Sorozatajánló: A 81-es számú archívum megbirizgálja a te múltadat is
2022 januárjának egyik első sikersorozata a Netflixen futó 81-es számú archívum (Archive 81). Műfaját tekintve horror, ami talán sokakat elriaszt. Én úgy fogalmaznék, inkább rejtélyes thriller egy kis retróval.
Adott a sorozatban egy hölgy, aki még 1994-ben egy videókamerával a kezében forgat egy társasházban. Abban az érában, amikor még ilyet anélkül is lehetett csinálni, hogy az ember előtte kitöltött volna hatvan oldalnyi GDPR nyilatkozatot. A videókamera forog, felveszi, ahogyan a hölgy bekopog, társalog, interjút készít, kérdezősködik, kíváncsi. Mi pedig, a monitor másik oldalán önkéntelenül is arra gondolunk, milyen kár, hogy húsz-harminc éve nem csináltuk meg mi is ugyanezt. Milyen menő lenne már végignézni a hétköznapi életünket a kilencvenes évekből, amelyet ma már retrónak hívunk.
Miközben nézed a sorozatot, eszedbe jutnak a saját emlékfoszlányaid. A néni az elsőről, akinek mindig pogácsa illatú volt a kicsi konyhaablaka, amely a folyosóra nézett. Az ikrek a harmadikról, akiknél csibészebb ördögfióka nem létezett és akik ma már mindketten középiskolai tanárok. A Pali bácsi, aki a sövényt nyesegette akkor is, amikor már semmi nyesegetni való nem volt rajta.
Fut a sorozat, de az első négy epizódban gyakorlatilag érdektelennek tűnik a sztori. Pedig tele van misztikummal, kérdőjellel - de mindeközben benned is megfogalmazódik milliónyi kérdés. És megint azt érzed, a saját múltadon töprengsz. Mert a sorozatba befigyel a szellemek, a halottak világa és eszedbe jutnak a saját szeretteid, akiktől még annyi, de annyi mindent akartál volna kérdezni. Az a rengeteg "miért" ott döngicsél az agyadban.
Életemben nem tapasztaltam meg még olyan sorozatot, amelyről ennyiszer kalandozott el a figyelmem.
És persze, még szellemidézést is láthatunk. Majdnem olyat, mint amit általános iskola nyolcadikban csináltunk a Mátrában osztálykiránduláson. Tegye fel a kezét, akinek volt része hasonló szeánszokon tiniként!
A 81-es számú archívumban van mai, a 2020-as években játszódó vonal is. A férfiről, aki szintén a múltat kutatja és aki szakmáját tekintve egyfajta restaurátor. Kezei közül újjá varázsolódnak a már hasznavehetetlen videó- vagy audiószalagok. A fickó egyébként szerintem az álommelót kapja az ölébe, amikor beköltöztetik őt egy óriási házba a semmi közepére. Körülötte erdők, hegyek, mókusok és egy patkány, semmi térerő, semmi internet - elvileg maga a paradicsom. Egy kissé rémisztő paradicsom.
Őszintén szólva számomra a sorozat az ötödik résztől veszítette el az érdekes mivoltát, amikor már ufo szerű lények, potyogó hullák és a számítógép monitorjából kinyújtózkodó zombik is felsorakoznak. A következő részekben pedig még jobban időutazunk, irány New York 1924, amely utalás azért fontos, hogy megértsük a jövőt.
Azt a jövőt, amit pont azért nem akarunk megérteni, mert annyi kérdőjel férkőzött az agyunkba a múlttal kapcsolatba, amelyeket ismét nem sikerült megválaszolni.
Az viszont határozottan jó ötlet, ha a sorozat hatására gyakrabban kapjuk elő a telefonunkat és készítünk videókat a körülöttünk élő szeretteinkről és a saját környezetünkről - a jövő számára. Anélkül, hogy kinyitnánk azt a bizonyos ajtót a "másik világra".