egy startup vállalkozás vagyunk, az üzleti tervünk szerint évente két-háromszorosára kell nőnünk az előző évhez képest. A jövő évben a kínai piac validálása a legfőbb célunk, valamint bevezetni Európában az angol nyelvtanulós programunkat. Szeretnénk, hogy a magyar iskolákban is megvalósuljon ez az áttörés, hogy több mint 50 ezer gyerekhez eljusson az alkalmazás. Ami még egy igazán szuper dolog, hogy a fejlesztési vezetőnk Richter Gergely egy „augmented reality”-guru és kitalált egy nagyon klassz dolgot, ami jövőre gyártásba is kerül. Ez egy 3D-nyomtatóval nyomtatott tablettartó, ami képes mikroszkópként is viselkedni. Ez egy éppen szabadalmi eljárás alatt álló fejlesztésünk. Jövőre is ugyanaz a célunk mindent ebben az évben, nem kevesebb, mint a világmegváltás! :)

A cikket a Telekom támogatta.


KÖVESS MINKET:







Újabb rangos díjra jelölték a Ruben Brandt, a gyűjtő című magyar animációs filmet
A Pixar és a Disney legújabb animációs filmjeivel versenyez az elismerésért.
MTI - szmo.hu
2018. november 30.


hirdetés

Milorad Krstic Ruben Brandt, a gyűjtő című, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült akció-thrillere a Pixar és a Disney legújabb alkotásaival versenyez az International Press Academy Satellite díjáért az animációs film kategóriában. A díjatadó februárban lesz Beverly Hills-ben - közölte a Filmalap az MTI-vel pénteken.

Az International Press Academy évről-évre díjazza az év legjobb filmjeit különböző kategóriákban. A 20 ország újságíróiból, bloggereiből és sajtófotósaiból álló nemzetközi szervezet a napokban jelentette be a 2018-as Satellite-díjak jelöltjeit.

A tagok szavazatai alapján az egészestés animációs film kategóriában a Ruben Brandt, a gyűjtő mellett a Hihetetlen család 2. (Pixar), a Kutyák szigete című Berlinale díjas Wes Anderson-film, a Ralph lezúzza a netet: Rontó Ralph (Walt Disney), valamint a Liz és a kék madár és a Mirai - Lány a jövőből című japán animék indulhatnak.

Flesch Andreát a Colette című Keira Knightley főszereplésével készült és nagyrészt Magyarországon forgatott angol-amerikai életrajzi filmért jelölte az International Press Academy a legjobb jelmeztervező Satellite-díjára.

Milorad Krstic egyedi látványvilágú akció-thrillerében, a Ruben Brandt, a gyűjtőben a köznapi és fantázia szülte formák keverednek, ahol mindvégig extravagáns alakok, futurisztikus és vintage elemekből épülő dizájn, autósüldözés, humor és izgalom keveredik.

A Ruben Brandt, a gyűjtő világpremierje nyáron volt a locarnói filmfesztiválon, az alkotásról világszerte lelkes kritikák jelentek meg, azóta világszerte műsoron van a nagy presztízsű fesztiválokon. A Filmalap nemzetközi értékesítési részlege - a HNFF World Sales - a film észak-amerikai és latin-amerikai forgalmazási jogait a Sony Pictures Classics (SPC) amerikai forgalmazónak értékesítette szeptemberben.

Milorad Krstic filmje nemrég elnyerte a legjobb egészestés alkotás díját Bukarestben, majd a sevillai fesztiválon a legjobb forgatókönyv, a legjobb elsőfilm és az andalúz forgatókönyvíró szövetség díjával is kitüntették.

A Ruben Brandt, a gyűjtő szerepel az év 25 legfontosabb animációs filmje között, melyeket beneveztek a legjobb egészestés animáció Oscar-díjára.

A hazai mozikban országszerte november 15. óta van műsoron a Ruben Brandt, a gyűjtő a Mozinet forgalmazásában. A zenét Cári Tibor szerezte, a produceri munkát Miskolczi Péter, Roczkov Radmila, Roczkov Hermina, Milorad Krstic és Kurdy-Fehér János végezte.

Nézd meg, mit mondott a filmről Szirmai Gergely vlogger!


KÖVESS MINKET:






Egy 32 éves magyaré Amerika legnagyobb szabadulószoba-hálózata
A kinti Forbes magazin mutatta be.
Fotó: PaniQ - szmo.hu
2018. november 30.


hirdetés

32 éves magyar férfit mutatott be nemrég az amerikai Forbes, a világ egyik legjelentősebb üzleti magazinja. Gábossy Ákos működteti ugyanis az Egyesült Államok legnagyobb szabadulószoba-hálózatát.

A fiatal üzletember elmondta a lapnak, hogy 17 évesen volt először Amerikában cserediákként, és a vendéglátó család elvitte egy Chuck E. Cheese-be. Az amerikai lánc a pizzériát ötvözi a játszóházzal és a gyerekeknek szánt kaszinóval. Gábossy Ákos szerint ez inspiráló volt számára.

Miután hazajött, az egyetem után egy banknál kezdett dolgozni, ahol szórakoztatóipari befektetők projektjeit vezette. Egy év után úgy döntött, saját vállalkozást indít, így 2014-ben megalapította a PanIQ Escape Roomot, mivel már akkor is népszerűek voltak a szabadulószobák. Nem sokkal később az Egyesült Államokban, Hollywoodban is bejegyezte a cégét.

Most már franchise-rendszerben működnek a szabadulószobák, van termük többek közt San Franciscóban, Dallasban, Miamiban, New Yorkban, de még a Bahamákon is.

Gábossy Ákos azt is mondta a Forbes-nak, hogy az ő szabadulószobáik azért jók, mert jobb a technológia és speciális effektekkel dolgoznak. Egy szoba kiépítése egyébként akár 250-350 ezer dollárba is kerülhet a franchise-partner számára.

A lap azt írja, hogy a Budapestről dolgozó üzletember cégébe az állami Hiventures Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. szállt be 850 ezer dollárral, most pedig amerikai befektetőket keres további 5-10 millió dolláros befektetésre, és az a célja, hogy a Las Vegasban, a Stripen is nyithasson egy szabadulószobát, övé legyen az első.


KÖVESS MINKET:






Kidsnews.hu – egy online újság, amit tizenévesek írnak
A TedX Danubián kiderült, miért vágnak bele a Z generáció tagjai az újságírásba, és mit szólt hozzájuk Farkas Bertalan, Hais Dorottya, vagy épp a Renault csapatfőnöke.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2018. november 29.


hirdetés

Novemberben rendezték a TEDxDanubia 2018-as konferenciáját, melynek mottója így szólt: Mi lenne, ha? A TEDx Danubia konferencia talán legrendhagyóbb előadói voltak a kidsnews.hu internetes újság újságírói és szerkesztői. Az különbözteti meg őket a többi fellépőtől, hogy az alapítókat és néhány felnőtt segítőt leszámítva mind gyerekek.

- Az én időmben is volt már olyan hogy iskolaújság. Honnan jött az ötlet, hogy ezt „nagyban” kellene csinálni?

Braczkó Szilvia: Egyszer a tinédzser fiammal összetűzésben keveredtünk az okostelefon kérdésén – mennyit használja, mire használja. Szerintem mindenki ismeri ezt a szituációt. Végül a fiam megkérdezte: De újságot legalább olvashatok? Ekkor kezdtem keresgélni a neten, hogy milyen újságok vannak tinédzserek számára. A magyar oldalak mellett megnéztem a külföldi példákat is, eközben született meg a kidsnews.hu alapötlete. Sem a fiatal szerkesztő kollégák, sem mi, az alapítók nem akartunk kicsit álmodni.

Azt mondtuk, ha már csináljuk, csináljuk úgy, hogy az bárhol megállja a helyét.

- Egyébként újságíró vagy?

- Tanultam kommunikációt is, de alapjában véve közgazdász vagyok. Az alapító társam viszont televíziós magazin- és hírműsorokban dolgozott 12 éven keresztül. De van még más felnőtt szakmai segítő is az oldal mögött, illetve gyerekpszichológus, gyerekorvos, állatorvos is segít nekünk, továbbá a TEDx-en fellépőkön kívül még 25 hozzájuk hasonló tinédzser dolgozik az újságon.

- Hogy kezdtél hozzá a gyerekek toborzásához?

Elsősorban a Facebookon és a Fiatal Írók Szövetségén keresztül, akik megosztották a tini írókkal a felhívásunkat. Öt jelentkezővel indultunk, de azóta folyamatosan egyre többen csatlakoznak hozzánk.

- Ki miért jelentkezett? Újságírók akartok lenni, vagy ezt csak egy érdekes hobbinak tekintitek?

Orbók Réka: Én az elsők között csatlakoztam a csapathoz, a Fiatal Írók Szövetségén keresztül láttam meg a hirdetést, de nem tudtam mit jelent. Úgy voltam vele, hogy jónak tűnik, szerettem írni, próbáljuk meg, hátha lesz belőle valami. Hozzá teszem, már nagyon sok hasonló kezdeményezést láttam, ami azután nem valósult meg. 2016 decemberében jelentkeztem, kialakult egy csapat, de Szilvi mondta, hogy majd csak 2017. szeptember tájára lesz ebből újság. Úgyhogy addig elkezdtük gyártani a cikkeket, gyakoroltunk, kitaláltuk a dizájnt, a rovatokat. De csak mostanában kezdem igazán megérteni, mi ez az egész. Szilvinek hála azonnal a mélyvízbe kerültünk.

Csináltam például interjút Nagy Ervinnel vagy Niko Hülkenberggel is.

Papp Júlia: Ami érdekes, hogy sokáig csak Szilvivel és egy másik felnőtt segítővel álltam kapcsolatban. Ők javították ki a cikkeket, velük beszéltem meg a témákat. A többiekkel személyesen először egy interjú során találkoztunk. Ott volt Borsodi Eszti is. Másfél órája ismerhettük egymást, amikor a bekötött kezemmel levertem egy krémest az asztalról. Szilvi azonnal pattant és fölszedte, Eszter pedig ideadta a sajátját, hogy egyem meg.

Ez az egymásra figyelés megvan mindenkiben a csapatból, és én ezt nagyon szeretem.

Borsodi Eszter: Én iskolaújságot készítettem a saját iskolánkban, és az alsós osztályfőnököm látta a hirdetést a Facebookon. Különlegesnek hangzott, és az is. Egyre jobban tetszik.

Nagyon tetszik a közösség, mert itt tényleg önmagam lehetek, ami például az iskolában vagy más közösségekben nem ennyire egyértelmű.

Ugyanakkor, miközben bizonyos szempontból nagyon hasonlóak vagyunk, mégis egészen mások, ettől olyan izgalmas a közös munka. És nagyon jó gyakorlás az irodalomhoz. A fogalmazással és a helyesírással nincs gondunk.

Juhász Gréta: Én idén februárban csatlakoztam. Nagyon szerettem olvasni, és foglakoztatni kezdett az írás. Írtam is néhány történetet csak úgy, önmagam szórakoztatására. Julival osztálytársak vagyunk, ő mesélte, milyen jó a kidsnews, mennyire jó a közösség. Olyan hangulatosan tudott mesélni róla, hogy én is kedvet kaptam hozzá. De az igazi motivációt az adta, amikor személyesen is megismerkedtem a többiekkel.

Braczkó Szilvia: Fontos tudni, hogy a szerkesztőségünk teljes egészében online működik. Írnak nekünk vidékről, sőt, határon túlról is. Ettől működik, jól, mert ők már egy online generáció. Viszont éppen ezért nagy élmény nekik, amikor néha találkozunk, és nem csak videó chatelünk.

Solymosi Máté: Nekem sokkal prózaibb indokaim voltak. A közösségi órák gyűjtése volt a prioritás. Bár persze a kreatív szabadság is érdekelt, de nem tudtam, mire számítsak. De kiderült, hogy sok a lehetőség, és nagyon sok olyan emberrel találkozhattam itt, akik különböző szempontokból segíthetnek. Amellett, hogy arról írhatok, ami érdekel, amiről szeretnék.

- Az előadásotokban a gyerekekkel kapcsolatos előítéletekről beszéltetek. Gyerekújságíróként is találkoztok sztereotípiákkal? Mennyire vesznek komolyan titeket?

Juhász Gréta: Én azt tapasztaltam, hogy abszolút komolyan vesznek, nem lekicsinylőek.

Borsodi Eszter: Például Hais Dorottya, a Mindenki gyerekfőszereplője szerintem kimondottan fesztelenebb volt attól, hogy nem felnőttekkel, hanem hasonló korúakkal kell beszélgetnie. De például, amikor Magyarország egyetlen parfümőrjével készítettem interjút, ő először kicsit hátrahőkölt, amikor meglátta, hogy egy gyereknek kell interjút adnia. Nyilván a telefonban a hangom alapján nem gondolta.

- De jó képet vágott hozzá?

Borsodi Eszter: Igen, és nagyon-nagyon jó beszélgetés lett belőle. Meg egy Vizy Dorka-különdíj is (nevet). De akkor is, az emberek legfeljebb meglepődnek, sosem lekezelőek.

Braczkó Szilvia: Hozzátenném, hogy tényleg sokan meglepődnek, amikor kiderül, hogy tizenévesek a riporterek is, például Farkas Bertalan is meg volt illetődve, amikor megjelentünk nála. De az első kérdések után, amikor kialakul egy partneri odafigyelő beszélgetés, már nem is veszik észre, hogy gyerekek kérdezgetik őket, vagy ha igen, már inkább pozitív a hozzáállásuk.

Az a tapasztalatunk, hogy az értékteremtő, intelligens hírességek nagyon nyitottak a gyerekek iránt és nagyon örülnek annak, hogy okos, felkészült fiatalokkal ülhetnek szemben.

Orbók Réka: Mindig azzal válunk el az ilyen interjúk után, hogy azt mondják, nagyon jó ez a kedvezményezés. Respektálnak minket. Köztudott, hogy Cyril Abiteboul, a Renault csapatfőnöke nem szeret interjút adni, viszont amikor találkoztunk vele, már a videón is látszik, hogy szívesen beszélget és egészen megnyílt, ahogy a csapat többi tagja is. Utólag azt a visszajelzést kaptuk, hogy a mi kérdéseink voltak a legjobbak. Olyan emberközpontú kérdéseket tettünk fel, amilyeneket másoktól nem kapnak meg, és örültek a valódi érdeklődésnek

- Bárki, aki kilép az internetre, az kiteszi magát a véleményeknek. Megtaláltak már a trollok?

Papp Júlia: Az oldalon le vannak tiltva a kommentek, és a 16 éven aluliaknak kreatív álnevük van. Én például Miss Úszósapka vagyok. Nincs kint a fotónk.

Braczkó Szilvia: Vigyázunk rájuk, de nagyon rossz tapasztalatunk valójában nincs. Igazán durva trollok nem találták meg az oldalt.

- Szakmailag mennyire veszitek szigorúan a munkát? Megszűritek a jelentkezőket, vagy írhat mindenki, és ha kell, segítetek?

Braczkó Szilvia: Támogató szellemiségben dolgozunk. Kisebb vagy nagyobb mértékben igyekszünk mindenkit bevonni a munkába, aki jelentkezik hozzánk. Az a harminc fő, akik az első vonalban vannak, már nagyon komoly szinten írnak, sokszor ér is minket az a vád, hogy nem a gyerekek készítik a cikkeket. Van, aki már említette is, hogy ő már olyan szinten van, hogy minden gond nélkül készített videós interjút Niko Hülkenberggel vagy Carlos Sainz-cel angolul. Borsodi Eszter például Vizy Dorka-különdíjat kapott az egyik munkájáért. Állítom, hogy mélyinterjúban sok magyar újságírónál rutinosabbak, ebben a műfajban a kidsnews.hu nagyon erős.

Lehet, hogy valakivel több munkával jutunk el ugyanarra a szintre, de dolgozunk mindenkivel és azt látjuk, hogy egyre jobbak és jobbak.

Nyilván cikket csak akkor rakunk ki, amikor minden rendben van az írással és vállalható a tartalom számunkra.

- Vannak leosztott rovatok, vagy mindenki csinál mindent?

Papp Júlia: Vannak rovatok, de közben mindenki csinál mindent. Vannak, akik a sporttal szeretnek foglalkozni, van, aki inkább a jövővel kapcsolatban ír, szexualitásról, tabu témákról. Mások inkább azt írják le, ami éppen foglalkoztatja őket. Amit nem tartunk érdekesnek, az pedig a Szilviékre marad. (nevet).

Braczkó Szilvia: Sok olyan témánk van, ami fontos és érdekes is a fiatalok számára, és van olyan, hogy egy téma „csak fontos”. Ilyenkor megbeszélem velük, hogy szerintem miért lenne vele érdemes foglalkozni. A legtöbb ilyen esetben könnyen felkelthető az érdeklődésük. De valóban vannak témák, amiket szívesen meghagynak inkább a felnőtteknek. (nevet)


KÖVESS MINKET:







Lévay György: A budapesti Semmelweist Amerika legjobb egyetemén is ismerik
Tényleg pótolhatja egyszer egy robotkar az elvesztett kart? Lévay Györggyel beszélgettünk, aki a saját robotkezét fejleszti kutatóként.
Szponzorált tartalom (X) - szmo.hu
2018. november 28.


hirdetés

Lévay György 2010 őszén egy agyhártyagyulladás következtében kómába esett, és számos testrészét amputálni kellett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információtechnológiai Karának hallgatója nem adta fel, ma már sikeres kutatónak mondhatja magát.

- Mi történt a műtétek után? Mikor tért vissza az egyetemre?

- Nagyjából egy évvel az amputációk után kezdtem újból a tanulmányaimmal foglalkozni. Csak egy-két tárgyat vettem fel, ritkán jártam be, de az egyetemen maximálisan támogattak mindenben. Ekkoriban hálózattervezéssel foglalkoztam, de amikor 2012 elején megkaptam az első protézisemet, nagyon hamar rájöttem, hogy egyáltalán nem jó, nem az, amire számítottam. Ekkor kezdtem inkább robotikával és irányítás elmélettel foglalkozni annak érdekében, hogy protézisek fejlesztésével foglalkozhassam.

Úgy gondoltam, ha már ez történt velem, és ha már mérnök vagyok, akkor ez egy jó kombináció.

2014 januárjában diplomáztam, ezután elnyertem a Fullbright ösztöndíjat, amely segítségével kijuthattam a baltimore-i Johns Hopkins egyetemre, két éves mesterképzésre. Egy olyan laborban dolgoztam, amely irányítás és érzékelés visszacsatolással foglalkozik. Ott mélyültem el igazán ebben a kutatási-fejlesztési irányban. A labor kapcsolatban állt egy olyan céggel, amely a fejlesztések termékesítésével foglalkoznak, amely önmagában is egy komoly folyamat. Jelenleg is ennek a cégnek dolgozom Magyarországról, és keresünk olyan kutatásokat, amelyeket ki lehet vinni a piacra.

- Össze tudnád foglalni úgy, hogy akár még én is értsem, hogy hol tartott a robotprotézisek technikája akkor, amikor ezzel foglalkozni kezdtél, és mennyit sikerült azóta javítani a helyzeten, neked is köszönhetően?

- Az igazság az, hogy kifejezetten az én munkámnak még nem köszönhető semmilyen fejlesztés. Most tartunk ott, hogy ami az én kutatásom volt ebben a laborban, azzal nyertünk egy pályázatot az Egyesült Államokban, hogy ebből terméket csinálhassunk. De a kutatási folyamatok mindig nagyon lassúak. Ráadásul mivel a protézisek orvosi eszköznek minősülnek, ezért még inkább soká tart az engedélyezési folyamatokon végigmenni. Tehát amikor az én amputációm történt, nagyjából ott tartott a technológia, ahol most tart. Ez nem olyan, mint az iPhone, nem jön ki minden évben új robotkar. Nagyon sokat kell várni a változásokra. Arra pedig, hogy komoly változás történjen, még többet. Ez a kutatási terület még gyerekcipőben jár. Hiába foglalkoznak vele évtizedek óta, annyira összetett a probléma, hogy nehéz hirtelen világmegváltó megoldásokat találni.

Olyan ez, mint a repülőknél. Kezdődött a Wright fivérekkel, akik 10 másodpercig képesek voltak a levegőben maradni. Azután eltelt néhány évtized, mire valaki nagy nehezen át tudta repülni az Atlanti-óceánt, aminek még mindig nem volt konkrét gyakorlati haszna, mégis előrelépés volt. Most pedig már óránként ezrével repülik át az emberek az óceánt. Mi a saját területünkön még valahol a kettő között járunk.

- Attól tartok, a robotikával és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fogalmaink inkább táplálkoznak a Terminátor filmekből, mint a tudományos szaklapok forgatásából. Mi az, amit már meg tudunk oldani ember és gép összekapcsolódásában, mi az, amit valószínűleg meg fogunk tudni tenni záros időn belül, és mi az, ami biztosan nem lesz lehetséges?

- Olyan szerintem nincs, amire biztosan azt mondhatnánk, hogy soha nem lesz lehetséges. Hogy mennyi időbe telik, az más kérdés. Már csak azért is, mert azok a problémák, amelyeket most ismerünk, és azok az elképzeléseink, amelyek most vannak, a jelenlegi technológiai ismereteinkre alapozzuk, és ez többnyire határt szab a fantáziánknak.

Nem véletlen, hogy az igazán jó sci-fi írók olyan dolgokat láttak előre, amelyek a saját korukban elképzelhetetlennek számítottak, mégis, idővel bebizonyosodott, hogy igazuk volt. A valódi robotprotézisek messze nem tartanak ott, mint a sci-fi filmekben. Ehhez ugyanis először tudnunk kellene, hogyan működik az agyunk.

Az is elég bonyolult, ahogyan az agyunk tudatja a testünkkel, hogyan kellene mozogni, de az még bonyolultabb, hogy az információt, az érzékelést hogyan hozza vissza. Ez a klasszikus fekete doboz effektus. Próbálunk beledugdosni dolgokat, kicsit megbökdösni, hátha csinál valamit, és ebből kitalálni, hogy reagál, de valójában fogalmunk sincs róla, hogy mi van ebben a fekete dobozban. Még hosszú évtizedek telnek el, mire elérhetjük, hogy az agyat közvetlenül összeköthessük a gépekkel.

A robotprotézis minden alkatrésze évtizedek óta létezik már valamilyen formában. Az elmélet mögötte még régebben megvan, például az izomjelek olvasása. A mesterséges intelligencia algoritmusa, amit használunk, több mint száz éves. A mechanikai elvek is mind létező elméletek.

De technológiában csak most jutottunk el odáig, hogy mindezt bele lehet sűríteni egy protézis méretű dologba. De ahhoz, hogy összekapcsoljuk a gépet az aggyal, ahhoz még az elméletünk sincs meg. Tehát ha száz évbe telt az, hogy valamit, aminek az elmélete megvolt, bele lehetett építeni egy gépbe, mennyi ideig tart megvalósítani valamit, aminek még az elmélete sincs meg? Onnantól, hogy valaki elkezdi a kutatásait, addig, hogy a fejlesztéséből kész termék lesz, 6-7 év telik el. És ez még nem hatalmas változás, csupán valami apró javítás.

- Az elmúlt hónapokban Magyarországon sok vita övezte az innovációt. Például, hogy mennyire érdemes állami szinten támogatni az olyan kutatásokat, amelyek nem járnak közvetlen anyagi haszonnal.

- A kutatás célja nem az anyagi haszon hajtása. Két oldala van a dolognak. Ha anyagi haszon alapján akarjuk eldönteni, hogy mit támogassunk, azt a cégekre kell hagyni. A cégek kutatásfejlesztése abszolút célzott, arra fókuszál, amire nekik szükségük van.

Csakhogy Kelet-Európában, a posztkommunista országokban, mivel nem voltak magánvállalatok, nem alakult ki annak a kultúrája, hogy a cégek belefolyjanak az egyetemek működésébe, támogassanak bizonyos kutatásokat. Ezen mindenképp javítani kéne. Állami szinten viszont pusztán tudományos alapon kellene eldőlnie, hogy mi kap támogatást és mi nem. Nem lehet tudni, hogy mi az, ami hosszútávon hasznot fog hajtani.

Az évszázadok során számtalanszor előfordult, hogy bizonyos kutatások során teljesen véletlenül jöttek olyan eredmények, amelyek azután globális változást okoztak az emberek életében.

Ez persze csupán egy idealista elképzelés. Ha korlátozottak az erőforrások, akkor ezt valahol kordában kell tartani. Nem tartom irreális elképzelésnek, hogy egy olyan országban, mint Magyarország, ahol nincs végtelen pénz erre, valamilyen formában leszűkítsék, mire költsük el a támogatásokat.

Véleményem szerint teljesen mindegy, hogy ki osztja el a pénzt addig, amíg a bírálók elsődleges szempontja a tudomány érdekeinek előremozdítása.

De igazából mindkét oldallal kapcsolatban hallottam meggyőző, logikus érveket olyan tudósoktól, akiket tisztelek, és tudom, hogy valóban a tudomány céljai vezérlik őket.

- Melyek azok a területek, amelyeken a magyarok kiemelkedően jók?

- Én alapvetően nyilván a mérnöki részére látok rá. De azt tudom, hogy Magyarországon az elméleti tudás nagyon magas. Részben nyilván az oktatás színvonala miatt, részben talán a társadalmi háttér miatt. Matematikában, fizikában nagyon jók vagyunk. Az orvostudomány a mai napig nagyon erős.

A Johns Hopkinshoz tartozik az egyik legerősebb orvostudományi egyetem a világon. A legtöbb orvos, akivel ott beszéltem, ismerte a Semmelweis Egyetemet. A mérnöki tudományoknál ott tartunk jelenleg, hogy nem annyira a hardware-re kell rámenni, hanem az elméleti tudásra. A programozásra, a mesterséges intelligenciák, virtuális valóságok fejlesztésére kell összpontosítani. Ezeket relatív alacsony költségvetésből nagyon hatékonyan lehet fejleszteni, és azt gondolom, hogy a magyar programozók erre alkalmasak. Nem véletlenül jön ide egy csomó cég. Nem csak azért, mert olcsó a munkaerő, hanem mert megbízható is ezen a területen. De természetesen mindenkinek a maga területe felé húz a szíve, éppen ezért sosem szabad ezeket a döntéseket egy emberre bízni.

- A digitális világ eszközei nyilván megkönnyítik az életünket. Ugyanakkor van egy olyan félelem is, hogy túlságosan elkényelmesítenek, a számítógépek miatt elfelejtünk számolni, a GPS leszoktat a tájékozódásról. Ön szerint mekkora teret kell, szabad, előnyös engednünk a gépeknek az életünkben?

- Úgy gondolom, gyerekkorban fontos, hogy az emberek megismerkedjenek a világgal, és itt most nem a digitális dolgokra gondolok, hanem arra, hogy kint legyenek a szabadban, megtanulják az alapokat, tájékozódjanak. De azt mondani, hogy a technológiai fejlettség elkényelmesít, az ahhoz hasonló, mint ha azt mondták volna néhány ezer évvel ezelőtt, hogy a ló elkényelmesíti az embert, mert már nem kell gyalogolnia. A világ változik és fejlődik. Azért vagyunk emberek, mert képesek vagyunk alkalmazkodni a világhoz. Azért sikerült benépesítenünk a világot, mert ruhákat tudtunk felvenni, tüzet tudtunk gyújtani.

A mai napig azt próbáljuk elérni, hogy a világ alkalmazkodjon hozzánk, miközben a természetünkben az van, hogy mi alkalmazkodjunk világhoz.

A világ változik, és ez ellen nem nagyon tudunk mit tenni. Nem is kell.

A cikk megjelenését a Telekom támogatta.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x