KULT
A Rovatból

Müller Péter Sziámi: A rock n’ roll és a kisgyerekeim miatt nem tudom magam bácsinak érezni

70. születésnapja alkalmából beszélgettünk a magyar underground egyik legjelentősebb alakjával, akinek Bérczesi Róberttel közös új lemeze a jeles dátumra időzítve jelent meg.

Link másolása

Müller Péter Sziámi utoljára áprilisban, a páratlan jelentőségű Napidal Sziámival projekt célegyenesében mesélt az egy évig tartó játék tanulságairól és a lehetséges jövőképről.

Ez a téma természetesen most is szóba került, a beszélgetés fő apropóját viszont a napokban betöltött 70. születésnapja adta, aminek kapcsán elárulta azt is, foglalkoztatja-e az életkora és van-e még bármi a bakancslistáján.

– Hogyan értékelnéd ezt az évet a tavalyival összevetve?

– Ami a koncertezést illeti, nagyon ellentmondásosan alakult, mert ugyan sokkal többet játszottunk annál, mint amit a helyzetben reméltünk, viszont a bizonytalanság miatt elővételes jegyek kevésbé fogytak jól. Az A38 hajót mindig meg szoktuk tölteni, most mégis sokkal visszafogottabban indult az érdeklődés. Aggódtunk is emiatt, de szerencsére végül nagyon szép számú közönség gyűlt össze. Más helyszíneken előfordult, hogy jóval kevesebben jöttek el, de akadtak kellemes meglepetések is.

Szegeden például bezárt a JATE Klub, ezért B tervként a Városi Rock Klub nevű helyen léptünk fel, ami a többi fellépő műfajából kiindulva nagyon nem tűnt a mi terepünknek. Utólag mégis kiderült, hogy rajtunk voltak az egyik legtöbben az egész szezonban.

Az AndFriendsen kívül nagyon sokat jártam az országot Szakcsi Lakatos Bélával és a Romano Drommal is. Velük, Kovács Antalékkal a Felzárkózó Települések Program keretében, a kiváló roma művészeket összefogó L.O.R.C.A Alapítvánnyal együttműködve mentünk el az ország legelmaradottabb településeire, hogy zenés foglalkozásokat tartsunk gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ezeken mindig született egy közös dal a jelenlévők ötletei alapján, amit aztán a zenekar el is játszott. Egyszerre volt jelen az elképesztő nyomor és kifosztottság, valamint a végtelen derű és öröm. A Nyírségtől Baranyáig 20-30 helyre jutottunk el csak idén, tavasszal pedig szeretnénk folytatni.

Összességében teljesen kiszámíthatatlan volt az év, a Covid előtti időkkel nem lehet összehasonlítani, a tavalyinál viszont mindenképp jobb a mérleg.

– Az áprilisban zárult Napidal Sziámival projektnek milyen volt az utóélete azóta?

– Csináltam egy hozzávetőleges statisztikát, amiből az derült ki, hogy több mint 1100 dal született, amelyekből majdnem 100 már az Artisjusnál is le van védve, vagy hamarosan jogosítható állapotba kerül. Összesen 200 körüli szerző szállt be a játékba, mindannyiukkal folyamatos kapcsolatban voltam addig, amíg a dalaik el nem érték a mindkettőnk által kívánt szintet.

A legjobbaknak egy lemeznyi is összegyűlt, ilyen például Schwenk András, aki mind a 366 ötletet kidolgozta, vagy Bérczesi Robi, akivel szintén már a 67. dal környékén tartunk, és a születésnapomra jelent meg az első közös albumunk Én meg az Ének: Napidalok címmel, amit sokan remekműnek vagy épp az évtized albumának neveznek – meghallgatva én is ilyesmit érzek, és hálás vagyok Robinak életem egyik legszebb születésnapi ajandékáért. (Beleértve a Jóember cimű dalhoz készült, máris közkedvetté vált videoklipet is.)

Már készül a következő klip is Robival, a gyerekeim anyukájához írt, Aki nem megy el című számhoz. Ideális társszerzőre akadtam benne, nagyon könnyen és örömmel dolgozunk együtt a következő, szintén napidalos, duettes lemezen. Sőt, most már a Napidalokon túllépve is folyik tovább a dalszerzés, ami azért jó, mert azoknál rendszerint a klasszikus pop-rock dalformához tartottam magam, így viszont sokkal öntörvényűbb is lehet a végeredmény.

Ez igazán fontos hozama a Napidalnak, de talán a legjelentősebb számomra mégis az, hogy az egész kezdeményezés körül mennyi ember összegyűlt. Zenekarok alakultak, régóta inaktív formációk álltak össze újra direkt emiatt. A Napidalosokból kialakult egy háló, sokan azóta is keresik egymást, ha szakmai tanácsra vagy közreműködésre van szükségük, klubszerűen összejárunk a játékból kinőtt Dalműhely tévéműsor felvételein, és azokon kívül is.

– Legutóbb említettél egy könnyűzenei oktatási programot is, ami erre a projektre épülne.

– A nagyszerű Póka Egonnal, Andrásik Remóval, Dr. Horvath Zita rektor asszonnyal és többekkel régi célunk volt, hogy elinduljon egy program, aminek a kifutása, hogy a középiskolákban tantárggyá válik a könnyűzene. Sikerült előrelépni ezen a téren is: augusztusban megalakult a Bartók Béla Zeneművészeti Kar a Miskolci Egyetemen. A cél az, hogy néhány év múlva kikerüljön innen egy évfolyamnyi tanár, akik aztán élére állhatnának a folyamatnak. Keressük annak a tárgynak a helyét, ami a Napidal mintájára a dalismeret, dalszerzés és -elemzés köré szerveződne.

Manapság mindenki a Spotify-on csüng, a fiataloknak külön listáik vannak a kedvenceikkel. A saját gyerekeimen is látom, hogy presztízskérdést csinálnak abból, hogy olyat mutassanak a többieknek, amit azok még nem ismernek. El tudok képzelni egy olyan tárgyat, ahol minden óra azzal kezdődik, hogy a tanár megkérdezi: találtatok valami jót? Hallgassuk meg!

Utána pedig elemeznék a szöveget, a zenét, az előadást. Ezt már addig is be lehetne építeni az irodalomtanítás tananyagába. A lényeg, hogy érdemes dalokkal foglalkozni, mert rengeteg mindent meg lehet tanulni rajtuk keresztül.

– Mit jelent számodra, hogy 70 éves lettél?

– Gyakorlatilag egy külön telefonközpontra lett volna szükség ahhoz, hogy minden köszöntést fogadni és viszonozni tudjak, de igyekeztem ezt magam megtenni. Szerintem hazudik, aki azt állítja, hogy ez nem esik jól neki. Megható visszaigazolása annak, hogy egész életemben azt kerestem, hogy jóban legyek az emberekkel és összehozzam őket egymással. Innen tudom, hogy mindez tényleg jelentett valamit nekik.

Egyébként maga a szám nem okozott semmilyen zökkenőt. Hiszek abban, hogy az ember valós kora nem annyi, ahány éve a Földön van a naptár szerint, ezt inkább az mutatja meg, milyen fizikai és szellemi állapotban van. Én jól alapoztam, elég sokat sportoltam és jógáztam fiatalabb koromban, de arra is vigyáztam, hogy ne szaladjak bele a túlzottan megfeszített élsportolásba. Vigyorogva szoktam idézni, amit egy váratlanul teltházas békéscsabai koncertünk után írt a helyi sajtó: „A 68 éves Müller Péter Sziámi mindenkit letáncolt”. Fogalmam sincs, mit jelent pontosan ez a kifejezés, de ha két éve ment, akkor minden bizonnyal még most is sikerülne…

– Apukád, Müller Péter író 85 éves lett szintén a napokban. Szoktatok beszélgetni az idő múlásáról és az öregedésről?

– Ő mindig azt mondogatja, „Petyókám, te még nem tudod, milyen ennyi idősnek lenni…” Szerencsére továbbra is fantasztikus formában van, hetente többször jár konditerembe, árad belőle az életszeretet és a derű. Lehet, hogy ez is hatott rám, de szerintem nem ez a fő alapja annak, hogy nem tudom magam bácsinak érezni. Sokkal inkább a rock n’ roll és az, hogy kisgyerekeim vannak.

Úgy jövök haza mindennap, hogy olyan korú gyerekek várnak itthon, akiknek az apukájuk nem 70 éves szokott lenni, hanem mondjuk 45.

Persze a nagyobbak mindig eszembe juttatják azt is, hogy azért korábban kezdtem ezt a dolgot: Máté fiam – aki kiváló dobos – révén például épp két napja született meg a negyedik unokám. Négy kislány, egyik fantasztikusabb, mint a másik.

– Van még bármi a bakancslistádon, akár valakivel közös munka, vagy olyan hely, ahová szeretnél eljutni?

– A bakancslistámon a folyamatosság van. Bejártam a világot, kipróbáltam rengeteg szakmát és szinte az összes lehetséges életformát, ilyen téren nincs hiányérzetem. Sosem voltam ambíciózus, nem konkrét célokat szerettem volna elérni, mindössze jól akartam érezni magam abban, amivel épp foglalkozom. Ebből a szempontból is kegy alatt vagyok: abból élek és azt csinálom, amit szeretek, azokkal, akiket szeretek.

Nyilván szeretném megérni, hogy a gyerekeim révbe érnek, illetve minél több időt tölteni a szüleimmel, feleségemmel, az ő szüleivel és Julika testvéremmel, amíg csak lehet. Szeretnék valamikor egy közös lemezt Szakcsi Lakatos Bélával, ha már ennyit játszottunk együtt. Nagy ajándék az is, hogy több kései barátság is megadatott nekem, ilyen volt például Jávori Fegya vagy Cipő is, akivel együtt írtuk az utolsó dalát.

Vagy említhetném Kóbor Mecky-t, aki néhány éve egyszer csak megjelent egy A38-as koncertünkön, mondván, eljött megnézni bennünket. Nagy Omegás voltam gimis koromban, sokat jelentett nekem, hogy Trunkos András barátommal megtették ezt a gesztust. Benkő Laci szintén óriási idolom volt, vele, Szakcsival és Fegyával zenéltünk is együtt a Budapest Gold Starsban.

Aranyosi Péter barátom (le is csesztem érte) a Covid-osztály után frissen gyógyultan átbumlizott a városon, és beállított egy tortával meg egy üveg pezsgővel. Thuróczy Szabi is feljött a földszintről – ő whiskyvel, ezek még elfogyasztásra várnak. Mindezek fényében nem csoda, hogy csak a családi lényeg maradt a bakancslistámon…

– Mik lesznek a jövő éved sarokpontjai?

– Nehézkes és bizonytalan lett csomó minden, ami a járvány előtt úgy ment, mint kés a vajban. Jelenleg egyáltalán nem olyan magától értetődő, hogy a kultúra autonóm és szerves módon képes működni. Több szakmabeli ismerősöm ment el jobb híján kőművesnek vagy pizzafutárnak, hogy elkerülje az anyagi csődöt. Hozzájuk képest én még szerencsés vagyok, de leginkább a színdarabjaim jogdíjából tudtam eltartani a családot az utóbbi időben, amiket szerencsére itthon és külföldön is sokfelé játszanak, de a színház is létbizonytalanságban vergődik.

Ami viszont biztos: február 21-én a Müpában koncertezik az AndFriends a Danubia Szimfonikus Zenekar társaságában. Általában banálisnak éreztem az ilyen együttműködéseket, de amit ők csináltak korábban a Quimbyvel, az megfogott. Kirschner Péter barátom már dolgozik Ott Rezsővel az átiratokon és a hangszerelésen, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.

Nagy öröm, hogy most először ott leszünk a Kaláka Fesztiválon, az viszont legalább ennyire fáj, hogy az egyik kedvenc fesztiválom, a körmendi AlteRába sajnos nem bírta tovább. A többi dátum is egymás után körvonalazódik.

Mindezen felül megkerestek, hogy a Napidalokat adjuk ki könyv formában, kommentárokkal, anekdotákkal kísérve. Sokszor megdicsérnek, mennyire jó költő vagyok, ehhez képest eddig egyetlen „igazi” verseskötetem se jelent meg, „csak” a Dalszövegkönyveim, versek csak folyóiratokban és antológiákban. Jövőre ez is megváltozhat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
D. Nagy Lajos: „Túlzás, hogy Feró írta a Bikini legnagyobb slágereit”
Szerinte Feró sok szöveget írt, amik valóban jók is voltak. Ő azonban inkább szerzőtársként tekint rá.

Link másolása

Túlzás, hogy Feró írta a Bikini legnagyobb slágereit - mondta a Blikknek D. Nagy Lajos, a Bikini énekese. A zenekar az alapítás 40. évfordulóját ünnepli az Arénában májusban, a zenész ebből az alkalomból adott egy hosszú interjút a lapnak.

D. Nagy a beszélgetésben felidézte a kezdetetek is. Mint mondta, a Bikini válságban volt, amikor Németh Alajos, Lojzi megkereste őt.

„Én akkor jöttem vissza Angliából, és semmi kilátásom nem volt arra, hogy bandám legyen, így boldogan mondtam igent” - emlékezett vissza D. Nagy. Az énekesnek azonban volt egy feltétele is: a régi dalokat nem akarta énekelni, azt akarta, hogy a nulláról kezdjék.

Arra a felvetésre, miszerint Nagy Feró azt állítja, hogy a Bikini legnagyobb slágereit neki köszönhetjük, D. Nagy azt mondta: ő nem így emlékszik.

„Sok szöveget írt, jók is voltak. A Mielőtt elmegyek dallamát Lojzi írta, a szövegét én, ám amikor bementünk a stúdióba, Ferónak volt egy ötlete, beleírt a refrénbe, a szövegbe és a zenébe, amitől kétségtelenül jobb lett a dal, való igaz. Szóval szerzőtárs volt, de hogy ő írta volna, az enyhe túlzás. De mindegy is, régen volt, az idő megszépíti a dolgokat.”

D. Nagy azt is hozzátette, hogy mikor készült a lemez, akkor öt-hat dallal megkeresték a lemezgyárat, hogy szeretnék kiadni az albumot. A Hungaroton lemezkiadó egykori zenei szerkesztője pedig azt javasolta, hogy amolyan tanácsadóként vegyen benne részt Trunkos András és Nagy Feró, de „a dalok többségébe nem szóltak bele”.

D. Nagy azt is elmondta, hogy a májusi születésnapi bulira nem hívtak vissza senkit, „mindig az aktuális zenekar ünnepli az évfordulót”.

„Ahogy most létezünk, jó ahogy van, mondtam is nekik, hogy innen már nem lehet kilépni”

- tette hozzá.

A zenészt a családjáról is kérdezték, és elárulta: júliusban megszületett Daniella lánya első gyermeke, így nagypapa lett.

„Van egy kisfiú unokám, aki csodálatos. Megyek, amikor tudok, de a sok jelenlevő vírus miatt óvatosabbak vagyunk. Naponta kapom azonban a képeket.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Dave Bautista a legjobb benne, és ezzel el is mondtunk mindent a filmről – Kopogás a kunyhóban
Sajnálatos módon még thrillernek is kevés ez az M. Night Shyamalan-film, de a színészek kárpótolnak a pocsék moziélményért. Kritika.
B. M.; képek forrása: imDb.com és YouTube - szmo.hu
2023. február 03.


Link másolása

Sajnos mindenkit el kell keserítenem, csak egy középszerű film lett a végredmény. M. Night Shyamalan rendező régóta keresi önmagát, de a Jelek óta nem igazán volt jó filmje. A Széttörvét James McAvoy és Anya Taylor-Joy vitte a hátán, A látogatás és az Idő pedig annyira röhejesen rosszra sikeredett, hogy túlléptek önmagukon és átestek a már szórakoztató kategóriába.

Igazából a Kopogás a kunyhóban is majdnem annyira jó lett, mint a Széttörve,

köszönhetően a színészeknek, de a forgatókönyv gyengeségei miatt majdnem olyan szórakoztató, mint az Idő, de egyik lécet sem sikerült végül megugrania, így maradt a középszerűség.

A történet röviden: egy homoszexuális pár, Eric és Andrew (Jonathan Groff és Ben Aldridge) nyolcéves kislányukkal egy elszigetelt kis erdei kabinban nyaralnak, de kikapcsolódásukat megszakítja négy idegen, akik megkötözik őket és

azt követelik tőlük, hogy önként áldozzanak fel maguk közül valakit. Erre szerintük azért van szükség, mert csak így kerülhető el az apokalipszis.

A négy idegen nem ölheti meg a család egy tagját sem, de a feszültség és a tét egyre nagyobb és az idő fogytán van. Eléggé in medias res kezdődik, ahogy rögtön megjelennek a „rosszak”, de shyamalanosan tele van pakolva a film unalmas flashbackekkel, amikre nem tudom, hogy tényleg szükség volt-e, mert nagyon megtörik a lendületet és a feszültséget. A nagy kérdések: vajon tényleg igazat mondanak az idegenek? Valóban közel van a világvége?

A kopogás a kunyhóban egy számomra ismeretlen Paul Tremblay-könyvadaptáció, M. Night ebből írt forgatókönyvet, de a film története annyira mély, mintha egy kocsmai beszélgetésből írták volna. Ott szoktak ilyen abszurd dolgokkal viccelni egymással, hogy "Te mit csinálnál inkább: egy évig milliárdosként élnél, de közben tudod, hogy meghalsz az év végén, vagy száz évig szegénységben?", és társai. Valószínűleg a könyvben ennél mélyebb témákról is szó volt, de azokat nem sikerült adaptálni. Sok mindent érint Shyamalan forgatókönyve,

csak semmiben sem mélyül el igazán, nem ad hozzá semmi pluszt ezekhez a gondolatokhoz.

Például szóba került a rasszizmus, szexizmus, homofóbia, de nem fejti ki rendesen egyiket sem, mindent csak érintőlegesen. Bár mondhatnám, hogy cserébe a megvalósítás különleges és egyedi, de nagyon nem az. A képi világ és a set design annyira erős, mint egy hármasra értékelt egyetemi vizsgafilm. Mivel egyetlen helyszínen, az erdőben forgatták egy kunyhóban mikro büdzséből, így esélyes az anyagi siker, a stúdió nem kockáztatott nagyot vele. Nem tudni mekkora lehetett a költségvetés, de a nagyja biztosan a színészekre mehetett el.

Dave Bautista kiváló befektetésnek bizonyult, hihetetlenül jó a szerepében, széles vállán cipeli az egész filmet. Az ő karaktere érdekes, játéka komplex és végre nem csak egy vicces hústorony. A probléma, hogy még sem lehet neki drukkolni, mert hiába kiemelkedő a karaktere, a motivációja és a karaktere miatt egyértelműen ő az antagonista. A másik három idegent Abby Quinn, Rupert Grint és Nikki Amuka-Bird alakítja, ők is kiválóan hozzák a szerepeiket.

Mindenkinek van valami Shyamalanos szeszélye, ami definiálja a karakterét.

De sajnos semmi mélység nincs bennük, mégis tisztességesen eljátsszák őket. Az igazi gond az, hogy a másik oldalnak se nagyon lehet drukkolni, Ben Aldridge és Jonathan Groff kettőse szerethető, a homoszexuális pár, de papírvékonyak a karaktereik. Csupán annyit tudunk meg róluk, hogy nagyon szeretik egymást és a

kislányukat. A kilencéves Kristen Cui nagyon ügyes a kis Wen szerepében, ő talán az egyetlen szerethető szereplő, ami nem véletlen, hiszen ő szimbolizálja az ártatlanságot és az emberiség jövőjét.

Ami mellett viszont nem tudok elmenni, hogy vizuálisan mennyire rossz élmény nézni a filmet. Szinte már rondának is lehetne nevezni a kamerakezelést. Értem, hogy koncepció lehetett, de nagyon zavaróak a folyamatos szuperközelik, gyakorlatilag a színészek arcában van a kamera. Ez egy Dave Bautistánál ez különösen vicces, mert szegénynek amúgy sincs kis feje, de amikor premier plánban az egész vásznat betölti, még groteszkebb lesz a látvány.

A fókusz gyakran el van csúszva, gondolom művészi döntésből, de nézőként kifejezetten zavaró.

Zack Snyder használta hasonlóan a kamerát a Holtak serege forgatásán, én már ott se szerettem ezt a technikát. Szerencsére viszont a színészek kárpótolnak a pocsék moziélményért. Sajnálatos módon még thrillernek is kevés ez a film, mert alig van benne feszültség.

A főszereplőket nem lehet bántani, a brutális, erőszakosabb jelenetek a kamera látóterén kívül történnek, a CGI sokszor zavaróan gyenge, eléggé „tescogazdaságos” világvégét látunk. Nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy kisköltségvetésűnek hat az egész.

Nem moziba való lenne, a streaming szolgáltatók műsorán találkozunk hasonló művekkel.

Az igazság az, hogy talán csak Dave Bautista játéka miatt érdemes megnézni a Kopogás a kunyhóban-t, vagy ha esetleg felcsigáz valakit M. Night Shyamalan neve, hogy ebből az abszurd felvetésből mit fog kihozni. Minden úgy történik, ahogy azt a néző várja, semmi meglepetés, semmi adrenalin. Ugyan van a filmnek egyfajta bája, de nem biztos, hogy megér egy mozijegyet.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Pamela Anderson dokumentumfilmje izgalmasabb és érzelmesebb, mint a legtöbb romantikus vígjáték
A Pamela közelről című dokumentumfilmre talán a férfiak kattintanak rá gyorsabban, pedig egy remek, nőknek szóló „motivációs” filmként is működik.
Vass Adrienn - szmo.hu
2023. február 06.


Link másolása

Január 31-én jelent meg nyomtatásban Pamela Anderson memoárja Love, Pamela címmel, és ezzel egyidőben a Pamela közelről című életrajzi dokumentumfilmje is felkerült a Netflixre.

Pamela a 90-es években megkerülhetetlen szexszimbólummá vált, aki a Baywatch tengerparti jeleneteivel és megannyi Playboy szereplésével mozgatta meg főként a férfiak fantáziáját.

Hiába szeretett volna komolyabb szerepekben is tündökölni, inkább botrányos kapcsolataival és kiszivárgott szexvideójával hívta fel magára a figyelmet.

Fiatalon, ha reflektorfénybe került és interjú készült vele, általában csak a szexiességét fejtegették, aztán ahogy teltek az évek, önmaga paródiájává vált. Szőke haj és nagy mellek. Nagyjából ezekkel azonosították.

Pamela igazán jó alany volt ahhoz, hogy dokumentumfilm készüljön belőle.

Egészen fiatal kora óta naplót írt, amiben részletesen és érzékletesen örökítette meg élete legapróbb történéseit. A film egyik fő motívumát ezek az írások adják.

Ezen kívül rengeteg kép, cikk és videófelvétel készült róla már a 90-es években is, és Tommy Lee-vel a három éves kapcsolatukat is szinte végig dokumentálták.

Így szexi jelenetek helyett, most jóval érzékenyebb, bensőségesebb részleteket láthatunk a házi videótékából.

Ráadásul Pamela életének ezen a pontján tényleg azt érzete, hogy beszélni akar. Hogy egyszer végre úgy akarja elmondani a történetét, ahogyan ő élte meg, ahogyan az emberek még nem hallották, mert 55 éves koráig senki nem tette fel neki ezeket a kérdéseket.

Több részletet is mutatnak régi interjúkból, ahol láthatóan és saját bevallása szerint is kellemetlenül érezte magát, így most próbáltak egy teljesen más hangulatot teremteni.

Smink nélkül, természetesen és mosolygósan ült le a kamera elé és a legszomorúbb részleteket is őszintén fűzte bele a mondandójába.

Ez nyilván nagyon szubjektív dolog, de szerintem pár perc után már érezni is lehet, hogy miért foglalkoztatott ennyi embert régen is és most is. Vonzó testi adottságai személyiség nélkül nem repíthették volna idáig.

A szavai őszintének és átgondoltnak tűnnek, miközben humora többször megmosolyogtat.

És bár vannak pillanatok, amikor küszködik a keserű részeknél, egyáltalán nem játssza az áldozatot.

A fő interjúra Kanadában került sor. Érdekes csavar az életében, hogy a világjárvány hatására hazatért a szülői házba, így volt alkalma az emlékek között kutatni és felidézni fiatal éveit. A gyerekkorával kapcsolatban azonnal megdöbbentő részleteket mesélt el. Szülei intenzív, viharos kapcsolatban éltek.

Apja alkoholfüggő és különösen temperamentumos férfi volt.

Balhés rosszfiú. Valószínűleg későbbi, balul elsült párkapcsolati döntéseinek is ez az otthoni minta adta meg az alapját.

De nem csak az apja által tapasztalta meg, hogy milyen egy veszélyes férfi, mert a bébiszittere is évekig molesztálta. Szüleinek nem mert szólni róla, pedig annyira kétségbeesett volt, hogy egyszer szíven is akarta szúrni, aztán amikor nem járt sikerrel, a haláláért fohászkodott.

„Azt mondtam neki, szeretném, ha meghalna. Másnap meghalt autóbalesetben. Azt hittem, ezt én tettem az elmémmel. Biztos voltam abban, hogy én voltam. Hisz azt kívántam, haljon meg, és meg is halt. Ennek tudtában éltem le az egész fiatalkoromat.”

Ezen a ponton a néző már szinte telítődik a fájó részletekkel, de az élet továbbra sem kímélte őt. Egyik barátnője unszolására, egyik este átmentek két fiúhoz, akik közül az egyik megerőszakolta. Erről az esetről is hallgatott, és ismét ő szégyellte magát.

Elsőre érthetetlen, hogy ilyen traumák után hogyan vezetett az útja a vetkőzős műfaj felé. De meglepő módon a Playboy fotózásokról csak szép emlékei vannak.

Ez a munka adta neki vissza a hatalmat a teste felett, és sok év visszafojtott nőiesség után végre azt érzete, hogy tündököl.

Igazán élvezte a fotózásokat, és a környezete hatására önként és dalolva nagyobbíttatta meg a melleit, de közben mégis több akart lenni egy testnél. Nagy nehezen rávette magát és elment a Baywatch egyik meghallgatásra, és nemcsak hogy megfelelt, hanem egyenesen rá írták C.J. szerepét.

Nicole Eggert és Alexandra Paul és Pamela, Baywatch

Ez után jött a Tommy Lee-időszak: élete legszebb és legfájdalmasabb kapcsolata. Villámesküvő, örült esték, gyors összeköltözés, babaproject…

Aztán szinte észrevétlenül elloptak tőlük pár privát vidófelvételt, és nem sokkal később felrobbantotta az internetet az az ominózus szexvideó.

Pamela és Tommy igyekeztek megakadályozni a felvétel nyilvánosságra jutását, majd harcolni az igazukért, de végül egy rossz alkuval tehetetlenül visszavonultak és végignézték, ahogyan mások meggazdagodnak a legintimebb pillanataikból.

A tavalyi évben a Hulun meg is jelent egy sorozat erről az egészen őrült esetről (Pam & Tommy). És bár Pamela határozottan elzárkózott a sorozat gondolatától is, mégis leforgatták, mégis megjelentették.

Nem volt hajlandó megnézni sem, de a sebeket azért így is rendesen feltépte a váratlan és kéretlen figyelem.

A dokumentumfilmben kitérnek arra is, hogy hogyan ment tönkre a kapcsolatuk Tommyval, és arra is, hogy mennyi, szintén elhibázott próbálkozás jött még ezután.

„A kapcsolatom Tommyval talán az egyetlen volt, amikor tényleg szerelmes voltam.”

 

Pamela és Tommy Lee

A film a sok sötét részlet mellett tartogat azért bőven örömteli pillanatot is.

Megismerhetjük Pamelát gondoskodó anyaként és a népszerűségét kihasználó, erős és határozott vegán aktivistaként. Majd láthatjuk az eddigi legutolsó dobását, ami nagyjából a film lezárása is, egy Broadway szerep, amiben végre színésznői oldalát is sikerül jobban megcsillantania.

Pamela döntései sokszor megkérdőjelezhetők és nem biztos, hogy mindenki azt fogja érezni a két óra után, hogy egyetért vele. De nem is kell! Hiszen ő abszolút nem hétköznapi módon él és gondolkodik. Viszont érdekes, izgalmas és tanulságos a története.

Talán az egyetlen hiba az, hogy míg régebben sokszor mások beszéltek helyette és a beleegyezése nélkül döntöttek a sorsáról, addig ebben a filmben meg tényleg csak őt halljuk. A szülei és fiai egy csak egy egészen kis részben asszisztálnak a monológjához.

Pamela és fiai a filmbemutatón

Például Sylvester Stallone neve is felmerül a filmben, aki állítólag komolyan bepróbálkozott Pamelánál. Stallone azonban védőügyvédjén keresztül tagadta, hogy a róla szóló rész igaz lenne.

És legutolsó férjének volt párja is a nyilvánosság elé állt nemrég és beszélt arról, hogy Pamela hogyan szerette el a férfit tőle, ezzel kicsit árnyalva a Pamela által említett romantikus történetszálat.

Persze tudjuk jól, hogy minden éremnek két oldala van és ez a dokumentumfilm most csak a Pamela által megélt valóságra szorítkozik. De olyan érzékenyen teszi ezt, hogy tulajdonképpen nincs okunk kételkedni a szavában, abban, hogy ő ezeket a dolgokat valóban így élte meg.

Ez a film olyan, mint egy vérbeli szappanopera. Tele van csillogással és magasságokkal és a hírnév árnyoldala is legalább olyan intenzíven jelenik meg benne.

De Pamela egy percig sem sajnáltatja magát. Megviselték a történtek, de nem törték meg. 55 évesen is tettre kész, pozitív, és mindezt jóleső humorral teszi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Szünetre vonul az X-Faktor, jön a The Voice az RTL-re!
Lesz még X-Faktor, csak nem 2023-ban. A The Voice-nak nagyon különleges szabályai vannak, a zsűri például háttal ül a versenyzőknek.

Link másolása

72 országot már meghódított, hamarosan pedig az RTL képernyőjére érkezik a The Voice - hangzott el az RTL Fókusz című műsorában. A világ egyik legsikeresebb tehetségkutató műsora az idén szünetre vonuló X-Faktort váltja.

Kolosi Péter, a csatorna programigazgatója mindenkit megnyugtatott: lesz még X-Faktor, csak nem 2023-ban.

A The Voice-nak nagyon különleges szabályai vannak: a zsűritagok háttal ülnek, nem látják, hogy ki énekel, ezért első körben a hangjukkal kell meggyőzniük a zsűrit a versenyzőknek. Itt tehát a hang a legnagyobb fegyver.

2015-ben egyébként Király Viktor vett részt a The Voice adásában, szép sikert is aratott.

Egy kommentelő ezt írta:

"Azt ugye vágod hogy egy világsztár kb 10mp-n belül megynomta azt a gombot, és állva tapsolt neked?! Ez nagyon nagy megtiszteltetés!"

Link másolása
KÖVESS MINKET: