KULT
A Rovatból

Szex, magyarok, épületek – Adrien Brody tökéletes magyarsággal bontja darabokra az amerikai álmot A brutalistában

Alig néhány millióból készült, és az év egyik legmonumentálisabb filmje lett belőle. Három és fél óra tömény törtenelem.


Az először színészi karriert építő (Tizenhárom, Titokzatos bőr, 24, Funny Games, Melankólia, Sils Maria felhői stb.), majd rendezői pályára lépő (The Childhood of a Leader, Vox Lux, A zsúfolt szoba), és ehhez képest még mindig pofátlanul fiatal (36 éves) Brady Corbet hatalmas léptékű, de alattomosan intim három és fél órás eposza, A brutalista egyszerre életrajzi film egy a II. világháború után (1947-ben) Amerikába emigrált magyar építészről, Tóth Lászlóról (Adrien Brody), ugyanakkor óda is az amerikai álmról, amit aztán darabokra tör a brutalista építmények betonfalain.

Egészen elképesztő, hogy ez a monumentális film mindössze körülbelül 8 millió dollárból készült. Corbet nagyjából 8 évet dolgozott azért, hogy megvalósíthassa ezt a filmtervét (tehát még 30 sem volt, amikor belevágott), s mivel egy ilyen hosszú, ilyen sztorival megáldott projektre senki nem akart pénzt adni, ő maga és az emberei több éven át fillérekért dolgoztak a hollywoodi rendszeren kívül.

Ehhez képest grandiózusabbnak tűnik, mint bármi, ami kigördült az álomgyárból az utóbbi időben. És ez alatt nem feltétlenül a látványt kell érteni (bár A brutalista annak sincs híján), sokkal inkább az ideát.

A sztori végigvezet minket Tóth László életének több évtizedén, aki ugyanúgy nem volt valós személy, mint Charles Foster Kane az Aranypolgárban, vagy Daniel Plainview a Vérző olajban, de mindahányan valóban élt embereken alapultak. A brutalista úgy kezdődik, mintha Tóthot a Saul fiában látnánk, közelről mutatja a kamera, ahogy indusztriális zajok és emberi zsibongás közepette kilép a homályból (sötétségből, pokolból?), amiről kiderül, hogy egy hajó, és épp megérkezett az ígéret földjére, az Egyesült Államokba. Felolvasott leveleken keresztül tudjuk meg (nem mellesleg tökéletes magyar kiejtéssel), hogy László egyedül érkezett az USA-ba, a feleségét, Erzsébetet (Felicity Jones) és annak árva unokahúgát, Zsófiát (Raffey Cassidy) Magyarországon hagyva.

Tóth ugyanis magyar zsidó, aki a nácik egyik haláltáborának túlélése után érkezik Amerikába.

Egy rövid bordélyházi jelenet után (amelyben a Fekete pont sztárja, Mészöly Anna is feltűnik prostiként) a negyvenes évek New Yorkjában, Tóth buszra pattan, és Pennsylvaniába utazik, ahol az unokatestvére, Attila (Alessandro Nivola) él már évek óta amerikai feleséggel (Emma Laird), amerikanizált névvel és egy kis bútorüzlettel, ahol boldogan adja ki Lászlónak a raktárszobát. A férfi ezután megpróbálja megvetni a lábát ebben az új országban, és biztonságban áthozni maga mellé Erzsébetet. Megtalálja őt egy gazdag, a munkáját végre értékelő mecénás, Harrison Lee Van Buren (Guy Pearce), aki megbízza őt egy monumentális épület megépítésével.

László művészi zsenialitását persze félreértik, visszaélnek vele, kifosztják, semmibe veszik, vagyis lényegében a brutalista építészet egész történetét látjuk dióhéjban. Corbet nyilvánvalóan imádja ezt a stílust. A forma és a funkció, a szépség és a borzalom közötti harc Corbet monumentális képeinek minden sarkába beleég.

A színészek természetesen parádéznak. Adrien Brody például végigjárja az érzelmek teljes skáláját, arcának rezdüléseiben, a szemei sarkában gyűlő könnyekben ott van minden, ami az akkori európai színtért helyezi szembe az amerikai állapotokkal, a bevándorlók mindennapi gondjaival.

Felicity Jones és Guy Pearce is életük legjobb alakítását hozzák, utóbbi karaktere például magának az Egyesült Államoknak a metaforája. Aki úgy tűnik, hatalmas lehetőséget ad, és melléd áll, hogy kibontakozhass, de végül is csak kihasznál, a tulajdonának tart, s időnként érezteti is, hogy bármit megtehet veled. Pearce egyszerre tiszteletet parancsoló, hirtelen haragú és nyájas, ugyanakkor félelmetes alakítása végre meghozta az első Oscar-jelölését, ami régóta érett már.

S nem véletlen az sem, hogy Oscar-jelöléseket kapott A brutalista operatőre, Lol Crawley, a zeneszerzője, Daniel Blumberg, és ami a szívünknek tán legkedvesebb, a vágója is, Jancsó Dávid, hiszen mindannyian egészen elképesztő munkát végeztek.

A brutalistáról messziről érződik, hogy szívvel-lélekkel csinálták, hogy az alkotók vérüket és verejtéküket beletették, mert el akarták mesélni ezt a történetet.

Kétségtelen, hogy nem lesz mindenki csésze kávéja, nem kevés elidegenítő és nehéz képsor is bekerült a filmbe, ám a 3 és fél órás játékidő gyorsan elpörög, a végén pedig összeáll minden. Még egy csavart is kapunk, amire nem is számítottunk, s ami után bizonyosan átgondoljuk mindazt, amin Tóth végigment az évtizedek alatt. A mániáját, a megszállottságát, az alkotóvágyát. Mert mindennek van alapja. Ahogy az épületeknek, úgy az emberek tetteinek, személyiségének is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Véget ér A Konyhafőnök az RTL-en – 20 évad után búcsúzik a műsor
Hiába próbálta megújítani az RTL az egykor népszerű show-t, a nézők elfordultak a műsortól. A gasztroreality 11 év után először nem tér vissza a csatorna képernyőjére.


2025-ben először marad el A Konyhafőnök az RTL műsoráról. A SorozatWiki értesüléseit az RTL Marketing és Kommunikációs Igazgatósága is megerősítette. A műsor 2014 szeptemberében indult az RTL Klubon, és rögtön hatalmas sikert aratott. Az első évben még csak egy évad készült, de 2015-ben már tavasszal és ősszel is új epizódokkal jelentkezett.

A gasztroreality az évek során több verzióban is képernyőre került: volt 11 évad civilekkel, 7 évad celebversenyzőkkel (Konyhafőnök VIP), és két Junior széria is. Az RTL 2017-ben indította el a VIP változatot, amely szintén kiemelkedő nézettséget hozott. A Konyhafőnök sokáig az RTL egyik legfontosabb műsora volt, és a TV2 nem tudta sikeresen versenybe állítani saját produkcióit ellene.

Az utóbbi években azonban megváltozott a helyzet. 2022 végén A Konyhafőnök VIP már nem hozta a várt eredményeket, és kikapott a TV2 két reality-műsorától is. Az RTL 2023 őszére a civileknek szóló évadot készítette el, és két héttel korábban indította el, mint a TV2 a Séfek Séfe című műsorát.

A kezdeti jó eredmények után viszont jelentősen visszaesett a nézettség, és végül csak közepes eredményt ért el.

2024-ben az RTL ismét próbálkozott: átalakította a formátumot és egy könnyebb, késő esti idősávba helyezte. A műsorból távozott az egyik alaptag, Sárközi Ákos is, akit ketten is helyettesítettek. Az újítás azonban nem vált be, és a műsor minden szempontból rossz nézettséget hozott a SorozatWiki értesülései szerint.

Az RTL egyelőre nem jelentett be új gasztroműsort helyette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
Itt az új Azahriah-dal, most L.L. Juniorral készített egy duettet
A klip története egy szórakozóhelyen indul, majd egy templomban folytatódik. A premier után egy órával már közel 12 ezren nézték meg a videót.


L.L. Junior és Azahriah péntek este egy különleges meglepetéssel rukkolt elő a rajongóknak. A népszerű énekes és a rapper közös dala, amelyben Farkas Pisti is közreműködik, már elérhető a YouTube-on.

Péntek este debütált a ZHA MAJ DUR című szám klipje a videómegosztón. L.L. Junior az Instagram-történetében osztotta meg a hírt, hogy megjelent az új dal. Azahriah a közös fotójuk mellé ezt írta:

„Ez a Valentin-napi ajink nektek.”

Azahriah, azaz Baukó Attila az elmúlt években villámgyorsan vált a magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb alakjává. Tavaly ősszel bejelentette, hogy egy időre visszavonul, most viszont úgy tűnik, újra aktívan dolgozik.

L.L. Junior neve szintén nem ismeretlen a hazai közönség számára. A '90-es évek végén Fatimával és Beattel közösen megalapította a Fekete Vonatot, amely hatalmas sikereket aratott: két platinalemezt és egy aranylemezt is kiadtak. Később Junior szólókarrierbe kezdett, és azóta is meghatározó szereplője a magyar könnyűzenének.

A ZHA MAJ DUR klipjének története egy szórakozóhelyen indul, majd egy templomban folytatódik. A premier után egy órával már közel 12 ezren nézték meg a videót.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Halálos iramban és a Street Fighter sztárja
Peter Navy Tuiasosopo február 11-én hunyt el, halálának oka szívelégtelenség volt. Egykor profi amerikaifutballistának készült, végül Hollywoodban épített karriert.


61 éves korában elhunyt Peter Navy Tuiasosopo, akit olyan filmekből ismerhetünk, mint a Street Fighter – Harc a végsőkig, a Halálos iramban vagy az Új lány. A színész halálhírét családja jelentette be.

Fiának, Manoah Peter Tuiasosopónak közösségi médiában közzétett nyilatkozata szerint édesapja február 11-én hajnalban hunyt el:

„Nehéz szívvel, a családom és a magam nevében is szeretném megköszönni mindenkinek a gondolatokat és az imákat. Édesapánk, Peter N. Tuiasosopo ma hajnalban, 3 óra 16 perckor elhunyt.”

A család nem közölte a halál okát, de a TMZ-nek később a színész fia elmondta, hogy édesapja szívelégtelenségben vesztette életét.

„Apám csodálatos életet élt, és hatása nem múlik el ennyivel. Ereje, szeretete, elkötelezettsége és kedvessége örökre velünk marad. Lélekben továbbra is együtt leszünk. Bár a bánat mardos bennünket, biztosak vagyunk benne, hogy már a mennyekben van fivéreivel, nővéreivel, szüleivel, lányával és Jézussal együtt, és nem gyötri többé fájdalom” – idézi az Independent Manoah Peter Tuiasosopót.

Peter Navy Tuiasosopo 1963-ban született a kaliforniai San Pedróban. Fiatalon sikeres sportkarriert épített, és profi amerikaifutballista lett. 1987-ben csatlakozott a mai Los Angeles Rams utánpótláscsapatához, majd egy évvel később hivatalosan is visszaszerződött a csapathoz, bár az NFL-ben sosem lépett pályára.

Színészi pályafutása 1991-ben indult, amikor szerepet kapott a Rögbi bunda című sportvígjátékban. Később olyan filmekben és sorozatokban tűnt fel, mint a Street Fighter – Harc a végsőkig, a Halálos iramban és az Új lány. Pályája során együtt dolgozott többek között Zooey Deschanellel, Jean-Claude Van Damme-mal és John Cenával is.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A szeretnivaló bohém író, aki fütyült a való élet nehézségeire – 50 éve halt meg P. G. Wodehouse
Min dolgozott a halálos ágyán? Mi köze Molnár Ferenchez? Igaz, hogy a nácikkal kollaborált? Fél évszázada hunyt el a világ legismertebb humoros írója, P. G. Wodehouse.


Február 14-én a nyugati (és nyugat által megfertőzött) világ jelentős része a Valentin-napot ünnepli. Sok férfi ilyenkor kéri meg a barátnője kezét, még több férfi ilyenkor kerül bajba, mert elfeledkezett róla. És persze ne feledkezzünk meg azokról, akik tizenkilencre lapot húzva ekkor tartják az esküvőjüket… A virág- és csokiárusok nagy napja, amikor egy nap alatt keresnek annyit, mint máskor egy hónapban.

De van a világon egy furcsa (több milliós) kisebbség, akinek ez a nap egészen más miatt emlékezetes: 1975-ben ezen a napon hunyt el 93 évesen a világ talán leghíresebb humoristája, P. G. Wodehouse, becenevén „Plum”. Tisztelői között olyan hírességek is akadnak, mint Agatha Christie – aki egyik Poirot-történetét Wodehouse-nak ajánlotta –, Rudyard Kipling vagy Stephen Fry.

Fantasztikus életművet hagyott maga után. Első novellája 1902-ben jelent meg, és még a halálos ágyán is dolgozott. Több mint kilencven könyvet, negyven színdarabot, kétszáz novellát és egyéb írást köszönhetünk neki. Utolsó, félbe maradt regényének címe stílusosan Sunset in Blandings (Naplemente Blandingsben, fordította Kövesdi Miklós). Az idős mester nyilván érezte, hogy közeleg az végállomás, és szeretett volna leghíresebb szereplőivel búcsúzni tőlünk. Az a megtiszteltetés ért, hogy 12 Wodehouse-kötetben működhettem közre fordítóként, ezért fontosnak éreztem, hogy megemlékezzem egyik legfontosabb szerzőm halálának 50. évfordulójáról.

A kezdetek

1881. október 15-én született az angliai Guilfordban. Nevéről így nyilatkozott egyszer:

„Ha arról kérdeznek, szeretem-e a Pelham Grenville Wodehouse nevet, őszintén be kell vallanom, hogy nem… A keresztapám után neveztek el, és nem kaptam cserébe semmit, csak egy kis ezüst bögrét, amit 1897-ben elvesztettem.”

Gyermekkora mai szemmel meglehetősen mostoha volt. Apja Hong Kongban szolgált, ezért Plumot és bátyjait lényégében dajkák nevelték. Két éves volt, amikor a fiúkat visszaküldték Angliába. Attól fogva Wodehouse alig látta a szüleit, teljesen elidegenedett tőlük. Tanulmányait bentlakásos iskolákban végezte (ez a világ számos írásában visszaköszön). Ennek ellenére úgy emlékezett vissza, hogy összességében boldog gyerekkora volt.

Wodehouse az írás mellett a sportokban is kitűnt: krikettezett, rögbizett és bokszolt. Armine nevű bátyját követve az Oxfordi Egyetemre készült, ekkor azonban a család anyagi körülményei rosszabbra fordultak, ezért egyetem helyett Plum kénytelen volt munkába állni a Hongkong és Shanghai Banknál. (1939-ben az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott Wodehouse-nak). A fiatal Wodehouse azzal vigasztalódott, hogy szabadidejében írt. Eleinte komolyabb hangvételű cikkekkel próbálkozott. Első humoreszkje 1900-ban jelent meg a Tit-Bits magazinban. A banknál eltöltött két éve alatt összesen nyolc írása jelent meg kilenc különböző magazinban. Első regénye The Pothunters (magyarul Bűntény a gimnáziumban, fordította Abrudán Katalin) címen 1901-ben jelent meg. Ekkor hagyta ott a bankot, hogy főállású író legyen.

Wodehouse, a nácibarát?

Wodehouse sikert-sikerre halmozott, 1914-ben megtalálta élete párját, akivel haláláig együtt maradt, meghódította a Broadwayt és Hollywoodot is. Kevesen tudják, de Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabját is ő ültette át amerikai színpadra. Pályafutásának azonban van egy máig vitatott epizódja, amiről ritkán esik szó. A harmincas évek vége felé Wodeohuse Franciaországba, La Touqet-be költözött – egyesek szerint a kedvezőbb adózás miatt –, itt érte a második világháború, majd a német megszállás.

Egy anekdota szerint amikor kiürítették a közeli brit légibázist, felajánlották Wodehouse-nak az utolsó szabad helyet egy repülőn, de ő nem volt hajlandó hátra hagyni a feleségét és a kutyájukat.

A megszállás után két hónappal a németek internáltak minden 60 év alatti ellenséges férfi állampolgárt. Wodehouse börtönből börtönbe került, míg végül a sziléziai Toszekbe vitték (a mai Lengyelország területére). 1940-ben a sajtó és több befolyásos személy nyomást gyakorolt a németekre az író szabadon engedésére. Bár nem engedték el, enyhítettek a fogva tartása körülményein, sőt még egy írógépet is kapott. Ekkor írta meg Pénz a bankban (Money in the Bank, fordította Poór Bálint) című regényét.

Ebben az időben Wodehouse levelezőlapokat küldött amerikai irodalmi ügynökének és arra kérte, küldjön 5-5 dollárt különböző kanadai családoknak, megemlítve az ő nevét. Ezek kanadai hadifoglyok családjai voltak, akikkel az író így tudatta, hogy a fiaik életben vannak.

1941-ben, néhány hónappal a 60. születésnapja előtt váratlanul átszállították Wodehouse-t egy berlini luxushotelbe. Látszólag tehát kiszabadult, de nem hagyhatta el Németországot, a szállodában a saját költségén kellett élnie, és a nácik „megkérték”, hogy készítsen öt műsort a német rádióban, amit aztán a propagandagépezet Nagy Britanniában sugárzott. Ezekben az adásokban az író a saját derűs humorában számolt be a fogvatartásáról.

Hazájában sokakat felháborított, hogy Wodehouse szerepet vállalt az ellenség rádiójában. Kollaboránsnak, hazaárulónak bélyegezték. Sok könyvtárban levették a könyveit a polcokról. Bár több barátja, köztük A. A. Milne is próbált a védelmére kelni, a támogatók leveleit helyhiányra hivatkozva nem hozta le az újság. A megengedőbb hangok csak meggondolatlanságnak vélték Wodehouse tettét, a BBC pedig mindenkit arra intett, meg kell várni, amíg kiderülnek a pontos tények, hisz az is lehet, hogy nem önszántából cselekedett. Később Orwell is megvédte egy cikkben az írót, szerinte Woedehouse-t legfeljebb hülyeséggel lehet vádolni.

A „vádlott” maga így írt erről életrajzában:

„Nyilván éreznem kellett volna, milyen ostobaság a német rádiót használni, még akkor is, ha teljesen ártalmatlan dologról van szó. Gondolom, a börtönélet kikezdi az intellektust.”

Wodehouse és felesége – aki utána utazott Berlinbe – 1943 őszén térhetett vissza Franciaországba, de Nagy-Britanniába nem mehetett haza, mert sokáig félő volt, hogy letartóztatnák. Végül 1947-ben New Yorkba hajóztak. Wodehouse soha többé nem tért vissza a szülőhazájába, még akkor sem, amikor halála előtt nem sokkal lovagi címet kapott.

Wodehouse Magyarországon

A brit szerzőnek itthon is nagy rajongótábora van, amiben elvitathatatlan érdeme van a remek fordítóinak. Közülük is kiemelném Révbíró Tamást – az ő pártfogásának köszönhetem, hogy én is Plum fordítója lehettem –, Devecseriné Guthi Erzsébetet – és érdekességként érdemes megemlíteni, hogy Szerb Antal is fordított Wodehosue regényt. A kommunizmus idején is népszerű volt, még tévéjáték is készült a műveiből.

Az akkori „vonulatnak” kapóra jöttek az arisztokratákat sokszor együgyű idiótaként bemutató történetek.

A rendszerváltás után nálunk is nagyon népszerűvé vált A Hugh Laurie és Stephen Fry főszereplésével készült Majd a komornyik című sorozat, amely Wodehouse Jeeves és Wooster történeteit dolgozza fel.

A Wikipedián megtalálható magyarul megjelent könyveinek listája. Bármilyen hosszú is, sajnos a teljes Wodehouse életmű még mindig nem elérhető teljesen magyarul, és mivel jelenleg egyik kiadó sem foglalkozik vele, kérdés, változik-e a helyzet.

Wodehouse-ban az a csodálatos, hogy a humora így, közel 140 évvel a születése, és 50 évvel a halála után sem poros. Ő maga így írt ars poetikájáról:

„Úgy gondolom, kétféleképpen lehet regényt írni. Az egyik, hogy olyan lesz, mint egy zenés vígjáték zene nélkül, fütyülve a való életre, a másik, hogy mélyen leásol a valóság mélyére, kompromisszumok nélkül.”

Wodehouse az előbbi utat választotta, amiért sokan bírálják, de én a magam részéről roppant hálás vagyok neki érte. Lehet, írásai nem mélyek olyan értelemben, mint Tolsztoj vagy Thomas Mann művei, mégis: Plum nagyon is ismerte az emberi természetet, a gyarlóságainkat, és el tudta érni azt, amire csak a legnagyobbak képesek: hogy ne másokon nevessünk, hanem önmagunkon.


Link másolása
KÖVESS MINKET: