KULT
A Rovatból

Sydney Sweeney drogfüggő, Julianne Moore pedig védelmező anya – Az Echo Valley az év legkeményebb streaming filmje?

Az Echo Valley egy sötét, érzelmileg fojtogató thriller, amelyben egy gyászoló anya (Julianne Moore) kénytelen morális határait átlépni, amikor drogfüggő lánya (Sydney Sweeney) bajba keveredik. Michael Pearce rendezése egy feszült, érzelmi mélységekkel teli dráma az anyai szeretetről és az önfeláldozás határairól. AppleTV+ megint megmutatta mit tud.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. június 17.



Az Echo Valley egy olyan film, amelyre nehéz nem odafigyelni. Michael Pearce rendezése kimért,

lassan építkező, mégis egy fokozatosan kibontakozó rémálom főszereplőinknek, mely az emberi kapcsolatok és a morális határok elmosódását mutatja be.

Klasszikus thriller formájában tálal elénk egy szívbemarkoló, súlyos drámát – olyat, amit nem egyszerűen csak megnézünk, hanem szereplőinkkel együtt „átéljük”.

A történet középpontjában Kate (Julianne Moore) áll, egy megtört nő, aki élete mélypontján van, próbál újra talpra állni az Echo Valley nevű, lepusztult lovardáját vezetve. A munkába temetné magát, hogy megfeledkezzen a múltjáról.

A sors ugyanis nem kímélte a nőt: kilenc hónappal korábban elvesztette élete szerelmét egy tragikus balesetben, ami nemcsak a szívét, hanem az egész életét kettétörte.

Még korábban elvált férjétől (Kyle MacLachlan), van egy közös 18 éves lányuk, Claire (Sydney Sweeney), aki egyre mélyebbre süllyed a drogfüggőség mocsarában. Kate szinte segítség nélkül küzd az anyaság terhével, az anyagi nehézségekkel és a gyásszal.

A film kezdetben szomorúan csendes, de hamar magával rántja a nézőt, amikor Claire egy este véresen bukkan fel, és elmondása szerint véletlenül megölte a barátját. Kate kérdés nélkül segít eltüntetni a holttestet és a lány nyomait. Ez sokat elmond arról, mennyire kétségbeesett és feltétel nélkül szereti a bajba jutott gyermekét. Innentől fogva a történet fokozatosan sötétedik: megjelenik Jackie (Domhnall Gleeson), Claire drog dílere, aki, ahogy az sejthető, pontosan tudja mi történt, majd elkezdi zsarolni Kate-et. A feszültség egy percre sem engedi el a nézőt.

Michael Pearce rendező mestere a feszültségteremtésnek. Nem csak a szokványos fordulatokra épít, hanem lassan, könyörtelenül nyomja rá a lelkünkre az események súlyát.

Térdre kényszeríti a nézőt az érzelmi konfliktusokkal és folyamatos drámával. Rám nem jellemző módon, de magam is kénytelen voltam pár percre kiszellőztetni a fejem. Nemcsak emberi sorsok, de az állatok élete is veszélybe kerül többször a történet folyamán, ami még nyomasztóbbá teszi az egész atmoszférát. Még szerencse, hogy nem moziba került ez a film és le tudtam állítani két percre.

A szereposztás parádés. Julianne Moore egyszerre törékeny és elképesztően erős. Kate figurája nem csupán egy gyászoló nő, de anya is, akinek minden idegszála megfeszül a túlélésért és a gyermeke megmentéséért.

Moore játéka a film egyik legnagyobb erőssége – hiteles, mély, emberi.

Sydney Sweeney-re nehéz szavakat találni. Claire karaktere kifejezetten kellemetlen, mégis ijesztően valóságos. A fiatal, lecsúszott drogos lány alakítása annyira életszagú, hogy néha fizikai kényelmetlenséget okoz nézni. A film legfájóbb jelenetei hozzá kapcsolódnak.

Domhnall Gleeson szinte felismerhetetlen. Soha nem láttam még ilyen ridegnek és fenyegetőnek. Jackie figurája alattomos, gennyes, könyörtelen bűnöző, és ezt Gleeson tökéletes érzékkel hozza ezt. Minden jelenete egyre nyomasztóbb – mintha egy lidérces álom újabb rétegébe süllyednénk. Kyle MacLachlan pedig, felveszi az AppleTV+-tól a csekket, egy egy rövid jelenet erejéig tűnik fel, ám ő is jól árnyalja a családi hátteret: mint a volt férj, már nem hisz lánya gyógyulásában, és inkább a saját életét próbálja újra építeni. Ad pénzt Katenek, ha kéri, de nem szívesen invesztál ebbe a kapcsolatba többet, lánya csak a gondot okozza neki.

Az Echo Valley egyik legnagyobb erénye, hogy nem ad egyszerű válaszokat.

Az anyaság és a feltétlen szeretet kérdését úgy boncolgatja, hogy közben sem a morált, sem a józan észt nem hagyja figyelmen kívül. Kate gyakorlatilag feláldozza önmagát, hogy megóvja lányát, bár Claire talán nem is akar megmenekülni. Középpontban ennek a két embernek az összeomlása van, anya és lánya közötti kapcsolat, még akkor is, amikor már semmi kapaszkodó nem marad számukra.

A cselekmény egyébként meglepően fordulatos. Nem lesz belőle egy Közönséges bűnözők, de a forgatókönyv jól építkezik, néhány csavar előre sejthető, a film utolsó harmada így is képes meglepni. A ritmusa lassú, szinte meditatív, de ettől csak még jobban működik, amikor odacsap. Technikailag is szinte hibátlan munka és Jed Kurzel aláfestő zenéje csontig hatoló néhány jelenetben.

Az Echo Valley nem egy könnyen fogyasztható darab, de nem is akar az lenni.

Nyomasztó és megrázó film, amihez azért kellenek idegek, de azoknak, akik értékelik az igazi, karakterközpontú drámákat, ez egy kihagyhatatlan élmény. Az AppleTV+ egyre erősebb kínálatában is kiemelkedő darab, az utóbbi idők egyik legemlékezetesebb streaming-thrillere, drámája.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Ez az improvizációs előadás bemutatja, mi történik, ha több generáció összezárva él
Mi történik, ha egy lakásban él együtt a nagyi, a szülők és a Z generációs kamasz? Félreértések, feszültségek – és rengeteg humor. A Kortársas című improvizációs előadás nemcsak szórakoztat, de finoman tükröt is tart: megmutatja, hogy egy kis figyelemmel és nevetéssel a generációs szakadékok is áthidalhatók.


Az Improvizuál Produkció két évvel a nagysikerű Válótársas után újra a Városmajorban lép fel: a legjellemzőbb ellentéteket szülő helyzetekkel teli Kortársassal, amelyet július 29-én láthat a közönség. A nagyi szó szerint nem érti, mit beszélnek a mai fiatalok, a már felnőtt gyerekek falra másznak a szüleik okvetetlenkedő kérdéseitől, az ötvenes főnök képtelen elfogadni a huszonéves beosztottja nézeteit a munkáról. Hogy mi a közös bennük? A Kortársas című fél-improvizációs előadás szerint az, hogy mindegyik szituáció feloldható egy kis odafigyeléssel és humorral.

A tavasszal bemutatott előadás célja hasonló, mint a korábbi produkciónak: egyszerre nevettet meg és ad tanácsot, miközben a remek színészek improvizációs képességét is próbára teszi.

És bár a keretezés hasonló, a házaspárbaj után a népszerű csapat fókuszt váltott: most az egymással együtt élni képtelen, azaz kénytelen generációk kommunikációs ügyetlenkedéseit veszik szemügyre szórakoztató módon.

A mai közbeszédben a generációkutatás alighanem az egyik legtöbbet tárgyalt terület. Van, aki szerint mindenre magyarázatot ad, ha megértjük, hogy az egyes korosztályok hogyan viselkednek egymás között és másokkal, de akad olyan is, aki szerint túlzás mindent pusztán egy születési dátumból levezetni. Az igazság valahol középen lehet:

sokunk mindennapos tapasztalata, hogy bár egy nyelvet beszélünk egy tőlünk idősebb vagy fiatalabb munkatárssal vagy hozzátartozóval, de valahogy mégsem értjük egymást...

Tény az is, hogy – köszönhetően a jóléti társadalom működő intézményeinek – még soha nem élt egy időben ennyi, nagyon eltérő tapasztalattal bíró generáció. Gondoljunk csak bele, mennyire más az életstílus, a nyelvhasználat, a technológiához való viszony, mondjuk, egy a második világháború után született, az építők generációjához tartozó idős ember és egy 2010 után született alfagenerációs fiatal között...

Ez az éles élmény jelenti a kiindulópontot a Kortársashoz: az alkotók helyesen ismerték fel, hogy ami az egyiküknek természetes, az a több generációval alattuk vagy fölöttük lévőnek már megfejthetetlen rejtvény. Bizony, akár a családon belül is egészen más valóságokat érzékelünk, és ha mindennek hangot is adunk, a robbanás garantált.

De nem a Kortársas nézőinek: Bereczki Enikő generációs szakértő, A rejtélyes Z generáció című bestseller írója volt az alkotócsapat segítségére abban, hogy olyan jellegzetes, mégis eredeti szituációk mentén közösen gondolkodjunk a korosztályi szakadékokról, amelyekkel nap mint nap mindannyian találkozunk. Gönczi Dorka és Varga Zsolt mediációs szakemberek tapasztalt problémaazonosítóként és -megoldóként az est folyamán moderátorokként terelik a színészeket és nézőket az optimális megoldások felé.

A legnagyobb feladat persze a négy színész vállát nyomja: Grisnik Petra, Parti Nóra, Kovács Olivér és az előadást rendezőként is jegyző Ötvös András korosztályuk legjobbjai. Több és más itt az ő feladatuk egy rögzített szövegkönyv prezentálásánál, hiszen a szituációk csak vázat jelentenek, amit tartalommal a kiváló humorérzékű játszók töltenek meg. Ez is garantálja, hogy a néző egyszeri és megismételhetetlen élmény részese lesz, aminek tanulságait aztán saját életében is kamatoztathatja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth Marcsi
A társulat közleményben búcsúzott régi kollégájától, aki közel harminc évig dolgozott a Radnóti Színháznál.


A Radnóti Miklós Színház közösségi oldalán jelentette be, hogy elhunyt Horváth Marcsi, vette észre a Blikk. A színház szeretett gazdasági titkára csütörtökön távozott az élők sorából.

A színház feketébe borította a Facebook-oldalát, így emlékezve meg róla. Marcsi közel három évtizeden át dolgozott a Radnótiban, a nyolcvanas évek elejétől kezdve segítette a társulat munkáját.

A teátrum így búcsúzott tőle a közleményében:

„Elment Horváth Marcsi. Fájdalommal tudatjuk, hogy tegnapelőtt örökre itt hagyott minket régi, hűséges kollégánk, Horváth Marcsi – és vele együtt távozott a színházunk történetének egy darabkája.”

Horváth Marcsi a gazdasági titkári feladatok mellett mindig figyelmes és kedves kolléga volt. A színház így emlékezett rá: „Készséges, szépszemű, napsugaras mosolyú munkatársunk volt, aki nem csak a felettesei munkáját segítette odaadóan, de lenyűgöző kedvességgel, figyelemmel és türelemmel igyekezett megoldást találni kollégái minden problémájára.”

A társulat közös üzenetben köszönt el tőle: „Legyen könnyű neki a föld; búcsúzik tőle a Radnóti Színház társulata.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Zombiszülés, gerinckitépés, kitakart nemi szervek – A 28 évvel később nem cicózik, mégis az év egyik legmeghatóbb és legjobb filmje
A 28 nappal később Oscar-díjas rendezője visszatért, hogy megmutassa, van még kraft ebben a horrorműfajban: nos, rendesen megmutatta.


Nem 28, „csupán” 23 évvel ezelőtt kezdődött történetünk, 2002 őszén, amikor bemutatták az angliai mozik a Sekély sírhant, a Trainspotting, Az élet sója és A part rendezője, Danny Boyle új zombifilmjét, a 28 nappal későbbet (a magyar vásznakra 2003 februárjában pattant fel). A legtöbben ebben a filmben ismerték meg a később Oscar-díjassá váló Cillian Murphyt, valamint a később Oscar-jelöltté avanzsáló Naomie Harrist (Brendan Gleeson és Christopher Eccleston azért már elég ismertek voltak ekkor is). A forgatókönyvet Alex Garland írta, akit azóta olyan filmek direktoraként is ismerhetünk, mint az Ex Machina, az Expedíció, az Ők, a Polgárháború vagy a Hadviselés.

A 28 nappal később sztorija szerint egy olyan vírus kezdett el fertőzni az Egyesült Királyságban, amely dühöngő, vérhányó vadállattá aljasított mindenkit, akit megfertőzött, a maroknyi túlélő pedig próbált menedéket találni a szigetországban.

A mindössze 8 millió dolláros büdzsé pedig szépen meg is térült, hiszen világszinten kb. 75 milliót szedett össze a film.

Érkezett is öt évvel később, 2007-ben a folytatás, a 28 héttel később, amit már nem Boyle rendezett, hanem a 2001-es Intactóval nagyot gurító spanyol fenegyerek, Juan Carlos Fresnadillo (továbbá: Betolakodók, A hercegnő és a sárkány), aki Robert Carlyle-t, Rose Byrne-t, az akkor még viszonylag ismeretlen Jeremy Rennert, Idris Elbát és Imogen Pootsot küldte csatázni Londonba a zombihaddal, kb. fél évvel az első rész eseményei után. S bár nem volt olyan jó, mint az első rész (nem is Garland írta), és kb. dupla költségvetéssel nagyjából ugyanannyit is hozott, azért még mindig szép sikernek könyvelték el az alkotók, és el is kezdték tervezgetni a harmadik etapot, a 28 hónappal későbbet, nagyjából egy 2010-es mozipremierrel. Legalábbis erről számolt be Alex Garland, ám ebből végül nem lett semmi, mivel a Fox Searchlighton belül olyan embereknél voltak a jogok, akik úgy döntöttek, hogy nem állnak szóba egymással, így az újabb zombiterveknek is lőttek egy időre.

Majdnem tíz évvel később azonban Danny Boyle és Alex Garland újra elővették korábbi sikerüket, a jogok Andrew Mcdonald producer hathatós közreműködésének hála átkerültek a Sonyhoz, s így elkezdtek dolgozni egy új trilógián, ami az azóta eltelt hosszú idő miatt, kihagyva címében a hónapot, rögtön 28 évvel később lett.

Ennek első epizódja került most a mozikba, méghozzá újra Boyle rendezésében, aki az első rész óta Oscar-díjas rendező lett a Gettómilliomosnak köszönhetően, és olyan további filmeket álmodott a vászonra, mint a Milliók (2004), a Napfény (2007), a 127 óra (2010), a Transz (2013), a Steve Jobs (2015), a T2 Trainspotting (2017), legutóbb pedig a Yesterday 2019-ben. Vagyis Boyle hat év után csüccsent vissza a direktori székbe, hogy bebizonyítsa, továbbra is megvan a monyója, ráadásul ismét egy Alex Garland-forgatókönyvből garázdálkodhatott.

Boyle-nak pedig sikerült is a bizonyítás, mivel a 28 évvel később talán az eddigi legjobb epizód lett, ráadásul úgy, hogy nem feltétlenül (vagy egyáltalán nem) azt kaptuk, amire számítottunk. A sztori szerint a vírus elszabadulása óta 28 év telt el, Nagy-Britannia és Írország pedig sziget mivoltukból fakadóan karantén alá kerültek, a világ többi pontjáról sikerült kiszorítani a halálos kórt. Persze a veszélyzónában is vannak túlélők, közülük ismerünk meg egy kis szigeten élő közösséget, benne Jamie-t (Aaron Taylor-Johnson), a súlyos beteg feleségét, Islát (Jodie Comer) és a 12 éves kisfiukat, Spike-ot (Alfie Williams). Jamie úgy dönt, Spike elég érett már ahhoz, hogy elvigye őt a kerítéseiken túlra, a szárazföldre zombivadászatra, a túra azonban nem várt fordulatot hoz a gyerkőc életébe: megtudja, hogy odakint él magányosan egy kattant orvos, Dr. Kelso, akikből nem sok maradt, és talán ő segíthetne meggyógyítani a zavarodott édesanyját, akivel a többiek tudta nélkül útra is kel zombiföldön a vágyott cél felé.

A 28 évvel később alapvetően nem hazudtolja meg önmagát: véres, kegyetlen, izgalmas. A fertőzöttek minden fajtája durva és rendkívül félelmetes (bár valami fura oknál fogva, talán hogy elkerüljék az X korhatár-besorolást, itthon is kitakarták a pucér zombik nemi szervét), Danny Boyle pedig közel a hetvenhez is bizonyítja, hogy semmit nem veszített a fenegyerekségéből, s éppolyan profi direktor, mint a harmincas-negyvenes éveiben.

Ez a film ugyanis rendkívül intenzív, és próbára teszi a nézők türelmét. Rendkívül gyors vágásokkal, áttűnésekkel és furcsa zenékkel, hanghatásokkal operál, ráadásul a jelenetek nagy többségét iPhone 15 Pro Max okostelefonokkal rögzítette a szintén Oscar-díjas operatőr, Anthony Dod Mantle, ami egyedi képi világot és atmoszférát kölcsönöz a sztorinak. Atmoszféra pedig akad bőven, Boyle nagyon ért ahhoz, hogy kézzelfoghatóvá, nyomasztóvá, élővé, veszélyessé, vagy akár reménytelivé tegyen egy történetet, pontosabban a világot, ahol az játszódik.

A 28 évvel későbbnek azonban van egy olyan vetülete is, amire talán nem sokan számítottak egy 18-as karikás zombis horrortól: hatalmas szíve van, és hihetetlenül megható.

Bizony, fogalmazhatunk úgy is, hogy egy könnyfacsaró zombis horrorral van dolgunk.

Az új és fantasztikus színészi felfedezett, Alfie Williams egymaga viszi el a hátán a filmet, pedig olyan „segítői” vannak, mint Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer és Ralph Fiennes, de hát ez igazából az ő felnövéstörténete, amely során már ilyen fiatalon kénytelen felelősséget vállalni, és mindent megtenni azokért, akiket szeret. Ralph Fiennesnak pedig, aki a sztorinak csak egy későbbi pontján bukkan fel, szintén egy csodás és emlékezetes karakter jutott, ő a film lezárásában játszik hatalmas szerepet, és micsoda lezárás az!

Nem is érdemes többet elárulni a filmről, ami biztosan sokakat kikészít majd, ám az kétségtelen, hogy egy egyenesen az elevenünkbe vágó, nyers, mégis rendkívül érzelmes mestermű lett Danny Boyle új 28-filmjéből. Aki pedig értetlenül áll a több mint fura utolsó jelenettől, ne feledje, hogy kb. fél év múlva, 2026 januárjában érkezik az új trilógia már leforgott második (összesítve a franchise negyedik) része, a 28 Years Later: The Bone Temple (28 évvel később: A csonttemplom), amit viszont nem Danny Boyle rendezett, hanem Nia DaCosta (Little Woods, 2021-es Kampókéz), akinek azt üzenjük: még vért, még verejtéket, még könnyeket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nyolc csatorna tűnhet el a tévéképernyőkről, köztük a Comedy Central is
Szlovák és ausztrál források is azt állítják, több tévécsatorna sugárzása végleg megszűnhet. Magyarország is érintett lehet.


Egy szlovák portál arról számolt be, hogy 2025 végén több ismert tévécsatorna is eltűnhet a képernyőkről, írja a Media1. A döntés érintheti a Club MTV-t, az MTV 80s-t, az MTV 90s-t, az MTV 00s-t, az MTV Hits-et és az MTV Live HD-t is.

Emellett kikerülhet a kínálatból a magyar nézők számára elérhető Comedy Central és a Paramount Network is.

A Media1 arra is felhívja a figyelmet, hogy bár a Živé.sk anyaga a szlovák és cseh piacról szól, a nemzetközi trendek alapján elképzelhető, hogy ezek a változások a magyar közönséget is érinthetik.

Hasonló fejleményekről számolt be az ausztrál tvblackbox.com.au is: ott 2024 júniusában több MTV-csatorna adását szüntették meg. A Media1 azt is megemlíti, hogy az Insidus Television egyik YouTube-videójában arról számolnak be, hogy globálisan zárnak be több Paramount csatornát, ráadásul a Comedy Central magyar feedjének megszűnését címbe is kiemelték.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk