KULT
A Rovatból

Sárik Péter: Mint minden magyar, a jazz-zenészeink is feketeöves panaszkodómesterek

15 éves a Sárik Péter Trió, ebből az alkalomból szeptember 8-án születésnapi koncertet adnak a MOMkultban. De beszélgettünk arról is, mennyire ismertek a magyar jazz-zenészek külföldön, és milyen az utánpótlás.

Link másolása

A Sárik Péter Trió Magyarország egyik legismertebb jazzegyüttese. Izgalmas fúzióikról híresek, elég a Bach- és Bartók-feldolgozásokra gondolni, vagy a Falusi Mariannal közös Jazzkívánságműsor sorozatra. A 15 éves születésnapi koncertre készülődve beszélgettünk Péterrel.

– Egyszer valahol azt hallottam, a jazz-zongoristák jobbak, mint a klasszikus zongoristák, mert előbbiek gond nélkül játszanak klasszikust, ha kell, a klasszikus zongoristák viszont képtelenek megszokni a jazz „fegyelmezetlenségét”, „zabolázatlanságát”. Önnek, aki klasszikus zenét ötvözi a jazzel, mi erről a véleménye?

– Hát jó is lenne, ha igaz lenne, de nem az, mivel nagyon kevés jazz-zongorista van, aki úgy játszik klasszikust, hogy azt a komolyzenei szakma is jónak tartsa. Egy dolog, hogy mi, jazz-zongoristák le tudjuk játszani a hangokat, amik a kottában vannak, de ez még nagyon távol áll a műfaj elmélyült és perfekt művelésétől.

A jazz és a klasszikus zene alapjaiban különbözik egymástól, csak néhány példa anélkül, hogy nagyon szakmáznánk: a klasszikus zenében jellemzően az első hangon van a súly, a jazzben a másodikon, a jazzben általában nem változik egy dal tempója, a klasszikusban pedig a lassítás és a gyorsítás az egyik legfontosabb érzelmi kifejezőeszköz, és persze a legfontosabb, hogy a klasszikus zenében minden hangról hangra, pontos előadói instrukciókkal meg van írva, a jazzben pedig egy igen fegyelmezett, de ugyanakkor kevés megkötést adó „szabályrendszert” követünk.

Épp ezért nagyon kevesen vannak, akik mind a két műfajban tökéletesen otthon vannak.

– Kocsis Zoltán mondta egy interjúban, amikor a nagy klasszikus mesterek (Bach, Mendelsshon) „lopásairól” kérdezték, hogy a dallam a legkevesebb, egy jó dallamot bárki találhat, a megvalósítás az érdekes. Ezt bizonyítja kicsit az Ön munkássága is, hiszen adott esetben tingli-tangli slágerekből varázsol izgalmas jazzkompozíciót. Bármit fel lehet dolgozni, vagy azért van valami minimális kritérium?

– Szerintem az első és legfontosabb szabály egy feldolgozásnál, hogy az eredeti dalhoz, műhöz a lehető legnagyobb tisztelettel forduljunk, legyen az akár egy tingli-tangli sláger is. Hisz mindig az eredeti a tökéletes, mert azt szerették meg milliók, százmilliók. Akkor is, ha klasszikus remekmű, és akkor is, ha csak esetleg egy hamiskásan elénekelt, ügyetlenül eljátszott slágerecske.

Ha megvan az alázat, akkor nagyot már nem lehet hibázni, de az nagyon fontos, hogy csak akkor jó egy átdolgozás, ha valami pluszt ad az eredetihez.

Csak akkor van értelme, ha érthetőbbé, befogadhatóbbá, esetleg maibbá teszi úgy, hogy az eredeti üzenet nem sérül. Ha a felsoroltakból egy se jellemző a megszületett feldolgozásra, akkor azt kár volt megcsinálni.

– Sokat utazik a világban. Nemrég például Hollandiában járt. A magyar jazzszcéna hol áll a világban? Mennyire ismertek és népszerűek a magyar jazz-zenészek, komponisták?

– Magyarországon nagyon sok nagyszerű jazzmuzsikus van, de kicsik vagyunk, messze vagyunk, nem vagyunk benne a nemzetközi jazz körforgásában, nem vagyunk piaci tényezők. Ez a dolog üzleti része.

A zenei részét tekintve pedig az utat néhány kivételtől eltekintve még mindig az USA jazz-zenészei mutatják, és mi leginkább azokat a trendeket követjük-másoljuk, kisebb-nagyobb lemaradással.

Szerencsére egyre több magyar jazz-zenész ismeri fel, hogy a világban az tud érvényesülni, akinek feltűnő, erős karaktere, saját, jellegzetes stílusa van. A Bartók-műsorunkkal például mindenhol óriási sikert aratunk, ami nyilván elsősorban a mester fantasztikus kompozícióinak köszönhető. De az is nagyon fontos, hogy az a fajta nagyon laza és közvetlen, a közönséget bevonó előadásmód, ahogy mi tálaljuk ezt az amúgy igen nehéz zenét, ritka azok között a jazzelőadók között, akik nem kifejezetten szórakoztató jazzt játszanak.

Azt is el kell mondanom, hogy véleményem szerint nekünk igen jó dolgunk van itt Magyarországon. Nyilván, mint minden magyar, úgy a magyar jazz-zenészek is feketeöves panaszkodómesterek. De azt látni kell, hogy telis-tele vagyunk nagyszerű klubokkal, fesztiválokkal, ahol tökéletes feltételek között tudunk fellépni. Míg mondjuk

New Yorkban a magyar átlagnál sokkal képzettebb és nagyobb kaliberű muzsikusok nyomorognak, és sokszor a tudásukhoz képest méltatlan körülmények között és mélyen alulfizetve játszanak.

Bízom benne, hogy a fiatalabb generációk majd nagyobb eséllyel tudnak betörni a jazz főtáblájára.

– Bár a jazznek is vannak kifejezetten könnyű, szórakoztató ágai, alapjában véve mégis csak rétegműfaj. Mekkora közönsége van Magyarországon, és van-e utánpótlás a fiatalok között?

– Persze, a popzenéhez képest mindenképp rétegműfaj, de úgy látom, egyre népszerűbb Magyarországon is. Ebben az is komoly szerepet játszik, hogy a jazz az egyik legsokszínűbb zenei műfaj. Ha valaki elkezd érdeklődni iránta, gyorsan rájön, hogy millió fajtája van. Könnyebb, nehezebb, smooth-jazz, jazz-rock, folk-jazz, latin-jazz, swing, django és így tovább. Mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb állót.

És ahogy már említettem, csodás fesztiváljaink vannak, ahol a világsztárok mellett a magyar jazz-világ legjobbjait hallgathatják. Ezek az alkalmak messze többek, mint koncertek, olyan események, összejövetelek, ahol jó jelen lenni, ahol a szó nem sznob értelmében minőségi élményeket kapunk.

Az utánpótlás fantasztikus, ragyogóan tehetséges fiataljaink vannak, akik úgy viszik tovább a jazzhagyományt, hogy remélhetőleg elcsábítják a saját generációjukat a koncertjeikre, és ezáltal megteremtik a jövő jazzközönségét.

– 15 éves a Sárik Péter trió. A kerek évfordulókon az ember általában von egyfajta mérleget. Ön mit emelne ki ebből a 15 évből?

– A legnagyobb örömöm, hogy 15 év után is egyben vagyunk, és a két társammal, Fonay Tibor bőgőssel és Gálfi Attila dobossal igazi csapatot alkotunk. Hármasban is több, egyszerre futó műsorunk van, és emellett csodálatos művészekkel működünk együtt. Mikor elindítottam a triót, pontosan ez volt a célom, és jó látni, hogy megvalósult.

Csodás dolgok történtek velünk az elmúlt másfél évtizedben, már hosszú évek óta szinte csak telt házak előtt játszunk, egyre többet utazunk, fontos díjakat kaptunk. De ami a legfontosabb, imádjuk ezt így együtt csinálni.

Mindhármunk számára a legfontosabb cél a fejlődés. Így bármilyen nehéz, szokatlan, a komfortzónánkon messze túlmutató új ötlettel állok is elő, a srácok boldogan vetik bele magukat.

Úgy érzem, mindezek fiatalon tartanak minket, és folyamatosan felszálló ágban vagyunk. Őszintén szólva, én mindig abban is akarok maradni.

– Szeptemberben koncerten ünneplik meg a 15 éves fennállást. Válogatást hallhatunk 15 év legjobb darabjaiból, vagy inkább az új darabokat játsszák majd?

– Leginkább a már meglévő repertoárból fogunk játszani. Csak két olyan darab lesz, amit még nem hallhatott a budapesti közönség, de az erdélyi és a szolnoki már igen.

Tesszük mindezt azért, mert egyrészt hatalmas mennyiségű és nagyon változatos anyagokat készítettünk az eddigi pályafutásunk során, szóval van miből válogatni. Másrészt egy felhőtlen örömzenélést szeretnénk, egy olyan házibuliszerű szülinapi koncertet, ahol nem kell vadonatúj dalok kottáit bújni, hanem csípőből kirázhatjuk majd a műsort. A tizedik szülinapunkon is az volt a koncepció, hogy nem volt koncepció, és életünk egyik legjobb hangulatú koncertje volt.

– Illusztris vendégek is lesznek.

– Azok bizony! Fantasztikus művészek ünnepelnek majd velünk, akikkel hosszú évek óta komoly munkakapcsolat és barátság fűz össze minket.

Berki Tamás, Illényi Katica, Falusi Mariann, Szőke Nikoletta, a fantasztikus romániai énekesnő, Luiza Zan és a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus lesznek a vendégeink.

Utóbbival új az együttműködésünk, eddig csak egy közös koncertünk volt. De olyan jól sikerült, hogy úgy éreztem, itt a helyük.

– Mit hoz a jövő? Van tervben új lemez, valamilyen új projekt?

– Természetesen nincs megállás, sőt az átlagosnál is aktívabbak leszünk a közeljövőben. Készül az új Bartók-anyag, a Falusi Mariannal közös Jazzkívánságműsor magyarul program harmadik része is, és Luiza Zannal is tervezzük a második lemezünket. Sőt, egy vadonatúj projekt terve is a fejemben van már, de ez még titok.

Szóval lesz új anyagunk bőven a jövő évi koncertekre, de addig is várunk mindenkit szeretettel szeptember 8-án a MOMkultban, egy nagy közös, vidám ünneplésre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Több orosz tank is megjelent a Hősök terén, a rendőrség lezárta a környéket
Május közepétől a magyar fővárosban forgatja Ryan Reynolds Mayday című filmjét. Korábban egy hatalmas rakétát is látni lehetett a Belvárosban.

Link másolása

Tankok jelentek meg Budapesten, a Hősök terén. A térre filmforgatás miatt kerültek a orosz gyártmányú tankok – írja a Blikk.

Május közepétől egy hónapon át forgatják a fővárosban Ryan Reynolds legújabb filmjét, a Mayday-t. A történet a hidegháborúról szól, Reynolds egy Troy "Apache" Brennan nevű karaktert alakít benne, aki egy szovjet légtér feletti megfigyelési küldetésben vesz részt.

Most hétvégén a Hősök terén vesznek fel több jelenetet, melyhez tankokat és más katonai járműveket is felhasználnak. A forgatás idejére a rendőrség lezárta a környéket.

Korábban egy hatalmas rakétát is látni lehetett Budapest belvárosában, amelynek szállításáról egy videó is felkerült TikTokra, ahol többen azt hitték, valódi hadi helyzet állt fel az országban.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Kozsó keményen visszavágott Lovasinak: elfogadnám a kritikát olyantól, aki többet tett le az asztalra!
Lovasi András múlt héten szúrt oda Kozsónak, mondván, a '90-es évek slágergyárosának dalai mára szégyellnivalók. Kozsó nem hagyta szó nélkül a kritikát, szerinte a slágerei kiállták az idő próbáját.
FM - szmo.hu
2024. május 28.


Link másolása

Lovasi András a múlt héten a szeretlekmagyarország.hu-nak adott interjúban kifejtette, hogy szerinte:

„A 2020-as években is születtek már olyan dalok, amik valószínűleg tíz év múlva is hallgathatók és énekelhetők lesznek, és nem kell szégyellni őket, mint mondjuk egy Kozsó-számot.”

Természetesen Kozsó sem maradt adós, és Instagram-oldalán reagált Lovasi szavaira:

„Elfogadnám a kritikát olyan embertől, aki nálam többet tett le az asztalra! Az általa »szégyellt« dalaim számtalan platina- és aranylemezről származnak, 31 dalom lett number one a slágerlistán, 27 sztáregyüttest alkottam eddig. Lássuk majd azokat a 2020-as slágereket 30 év múlva!”

Hozzátette még:

„Amíg az én dalaimat több mint 30 éve több millióan, minden korosztályból ismerik és éneklik, én próbálok emlékezni a 2020-as Év Slágerére, pedig csak 4 éve volt! Neki pedig sok sikert kívánok, remélem, újra összeállnak, és alkotnak annyi arany- és platinalemezt és produkciót, mint én, csinálja utánam a rengeteg fellépésem mellett! 34 év után a pályán, neki is küldöm a legújabb dalomat, a Chinese Love-ot!”

Kozsó végül megjegyezte, hogy csak most volt ideje reagálni, mivel a hétvégi fellépései miatt korábban nem tudott válaszolni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Osváth Zsolt az Azahriah-koncertről: Meghatározó marad számomra, mondhatni, átjárta a siker
Háromszor megtölteni a Puskást nem kis dolog. De gerinccel, minőséggel, színvonallal és tartalommal már jóval nehezebb - mondta az étterem-tulajdonos influenszer.

Link másolása

Baukó Attila, azaz Azahriah a hétvégén három egymást követő napon adott teltházas koncertet a Puskás Arénában. Vasárnap Osváth Zsolt étteremtulajdonos és influenszer is ellátogatott; élményeiről az Instagram-oldalán számolt be.

„Nehéz ezt szavakba foglalni, mert sokféle érzés fog el, amikor a srácokról beszélek. Háromszor megtölteni a Puskást nem kis dolog. De gerinccel, minőséggel, színvonallal és tartalommal már jóval nehezebb. Na jó, de sikerült? – hangozhat a kérdés. Azt gondolom igen!”

– írta Zsolti, köszönetet mondva azért, hogy a show részese lehetett.

„Mindenkinek mást jelent a siker. Van, akinek már beérni a munkahelyére is az, van, aki csak kergeti. És közben elfelejti, hogy már a sikert vágyni is egyfajta siker. Annak a sikere, hogy nem elégszel meg azzal, ami van, és többet, remélhetőleg jobbat akarsz. A tegnapi nap meghatározó marad számomra. Bizony! Mondhatni, átjárta a siker. De nem csak a siker. Szavak, érzelmek, hangok, fények, illatok, pillanatok. Történelmi pillanatok? Sokunknak mindenképp! Felejthető? Aligha. Kell még? Hmm. Kétséget kizáróan! Köszönöm.”

A hétvégi koncerteken részt vett Nagy Ervin, Magyar Péter, de Csonka András is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Elhunyt a Mary Poppins és A dzsungel könyve zenéinek megalkotója
Nem sokkal 96. születésnapja előtt hunyt el az ismert zeneszerző, aki többek között A dzsungel könyve, a Csodakocsi, a Macskarisztokraták vagy a Micimackó című animációs filmek zenéit szerezte.

Link másolása

95 éves korában, nem sokkal születésnapja előtt, május 25-én elhunyt Richard Morton Sherman amerikai zeneszerző, aki pályája jó részében testvérével, a 2012-ben elhunyt Roberttel (1925–2012) alkotott együtt – számolt be róla 24.hu a BBC-re hivatkozva.

Az elismert testvérpáros 1965-ban két díjat is elnyert az Oscar-gálán, ahol a Mary Poppinsban nyújtott teljesítményükért vehették át az elismerést.

Legismertebb munkáik a rejtélyes dadus története mellett A dzsungel könyve, illetve a Csodakocsi (Chitty Chitty Bang Bang) című filmek különböző jeleneteiben tűntek fel, de százötven másik munka – mint például a Macskarisztokraták, a Micimackó, vagy az 1998-as Apád-anyád idejöjjön! – születéséből is kivették a részüket.

A Mary Poppinshoz írt Supercalifragilisticexpialidocious sikere túlmutatott a filmen, amiben szerepelt: 1965-ben a Billboard Hot 100 listájára is felkúszott:

Richard M. Shermant hosszú pályafutása során három Grammy-díjjal ismerték el, továbbá 24 arany- és platinalemezt is magáénak tudhatott.

Link másolása
KÖVESS MINKET: