Első sokk: a film címe valóban Feláldozh4tók. Ez a trend, hogy a filmcímekbe becsempésszünk számokat, már tíz éve is idejétmúlt volt. Valószínűleg, a forgatókönyv már nagyon régen porosodhatott a stúdió polcain, hiszen a legutóbbi Feláldozhatók-kaland 2014-ben érkezett. Úgy gondolom, a készítőknek is lehet devizaalapú lakáshitelük, más magyarázatot nem tudok, mi kényszeríthette őket, hogy ezt a celluloid-szemetet összedobják.

Második sokk: a film stáblistáján három forgatókönyvíró és három történetíró is szerepel. Nem tudom leírni, mennyire fájdalmas a Feláldoz4hatókat hallgatni. Annyit forgattam a szemem, hogy szerintem meghúztam egy szemfeszítő izmot, pedig Schwarzenegger egyszavas beszólásain nevelkedtem. Ha valami feláldozható lett volna, akkor az a forgatókönyv… Még Stallone, vagy Statham szájából se hallottunk még ennyire erőltetett megszólalásokat.

Mindenki olyan kétdimenziós, hogy akár a következő Super Mario filmben is bátran szerepet kaphatnának. A konfliktus béna, a csavar száz mérföldről kiszúrható, a nagy leleplezés, hogy ki is a rejtélyes főgonosz, teljesen véletlenszerű. Kivételesen nem Stallone a főszereplő, hanem ez egy Jason Statham-show. Ugyan mindenki kedvenc brit harcimacija viszi a hátán a cselekményt, de még ő sem tudja feledtetni, hogy ez egy kéthelyszínes zöldháttér előtt forgatott, kétbites, híg akciófos.

Leírni is ijesztő ezt a mondatot, de egy ilyen szereposztás mellett még az akciójelenetek is értékelhetetlenek. Itt nem a kivénhedt nagy nevekre gondolok, hanem a stáblistán olvasható Tony Jaa és Iko Uwais is, akiket a harcművészfilmek szerelmeseinek nem kell bemutatni. Az Ong Bak és Rajtaütés filmek elképesztő koreográfiáihoz képest a Feláldozh4tók szétvagdosott, rángatott kézikamerával felvett, követhetetlen kézitusái szégyellnivalók.

Ez van: nem jó élmény nézni a filmet, mint akciófilm teljesen elbukott. Ezt megspékeljük olyan vizuális effektekkel, amelyek miatt egy 2003-as videójáték is elbújna szégyenében. Nem viccelek, amikor azt mondom, hogy minden háttér leesik a vászonról, és a nagy, epikusnak szánt darálások teljesen súlytalanná válnak. Két lehetőség van: vagy valakit nagyon messziről lelőnek és összeesik, vagy leszúrnak. Mindkét esetben béna CGI-vérfröccsentést látunk, és erős a gyanúm, hogy mindössze egy gyári Photoshop-effektet használtak a művészek. Ebből a szörnyűségből egymás után három is unalmasan hatna, de itt húsz percen belül történik vagy hetvenhét. Egyetlen értékelhető verekedés van az egész filmben, akkor sem a legendás öregek brillíroznak.

Már nem is számolom inkább a sokkokat... de a rendezés sem segít a dolgon. Scott Waugh nem nevezhető nagy névnek a szakmában, eddig szinte csak közepes filmeket tett le az asztalra, amik közül talán a legismertebb a 2014-es Need for Speed. Az idei Jackie Chan és John Cena nevével fémjelzett kínai pénzből forgatott Netflix-förmedvény, A kimenekítési projekt is sokkal szórakoztatóbb filmje, mint cikkünk tárgya.

Látszik, hogy szoros volt a forgatás büdzséje, pedig az internet 100 millió dollárosra írja a költségvetést. Ennek jelentős része gyanús, hogy a „nagy” nevekre ment el, mert a film egy erős 15 millió dolláros látványvilággal bír.

Kik is ezek a hatalmas nevek a poszteren, akik hatására be kell tódulnunk a mozikba? Jason Stathamről már a Meg-filmek óta tudjuk, hogy bármit elvállal, Stallone nem sokat szerepel, Megan Fox nagyon szép, ennyit tud, Dolph Ludgren továbbra is vicces, de itt „a Szállító” mellett mindenki mellékszereplő. Csakúgy, mint a harmadik részt kihagyó, de most visszatérő Randy Coulture. A kiöregedő generációt fiatalítani kell, ezt reprezentálja a feláldozhatók csapatában Andy Garcia, Curtis „50 Cent” Jackson és Tony Jaa. Iko Uwais képviseli a gonoszokat, akik ellopnak egy detonátort, és szereznek egy atombombát hozzá, hogy kirobbantsák a harmadik világháborút. Nincs igazi motiváció a rossz oldalon, nagyon rosszfiúk, mert a gonoszság jól fizet, ennyi a történet.

Eközben van egy gyenge átvezetés és egy próbálkozás arra, hogy feszültséget, vagy tétet vigyenek a történetbe, de minden túl egyszerű, mint a faék. Továbbra sem térek magamhoz, hogy hat ember kellett ahhoz, hogy a vászonra varázsolják ezt a kacifántos hősi eposzt.

Nem lehet azzal védekezni, hogy ez egy agykikapcsoló akciófilm, mert nem élvezhető, amikor történik valami. Azzal sem tudnak takaródzni, hogy legalább vicces, mert a poénokat egy 13 éves tinifiú is röstellné, annyira cikik. Annyival tudok védekezni, hogy Megan Fox tényleg szép és jó nézni, bár elég mű. Ennyi.

de ott legalább találtam valami értékelhetőt Mel Gibson eltúlzott gonosz figurájában, itt nincs semmi maradandó. Kiléptünk a moziteremből, és már nem tudom, mi volt a film elején. Ha otthon maradunk inkább, és megnézzük az első részt, sokkal jobban járunk, mint ezzel a szörnyűséggel.