hirdetés
donald.jpg

Lassan hétmillióan olvasták: hogyan veszítette el a józan paraszti eszét fél Amerika

Hat ok, ami miatt Donald Trump győzött. Szenzációs listát írt David Wong, a John meghal a végén című könyv szerzője.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2016. november 10.


hirdetés

Három mozifilmen keresztül fogom elmagyarázni a Donald Trump-jelenséget. Meg néhány üzenetváltással.

Van ez az általános egyetértésnek örvendő klisé, hogy a kalandfilmek a jó és a rossz harcáról szólnak. A jófiúk egyszerű, vidéki srácok…film1

… míg a rosszak dekadens seggfejek, akik városokban élnek és nevetségesen öltözködnek:film2

A Csillagok háborújában Luke például tanyasi gyerek…film3

… a rosszak pedig egy csilivili űrállomáson élnek:

hirdetés
film4

A Rettenthetetlenben a főszereplő egyszerű földműves…film5

… Seggfej herceg egy luxuskastélyban él, és díszes, jampecos ruhákban bájolog…film6

A téma többfajta köntösben is felmerülhet: primitív a fejlett ellen, durva a törékeny ellen, a férfias a nőies ellen, a szegény a gazdag ellen, ártatlan a dekadens ellen, a hagyományos a furcsa ellen. De mind egyet jelent: a népies az urbánus ellen. Nyilván nem ezek miatt a filmek miatt feszül ellentét a kettő között. A filmek felhasználták ezt a mintát, hiszen az ellentét már megvolt.

Minket, vidékieket arra programoztak, hogy gyűlöljük a fennhéjázó elitet. Trump ennek egyenes következménye.

6. Nem a vörös államok harca ez a kékek ellen – a vidék harcolt a várossaltrump1

Trump megyében születtem és nőttem fel. A családom Trump. Ha nem költöztem volna el onnan és kaptam volna meg ezt a röhejes melót, rá szavaznék. Ebben biztos vagyok.

A politizálók vörös és kék államokról beszélnek (ahol a vörös egyenlő a republikánus/konzervatívval, a kék pedig a demokrata/haladóval), de megfeledkeznek magukról az államokról. Ha érteni akarod a Trump-jelenséget, vedd elő ezt a részletes térképet. Így szavazott a nemzet megyéről megyére a 2012-es választásokon – a vörös itt is a republikánusok színe.terkep

Szent sarkantyú, ez úgy fest, mintha Obama kék pártja valami peremre szorult politikai klikk lenne, amelyiknek a húsz százalékért is meg kell küzdenie. Azonban a kék részek a legsűrűbben lakottak – a nagyvárosok. A bal felső oldalon van a Seattle/Tacoma rész, alatta San Francisco, majd Los Angeles. A kékség a péniszalakú Michigan-tó körül Minneapolist, Milwaukee-t és Chicagót jelenti. Északkeleten ott van nyilván New York és Boston, a kékség lenyúlik Philadelphiáig, ami aztán kék szalagként köti össze a déli városokat, Charlotte-ot és Atlantát.

Kék szigetek a vörös óceánban. A városok a föld kevesebb mint négy százalékát foglalják el, viszont a népesség 62 százaléka és a popkultúra 99 százaléka városokhoz köthető. A mozifilmek, a színházi előadások, a dalok, a hírek mind-mind ezeken a kék szigeteken születnek.

Ha a vörös részen laksz, hát, az kurva nagy szopás.

Nos, én egy kék államban, Illinois-ban éltem, de Illinois nem kék. Csak Chicago kék. Én egy pici városból származom a vérvörös részről.terkep2

Amikor gyerek voltam, Chicagóba menni olyan érzés volt, mint Katnissnek megjelenni a fővárosban. Vagy ahogyan a Futuristic Violence And Fancy Suits című nevetséges könyvemben Zoey ellátogat egy jövőbeli városba: „Nagyon furcsák.”

És az egész világ körülöttük forog.

Minden tévéműsor Los Angelesben vagy New Yorkban játszódik, vagy néha Chicagóban és Baltimore-ban. Amikor rólunk csinálnak műsort, az mindig nevetséges: vagy ártatlan, naiv cukiságként mutatnak be bennünket (pl. a Városfejlesztési osztály és a Newhart), vagy mocskos, gyilkos mutánsokként (pl. A törvény nevében, vagy még előtte a Gyilkos túra). Százmérföldnyire is érződött az arrogancia bűze.film_1

„Csak az számít, ami a városban történik!”, mondogatják a koktélpartikon, bájosan megfeledkezve arról, honnan származik az étel, amit megesznek. Hahó, emlékeztek, mi történt, amikor a Katrina hurrikán elérte New Orleans-t? Milyen fura, hogy egy nagy, többszáz mérföldön átsöprő hurrikán csak és kizárólag egyetlen várost pusztított el, minden mást elkerült. Ha követed a híreket (a belőle készült mozifilmeket, tévéfilmeket), aligha hallasz arról, hogy Mississippi államot teljesen letarolta a forgószél, 238 ember meghalt, és 125 milliárd dolláros kár keletkezett.fold

De hát az meg kit érdekel, ugye? Milyen hírértéke lehet néhány fogatlan csavargó összelapult lakókocsijának? New Orleans kulturális értéke fontos. Az számít.

Ezeknek a háttérbe szorult, szenvedő embereknek Donald Trump olyan, mint az elit ablakát beverő tégla. Na seggfejek, most már figyeltek?

5. A városi ember rohadtul egy másik bolygón élember

„De hát nem a rasszizmusról szól ez az egész? Trump támogatói mind rasszisták! Nem azért utálják a városokat, mert a városokban élnek a barna bőrűek?”

Nézd, ennek a cikknek a kommentszekciójában igazi nácik is megjelennek majd. Nem a „hívjuk őket nácinak a vita kedvéért” nácik, hanem az „India Jones ellen is fellépő, az avatarjukon horogkeresztet viselő” nácik. Léteznek ilyenek ugyanis.

Amit viszont személyes tapasztalatból mondhatok, az az, hogy ifjúkorom rasszizmusa mindig egy fokkal visszafogottabb volt. Sohasem láttam, hogy egy családtagom, barátom vagy osztálytársam valaha durván bánt volna a városunkban lakó feketékkel. Velük dolgoztunk, együtt videójátékoztunk, és integettünk egymásnak az utcán. Többmillió kommentban viszont azt hallottam, hogy ha „rossz környékre” tévedek, kiráncigálnak az autómból, megerőszakolnak és élve elégetnek. Visszagondolva a múltra, azt hiszem, az volt a közmegegyezés, hogy a helyi közösségekkel semmi gond... ha úgy viselkednek, mint mi.baj

Ha akkoriban kérdeztél volna, azt mondtam volna, hogy nem a barnabőrű emberektől félek, csak attól a törzsüktől, amelyik Chicagóban él – tudod, a fura szlengben beszélő, fura zenét hallgató, furán öltözködő csávóktól, kokós vademberektől, akik mindenkit megölnek, aki a szemük elé kerül. A városlakók egyik bizarr csoportját alkották, legalábbis messziről nézve: voltak tehát a hiperagresszív vadak és a frivol fehér elit. „Nagyon furcsák.” A popkultúra is megerősített ebben a hitemben:nn

Még csak nem is puszta érzékelésről volt szó – a statisztikák is megerősítettek abban, hogy párhuzamos világban élünk. A vidéki emberek kétszer olyan sokan birtokolnak fegyvert, mint a városiak, és jóval korábban házasodnak. A városi „kékek” gyorsabban beszélnek és gyorsabban járnak. Több drogot, viszont kevesebb alkoholt fogyasztanak. Kevésbé valószínű, hogy földet birtokolnának, de annak is kevesebb a valószínűsége, hogy evangélikusok lennének.hit

A kisvárosokban gyakran felmerül, hogy „Nem egyezik az értékrendünk.”, mire a progresszív szelleműek röhögni kezdenek. „Milyen értékrend? A homofóbia meg az analfabetizmus?”

Nem. Hanem minden.

4. Minden trend a városokban kezdődik – de nem mind jóvaros

A nagyvárosok a jövőben élnek. Még emlékszem a pillanatra, amikor a kisvárosunkban megnyílt az első kínai étterem, és húsz évvel később az első kávézó. A (természetesen Los Angelesben játszódó) mozifilmekben már évtizedekkel korábban láttunk ilyeneket. Néztem a nyolcvanas évek remekeit, és gúnyosan utánoztam a Lány a völgyből című filmben felbukkanó sztereotípiákat – hallod, például a kaliforniai csajokat, hallod, akik minden második szó közé beszúrták, hogy „hallod”. Húsz évvel később én is ugyanezt csinálom minden Cracked podcastban. A rák Los Angelesben kezdődött, aztán átterjedt egész Amerikára.

Nos, akkoriban az volt az észrevétel, hogy a városi népek mind ateisták lesznek, és a templom helyett biszexuális orgiákra járnak. Az pedig nem más – legalábbis nekünk azt tanították -, mint maga az Apokalipszis. Nem csak a spirituális következmények miatt (ami elég komor), de a kultúraromboló hatása miatt is. Cáfolatot el sem tudtam képzelni. Ott és akkor a templom jelentett mindent. Ha nekem nem hiszel, hallgasd meg a szakértőt: ITT.

A kisebb közösségekben, a templom a nagyobb társasági események színtere, az egyetlen hely. A templomokban van lehetőség tanácsadásra, a szegények segélyezésére, és a vidéki élet egyhangúságát megszakító társasági tevékenységekre – még ha csak kórusról vagy karácsonyi előadásról is van szó.

A templomban szereztél barátokat, szedtél fel csajokat, ismerkedtél munkaügyben, kaptál támogatást. A szegényeknek ételt és ruhát adtak, a házaspároknak tanácsokat, a függők itt próbáltak meg leszokni. Most viszont ijesztően gyorsan fogynak a keresztények mindenhol, az istentelenség kórja a Lány a völgyben-nel együtt terjedt. És a Fox News szerint mi lesz a következménye annak, ha ezek a dekadens, ateista, erkölcstelen, sznob városlakók elfordítják a fejüket istentől?

Káosz.BALTIMORE, MD - APRIL 27: Protestors on Reisterstown Road near Mowdamin Mall, April 27, 2015 in Baltimore, Maryland. The funeral service for Freddie Gray, who died last week while in Baltimore Police custody, was held on Monday morning. (Drew Angerer/Getty Images)

A társadalom szövete elszakadt, mondják, ahogy ez megjósolható volt. Amit a vidéki amerikaiak a tévében látnak, az a holnapjuk.

Jönnek a vadak.

A feketék lázadnak, a muzulmánok robbantgatnak, a melegek terjesztik az AIDS-et, a mexikói kartellek gyerekeket fejeznek le, az ateisták pedig karácsonyfákat kopasztanak. Eközben a liberális Lena Dunhamek egymilliós albérletükben bort kortyolgatnak, és azt mondagatják, hogy „Az igazi problémát a fehér keresztények jelentik.” A terror áldozatai leszakadt végtagjaik mellett sikoltoznak, válaszként az elit azon siránkozik, hogy a férfiak miért nem használhatják a női mosdót és hogy milyen kegyetlenség csirkéket ketrecben tartani.wc

Őrület. Olyan mélyen dugták a fejüket a seggükbe, hogy azt sem tudják, merre az arra. Alapvető, nyilvánvaló, évezredeken keresztül megkérdőjelezhetetlen igazságokat kiröhögnek és leszólnak – például, hogy a munka jobb, mint a kormányzaton való élősködés, hogy a gyereknek jobb, ha együtt él mindkét szülőjével, hogy a béke jobb, mint a lázadás, hogy a szigorú erkölcsi szabályok jobbak, mint a dévaj hedonizmus, hogy az emberek jobban megbecsülik, ha megdolgoznak valamiért, mint ha ingyen a kezükbe nyomnák, hogy sokkal jobb nem felrobbanni egy bombatámadásban, mint életünket veszíteni egyben.

Vagy ahogy nálunk mondják: Ha a lábamra hugyozol, ne mondd, hogy az eső esik.

Az alap, amire Amerika épült – család, hit és kemény munka – idejét múlttá és beszűkült gondolkodásúvá degradálódott. Az elefántcsont toronyban lakó, beképzelt elit csak röhögött, miközben ezt az alapot szétrúgdosták, majd tízezer szavas agymenésekben ecsetelték, hogy az összeomlásért az építők a felelősek.

3. A vidéket szarrá aláztákvidek

Ne küldözgessél nekem üzeneteket, hogy amit itt felsorolok, az gáz. Tudom, hogy gáz. Vagyis, úgy gondolom, hogy gáz, mert most már egy kék megyében lakom és a kék iparnak dolgozom. Tudom, hogy Azok A Régi Szép Napok rabszolgatartásra és szegregációra épültek, és tudom, hogy az emberiség egész csoportjainak csak púp volt a hátán a vallás. Tudom, hogy a „hagyományos családmodell” nők millióit zárta a konyhába és rossz házasságba. Tudom, hogy a melegek rettegtek, és a magzatelhajtásokat a hátsó traktusban végezték.

Tudom, hogy a változások előremutatóak voltak.

Probáld meg ezt beadni a Trump megyékben élőknek.kert

A szart is kipréselik belőlük. Tudom, ott voltam. Elhagyod a városhatárt, és bazd meg, megduplázódik a fiatalkorúak között az öngyilkosságok száma. A válság agyoncsapta a vidéki közösségeket, de a gyógyírt mind a városoknak tartották fenn. Az új munkahelyek száma vidéken szinte lenullázódott.

Ugyanis a vidéki munkahelyek általában egy nagyobb helyi cég köré rendeződtek, legyen az egy gyár vagy bánya, stb. Amikor az befuccsol, a városkának is vége. Ahol én felnőttem, egy olajfinomító tette be a kaput nekünk is. Az iskola teteje beázott, ha esett az eső. A nagyvárosok az ipari termelés hiányát szolgáltatásokkal tudják pótolni – a kisvárosok erre alkalmatlanok. Ahhoz a gazdasági modellhez kell egy minimum népsűrűség.

Ha nem egy ilyen kisvárosban élsz, elképzelni sem tudod a reménytelenséget. A lehetséges karrierek többsége megkívánja a nagyvárosba költözést, csakhogy minden nagyváros körül ott egy százméter magas fal, amire az van írva: „Költségek”. Mondjuk okos gyerek vagy, megkeresel nyolc dollárt óránkémnt a Walgreen’s-ben, és többre vágysz. Rendben, költözz be egy hetven négyzetméteres lakásba 1200-ért, és fizess duplán a rezsiért, az élelmiszerekért és a bébiszitterért. Hacsak nem akarsz beköltözni „arra a környékre” (már ha szeretnéd, hogy felgyújtsanak).

Egy nagyvárosban zenekart alapíthatsz, színész lehetsz, vagy orvosi egyetemre járhatsz. Lehetnek álmaid. Egy kisvárosban nem biztos, hogy van színpad a country bárokon és a templomon kívül. Orvosból is van kettő – ha el akarsz helyezkedni, meg kell várnod, míg az egyik nyugdíjba nem megy. Megnézed az apróhirdetéseket: minden állás gyorséttermekbe vagy hipermarketekbe szól. A „városközpont” néhány anyukából és pár ideiglenes, a Walmart által le nem fedett kis üzletből áll, a külváros meg a „lakókocsipark”. Néhány városrész egészen poszt-apokaliptikusnak tűnik.

Én mondom, a reménytelenség élve emészti fel az embert.

Ha panaszkodni merészelsz, biztosan akad valaki a liberális elitből, aki előkapja az iPadjét és begépel valami marhaságot arról, milyen rasszista vagy, és a fehér kiváltságaidról papol. De már erre is jön azonnal a komment: „Éljél csak gettóban kisebbségként!” Pontosan. Ők a csóró közösségek esdeklését arra használják, hogy elhessegessék a fehérek segítségkérését. Eközben a vidéki fehérek öngyilkossági és túladagolási rátája az egekben van. Basszus, a politikusok legalább úgy csinálnak, mintha a nagyvárosi lakosság sorsa érdekelné őket.

2. Akinek nincs hangja, az erőszakhoz fordulleng

Minden világok legrosszabbika jött el: a szegénység pusztít, az együttérzés elpusztult. „A feketék rendőrautókat égetnek, és a liberális elit szerint ez nem az ő hibájuk, mert szegények. A fiamat börtönbe vetik egy kis zacskó meth miatt, és ugyanezek az emberek, kiröhögik, mert hiányos a fogsora.” Mindenki beléd törli a lábát, te vagy a társadalom utolsó, még biztonságos, de röhejes céltáblája.gy

Nem örülnek ennek. Olyan emberek leszármazottairól van szó, akik mindig büszkék voltak arra, hogy gondoskodni tudnak magukról. Ahonnan én jövök, nem vagy igazi férfi, ha nem tudsz kocsit szerelni, befoltozni egy lyukas tetőt, vadászni, és megvédeni a családodat egy betolakodótól. A függés szégyenteljes, főleg a kormánytól való függés. Saját magad nyírod a füvet, ha csöpög a csap, megszereled, a fűteni való fát a saját teherautódon furikázod. (Az enyém egy 1994-es Ford Ranger volt. A jelenlegi tulajdonosa szerint még mindig használható állapotban van!)

Nem olyanok, mint azok a hipszterek az icipici lakásukban, vagy „azok” ott a perem lakótelepein, akik a főbérlőre várnak, ha valami tönkremegy, annak biztos tudatában, hogy ha valami végképp tönkremegy, elcuccolnak. Amikor valami nem a tied, akkor az másvalaki problémája. „Nyilván adót sem fizetnek! Úgy tekintenek Amerikára, mint az albérletükre, amit aztán lelaknak!”

A Trump feliratokkal az udvarukban pózoló vidékiek azt állítják, hogy az életük lassú haldoklás, te meg somolyogsz, hogy persze, ez alatt azt értik, hogy a feketék és a melegek végre egyenlő jogokat élveznek, fúj, de utálatos. Én meg azt mondom, azért állítják, hogy az életük lassú haldoklás, mert az életük lassú haldoklás. Nem a képzeletük játszik velük. A jövőről szóló filmek egyikében sem látsz hagyományos családokat, vadászokat és szénbányákat. Na jó, Az éhezők viadalában igen, de az az apokalipszisről szólt.aa

Tehát igen, arra a csávóra szavaznak, aki azt ígéri, minden olyan lesz, mint volt, a csávóra, aki végre felriasztja a kék szigeteket. Az ablaküveget betörő téglára szavaztak.

A kétségbeesés szülte a szavazatukat.

1. A seggfejek válnak hősségyoz

„De hát Trump egy rakás szar!”, mondjátok. „Inzultál mindenkit, tárgyiasítja a nőket, és ott csal, ahol csak lehet! Még csak nem is a nép fia, hanem egy gusztustalan, arrogáns milliárdos!”

Várjál csak, kiről beszélsz? Donald Trumpról vagy erről a csávóról?

Soha senki hasonló iránt nem éreztél szimpátiát? Valaki iránt, aki annyira hatalmas, hogy az ellenségeidet ott üti, ahol éri? Valaki iránt, aki sorra gyártja a rossz vicceket, és csak annyira szúr el mindent, hogy még eladható maradjon számodra? Mint mondjuk House doktor vagy Walter White. Vagy a sokmillió rebellis nyomozó bármelyike, aki megszeg minden szabályt, de legalább elvégzi a melót? Vagy csak azért tudja elvégezni a melót, mert magasról tesz a szabályokra?

„De hát azok mind a képzelet szülte teremtmények!” Oké, és mi van azokkal a balra hajló milliomos beszélgetőshow műsorvezetőkkel? Szerinted azok elegánsan vitatkoznak? Nézz egy kis Chris Christie-t és számold a másodperceket az első dagadtozásig! Vagy guglizd ki David Letterman szexbotrányait! De az rendben van, mert ők a mi oldalunkon állnak, és mindenki szeretné, ha játszana egy seggfej is a csapatban: úgy vethetők be, mint a szögekkel kivert baseball ütők az ellenség ellen. Trump pontosan ilyen. Az elit dühös nyüszítése bombaként landol az ellenség erődjének falán. Minél hangosabb, annál jobb.

Néhány már dühösek is vagytok, a gyomrotok mélyén viszolyogtok attól, hogy megbocsássatok ezeknek az embereknek, ne adj isten meg is értsétek őket. De hát ezek nem is emberek, ugye. Csak tudatlan, bosszúálló, bunkó, káromkodó, köpködő szubhumánok hordája.

Juj, remélem, nem. Mert Hálaadáskor magamhoz ölelek néhányat közülük. És amikor ezt teszem, eszembe fog jutni, hogy ha nem költöztem volna el, most én is a kerítés másik oldalán állnék, és undok kommentekkel látnám el a cikket, amit a párhuzamos világban élő énem arról írt, hogyan válaszolható meg a társadalom öt legégetőbb kérdése.

Jó érzés lenézni embereket, kigúnyolni őket, leírni őket azzal, hogy szánalmasak. Ugyanakkor akár meg is próbálhatnád megérteni őket, mert ők akkor is ott lesznek, amikor Trump a feledés homályába vész.

Forrás: cracked.com

Ha érdekes volt, oszd meg másokkal is!


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
pesti-idosek-otthona-koronavirus-cimkep-illusztracio-pixabay.jpg

„Hívtam anyut, mondta, hogy viszik a kórházba – akkor kiment minden erő a testemből”

„Nincs elég dolgozó, nincs védőfelszerelés és nincs teszt. Ki meri ezt elmondani? A Pesti úti Idősek otthonában lévő bajokról azért tudok, mert az én édesanyám is ott él, és beteg.”
Belicza Bea, A címkép illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. április 05.


hirdetés

Kiment minden erő a testemből, amikor négy napja felhívtam az édesanyámat a Pesti úti Idősek Otthonában. Annyit beszéltem vele korábban a koronavírusról, tudtam, hogy nem fél. 90 éves, tudja, hogy bármikor jöhet a halál. Bár én úgy éreztem, nála még van 4-5 év. Most valahogy eltűntek a pluszévek a hangjából.

Nagyon gyenge volt, azt mondta, nincs étvágya, napok óta nem eszik és hányt is. Kérdeztem köhögésről, lázról, azt mondta, az nincs. De azt mondta, be vannak zárva.

Akkor az sem volt világos, hogy ez nem a látogatási tilalom, hanem a szobakarantén. Innen minden nap nyomozásokkal telt, azt reméltem, nincs baj, hiszen ezek nem egyértelműen a vírus tünetei.

Másnap sem volt jobban, egyre több helyen kezdtem információt szerezni. Az otthon igazgatóját és az intézmény főnővérét hívtam és vártam a válaszokat, nem vették fel a telefont és sem e-mailre, sem sms-re nem válaszoltak.

Péntekre a bátyám megtudta, hogy vannak fertőzöttek az otthonban.

hirdetés

Eszembe sem jutott pánikot kelteni egy cikkel az 500 lakó hozzátartozóiban, próbáltam hivatalos válaszokat szerezni. A főpolgármester délutáni videója adta a választ, az otthonban terjed a vírus.

Közben anyu nem lett jobban, és egyre idegesebben kerestük, mit lehetne tenni. Kérésünkre bementek hozzá ebédre és így evett egy fél tányér levest, aminek már örültünk.

Nagy nehezen kiderült, hogy volt láza és mostanában is van. Az is kiderült, hogy az első fertőzött ugyanazon az emeleten volt, ahol anyu él. A nővérek szerint is esélyes, hogy megkapta a vírust, ezért lassan egy hete felírták listára, hogy tesztelni kellene.

Az ápolók igyekeznek mindent megtenni, persze, csak amit tehetnek. Ekkor már nem akartam várni, de pénteken hiába próbáltam magánklinikáról tesztet szerezni anyunak, hétfőig nem lehet.

Vasárnap reggel hívtam anyut, mondta, hogy viszik a kórházba. Megijedtem, mert tudom, hogy karanténban van, tehát most oda viszik, ahol lehetséges fertőzöttek vannak. Nem tudom elképzelni, hogy anyut külön szobába tennék, de ha nem volt fertőzött, most az lesz.

Ez sem ment egyszerűen. Én anyutól tudtam meg, hogy megy kórházba, a bátyámnak azt mondták, még nem biztos, mert az orvos telefonon (!) azt mondja, még nem kell.

Ezt nem tudom felfogni, a karantén óta nem látta orvos a lakókat. Nem volt senki, aki beöltözve bement volna és megnézi, hogy nem terjed-e tovább a vírus.

Hogy hol van az édesanyám, most nem tudom, mert már nem érem el telefonon, és senki nem tájékoztatott.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
pekingi_konferencia_dec-1.jpg

„Először semmit sem tudhattunk” - egy Kínában karanténba került magyar tanár mesélt a koronavírus-járványról

Hizsnyai Tóth Ildikó szerint Kínában lényegében egy rendszerváltás ment végbe a koronavírus miatt. De beszélt többek között arról is, hogy a rendkívül drága denevért és a tobzoskát a gyógyhatásai miatt fogyasztják a kínaiak, akik amúgy egyáltalán nem olyan szabálykövető robotok, ahogy sokan képzelik őket.
Kövesdi Miklós Gábor, Fotók: Hizsnyai Tóth Ildikó - szmo.hu
2020. április 04.


hirdetés

Hizsnyai Tóth Ildikóról egy fordító kollégám mesélt. Ildikó szlovákiai magyar, és egyetemi tanár. Jelenleg Kínában dolgozik, ott vészelte át a koronavírus miatt bevezetett karantént.

- Arra kérem, mutatkozzon be, mondja el, hogy vetődött Kínába.

- 20 évig tanítottam Pozsonyban, a Comenius Egyetem magyar tanszékén magyar szakosokat, tolmácsokat, fordítókat, szerkesztőket, levéltárosokat fordításelméletre. Másik kutatási területem a magyar mint idegen nyelv, ebből írtam egyetemi jegyzetet is.

Szeptemberben érkeztem Hsziánba, a Xi’ani Nemzetközi Tudományok Egyetemén kaptam munkát, ahol a német tanszéken belül alakult magyar szak is. Egy másodéves csoportnak tanítok irodalmat. Elég alacsony nyelvi szinten vannak, úgyhogy nagyon találékonynak kell lennem. Év végéig meg kell írnom egy egyetemi jegyzetet is.

Eléggé mélyvízbe kerültem, amikor kijöttem. Ezek a belső területek nem olyanok, mint Peking, vagy a tengerparti részek, amik mindig is nemzetközibbek, nyitottabbak voltak. Hsziánból indult annak idején a selyemút, itt van az agyaghadsereg, a Nagy Vadlúd-pagoda, de például alig tud valaki angolul.

hirdetés

- Kicsit beszéljen arról, mekkora kultúrsokk oda érkezni, mennyire más az ottani világ?

- Kína nagyon más, és nagyon keveset tudunk róla. Ez akkor tűnik csak fel az embernek, ha ide kell jönnie egyedül. Én idefelé jövet, a repülőn ijedtem meg. Ha például Spanyolországba megyek, mondjuk Andalúziába, utána tudok nézni az interneten, tájékozódom. De azokat az információkat nem lehet otthon, az internetről összegyűjteni, amik Kínában a mindennapi élethez szükségesek.

Szerintem ez a járvány többet mutatott meg Kínából, mint amit maga az ország szeretne mutatni magából.

Nagyon szeretek itt élni, bár nehezen szoktam meg. Nehéz elengedni azt, hogy folyamatosan megfigyelnek. Erős paranoiám volt.

Mindent meg kellett szokni, azt, hogy hogyan kell fizetni, enni, inni, ráadásul egy teljesen idegen nyelven. Például, ha először megy az ember egy itteni ABC-be, nem tudja, mit vásároljon, mert semmi nem hasonlít arra, amit megszoktunk. Még a csomagolás is egészen más. Úgy érzed magadat, mint egy 3 éves gyerek, aki elvesztette a szüleit egy tízmilliós városban.

Azok az emberek, akikkel a mindennapokban találkozom az autóbuszon, a metrón, nagyon közvetlenek.

Az egyáltalán nem igaz, amit gondolni szoktunk róluk, hogy olyan szabálykövetőek, mint a robotok, és az sem, hogy állandóan közösségben gondolkodnának.

Például amikor beáll a metrószerelvény üresen, és kinyílik az ajtó, szabályosan meg kell harcolni az ülőhelyért. Lökdösődnek, mint az óvódások. Ha feláll valaki a buszon és leülnél, még fél úton van a feneked, már ül ott valaki, nem is érted, hogy tudott becsúszni alád.

De közvetlenek, végtelenül kíváncsiak, nagyon szeretik a kényelmet, és tulajdonképpen folyamatosan tesznek mindenre. Mindent úgy és akkor csinálnak, amikor nekik megfelel. Például jön szembe egy csinos nő, és olyan hegyeset köp, hogy alig bírsz elugrani előle. Mert erre van kedve.

Az ivóvíz itt nem a csapból folyik, a tiszta levegő sem magától értetődő. A szobában van egy légtisztító, amit nem mindenki engedhet meg magának. Én szerencsés vagyok, egy olyan szállóban lakom, amit külföldi vendégtanároknak tartanak fent. A kínai tanárkollégáim egész más körülmények között élnek.

Kínában mindenütt pottyantós vécé van, még a plázákban is. Viszont mások a higiéniai szokások, mint amihez hozzászoktunk.Mindenütt állandóan söprögetnek, tisztogatnak.

Az egész országban egy időzóna van, ezért ha reggel hétkor munkába indulok, még sötét van. Egy rövid allén kell végigmennem, ha az egyetemre megyek, és már ekkor, reggel két utcaseprő sepri.

Nem látja őket senki, ők se nagyon látják még az utat, de söpörnek, mert elkezdődött a munkaidejük.

Elmehetsz a legvacakabb piacra is, állandóan takarítanak, törölgetik a tőkét, ahol a halat felbontják. A buszt minden kör után lemossák. Ez békeidőben is így van, nem csak most, a járvány miatt.

- A piacot említi. A világjárvány óta különösen sok kritika éri a kínaiak étkezéseit szokásait, hiszen felröppent, hogy a denevér, esetleg a tobzoska evése állhat a vírus elterjedése mögött.

- Nagyon nem szeretem, amikor azt mondják, hogy a kínaiak mindent megesznek. Egy nagyon összetett gasztronómiai kultúrájú országról beszélünk. Nincs is olyan, hogy egységes kínai konyha.

Olyan értelemben mindent megesznek, hogy semmit sem hagynak pocsékba. Például mindenféle gabonából készítenek lisztet. Vagy vegyük például a lótusz növényt, annak minden részét felhasználják étkezési célokra.

Itt például, ahol én élek, itt nagyon gazdag a gasztrokultúra. Lepények vannak, lehet lángost kapni, gulyáslevest... Nem úgy hívják, de pont úgy néz ki.

A denevért és a tobzoskát viszont nem eszik, hanem gyógyhatása miatt fogyasztják, ami fontos különbség, és rendkívül drága, csak a gazdagok engedhetik meg maguknak.

Fűben-fában orvosság, és kígyóban-békában is. A keleti ember gondolkodása szerint az ember nem emelkedik ki úgy a természetből, mint nyugaton. Itt az ember a természet része, és még mindig népszerű a hagyományos kínai orvoslás.

Ennek az is az oka, hogy az orvosképzés nagyon elmaradott. A kínai orvosok 20%-a rendelkezik diplomával, a többinek csak középiskolai végzettsége van.

A frissen elfogyasztott nyers hús a meggyőződésük szerint energetizál. A denevér ürülékének például látásjavító hatást tulajdonítanak, a tobzoska pedig afrodiziákum.

Államilag támogatott farmokon tenyésztik ezeket a vadakat, mert fontos exportbevételt jelentenek az országnak, tehát a külföldi gazdagok is „eszik”, csak ők nem a városi halpiacon veszik meg.

Egyébként a járvány valószínűleg nem arról a konkrét vuhani piacról indult, mert a zéró beteg nem járt ott és egyik kontaktja sem.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
trattoria-zaza.jpg

„Két nap alatt esett vissza a tizedére a forgalmunk, a villanyszámlára valót se tudjuk megkeresni”

Két történet arról, hogyan nulláz le hosszú évek óta sikeresen működő vállalkozásokat a járvány.
Láng Dávid - szmo.hu
2020. április 06.


hirdetés

A koronavírus kapcsán a megbetegedések mellett a gazdasági nehézségekről lehet a legtöbbet hallani. Elképesztően sok ember vesztette el a megélhetését, teljes ágazatok nullázódtak le egy szempillantás alatt,

Nemrég arról is beszámoltunk, hogy csődközeli állapotokat és elbocsátásokat tapasztal a főváros legnépszerűbb tematikus utcáinak menedzsmentje.

A Bevásárló és Tematikus Utcák Nonprofit Kft. (BUM) többek közt a Király utca, a Bartók Béla út, a Ráday, a Falk Miksa utca és további 7 közösség vállalkozásainak érdekképviseletét látja el, és a társaság attól tart, hogy a járvány végére a legtöbb kereskedőnek le kell húznia a rolót.

Rajtuk keresztül jutottunk el az alábbiakban megszólaló két emberhez, akiket arra kértünk, meséljék el az elmúlt hetek történéseit, illetve azt, miben tudnak bízni a jelenlegi helyzetben.

hirdetés

„Abban a másodpercben tudtuk, hogy ez két vállra fektetett minket”

Domonkos László a Ráday SoHo egyesület elnökeként az utcában működő vállalkozásokat képviseli, vendéglátó és kulturális helyeket egyaránt. Saját érdekeltsége is van, a Trattoria Za-Za nevű olasz-magyar étterem.

Három-négy hete kezdett el igazán aggódni a járványhelyzet miatt, amikor már nem csak egy-egy elszigetelt esetről érkeztek hírek Európából, hanem tömegesen elkezdett nőni a fertőzések száma. Az ő éttermében március első napjaiban kezdődött a forgalom visszaesése, és a 15-i hétvégén gyorsult fel igazán.

„Amikor kihirdették, hogy csak 15 óráig lehet nyitva tartani, abban a másodpercben tudtuk, hogy ez két vállra fektetett minket. A bevétel 80, sőt akár 90 százaléka ugyanis vacsoraidőben keletkezik.”

Bár sokan járnak hozzájuk ebédelni is, főleg a környező irodaházakból, az ebédmenükön alig van haszon. Arról nem is beszélve, hogy a home office munkarend bevezetése óta az irodisták is eltűntek: gyakorlatilag két nap leforgása alatt a tizedére esett vissza az ebédidei forgalmuk.

Kézenfekvő volt, hogy ők is álljanak át házhoz szállításra, de ez sem megy olyan simán, mint aminek külső szemlélőként tűnhet.

„Több száz új étterem próbálkozik most ezzel, mármint azokon kívül, akik eddig is csinálták. A Ráday utcának amúgy sem a kiszállítás volt az erőssége, ide a teraszok miatt jártak az emberek” – fejti ki Domonkos László, miért kerültek lehetetlen helyzetbe. Nem csoda, hogy az utca helyeinek 90 százaléka már a rendelet kihirdetésekor lehúzta a rolót.

„Saját rendelési felületünk nincs, a Wolttal és NetPincérrel van szerződésünk. A Wolt sajnos még kis forgalmat generál, a NetPincér pedig több mint 20%-os jutalékot számol az egyébként is alacsonyabb árból. Így nem nagyon éri meg: még a nullszaldótól is messze vagyunk.”

Domonkos László

Mivel a villanyszámlára valót sem tudják megkeresni, valószínűnek tartja, hogy pár nap, vagy maximum egy hét múlva – miután kifőzték a meglévő készleteket – teljesen bezárnak. Így azt a két alkalmazottat is el kell küldenie, akiket eddig még megtartott.

Addig is felajánlotta a konyhai szabad kapacitásukat az önkormányzatnak, hogy besegítsenek a szociálisan rászorulók étkeztetésébe, azonban egyelőre nem éltek a lehetőséggel.

Az étterem további sorsa az önkormányzati-, és kormányzati beavatkozástól függ. Ha elengedik a bérleti díjakat a válság idejére, az segíthet a fennmaradásban, ahogy az is fontos engedmény, hogy a teraszukat egy jelképes összegért cserébe nem kell elbontaniuk.

Domonkos László szerint mindenesetre az is nagy kérdés, hogy még ha 2-3 hónap után újra ki is nyithatnak, lesz-e erre mindenkinek pénze, és milyen tempóban állhat helyre a korábbi forgalom.

A Trattoria Za-Za belülről

„Ha elmúlik a fertőzésveszély, az még nem azt jelenti, hogy másnap újra tömegek fognak utazni és étterembe járni. Nekünk viszont ugyanúgy meg kell vennünk az alapanyagokat, akkor már mindenképp kell fizetnünk bérleti díjat, közműveket és a személyzetet is” – magyarázza, miért fél jobban az újranyitástól, mint a pár hónap zárva tartástól.

„Az újrakezdésnél csak önmagamban tudok bízni, és hogy lesz kedvező hitelprogram. Abban is reménykedem, hogy a kollégák kitartanak mellettem. Ha vállalják a rizikót, akkor nekifutunk. Ha nem, akkor talán nem lesz többé étterem.”

És hogy mihez kezdene ebben az esetben? „Nem tervezem ezt, de… Van egy furgonom, elmegyek társasházakba karbantartani. Villany, gáz, mindenféle szereléshez értek. Nem vagyok finnyás, valakinek ezt a munkát is meg kell csinálnia.”

„Ez az életünk, nincs túl sok másik választásunk”

Bosznai Tibor a Hadik Kávéház egyik alapító tulajdonosa, egyben a Bartók Béla Boulevard egyesület alelnöke.

Az egyesületen belül elmondása szerint egyáltalán nincs jó hangulat, ami nem meglepő, hiszen „senki nem beszél szívesen a saját nyomoráról vagy szégyenéről.”

A Bartók Béla úti helyek többsége bezárt, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki talpon fog maradni.

A Hadik forgalma már a március 2-i héten, tehát jóval a veszélyhelyzet kihirdetése előtt annyira beszakadt, hogy ha nincs a tiltás, akkor se tudták volna tartani az addigi üzletmenetet, mivel az még a teljes bezárásnál is nagyobb veszteséggel járt.

Bosznai Tibor

Annak a hétnek a végére a foglalások többségét vagy lemondták, vagy egyszerűen nem jöttek el a vendégek.

Végül március 16-án zártak be teljesen, így a rendezvények teljes betiltásáról szóló másnapi kormányhatározat – illetve a 28-án bejelentett kijárási korlátozás – voltaképpen visszaigazolást jelentett, hogy jól döntöttek.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
91760365_218423159417394_2234418252837027840_n.jpg

„Nagyon nagy a baj, most mindenki a túlélésre játszik” – egy magyar szállodaigazgató a válságról

Galla Gergő szerint legfeljebb 2-3 hónapig húzhatja a szektor bevétel nélkül. Az eddigi intézkedések a szállodaipart és a turizmust nem mentik meg, ahogy a munkahelyeket sem.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. április 03.


hirdetés

Galla Gergőt, a Barceló Budapest igazgatóját kértem, hogy mondja el, milyen a szállodaipar helyzete. Gimnáziumi osztálytársak voltunk, ezért tegeződünk.

- Egy nemzetközi szállodalánc egyik tagját vezeted, az átlagnál talán nagyobb nemzetközi rálátásod van. Mikor ismertétek fel, hogy hamarosan nálunk is nagyon súlyos lesz a helyzet?

- Annak ellenére, hogy lehetett hallani a híreket, minket is elég váratlanul ért a dolog. Bár nekünk vannak szállodáink Csehországban, Olaszországban is, és természetesen értesültünk róla, amikor az ottani szállodákat bezárták, még akkor is azt reméltük, hogy nálunk ez nem történhet meg.

Amikor az első hazai betegek megjelentek, és bejelentették a korlátozásokat, egy egész hétvégét azzal töltöttünk a kollégáimmal, hogy kiszámoljuk, mi az a minimális kapacitás, ami szükséges a továbbüzemeléshez.

De utána hétfőn bejelentették, hogy lezárják a repteret, ezért még aznap eldöntöttük, hogy mi is bezárunk.

hirdetés

- Hogy látjátok az esélyeket?

- Nagyon nagy a baj. Most mindenki a túlélésre játszik, mindenkinek az a legfontosabb, hogy a cég megmaradjon, és az alkalmazottait megtarthassa. De mint mindenütt, nálunk is vannak kényszerszabadságolások, leépítések.

- Mekkora leállásra készültök?

- Senki nem tudja megjósolni, mi lesz, de én úgy kalkulálom, hogy ha 2-3 hónapon belül nem fogjuk látni a fényt az alagút végén, akkor jóvátehetetlen károk lesznek.

- A kormány eddigi intézkedései elsősorban a kisvállalkozóknak segítettek, gondolom a szállodákat nem, vagy csak nagyon kis mértékben érintik.

- Tény és való, hogy az eddigi intézkedések nagyon gyorsan jöttek, de keveset segítenek a szektorban, sajnos jelentősebb lépések szükségesek. Ezzel nem azt mondom, hogy ezek ne lennének amúgy jó és fontos intézkedések, de a szállodaipart és a turizmust nem mentik meg, ahogy a munkahelyeket sem.

Magyarországon borzasztó magasak a bérekre rakodó járulékok, az lenne jó, ha ezeket nagyobb mértékben vállalná át az állam.

- A fővárosi önkormányzat próbál segíteni? Hiszen a pesti szállodák a fővárosnak is bevételt hoznak.

- Nem igazán, de nem is tudom, miben segíthetnének. Idegenforgalmi adót fizetünk nekik, de azt a bevétel után, tehát ha nincs vendég, nincs idegenforgalmi adó.

- Esetleg az iparűzési adó elengedése...

- Igen, azt lehetne. Minden esetre nem tudok ilyen tervről.

- A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége fontolgat lépéseket, felvette a kapcsolatot a kormánnyal?

- A szövetség valóban folyamatosan egyeztet a kormánnyal, de konkrétumokat nem tudok.

- Remélhetőleg kaptok segítséget, hiszen az autóipar mellett a turizmus a magyar gazdaság egyik legfontosabb motorja, ha újra akarják indítani a gazdaságot, szükség lesz a szállodákra.

- Ez így van, persze a gazdaság újraindítása sem megy egykettőre. Sokan úgy vélekednek, hogy az üzleti célú utazás hamarabb újraindul, mint a rekreációs. De ez sem biztos.

Minden céget meg fog viselni ez a válság, kérdés, hogy kiknek lesz pénze vagy akár energiája arra, hogy mondjuk konferenciákra utazgasson.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!