Nem szeret beszélni a szegény gyerekkoráról, és sosem akart férjhez menni, de már háromszor volt házas – Olga Kurylenko 45 éves
Ma már „ukrán származású francia nőként” definiálja magát, igaz, már majdnem nagykorú volt (16 éves), amikor megérkezett Franciaországba. Gyermekkorának nagy részét szülőhazájában, Ukrajnában töltötte, Bergyanszk városában, ahol 1979. november 14-én született Olga Konsztantyinovna Kurilenko néven. Szép nagy családjával szerény körülmények között éltek: mindenki egy lakásban lakott, beleértve a nagynénit, a nagybácsit, a nagymamát, a nagypapát és az unokatestvért is. Nem sok esély volt hát arra, hogy Olga ilyen ragyogó karriert fusson be…
Az anyja mindenesetre mindent megtett azért, hogy a lánya sokat elérjen az életben. Hétéves korától angolul tanult, zeneiskolába és balettstúdióba járt. Úgy gondolta, ezek a képességek (főként az idegen nyelv ismerete) nagyon hasznos lesz a számára. Jól gondolta.
Az emlékirataiban nagyon tömören fogalmazott erről: „A kis szülővárost el kell hagyni, ha valaki nagy karriert akar csinálni. Vagyis persze minden kisvárosban vannak lehetőségek, de az emberek mégis a nagyvárosokba mennek. Bergyanszkban nincs más, csak a tengerpart. Ez egy olyan hely, ahol jót lehet pihenni. Nyáron meleg van, és sok a turista, de télen a város halott.”
A család története, amelyben a későbbi színésznő felnőtt és nevelkedett, aligha nevezhető példaértékűnek. Pár évvel a lánya születése után apja, Konszantyin Kurilenko elhagyta a családot, így az édesanyjára, Marinára maradt minden. A kis lakásukban élt még Olga nagynénje, nagybátyja és a fiuk, na meg a nagyszülők, így, amikor az anyja dolgozni ment, mindig volt valaki, aki vigyázni tudott a lányra.
A moszkvai metró előnyei
Olga aktív és kíváncsi gyerek volt: például imádta Indiát és mindent, ami az országgal kapcsolatos. Jól tanult az iskolában, Marina pedig tudta, hogy a lánya mindennél jobban szeret utazni, a különféle városokba és falvakba tett kirándulások pedig nagy ösztönzést jelentettek a jó jegyek eléréséhez. Az egyik ilyen utazás során végül sorsdöntő találkozásra került sor. A moszkvai metróban figyelt fel a fiatal szépségre egy nemzetközi modellügynökség képviselője. Amikor azonban megtudta, hogy a lány még csak 13 éves, kiakadt, de azért otthagyta az anyjánál az elérhetőségeit.
Marina pedig nem gondolkodott sokáig: rajztanári fizetésének jelentős részét félretette, hogy majd Párizsban próbálhassanak szerencsét. Két évvel később, miután összegyűjtöttek egy szerény portfóliót, anya és lánya újra Moszkvába utaztak egy casting miatt. Egy évvel később pedig összejött a párizsi út is. Korábban úgy tűnt, ez egy lehetetlen álom, de Olgának sikerült szerződést kötnie a Madison modellügynökséggel. Így lett belőle „ukrán származású francia nő”.
Semmit sem takargatott
Olga csillaga emelkedőben volt. Az ajánlatok egymás után pottyantak az ölébe. Nem sok szabadidővel rendelkezett ebben az időszakban, de szorgalmának köszönhetően néhány év alatt a világ legmenőbb kiadványaiban tündökölhetett: olyanokban, mint pl. a Vogue, a Madame Figaro, az Elle és a Marie Claire, illetve ő lett a Maison Lejaby fehérneműmárka arca. De Kurylenko többet akart – úgy gondolta, hogy ő nemcsak modell, hanem akár színésznő is lehet.
Emellett pedig visszavágyott a hazájába. Párizsban eleinte azzal küzdött a leginkább, hogy egyáltalán nem tudott franciául. A nyelvi akadály sokféle nehézséget okozott, emiatt gyakran sírt, és nem egyszer gondolta úgy, hogy mindent felad, és visszatér Bergyanszkba. Végül a kitartás mégis győzött. Elhatározta, hogy folytatja, bármi áron.
Nem habozott beiratkozni nívós tanfolyamokra sem, ahol segítettek neki elsajátítani a színészi alapokat. A céltudatosság pedig meghozta gyümölcsét: először kisebb epizódszerepeket kapott különböző alacsony költségvetésű filmekben. 2001-ben feltűnt a Largo Winch: Az igazságtevő című sorozat egyik epizódjában, majd 2003-ban Seal Love’s Divine című dalának videóklipjében.
Az első főszerepét a 2005-ös L’annulaire című francia-német-brit erotikus drámában érdemelte ki, amelyben 25 évesen mindent megmutatott. Nem volt szégyenlős, a modellmúltja miatt hozzá volt szokva a meztelenkedéshez. Később, a hollywoodi karrierje alatt azonban már ódzkodott ettől. Na de csak szép sorjában! 2006-ban feltűnt a Párizs, szeretlek! című szkeccsfilm egyik (Vincenzo Natali által rendezett) epizódjában, amelyben Elijah Wood volt a partnere, illetve ugyanekkor A kígyó című francia thrillerben is látható volt. Egy évre rá pedig jött Hollywood!
A 007-es oldalán
2007-ben Olga játszotta a fő női szerepet a Hitman: A bérgyilkos című akciófilmben Timothy Olyphant partnereként, majd jött a 2008-as Max Payne: Egyszemélyes háború Mark Wahlberggel. Ez a két film elég is volt ahhoz, hogy felismerjék őt az emberek, illetve, hogy a James Bond-filmek producerei meglássák benne a jövő sztárját, és felkérjék a soron következő 007-es menet Bond girljének. 2008-ban jött tehát élete fő felkésére, mivel őt választották ki a Daniel Craig mellé A Quantum csendjébe. Ekkor már az egész világ ismerte őt.
Ugyanakkor az felzaklatott, hogy rengeteg hazugság jelent meg rólam akkoriban. Nem értettem az egészet. Talán azért terjesztettek hamis információkat, mert nem találtak rólam semmit az interneten, hiszen még senki nem ismert engem” – emlékezett vissza Olga, aki saját bevallása szerint szerencsére nem vált a szerepe túszává, nem érzi, hogy rásütötték volna a Bond-lány bélyegét. Persze A Quantum csendje nemcsak népszerűséget hozott neki, hanem sok hasznos kapcsolatot is Hollywood további meghódításához. Igaz, épp Daniel Craiggel nem került közelebbi kapcsolatba. „Kizárólag munkaviszonyunk volt” – vallotta be.
A Bond-kaland után pedig olyan filmekben tűnt fel többek között, mint A kilencedik légió (2010), A hét pszichopata és a si-cu (2012), a To the Wonder (2012), a Feledés Tom Cruise oldalán (2013), a November Man (2014), az Egy tökéletes nap (2015), a Momentum (2015), a Sztálin halála (2017), az Egy lélegzetnyire (2018), Az ember, aki megölte Don Quijotét (2018), a Johnny English újra lecsap (2018), a Fekete Özvegy (2021), A hercegnő (2022) vagy a Tyler Rake: A kimenekítés 2 (2023). Az azért persze észrevehető, hogy míg korábban olyan rendezők kapkodtak utána, mint Martin McDonagh vagy Terrence Malick, később azért belesüppedt a felejthető akciófilmek sorába, és csak időnként rukkol elő valami nagyobb szabásúval. Mint legutóbb a Fekete Özveggyel, amelyben az egyik főgonosz figurája, a Kiképző lett az övé, így ő is fontos része lesz a jövőre érkező, Mennydörgők* című Marvel-filmnek.
Persze nem jöhet össze minden. Például nagyon vágyott arra, hogy eljátszhassa Wonder Womant. Meg is hallgatták őt a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala című filmhez (abban tűnt fel először a szupererejű amazon), ám végül, ahogy az tudható, Gal Gadot kiütötte őt a nyeregből.
Olga mindenestre úgy véli, hogy 45 évesen még nem érte el a karrierje csúcspontját, a legnagyobb győzelmek még előtte állnak. A leginkább Lars von Trierrel szeretne együtt dolgozni, olyannyira, hogy ő maga ajánlotta magát a dán rendező figyelmébe. „Küldtem neki egy levelet. Azt nem mondhatom meg, hogy miket írtam benne, mindenesetre válaszolt nekem! Együtt kell dolgoznia velem egyszer! Még nem tudja, hogy mit hagy ki!” – mesélte Olga nevetve egy interjúban.
Három esküvő, három válás
A magánéletéről Olga Kurylenko nem szívesen beszél. „Nem akarom egy folyton titkolózó ember benyomását kelteni, de ami személyes, az személyes. Különösen akkor, amikor a dolgok épp nem olyan egyszerűek a mindennapi életben. Ha túl sokat felfedek magamról, félek, hogy elijesztem a boldogságomat, vagy elsietem a dolgokat” – mondta erről egyszer.
Először mindössze 20 évesen, 2000-ben döntött úgy, hogy oltár elé áll a francia fotós Cedric van Mollal. Ez a frigy segített Olgának abban, hogy megkapja a francia állampolgárságot. A szerelmük azonban nem tartott sokáig, csupán négy évig, így 2004-ben szakítottak, és el is váltak.
A második alkalommal 2006-ban ment feleségül az amerikai üzletember Damian Gabrielle-hez, azonban ez a házasság sem volt erős, mindössze egy évvel később, 2007-ben búcsút mondtak egymásnak. És végül (eddig) harmadszorra egy mexikói üzletembernek mondta ki a boldogító igent, akiről nagyjából ennyit tudni, ugyanis titokban maradt a férj neve és kiléte. Annyit bizonyos még, hogy hamarosan, szintén szigorú titoktartás mellett és mindenféle felhajtás nélkül ők is elváltak.
Olga egyébként saját bevallása szerint soha nem akart férjhez menni, az eddigi házasságait csak a körülmények hozták. „Megértem, elég furcsa ezt hallani egy olyan embertől, aki már háromszor volt házas, de én tényleg soha nem akartam férjhez menni. Egyébként a második alkalommal csak a párom tettem, mert nagyon-nagyon-nagyon kérte. Az első házasságom után eldöntöttem, én még egyszer nem megyek bele ilyesmibe. De ő azt mondta: »Nekem ez nagyon fontos.« Így hát megtettem érte, hiszen szerettem őt” – nyilatkozta erről Kurylenko, aki a fentiek mellett kapcsolatban volt egy évig a nála 17 évvel idősebb színésszel, Danny Hustonnal (2012-2013), három évig a nála 6 évvel fiatalabb angol íróval, Max Benitzcel (2014-2017), akitől 2015-ben született meg Alexander Mark Horatio Benitz nevű fia, majd szintén három évig, 2017 és 2020 között az argentin-brit színésszel, Ben Curával (Sarolta királyné: Egy Bridgerton-történet), akivel a Rocker a pácban (2017) című közös filmjük forgatásán ismerkedtek meg.
A java még hátravan
Olga tehát jelenleg hivatalosan egyedülálló, és az exével együtt nevelik a jelenleg kilencéves Markot. Így több ideje van dolgozni, amit rendesen ki is használ. Idén már két filmben is feltűnt (A kiküldetés, Paradox Effect), 2025-ben két produkciója biztosan a mozikba kerül (a Marvel-féle Mennydörgők* és az Antal Nimród által írt Afterburn című sci-fi), mindemellett pedig további három filmet forgatott már le, és összesen öt projektje van előkészítés alatt.
Ha pedig hihetünk neki, a karrierje csúcspontja még előtte áll, izgalmas időszak következik hát az életében.