X-Faktor: Kár volt Gáspár Lacinak beadni a derekát a gyors dalokat hiányoló Majkának, és főleg kár volt ráerőltetnie Toldi Sanyira

Tudom, hogy az X-Faktor alapjában véve nem humoros műsor, de ha már egyszer poénokat próbálnak becsempészni, szerintem semmi nem tiltja nekik, hogy színvonalasan tegyék.

Ők mindenesetre ellenállnak a kísértésnek, és még mindig abban látják a szórakoztatás netovábbját, hogy Pápai Joci és Miller Dávid azon verseng, ki jön be a színpadra több csajjal. Egy hete Joci négy táncoslányt kapott kísérőnek, Dávid most tizenkettőt, amit Joci ámulattal vegyes nyálcsorgatással konstatált. Ha és megint csak ha.

Mint kiderült, Gáspár Laci beteg, ami olyan horderejű hír, hogy nemcsak a stúdióban kommentálták, de Bye Alex is reagált rá a Facebookon és megjegyezte, Laci örülhet, hogy Valkusz Milán ül mellette, ő maga ugyanis plexiüveget emeltetett volna kettejük között.

Azt is furcsállom, hogy Tóth Andiról semmi más nem jut eszébe a műsorvezetőknek, mint hogy milyen szép. Gáspár Lacit még egy adásban sem köszöntötték azzal, hogy „Laci, ma is gyönyörű vagy”. Pedig Andi azért ennél sokkal sokrétűbb és érdekesebb személyiség.

A harmadik élő showban kétszer léptek színpadra a versenyzők, legalábbis a többség. Az első kör végén ugyanis egy énekestől el kellett búcsúzni. Ebben a körben csak a közönség szavazatai számítottak. Ilyenkor szoktak kiesni azok a versenyzők, akiket csak a mentorok sztárolnak. A maradék még egyszer énekelhetett, a mentorok összesen kettőt ültethettek le közülük, és ebben a körben is kiesett egy versenyző.

Miután a mentortársak – főleg Majka – korábban kifogásolta, hogy Gáspár Laci versenyzői mindig lassú dalokat énekelnek, Laci azt ígérte, most változtatnak. Ennek szellemében Toldi Sándor a Te Conozco Bien című számmal kezdett. Az effajta latin számokba - még a kevésbé tempósokba is, - kell valami olyan feszesség és tűz, amit Sándorban én nem látok. Lerítt róla, hogy a tánccal, mint olyannal, eddig legfeljebb a lexikonban találkozott.

Kicsit olyan volt a mozgása, mint egy bespeedezett lajháré. Amikor pedig a szám végén karjába perdült egy szexi táncoslány, Sándor arcán azt láttam: „Jaj, mit szól majd a feleségem?”

Milán – akinek a frizuráját Toldi Sándor vágta eská – úgy látta, Sanyinak kényelmetlen volt ez a feladat. Kár volt Gáspár Lacinak beadni a derekát a gyors dalokat hiányoló Majkának, és főleg kár volt ráerőltetnie Toldi Sanyira. Laci persze bizonygatta, hogy erőltetésről szó sincs.

Majka megvédte a fiatal fodrászt: az esetlenségével együtt szerethető volt.

Mivel ebben a körben nincs szék, Sanyi ment vissza a lihegőbe.

A reklámszünetet inkább kínos, mint jópofa közjáték előzte meg: bejött Szépréthy „Pizsamás” Roland, hogy átvegye Miller Dávidék helyét. Dávid és Joci elég hiteltelenül próbálta megjátszani, hogy meglepődtek. Gáspár Lacival értek egyet: „Azért ez már kicsit túlzás.”

A reklámszünet után az Éber Kóma következett. C’est La Vie című számuk szövegéből nem sokat értettem, viszont az X-Faktor történetének egyik legegyedibben tálalt produkciója volt. A mentorokat is lehívták a fiúk magukhoz, hogy érezzék a „világszintű stenket” – Milán megjegyzése –, de az egész fekete-fehérben ment szubjektív kamerával, amitől különleges, már-már művészi feelingje lett az egésznek.

A mentorok nagyon nem tudtak mit mondani, mert mint kiderült, ott ahol ők álltak, a dalból nem sok mindent lehetett hallani, legfeljebb a „vájbot” értékelhették.

Ismét Laci csapata következett. Szabó Bencéről megtudhattuk, hogy nagyon házias és szeret másokról gondoskodni, például reggelit rittyent lakótársainak, akik el is keresztelték Apinak. Bence is megfogadta Majka korábbi kritikáját, elhatározta, hogy ezúttal pörgős dallal érkezik, nem is akármivel.

A Kölyköd voltam című Edda slágerre esett a választása, amivel dilemma elé állított: egyfelől Bence a kedvencem a mostani mezőnyben, másrészt viszont kevés zenekar van, amit annyira nem kedvelnék, mint az Edda. Akad néhány kifejezetten jó daluk, de nem emlékszem életemnek olyan pontjára, amikor Pataky Attilát hiteles előadónak éreztem volna, azzal együtt, hogy kétségtelenül ő az egyik legjobb énekhang a magyar rockban.

Ezzel együtt nekem nagyon tetszett Bence előadása. A mentorok kritizálták, amiért nem mozdult meg, de engem ez sem zavart. Eleve egy ekkora testet azért nem olyan egyszerű megmozgatni úgy, hogy még az énekhez is maradjon oxigén, másrészt Bence ugyancsak a testalkatából adódóan olyan, mint egy bástya.

Gáspár Laci viszont biztos volt benne, hogy Bence ma „ülni fog.”

Sárközi Roland nem váltott akkorát, mint Toldi Sanyi vagy Szabó Bence, bár ő is különleges produkciót hozott a maga módján. Egy régi Karády Katalin slágerrel érkezett: Hiába menekülsz, hiába futsz. A régi filmsláger vonal egyszer már bejött egy tehetségkutatós versenyzőnek: Szabó Eszter annak idején nagyot robbantott a Megasztárban azzal, hogy azt énekelte: Köszönöm, hogy imádott.

Rolandról kiderült, hogy amikor a szülei 2 éves korában elváltak, úgy gondolták, a kis Rolinak jobb lesz, ha a nagyszülei nevelik. Így, bár Roland tartja a kapcsolatot a szüleivel, a nagyszüleihez megy haza. Tudom, sokakat zavarnak az efféle szappanoperás körítések, olykor én is berzenkedem ellene,

Az est egyik legjobb produkcióját láthattuk, az ízlésesen minimalista kíséret – egy zongora és egy bőgő – tökéletesen aládolgozott Roland nagyszerű hangjának.

Fehér Krisztián A szomszéd nője című dala elég lötyire sikeredett, sok helyen hamis is volt. Félreértés ne essék, Krisztiánt nagyon kedvelem, jópofa srác és tényleg jó dalokat ír, de azért mostanra kezdem úgy érezni, futószalagon hozza a produkciókat. Kicsit egyformák és kidolgozatlanok.

Az első kört Zilinczki Nóra zárta. Nórát nagyon bírom, többször leírtam már, hogy az ő stílusa áll hozzám legközelebb a mezőnyből. Ezzel együtt most kritikusnak kell lennem a dalválasztás miatt.

Houdar de la Motte 17. századi francia író-műfordító büszke volt rá, hogy Homérosz Iliászát 24 énekről 12-re rövidítette mondván, így sokkal feszesebb lett az alkotás, ő voltaképp feljavította. Amennyire butaságnak tűnik ez mai szemmel, épp annyira érthetetlen, miért próbálják a zenés tehetségkutatókban időről-időre előadni a 6 perces Bohemian Rhapsodyt 2 percben.

Nem lehet, fölösleges próbálkozás. A Queen legnépszerűbb slágere pont attól az, ami, hogy ilyen hosszú, tele markánsan eltérő, de zeneileg egyformán lökött és zseniális részekkel. Én még nem láttam olyan feldolgozást, ami jó lett volna.

A próbálkozók közül talán egyedül Wunderlich József énekelte végig 2014-ben. Szecsődi Karcsi bicskája már alaposan beletört az össze-vissza vagdosott dalba a Megasztárban, akárcsak a By the Waynek 2013-ban, az X-Faktorban. Még Tabáni István volt talán a legjobb a Csillag születikben, de a „Bismillah” részt ő is kihagyta,

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy Freddie Mercury egy megismételhetetlen csoda volt. A híres emlékkoncert a Wembleyben pont azért lett olyan emlékezetes, mert tökéletesen megmutatta, hogy még Freddie pályatársai közül is alig maroknyian tudták megcsinálni azt, amit ő.

Természetesen értékelem, hogy Nóra bevállalta ezt a dalt, és bárki Magyarországon, aki képes így előadni ezt a slágert, az büszke lehet magára. Egy időben próbáltam megtanulni zongorán. Legyen elég annyi, hogy velem aligha fogtok az X-Faktorban találkozni. De egy ilyen műsorban ekkorát kockáztatni nem biztos, hogy bölcs döntés.

Mindenesetre a mentoroknak és a közönségnek bejött. Hiszen következett a szavazatok összesítése, amely alapján – nem kis megdöbbenésemre – Szabó Bence esett ki.

Gáspár Laci még magához sem térhetett a sokkból, már is fel kellett konferálnia a másodszorra színpadra lépő Rolandot. Ezúttal ő is tempósabbra váltott, de azért Michael Bublé Sway című dala közel sem esik olyan távol a komfortzónájától, mint Bencének az Edda. Leginkább azt tudnám mondani a produkciójára, hogy derekas, mint a munkásnadrág.

Majka nem volt oda érte, Andi a mozgást kevesellte, Milán saját dalt szeretne hallani Rolandtól. Laci védte mentoráltját, de csak Milánt tudta meggyőzni, hogy adjon széket Rolandnak, aki Andi és Majka nemleges szavazata miatt nem ülhetett le.

Szeretem a meglepő dalválasztásokat. Számomra ilyen volt, hogy Toldi Sándor Katona Klári slágert énekelt. Nekem összességében tetszett is a „Vigyél el”, élveztem. A mentorok azonban szigorúak voltak, úgy látták, Sanyi szorong. Csak Laci szavazott igennel, így Sándor is a veszélyzónába került.

Zilinczki Nóri Billy Idolt hozott. A Rebel Yell sokkal jobban állt neki, mint a Queen dal. Majka egyedül azt kifogásolta, hogy Nórinak még mindig nem sikerül mosolyognia, mutatni, hogy jól érzi magát a színpadon. De összességében a mentorokat is meggyőzte a produkció, a mai napon egyedül Nóri kapott 4 igent.

Fehér Krisztián ezúttal a „Barbie Baba” című dalával lépett színpadra, ami nekem jobban bejött az előzőnél, de az előadás minősége most is elmaradt a többi versenyzőhöz képest. Nem is ülhetett le, ami azt jelentette, hogy Zilinczki Nóra már biztos lehetett a továbbjutásban. (Meglepő módon ezt senki nem tette szóvá, pedig Joci és Dávid amúgy minden apró hülyeségnek olyan látványosan tud örülni.)

Milán annyira megsértődött, amiért Krisztián nem ülhetett le, hogy felvállaltan ezért adott nemet az utolsóként színpadra lépő Éber kómának, bár a daluk - Kettesben - sem tetszett neki. Laci leginkább azt kifogásolta, hogy nem különülnek el eléggé az egyéniségek az ötösben. Andi szerint nem a dalt kell megítélni, hanem az előadást, és ő megérti, miért vannak oda a srácokért a lányok. Azzal sem ért egyet, hogy egyformák lennének. Végül három igennel a rapperek is leülhettek, így nekik sem kellett tovább izgulniuk.

Hátra volt még a szavaztok összesítése, ami Toldi Sándornak nem kedvezett, így hát ezen az estén Gáspár Laci két versenyzőt is elveszített. Így a jövő heti elődöntőben már minden mentor csupán egy versenyzővel vesz részt, amiből az is következik, hogy valamelyikük biztosan csapat nélkül marad a döntőre.