Vilmos és Katalin megismerkedése is benne lesz A korona záróévadában
Mindhárom színésznő visszatér a sorozat befejező évadában, aki korábban II. Erzsébetet alakított. Sőt, egy új színésznő is az egykori uralkodó bőrébe bújik.
Mindhárom színésznő visszatér A korona című netflixes sorozat hatodik évadában, aki korábban II. Erzsébetet alakította, írja a Daily Mail.
Az ősszel érkező új részekben láthatjuk majd a fiatal királynőt megformáló 39 éves Claire Foy-t, a középkorú uralkodót alakító 49 éves Olivia Colemant és az idős Erzsébet szerepében visszatér a 67 éves Imelda Staunton is.
Rajtuk kívül Viola Prettejohn is a tavaly ősszel elhunyt királynő bőrébe bújik: a fiatal Erzsébetet a világháború idején a tizenéves brit színésznő alakítja majd.
Egy bennfentes szerint a készítők ezzel akarnak tisztelegni a tavaly elhunyt királynő emléke előtt, akinek életét 60 részen keresztül mutatták be a Netflix egyik legsikeresebb sorozatában. A befejező évadnak még nincs konkrét premierdátuma, de minden bizonnyal az eddigiekhez hasonlóan novembertől lehet majd streamelni.
„Ez azt is jelzi, hogy az alkotók milyen tisztelettel és szeretettel viseltetnek a néhai uralkodó iránt, még akkor is, ha a királyi családról mint intézményről nem biztos, hogy ugyanígy gondolkodnak”
- tette hozzá a névtelen informátor.
A forrás szerint egyáltalán nem volt egyszerű feladat a színésznőket újra összehozni, mivel Claire Foy és Olivia Coleman időközben nagyon befutott, emiatt elég zsúfolt a naptáruk.
A Netflix nemrég közölte az első fotót a készülő hatodik évadról. A képen a Vilmos herceget alakító Ed McVey és a Kate Middletont megszemélyesítő Meg Bellamy látható. A fiatalok megismerkedésén kívül a sorozat utolsó évadában láthatjuk majd az időközben királlyá koronázott Károly és Kamilla 2005-ös esküvőjét, valamint Diana autóbalesetét is.
Azahriah írta a Valami Amerika-sorozat betétdalát, a klipje már látható a YouTube-on.
A több részt is megért magyar vígjátékból most sorozat készül, ami az RTL+ streaming-felületén lesz majd elérhető. A széria főcímdalát pedig az alkotók Azahriahra bízták.
„Az az első pillanattól örültem a felkérésnek, ezek menő dolgok, és érdemes ilyeneket is csinálni szerintem. Ismertem a filmsorozatot, tudom mekkora hatása volt a magyar filmiparon belül, úgyhogy megtisztelve érzem magam”
- mondta a zenész a felkérés kapcsán.
A feladat azonban merőben új helyzet volt a fiatal énekes-dalszerző számára.
„Ez volt az első alkalom, hogy kötött pályán történt a zenekészítés, annak dacára is, hogy teljesen szabad kezet kaptam! Talán pont ez volt a rémisztő elsőre: hogy melyik irányból közelítsem meg a feladatot. Viszont ahogy ráálltam, minden jött magától, és írás közben jöttem rá én is, hogy mi lesz a témám és a keretezett története a zenének, ami a film magjával is harmóniában van. Remélem, a hallgatóknak is tetszeni fog!” - mondta Azahria.
A dalhoz egy klip is készült, ami ráadásul már előre ad némi betekintést a sorozat hangulatába.
Azahriah akkora kihívásnak tartotta a Valami Amerika sorozat betétdalának megírását, hogy elsőre nem akarta elvállalni - erről beszélt az énekes a Fókusznak. Filmzenét ugyanis szerinte egészen máshogyan kell írni.
A több részt is megélt vígjátékból most sorozat készül, ami az RTL+ streaming-felületén lesz majd látható ősztől. A széria betétdalának egy friss szerzeményt akartak az alkotók, ezért Azahriáht kérték fel annak megírására. A fiatal énekes-dalszerző bár megtisztelőnek érezte, a feladat merőben új helyzet volt számára.
„Nagy kihívás volt, először visszamondtam. Merész vállalás, olyan szempontból, hogy egy filmzenéhez másképp kell hozzáállni, mint egy sima zenéhez”
- mondta a Fókusznak a zenész.
Az alkotással végül több hét alatt készült el, a munkában pedig szabad kezet kapott.
„Semmi olyan nem volt, aminek muszáj volt benne lennie. Ez kicsit nehéz is volt, mert annyira szabad kezet kaptam, hogy nem tudtam hova nyúljak. Aztán elküldtem egy demót akusztikus gitáron, ez tetszett nekik, és elkezdtem ezt kidolgozni” - mondta a munkafolyamatról Azahriah, aki
nem csak a dallamot, a szöveget is megírta a betétdalhoz.
Az új szerzeményhez egy klip is készült, amiben először láthatóak jelenetek a sorozatból.
Ma délelőtt került ki a Facebookra a Filmművész Szövetség közleménye Szirtes András haláláról.
Szirtes András 1969-ben érettségizett egy elektroműszerész szakközépiskolában, és villanyszerelő ipari tanuló lett. 1969–1994 között a Mafilm munkatársa, ahol villanyszerelő, műszerész, kábeles, segédmikrofonos, szalagjátszós, vágóasszisztens, vágó, segédoperatőr, operatőr, rendezőasszisztens, végül rendező volt.
1974–1977 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmvágó szakos hallgatója volt. 1975-ben elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia-esztétika szakát. 1987–1989 között az USA-ban tartott egyetemi előadásokat. 1990-től a Szirtes-Film Kft. vezetője.
Tagja a Magyar Filmművészek Szövetségének, a Magyar Filmrendezők Céhének; a Kisoroszi Természetvédők Egyesület elnöke.
Végre egy okos sci-fi a moziban – Denzel Washington fia kilép apja árnyékából Az alkotóban
Egyértelműen látszik, hogy Az alkotó Gareth Edwards rendező/író szerelemgyereke. Régóta dédelgetett álma volt ez a szomorkás, grandiózus sci-fi, amellyel kicsit vissza is térhetett a gyökereihez. De miért is lett ilyen jó a film?
Amikor megérkezett a mozikba a Zsivány Egyes 2016-ban, én nagyon élveztem. Nem csak azért, mert a fanoknak minden pillanatban volt egy utalása az eredeti Csillagok háborújára, vagy a rajongósimogató utolsó nagy akciójelenet miatt. Nekem a Zsivány Egyes egy klasszikusan drámai sci-fi volt katonákról, akik mindent feladtak a céljukért, még az életüket is.
Ha levesszük a Star Wars-köpenyt róla, akkor is egy értékelhető mű lett volna, kevesebb főhajtással és utalással az űroperára persze.
Nem tudom, ki emlékszik a Zsivány Egyes körüli balhéra, a rendezőt állítólag kirúgták, és a végső vágásban már csak az írótárs és producer Tony Gilroy vett részt. Gilroy egyértelműen jelentős név az írószakmában, rengeteg nagy hatású műve mellett neki köszönhetjük például az Andor-sorozatot is.
De mi történt Edwardsszal? Nem rendezett filmet 2016 óta, ami erősen sugallja, hogy a stúdió valamiért nem volt megelégedve vele. Pedig a vizuális szakemberből író/rendezővé avanzsáló fiatalembert hatalmas tehetségnek tartották.
Az első nagy rendezése a szintén hangulatos, Szörnyek című sci-fi óriási siker volt, az alacsony költségvetés ellenére.
Majd a Godzillával elindított egy új franchise-t is. Ezt követően pedig jött a legnagyobb áttörés, a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet, ami minden tekintetben elismerésre méltó. Sokan megkérdőjelezték a sikert, egyrészt a hollywoodi dráma miatt, illetve kérdés, hogy vajon mennyit segített a nála sokkal tapasztaltabb és nagyobb nevű Gilroy. Edwards tényleg ennyire tehetséges?
A válasz immár egyszerű: igen. Elnézést a hosszú bevezetőért, de ez a fiatalember letett az asztalra egy grandiózus, több, mint kétórás science fiction drámát 80 millió dollárból. Ez a költségvetés egy ilyen vállalkozásra hihetetlenül hangzik. Pedig igaz, sőt a film szebben néz ki, mint egy 300 millió dolláros Marvel-szuperhősfilm.
Edwards a kisebb költségvetésű filmek világából érkezett Hollywoodba úgy, hogy ő maga csinálta a vizuális effektjeit, így pontosan tudja, hogy mire kell költeni, és mit-hogy kell felvenni, hogy jól nézzen ki.
Amennyire menő volt a Godzilla ejtőernyős jelenete, annyira menő az egész Alkotó. Nem kell vizuális orgiára számítani, mert az alkotók próbálnak a tudományos fantasztikum földhözragadtabb oldalán maradni, és hihető is az egész. A két operatőr, Greig Fraser és Oren Soffer kompozíciói álomszépek. Persze aki akar, az fog hibát találni a filmben.
Történetünk nagyon sok csavart tartogat, ezért csak annyit mondanék el róla, hogy a három nagy fejezetre osztott, szomorkás drámába oltott sci-firől van szó. Főhősünk, Joshua (John David Washington) egy leszerelt katona, akit visszarángatnak a szolgálatba a nemrég elhunyt feleségét (Gemma Chan) felhasználva. A célja megtalálni egy fegyvert és megsemmisíteni azt, mielőtt a gonosz mesterséges intelligencia fel tudná használni azt az emberiség ellen.
Kicsit úgy kell elképzelni, mintha a Terminátor-féle ítéletnap megvalósult volna, majd a kezdeti robbantás után az emberek állnának győzelemre.
Joshua eközben találkozik egy gyermekkel (Madeline Yuna Voyles), akit el kell kísérnie valahova, hogy a céljait elérhesse. Nem mondok el tényleg többet, ennyit is elég tudni róla. Ugyan vannak hibák a forgatókönyvvel és a film is lehetne 15-20 perccel rövidebb, illetve az üzenetet is kicsit arcunkba tolják, de az egész egyben egyértelműen magával ragadó.
Beszippant minket Edwards világa, és még többet akarunk ebből a kegyetlennek tűnő, búskomor jövőből. A színészek teszik a dolgukat,
John David Washington először kapott olyan szerepet, ahol lehetősége volt kitűnnie apja, Denzel Washington árnyékából és ez sikerült is neki.
Nem egyszerű az ő szerepe, de csillagos ötös lett a megvalósítás. Nagyon jó a gyermeket játszó Madeline Yuna Voylessel a kapcsolatuk, talán úgy tudnám őket jellemezni, mint az év eleji Last of Us sorozat két főszereplője közti kapcsolatot. Nehezen indul, de aztán elválaszthatatlanok lesznek. Allison Janney-t még érdemes kiemelni a mellékszereplők közül a viszonylag egydimenziós Howell ezredes szerepében: amit tudott, azt kihozta a szerepéből. A vizuális effekteket is csak dicsérni lehet.
Egyszerűen ilyen költségvetés mellett ez a látványvilág, CGI és praktikai trükkök elképesztőek.
A film zenéje is hasonló minőségi szintet üt meg, Hans Zimmer ismét elővette a zsenijét, és meglepett minket egy elektronikus álommal.
A mesterséges intelligencia gondolata most nagyon divatos, Edwards filmje mégis okosan, ügyesen, bár kissé kiszámíthatóan, de szórakoztatóan nyúlt hozzá a témához. Nem azt mondom, hogy filmtörténeti klasszikus, de
az utóbbi időben nem jut eszembe nagybetűs sci-fi, ami a nyomába érne.
Jó a szerkezete, sodró a lendülete, van kellő ideje kibontakozni, talán még egy kicsit sok is, de mégis egyben egy kerek egészet alkot. Van vele probléma, de az előadásmód, a látványvilág és az alapgondolat miatt megéri átsiklani ilyen apróságok mellett. Aki szereti a kissé lassabb, földhözragadtabb, emberközelibb, vagy „géphezközelibb” és kissé letargikus történeteteket, azok ne hagyják ki Az alkotót. Nem könnyű film, de csak ajánlani tudom.
