KULT
A Rovatból

Ujjvérzésig gitározott gyerekkorában, majd ő lett kora legtöbbet kereső és legsikeresebb zenésze – Taylor Swift 35 éves

11 évesen még demókazettákat osztogatott a zenei kiadók recepciósainak, majd rájött, hogy csak úgy lehet sikeres, ha maga szerzi a dalait. A semmiből jött, 2023-ra pedig milliárdos lett.


Taylor Alison Swift 1989. december 13-án született a pennsylvaniai Readingben, de ő és az öccse, Austin Wyomissingben (szintén Pennsylvaniában), egy karácsonyfafarmon nőttek fel a szüleikkel: az apjuk, Scott Kingsley Swift a Merrill Lynch tőzsdeügynökeként, édesanyjuk, Andrea Gardner Finlay pedig befektetési alapok marketingvezetőjeként dolgozott. Vagyis a showbiznisznek se híre, se hamva. Illetve mégis, mivel Taylor anyai nagyanyja operaénekesnő volt Szingapúrban és Puerto Ricóban, s olyan darabokban lépett fel, mint A sevillai borbély, Az eladott menyasszony, vagy a West Side Story című musical.

Swift már fiatalkorában is a countryzenéért volt oda. „Olyan legendákat hallgattam, mint Dolly és Patsy Cline, vagyis olyan nőket, akik a countryzene esszenciáját jelentették” – nyilatkozta egyszer.

A gyermekverseket is szerette, olyan szerzőket, mint pl. Shel Silverstein és Dr. Seuss, majd észrevette, hogy a rímek hajlamosak megragadni a fejében. Az általános iskola negyedik osztályában megnyert egy országos versmondó versenyt az Egy szörny a szekrényemben című saját versével. Később egy helyi gyermekszínjátszó csoport tagjaként megkapta Sandy szerepét a Grease-ben, és észrevette, hogy a saját dala eléggé countrys hangzású. Ezt annak jeleként értékelte, hogy a countryzene lesz az ő útja.

Swift hamarosan elhatározta, hogy minél több hallgató előtt próbálja ki magát, ezért karaokeversenyeken, bárokban, fesztiválokon és vásárokon kezdett el fellépni. Az Amerikai Egyesült Államok himnuszát is elénekelte minden lehetséges helyszínen, beleértve egy Philadelphia 76ers-meccset is.

„Ezt nem így kell csinálni…”

11 évesen utazott először a Tennessee állambeli Nashville-be (persze szülői kísérettel), ahol naivan demókazettákat osztogatott a lemezstúdiókban dolgozó titkárnőknek. „Azt gondoltam, ha énekelni akarok, akkor lemezszerződésre lesz szükségem. Szóval szerzek magamnak egyet. Azt hittem, hogy ez ilyen egyszerű. Csináltam egy demókazettát, amin ismert dalokat énekelek, majd anyámmal elkezdtünk fel-alá járkálni a Music Row-n, és minden kiadónál a recepciósoknak osztogattuk a kazijaimat. Azt hiszem, egyetlen ember hívott vissza. Ő amúgy nagyon kedves volt, és csak annyit mondott: »Tudod, ezt nem így kell csinálni.«”

S bár Taylor akkor lemezszerződés nélkül tért haza, végre egy kis betekintést nyert a zeneiparba. Úgy döntött, hogy énekesként a lehető legönállóbbá kell válnia, ennek pedig az a módja, hogy ő maga is dalokat szerez. Megkapta az első gitárját, és elkezdett autodidakta módon tanulni, úgy, hogy naponta akár négy órát is gyakorolt, amíg az ujjai vérezni nem kezdtek. Ahogy a gitár- és dalszerzési képességei fejlődtek, Swift egyre többször utazott Nashville-be, hogy a legtehetségesebb feltörekvő szerzőkkel írjon együtt dalokat.

12 éves volt, amikor előadta a himnuszt a U.S. Open teniszbajnokságon, ahol felfigyelt rá Britney Spears menedzsere. Alig egy évvel később lemezszerződést ajánlottak neki az RCA Recordsnál, amit azonban visszautasított, mert csak mások által írt dalokat vehetett volna fel.

Ez idő alatt a szülei úgy döntöttek, hogy az egész családot Hendersonville-be, Nashville külvárosába költöztetik, vagyis közel a tűzhöz.

Tiniként a világ tetején

Swift nagy áttörésére végül 2004. november 4-én, vagyis majdnem 15 éves korában került sor a The Bluebird Café nevű helyen, ahol fellépett (feldolgozásokat és saját dalokat is előadott), és ahol felfigyelt rá a Big Machine Records egyik vezetője, Scott Borchetta. Taylor úgy döntött, hogy leszerződik az újonnan alakult kiadóhoz, és elkezdte felvenni első, Taylor Swift című albumát. 2006 nyarán, 16 évesen kiadta első kislemezét, a Tim McGraw című dalt, ami aztán ismertté tette a countryelőadók között. A dalhoz készült videóklipet Taylor maga rendezte, és több díjat is nyert vele. Az első albuma óriási sikert aratott, vitték, mint a cukrot, és a 2008-ban Grammy-díjra is jelölték a Legjobb új előadó kategóriában, de Amy Winehouse-szal szemben akkor alulmaradt.

Az első lemezének sikerére reagálva Swift 2007-ben egyszerre kezdett turnézni olyan előadókkal, mint Brad Paisley, Tim McGraw és Faith Hill. Majd 2008. november 11-én adta ki a második albumát, a Fearlesst, ami az első helyen debütált a Billboard listáján, és csak az első héten 592 ezer példányban kelt el. A Fearless nyolc egymást követő héten keresztül tartotta az első helyet, ezzel Swift lett az első női countryelőadó, akinek összejött ez a kunszt. „Azok, akik azt hitték, hogy Taylor Swift első lemeze volt a nagy dobás, készüljenek fel! Ő sokkal nagyobb lesz. Bár egy tinédzser írta ezeket a dalokat, mégis széles körben vonzóak, és ebben rejlik második munkájának zsenialitása” – ilyen és ehhez hasonló kritikák jelentek meg az albumról anno.

2008 végén a Nielsen SoundScan bejelentette, hogy Swift nemcsak az év legtöbb eladását produkálta, hanem ő lett az első előadó a történelemben, akinek két top 10-es albuma is volt az év végi albumlistán: a Fearless a harmadik, a Taylor Swift pedig a hatodik helyen végzett.

Rekord rekord hátán

2009-ben, húszévesen már olyan híres volt, hogy rábízták a Saturday Night Live című tévés szkeccsműsor házigazdájának posztját (a legnagyobb sztárok részesülnek e kiváltságban), egy évvel később pedig Guinness-rekordot állított fel harmadik stúdióalbuma, a Speak Now megjelenésével. A pop-country album, amelynek az összes dalát egyedül írta, minden idők leggyorsabban fogyó digitális albuma lett egy női előadótól, csak az első héten 278 000 digitális példányt adtak el belőle.

2012-ben Swift a lemezfelvételei és a turnéi révén az első helyre került a Forbes „30 év alatti legjobban kereső hírességek” listáján. A kiadvány szerint abban az évben Taylor 57 millió dollárt keresett, ami nagyrészt a Speak Now-turnéjának volt köszönhető. 2016-ban aztán ismét a lista élére került, ekkor már 170 millió dollárt keresett. Néhány évvel később, 2019-ben pedig a világ legjobban fizetett híressége lett minden korosztályból, 185 millió dollárral.

Swift eddig összesen 11 albumot adott ki, cím szerint: Taylor Swift (2006), Fearless (2008), Speak Now (2010), Red (2012), 1989 (2014), Reputation (2017), Lover (2019), Folklore és Evermore (2020), Midnights (2022) és The Tortured Poets Department (2024), s persze mindegyik óriási sikert aratott.

De a 2023-as év is igen fontos volt a karrierjében, ekkor került megrendezésre ugyanis a The Eras Tour című turnéja: az év márciusában indult, és gyorsan minden idők legnagyobb bevételt hozó turnéjává vált, amelynek köszönhetően Swift 2023-ban milliárdos lett. A Forbes becslése szerint az énekesnő nettó vagyona kb. 1,1 milliárd dollárra nőtt a The Eras Tourt követően: nagyjából 190 milliót keresett adózás után a turné első szakaszából, és további 35 milliót a hozzá tartozó, mozikban vetített, szintén óriási sikerű koncertfilm jegybevételéből.

A The Eras Tour révén Swift az amerikai gazdaságnak is igen jól jött, a Washington Post becslése szerint ugyanis 5,7 milliárd dollárral járult hozzá az ország gazdaságának fellendítéséhez. 2023 azonban itt még mindig nem ért véget Swiftnek, mivel a Time magazin őt nevezte meg az év emberének.

Emellett az eddigi karrierje során összesen 14 Grammy-díjat kapott, 52-szer jelölték, és négy alkalommal lett övé az év legjobb albuma díja, ez pedig még soha senkinek nem sikerült.

Macskaként lebőgött

A sikeres popsztárok, rockzenészek, énekesek stb. karrierjében gyakorta eljön a pillanat, amikor kipróbálják magukat filmekben, sorozatokban is színészként. Madonna, Björk, Mick Jagger, Justin Timberlake, Chris Isaak, Mariah Carey, Beyoncé, Tom Waits, LL Cool J, Meat Loaf, Elvis Presley, Mandy Moore, Ice Cube, David Bowie, Frank Sinatra, Mark Wahlberg, Cher, a lista szinte végeláthatatlan. S bár Taylor Swift, köszöni szépen, remekül elvan énekesnőként és dalszerzőként, s abszolút kielégíti őt a zenészi karrierje, azért persze ő sem mondott nemet néhány mozgóképes felkérésre. Lássuk, miben láthattuk/hallhattuk!

Első színészi feladatát a 2010-es Valentin nap című romantikus komédiában kapta 21 évesen, amiben egy elég vicces jelenete volt az akkoriban népszerűsége csúcsán lévő Taylor Lautnerrel. Ezután a 2012-es Lorax című animációs filmben lehetett hallani a hangját, mivel ő szinkronizálta az Audrey nevű karaktert. Majd jött a következő évben az Új csaj című sorozat, amelynek egyik epizódjában tűnt fel, egy Elaine nevű lányt alakított. A következő színészi kihívása pedig a 2014-es Az emlékek őre című sci-fiben volt, de ez is inkább csak egy vendégszereplésnek bizonyult, mivel néhány perc erejéig lehetett őt látni, Jeff Bridgesszel játszhatott együtt.

Majd egy szép nagy szünet következett, öt év, mire újra szerepet vállalt, bár ne tette volna! Igaz, szükség volt az énekesi tehetségére, csak sajnos a minden szempontból óriási bukásnak (és Arany Málna-győztesnek) bizonyuló Macskák (2019) című förmedvényhez írt alá, amelyben a Sam Mitsegél (Macavity) című dalt adta elő macska-ember mutánsként. Végül és eddig utolsósorban pedig David O. Russell szintén eléggé félrement Amszterdam (2022) című zagyvaságában lehetett őt látni Liz Meekinsként, akinek csúfos halála adja a krimiszerű sztori alapját. Mindebből látható, hogy Swiftnek egyelőre nincsenek komolyabb színészi ambíciói, mindenesetre jobban megválogathatná az esetleges feltűnéseit és cameóit is.

Úgy tűnik azonban, hogy jóval tehetségesebb rendezőként… Már 2008 óta, vagyis 19 éves korától fogva ő maga rendezte a videóklipjei nagy részét, olyanokat, mint az I’m Only Me When I’m with You, a The Best Day, a Mine, a You Need to Calm Down, a Lover, az All Too Well, az Anti-Hero, a Karma vagy az I Can Do It with a Broken Heart.

Sőt, az All Too Wellhez rendezett egy 15 perces rövidfilmet is Sadie Sink (Stranger Things) és Dylan O’Brien (Az Útvesztő-filmek) főszereplésével, amiért odaáig volt a szakma is, kapott érte egy csomó díjat, és egy ideig úgy tűnt, Oscar-jelölést is érdemelhet érte (végül nem kapott).

Rövid szerelmek

Taylor Swift december 13-án töltötte be a 35. életévét, eddig még azonban sosem volt férjnél, és gyermeke sem született. Pasiügyekből azonban kijutott neki bőven, egy időben csak úgy falta a celebeket. Olyan szerelmei voltak eddig, mint például Joe Jonas (2008-ban), Taylor Lautner (2009-ben), a zenész John Mayer (2009-től 2010-ig), Jake Gyllenhaal (2010-től 2011-ig), Harry Styles (2012-től 2014-ig), a Kennedy-klán egyik tagja, Robert F. Kennedy szenátor unokája, Conor Kennedy (2012-ben), az énekes Tom Odell (2013-ban), a DJ Calvin Harris (2015-től 2016-ig), vagy maga Loki, vagyis Tom Hiddleston (2016-ban).

Ahogy látható, ezek mind rövid kapcsolatok voltak, maximum egy-két évig tartottak. Az első nagy, hosszú távú szerelem így csak 2016-ban, Taylor 27 éves korában érkezett az életébe, ekkor jött össze ugyanis a színész Joe Alwynnel (Billy Lynn hosszú, félidei sétája, A kedvenc, Eltörölt fiú, Két királynő, Az utolsó szerelmes levél, A kegyelem fajtái, A brutalista), akivel hét éven át egy párt alkottak. Arról voltak híresek, hogy nagyjából semmit nem lehetett róluk tudni. Teljes titokban, a kamerák kereszttüzétől távol próbálták megélni a kapcsolatukat, és nem nagyon jelentek meg együtt hivatalos eseményeken sem, maximum paparazzifotók készültek róluk. A szerelmük végül 2023-ban ért véget.

Taylor még ebben az évben kavart egy rövid ideig az angol énekes-dalszerző Matt Healyvel, majd szintén 2023-ban szeretett bele a vele épp egyidős amerikaifutball-játékos Travis Kelce-be (kb. két hónap van köztük).

Miután tavaly júliusban a Kansas City Chiefs játékosa részt vett a The Eras Touron, bevallotta, hogy szeretett volna Swiftnek adni egy barátságkarkötőt, amin rajta volt a telefonszáma, de végül nem volt rá lehetősége. Ezután elhívta Swiftet egy meccsére, azt üzente neki, hogy valamikor a jövőben nézze meg őt játszani. Pár hónappal később, szeptemberben aztán kiszúrták Taylort egy Chiefs-meccsen, méghozzá Kelce családi lakosztályában, ahogy az édesanyja, Donna Kelce mellett szurkolt. A Chiefs győzelme után ők ketten együtt távoztak a meccsről egy kabrióban, azóta pedig már hivatalos a szerelmük, ami immár több mint egy éve tart.

S hogy mit tartogat még a jövő Taylor Swiftnek? Nos, a határ a csillagos ég… Vagy azt már elérte?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nehéz leírni, mennyire undorító A szer, miközben a látványvilág gyönyörű és tökéletes
Coralie Fargeat filmje az egyik legundorítóbb szépség, amit valaha láttam. Egyik pillanatban csodálatos, a másikban forog az ember gyomra tőle. Demi Moore Golden Globe-ot kapott a főszerepéért.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. január 11.



Coralie Fargeat első nagyjátékfilmje, a 2017-es A bosszú egy tökéletesen felvett akciófilm volt, kellően gyomorforgató pillanatokkal megtűzdelve. A film katarzisa egy kegyetlen verekedés a két szereplő között, aminek a vége egy véres késpárbaj lett. Már akkor látszott, hogy az író-rendezőnő nagy dolgokra hivatott. Nem is kellett sokat várni, 2024 végén megjelent A szer.

A mindössze 17 millió dollárból forgatott szemkápráztató produkció több, mint 78 milliót kalapozott össze a mozipénztáraknál és hol van még a streaming?

Megjelenését követően szinte felrobbant az internet. Akkora sikert aratott az undorító testhorror, hogy Demi Moore-t még egy Golden Globe-díjjal is jutalmazták szerepéért. Ráadásul Moore-nak ez az első komolyabb díja karrierje során.

Miről is szól A szer? Elizabeth Sparkle (Demi Moore) egy kiöregedett színésznő, aki nem tud tisztességgel megöregedni. Ismerős? Egy nap a főnöke, a gennyláda producer Harvey (érdekes név választás… mintha utalnának egy híres producerre, Dennis Quaid által megformál karakter) elkotyogja, hogy lecserélnék egy „frissebb húsra” a saját fitneszműsorában. Elizabeth erre természetesen összetörik, nem csak lelkileg, hanem a szó szoros értelmében is, kórházba is kerül egy autóbaleset miatt. Ekkor találkozik egy tökéletes arcszerkezetű fiatal ápolóval, aki felajánl neki egy különleges lehetőséget.

A kiöregedett színésznő részt vehet egy kísérletben, ami miatt újra fiatal lesz. Vonakodva elfogadja az ajánlatot… a többi pedig egy kegyetlen sci-fibe oltott testhorror lesz.

A drog, amit kap, megosztja a DNS-ét, és leválaszt róla egy fiatalabb, gyönyörű, tökéletes verziót, ő lesz Sue (Margaret Qualley). Amikor az egyik ébren van, a másik csak egy üres porhüvely. Innentől fogva egy hetet mint Sue, egy hetet mint Elizabeth fog élni. Sue jelentkezik a megüresedett fitnesz-műsorvezetői pozícióra, amit természetesen meg is kap. A probléma akkor kezdődik, amikor a két „én” elkezd harcolni egymás ellen, mert Sue-nak nem lesz elég egy hét, Elizabeth pedig nem igazán lát jót a dologból sokat. A személyes háborúnak pedig zavarba ejtően kegyetlen kinézeti következményei lesznek.

Nehéz leírni, mennyire undorító a film, miközben igazából gyönyörű és tökéletes a látványvilág. Ezt látni kell! Például Dennis Quaid karaktere annyira bicskanyitogató és kellemetlen alak, az első jelenetéből már mindent megtudunk a mocskos figuráról. Ahogy Coralie Fargeat játszik a kamerával, az hihetetlenül hatásos.

Kevés gyomorforgatóbb dolgot láttam annál, mint amikor szuper közelről láthatjuk, ahogy Quaid eszi a garnélarákokat, csámcsogva, egy léggyel a nyakán.

Ezek a túlzott jelenetek már előre jelezték, mit fogunk kapni. A testhorror hibátlan: ahogy Sue megszületik Elizabeth felszakadt gerincéből, majd megcsinálja a kötelező lépéseket, hogy az öregebb énje életbe maradjon. Ámulatba ejtően ügyesek a kamerabeállítások és az effektek. Sokszor még az én sokat látott gyomrom is meg-megfordult. Nem hiszem, hogy A szer nézése közben valaha is tudok majd enni.

A testhorror-rajongók álma lesz ez a film. David Cronenberg A légy című filmje hozta be ezt a zsánert a köztudatba, majd a kanadai rendező egész életművét hasonló filmeknek szentelte. Nem lennék meglepve, ha a legjobb testhorrorok toplistáiba is hamar felkerülne A szer, méghozzá igen előkelő pozícióba. A rendezőnő egy elképesztően hatásos filmet tett le az asztalra, ráadásul a forgatókönyve se kutya. cannes-ban legjobb forgatókönyv díját is hazavitte a hölgy.

Ez egy személyes történet egy olyan nőről, akitől mindenki elvárja, hogy úgy nézzen ki, mint 25 éves korában. Pedig a korosodást senki sem tudja megállítani.

Majd konfliktusba kerül önmagával. Nem nevezhető egy visszafogott filmnek A szer. Minden túlszaturált, nem csak a melleket, fenekeket és beleket tolják a néző arcába, hanem az üzenetet is. Semmit sem bíznak saját értelmezésre, és teljesen elrugaszkodott a valóságtól, szinte fantasy hatása van. Ennek ellenére nálam működött. A világítás is minden esetben tökéletes. Van egy folyosó a filmben, ahol Elizabeth és Sue is gyakran végigsétálnak/meg-meg állnak. Olyan fényárban úszik az egész helyiség, mintha egy tökéletesen bevilágított színdarabban lennénk. Nincs igazán nyílt tér a filmben, amikor van, akkor is eltörpülnek a színészek a brutalista épületek mellett. A belső terek esetében pedig össz-vissz egy ablakot látunk Elizabeth lakásában az egész film során. Egy panorámaablak hollywoodi látképpel, ami teljesen műnek hat, szinte tökéletes tévészerű látványvilággal. Tényleg, mintha egy álomban lennénk.

A hangkeverés elsőrangú, állandóan Elizabeth és Sue szemszögében vagyunk, amit ők látnak, mi is látjuk, amit ők hallanak, mi is hallunk.

A túlzásba vitt képi tökéletességet, túlkevert hangzásvilággal és effektekkel tetézik az alkotók, aminek az eredménye bizonyos jeleneteknél még hatásosabb lesz a groteszk undorkeltés. Minden elismerésem.

Demi Moore tejesen megérdemelte a Golden Globe-ot, szinte biztos vagyok benne, hogy ez karrierje legjobb alakítása. Az önbizalomhiányos sztár, aki nem tud a korával mit kezdeni, igazán testhezálló feladat volt Moore-nak. Ezenfelül sokat meg is követelt tőle a szerep, nem csak a maszkokra és praktikai effektekre, vagy a meztelenségre gondolok, de a helyzetek, amikbe az írónő hozza a karaktert, kivételesen megterhelőek lehettek. Margaret Qualley is, aki egyébként Andie MacDowell lánya, elképesztően jó.

Nemcsak Moore-t látjuk teljes valójában, hanem Qualleyt is, ledob mindent a szerep kedvéért, de mégse mondanám túlszexualizáltnak a szerepét, hiába imádja a testét a környezete.

A rendezőnő néha szinte elidegenít a szexualitástól. Az egész megjelenése mű. Túl tökéletes, ezt pedig remek maszkokkal és segédeszközökkel érik el, például, a testalkatuk nem igazán khm… hasonló Moore-ral, a meztelen jelenetekhez műmellkast kellett hordania. Ez a tökéletesség pedig az erotikát teljesen kiveszi az egészből és zavarba ejtő érzést hagy a helyén. Bár, amikor a fitnesz-show felvételei vannak, direkt a néző arcába tolják Sue mindenét is.

Kinek ajánlható A szer? Jószívvel nem sok embernek. Akik szeretik a testhorrort, azoknak egyértelműen instant klasszikus lesz. Akik egy jó kis ijesztgetésre számítanak, azok lehet, hogy csalódni fognak. Illetve, lehet, hogy néhányaknak sok lesz a film.

A katarzis annyira túlzás, hogy szerintem nem sok ember van rá felkészülve. Még én is meg-meg rökönyödtem mit be nem vállaltak az alkotók, minden tiszteletem.

Kevés helyen lehetett eddig meztelenséggel megbotránkoztatni engem, főleg ha akiket látunk a vásznon, az két igencsak csinos hölgy. A testhorrort itt komolyan kell venni, nem lesz jó eredménye, ha valaki túltolja A szert. Minden alkotó, sminkestől a rendezőn át a főszereplőkig 100%-os teljesítményt tett le az asztalra. Figyelni kell majd A szerre az Oscar-díjszezon környékén. Nálam a 2024-es év egyik legjobb filmje volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Hogyan fordította meg a II. világháború kimenetelét egy csapat pszichopata? – Engedetlen hősök-kritika
A 2017-es Ben Macintyre könyv alapján Steven Knight készített egy sorozatot még 2022-ben. Most a második évad is elindult a Max műsorán, és úgy tűnik, hogy az SAS továbbra is a legőrültebb katonák gyülekezőhelye.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. január 12.



Ben Macintyre nevével egész sok helyen találkozhattunk az utóbbi időben. Több könyvét is megfilmesítették már, 2021-ben John Madden vitte vászonra Colin Firth és Mattew Macfadyen főszereplésével A Vagdalthús hadműveletet, de 2022-ben két adaptáció is született. Az egyik itthon szintén a Maxon látható Kém a csapatban, ami egy hidegháborús kémjátszma volt Guy Pearce és Damian Lewis között.

A másik az Engedetlen hősök, a brit speciális kommandó, az SAS (Special Air Service) megalakulásának története volt.

Steven Knight neve se lehet idegen sokaknak, rengeteg remek sorozatot és filmet köszönhetünk a brit forgatókönyvíró-showrunnernek. Ő készítette a Jason Momoa-s See-t az AppleTV+-nak, vagy a Cilian Murphy nevével fémjelzett Birmingham bandáját a BBC-nek. De Tom Hardy egyik legkülönlegesebb sorozatának, a Tabunak is ő volt a showrunnere.

Tehát Macintyre regénye igazán tapasztalt kezekbe került, aminek az eredménye egy remek első évad egy csapat pszichopatáról, akiknek köszönhetően megváltozott a II. világháború afrikai hadszíntere. A sorozat érzésre olyan, mintha a Spielberg-féle Ryan közlegény megmentését Guy Ritchie rendezte volna. Pörgős, akciódús, jó beszólások, menő zene, sok humor, emellett pedig kegyetlen szörnyűségek és lelki gyötrődések egyensúlyozták ki a hangulatot. Nagyon jó volt az egész ritmusa és felépítése.

Mindemellett az is sokat dobott a hangulaton, hogy azt állította magáról igaz történet alapján készítették – nagyjából (ezt a nagyjából-t a sorozat tette hozzá, nem én).

Az első szezon az SAS megalakulásáról szólt: hogyan hozta össze három elkeseredett különc katona és egy lecsúszott kém a brit hadsereg egyik legkegyetlenebb és leghatásosabb alakulatát, a Special Air Service-t. Sok szereplő eltávozott a szezon folyamán, akik ugye a valóságban is meghaltak, vagy katonai fogságba kerültek, mint az alakulat vezetője is, David Stirling ezredes (Connor Swindells).

Így a második évadra maradt nekünk Paddy Mayne alezredes (Jack O’Connell), aki a hátán viszi át a csapat pszichopatát az afrikai sivatagból az olasz frontra. A szezon innentől az európai hadszíntérre koncentrál, Mussolini kiiktatása és az olasz fasizmus megtörése a cél.

Remélem nem fogom senkinek se elspoilerezni a II. világháború történetét, de az olaszoknak semmi esélyük a pszichopaták ellen.

Már csak azért sem, mert a második évadban főszereplőinken mintha forgatókönyv-páncélja lenne. Az első eresztésben az volt a zseniális, hogy nem tudhattuk ki fogja túlélni és ki nem. Több olyan szereplő is idő előtt kiszállt a háború hadszínteréről, akikről nem is gondoltuk volna. Nos, eddig a folytatás nem igazán okozott meglepetést - sokan érinthetetlennek tűnnek.

Paddy Mayne úgy kezdi ahogy 2022-ben is: a börtönben, ahonnan Sterling hozza ki. Csak most David idősebb testvére, Bill Stirling (Gwilym Lee) lesz a részeges ír megmentője. Stirling ráveszi Maynet, hogy szedje gatyába önmagát és az embereit, mert az SAS Szicíliába készül. Persze a háttérben munkálkodik Eve Mansour (Sofia Boutella) francia kém és a brit titkosszolgálat nagyágyúja, Dudley Wrangel Clarke (Dominic West) is a háború megnyeréséért.

Eközben az SAS-t átnevezik, ezzel is kerülve a feloszlatását, így SRS (Special Raiding Squadron) lesz az új rövidítés.

Ami persze a névtulajdonos katonáknak nem tetszik, nem csak a sorozat címében engedetlenek ezek a hősök. Ténylegesen semmibe veszik a felsővezetők utasítását. De mit várhat az ember őrültektől, akik ellenséges vonalak mögött, támogatás nélkül harcolnak sikeresen, gerilla harcmodorral ellensúlyozva a túlerőben lévő németek fölényét? Az első két rész szinte egy egészestés akció-dráma. Remek, kerek történetet ad már ez a két epizód is, de már most várom a harmadik részt!

Ha össze akarom foglalni, hogy mi az Engedetlen hősök, akkor azt mondanám, hogy egy nagyon hangulatos második világháborús akció-dráma a Birmingham bandája alkotójától.

Jó az akció ritmusa, látványos, a karakterek szerethetőek és az egész egyszerűen nézeti magát.

Valószínűleg nem minden igaz, amit a képernyőn látunk, de vitathatatlanul szórakoztató és rettenetesen menő. A teljesen idegen rockszámok, amik a harcjelenetek során szólnak nagyon különlegessé teszik az atmoszférát. Sokkal szórakoztatóbb sorozat, mint mondjuk a Kém a csapatban volt.

Értelemszerűen, akiket előző szezonban elvesztettünk nem térnek vissza, de a többi színésszel mind találkozunk, sőt szerzünk új „barátokat” is. Lesznek új tagjai az SAS-nek, akikre továbbra se lehet mondani a veszett kutyánál visszafogottabb jelzőt. Sofia Butolla, Jack O'Connell és Dominic West is teszi a dolgát, legtöbbet O’Connellből kapunk és igazán nyerő az ír őrült harcos-filozófus szerepében.

Archív felvételek adnak a kelleténél sokkal autentikusabb légkört az egész őrültségnek, a stílus pedig igazi „guy richies”: gyors vágások, akció közben pedig humoros feliratok jelennek meg.

A költségvetéshez képest korrekt akciójeleneteket láthatunk, egyértelműen a karakterek és a hangulat viszi a hátán az egészet. Sőt, még egy elveszettnek hitt szereplő is visszatér. Bár utána olvastam a történetének, így elmondhatom, hogy inkább csak beleerőltették a színészt a közönségkedvenc szerepébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A tanárnő leiskolázta a nagy halakat – belenéztünk a Cápák között új évadába
Moldován András hiányzik, Wéberer György bölcs és higgadt, az egyik próbálkozó alaposan kiosztotta a cápákat. Alapvetően azonban minden adott egy szórakoztató és hasznos kis műsorhoz.


Újra támadnak a cápák – bár a látottak alapján inkább koi pontyokról beszélhetünk. Legalábbis a 8. évad 2. részben nyoma sem volt a korábbi évadok adok-kapokjának, ami valamennyire szórakoztatóvá tette ezt a műsort.

Lehet, Moldován András távozása miatt van így, ő előszeretettel csipkelődött a többi befektetővel, ha nem értett egyet velük.

Bizony, Moldován András – akivel nem rég interjút is készítettünk – hét évad után otthagyta a műsort. Így már csak Balogh Levente maradt az „alapító tagok” közül, illetve Lilu, a műsorvezető. De azért vannak ismert arcok, és új befektetők is érkeztek.

A 7. évadban vezették be azt az újítást, hogy nem minden adásban ugyanaz az öt befektető fogadja a jelentkezőket. Tavaly hét cápa szerepelt két csapatra osztva, idén már tizen keresik a jó üzletet.

A második adásban, amit néztem a Szentkirályi Ásványvíz tulajdonosa, Balogh Levente szerepelt, Orbók Ilona „adócápa”, Csillag Péter a Magyar üzleti Angyal Egyesület elnöke, Szauer Tamás a HVG kiadó vezetője, illetve Wáberer György.

Ebben az epizódban is négyen érkeztek a cápák elé befektetési ajánlattal. A négygyermekes Dr. G. Kiss Orsolya kutatóorvos, aki sajátfejlesztésű funkcionális élelmiszerével érkezett a műsorba. Terméke abban emelkedik ki a „mezőnyből”, hogy kifejezetten magas a rosttartalma.

A vállalkozása impozáns eredményeket tud felmutatni, Orbók Ilona fel is tette a kérdést, hogy miért kell Orsolyának befektető, főleg, mivel nem nagy összeget, 15 millió forintot kért 5% részesedésért cserébe.

A doktornő elmondása szerint részben időre van szüksége, részben mentorálásra, coachingra egy olyan szakértőtől, aki segítheti a növekedésben.

Bár Orsolya és a terméke mindenkinek nagyon hiteles és szimpatikus volt, egyedül Wáberer György tett ajánlatot. Ami nem meglepő, hiszen ez az ő területe. Éppen most dolgozik a csapatával egy átfogó egészségügyi program kidolgozásában, mivel meggyőződése szerint a jövő egészségügyének a kulcsa a megelőzés.

Ebbe a rendszerbe tökéletesen illeszkedne G. Kiss Orsolya termékcsaládja, Wáberer szerint viszont 15 millió forinttal nem ér semmit. Ezért ő 70 millió forintot ajánlott 50%-ért, amit Orsolya némi mérlegelés és kérdezősködés után elfogadott.

Prémecz Gergely és Vavrovics-Berec Nóra a Melon nevű munkaerő kereső online programhoz kerestek befektetőket. A program lényege, hogy a kis és középvállalkozásoknak segít bármiféle HR tudás nélkül megfelelő álláshirdetés összeállítását, és azt fel is teszi a megfelelő platformokra. Két év alatt 2000 vállalkozást értek el, szeretnének külföldön terjeszkedni, 5 %-ért 60 millió forintot kértek. Az utolsó négy befektető már ezen a cégértéken érkezett. Mint kiderült, Gergőnek 19 tulajdonostársa van, leginkább rokonok és barátok.

A market fit időszak végéig – tehát mire piacképes lett a termék – 2000 eurót égettek el.

Ezen a ponton felszaladt a cápák szemöldöke. Bár vitába keveredtek arról, hogy vajon a Melon tech appnak számít, és úgy kell számolni az értékét, mint egy Amazon esetén, vagy egyszerű munkaerőközvetítő szolgáltatócégként kell tekinteni rá, összességében senki sem akart beszállni a buliba.

Álovits Márton és Pinczi Mihály a Sparkl könyvek megálmodói. Ez tulajdonképpen egy személyre szabott ajándék. A megrendelő egy egyedi kivitelezésű könyvet kap, ami lehet mese, emlékkönyv, receptkönyv. A vállalkozás igazán impozáns mutatókkal rendelkezik, 2023-ban 500 milliós nettó árbevételt könyvelhettek el, 2024-ben 700 milliót. Három év alatt 15 országba jutottak el, de terjeszkedni szeretnének, amihez mentorálásra van szükségük.

Azt is elmondták, hogy az IT-t és a marketinget csinálják házon belül, minden mást kiszerveznek. Négy fő piacuk Magyarország, Lengyelország, Görögország és Olaszország. 5% részesedésért 25 millió forintot kértek. Orbók Ilona ezért az összegért 10%-ot szeretett volna, de Csillag Péter megadta, amit a fiúk kértek mentori részvényopcióért.

Balázs Virág a Balázs-Diák kft vezetője egy oktatási platformmal érkezett. A Csillagsuli online rendszerrel egy szintfelmérő után, az AI segítségével mindenkinek személyre szóló fejlesztési utat tudnak készíteni.

Azért jött, mert a Csillagsulit szeretné kiszervezni külön cégbe. 150 millió forintért 15 százalékos részesedést kínált.

Az adás legmulatságosabb pillanata volt, amikor Virág kicsit helyretette Szauer Tamást, aki félreértette a cég nevét, majd a szemmel láthatóan felpaprikázódott tanárnő sorra osztotta ki a Cápákat. Szerencséje, hogy a profi befektetők nem jönnek zavarba, és mivel érdekes volt az ajánlat – bár főleg a Balázs-Diák kft. érdekelte őket, nem az egyelőre alapításra váró, ezért üres Csillagsuli cég – nem hagyták annyiban.

Bár Csillag Péter szerint amit a tanárnő előadott a Csillagsuli kilátásairól, az „bullshit”.

Komolyan mondom, ezt a szegmenst érdemes visszanézni.

A „fiatalok” végül sorban elmondták, miért szállnak ki. Volt, aki csak üzletileg érezte kockázatosnak, de szimpatizált a projekttel. Volt, aki Virág viselkedését is kifogásolta. Végül jött Wáberer György, aki a sokat látott, régebb óta fiatal higgadtságával és bölcsességével elmondta, hogy számára megnyugtató Virág biztosítéka (amennyiben a Csillagsuli projekt bedől, a befektetőnek részesedést ad a meglévő cégéből), és úgy véli, az oktatásba fektetett pénz sosem bukott.

Az üzleti ajánlata úgy szólt, hogy 150 millióért 30%-ot kér. Viszont feltételhez kötötte: Az első 150 milliót ne külföldi terjeszkedésre fordítsa Virág, hanem Magyarországon fektessék be. A tanárnő azonnal el is fogadta az ajánlatot.

Végezetül szeretném felhívni a figyelmet Lilu asztalára.

Ravasz kis bútordarab. Trapéz alakú, ami azért jó, mert ha egyik felén áll a műsorvezető, a másikon a szereplők, automatikusan jó szögben állnak a kamerának. Nyilván fontos egy ilyen helyzetben, hogy amikor kijön a vállalkozó a cápáktól, a valós érzelmeit lássuk. Megölné a hangulatot, ha le kéne állni, mert a delikvens rossz helyre állt - „Vegyük újra, légyszi gyere ki megint sírva!”. Színészekkel ez működhet, de civilekkel nem.

Viszont van a csodaasztalnak egy nagy hibája is. Mivel a kamera felé szélesebb, amikor Lilu nem a keskeny végén áll, túl messzire került a szereplőktől. Ezért néha, amikor a vállalkozó kijön a stúdióból, a műsorvezetőnek annyira át kell hajolnia a készfogáshoz, hogy félő, átesik az asztalon.

Egyelőre tehát minden újítása mellett ígéretes a Cápák között, a cégek irányvonala jó, minden adott, hogy egy szórakoztató, és netán még hasznos műsor is kerekedhessen belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Békés Itala Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész
A Madách Színház és az Örkény Színház egykori tagja 97 éves volt.


Január 13-án, 97 éves korában meghalt Békés Itala Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő - közölte kedden az Örkény Színház.

Békés Itala 1927. március 23-án született Debrecenben. Művészcsaládban nőtt fel: édesapja Békés István író, édesanyja Rita Furlani színésznő volt. Nővére Békés Rita Jászai Mari-díjas színésznő, ikertestvére Békés András Kossuth-díjas rendező.

Pályáját az Úttörő Színházban kezdte, 1958-tól négy évtizeden át a Madách Színház tagja volt, majd az Örkény Színházban dolgozott. 95 éves koráig játszott.

„Több, mint hetven évet felölelő, gazdag művészi pályáján különleges, sokoldalú, játékos személyisége mindvégig arra ösztönözte, hogy keresse az újat, a váratlant, a még nem ismertet.

Elsők között játszott Magyarországon pantomimet, tágította ki a pódiumműfaj kereteit kabarétól versműsorokon át a női esélyegyenlőség képviseletéig, elsőként közelítette meg a színjátszást, mint személyiségfejlesztő pedagógiai esélyt fiatalok számára, és természetesen számtalan színpadi, filmes, televíziós, rádiós szereppel gazdagította a művészi életünket. Tagja volt az Úttörő Színháznak, a Madách Színháznak, élete utolsó két évtizedében pedig az Örkény Színházban játszott”

– írták a színház közleményében.

„Alakításait kivétel nélkül tudatosság, összetéveszthetetlen eredetiség, a színpadi munkát tisztelő elhivatottság formálta. Könyveiben szellemesen, szenvedélyes őszinteséggel beszél önmagáról, családjáról, a Békés színházi dinasztiáról, éles szemmel látott kortársairól, eredeti életfelfogásáról” – tették hozzá.

Békés Italát a Madách Színház és az Örkény Színház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET: