KULT
A Rovatból

Squid Game-nek adják el a valóságshowt: bűnös szenvedély a második évadnak álcázott reality

Jól átveri a nézőket a Netflix, de valahogy meg kell fejni azt a bizonyos tehenet – Squid Game reality-show? Ennyi tellett két év alatt? A címválasztás is csalóka, pedig nem nagy szám a végeredmény.

Link másolása

A Squid Game, itthon a Nyerd meg az életed című hatalmas sikerű koreai sorozat volt, ami gyakorlatilag egy önkéntes Éhezők viadalát mutatott be. Még a Netflix sem gondolta valószínűleg, hogy mekkora siker lesz, mert a háttérinformációk alapján a készítők nem egy egyszerű forgatással voltak megáldva.

Sok anyagi és produkciós probléma merült fel, amit persze a hatalmas siker feledtetett.

Pedzegették, hogy lesz egy valóságshow a Sqiud Game-ből, azonban a produkció szintén problémás volt. A játékban résztvevők részéről sok volt a sérülés és panasz, így senki sem gondolta, hogy eljut egyszer a képernyőkre a valóságshow.

De eljutott, és pont akkora siker, mint amekkorát várt tőle a Netflix. Pedig korántsem annyira jó, illetve valószínűleg a sikerét nagyban köszönheti annak, hogy sokan azt hiszik, ez valamiféle folytatása a 2021-es eredetinek. Az egész játékot úgy adják elő, ahogy a TV műsorban. Van egy csomó ember, akik 4,5 millió dollárért versengenek, csak egyikük nyerheti meg ezt az összeget, de nem kell aggódni, itt senki nem hal meg, csak kiesik.

Nos, itt az első probléma: semmi tétje nincs. Aki kiesik, az úgy esik ki, mint aki a Legyen Ön is milliomosból esne ki.

Azaz feláll és hazamegy. Az eredetiben szörnyű halált haltak a vesztesek, ezt természetesen nem tudták a való életben is megoldani, hiszen morbid és etikátlan lenne. A Nyerd meg az életedben az volt a szörnyű, hogy a jelentkezők legutolsó szalmaszálként tekintettek a Squid Game-re. Ez volt az utolsó esélyük a normális életre, és önként odaadták az életüket a gazdagok szórakozása érdekében. A legkomolyabb volt a tét. Ebből mostanra az lett, hogy ma ebben a műsorban már elkényeztetett, semmirekellő és kényszeredett jövőbeli influenszerek szórakoztatják a Netflix-előfizetőket. Minden téren visszalépés.

A reality változatban nincs igazán dráma. Próbálkoznak a készítők, hogy egy-két ember szimpatikussá váljon, vagy ellenszenvessé, hogy legyen egy ellenségkép, de ez nem megy akkor, amikor egy nappal később béna módon, mindennemű elégtétel nélkül kisétálnak az ajtón. Mert mondjuk az illető játékos felvett egy telefont, amit nem kellett volna. A sorozathoz képest itt nem csak a játékokkal esnek ki játékosok, próbálnak egy feszültebb légkört teremteni játékok közötti kiesésekkel. Egymást szavazzák ki, vagy teljesen véletlenszerűen elbuknak páran, de mindez nem ad sokat hozzá a narratívához. Van egy pár játékos, akiknek lehet drukkolni, de közel sem annyira ikonikusak, mint Seong Gi-hu, az alapanyagban. Átlagos, unatkozó emberek, akiknek nincs jobb dolga, mint elmenni egy béna játékshowba.

Na, itt viszont van egy hatalmas pozitívum. Magára a játékra sok mindent lehet mondani, de azt semmiképpen nem, hogy béna lenne.

A megvalósítás elsőrangú, szinte a sorozat szintjén van. A hangulat minősége, az atmoszféra 100%-ig Squid Game, a zene, a szobák, a kihívások, mind-mind teljesen beleillenek a sorozat világába. Nekem nagyon gyanús, hogy az eredeti díszletek felhasználásával készült A kihívás helyszíne. Nem csoda, hogy sokakat megtévesztett ránézésre a Nyerd meg az életed: A kihívás. Sokan azt hitték, végre itt a második évad, na ők nagyot csalódtak. Ez nem második évad! Csak egy kiegészítő hangulatfokozó show, amíg megérkezik a következő etap.

Szükségünk van-e erre? Aki szerette az eredeti alapanyagot, valószínűleg élvezni fogja a reality-t, de ez nem több bűnös szenvedélynél. Nem fogunk senkivel találkozni, aki annyira isteníti majd a valóságshow-t, mint a Squid Game-et anno.

2021-ben a csapból is azt hallottam, hogy ezt a sorozatot látni kell, mert milyen durva és annyira sokkoló.

Közben pedig csak egy közepes koreai Battle Royale klón, ügyes marketinggel. Szórakoztató, de semmi több. A reality is nagyon hasonló, csak kevesebb tartalom és egyediség van benne.

Hova tovább? Sokan nagyon várják a valódi második évadot, de a Netflix még nem mondott pontos dátumot a szezonpremierre. A kihívás marketingjét is nagyon érdekesen kezelték. Mielőtt felkerült a streamingre, nem hallottam róla semmit, a forgatási pletykákat kivéve, aztán egyszer csak megjelent a szolgáltató kínálatában. Lehet, hogy az utolsó adás végén kapunk majd valamilyen utalást, vagy üzenetet, hogy mikorra várhatjuk a következő fejezetét a Squid Gamenek.

A kihívásnak még nincs vége, még nem tudjuk, ki nyert, egyelőre öt epizód van fenn a Netflixen, november 29-én érkezik még négy és december 6-án lesz az évadzáró, amikor is megtudjuk ki nyerte meg a 4,5 millió dollárt.

Van egy olyan érzésem, hogy nem az lesz a nyertes, akire sokan számítanak. A Nyerd meg az életed: A kihívás első öt része megtalálható magyar alámondással a Netflix kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Melegbotrányba keveredett, a fia halálával zsarolták, és már kétszer tönkretette a karrierjét – John Travolta 70 éves
A hetvenes-nyolcvanas évek egyik legfőbb hollywoodi szívtiprója volt, majd a szcientológia miatt majdnem teljesen eltűnt a süllyesztőben. Azonban sem ez, sem a borzalmas családi tragédiák nem tudták kiölni belőle az optimizmust: John Travolta máig képes nevetni magán.

Link másolása

„Nagyon türelmetlen gyerek voltam, majd nagyon türelmetlen tinédzser, és nagyon türelmetlen felnőtt" – mesélte John Travolta. "Az a fajta fickó voltam, aki azt mondta: »Ha 25 éves koromra nem értem el valamit ebben a szakmában, figyelmeztessetek, hogy csináljak valami mást'." Szerencsére senkinek sem kellett pályamódosítást javasolnia neki, hiszen 24 éves korában már filmsztár volt. Addigra a Grease-ben és a Szombat esti lázban játszott szerepei miatt már világszerte híres volt, a Time magazin pedig egyenesen Robert De Niróhoz és Al Pacinóhoz hasonlította őt. De kezdjük egy kicsit korábból!

John Joseph Travolta 1954. február 18-án jött a világra, a második generációs olasz-amerikai Salvatore Travolta és Helen Cecilia Burke ír-amerikai színésznő és énekesnő hat gyermeke közül a legfiatalabbként. John New Jersey-ben nőtt fel, ahol a korábbi félprofi amerikaifutball-játékos apjának volt egy gumiszerelő műhelye.

Tinédzserként azt tervezte, hogy egy repülőtéren dolgozik majd csomagkezelőként vagy jegyárusként, ehelyett azonban végül úgy döntött, hogy édesanyja nyomdokaiba lép, és színész lesz.

Ezt annyira komolyan gondolta, hogy 16 évesen New Yorkba költözött, hogy megvalósítsa álmát. 18 éves korára már bejárta Amerikát a Grease színpadi változatának szereplőjeként, fellépett a Broadwayn is, illetve feltűnt több tévéjátékban. Első nagyobb filmszerepét Brian De Palmától, a Stephen King regényéből készült Carrie című filmben kapta, de először az 1978-as Szombat esti láz narcisztikus, diszkókirály Tony Manerójaként (amelyhez hónapokig tartó tánctréningen vett részt) figyelt fel rá a világ. Főként, hogy megkapta érte az első Oscar-jelölését is.

Majd egy évvel később végérvényesen Hollywood egyik legfőbb szívtiprója lett, amikor a Grease filmváltozatában immár a főhős Danny Zukóként dobogtatta meg a női szíveket. Travolta a vagányság és a magabiztosság megtestesítője lett. Karizmája volt, tudott színészkedni, énekelni és táncolni. Úgy tűnt, semmi sem állíthatta meg abban, hogy a világ legnagyobb sztárja legyen. A nyolcvanas évek azonban megállították. Legalábbis egy időre. És nem azonnal.

Beszélő babák

1980-ban még a Városi cowboy is sláger volt középpontjában a countryzenével és a mechanikus bikalovaglással. Majd a következő évben érkezett Travolta talán legfontosabb szerepe, amikor újra összeállt Brian De Palmával és Nancy Allennel a Carrie-ből a Halál a hídon című thriller kedvéért.

Ez a film ugyanis lehetőséget adott Travoltának arra, hogy drámai színészként is kibontakozzon, és a komfortzónáján kívül bizonyíthasson. Ezúttal nem számított a jó megjelenése, a tánctudása és az énekesi képessége.

Bár a Halál a hídon nem volt akkora siker, mint a korábbiak, de hamar kultstátuszt kapott. Az anyagi sikertelensége miatt azonban Travolta visszatért ahhoz, amit biztonságosnak érzett, ezért legközelebb az 1983-as Életben maradni című filmben tűnt fel, vagyis a Szombat esti láz Sylvester Stallone által rendezett folytatásában. A kritikusok utálták a filmet, de ez nem számított, mert a közönség így is elárasztotta a mozikat, és ez lett Travolta korai karrierjének utolsó sikere.

A karrierje azonban ezután zuhanórepülésbe kezdett. 1985-ben Jamie Lee Curtisszel az Ingerlő idomokban borzasztott el sokakat, majd négy évig nem is tűnt fel semmiben, hogy aztán 1989-ben a Nicsak, ki beszélben kvázi mellékszerepet játsszon egy Bruce Willis hangján beszélő baba mellett.

A vígjáték azonban nagy sikert aratott (Magyarországon például az 1990-es bemutatása után 1 millió 62 ezren nézték meg a mozikban, ezzel pedig az Avatar, a Star Wars: Az ébredő Erő, a Star Wars 1. rész: Baljós árnyak és a Titanic után jelenleg is az utóbbi 34 év ötödik legnézettebb filmje itthon), és két folytatást is megélt (1990: Nicsak, ki beszél még!, 1993: Nicsak, ki beszél most!). Travolta neve tehát megmaradt a köztudatban, de ennek meg kellett fizetnie az árát. Már nem a ’70-es évek menő John Travoltája volt, hanem az a színész, aki beszélő babás és beszélő kutyás filmekben szerepelt. Ráadásul ebben az időszakban lett a szcientológiai mozgalom követője, ami szerinte segített neki megbirkózni a nehéz időkkel, ám nem váltotta ki vele sokak szimpátiáját.

Egyszer fent…

John szerencséje azonban megváltozni látszott, amikor Quentin Tarantino felkérte, hogy játssza el a gengszter Vincent Vega szerepét az 1994-es Ponyvaregényben: Michael Madsen helyére ugrott be, aki a Wyatt Earp forgatása miatt szállt ki a projektből.

"A kultikus filmklasszikusban nyújtott alakításáért mindenki odáig volt, és meghozta neki a második Oscar-jelölését. Travolta hirtelen újra keresett lett, és özönlöttek hozzá a forgatókönyvek. Tarantino tanácsára elvállalta a Szóljatok a köpcösnek! főszerepét, amiért 1996-ban Golden Globe-díjat kapott.

Majd olyan, változatos műfajú, és többnyire sikerfilmekben tűnt fel, mint a Rés a pajzson (1996), A csodabogár (1996), a Michael (1997), az Ál/Arc (1997), az Őrült város (1997), A nemzet színe-java (1998), a Zavaros vizeken (1998) vagy A tábornok lánya (1999). Egyik sem tipizálta őt táncosnak vagy mondjuk bérgyilkosnak. Az akciósztártól kezdve az angyalig, a gonoszig, a kétségbeesett túszejtőig, a politikusig és az ügyvédig mindent eljátszott. Majd elkövetett egy hatalmas baklövést.

…egyszer lent

Bármennyire sikeres is volt színészünk az 1990-es évek második felében, az ezredforduló után drámaian visszaesett a népszerűsége a Háború a Földön (2000) című filmnek köszönhetően.

A szcientológia alapítója, L. Ron Hubbard által írt regény alapján készült több mint bizarr sci-fiben Travolta egy emberiséget sanyargató földönkívüli vezért alakított borzalmas sminkben. A film irtózatos bukás volt, világszerte körberöhögték, emellett két Arany Málnát is hozott neki, ráadásul a szerelemprojektjét a valaha készült legrosszabb filmek közt tartják számon ma is.

Vagyis az a bizonyos második esély, amit Travolta joggal érdemelt ki a karizmájával és a színészi képességeivel, egy szempillantás alatt elszállt. Ez persze nem azt jelenti, hogy azonnal eltűnt volna a süllyesztőben.

Próbálta menteni a menthetőt, például a Kardhal (2001) vagy A vér kötelez (2001) című filmekkel, az újjáépített csillogása azonban végérvényesen megkopott. Ráadásul azóta két brutális személyes tragédián is keresztülment…

A magánélet: örömök és tragédiák

Bár 1980-ban hírbe hozták Catherine Deneuve-vel, 1981-ben pedig Brooke Shieldsszel, a nagy ő-vel csak 1987-ben hozta össze Travoltát a sors: ebben az évben forgatta le a nem túl jól sikerült Zűrös páros című filmet Kelly Prestonnal, akivel három évvel később randevúzni kezdtek. 1991-ben összeházasodtak, a fiuk, Jett 1992 áprilisában érkezett, a lányuk, Ella Bleu pedig 1993-ban.

Majd sok évvel később jött a botrány, amikor egy Doug Gotterba nevű pilóta azt állította, hogy minimum fél éven át szexuális kapcsolata volt John Travoltával, amikor neki dolgozott. A színész tagadta a vádakat, amelyeket Gotterba később visszavont, ki tudja, mi okból…

Ez persze nem robbantotta szét a házasságát Kelly Prestonnal.

Az anyagi sikereivel mindenesetre együtt járt a lehetőség, hogy John gyermekkori szenvedélyének, a repülésnek hódolhasson, és a következő évek során folyamatosan gyarapította a legmodernebb repülőgépekből álló flottáját. Még 26 évesen szerezte meg a pilótaengedélyét, majd egy Boeing 747-es, 189 férőhelyes, négy hajtóműves utasszállító repülőgép vezetésére is képesítést szerzett.

2009-ben érte élete első nagy tragédiája szeretett fia, Jett halálával. A 16 éves, autista fiú egy rohamot követően hunyt el, miközben a család a Bahamákon nyaralt, őt azonban otthagyták a szálláson. Állítólag súlyosan beverte a fejét a fürdőkádba, és a szobalány talált rá. „Megszakad a szívünk, hogy ilyen rövid volt a vele töltött időnk, amit életünk végéig meg fogunk becsülni. Jett volt a legcsodálatosabb fiú, akit két szülő csak kívánhatott, és mindenki életét beragyogta, akivel találkozott” – olvasható a megrendült házaspár által akkor kiadott közleményben.

A gyászoló Travoltáék ezután egy zsarolási kísérlet középpontjában találták magukat, miután egy mentős, aki nem sokkal a halála előtt kezelte Jettet, állítólag azzal fenyegetőzött, hogy személyes információkat ad ki, hacsak John és Kelly nem fizetnek neki 25 millió dollárt. Sokak szerint a számukra kényelmetlen autizmusa miatt elhanyagolták Jettet, és az is fura, hogy egyedül hagyták a szállásukon. Az ügy bíróság elé került, de Travoltáék végül ejtették a vádakat. „A család számára ez az ügy hihetetlen stresszt és fájdalmat okozott, szeretnék már maguk mögött hagyni ezt az egészet” – mondta az ügyvédjük.

2010 májusában aztán ismét nagy volt az öröm John és Kelly számára, akik bejelentették, hogy gyermeket várnak.

„Lehetetlen titkot tartani... különösen egy ilyen csodálatosat, mint ez" – mondták akkor, egy barátjuk pedig hozzátette: „Ez egy gyógyító baba lesz.” A kis Benjamin 2010. november 23-án jött a világra.

Sajnos tíz évig sem élhetett azonban így együtt a család, mivel 2020. július 12-én a Christine, a Titkos imádó, az Ikrek, az Only You, a Meglesni és megszeretni, a Nekem 8 és a Gotti sztárja, Kelly Preston 57 évesen elveszítette a mellrákkal szembeni küzdelmet. 29 év együttlét után John Travolta megözvegyült.

Jöhet a harmadik menet?

Részben a színészt ért veszteségek miatt az utóbbi években megfigyelhető volt, hogy a vele kapcsolatos általános álláspont megenyhült. Már senki sem foglalkozik a Háború a Földönnel, ő azonban szívesen nosztalgiázik (reklámkampányokban, vicces videókban), és tud magán nevetni.

A színészi karrierje sajnos továbbra sem pörög úgy, ahogy kéne, de ha már három évtizeddel ezelőtt kapott egy második esélyt, talán van még benne egy harmadik felvonás. Az biztos, hogy senki sem nézne ki belőle 70 évet, hiszen frissebb és élettelibb, mint valaha. Az pedig könnyen előfordulhat, hogy valaki, mint ahogy anno Tarantino, ad neki egy esélyt a tökéletes szereppel. Persze Travoltának már semmit sem kell bizonyítania, hiszen akármit is csinál a karrierje további részében, már biztosan úgy fog emlékezni rá az utókor, mint minden idők egyik legkedveltebb színészére.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Köllő Miklós
A Balázs Béla-díjas dramaturg, forgatókönyvíró, színész, stúdióvezető 96 éves volt.
F. P. Fotó:Pixabay - szmo.hu
2024. február 20.


Link másolása

Köllő Miklós 1928. június 28-án született Gyergyócsomafalván. 1948 és 1953 között a Leningrádi Állami Egyetem filológiai szakán tanult. 1953-tól két éven át a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa volt. 1955-től 1957-ig a Mafilmnél, 1957-ben az Élet és Irodalomnál dolgozott. 1957 és 1959 között ismét a Mafilm lett a munkahelye. 1959-től 1965-ig forgatókönyvíróként dolgozott, majd 1965-től fődramaturg, 1976-től 1987-ig pedig a Hunnia Stúdió vezetője volt.

Színészként szerepelt egyebek mellett Jancsó Miklós Csend és kiáltás, valamint Rajnai András Fejenincs Írástudó – avagy a titokzatos haláleset című filmjében.

Forgatókönyvíróként dolgozott Herskó János Vasvirág és Fábri Zoltán Húsz óra című filmjén, valamint a Családi kör és a Bors című televíziós sorozatokban is.

1975-ben Balázs Béla-díjat kapott, 2002-ben, a 33. Magyar Filmszemlén Életműdíjjal jutalmazták.

Köllő Miklós február 14-én hunyt el. Halála nagy veszteség az egész filmes szakmának – írta a Magyar Filmművészek Szövetsége. A közlemény szerint Köllő Miklóstól családi körben vesznek végső búcsút.

MTI

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Rhoda Scott: A Kodály-módszerből írtam a diplomamunkámat
A jazzorgonista Varnus Xavért zseninek tartja, fél Magyarországot körbeturnézta, és még Hofi is készített róla paródiát. Szerinte Magyarországnak rengeteg felfedezésre érdemes zenésze és énekese van.

Link másolása

Március 10-én a Dohány utcai zsinagógában ad koncertet a népszerű jazzorgonista, Rhoda Scott, aki e-mailben válaszolt kérdéseinkre.

– Igaz, hogy teljesen egyedül, tanári segítség nélkül tanult meg orgonálni?

– Akkor már tudtam zongorázni, amit hallás után tanultam meg, és amikor apukám templomában felfedeztem a Hammond-orgonát, teljesen lenyűgözött. Amint apámtól engedélyt kaptam rá, hogy kipróbáljam (a templom mellett laktunk, a parókián), rendszeresen átjártam gyakorolni. Először eljátszottam a himnuszokat, amiket az istentiszteleten énekeltünk, azután improvizáltam kicsit. Eleinte a pedálokon nem játszottam, de némi gyakorlás után azokat is kiismertem.

– Védjegye a mezítlábas pedálozás. Ez miért alakult így?

– Amikor először láttam a Hammond-orgonát, nem értettem, mire valók a pedálok, és hogy kipróbáljam őket, logikusnak tűnt levenni a cipőmet és a zoknimat, hogy jobban értsem, amit csinálok. Mindig így gyakoroltam, szokásommá vált, ezért aztán azóta is mezítláb játszom.

– Ön egy valódi amerikai Párizsban – vagy legalábbis Franciaországban. Európában sokan álmodoznak arról, hogy sikeressé váljanak Amerikában, Kíváncsi vagyok, mi motivált valakit ennek az ellenkezőjére?

– Sokan megpróbáltak lebeszélni, miután eldöntöttem, hogy Franciaországba költözöm. De előtte már jártam ott, amikor Nadia Boulanger-nál tanultam, úgyhogy valamennyire ismertem már. És nagyon szerettem volna odamenni, hogy kötetlenebbül is felfedezhessem, mint ahogy a tanulmányaim alatt lehetőségem volt rá.

Akkoriban Charles de Gaulle volt a francia elnök, az USA-ban pedig általános volt az a meggyőződés, hogy ő (és a franciák általában) nem szeretik az amerikaiakat. Viszont tudtam, hogy Josephine Baker is sztár lett Franciaországban, ami nekem is bátorságot adott.

Az amerikaiakat többnyire lenyűgözi az európai kontinens, és meg akartam ragadni a lehetőséget, hogy felfedezzem az európai országokat, amíg lehet.

– Interjúkban olvastam, hogy a testvéreivel nagyon összetartóvá vált a kapcsolatuk, miután fiatalon elvesztették az édesanyjukat, és az édesapjuk sokat dolgozott. Nem viselte meg a családját, amikor a tengeren túlra költözött?

– Amikor én Franciaországba költöztem, a legkisebb testvérünk, már a legfiatalabb húgom is egyetemre járt, több testvérem férjhez ment, a fivéreim közül sokan már doktoráltak, és így tovább. Ezért úgy éreztem, nyugodtan elindulhatok a saját küldetésemre. Amúgy is sokat utaztam Amerikában, jazzklubokban zenéltem, és a család is eléggé szétszóródott.

– Sokféle zenével kísérletezett az egyházi zenétől az R&B-ig mielőtt lehorgonyzott volna a jazz mellett. Kik voltak a leginkább hatással önre?

Ray Charles, Red és Arthur Prysock, Count Basie, Johan Sebastian Bach

– Igaz, hogy Count Basie-vel együtt is dolgozott?

– Az igazság az, hogy sosem játszottam EGYÜTT Count Basie-vel, de ő fedezett fel, amikor a triómmal zenéltem Newarkban, New Jersey államban. Ő volt az est sztárvendége, én pedig a szünetekben játszottam.

Basie meghallgatta a bandánkat, azután értem küldetett, és meghívott, hogy játsszam a jazzklubjában (Count Basie’s Lounge) a New York-i Harlemben.

Ez természetesen óriási lehetőség volt számomra, és éveken át rendszeresen felléptem ott, mielőtt Franciaországba költöztem.

– Amíg Amerikában élt, mennyire ismerte az európai zenét, különös tekintettel a jazz-zenére?

– Nem nagyon, viszont láttam a Cherbourgi esernyőket amikor a Princetonra jártam, és gyakran hallottam Charles Aznavourt a rádióban. A felsőfokú tanulmányaim során pedig megismerkedtem Kodály Zoltán zenéjével és a zeneoktatási módszerével.

Az ő módszeréből írtam a diplomamunkámat. Később kutatásokat is végeztem az esztergomi Kodály Zoltán iskolában.

– A fiatalabbak már talán nem is tudják, hogy Magyarországnak különleges szerep jutott az életében. Elmesélné, hogy alakult ki ez a kapcsolat, és mik voltak az első benyomásai Magyarországról?

– Nem sokkal azután, hogy Franciaországba költöztem, a cannes-i Midemen léptem fel, ahol több magyarral is megismerkedtem. Ők hívtak meg Magyarországra. Először egy televíziós műsorba, ami óriási sikert aratott, utána pedig koncertezni. Csodálatos volt a magyarok reakciója. Például megállítottak az utcán, és kezet csókoltak. Mindenütt éreztem a szeretetet, lenyűgözött a fogadtatás, amit kaptam. Sőt, a mai napig lenyűgöz. Annyi csodás emlékem van!

Az a megtiszteltetés ért, hogy játszhattam Kecskeméten, Szegeden, Miskolcon, Győrben, Pécsen, Debrecenben, Székesfehérváron, Szombathelyen, Siófokon és még sok más városban.

– Később, a 90-es években gyümölcsöző munkakapcsolat alakult ki Ön és Varnus Xavér között. Milyen vele a közös munka?

Xavér egy zenei zseni, fantasztikus élmény vele dolgozni, játszani. Elképesztő agya van és bájos személyisége. Nagyon élveztem a közös koncertjeinket.

– Mennyire ismeri a magyar zenei közeget? Vannak kedvenc magyar zenészei?

– Sok zenészt megismertem és meghallgattam a budapesti látogatásaim során. Varnus Xavér mellett nagyon élveztem a közös munkát Fekete-Kovács Kornéllal, csodálatos zenész; Roby Lakatossal akivel Franciaországban ismerkedtem meg. Később Magyarországon zenéltem is. Rengeteg felfedezésre érdemes zenészük és énekesük van.

– Végül kérem, meséljen a közeledő koncertjéről.

– A márciusi, budapesti koncertemen állandó zenésztársam, Thomas Derounieau dobos kísér majd, és abban a megtiszteltetésben van részem, hogy Roby Lakatos, Lisztes Jenő és Marian Mexicanu is csatlakozik hozzám a színpadon.

Már nagyon várom a koncertet, és hogy újra találkozhassak a magyar közönséggel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Náci édenkertben élt a család a haláltábor mellett – Az Érdekvédelmi terület rémisztő hangjai örökre belénk ivódnak
Még egy holokausztfilm? Igen. Láttunk már ilyet? Aligha! Jonathan Glazer Oscar-jelölt filmje ugyanis ezúttal Auschwitz parancsokát és annak családját mutatja be, akiknek aranyélete van csupán néhány méterre a kb. 340 ezer ember halálát jelentő koncentrációs tábortól.

Link másolása

Érdekes módon az idei Oscar-gálán a Legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában versenyez a díjért az Érdekvédelmi terület, amely az Egyesült Királyság küldöttje. Az angol Jonathan Glazer filmje azért vehet részt itt, mivel a filmben, bár főként brit pénzből készült, nem angolul beszélnek, hanem németül, illetve hallható benne némi lengyel és jiddis nyelv is. Nem egyedülálló ez az Oscar-átadók történetében, hiszen az Egyesült Királyság színeiben indult az 1993-as Egy walesi bárd, valamint az 1999-es Solomon és Gaenor is, amelyek szintén jelöltek voltak ebben a kategóriában, igaz, akkor még Legjobb idegen nyelvű filmnek hívták. S bár a korábbi két nominált nem tudott győzedelmeskedni, ráadásul mindkettő elől egy-egy spanyol alkotás (Belle Epoque, Mindent anyámról) happolta el a hőn áhított szobrocskát, az Érdekvédelmi területnek idén abszolút van esélye a díjra, még úgy is, hogy ezúttal is akad a legjobb öt között spanyol rivális (A hó társadalma).

S hogy miért van nagyobb esélye a többi filmnél? Nos, mivel Jonathan Glazer (Szexi dög, Születés, A felszín alatt) rendezését összesen öt kategóriában is jelölték idén az Oscar-szavazók, köztük pedig nemcsak a Legjobb nemzetközi játékfilmében, hanem a Legjobb filmében is. Ilyen korábbi esetekben pedig, ha az utóbbit nem is, az előbbit mindenképp bezsebelte az adott alkotás (eddig csupán a dél-koreai Élősködők tudta mindkét díjat behúzni). Ilyenkor persze kevésbé lehet izgulni e kategória kapcsán, az Érdekvédelmi terület azonban rászolgált a kitüntető figyelemre.

Ha azt halljuk, olvassuk egy új film szinopszisában, hogy holokausztfilm, vagy koncentrációs táborban játszódik a II. világháború idején, sokaknak az ugrik be, hogy „de hiszen már száz ilyet is láttunk, minek még egy?”

Nos, egyrészt egy ilyen súlyos történelmi és társadalmi traumára időnként emlékeztetni kell az emberiséget, hogy ne történhessen meg újra, másrészt pedig az Érdekvédelmi terület minden, csak nem egy tipikus holokausztfilm.

A filmesek időről időre próbálják más, addig nem látott szempontból bemutatni ezt a mindennél sötétebb időszakot: Roberto Benigni például mert humort is belevenni Az élet szépben (1998), A csíkos pizsamás fiú (2008) alkotói egy náci parancsnok fiának szemszögét választották az események felvázolására, az Oscar-díjas Saul fiában (2015) pedig a kamera egyetlen emberre szorosan rátapadva követte nyomon egy koncentrációs tábor borzalmait.

Az Érdekvédelmi területben az SS-alezredes Rudolf Höss (Christian Friedel), a felesége, Hedwig (Sandra Hüller) és a gyerekeik mindennapjait követjük nyomon, Höss ugyanis 1940 és 1943 között három és fél év át volt az auschwitzi tábor parancsnoka. A család villája ott volt közvetlenül a tábor falai mellett, ahol Hedwig egy kis földi édenkertet rendezett be az udvaron növényekkel, melegházzal, kerttel, padocskákkal, csúszdás úszómedencével.

Itt éldegéltek boldogan, látszólag felhőtlenül, az idillbe „csupán” a ház melletti fal túloldaláról beszűrődő fegyverropogások, sikolyok és kiáltások, a tábor folyamatosan dübörgő gépeinek komor zajai, vagyis a létező leghorrorisztikusabb hangok piszkítanak bele, amelyeket Hössék mintha nem is hallanának.

Megtanulták látszólag ignorálni mindezt, de az embert már csak úgy találták ki, hogy a szemével ellentétben a fülét nem tudja becsukni, így minden egyes nap szembesülniük kell tetteik következményeivel.

Az Érdekvédelmi terület nem adja könnyen magát, Jonathan Glazer időnként elidegenítő eszközökkel mutatja be a család hétköznapjait, de épp ebben a hétköznapiságban rejlik az igazi borzalom. A fentiek tükrében a film A csíkos pizsamás fiúhoz áll a legközelebb, ám ezúttal egy pillanatra sem lesünk át a fal és a szögesdrótos kerítések túloldalára, megmaradunk mindvégig Hössék villájában és az udvarán, ahol Glazer lassú, komótos tempóban tárja elénk a napi rutint:

a megfélemlített lengyel szolgálólányok tüsténkedéseit, hogy Hedwig időnként csomagot kap, s egy nap egy drága bunda, a zsebében egy használt rúzzsal érkezik, hogy az idősebb fiú este az ágyában aranyfogakkal játszik.

Időnként csobbannak egyet a közeli folyóban, vendégeket fogadnak, például a többi tisztet a táborból, vagy partit tartanak a csodaszép udvaron. Hedwig pedig annyira boldog ezen a helyen, hogy még a férjét sem hajlandó követni, amikor leváltják a tábor parancsnoki posztjáról, és áthelyezik máshova.

Hösséket egyébként egy teljesen átlagos családként mutatja be a film. Rudolf sem az az ordibáló, bármikor robbanó szadista pszichopata, akihez hasonlót sokszor láttunk már (pl. Ralph Fiennes Amon Goeth-je a Schindler listájában), hanem egy teljesen nyugodt, a munkáját végző, a családját és a gyerekeit szerető, a feleségét abszolút egyenrangú félként kezelő férfi, akin időnként úgy jön ki ez az egész borzalom és feszültség, hogy öklendezni kezd.

Vagyis Jonathan Glazer bekukkant a család intimebb pillanataiba is, de a filmjében érezhetően nem akar hatásvadász módon érzelmeket kicsikarni a nézőkből. A tábor borzalmai így is tisztán érezhetőek, s mindez szembeállítva a család közönyével (a gyerekeknél azért még érezhető némi természetes empátia) és életkörülményeivel, ugyanúgy eléri a kívánt hatást. Anélkül lesz megterhelő az élmény, hogy nem is látjuk direkten a horrort, csupán hangokat hallunk, és el-elcsípünk dolgokat, amelyek a fal túloldalán történő iszonyatra utalnak. Ilyen holokausztfilmet még biztosan nem láttunk – és nem is felejtjük el egyhamar!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk