hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Félidőnél jár a Művészetek Völgye – ezért ne hagyd ki a második öt napot

Eddig egy csepp eső sem esett a fesztiválon, és a hátralévő időben is kánikula várható. Na meg rengeteg jobbnál jobb program.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. július 28.


Link másolása

hirdetés

Egy év csúszással bár, de elstartolhatott a 30. Művészetek Völgye fesztivál: július 23-án ismét élettel telt meg a három résztvevő Balaton-felvidéki falu, Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend.

Felszabadító élmény látni, hogy ahogy ismét áramlik a tömeg a főutcán, kicsit olyan, mintha a tavalyi év csak egy rossz álom lett volna.

Igaz, szeptemberben és októberben akkor is rendeztek Völgyhétvégéket, de az 500 fős létszámkorlátozás és az éppen berobbanó második hullám árnyékában jóval kevésbé lehetett felszabadultan bulizni.

Bár most is egyre több hír szól arról, hogy a járvány még nem ért véget és a delta variáns bármikor elindíthat egy újabb hullámot, ez valahogy mégis annyira távolinak tűnik, mintha egyfajta kegyelmi állapotban lennénk.

A programokon ugyan csak védettségi igazolvánnyal lehet részt venni, az első hétvégén ránézésre mégsem tűnt úgy, hogy a korábbi éveknél kevesebben lennének. Több koncerten is teltházat kellett hirdetni, a falvak között közlekedő Csigabuszon ugyanúgy kialakultak a már-már szokásos tömegjelenetek.

hirdetés
A Panoráma Színpadon napi két nagykoncertre tombolhat a közönség, eddig olyan zenekarok kerültek már sorra, mint a Csaknekedkislány, a 30Y, az Erik Sumo Band, a Kiscsillag, az Elefánt és a Margaret Island, és ezután jön még az Anna and the Barbies, a Bagossy Brothers Company, a Bohemian Betyars, a Budapest Bár, a Szabó Balázs Bandája, illetve a Quimby Plusz-Mínusz, ahol vendégénekesek fogják helyettesíteni Kiss Tibit.

Maximális fordulatszámon pörög ezúttal is a Momentán udvar: mindennap már kora délutántól várnak mindenkit impróworkshopokkal, majd saját gyártású szappanoperájukat, az Éjjel-Nappal Momentánt szövik tovább. A titkos én mindennap a társulat egy tagját mutatja be közelebbről, a Főhősben pedig vendég lesz még Király Gábor és Borbás Marcsi.

Elefánt a Panoráma Színpadon

Főhős: Grecsó Krisztián

Hasonlóan biztos pont hosszú évek óta a Kaláka Versudvar, ahol Lackfi János vezetésével minden délután idén is dübörög a Versműhely, illetve a mindig más költőket és zenészeket felvonultató Zenés Versimpró.

Előbbinél minden alkalommal más ismert verset vagy szöveget értelmeznek újra, gyakran helyi, fesztiválos vonatkozással is gazdagítva. John Lennon Imagine-jének dallamára például ez az alternatív szöveg született 100-120 ember javaslataiból:

Most képzeld el, Kapolcs az élet / És minden egyéb semmivé lett / Pár póló, gatya, szandál - ennyi / És soha sem kell hazamenni. / Mint csigaház a csigát / Kapolcs visszavár!

Nem érdemes kihagyni a Nemzeti Filmintézet és Filmarchívum kitelepülését sem, ahol számos filmvetítés és gyerekprogram várja a kicsiket és nagyokat, de a legkülönlegesebb élményt én némafilmkoncertek adják. Ilyenkor az aktuálisan vetített hang nélküli filmet mindig élőben kíséri valaki teljesen változatos hangszerelésekkel - olykor egy szál zongorával, máskor viszont egész kamarazenekarral.

Hobo minden délután más témájú beszélgetéssel vár mindenkit a Hobológia keretében, este pedig egy-egy előadóesttel, ezúttal új helysznen, Vigántpetenden. Itt található a Vecsei Miklós által fémjelzett Poket Udvar is, ahol az irodalmi beszélgetések és felolvasások mellett néhány koncert is lesz még. Hasonlóan új helyszín a Petőfi Udvar a taliándörögdi óvoda kertjében, itt szintén az irodalomé a főszerep, különös tekintettel a Pilinszky 100 évfordulóra.

Rengeteg programot ki lehetne még emelni, de itt most legyen elég annyi, hogy a létező összes műfaj rajongói találhatnak kedvülre valót.

Szerencsére az időjárásra sem lehet panasz: eddig egy csepp eső sem esett, és ez a hétvégéig aligha fog megváltozni. De tartós lehűléstől akkor sem kell tartani, legfeljebb némi frissítő zápor elképzelhető, de attól még jobb is lesz utána.

Az árak viszont szemmel láthatóan drágultak, különösen az étkezést nehéz 1500-2000 forint alatt megúszni, szóval a visszatérő völgylátogatók számítsanak rá, hogy ezúttal valószínűleg jobban a zsebükbe kell nyúlniuk.

Szerencsére az italokat továbbra is be lehet szerezni a kisboltban, vagy éppen a kapolcsi Királykő kocsmában, amely továbbra is a koncertek utáni éjszakai bulik epicentruma, tele örömzenéléssel és régi-új ismerősökkel.

Beszélgetés Baksa-Soós Jánosról a Petőfi Udvarban

Éjjeli örömzene a kocsmateraszon

A java tehát még hátra van, sokan eleve csak a második hétvégére érkeznek, így a valamivel csendesebb hétköznapok után pénteken és szombaton alighanem ismét nagyüzem várható. Ne hagyd ki!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Álarcos énekes: a Zsiráf lepleződött le, az egyik nyomozó ki is találta, kit rejtett a maszk

Fluor Tomi jól tippelt, ezzel megszerezte az idei évad nyomozócsapatának első találatát.

Link másolása

hirdetés

Szeptember elején indult el az RTL-en a népszerű Álarcos énekes harmadik évada. A műsor lényege, hogy különféle sztárok bújnak meghökkentő maszkok mögé, hogy énekeljenek a közönségnek. A négy zsűritagból álló nyomozócsapatnak - idén Szabó Zsófi, Szandi, Fluor Tomi és Nagy Ervin alkotja a zsűrit - pedig ki kell találnia, hogy kiket rejthetnek az álarcok.

Az új évad első adásában először az Eperke, vagyis Fekete Pákó és a Róka, vagyis Szabados Ági, az RTL híradósa lepleződött le, a második adásban pedig kiderült, hogy mindenki legnagyobb meglepetésére Kovács Ágnes olimpiai bajnok úszó volt a Csiga.

A harmadik adásban a Gorilla, a Kacsa, a Lovag és Csacsi, valamint a Zsiráf és a Cápa énekelt a közönségnek. A nyomozók közül ezúttal Szandi döntött úgy, hogy felhasználja a szuperkártyáját, amit akkor dobhat be, ha nagyon biztos a tippjében. Nemcsak ő, hanem a társai is azt hitték, hogy Oszvald Marikát rejti a Kacsa álarca, de mivel a Kacsa nem volt hajlandó levenni a maszkot, bebizonyosodott, hogy tévedtek.

VIDEÓ: Szandi bedobja a szuperkártyát

A nyomozók végül úgy döntöttek, hogy a Zsiráfnak kell levennie a maszkot az adás végén.

Lapozz, ha kíváncsi vagy, ki volt a jelmezben!

hirdetés



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Egy legenda élete és tragédiája – a Schumacher-dokumentumfilm szépségei és hibái

A Schumacher című Netflix-dokumentumfilm egy egyértelmű fejlődéstörténet egy egyszerű német srácról, aki a sportvilág királya lett. Kisebb-nagyobb aránytévesztések miatt azonban mégsem lett tökéletes produkció.

Link másolása

hirdetés

„Michael Schumacher a Forma-1 történetének egyik / a legjobb versenyzője.” „Michael Schumacher legenda.” „Michael Schumacher milliók kedvence és példaképe a világon.” Nagy mondatok, őszinte és néha elcsépeltnek tűnő frázisok ezek. A Netflixen szeptember 15-én megjelent dokumentumfilm ezen mondatok mögé próbált benézni, és igyekezett megfejteni, hogy mitől érvényesek mindmáig. Mert hogy mindben van igazság, az senki számára nem kétséges.

Gyorsan túl kell esnünk valamin (hogy utána a lényegről beszéljünk), amit akár így is lehet értelmezni, ezért biztos, ami biztos, ideírom:

*** SPOILER ***

A bulvárlapok gyakran felháborítóan hatásvadász cikkei mellett azt ki kell mondanunk: nem tudjuk meg a filmből, hogy hogyan, milyen állapotok közt éli mindennapjait a most 52 éves Michael Schumacher, a Forma-1 történetének egyik legnagyobb alakja. Felesége, Corrina és fia, a szintén F1-es versenyző Mick elmondásaiból, testbeszédeiből sejthetünk valamit, ezeket összekombinálva az elmúlt lassan nyolc év szinte teljes hírzárlatával pedig annyit kispekulálhatunk, hogy a sportoló: nincsen jól. A többi azonban a család magánügye, a film pedig nem erről szól. Úgyhogy:

*** SPOILER VÉGE ***

hirdetés

Egyszerű és olcsó lenne azzal elütni a Schumacher-dokumentumfilmet, hogy „sokat akart markolni, de keveset fogott”. Ez esetben azonban nem a mennyiséggel volt gond, sokkalta inkább azzal, hogy a készítők a bőség zavarában nem tudták, miből mennyit markoljanak. Így nagyon szép íven indulunk, amikor bemutatják, honnan, milyen nehéz körülmények közül indult a legenda, és alaposan körbejárják a Forma-1-be kerülésének történetét. Ezen a ponton azonban

mintha zavarba jönnének, hogy a felületes nézőhöz vagy a hardcore sportrajongókhoz akarnak-e szólni.

Ami innentől jön, bizonyos szempontból megint SPOILER lehet, mert számos esemény méltatlanul nem került be a filmbe, ebből pedig muszáj megemlíteni párat.

Képtelenség mindenről beszélni, ami Schumachert „A Schumi”-vá tette, de az aránytévesztés szemmel látható: mert valóban fontos a kezdeti sikerek utáni négy szűk Ferrari-esztendőről beszélni, sőt az is kiváló dramaturgiai ötlet, hogy megmutatják: a színfalak mögött bizony már többen kezdtek a pilóta tehetségében is kételkedni.

Az azonban mindenképp meghökkentő, hogy az ezt az időszakot követő, világverő öt évet néhány percbe belesűrítik, majd jön a bejelentés 2006-ból: a legenda visszavonul. Újabb néhány képkocka után pedig már 2010-ben járunk, főhősünk immár mercis színekben pózol, hopp, már vissza is tért. Hol van az egymást követő 5, összesen pedig 7 vb-cím? (Ami több mint 15 évig rekordnak számított a sportágban.) Hol a rekordszámú pole-pozíció, dobogós hely vagy a 91 győzelem, ami a maga idejében majdnem kétszer annyi volt, mint a második helyezett Alain Prosté? A felületes F1-nézőnek ezeken a számokon keresztül lehetett volna bemutatni azt a hihetetlen teljesítményt, ami Michael pályafutását jellemezte.

Vagy 2003 tavasza, mikor édesanyja halála után kevesebb mint 24 órával futamgyőzelmet szerzett? Vagy a hatalmas teljesítményekből, taktikai húzásokból legalább néhány, ami megmutatná a film lényegét, azaz hogy mitől lett legenda a kezdetben néha kissé arrogáns német srácból? Ahogy elfért volna a filmben 2005, a Ferrari hanyatlásának éve, amikor a feltörekvő fiatal, Fernando Alonso letaszította a trónról a királyt, ami részben az első visszavonuláshoz is vezetett.

És akkor még a legfontosabb kérdést fel sem tettük: hova tűnt Rubens Barrichello?

A filmben meglehetősen jó ütemben megszólalnak olyan egykori csapatfőnökök és riválisok, mint Flavio Briatore, Mika Häkkinen, Jean Todt, Ross Brawn vagy – az eltűnésben ugyebár híresen jeleskedő – Damon Hill. A brazil csapattárs azonban, aki öt világbajnoki címhez asszisztált sokszor szinte megalázóan másodrendű szituációban, nincs sehol. Ha valaki, ő még egészen biztosan hozzá tudott volna tenni a film drámaiságához. Egyelőre meg nem magyarázott okokból azonban ő távolmaradt a projekttől.

A filmtől, amit azonban minden eddigi kritikám ellenére nyugodt szívvel ajánlok minden valódi és kocaszurkolónak egyaránt, mert amikor megtalálja a helyes arányokat, akkor profin dolgozik. Megmutatja a magabiztos versenyzőt, de egyben kétkedő sportembert. A végletekig – vagy talán azon is túl – precíz csapatjátékost és a teljesen laza bulikirályt. A versenypályákon olykor kegyetlen autóversenyzőt és a csodálatos családfőt és apát.

És ami a legfontosabb:

bátran és okosan megismertet minket a legenda „sötét oldalával” is.

Azaz a versenyzővel, aki egy sokak által máig vitatott manőverrel szerezte meg a vb-címet 1994-ben, és egy egyértelműen sportszerűtlennel vesztette el 1997-ben – utóbbi miatt utólag az egész azévi bajnokságból kizárták. Egy David Coulthard által felidézett történetből pedig az is kiderül: Michael Schumacher bár hibázni olykor tudott, de elismerni ezeket a hibákat szinte soha nem volt képes. Talán ez is a legendás bajnokok sajátja. Hogy valaki ennek ellenére szereti vagy éppen ezért, azt döntse el ki-ki maga. De azt hiszem, oda a világ szurkolóinak lényegesen nagyobb része eljutott már a 2013-as tragikus síbaleset előtt is, hogy „megbocsásson” az egykori vétkekért, és egyértelműen megszeresse a Forma-1 első német világbajnokát.

Amiben a film egyértelműen 100 százalékon teljesít, az a magánember bemutatása. A szórakoztató, mindig a társaság közepében bohóckodó sztárt ismerhetjük meg, aki a család elmesélése szerint ugyanakkor a világ egyik legjobb apukája és leggondoskodóbb férje is volt egyben. Nem utolsósorban pedig egy esendő ember, aki karrierje és magánélete legkülönbözőbb pontjain tudta megkérdőjelezni a szurkolók által nem megkérdőjelezhető tökéletességét.

A Schumacher című dokumentumfilm egy egyértelmű fejlődéstörténet. Egy fiatal, alsó-középosztálybeli fiú története, aki erővel, kitartással és szorgalommal jutott el álmai kapujába, amit berúgva aztán olykor voltak kisebb eltévedései, de minden kétséget kizáróan a valódi legendáknak kikövezett utat járta ki. Ha még egyszer láthatnánk-hallhatnánk, ahogy ezekről az évekről, ha mégoly röviden is, mesélne nekünk – azt hiszem, mindannyian elégedettek lennénk.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Egy film a gyilkos féltékenységről – megnéztük A feleségem történetét

Füst Milán 1942-es nagyregényének filmre vitele a Testről és lélekről Oscar-jelölt rendezője, Enyedi Ildikó régi álma volt, az álmokat pedig valóra kell váltani.

Link másolása

hirdetés

Enyedi Ildikó 18 évvel legutóbbi filmje, a Simon mágus után vezényelte le a Testről és lélekrőlt, amelyért 2017-ben többek között megkapta Berlinben az Arany Medvét, egy évvel később pedig a Oscar-díjakat odaítélő bizottság is felhelyezte a bizarrságában is gyönyörű romantikus fantasy-drámát a legjobb nemzetközi játékfilm öt tagból álló jelöltlistájára. És bár a szobrocska végül másnál landolt, Enyedi ezúttal nem vett ki hosszabb alkotói szünetet, rögvest nekilátott régi vágya, A feleségem története előkészítésének.

Valójában már az 1980-as évek óta szerette volna elkészíteni kedvenc Füst Milán-regényének mozgóképes adaptációját, sőt, az első forgatókönyv már 1989-ben készen volt, ám további évtizedekre volt szükség ahhoz, hogy megkaparintsa a szükséges jogokat. Így végül 2021-ben kerülhetett vászonra először A feleségem története, méghozzá Cannes-ban, aztán Torontóban, a magyar premier pedig a Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon kapott helyet.

„Hogy a feleségem megcsal, régen sejtettem. De hogy evvel… Hat láb és egy hüvelyk magas ember vagyok s kétszáztíz font, tehát valóságos óriás, ahogy mondani szokták, ha ráköpök erre, meghal” – kezdi könyvét Füst Milán a megtermett holland hajóskapitányról, Störr Jakabról, aki egy nap úgy dönt, feleségül veszi az első nőt, aki belép a kávézó ajtaján. Egy fiatal és gyönyörű francia lány, Lizzy toppan be, aki rögvest elrabolja Störr szívét, s nem sokkal első találkozásuk után meg is esküsznek. A bájos és frivol menyecske életvitele azonban Störr számára gyötrelemmé változtatja házasságukat, amely tele van szenvedéllyel, féltékenykedéssel, mennyországgal és pokollal.

A látszólag egyszerű és fordulatokban sem bővelkedő sztori természetesen később kinövi magát, mivel Störr karakterén keresztül nem kisebb dolgokon morfondírozhatunk a film nézése közben és után, mint a szerelem, a házasság, a kapcsolatok, a féltékenység és ezeknek az egyénre gyakorolt hatásai.

Adott ugyanis egy szeretnivaló és talpig becsületes férfi, aki házasságra vágyik, ám hivatása miatt hónapokig távol marad kedvesétől, és bár eleinte lazán kezeli ezt az egészet, végül rajta is eluralkodik az a bizonyos zöld szemű szörny: szinte biztos benne, hogy Lizzy megcsalja őt, ha nincs otthon, ám erre teljes bizonyságot nem talál, így maradnak a vádaskodások, a veszekedések, a bűnbánat és a nagy békülések. Egy idő után mindez azonban felemészti az ember lelkét...

Enyedi kétségkívül megkapó portrét fest e férfiról, ráérősen és részletesen mutatja be a személyiségében végbemenő változásokat, ebben pedig a Störr Jakabot alakító holland Gijs Naber remek partnere. Könnyű együtt érezni vele, hiszen mi, nézők is annyit látunk, hallunk és érzékelünk a világból és a házasságából, mint ő. Nem tudjuk, hogy Lizzy (Léa Seydoux kisujjból kihoz egy ilyen karaktert) valóban félrelép, avagy csak ártatlan flörtökkel múlatja vég nélküli szabadidejét különféle társasági összejöveteleken. Így pedig megértjük a Störrben munkáló és egyre nagyobb erőre kapó bizalmatlanságot felesége iránt.

hirdetés

Természetesen nem csupán ennyivel telik el a film amúgy hosszú, 169 perces játékideje,

belekukkanthatunk ugyanis az 1920-as évek Európájának miliőjébe, amely kifogástalan díszletekkel, jelmezekkel és látvánnyal tárul elénk.

Ugyanakkor pedig Störrel együtt részt veszünk hajós útjain is, és kétségtelenül e jelenetekhez köthetők A feleségem története vizuálisan legmegkapóbb pillanatai, az operatőr Rév Marcell ezúttal is pazar képekkel kedveskedik nekünk.

Mindettől függetlenül azonban az a bizonyos 169 perc így is sok. A dialógusok mozgóképen kissé papírízűnek hatnak, és kétségtelen, hogy az elnyújtott szerelmi csatározások itt-ott kissé repetitívvé válnak. Ám még akkor is, ha a „kevesebb több lett volna”-rigmust szajkózzuk,

A feleségem története elvitathatatlan érdeme, hogy gondolatokat ébreszt, emellett pedig jó elmerülni a kor mindennapjaiban, régimódisága egyszerre negatívum és pozitívum. Ez a kettősség pedig az egész filmen érezhető: nem túl kreatív, de formailag tökéletes, nem szájbarágós, de itt-ott szépelgő, ám mindenekfelett ambiciózus.

A Füst-regényt nem olvasók számára pedig a finálé hozhat egy kellemes, a film addigi hangvételétől elütő és elgondolkodtató csavart.

VIDEÓ: A feleségem története előzetese

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Négy estén át mozizhat a közönség a Bazilika előtt – jön a Budapesti Klasszikus Film Maraton

Szeptember 21-26. között negyedik alkalommal rendezik meg Budapest legnagyobb nemzetközi filmfesztiválját, amelynek részeként ismét szabadtéri mozival, frissen felújított magyar és külföldi klasszikusokkal várják a közönséget.

Link másolása

hirdetés

Négy estén át várja ingyenes vetítésekkel a közönséget szeptember 22. és 25. között a Szent István téren, a Bazilika előtt a Budapesti Klasszikus Film Maraton.

A Nemzeti Filmintézet (NFI) közleménye szerint szeptember 21-26. között negyedik alkalommal rendezik meg Budapest legnagyobb nemzetközi filmfesztiválját, amelynek részeként ismét szabadtéri mozival, frissen felújított magyar és külföldi klasszikusokkal várják a közönséget.

Idén a 100 éve született Jancsó Miklósra emlékezve vetítik a Szent István téren szeptember 22-én este fél 8-kor a Szegénylegények című filmet, amely a magyar filmtörténet mérföldkövének számít - olvasható a tájékoztatóban.

Szeptember 23-án Az óceánjáró zongorista legendája című film lesz látható, amely Giuseppe Tornatore rendezésében 1988-ban készült, a világhírű magyar operatőr, Koltai Lajos fényképezte, aki a munkájáért megkapta az Európai Filmdíjat és az Olasz Filmakadémia David di Donatello-díját. A film főszereplője Tim Roth, zenéjét Ennio Morricone szerezte, és elnyerte érte a Golden Globe-díjat.

Szeptember 24-én, pénteken a családokat várják a János vitéz című rajzfilmre, amelynek vetítésével a magyar animáció megkerülhetetlen alakjára, Jankovics Marcellre emlékeznek. Az esten látható lesz még Jankovics Marcell Oscar-díjra jelölt rövidfilmje is.

Zsigmond Vilmos magyar operatőr fényképezte Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások sci-fijét is, amelyet szeptember 25-én szombaton láthat a közönség a Szent István téren. A "fények és árnyékok festőjének" is nevezett Zsigmond Vilmos Steven Spielberg mellett Robert Altman, Peter Fonda, Brian de Palma, Michael Cimino és Woody Allen filmjeiben is dolgozott, a Harmadik típusú találkozások operatőri munkájáért 1978-ban Oscar-díjat kapott.

A filmből megtudhatjuk többek között azt is, hogy a földönkívüliekkel való kommunikációban milyen szerepet játszhat a Kodály-módszer.

hirdetés

A fesztivál ünnepélyes megnyitóját szeptember 21-én tartják az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol Korda Sándor Az aranyember című, 1918-ban készült kultikus némafilmjének digitálisan restaurált változatát is láthatja a közönség. Az eredeti helyszíneken felvett, festői igényességgel megkomponált képsorokból Jókai századának levegője árad. Az aranyemberhez Farkas Bence írt új zenét, amely a vetítés kíséreteként hangzik el.

Levetítik a Lumiere testvérek 125 évvel ezelőtt forgatott filmjét, amelyet az 1896-os bemutató alkalmával már láthatott a fővárosi közönség.

Szeptember 26-án Keleti Márton 1962-ben készült Esős vasárnap című vígjátékát tűzik műsorra, a vetítést követő közönségtalálkozón részt vesznek a film főszereplői: Béres Ilona, Halász Judit, Tordai Teri, Bodrogi Gyula és Mécs Károly.

A Budapesten született Halász Jánost (John Halas) a filmtörténet a brit animáció atyjaként tartja számon. Szeptember 22-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban látható a világhírű Állatfarm című George Orwell-adaptációja. Az est vendége lesz John Halas lánya, Vivien Halas rendező.

A 4. Budapesti Klasszikus Film Maraton vetítésein és szakmai előadásain több mint huszonöt nemzetközi szakember vesz részt a Müpa auditóriumában és a Francia Intézetben. Szó lesz filmmegőrzésről, filmtörténetről, restaurálásról, alternatív forgalmazási utakról a Covid alatt és után, a közönség újraépítéséről és a filmarchívumok kreatív feladatairól. Az előadók között szerepel a Pathé Alapítvány vezérigazgatója, az olasz, a francia, a dán, a holland, a német, az osztrák, a portugál, a belga, a cseh, a lengyel és a szlovák filmarchívumok képviselői.

Mindezek mellett az idei fesztivál némafilmes koncertekkel, a hollywoodi magyarok világhírű alkotásaival, gyermek és családi programokkal is készül a közönségnek.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: