hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Radics Peti: „Ma már minden barom kimondhatja a véleményét, és ha kap egy lájkot, azt hiszi, igaza van”

A videós úgy gondolja: tökéletes eszköz lehet a csatornája, hogy segítsen vele az embereknek.
Rónyai Júlia. Fotó: Radics Peti/YouTube - szmo.hu
2021. január 23.

hirdetés

Radics Petit kíméletlen, társadalomkritikus humora tette az ország egyik kedvenc youtuberévé. Épp úgy élcelődik a legsötétebb Facebook-kommentelőkön, ahogyan Schobert Norbin, a Luxusfeleségeken vagy épp Orbán Viktoron - utóbbiról készült paródiáját eddig több mint másfél millióan tekintették meg. Érzékenyen nyúl ugyanakkor olyan témákhoz is, mint a depresszió, az öngyilkosság, vagy épp a közösségi média rejtett veszélyei. Egy rövidebb hiátus után visszatért, és azt ígéri: idén meghatározó időszak kezdődik a csatornája történetében. 

Már 13 éve vagy jelen a YouTube-on, mostanra pedig közel 800 ezer feliratkozód van. Hogy érzed, mennyiben változtak a tartalmaid ez alatt az idő alatt? Más-e ma youtubernek lenni, mint a legelején?

A jelenlegi csatornám 8 éve fut. Ezelőtt volt még két fiókom, de ezeket törölte a platform. A második törlésnél volt 8 ezer feliratkozóm, ott majdnem abba is hagytam az egészet, nagyon lesújtott. Akkoriban még nem voltak nagy terveim ezzel az egésszel, pusztán a magam örömére és emberek szórakoztatása miatt csináltam, de azért felszökött a vérnyomásom.

Ha van egy szerelemprojekted, egy nagyon kedves hobbid, amit valaki vagy valami ellehetetlenít, akkor morcos leszel.

Pedig akkoriban még szó nem volt arról, hogy ebből pénzt is lehet keresni. Maximum külföldről lehetett hallani erről legendákat.

2021-ben furcsán hangozhat, hogy valaki csak azért volt jelen a YouTube-on, mert szeretett volna ökörségekkel szórakoztatni, mindenfajta hátsó szándék nélkül. Pedig sokan így voltunk, sőt, vagyunk is ezzel a mai napig. Ha valami megmaradt abból az időszakból, az a hobbi, a szerelemprojekt.

hirdetés

A mai napig ugyanazzal a szeretettel állok neki vágni, forgatni, mint 10 éve. Annyi a különbség, hogy ma már pénzt is kereshetek ezzel. Illetve, hogy ennyi követő mellett már nagyon meg kell gondolni, hogy mit mondasz, mit adsz ki a kezeid közül. Egy életre megjegyzik az emberek, ha hibázol. Ha indulatból gyártasz le egy videót, amiben valakit kritizálsz, könnyen baj lehet belőle. Ma már mindent át kell gondolnom, még a poénokat is: ha kérdőjeleket hagyok magam után, belekapaszkodnak az úgynevezett „trollok”, és most már nem 50 ember veszi magára a 800-ból, hanem 50 ezer a 800 ezerből. Ettől függetlenül ugyanúgy beleállok megosztó témákba, de azt tudatosan és átgondoltan teszem.

Számtalanszor felmerült veled szemben a vád, hogy sokat káromkodsz, ezzel rossz példát állítva a - sok esetben nagyon fiatal - követőid elé. Emellett kendőzetlenül beszélsz bizonyos társadalmi jelenségekről. És még a hajad is sétál! Van olyan kritika, amit megszívleltél?

Meglepődnél a statisztikán, hogy mennyi 20-50 közötti, és mennyi 18 év alatti felhasználó követ. Nyilván követ sok fiatal is, de nem hiszem, hogy tőlem fognak megtanulni káromkodni. Egy gyerek az utcán cifrább ocsmányságokat hall, mint nálam bármelyik videóban. Nem érzem azt, hogy az én felelősségem lenne. Elkezdtem anno egyfajta tartalmat gyártani, nem hiszem, hogy nekem kellene alkalmazkodni a felnövekvő generációkhoz.

Úgy gondolom, a szülő dolga lenne odafigyelni a gyermekeikre, hogy mit néznek az interneten.

Ugyanúgy, ahogy nekem kiskoromban megtiltották, hogy megnézzem a Rémálom az Elm utcában filmeket. Vannak erre ma már remek módszerek. Hozzáteszem, hogy már messze nem káromkodok annyit a videóimban, mint mondjuk 5-6 éve: most már nem „lételem”, hanem akkor van használva, amikor kell. Ezzel együtt ezt szerintem soha nem fogom tudni levakarni magamról. Mindig én leszek a káromkodós videós, akármit csinálok, ez a kritika mindig betalál.

Amit a szívemen viselek, az az, hogy mennyire érzékeny világot élünk 2021-ben. 13 éve még simán lehetett viccelődni a romákkal, simán kimondhattad, hogy „cigány”, nem sértődött meg senki. Ma már nem parodizálhatsz akármit, mert mindenféle fajgyűlölő nácinak állítanak be.

Pár éve még simán lehetett Istennel poénkodni, vagy a melegekkel. Ma már nem, mert még az is megsértődik, akinek köze nincs a fent említettekhez.

A politika most éli fénykorát, hiszen itt van a Facebook. Minden barom kimondhatja a véleményét, és ha kap egy lájkot a hozzászólására, azt hiszi, igaza van. Abban a tudatban él tovább, hogy ő nem hülye, és tolja tovább a f.ságait. Na, ha őket ki mered parodizálni… addig élsz! Mondjuk én még szerencsére élek. Imádom őket.

Paródiákkal váltál népszerűvé, de a puszta szórakoztatás helyett egyre gyakrabban foglalsz állást megosztó témákban is. Például Schobert Norbi és Szabó Péter, “a közhely királya” is megkapta tőled a magáét. Tudatos ez az irányváltás?

Mindig kimondtam a véleményemet az éppen aktuális dolgokról. Volt, amikor egy szinkronparódiában egy karakter szájába adtam a mondandóm, és volt, hogy arccal bele a kamerába. Szóval ez nálam mindig jelen volt, valamikor burkoltan, valamikor nyíltan, kőkeményen bele a néző arcába. Pár éve kezdtem erőteljesebben nyomni, amikor bejött a „Facebook üzeneteim” sorozat. Ott már azért mindenhez volt egy-két szavam. Még ha nem is világmegváltó gondolatokat, de valamit átadtam magamból.

Nagyot ment, több mint másfél millió megtekintést ért el az “Orbán Viktor egy napja” című paródiád, aztán az erre készült parádés reakciókat is összeszedted. Miért álltál bele ebbe? A Harry Potter átszinkronizása után, gondolom, senki nem írt volna rád, hogy megöli a (valójában nem is létező) kutyádat…

Az a helyzet, hogy már a videós pályafutásom kezdetén is nyíltan belementem a politikába. Rengeteg videóban parodizáltam az egész rendszert, például a Csernobil átszinkronizálásban, az Orbán és Putyin beszélgetős paródiában, a választások előtt is csináltam egy parlamenti vita paródiát, szóval mondhatjuk, hogy benne vagyok rendesen. Az tény, hogy a legutóbbi Orbán paródiám hatására sok ember megmozdult. Egész szélsőséges irányba ment át az egész, és akkor már nem volt olyan vicces a dolog. De azon a mai napig kacagok, hogy amikor az ember már nem tud mivel érvelni, a hajamat kritizálja, vagy azt, hogy van rajtam 20 kiló felesleg. Szerencsétlen nem létező kutyámat is miért kellett bántani? A szomszéd azóta se köszön…

A „miértagyurcsányjobbvót?” kérdésektől meg már a falra mászok. Aki nem szereti Orbán Viktort, az tuti Gyurcsány fanatikus. Ha viszont elmondod nekik, hogy egyikük politikájával se tudsz azonosulni, összeomlik a rendszerük. Ez a két véglet létezik, ha nem tartozol egyikhez se, valószínűleg földönkívüli vagy!

Eddig 17 részes sorozatot szenteltél a neked érkező legprimitívebb üzeneteknek, a hasonló posztokat pedig a “Facebook idióták” sorozat gyűjti. Amit itt látunk, hallunk, szinte hihetetlen. Van, ami a fantáziád szüleménye, vagy tényleg ennyire hülyék (is lehetnek) egyes emberek?

Az emberek vérig sértődtek a Last of Us 2 videójáték története miatt, és a játékbeli karakterek szinkronhangjait halálosan megfenyegették. Esmeraldának lóvét gyűjtöttek a szemműtétjére. A Trónok Harcában a Joffrey karakterét alakító színészt, Jack Glessont az utcán köpték le. A Star Wars színésznőjét, Kelly Marie Trant az őrületbe kergették, mert nem tetszett az embereknek a karaktere.

Igen, tényleg lehetnek ennyire hülyék az emberek, és szerintem még nem láttunk semmit. Most indul csak a buli, hogy mindenkinek hirtelen fene nagy önbizalma lett.

Mintha épp ez ellen az ostobaság ellen szállnál harcba, már csak azáltal is, hogy közzéteszed a legsúlyosabb, néha tragédiává fajuló példákat, mint az online zaklatás miatti öngyilkosság. 

Próbálom szórakoztató köntösbe bújtatni ezeket a témákat, hogy aztán egy éles váltással elkezdjünk komolyan beszélni a dologról. Olyan világban élünk, ahol az ember bátran kiteregeti a saját magánéletét a közösségi oldalakon. Mit evett, hol nyaralt, hova megy másnap este 7-kor egyedül, satöbbi.

Sose lehet tudni, hogy ki figyeli a dolgainkat. Nagyon otthon érezzük magunkat a Facebook-on, de bele sem gondolunk, hogy kik követnek minket ezeken az oldalakon és várják nyálcsorgatva a lehetőséget, hogy mikor tudnak elkapni az utcán.

Vagy például lenge ruhában teszel ki képet magadról - aztán csodálkozol, hogy fent vagy szexoldalakon, utána pedig csak szégyenkezel. Nagyon sok naiv lány van, aki megbízik egy ismeretlen pasiban, akivel kettő napja beszélget a Tinderen, és elküldi neki a legintimebb képeit, videóit. Aztán rá pár napra kiderül, hogy egész jól megszedte magát a srác pénzzel fizetős pornóoldalakon. Sajnos ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire elengedte magát, és hogy milyen kár volt vakon bízni mindenben és mindenkiben, aki küldött egy mosolygós szmájlit és elsütött egy jó poént. Aztán amikor kirúgnak az állásodból, már csak szívod a fogad, mert sehova nem vesznek fel. Mert aki utánad néz, "rájön", hogy egy k.va vagy. Hiába nem vagy az. Az ismerőseim közt is vannak, akik így jártak, én pedig végignéztem a szenvedésüket.

Csak annyit tehetek, hogy néha beszélgetek erről a nézőimmel, hátha valaki hallgat rám és komolyabban veszi az online világ veszélyeit.

Rendszeresen kapsz fenyegetéseket, amiknek a többsége komolyan vehetetlen. Habár a neveket általában kitakarod vagy megváltoztatod, származott-e már jogi vagy egyéb problémád belőle, hogy a posztokat közzétetted?

Problémám még nem volt belőle. Vagy nem látták a sorozatot a főszereplők, vagy ha látták is, fel se fogják, hogy ők vannak benne. Egy-két alkalom volt, amikor rám írtak, de csak elismerték az igazamat. Megköszönték, hogy kitakartam a nevüket, mert nagyot égnének, ha kiderülne, hogy ők voltak azok. Ha mindenkinek kitenném a nevét, olyan cyberbullying hadjárat kezdődne a sok ezer néző által, hogy az viszont már jogi problémákat okozna. De ha nem lennének jogi következmények, akkor se tenném.

Inkább mondják azt, hogy kamu az egész sorozat, amiért nem mutatom a neveket, vagy megváltoztatom őket, mint hogy embereket csináljanak ki az elvakultabbak, akik azon élvezkednek, hogy valaki jóval gyengébb értelmi képességekkel rendelkezik, mint ők.

Ha kiemelek valakit, például a Facebook üzenetekben, azért teszem, hogy tudjunk beszélgetni a problémáról, amit képvisel az egyén. De semmiképp se névvel, személyi igazolvánnyal, adóazonosítóval meg TB-vel teszem.

Egész más irányvonalat képvisel például “A gonosz barát”, amiben azt mutatod be, hogyan tereli az embert a depresszió az öngyilkosság felé. A mentális egészség egyébként is visszatérő témád, korábban a pánikbetegségről készítettél videót. Mi motivál arra, hogy ezekről a témákról nyíltan beszélj a követőid előtt?

A saját tapasztalataim alapján készítem el ezeket a videókat. Amikor én beleestem ezekbe a helyzetekbe, nem volt mögöttem senki, aki értette volna a problémámat. Hisztinek fogták fel, vagy csak próbáltak együttérzően sablontanácsokat adni. Én, aki átestem ezeken, tapasztalatból tudok segíteni embereknek. Persze, minden probléma más, nem mindenki ugyanúgy van bekötve. Nem biztos, hogy az ami nekem segített, a nézőnek is fog, de egy próbát mindenképpen megér.

Lelkiismeretes, empatikus fickónak tartom magam, ha tudok segíteni, megpróbálok. Erre tökéletes eszköz a csatornám. Ha csak egy embernek tudok segíteni, máris megérte.

Legutóbb új arcodat mutattad meg a karácsonyi videódban is, ahol - részben - a fiatalabb korosztályt szólítottad meg egy fiktív gyerekműsor keretében. Egy megható, személyes élményedet mesélted el a családdal és az ajándékozzásal kapcsolatban. Hogy látod, átmennek az ilyen “társadalmi célú üzenetek?”

A közönség visszajelzése alapján igen. Szeretik, amikor a humor mellett néha egy kicsit komolyabb dolgokról beszélek, totál viccmentesen, a saját stílusomban, nem szájbarágósan. Úgy gondolom, soha nem fogok tudni az összes nézőmre hatni, ami nem is probléma, hisz mindannyian mások vagyunk. Itt is csak azt tudom mondani, ha pár ember kicsit máshogy kezdi el nézni ezt az egészet, megérte a videót elkészíteni. Számomra nagyon személyes ügy ez, mindenképp szerettem volna beszélni erről nyilvánosan is.

Korábban ápolóként dolgoztál, aztán otthagytad ezt a munkakört. Egy időre a videózástól is visszavonultál, de most újra gőzerővel dolgozol. Hogyan képzeled el a jövőt: tartalomgyártóként, teljes munkaidőben, vagy esetleg visszatérnél még valaha az egészségügybe?

4-5 éve a tartalomgyártás a főállásom. Emellett persze foglalkozom mással is, kreatív igazgató vagyok, reklámzeneszerző, illetve zeneszerző, hiszen a saját zenei projektemmel is foglalkozom (remélem, idén ki tudom adni a lemezemet). Az egészségügybe meg bármikor visszamennék, ha nem 24 órából állna egy nap. Nagyon szerettem ott dolgozni.

Az idei év mindenképp a csatornám megújulásáról fog szólni, és szépen lassan elhagyom azokat a tartalmakat, amiket a YouTube már nem igazán kedvel (a szinkronparódiákat). Egy olyan vonalon indulok el, ami a csatorna történelmében talán a legmeghatározóbb időszak lesz. Meglátjuk. Rajta vagyok!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Megújul A Konyhafőnök az új évadban, Fördős Zének is lesz saját csapata

Az amatőr szakácsok versenye a Keresztanyu első évadját váltja majd a csatornán, május 3-tól jönnek az új részek.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. április 16.

hirdetés

Az RTL Magyarország nem rég bejelentette, hogy

május 3-án indul A Konyhafőnök legújabb évada

- írja a SorozatWiki.hu.

Az amatőr szakácsok versenye a Keresztanyu első évadját váltja majd.

A Konyhafőnök új évada pedig egy nagy újdonságot is tartogat. Fördős Zé ugyanis már régóta emlegeti, hogy a két séf mellett ő is szeretne csapatot kapni. Idén ez valóra is válik.

Fördős Zé ugyanis végre csapatot kap, így a kék és a piros csapatok mellett idén már sárga csapat is lesz.

Zé az új évad előzetesében egy vagány mutatvánnyal jelentette be az újítást.

hirdetés

VIDEÓ: A Konyhafőnök új évadának előzetese


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Attenborough új filmjétől titokban kicsit a covidnak drukkolunk – Az év, amikor a Föld megváltozott

A természetnek legalábbis nagyon jót tett ez az egy év, amíg az embereket globális szobafogságra ítélte a koronavírus. David Attenborough az Apple TV+ új dokumentumfilmjében meséli el, miért.
Szerző: Polák Zsóka, fotók: Apple TV+ - szmo.hu
2021. április 17.

hirdetés

Immár egy éve, hogy az internetről, a tévéből a rádióból, a plakátokról ömlik ránk a koronavírus borzalmait bemutató tartalom. Szinte elképzelhetetlen, hogy lehet készíteni a járvány pozitív hatásairól is filmet, de az Apple TV+-nak sikerült azzal, hogy nem az ember perspektíváját választották, hanem a Föld élővilágának emberen kívül eső részét - velük pedig csodát művelt ez a számunkra viszontagságos egy év. David Attenborough azt is elmondja, miért.

Kamera pásztáz végig a világ legnagyobb városainak kihalt utcáin, egyiken-másikon egy-egy szarvascsorda vagy pingvincsoport botorkál. Szinte várjuk, hogy valahonnan berobbanjon Will Smith egy sereg zombival a háta mögött, de ez nem az a film. A fikció a valóságba csúszott, és bár zombik nincsenek, az üres utcák túlságosan is ismerősek. A Föld bezárt, de a kamera forog: míg az operatőrök szétszélednek a világban, hogy üres utcákat és a hirtelen jött szabadságban lubickoló állatokat forgassanak, addig Attenborough londoni otthonában narrálja a történteket.

Ismét ő a természet szóvivője, ezúttal arról mesél, hogyan is éli meg maga az emberen kívüli élővilág a bolygón átsöprő pandémiát, és nem árulok el túl nagy spoilert, ha annyit mondok: köszöni szépen, nagyon élvezi.

A világ kedvenc természettudósa egyáltalán nem lazsál attól még, mert szobafogságra kényszerül: amellett, hogy a szóban forgó filmet narrálta, saját sorozatot is forgatott a BBC számára úgy, hogy ki sem tette a lábát a házából: Perfect Planet (Tökéletes bolygó) című szériát ősszel mutatták be. A Greta Thunbergről készített háromrészes sorozat második részében - amelyet jövő héten vetít le a BBC - szintén fáradhatatlanul hívja fel a figyelmet a klímaválság egyre kevésbé láthatatlan veszélyeire. Közben arra is volt ideje, hogy az Apple streamingcsatornája számára narráljon egy másikat, ez lett az Egy év, amikor a Föld megváltozott.

Ha az emberiség utóbbi egy évéről készülne dokumentumfilm, lélegeztetőgépek, kifáradt orvosok, védőfelszerelésbe burkolózott ápolók közt forogna a kamera. A természet perspektívája teljesen más: az egész filmet jellemzi a rengeteg nagytotál a teljesen kihalt utcákról. Mintha csak azt akarná érzékeltetni a kamera, milyen lenne, ha kihalna az ember – amelyhez Attenborough tavalyi filmje szerint közelebb vagyunk, mint gondolnánk -, mit is lépne a bolygó?

A pandémia elején sorra érkeztek a hírek, amelyek már akkor jól mutatták a járvány következményeit az ökoszisztémára. A hosszabb-rövidebb leállások miatt csökkent a szén-dioxid koncentráció a levegőben, tisztulni kezdtek a vizek, Velencében a gondoladömping hiányában ismét látni lehetett a csatornák alját. Az év, amikor a Föld megváltozott stábja felkerekedett, hogy konkrét eseteken keresztül mutassa be az emberek eltűnésének hatását elsősorban az állatvilágra.

hirdetés

A Föld lecsendesedett, ennek látják, vagy inkább hallják szó szerinti előnyét például a gepárdok, akik a szafarit ellepő dzsipek dübörgése nélkül könnyebben hívják magukhoz jellegzetes csipogásukkal kölykeiket. A bálnák ugyancsak könnyebben kommunikálnak a teherhajók okozta zaj híján, ahogy San Francisco koronás verébsármányai is évek óta nem látott, termékeny párzási időszak előtt állhatnak így, hogy a dübörgő forgalom nem nyomja el nászdalukat.

A tengerpartok kiürülését titokban a pingvinek is megköszönik, akik többször indulhatnak vadászni az állandó emberi asszisztencia nélkül, a bőséges táplálék pedig az utódnemzésre és az egészségükre is jótékony hatást gyakorol. De köszönik szépen a teknősök is, akik így végre nyugodtan tudnak költeni a tengerpartokon.

Vannak azonban olyan állatfajok, amelyek számára elsőre hátrány az ember eltűnése, ám bámulatosan gyorsan alkalmazkodnak a hirtelen változáshoz. Egészen érdekes a japán Nara templomai közt élő őzek és szarvasok sorsa, akik a turistákkal hirtelen a legfontosabb táplálékszerzési módjukat is elveszítették: a rizskeksz kunyerálását. A dokumentumfilm lenyűgözően mutatja be, hogy

míg az emberek a bezártsághoz próbálnak nyögvenyelősen alkalmazkodni, addig az állatoknak milyen könnyen megy az, hogy ismét szabadabban élhetnek.

Attenborough jókedvűen sorolja a példákat, az újra és újra visszatérő kihalt utcák pedig már nem is hatnak annyira apokaliptikusan: egyre inkább meggyőződünk róla, hogy a pandémiával ugyan az emberiség szenved, a természet viszont ismét levegőhöz jutott.

Attenborough azonban nem lenne Attenborough, ha a film azon a pontján, ahol a sokadik boldog állatábrázat után már inkább csak legyintenénk, hogy jó, tényleg dögöljünk ki inkább mind, nem nyújtana segítő kezet, és nem mondaná el a tőle megszokott életigenléssel, hogy van ám kiút.

És még csak nem is az, hogy kollektív tarkónlövéssel végezzük ki az embereket, hadd térhessenek vissza a benzinkutakra a vízilovak, az utcákra a sakálok. A film tanulsága az, hogy a világ tanuljon az elmúlt egy év tapasztalataiból, hiszen sosem volt még az emberiség megjelenése óta példa arra, hogy éles kísérletben figyelhettük meg, mi történik, ha az embert, amennyire lehet, kivonjuk az egyenletből. Már a kisebb változások is kulcsfontosságúak lehetnek a természet számára: a tengerpartok éjjeli lezárása, vagy a hajóforgalom átszervezése úgy, hogy kevésbé zavarják a bálnákat. A film tágabb üzenete pedig egybecseng Attenborough egyre sürgetőbb mondanivalójával, amelyet hosszú ideje hangoztat:

meg kell találnunk a megfelelő módot, hogyan éljünk összhangban a természettel a kizsákmányolás helyett, mielőtt még túl késő lenne az emberiség számára.

Az Egy év, amikor a Föld megváltozott április 16-tól elérhető az Apple TV+ kínálatában.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

„Még emlékszem” – ilyen megrendítő film még sohasem készült a budapesti holokausztról

A mai Budapest utcáin elevenedik meg a múlt. A Személyes Történelem Produkció filmje a Szeretlek Magyarországon látható először.
Címkép: Facebook/Személyes Történelem - szmo.hu
2021. április 16.

hirdetés

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, április 16-án jelent meg a Holokauszt történeteit a kortárs Budapesttel vegyítő, Még emlékszem című kisfilm. A filmet - amelyet a Szeretlek Magyarország is támogatott - a Személyes Történelem Produkció az Északi Támpont Egyesülettel partnerségben készítette Chilton Flóra rendezésében.

A Személyes Történelem produkció harmadik éve indít budapesti fiatalokkal színházi folyamatot, amelyben a második világháborút megélt történetmesélők emlékeit dolgozzák fel. A program a fiatalok és időskorú történetmesélők találkozásaira épül, így dokumentarizmus helyett a személyes megéléseknek és nézőpontoknak biztosít teret.

Az idei évben a világjárvány következtében a beszélgetések az online térben zajlottak és a történetek egy részét a Még emlékszem című kisfilmen keresztül most a szélesebb közönség is megismerheti. A filmben a programban alkotó fiatalok játszanak, akik az idei beszélgetések és találkozások résztvevői voltak. A nézők a történeteket ezúttal eredeti mesélőik hangján hallhatják.

A kisfilmben négy történetmesélő második világháborús emlékei elevenednek meg kortárs budapesti környezetben animációs elemek segítségével.

A filmet egy hétig lehet majd megnézni a Szeretlek Magyarország YouTube-csatornáján.

VIDEÓ: “Még emlékszem” / “I still remember” - Személyes Történelem Produkció

hirdetés

További részletek a projektről a Személyes Történelem Facebook-oldalán.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Ki tünteti el a tinilányokat a kisvárosban? - Kate Winslet élete alakítását hozza

Az Easttowni rejtélyek szinte még jobb, mint az HBO tavalyi nagy dobása, a Tudhattad volna.
Szajki-Vörös Adél, fotó: HBO GO - szmo.hu
2021. április 20.

hirdetés

Az HBO-nak mostanában bejön a krimi-vonal, hiszen sikerült nagyot robbantaniuk a Hatalmas kis hazugságokkal pár éve, és aztán tavaly a Tudhattad volna is nagyot szólt. Mindkettő a ki-tette-szubzsánert képviselte, azaz: alig vártuk, hogy megtudjuk egy gyilkosság megfejtését az utolsó részben. A Tudhattad volna főszereplőjeként Hugh Grant annyira lenyűgözte a világot eredeti alakításával, hogy szinte egy új branddé vált az HBO-krimi. 18-án pedig bemutatták legújabb krimisorozatuk, az Easttowni rejtélyek első részét, ami úgy építkezett, hogy aki megnézi, biztosan körömrágva várja majd a jövő heti epizódot.

Egyértelműen, tudatosan az említett krimi-vonalat viszi tovább az HBO az Easttowni rejtélyekkel, és sikerült az egyik legerősebb alkotást letenniük az asztalra ebben a műfajban. Klasszikus alapokra építette Brad Ingelsby kreátor-író a történetet. Legutóbb tőle láthattuk A visszaút című filmet is Ben Affleck-kel a főszerepben, melyben szintén egy klasszikus sportfilmből hozott ki sokkal többet a forgatókönyv megírásakor. Itt is egy tipikus amerikai krimi alapjaira húzott fel egy nagyon eredeti történetet. 

Adott egy amerikai kisváros, a műfajban elmaradhatatlan, egy eltűnt majd egy meggyilkolt lány és egy nehéz életű nyomozónő (Kate Winslet). A sablonok ellenére mégis különleges sorozat született, ami realizmusával, sajátos humorával, élő atmoszférájával kitűnik a többi krimi közül. Ez adja az erősségét.

A Kate Winslet által megformált nyomozónő egy kicsit emlékeztet elsőre a Fargo című nagyjátékfilm főszereplőjére: eléggé szét van esve, a sorozat első üldözési jelenetében kapásból kibicsaklik a bokája a futástól, a kollégája meg rosszul van egy kis vér látványától. Ezzel az abszurd jelenettel fel is villan a Fargo párhuzam, de aztán kirajzolódik előttünk egy hivatásában ügyes, okos, ám a magánéletében teljes káoszban élő rendőrnő. 

Ez a nagy erőssége a sorozatnak: a karaktereket és a környezetüket a legnagyobb aprólékossággal felrajzolja előttünk.

Miközben párhuzamosan halad egy részletes életkép bemutatása, a kisváros életének tűpontos és életszagú megrajzolása a háttérben meghúzódó bűnüggyel.

Az első részben a kibomló bűnügyi szál szinte alig van jelen - mennyiségileg, hangsúlyában attól még van ereje, egy évvel azelőtt eltűnt lányt keresnek hiába -, és inkább a kisváros és a főszereplő családjának lakóinak bemutatására koncentrálunk. Mégis izgalmas minden perce, mivel az információkat aprólékosan, jó érzékkel csepegteti a széria.

hirdetés

A rendezés pedig szintén első osztályú. A színészek kiválasztása egytől egyig telitalálat, a hitelesség pedig szinte dokumentarista szintű, nem érzékelünk semmiféle manírt sem a színészi játékokban, melyhez nagy lapáttal hozzátesz Winslet megjelenése is. Bátran, nulla sminkkel vállalta be a szerepet, ami egy hollywoodi színésznőtől nem mindennapos, és ahelyett, hogy fogyókúrázott volna a forgatás előtt, inkább még hízott is a szerepért, hogy még átlagosabb külseje legyen.

Ő a testes, kusza hajú, zilált Mare, aki bicegve közlekedik. Vezetve, telózás közben tépi a fogával az otthon csomagolt szenyáját, és csak este marad ideje, hogy megfésülködjön. A játékét szintén ez a lecsupaszított hitelesség jellemzi.

Az jutott eszembe róla: ez az igazi színművészet. Pont a hétvégén néztem bele a The Morning Show-ba, melyben még a reggeli felkeléskor is csodás a smink Reese Witherspoonon meg Jennifer Anistonon, és bizony Nicole Kidman is felötlött bennem, akinek szintén milyen jól állna a természetes időmúlás. Kate Winslet nem állítja meg az időt, illetve máshogy: olyan természetes kisugárzása, tökéletes átlényegülése és színészi jelenléte van a maga nyerseségében, amitől mindig eláll a szavam, ha látom, és figyelmeztetem magam, hogy na, ez,ez színMŰVÉSZET, csupa nagybetűvel. Ő maga Mare Easttownból, ahogy az eredeti cím is sugallja.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: