KULT
A Rovatból

Saját randijairól írt cikkeket, ebből lett a Szex és New York – Az írónő Budapestre érkezik, és elárulja végre, ki az igazi Mr. Big

A gyönyörű 66 éves írónővel, Candace Bushnellel beszélgettünk a filmsorozat szereplőiről, a sikereiről és arról, hogy miről mesél majd márciusban a magyar közönségnek.
KK - szmo.hu
2025. január 24.



A férfiak gyűlölik, a nők imádják. Nem a legillatosabb fürdősókról, nem a black fridayről és nem is Ráskó Eszter stand up műsoráról van szó, hanem a Szex és New York-ról. Természetesen ez egy hatalmas általánosítás, a milliós rajongótábor egy részét férfiak képviselik. Nem is kis számban. A televíziós kultúra részévé vált Carrie Bradshaw, Samantha Jones, Charlotte York Goldenblatt és Miranda Hobbes magánéleti és mindennapi kálváriája.

Amióta világ a világ, mindenki egy bizonyos filmes főhőssé szeretne válni. A férfiaknak ott van Tony Stark, James Bond, vagy Rambo, a hölgyeknek pedig Serena van der Woodsen, Miranda Priestly, Vivian Ward és persze Carrie Bradshaw.

Candace Bushnell megalkotott egy álomvilágot, most pedig abban él. A Szex és New York írónője szinte kortalan.

A gyönyörű 66 éves írónővel, az igazi Carrie Bradshaw-val beszélgettünk, és szóba került a nagy ő, a karrier és a barátok, akik a sorozat, valamint a film főszereplőit ihlették.

A történet alapjául Bushnell cikkei szolgáltak. Volt ugyanis egy külön rovata a The New York Observer-nél, ahol a randijairól és a barátairól írt. Két éven keresztül születtek a történetek, végül 1997-ben kiadtak egy gyűjteményt az írásokból, az HBO pedig ebből készítette a sorozatot, ami azóta is hatalmas népszerűségnek örvend.

Na de mit gondol a színésznőkről a történet anyja? Mennyire elégedett az alteregóját alakító Sarah Jessica Parkerrel? Mit gondol az egyik főszereplő távozásáról? Bushnell mindenre válaszolt.

Az írónő barátai valószínűleg sűrűn törölgették vadul verejtékező homlokukat, amikor kiderült, hogy sorozatot készítenek Bushnell írásaiból, melyeknek szerves részét képezik. Bushnell elárulta lapunknak, hogy nagyon sok barátnője volt és többségük meg is jeleik a sztoriban.

„A rengeteg barátnőből végül négy lett, ők szerepelnek a könyvemben, Carrie Bradshaw pedig az alteregóm. Ezekről mind mesélni fogok Budapesten az önálló estemen. Az eredeti történetet mondom el, amiből aztán a Szex és New York készült. Ezen kívül azt is elárulom, miért hoztam létre Carrie Bradshaw-t".

Bushnell elmondta, hogy elméletben lett volna beleszólása a színésznők kiválasztásába, de technikailag ezt Darren Star, a sorozat producere intézte, ugyanis ő ismerte őket jobban. A belévetett bizalmat azonban meghálálta, ugyanis az írónő rendkívül elégedett lett a végeredménnyel, imádja a karaktereit életre keltő színésznőket. Ennek ellenére nincs különösebben szoros kapcsolat közöttük, néha találkoznak különböző eseményeken, de azon kívül nem igazán látják egymást.

A legújabb évadban nem szerepel a sorozat egyik alappillérének számító Kim Catrall, aki Samantha Jones-t alakította. Bushnell ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ez Catrall döntése volt, ő pedig ezt abszolút tiszteletben tartja. Semmilyen érzelmi kapcsolódása nincs a színésznőhöz, de úgy gondolja, hogy bármit is csinál, az jó lesz neki és ez az, ami számít.

Önálló estjén temérdek történetre számíthat a nagyérdemű, egészen a jelenig bezárólag.

A Bushnellel szóba álló urak pedig retteghetnek, ugyanis alaposan ki fogja vesézni a különböző férfitípusokat, akikkel élete során randizott. Idősebbeket és fiatalabbakat is.

A Szex és New York csinos, független, sikeres nőket állít a középpontba. Felmerült a kérdés, hogy nincs-e ennek egy másik oldala, vagyis ha ezt nem sikerül elérnie egy hús-vér lánynak, az nem szül-e önértékelési problémákat, nem érzékelteti-e azt velük, hogy nem elég jók, hogy elérjék mindezt. Ezzel kapcsolatban Bushnell keleti bölcseket megszégyenítő gondolatmenettel állt elő és azt mondta, hogy a nőknek megvan a saját életük és próbálják abból kihozni a maximumot annak függvényében, hogy mit dobott a pakli.

Kíváncsiak lettünk volna, hogy a barátai mit szóltak ahhoz, hogy megjelenítette őket a slágersztoriban, de elmondása alapján nem nagyon szoktak beszélni a Szex és New Yorkról, egyedül az interjúkban bukkan fel a téma.

Mostanában leginkább a műsora foglalkoztatja és az köti le az energiáit. A koronavírus-járvány alatt jött az ötlet egy ismerőstől, hogy kéne csinálnia egy önálló estet. Korábban ez eszébe sem jutott, de megihlette a felvetés és belevágott.

Off-Broadway műsorként debütált a show, ami elmondása szerint nagy szónak számít New Yorkban. Ez azt jelenti, hogy megtöltötte a száz és ötszáz férőhely közötti színháztermeket. A Covid-19 visszatérése egy időre megint leállította az előadásokat, de azóta töretlenül turnézik.

Interjúnk végén Bushnell elmondta, hogy mire a legbüszkébb eddigi élete során:

„Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy ezt mind egyedül értem el. Lakásaim vannak, van egy házam Hamptonsben és ez mind a saját munkám gyümölcse. Semmi férfi! Ezt mind magamnak köszönhetem”

– mondta.

Candace Bushnell 1958-ban született az Egyesült Államokban. Íróként, producerként és újságíróként is komoly karriert futott be, de a világsikert a Szex és New York-nak köszönheti. Egyedi stílusa és kreativitása milliókat szórakoztatott és inspirált. Egy egyedülálló, független, erős nőt ismerhettünk meg, aki laza, humoros, közvetlen és őszinte. Máig randizik, ír és járja a világot egyszemélyes műsorával, ahol mindenre fény derül.

Ki az igazi Mr. Big, kik a barátok, mi a célja, milyen az igazi Carrie Bradshaw. 2025. március 19-én az Erkel Színházban kiderülnek a titkok, lehull a lepel a múltról és szemtől szemben találhatjuk magunkat a nővel, aki elérte az amerikai álmot.

Az estről bővebb információk ITT.

Képgaléria: Candace Bushnell (A fotókért kattints a képre!) (Fotók: Anna Maguire, Harold Mindel)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Salvador Dalíval pillangókat evett, 14 gyerekéből az egyik öngyilkos lett, és átkozza a napot, amikor megismerte Woody Allent – Mia Farrow 80 éves
Gyerekként hetekre lebénult, a bátyja meghalt repülőgép-szerencsétlenségben, a szerelme összejött a nevelt lányával, és eddig három gyermekét temette el… Mia Farrow élete azonban nem csak tragédiákkal volt tele.


Maria de Lourdes Villiers Farrow 1945. február 9-én született Los Angelesben, az ausztrál filmrendező, John Farrow és az ír színésznő, Maureen O'Sullivan (a Johnny Weissmuller-féle, ’30-as évekbeli Tarzan-filmek Jane-je) harmadik gyermekeként, egyben legidősebb lányaként. Összesen hat testvére van, az idősebbek Michael és Patrick, a fiatalabbak pedig John Charles, Prudence, Stephanie és Tisa. Híres keresztapja volt, méghozzá nem más, mint a My Fair Lady, a Gázláng vagy a Philadelphiai történet Oscar-díjas rendezője, George Cukor.

Farrow tehát beleszületett a showbizniszbe. Beverly Hillsben nőtt fel, szigorú katolikus családban. Állítólag különc gyermek volt, mivel időnként játéktőrökkel és művérrel rendezett előadásokat az előttük elhaladó hírességek turnébuszai előtt. Mindössze kétéves volt, amikor a filmvásznon debütált egy rövid dokumentumfilmben (1947: Unusual Occupations).

Kilencévesen pedig gyermekbénulást kapott egy járvány során, amely állítólag 500 embert érintett. Három hétig egy elkülönítő osztályon volt, s később azt mondta, ez az élmény „a gyermekkorának végét jelentette”.

1958-ban a Farrow család Spanyolországba költözött, ahol apja a John Paul Jones (1959) című filmet forgatta, amiben az akkor 13 éves lány is feltűnt. 1958 szeptemberében őt és a nővérét, Prudence-t egy zárdában működő bentlakásos iskolába küldték Surrey-be, Angliába, míg John Londonban befejezte a John Paul Jones utómunkálatait. Még abban az évben nagy tragédia rázta meg a családot: október 28-án Farrow legidősebb bátyja, Michael (aki amúgy a tengerészgyalogság tartalékos katonája volt) meghalt egy repülőgép-szerencsétlenségben. Az apja ezután erősen inni kezdett, ami gondot okozott a szülők házasságában. Farrow az emlékirataiban felidézte, hogy tanúja volt a szülei közötti erőszakos vitáknak, amikor meglátogatta őket a Chelsea-i lakásukban.

Amikor 16 éves volt, a családja visszatért az Egyesült Államokba, s Mia egy Los Angeles-i katolikus lányiskolában, a Marymount High Schoolban folytatta a diákéveit. Ezt követően a Bard College-ban kezdte meg a főiskolai tanulmányait. Ez idő alatt a szülei anyagi gondokkal küzdöttek, és édesanyja New Yorkba költözött, hogy Broadway-produkciókban szerepeljen. John Kaliforniában maradt, ahol a következő évben szívrohamban meghalt, Farrow mindössze 17 éves volt ekkor.

Apja halála után a családnak kevés pénze maradt, ami arra késztette Miát, hogy dolgozni kezdjen, hiszen el kellett tartania magát és a testvéreit. Kezdetben divatmodellként talált munkát, majd színházban kezdett el dolgozni beugróként a Bunbury – avagy jó, ha szilárd az ember című Oscar Wilde-darab egyik New York-i feldolgozásában.

Frank neki énekelt

„Miában nem volt semmi törékeny” – mondta róla az édesanyja. 18 éves korában már körülrajongott porcelánszépségként pillangókat evett a St. Regis szállodában kedves barátjával, Salvador Dalíval. 19 évesen, bimbózó ifjú nőként pedig már a hatvanas évek közepének legnépszerűbb főműsoridős szappanoperája, a Peyton Place sztárja volt, s egy nap az akkor 49 éves Frank Sinatra figyelmét is felkeltette, aki azonnal elrepült a repülőgépén Palm Springsbe. Körülbelül egy évvel később Mia édesanyja kétségbeesett telefonhívást kapott az egyik New York-i szomszédjától: „Azt mondta: »Valami szörnyűség történt Miával«. Azt kérdeztem: »Meghalt?« »Nem, Frank Sinatra felesége lett.« »Ó…« – mondtam – »Csak ennyi?«”

Az esküvő idején Farrow 21 éves volt, Sinatra pedig 50, a köztük lévő 29 év korkülönbség pedig sokakat felháborított.

A házasság mondjuk nem is tartott sokáig, akkor kezdett szétesni, amikor Mia megkapta a főszerepet Roman Polanski Rosemary gyermeke című filmjében. Amikor Sinatrával 1968-ban elváltak, Mia azzal lepte meg az exét, hogy egy fillér tartásdíjat sem kért. Farrow később a frigyük bukását a korkülönbségükre fogta, s azt mondta, hogy ő még egy „lehetetlenül éretlen tinédzser” volt, amikor hozzáment Sinatrához. Egyébként ők ketten jó barátok maradtak az énekes 1998-ban bekövetkezett haláláig.

Egy rakás gyerek

1970 szeptemberében Farrow Londonban hozzáment a Londoni Szimfonikusok karmesteréhez, André Previnhez, köztük már „csak” 16 év korkülönbség volt (25 és 41). Ráadásul Previn szeretőkként kezdték a kapcsolatukat, mivel a férfi akkor még a második feleségével, a dalszerző Dory Previnnel volt házas. Amikor azonban Farrow teherbe esett Previntől (egy ikrekkel), a karmester elhagyta Doryt, és beadta a válókeresetet. 1970 februárjában Mia ikerfiúknak (Matthew-nak és Saschának) adott életet, a csemeték érkezésével pedig megtalálta azt a szerepet, ami a legnagyobb örömet szerezte neki az életben: az anyaságot. Nem is volt elég neki két utód. A Previnnel való házassága összesen 10 évig tartott (1979-ben váltak el), ám ezalatt a párnak még egy vér szerinti gyermeke (Fletcher) született, három másikat (Lark, Daisy, Soon-Yi) pedig örökbe fogadtak.

A Previnnel való szakítása után Mia összejött az író-rendező Woody Allennel, akivel összesen 12 filmet forgattak együt: Szentivánéji szexkomédia, Zelig, Broadway Danny Rose, Kairó bíbor rózsája, Hannah és nővérei, A rádió aranykora, Szeptember, Egy másik asszony, Bűnök és vétkek, Alice, Árnyak és köd, utoljára pedig az 1992-es Férjek és feleségekben dolgoztak együtt.

A gyerkőcökből azonban továbbra sem volt elég: Farrow az Allennel való kapcsolata alatt, 1980-ban adoptálta Moses nevű fiát, 1985-ben Dylan nevű lányát, Tamet és Isaiah-t pedig 1992-ben. Sőt, Woodytól is született gyermeke, Ronan, aki később elidegenedett az apjától, ezért is használja a Farrow-t vezetéknévként. A rendező elmondása szerint nem esküdne meg rá, hogy Ronan valóban az ő vér szerinti fia, és bizony sokak szerint valóban sokkal jobban hasonlít Frank Sinatrára…

Allen és Farrow szakmai együttműködése és kapcsolata pedig azért ért véget 1992-ben, mert az 57 éves direktor összejött Farrow akkor 22 éves örökbefogadott lányával, Soon-Yivel, aki csupán 10 volt, amikor Woody és Mia összejöttek, vagyis a rendező 12 éven át a nevelőapja volt.

És hogy teljes legyen a gyerekkör: Farrow további három csemetét fogadott örökbe a kilencvenes években: 1994-ben egy fiút (Thaddeus) és egy lányt (Quincy) s végül 1995-ben egy lányt (Frankie-Minh). Vagyis összesen 14 gyermeke van, közülük négy a sajátja, tizet pedig a világ minden tájáról vett magához: pl. Vietnamból, Koreából, az Egyesült Államokból és Indiából.

Közülük egyébként hárman már nem élnek: Tam 17 évesen halt meg 2000-ben, receptre felírt gyógyszer-túladagolásban (amit a migrénjére kapott), Lark 35 évesen 2008-ban, HIV/AIDS okozta komplikációkban, a kerekesszékbe kényszerült Thaddeus pedig 2016-ban öngyilkos lett az autójában, szíven lőtte magát.

Farrow vs. Allen

A Mia Farrow és nevelt lánya, Dylan Farrow vádaskodása Woody Allen irányba, miszerint a rendező szexuálisan zaklatta a kislány Dylant, annyira bonyolult és sokrétű, hogy egy hosszú cikk is kevés lenne az ügy részleteinek kivesézésére. Így csak említés szintjén hoznánk fel az esetet, amely szerint Mia és Dylan először a kilencvenes években, majd 2014-ben is bíróság elé vitték az ügyet, ám bizonyítékok hiányában sosem ítélték el a most 89 éves író-rendezőt. Woody mindig is tagadta a vádakat, szerinte Farrow tömte tele ezzel Dylan fejét, hogy bosszút álljon rajta, amiért összejött Soon-Yivel, aki így természetesen elveszítette a kapcsolatát a nevelőanyjával. Mia egy interjúban azt nyilatkozta, hogy átkozza a napot, amikor megismerte Woody Allent, aki élete legnagyobb tévedése volt, és azt kívánja, bárcsak sose keresztezték volna egymás útját.

Illetve annyit még hozzá kell tenni, hogy Soon-Yi és Moses Farrow, akik szintén egy háztartásban éltek velük, megvédték Allent a visszaélési vádakkal szemben. 2013-ban Moses nyilvánosan azt állította, a nevelőanyja mindent bevetett azért, hogy a gyerekei elhiggyék az Allenről kitalált történeteket. 2018-ban pedig egy elég hosszú blogbejegyzést tett közzé, amelyben Allen ártatlansága mellett érvelt. Egy sor olyan esetet is felhozott, amikor őt és a testvéreit Farrow fizikailag bántalmazta. Az igazság természetesen most is odaát van…

Karrier Woody után

A fentiek tükrében látható, hogy Mia Farrow magánélete elég sok munkát adott az évtizedek alatt az újságíróknak, pedig a 80. életévét betöltött színésznő nem csupán a gyerekeiről, a férjeiről és a botrányairól híres. Hiszen több mint 60 éves filmes karrierrel rendelkezik, ez idő alatt pedig nem kevés klasszikussal gazdagította a filmtörténelmet.

Sokak számára egyébként meglepő lehet, hogy eddig soha nem jelölték őt Oscar-díjra, dacára annak, hogy olyan filmekben alakított nagyot, mint a Rosemary gyermeke (1968), A nagy Gatsby (1974), az Esküvő (1978), a Halál a Níluson (1978), vagy a fent említett Woody Allen-filmek.

Kétségtelenül ez utóbbiak jelentik a szakmai csúcsot az életében, hiszen ezekért a szerepekért összesen 3 BAFTA- és 3 Golden Globe-jelölést is kapott, főként a Broadway Danny Rose-ban, a Kairó bíbor rózsájában, a Hannah és nővéreiben, valamint az Alice-ben nyújtott alakításait emelte ki a szakmai grémium.

S bár a Woodyval való szakítása után sem ért véget a karrierje, az kétségtelen, hogy kevésbé volt már előtérben színészként, mint közben vagy előtte. 1992 után még olyan, itthon is vetített mozifilmekben tűnt fel többek között, mint a Miami rapszódia (1995), az Ómen-remake (2006), az Arthur és a villangók-filmek (2006, 2009, 2010) vagy a Tekerd vissza, haver! (2008). A 2011-es, Dark Horse című Todd Solondz-vígjáték után visszavonult, és teljes mértékben a családjára koncentrált, a nyugdíjas éveit pedig eddig csupán A megfigyelő című 2022-es Netflix-sorozatért függesztette fel, amelynek mind a hét epizódjában ő alakította az áskálódó szomszédasszonyt, Pearl Winslow-t. További mozgóképes tervei azonban nincsenek, így nem tudni, vajon 80 felett is van-e még benne színészi ambíció. Csak remélni tudjuk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Világsztárok bukkantak fel a Katona József Színház hétvégi előadásán
A Good bye, Lenin! sztárja, Daniel Brühl és a svéd rendező, Ruben Östlund is ott voltak a Belvárosi Színház nézőtéren. A direktor Lavina cimű filmjéből készült darabot nézték meg.


Világhírű vendégek ültek be a Katona József Színház szombati vendégjátékára a Belvárosi Színházba. Daniel Brühl színész és Ruben Östlund rendező a Lavina című előadást nézték végig.

A teátrum egy éve mutatta be Pelsőczy Réka rendezésében Östlund azonos című filmje alapján készült előadást. Ahogy arról az Orlai Produkció a Facebook-oldalán beszámolt: hétvégén a Good Bye, Lenin! sztárja, Daniel Brühl és a svéd direktor is beültek a darabra.

„Elképesztő esténk volt, még ma is nehezen hihető, de a képek bizonyítják, hogy megtörtént: a *Lavina* nézői között két filmes világsztárt üdvözölhettünk. Ruben Östlund és Daniel Brühl látogatása életre szóló élményt jelentett!”

– írták a bejegyzésben, és több fotót is megosztottak a két sztár látogatásáról.

Östlund Budapesten jelenleg forgatja a The Entertainment System Is Down című filmjét, amelyben Brühl mellett Keanu Reeves és Kirsten Dunst is játszik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nicole Kidman 57 évesen mindent megmutat: a Jókislány egy szexuálisan túlfűtött tabló a dominanciáról és a szolgalelkűségről
Szerencsére a film jóval többről szól annál, mint hogy egy idősebb cégvezető próbálja kiélni az állatias ösztöneit egy nála sokkal fiatalabb gyakornokkal.


Először 2024 szeptemberében lehetett hallani egy bizonyos filmről, amelyben az 57 éves Nicole Kidman egyáltalán nem pironkodik, nem mellesleg pedig, amelyért a legjobb színésznő díját kapta az akkor megrendezésre került Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Ez volt a Jókislány, eredeti címén Babygirl, amit jócskán megelőzött a híre, pontosabban a sztorija.

Eszerint egy cég nagyhatalmú vezérigazgatója, Romy (Kidman) viszonyba kezd egy nála jóval fiatalabb gyakornokkal, Samuellel (Harris Dickinson).

A kétgyerekes (Esther McGregor, Vaughan Reilly) családanyát ugyanis a férje, Jacob (Antonio Banderas) képtelen kielégíteni, így általában, ha szexuális együttlétre kerül sor köztük, azt ő fejezi be magának egy laptop előtt, titokban.

Épp ezért lesz izgalmas számára a pimasz Samuel, aki, noha jóval alatta áll a ranglétrán, azonnal felfedezi Romyban az alárendeltség iránti igényt. Egy középkorú nő, aki megszokta, hogy ő a főnök, arra vágyik, hogy megmondják neki, mit csináljon? A köztük lévő affér eleinte e „játékon” alapszik, Romy pedig végre kiélheti legbelsőbb vágyait, fantáziáit a jóképű és domináns gyakornokkal. A kérdés azonban, hogy egy ilyen, alapvetően sehová sem vezető, és pusztán a szexualitásra alapuló kapcsolat főnök és beosztottja között csak árthat a benne részt vevő feleknek hosszabb távon, vagy esetleg általa rendezőthetnek-e az otthoni gondok?

Ezekkel a felvetésekkel játszik a Jóskislányban a holland író-rendező, Halina Reijn, aki egyébként színészként kezdte a karrierjét (olyan filmekben láthattuk többek között, mint például a Lebegő szigetek, az Életképek egy panzióban, a Fekete Könyv, A szerelem vak vagy a Tom Cruise-féle Valkűr), majd 2019-ben tért át a kamera mögötti szekcióba az Ösztön című drámájával, s maradt is ott, hiszen 2022-ben tőle kaptuk a Játsszunk gyilkosost! című horror-vígjátékot, illetve most a Jókislányt.

Reijnnek pedig ezúttal volt egy aduásza, aki miatt ez a film a figyelem középpontjába kerülhetett, s aki egyben annak legnagyobb erénye is. Ő pedig természetesen nem más, mint Nicole Kidman.

Kezdjük azzal, hogy ő szerencsére az ötvenes éveiben is a leginkább foglalkoztatott színésznők közé tartozik, nem mellesleg pedig totálisan munkamániás. Szinte felfoghatatlan, honnan van ideje ennyi projektre. Csak az utóbbi négy évben hat egész estés filmben tűnt fel (The Prom – A végzős bál, Az élet Ricardóéknál, Az Északi, Aquaman és az elveszett királyság, Családi affér, Jóskislány), ami még önmagában nem lenne akkora truváj, ám ő mindemellett leforgatott ez idő alatt hat teljes sorozatévadot is (Tudhattad volna, Kilenc idegen, Máshon, A tökéletes pár és két szezon a Special Ops: Lionesshez), ami kb. 50 epizódot jelent.

Kidman ráadásul a szerepválasztásaival is próbál mindig kilépni a komfortzónájából, s a könnyedebb darabok (mint A végzős bál vagy a Családi affér, plusz ez utóbbiban is a nála jóval fiatalabb Zac Efronnal kavar...) mellé jóval súlyosabbakat (Az Északi, Máshon, Jókislány) is a filmográfiájába illeszteni. Sokan temették már őt, mondván az arcplasztikái teljesen elcsúfították, s már képtelen a rendes mimikára, Kidman azonban folyamatosan rácáfol az őket bírálókra, s évről évre bemutat egy olyan alakítást, ami előtt leborulhatunk. Az utóbbi 10 évben kétszer is Oscar-díjra jelölték (a 2016-os Oroszlánért és a 2021-es Az élet Ricardóéknálért), s nem sokon múlt, hogy idén összeszedje a hatodik nominációját. Meglepő is volt, hogy a neve nem szerepelt a legjobb színésznő kategóriájának Oscar-jelöltjei között, hiszen a velencei díj, valamint az idei Golden Globe-jelölés után sokan számítottak erre.

Ettől függetlenül a Jókislány legfőbb kincse ő, mivel parádésan adja vissza az elfojtásokkal, a szégyellt vágyaival, a családja és a munkája által elvárt felelősségteljes hozzáállásával küzdő nőt, aki már nem fiatal, s épp ezért kapaszkodik bele két kézzel a fiatal Samuelbe, akivel végre megélhetné azt, amire mindig is vágyott.

De vajon érdemes-e ezért minden mást feláldozni? A fizikai igények előtérbe helyezhetők-e egy komoly egzisztenciával bíró ötvenes nőnél, lehet-e újra felelőtlen fiatal (amilyen valószínűleg fiatalon sem volt), vagy nyomjon el magában mindent, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

A Jókislány a felszínen egy túlfűtött erotikus dráma olyan jelenetekkel, amelyekben például Kidman négykézláb tejet lefetyel egy kis tányérból, Samuel kezéből eszik egy „jutifalatot”, esetleg parancsszóra vetkőzik, áll a sarokba és térdel le, amikor mondják, vagyis nem csak képletesen megy le kutyába.

A képsorok mögött azonban egy komoly gondokkal küszködő nő képe bontakozik ki.

A fiút egyébként sajnos kevésbé ismerjük meg (Harris Dickinson mindenesetre szintén remek, őt eddig főként a Sötét elmék, a Demóna: A sötétség úrnője, a King’s Man: A kezdetek, A szomorúság háromszöge, az Ahol a folyami rákok énekelnek, az Ecc, pecc, ki lehetsz? és a Vaskarom című filmekből ismerhetjük), Heijn fókusza annyira Romyn van, hogy Samuel motivációival, személyiségének mélységeivel adós marad a film, inkább az ő Romyn tett hatása van a középpontban.

Az kétségtelen, hogy Nicole Kidman nélkül a Jókislány sokkal kevesebb lenne, általa azonban egy merész és tabudöntögető tablót kapunk a vágyak és az elvárások szembenállásáról, illetve az emberek (pontosabban a férfiak s nők) alá- és fölérendeltségi viszonyainak bonyolult rendszeréről.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Tony Roberts
Woody Allen egyik kedvenc színésze 85 éves volt.


Nyolcvanöt évesen elhunyt Tony Roberts amerikai színész – írja a New York Times. Pályafutása során olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Woody Allen és Sidney Lumet, és számos emlékezetes filmszerepet alakított.

Roberts az Annie Hall című filmben a főhős, Alvy (Woody Allen) barátját, Robot játszotta, aki egyben állandó teniszpartnere is volt. Woody Allennel már 1969-ben együtt dolgozott a Játszd újra, Sam című filmben, amelyben szintén a rendező barátját alakította. Később további Allen-filmekben is feltűnt, többek között a Csillagporos emlékekben (1980), a Szentivánéji szexkomédiában (1982), a Hannah és nővéreiben (1986) és A rádió aranykorában (1987).

Sidney Lumet Serpico című filmjében Al Pacino rendőrtársát alakította. Idősebb korában a népszerű Esküdt ellenségek című sorozatban is szerepelt.

A filmek mellett a Broadway színpadán is sikereket ért el. Szerepelt a Van, aki forrón szereti című film színházi adaptációjában, valamint Julie Andrews oldalán a Victor/Victoriában.


Link másolása
KÖVESS MINKET: