Sallai László: Nem vagyunk túl jó állapotban, elég csak felszállni a metróra egy szerda reggel és körbenézni
Október közepén jelent meg a Felső Tízezer ötödik nagylemeze, a Kicsi forradalom, amely a zenekartól eddig megszokott powerpop stílust viszi tovább, tele koncertkompatibilis dalokkal, de a korábbiakhoz képest egy fokkal sötétebb hangulattal.
– A Felső Tízezer a Galaxisokhoz képest zeneileg és szövegvilág terén is jóval kevesebbet változott, ha egymás mellé tesszük az eddig megjelent lemezeket. Ez a műfaji stabilitás tudatos hozzáállás részedről?
– Radikális kanyarokat nem vettünk be, viszont azt is szem előtt tartottuk, hogy ne topogjunk egy helyben, úgyhogy a hangszerelést és dalszövegek tematikai hálóját is próbáltam organikusan tágítani az elmúlt években.
Mindemellett a szövegek egyes részei, fordulatai előre-hátra utalnak lemezeken átívelve, úgyhogy így van benne egy kis posztmodern játék is az arra fogékonyak számára.
– A legutóbbi Galaxisok-lemezt jellemző erősen politizálós felhang nem áll közel hozzád?
– Nekem nincs ellenemre, ha egy együttes politizál, ha azt okosan teszi és nem csak valamifajta feltűnési viszketegség hajtja. A Galaxisok esetében biztosan nem erről van szó, itt elég könnyen beállt az új irány mögé az egész társaság és új energiát is pumpált ez a lemez a zenekarba. Dalszerzőként én nem tudnék ilyen típusú direkt szövegeket írni, nem is lenne komfortos, de a közélet a 2020-as A bonyolult világ lemez óta azért egyre erősebben jelen van a Felső Tízezer-lemezein. Az új lemezen szerintem a leghangsúlyosabb eddig, de a nézőpont általánosabb, és a szövegeket lehet egyéni és közösségi perspektívából is értelmezni.
Fotó: Tóth Gábor
– Ha a fentiek nem is, a pesszimista hangvétel a Kicsi forradalom dalait is meghatározza. Ez a jelenlegi közhangulatból következett, vagy inkább magánéleti okai voltak?
– Az elmúlt évek nem sok okot adtak az örömre, ez szerintem minden szinten megjelent az életemben.
– Mit szimbolizál számodra az album címe?
– A kicsi forradalom nekem az apró, pici változásokat jelenti, ami sokkal közelebb visz minket egy élhető világhoz, mint a nagy csinnadrattával érkező, látványos lózungok. A jelenünk inkább az utóbbiról szól, amit meg lehet szokni, de elfogadni nem kötelező.
– Dorozsmai Gergő nemcsak a dobosotok, hanem az utolsó néhány lemez producere is volt. Mennyire könnyen lendültetek túl a kiválásán?
– Gergő volt A bonyolult világ és az Elkerülhetetlen című lemezünk producere, ekkor viszont még nem volt a zenekar tagja, úgyhogy tulajdonképpen ezeknél az anyagoknál a stúdióban kezdődött a közös munka. Az új lemez dalait ellenben vele írtuk, rengeteg ötlettel hozzájárult a dalokhoz, ő is dobolta fel őket, de az utómunkát most nem ő végezte, úgyhogy most pont megfordult a dolog. Eléggé sajnáltam, hogy nem folytatódik a közös történetünk, de érezhető volt az utolsó hónapokban, hogy a CSNK-ba való belépése és az L.A. Suzi indulása nagyon megnehezíti Gergő időgazdálkodását, úgyhogy nem ért minket a dolog teljesen váratlanul.
A teljes új album:
– Korándi Dávid két évvel ezelőtti visszatérése, illetve Gressai Ferdi idei csatlakozása milyen dinamikai változásokat hozott a zenekarba?
– Dávid visszatérése szerintem minket legalább annyira meglepett, mint amennyire a közönséget. Különböző okok miatt ekkoriban eléggé holtponton volt a zenekar, és Dávid újbóli csatlakozása elég meglökte a zenekar lendületét, Dávid tele ötletekkel és energiával tért vissza, amit tükröz az a tény is, hogy nagyjából két lemezre elegendő dalvázlatot halmoztunk fel egy éven belül – ebből lett leválogatva a Kicsi forradalom anyaga is. Ferdi már egy ideje együtt zenél Dáviddal a Tetratsben, de mindannyian ismertük természetesen korábbról is. Az új album munkálatairól ő már pont lemaradt, de nagyon várom már a vele való alkotást, hiszen Ferdi is stílusokat átszelő dalszerző és multiinstrumentalista.
– Ha jól számolom, lassan két évtizede írsz dalokat. Hogy látod, mennyivel váltál kiforrottabbá ezalatt szerzőként és előadóként? Van olyan dalod, amivel már nem tudsz azonosulni?
– Az évek és a rutin a dalszerzésben is rengeteget számítanak.
Ha egymás mellé teszel egy tizenöt évvel ezelőtti Sallai Laci-dalt meg egy mostanit, akkor szerintem elég látványos a különbség. De ezt természetes folyamatnak gondolom, úgyhogy nincs olyan, hogy egy általam írt dalt idegennek éreznék, inkább csak egy-egy gondolat éretlensége bosszant.
Fotó: Mudrák Balázs
– A Somersault Boyhoz hasonlóan angolul éneklő Captain Average zenekart miért alapítottad? Addig oké, hogy a Felső Tízezer a magyar nyelvű ötleteidről szól, de a Somersault Boy nem volt alkalmas rá, hogy befogadja az összes többit?
– Különböző okok miatt a Somersault Boy 2019 vége óta szem elől tűnt. Nem koncerteztünk és bár időközben írtam egy lemezt, de ennek a felvétele is több évet csúszott, így a Somersault Boy inkább a működésképtelenséggel küzdött az elmúlt időszakban. Szóval volt némi felesleges energiám, másfelől pedig szabadabb játszóteret szerettem volna magamnak – a Somersault Boy azért alapvetően nem nagyon merészkedett a powerpop/poppunk határain túlra. Szerencsére most úgy tűnik, hogy a Somersault nehézségein túllendültünk, és a Captain Average is újra aktív lesz egy egészségügyi kényszerszünet után. Jövőre mindkét együttesnek meg fog jelenni egy-egy anyaga, és ezekkel eléggé el is fog kanyarodni egymástól a kettő.
– Könnyebb kívülről tekintened egy-egy szerzeményedre amiatt, mert te magad is rendszeresen írsz lemezkritikákat?
– Izgalmas kérdés. Nem hiszem, hogy dalszerzőként közvetlenül hatna ez rám, de biztosan hoz bennem valami olyasfajta törekvést, hogy próbáljam jobban külső füllel hallani a dalokat – erre most szükség is volt, mert Gál Mátéval ketten felügyeltük a lemez utómunkáját.
Valószínűleg én sem vagyok kivétel, viszont megfigyeltem, hogy korábban például az érzelmi kötődések, impulzusok néha felül tudták írni egy-két helyen a minőségellenőrzési szempontokat, ez viszont most már nem jellemző – el tudok engedni dolgokat, ha nem klappol minden.
Fotó: Tóth Gábor
– És mi történne akkor, ha a magyartanár-éned kapná meg elemzésre valamelyik szövegedet?
– A műelemzés szempontjait ugyanúgy tudnám érvényesíteni, mint bármilyen másik szöveg esetén, és kicsit előnyben is lennék, mert van csomó apró, rejtett utalás a popkultúra különböző irányaiba, amikre nagyrészt még emlékszem is, úgyhogy el tudnék róluk írogatni egy darabig.
– Lassan 6 éve tag vagy a Platon Karatevben is, amely igen jelentős stílusbeli változáson ment keresztül az eltelt időben – amennyire tudom, nagyrészt ez okozta Bradák Soma idei kiválását is. Te változatlanul azonosulni tudsz a két frontember által követett irányvonallal?
– Alapvetően izgalmasnak gondolom a zeneiségben levő új irányt, amiben más oldalamat is meg tudom mutatni, mint korábban, és még ha nem is minden apró részlete esztétikailag az én irányom, de ettől még a feladat abszolút motivál. Soma kiszállása a zenekarból viszont nagyon érzékenyen érintett (a béna fordulattal élve) emberileg és szakmailag is, úgyhogy ezt az új helyzetet még nekem is szoknom kell.
– Négy évvel ezelőtt jelent meg A bonyolult világ, aminek a záródalában 2030-ra egy Dunakanyar-beli házban képzeled el a jövőd. Mostanára eltelt az addig hátralévő idő majdnem fele, közelebb érzed magad ehhez a nyugis, vidéki élethez?
– Ezt a dalt például tíz évvel ezelőtt biztosan nem írtam volna meg. Akkor rajongtam Budapestért, imádtam a nyüzsgést, a tömegközlekedést, a kulturális közeget és úgy általában mindent, ami ott körülvett.
Azok a dolgok, amik néhány évvel korábban a fő mozgatórugók voltak, mostanra sokkal hátrébb sorolódtak. Szóval közelebb vagyok, de azért nem kezdtem még el dobozolni.
Jövőre 10 éves lesz a Felső Tízezer. Készültek valami különlegessel ennek apropóján?
Tavaly ősszel újra eljátszottuk teljes egészében az akkor éppen ötéves évfordulóját ünneplő Majd lesz valahogy című lemezt a Dürer Kertben, ami szerintem mind a közönségnek, mind nekünk egy szuper élmény volt.
Emellett nem elképzelhetetlen, hogy lesz majd egy amolyan klasszikus karrieráttekintő koncert is, úgyhogy ha hatalmas faxnit nem is csinálunk, és tortát sem vágunk a színpadon, azért valahogy megemlékezünk erről az elmúlt tíz évről. Jó küzdelmes volt, de még mindig itt vagyunk és ez azért jó érzés.
A Kicsi forrdalalom lemezbemutató koncertje a Dürer Kertben lesz a Kozmosszal közösen november 8-án, részletek itt.
