KULT
A Rovatból

Új horrorklasszikus született? – Megnéztük a M3gan című filmet

James Wan és Akela Cooper legújabb ijesztgetése meg fogja változtatni a horror világát? Lesz-e M3ganból akkora sztár mint, Annabelle-ből? Meglátjuk, melyik rémálombaba lesz a nyerő.
B. M.; képek forrása: Rotten Tomatoes és YouTube - szmo.hu
2023. január 12.


Link másolása

A bevezető utóbbi kérdésére a választ csak az idő tudja megmondani, az elsőre viszonylag könnyen lehet felelni. Új klasszikus lenne a M3gan? Nem. Mert annyira nem őrült, hogy a nézővel maradjon megtekintése után is, viszont annyira nem is jó, hogy kiemelkedjen az átlaghorrorok közül.

Hiába a sok pozitív visszajelzés, nem elég félelmetes a film. Így mint horrorfilm, nálam elvérzett.

Ámde mint fekete komédia vagy paródia, majdnem működik. Lássuk, miért!

Szerencsére a film nagyon szórakoztató lett. Nem egy modern klasszikus, mint mondjuk az Eleven kór volt 2021-ben. (Akárki-akármit mond, az a film egy nemzeti kincs, annyira elborult, beteg agymenés, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom.) A M3gan nem elég jó ezekhez a jelzőkhöz.

Meg kell érteni M3gan piaci helyzetet: kellett a stúdiónak egy eladható horrorkarakter, akit fiatalabb nézőknek is el lehet adni.

A trailer nagyon populáris volt a TikTok-on, ezért az alkotók erősen beleszóltak a rendező kreatív döntéseibe, és visszavettek az erőszakból, hogy alacsonyabb korhatár-besorolást kapjanak. A pénzügyi stratégia zseniálisan működik: TikTok-on, Youtube-on, igazából bármilyen social media felületen lehet már találkozni M3gan tartalommal, tánccal, vagy „hogyan készült” videóval.

Ennek egész egyszerűen az lett az eredménye, hogy külföldön a filmet PG13-as korhatárba, azaz idehaza a 16-os és 12-es korhatár közé lőtték be,

így nagyon sok emberhez eljutott a hátborzongató baba története. Tartja magát az a pletyka is, hogy létezik a filmből egy véresebb, 18+ -os változat, amit majd meg fognak osztani a nézőkkel a film későbbi életciklusában.

Nem kérdés, hogy emiatt a korhatár-kérdéskör miatt hatalmas siker lesz a M3gan. De miért nem elég jó? Szintén a korhatár-besorolás tehet róla: nem elég véres és ijesztő, inkább csak zavarbaejtő. Ne értsetek félre, a főgenyó kinézete szuper, és elég beteg módon mozog ahhoz, hogy azért felálljon tőle a néző hátán a szőr.

A film főleg jumpscare-ekkel dolgozik, amik nagyon bénák,

néha ugyan eltalálja a hangulatot, de tekintettel a fiatalabb nézőkre, nem nagyon látunk semmit a durvább akciókból.

A filmet Gerard Johnstone rendezte, akinek ez a második nagyjátékfilmje, James Wan és Akela Cooper pedig a forgatókönyvet írták, és ők adták a pénzt a produkcióra. Valószínűleg elég szorosan fogták Johnstone kezét a projekt kivitelezése közben.

Kíváncsi lennék egy olyan verzióra a filmből, amit Wan rendezne,

én kedvelem a stílusát. Kimondottan ügyes kézzel bánik a horror- és akciózsánerrel, kreatív a kameramozgásokkal, ügyes kitakarásokkal dolgozik. De Johnstone sem rontotta el, igazi iparosmunkát rakott le az asztalra.

A történet borzasztóan egyszerű és kitalálható: Cady és szülei síelni mennek a hegyekbe, de egy szörnyű balesetben meghalnak, így Cady a nagynénje, Gemma gyámsága alá kerül, aki nincs felkészülve egy ilyen kihívásra. Nemcsak stresszes munkája miatt nem engedheti meg magának a gyermeknevelést, hanem lelkileg sincs felkészülve erre a helyzetre. Mivel játéktervező, és pont egy mesterséges intelligencia által irányított játékbabán dolgozik, a szerencsétlen véletlennek köszönhetően el tudja kezdeni a tesztelést az unokahúgán.

Épeszű ember, már ebből látja, hogy mennyire felelőtlen, buta és alkalmatlan karakterekkel van tele a film.

Viszont ezt nem hibának rónám fel, mert emiatt rengeteg szórakoztató esemény is történik. Hangosan nevetett a moziban a terem egy rendőr beszólásán egy haláleset kapcsán, ami morbid, oda nem illő és rosszindulatú volt. Ezen a téren visszaköszön az Eleven kór, csak a trancsírozást kifelejtették, nagy bánatomra.

Természetesen minden kitalálható, az első perctől az utolsóig. De kompetensen van felépítve a film, vicces beszólásokkal, alapvetően jó színészi játékkal. Violet McGraw ügyes volt Cady szerepében, Allison Williams is jól hozza a felelőtlen Gemmát. A filmben nem találni egy normális karaktert sem, aki logikusan cselekszik, talán M3gan volt az egyetlen épkézláb gondolkodó a vásznon. Egyébként M3gan mozgását nagyon eltalálták,

minden elismerésem Jenna Davis színésznőnek, aki a maszk mögött dolgozott.

A szinkronban az egész mozi alatt irritálóan mondják ki M3gan nevét, mert ez egy rövidítés (Modell 3-as Geneatív Android) és nem pedig tulajdonnév, ezért magyarosan Megannak mondják, az angol név helyes kiejtése helyett, ami borzasztó.

Egyébként komoly pszicho-horrort is készíthetnének a filmből, az elképzelhetetlen veszteség feldolgozása, a tragédia miatti korai felnövés traumája, a kötődés egy élettelen tárgyhoz, ami aztán megpróbál megölni, a mesterséges intelligencia „lázadása” témakörökben.

Ezek a témák nem egy Chucky-jellegű filmbe valóak és mégis, a film közelebb áll a Gyerekjáték-horrorfilmek hangulatához és atmoszférájához, mint egy komoly gondolatokkal teli pszicho-thrillerhez.

Nem azt mondom, hogy jobb lenne, ha komolyan vették volna magukat az alkotók, de teljesen más lenne a végeredmény. Ha egy kicsit jobban eldobják az agyukat a készítők, és átmennek a Gonosz halott-szintjére, akkor egy horror-vígjáték klasszikust tettek volna le az asztalra. Reménykedem, hogy a folytatásban majd egy magasabb korhatáros és őrültebb M3gannal találkozunk, mert biztosan lesz folytatás. Ezek a kis költségvetésű horrorfilmek általában már az első hét bevétele alapján sikeresek.

A képi világ működik, M3gan életre keltése főleg praktikai effektekkel történt, ami nagyon jót tesz a filmnek és a büdzsének. Csak ott használtak számítógépes effekteket, ahol muszáj volt: például a robot szeme és a mimikája esetében. A zene szórakoztató, a poénok működnek,

az előzetesben is látható táncikálással pedig valószínűleg olyan trend indul meg a social media-platformokon, mint a Wednesday-tánc esetében, ez pedig komolyan hozzá fog tenni a sikerhez.

Ha nem számítunk semmi kiemelkedőre, akkor egy könnyed kis januári borzongást kapunk. Nem ettől lesznek álmatlan éjszakáink. Én jól szórakoztam a rajta és úgy gondolom, hogy M3gant igen is oda lehet ültetni Annabelle mellé a polcra.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Teljes a káosz: az RTL úgy cserélgeti a főműsoridős műsorait, hogy erről már nem is szól
Teljes a fejetlenség a csatornánál, néhány nap alatt két fontos műsor ismétlése is csődöt mondott. Így hétköznap este ismét jöhetnek a pajkaszegiek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Ember legyen a talpán, aki követni tudja az RTL hétköznapokat érintő műsorváltozásait. A csatorna láthatóan nem tudja, mihez kezdjen Az álommeló második évada utáni sávval, ahol egyre-másra bedőlnek a korábbi műsorok ismétlései.

A március 25-én indult álláskereső reality után először a Gólkirályság első évadát ismételték, elfogadható eredményekkel, írja a Sorozatwiki. Április 8-tól Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban első évadát tűzték műsorra ugyanott, katasztrofális nézettség mellett.

Ezért most hétfőtől ebben az időpontban a Házasodna a gazda tavaly őszi, 6. szezonjának ismétlését kezdték el, ami két nap után szintén beleállt a földbe. Így péntektől, vagyis április 20-tól inkább egy újabb bőrt lehúznak Pajkaszeg lakóiról, és elkezdik A mi kis falunk hatodik szezonjának újravetítését.

A magyar sorozat után az RTL Híradó – Késő esti kiadás 10 perccel korábban, 22:40 helyett, 22:30-kor lesz látható a csatornán. Ezt követően a Gyilkos elmék 23:15 helyett, 23:05-kor kerül majd képernyőre.

A műsorváltozás a szombati és a vasárnapi napokat nem érinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Barátja és kollégája megható szavakkal búcsúzott a néhány napja meghalt magyar menedzsertől
Ferich Balázs Azahriah mellett a Wellhello, a Follow The Flow vagy az Anna and the Barbies partnere is volt. Az egész zenei szakma megrendülten búcsúzott a szakembertől.

Link másolása

Ferich Balázs halálát mi is megírtuk. Tóth Gergő, a menedzser üzlettársa és barátja jelentette be közösségi oldalán a hírt, egy rendhagyó megemlékezéssel. Ebből idézünk.

2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez. Együtt találtunk ki minden hülyeséget is, nagyon egy húron pendültünk, ami a poénkodást illeti. Néha nem voltak határaink ebben, sokan nem is értették a vicceinket. Mi viszont nagyokat nevettünk együtt. A Blind egy underground banda volt, de a Bazsival töltött időszak volt az egyik legsikeresebb korszaka.

Amikor felvettek a Magneotonba és belekezdtem a zenekarok menedzselésébe, minden áldott nap a melómról beszéltem vele. Ő ajánlotta a Cloud 9+-t, én pedig megmutattam a főnökeimnek. (...) Amikor megalapítottuk a Supermanagementet, hatalmas kockázatot vállaltunk. A mai napig hatalmas hálát érzek a Wellhellónak, hogy bíztak bennünk, hiszen feladtak egy nagykiadós hátteret két fekete humorú hülyegyerek által összegrundolt, no name vállalkozásért. Velünk tartottak az újrakezdésben. Egy pici lakásban volt az első irodánk, Bazsi albérletében. Az első pár hétben csatlakozott az Anna and the Barbies és leszerződtettük a Follow the Flow-t. Aztán egyre nagyobb lett a cég. Megszállottként dolgoztunk, 24/7-ben. Egyre nagyobb irodákba kellett költöznünk, egyre több szuper, aranyos kollégánk lett. A cloudos Biksi Gabi beajánlotta nekünk Dzsúdlót, Szakács Geri a Follow-ból pedig Azahriah-t és Desht. A kis független kiadónkból, menedzsmentünkből komoly vállalkozás lett. (...) Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem. Soha nem emelte fel a hangját gyerekei jelenlétében, olyan kedves volt velük, hogy mindig ő lesz az egyik legnagyobb inspiráció számomra gyereknevelésben. (...) Persze voltak vitáink is. Egyszer nagyon megsértettem, és hiába kértem bocsánatot, egy darabig nem volt minden perfekt közöttünk. A kapcsolatunk akkor vált újra tökéletessé, amikor 3 évvel ezelőtt a legrohadtabb betegséggel diagnosztizálták. Az elmúlt időszakban soha semmin nem vitáztunk, mindent teljes egyetértésben csináltunk. Már most iszonyatosan hiányzik.

Nagyon szeretlek Bazsi.

– zárta megemlékezését Tóth Gergő.

Ferich Balázs három évig harcolt az életéért súlyos betegségével.

A zenésszakma részéről többen is búcsúztak a szakembertől:

Jajj, srácok... megrendülve állunk. Sok-sok szeretettel gondolunk Bazsira, a családjára és rátok, Geri. Őszintén együttérzünk és sok erőt kívánunk Nektek, az egész zenekar, a stáb nevében” – Anna and the Barbies.

Őszinte részvétem, Gergő, sok erőt a családnak, mérhetetlen fájdalom...” – Tóth Gabi.

Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok, Gergő!” – Czutor Zoltán.

Döbbenet, részvétem” – Molnár Tamás, fekete szíves emojival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET: