Kump Edinának szeptemberben 7 gramm szemete volt – igen, jól látod, ennyi
És emiatt nem kellett szenvednie, mert a hulladékmentes életmódnak szerinte nem szabad az önsanyargatásról szólnia.
Szegedi Éva, Fotó: Mervai Márk
2017. december 18.

7 gramm szemét. Pontosabban 6,85 gramm szemét. Ennyit termelt Kump Edina idén szeptemberben. Nem hiszed? Nem csoda. Ő is alig hitte el, amikor megmérte.

Pedig igaz, tényleg csupán ennyi szemetet gyűjtött össze a háztartásában, meg is mutatta egy fotón, mi került abban a hónapban a kukába. Kump Edina környezetkutató, hulladékcsökkentési szakértő ugyanis tudatosan szoktatta rá magát és a párját a hulladékmentes életmódra, a szemét csökkentésére, a műanyag cuccok kikerülésére.

"Nehéz volt eljutni az egy marék szemétig?" - kérdezem Edinát, akivel dunakeszi lakásán beszélgettünk. "Azért nem volt nehéz - válaszolja -, mert én ezt igazából el sem akartam érni. Nem ez volt a célom. Csupán az, hogy csökkentsem a háztartásunkban keletkező hulladék és szemét mennyiségét."

Edináék otthona első pillantásra pont úgy néz ki, mint a legtöbb lakás.

Egyáltalán nem feltűnő, hogy itt két olyan ember él, aki otthon komposztál, újrahasznosítható, természetes anyagokból készült tárgyakat használ, és amit csak lehet, csomagolás nélkül vásárol. A komposztálásra szolgáló vödröket sem venném észre, ha Edina nem hívná fel rá a figyelmet.

"Sajnos arra még nincsen lehetőség, hogy a társasház többi lakójával együtt komposztáljunk, így a saját háztartásunkon belül oldjuk meg. A gilisztakomposztálókban a trágyagiliszták gyorsítják a bontási folyamatot, és a legjobb az, hogy csak minimális macerával jár a kezelésük: arra kell ráérezni, milyen időközönként kapják az újabb zöld hulladék adagot a giliszták, a közbeeső időben pedig békén kell hagyni őket. Teljesen szagtalanul, csendesen elvannak a lakásban."

Ha túl sok a keletkező komposztálandó anyag, a családban vagy az ismeretségi körben elviszik valakihez, aki be tudja fogadni. Aki idegenkedik a lakásában tartott komposztálótól, az a társasházban a kertben megoldhatja a többi lakóval közösen, illetve keresni lehet olyan ismerőst, akinél van nagyobb kapacitású komposztáló.

"A hulladékmentességben azt is szeretem, és szerintem a mindennapi életvitelben ez az egyik legnagyobb előnye, hogy segít átállni a problémafókuszú gondolkodásmódról a megoldásfókuszúra"

- árulja el Edina. "És ez kiterjed az élet minden más területére is."

IMG_0983k

Élete nagy kalandja 2014 őszén indult, miután a párjával egy kertes házból átköltözött a jelenlegi lakásba, és rádöbbentek, hogy ennek következtében mennyivel több lett a kommunális szemetük. Edinát zavarta, hogy miközben a munkájában hulladékgazdálkodással, környezetvédelmi szemléletformálással foglalkozik, otthon ennyi szemetet termel. A párjával beszélgetni kezdett erről, és ő is azt mondta, vágjanak bele, de radikális irányba ne menjenek el, ne a zero waste, vagyis a teljes hulladékmentesség legyen a cél, mivel ezt nem tartották megvalósíthatónak, hanem csak az, hogy minél kevesebb szemét kerüljön a kukába.

"Ismertem a zero waste mozgalmat, tudom, hogyan alakult ki, és hogyan lett belőle életmódmozgalom, de ebből néha csupán annyit látni, hogy emberek befőttes üvegben mutogatják a szemetüket, és azt mondják, 3 év alatt ennyit termeltek. Én pedig - mivel azokban szelektálható anyagok is voltak, eléggé szkeptikus voltam. Miért? Mondok egy példát. Amikor fáj a fejem, beveszek egy fájdalomcsillapítót, annak van csomagolása, az hol van a befőttes üvegből, ha olyan hulladékokat is abba gyűjtenek, amit szelektálni lehetne? Nekik soha nem fáj a fejük?

A zero waste mindennapokban való megvalósítása több lépcsőből épül fel, amelyek mentén törekedhetünk arra, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk, ebben pedig a szelektálásnak mint végső mentsvárnak is helye van."

Edinának részben az ellentmondások miatt nem volt célja a zero waste, részben pedig azért, mert úgy hitte, ez rengeteg negatív értelemben vett lemondással járna, és állandó ráfeszüléssel, hogy mikor mit és hol szerezzen be.

A hulladékmentesség lényege ugyanis nem az önsanyargatás, és nem is bizonyos tárgyakhoz ragaszkodás, hanem az, hogy a pazarlásról és a felesleges hulladéktermelésről mondunk le, és arról, hogy mindenfélét összevásároljunk, ahelyett, hogy átgondoljuk, mire van valójában szükségünk.

"A folyamat közben persze bejönnek bizonyos tárgyak is, mivel a korábban használt eldobható eszközökre alternatívát kellett találni" - magyarázza Edina. - Egy év elteltével döbbentünk rá, hogy már csak néhány hajszál választ el minket az úgymond hulladékmentes mindennapoktól, pedig meg sem erőltettük magunkat."

IMG_1095k

Edina néhány perc leforgása alatt készített lenmagzselét, amit hajbalzsam helyett használ. A lenmagot meg tudja venni kimérve, így ez nem csak sokkal olcsóbb, hanem egyben hulladékmentes megoldást is nyújt.

IMG_1123k

Mi minden változott Edináék háztartásában? Nem vásárolnak például papír zsebkendőt és papír szalvétát, helyettük textilt használnak. Erre például elég nehezen állt át Edina, sokáig ragaszkodott az eldobható zsebkendőhöz, amióta viszont kipróbálta a hagyományos típust, nagyon jónak találja.

A sztenderd, elterjedt tisztítószerek, tisztálkodásra használt eszközök, higiéniai termékek helyett is igyekeznek kifejezetten környezetbarát megoldásokat keresni.

Takarításhoz eddig sem vettek mindenféle kütyüket és ötvenféle szert, mivel mindig is ecetet vagy citromsavat, mosószódát és szódabikarbónát használtak a tisztításhoz. De most kifejezetten olyan tartós eszközöket szereznek be, amelyek, ha lehetséges, élettartamuk végén komposztálhatók vagy szelektíven gyűjthetők. Nem volt egyszerű dolguk, mivel ma sok olyan termékre mondják rá, hogy környezetbarát, aminek ehhez semmi köze.

Eldobható mosogatószivacs helyett komposztálható mosogatókeféket használnak, amelyeket Németországban gyártanak helyi bükkfából – lószőrrel vagy növény rosttal, illetve kókuszrosttal. Bár drágábbak, mint a műanyag szivacsok, sokkal hosszabb az élettartamuk, így összességében kisebb költség ezeket vásárolni.

Műanyag fogkefe helyett szintén komposztálható bükkfával és disznószőrrel készült fogkefét használnak.

Az intim higiénés eszközök talán a legizgalmasabbak. A mosható betét és az intim kehely ugyan élettartama végén úgyis a kommunális kukába kerül, mert nem lehet újrahasznosítani, ám olyan hosszú ideig (5-10 évig) lehet használni őket, hogy még mindig sokkal inkább környezetbarát megoldást jelentenek, mint az egyszer használatos műanyag betétek vagy a tamponok.

Edináék ivókulacsot visznek magukkal, és ebbe töltenek vizet, otthon pedig szódásszifonnal készítenek bubis vizet, ha éppen azt akarnak inni.

Eldobható borotva helyett hagyományos zárt fésűs borotvát használnak cserélhető pengével, arctisztító vatta helyett mosható pamutpárnát, bolti sminklemosó tej helyett szőlőmagolajat. A fürdőszoba nincsen tele műanyag flakonokkal. A bolti samponok, hajöblítők helyett ott a samponszappan, a lenmagzselé és az almaecetes öblítést. De Edinának ezektől is pontosan olyan a haja, mint korábban a bolti samponoktól.

IMG_1002k
IMG_1010k

Edina időnként saját maga is készít szappanokat

IMG_1027k
IMG_0989k

Fa mosogatókefe növényi sörtékkel fél év napi használatot követően és újonnan

IMG_1019k

Edina táskájában mindig van 1-2 zsinóros vászonzsák, illetve egy hordozható, összecsukható étkészlet

IMG_1022k

Edina maga készíti a kozmetikumait, így a parfümjét és az ajakápolóját is. Ezek is mindig a táskájában lapulnak, a textil szalvéta mellett

Kump Edina a honlapján, a Facebook-oldalán és Instagramon is megmutatja, hogyan él, és milyen trükkökkel csökkenti a szemét termelését.

A Hulladékmentes.hu 2016 elején indult. Ehhez az utolsó lökést az adta meg, amikor Edina egy tanárképzésen hulladékgazdálkodásból tartott előadást, és a résztvevők a végén kérdéseket tettek fel. „Oké, szép és jó, de ezt a gyakorlatban hogyan lehet átültetni?” Elkezdték arról kérdezni, ő például személyesen mit és hogyan csinál, amiből a végére az kerekedett ki, hogy a résztvevők erősen ajánlották, kezdjen el erről minél több információt elérhetővé tenni, mert az, amit ő már természetesnek él meg, másban sokszor fel sem merül.

A webshop beindítását is az élethelyzet követelte ki tőle. Amikor a Hulladékmentes elindult, sokan keresték meg azzal, hogy ő mit használ, milyen szempontok szerint választ, és hol szerzi be azokat. Edina úgy vélte, könnyebb mindent egy helyre gyűjteni, ahol az információk, a termékek és a szakértői segítség is rendelkezésre áll, mint külön mindent egyesével elmagyarázni.

Megdöbbentő, egy-egy nagyobb bevásárlás alkalmával mekkora a csomagolás mennyisége. "A megvásárolt termékek térfogatának akár 40-50 százalékát is kiteheti" – mondja Edina. "A vásárlás átgondolásával is jelentős mennyiségű hulladékot lehet spórolni.

Sőt, azt tapasztaltuk, hogy bár bizonyos környezetbarát termékek többe kerülnek, a hulladékmentes életmód összességében olcsóbb."

Hogyan kerüli el Edina azt, hogy eszméletlen mennyiségű szeméttel járjon a vásárlás? Például azzal, hogy vászonszatyrokat visz magával, és mindent ebbe kér, hogy ne kelljen a bolti (egyébként nem lebomló) nejlonzacskókat használni. Vászontasakba kerül szinte minden a pékárutól a kimérve vásárolt zabpelyhen át a zöldségekig. Ebben is mérik le neki. Otthon tölti át ezek egy részét csatos üvegbe.

"Arra is ügyelünk, hogy ésszerű maradjon a hulladékmentesség, például csak azért nem ülünk autóba, hogy mindent kimérve kapjunk meg, így ha másképp nem megy, bizonyos termékeket csomagolásban vásárolunk meg, majd a csomagolásukat használjuk, végső esetben szelektáljuk."

Az étkezésük is átalakult. Már nincsenek zacskós levesek, chipsek, félkész ételek. "Korábban rengeteg pizzát rendeltünk, most inkább megsütjük itthon, ha arra vágyunk, vagy a közeli étteremben eszünk egyet. Egyéb környezetvédelmi megfontolásból igyekszem a hús és az állati eredetű termékek mennyiségét csökkenteni, a csak csomagolásban kapható termékek egy részét pedig helyettesíteni, lecserélni másra, és ezzel több zöldséget és friss élelmiszert fogyasztunk, összességében egészségesebben is étkezünk."

Érdekel, erős, negatív kritikákat kaptak-e már Edináék a megváltozott vásárlási szokásaik miatt, de azt mondja, eddig ilyen még nem fordult elő. „De azért, úgy gondolom, ez hozzáállás kérdése is. Nem bátortalanul megyek be az üzletbe a vászonzsákkal, hanem úgy, hogy rögtön tisztázom: ezt így szeretném vásárolni, van-e rá mód? Ha nincsen, akkor oké, nem beszélünk róla tovább. Szerintem ebben az esetben nem az eladó van értünk, hanem az eladó együttműködhet velünk – ha pedig nem működik együtt, dönthetünk úgy, hogy akkor máshol vásárolunk."

"Az egyik budapesti piacon például két olyan stand is van, ahol magokat, mákot, csokikat lehet kapni kimérve. Az egyikük ellenséges (bár ő mindenkivel az, nem csak velem), a másik pedig nem. Ezért nem kérdés, melyiküknél vásárolok."

IMG_1162kIMG_1181kIMG_1189k
IMG_1195k
IMG_1059k

Amit lehet, csomagolás nélkül vásárolnak, amit viszont nem tudnak így megoldani, azt igyekeznek minél hulladékszegényebb, szelektálható csomagolásban beszerezni

Mennyi idő alatt érhető el egy háztartásban az Edináéhoz hasonló hulladékmentesség? Szerinte ez néhány tudatos hónap alatt is megvalósítható, de a folyamatos apró változtatások segítségével egy család két év alatt kényelmesen átállhat.

"Az általam termelt havi szemetet 2016-ban mértem meg először. Amikor idén ősszel újra megmértem, az egészben az volt a legdurvább, hogy ez alatt az egy év alatt is felére csökkent a kommunális szemét mennyisége, úgy, hogy észre sem vettem, ami talán nem is csoda, mivel már csak grammokról beszélünk.

Az egész fokozatosan alakuló folyamat volt. Először azt figyeltük meg, melyik az a hulladékáram, amiből a legtöbb kerül a kukába, és arra kerestünk megoldást. Amikor az megoldódott, megvizsgáltuk, még mi kerül a szemétbe, és annak a csökkentésén dolgoztunk. Nem volt semmilyen kényszer, például ha valamihez csak csomagolásban tudtunk hozzájutni, de szükségünk volt rá, akkor megvettük bűntudat nélkül, mert amit lehetett, azt így is megtettük: odafigyeltünk arra, hogy mit vásárolunk, valóban szükségünk volt rá és ügyeltünk arra, hogy ha már van csomagolása, akkor az tovább használható, vagy maximum szelektálható legyen. Ebben a formában élhető és nem elvakult irány volt ez számunkra."

"Nem tűnik sziszifuszi munkának, amit csinálsz? - kérdezem Edinától. - Hiszen Magyarországon az emberek többsége hihetetlen mennyiségű szemetet termel."

"Úgy vagyok vele, hogy valahol el kell kezdeni. Rendszerint minden új irány, kezdeményezés kevés alakkal indul útjára. Az újdonságok mind hasonló utat járnak be, amit Everett Rogers adaptációs diagramja ír le a legszemléletesebben. Eszerint az emberek 2,5 százaléka azonnal érdeklődik az újdonságok iránt, majd idővel csatlakoznak hozzájuk az úgynevezett korai elfogadók (13,5%), őket követi a korai és késői többség (34-34%), végül a lemaradók (16%)."

Edina úgy véli hasonló folyamat játszódik le a hulladékmentességgel is. Ugyanis nem szalmalángéletű, eltűnőben lévő irányzat, hanem olyan, amely iránt egyre szélesebb körben érdeklődnek külföldön és nálunk is. Nyugat-Európában például egyre több hulladékmentességgel foglalkozó szervezet alakul, egyre több kifejezetten csomagolásmentes üzlet nyílik, egyre több blog ír arról, hogy ez milyen könnyen megvalósítható. Emiatt a vállalatoknak is megéri ebbe az irányba nyitni, mivel van már akkora környezettudatos vásárlói réteg, amely ezt igényli.

"Ha csupán egyetlen ember változtat valamit az életén, azt érzékelni fogja a környezete is. Tudom, hogy még nem szembetűnő, de látom, hogy egyre több embert érdekel a hulladékmentes életmód, az önkéntes egyszerűség, egyre több ember kezd el ezzel foglalkozni és változtatni."


KÖVESS MINKET:




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!