Meghalt Jan Nowicki lengyel színész, Mészáros Márta filmjeinek szereplője
A Teatr Stary híres krakkói színházban több mint harminc évig volt társulati tag, dolgozott Andrzej Wajdával, Krzysztof Zanussival, de a legnagyobb sikert A hamiskártyások fejedelme című film hozta el neki.
Nyolcvanhárom éves korában elhunyt Jan Nowicki lengyel színész - közölte szerdán a lengyel sajtó. A neves lengyel művész Mészáros Márta több filmjének főszereplője és több évtizeden keresztül a magyar rendező élettársa volt.
A Gazeta Wyborcza lengyel napilap szerint a művész a közép-lengyelországi Krzewent községben, otthonában hunyt el szerdára virradóra.
Nowicki az egyik legismertebb lengyel színházi és filmszínésznek számított. 1958-1960-ban Lódzban, a filmművészeti akadémián tanult, majd a krakkói színművészeti főiskolán végzett 1964-ben. Ugyanabban az évben debütált a Teatr Stary híres krakkói színházban, ahol azután több mint harminc évig volt társulati tag, és számos alkalommal lépett színpadra Andrzej Wajda rendezéseiben.
Együttműködött a Piwnica pod Baranami nevű, nagy hagyományú krakkói kabaréval is.
Élete során csaknem kétszáz színházi és filmes alkotásban szerepelt, köztük Wojciech Hassnak Szanatórium a homokóra alatt (1973) című filmjében, a Krzysztof Zanussi rendezte Spirálban (1978), valamint Sylwester Checinski rendezésében, A hamiskártyások fejedelme (1982) című filmben, amelynek főszerepe rendkívüli népszerűséget hozott Nowickinek.
Mészáros Márta több filmjének társforgatókönyvírója volt, és szerepelt például az Ők ketten (1977), az Örökség (1980), a Napló gyermekeimnek (1984), a Napló apámnak, anyámnak (1990) és A temetetlen halott (2004) című filmjében.
Játszott számos más magyar, illetve magyar részvétellel forgatott koprodukciós filmben is.
Több lengyel állami és művészi díjban, elismerésben részesült, 2006-ban megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét is.
A volt kollégái szerveztek titkos búcsúbulit az Operettszínház kirúgott főzeneigazgatójának
Maklári László negyven év után távozott a színháztól, miután decemberben az összes előadását elvették. A kollégái úgy érezték, egy ilyen szakmai életutat meg kell ünnepelni.
A volt kollégái szerveztek meglepetés búcsúbulit az Operettszínház korábbi főzeneigazgatójának, Maklári Lászlónak - írja a Blikk. A karmester februárban negyven év után döntött úgy, hogy távozik a társulattól, miután decemberben elvették az összes előadását.
„Amikor kiderült, hogy Maklári László a nyugdíjba vonulása után nem kapott több lehetőséget a színháztól, megvált tőle a vezetőség, több korábbi és jelenlegi kollégája érezte azt, hogy egy ilyen szakmai életutat meg kell ünnepelni, főleg, mert nem a legméltóbb volt a befejezés...
Úgy tudom, keresték a színházat, lehetne-e az épületben tartani egy összejövetelt Maklárinak, hiszen mégis csak ide kötődik a szakmai élete, de az Operett vezetősége elutasította a felvetést”
- mondta a lapnak az egyik, korábban a színháznál dolgozó háttérember.
Azt is hozzátette: sokan a mostani társulatból is visszajelezték a részvételüket, pedig tudják, hogy ezzel nem szereznek maguknak jó pontokat a jelenlegi vezetésnél.
A Blikk úgy tudja, hogy az eseményt így végül egy külső helyszínen tartották kedden délután, ahova Maklári László mint sem sejtve érkezett meg.
Maklári korábban azt mondta: tavaly nyáron meghalt a felesége, ami nagyon megviselte.
„Akkor a főzeneigazgató felhívott, majd azt mondta, szóljak, ha bármiben tudnak segíteni. Hát, úgy tűnik, ez volt az ő segítségük. Nekem a munka segített, túllendített a gyászon, de szerencsére vannak még lehetőségeim. Ugyanakkor azt gondolom, több mint négy évtizednyi munka után talán nem ezt érdemeltem volna…”
Bencsik András lesújtó véleménye a Petőfi-filmről: „miért nem szabad dilettánsoknak mozifilmet készíteni”
A Demokrata főszerkesztője a film hevében egy ponton azok kapta magát, hogy a császári titkosszolgának drukkol a márciusi ifjak ellenében. Szerinte ez a film minden vonatkozásában rossz lett.
A hvg.hu vette észre a nyomtatott Demokratában Bencsik András Most vagy soha!-kritikáját, amely rögtön ezzel a felütéssel indít:
„Ami nem történt, és ami így nem is történhetett volna, avagy miért nem szabad dilettánsoknak mozifilmet készíteni, vagy ha mégis, miért kell azt ártatlan embereknek megnézniük.”
A Demokrata főszerkesztője egyáltalán nem volt oda a Rákay Philip nevével fémjelzett Most vagy soha! című filmtől.
„Rossz dolog egy hazafiasnak szánt műalkotásról rosszat írni, de még annál is rosszabb egy ilyen műalkotást végignézni. Márpedig a Most vagy soha! című film minden vonatkozásban rossz lett, amit a rengeteg ráköltött pénz sem tesz elviselhetőbbé”
– írta kritikájában Bencsik.
A főszerkesztő azt is hozzátette, hogy a film hevében egy ponton azok kapta magát, hogy a gonosz Farkaschnak, a császári titkosszolgának drukkol a márciusi ifjak ellenében.
„Hogyan szívassunk halálra jó csajokat?” – Álmaikkal zsarolják a Next Top Model Hungary versenyzőit
A fotelperverzeket valamennyire kiszolgálja, összességében viszont inkább unalmat sugároz a Next Top Model Hungary, amiben a legszembetűnőbb a lányok kiszolgáltatottsága.
Ördög Nóra műsorvezetésével megérkezett Magyarországra a Next Top Model formátum, aminek eredeti változata 24 évadon át futott az USA-ban. A műsor alapötlete Tyra Banks amerikai modelltől származik, és ha máshonnan nem, az Agymenőkből ismerős lehet. A 2. évad 7. epizódjában Howard és Raj a csúcstechnológia segítségével próbálja megtalálni, hol van a villa, amiben a topmodellek laknak. (Aztán szerelőnek álcázva magukat be is csöngetnek, ami lássuk be, elég bizarr.)
Jómagam ezt leszámítva most néztem bele először a műsorba, ami a „Hogyan szívassunk halálra jó csajokat?” címet is kaphatná.
Mi is lehetne csábítóbb, mint azt nézni, hogy omlanak össze nálunk szebb emberek?
A modellkedéssel kapcsolatos moralizálásból inkább kimaradnék. Unom már, hogy mindenki meg akarja mondani, felnőtt embereknek, mit kéne vagy nem kéne tenni az életével. Ha valakinek megfelel, hogy bio-próbababaként keresi a pénzét, mert jól megfizetik, és szeret a figyelem középpontjában lenni, ám tegye. Ha valaki szívesen nézi ezt, ám tegye. (Én például inkább nézem az Agymenőket.)
A modelleké szerintem az egyik legkeményebb szakma a világon. Nyilván fizikailag is megerőltető tud lenni, de lelkileg még inkább. Az már ebből a műsorból is hamar kiderült: a modellektől az az elvárás, hogy szemrebbenés nélkül tegyék, amit a megrendelő mond. Azt csinálnak a testével, amit akarnak. Mondhatsz nemet, de az gyakorlatilag a karriered végét jelenti.
Persze ez önmagában még kevés lenne egy hetekig futó tévéműsor kitöltésére, ezért megspékelik azzal, hogy összeköltöztetik a lányokat, és mindenféle mesterséges szituációkkal feszültséget gerjesztenek közöttük.
Így a végeredmény voltaképp egy specifikus Big Brother, csak pasik nélkül.
Ami akár érdekes is lehetne, de valahogy mégsem az. Talán pont azért, mert tudom, hogy a konfliktusok nagy része mesterségesen gerjesztett, mondvacsinált marhaság. Például szándékosan alultervezték a fürdőszobák számát. Márpedig, ahol egy csomó fiatal lánynak kell időre elkészülnie, ott garantálható, hogy balhé lesz a fürdőszobahasználatból.
Más szempontból is a fürdőszoba a műsor egyik leggyengébb eleme. Az ugyanis be van kamerázva. A Big Brotherben vagy a Való világban az ugye egy fix örömforrás volt a fotelperverzek számára, hogy nézhették a meztelenül zuhanyzó versenyzőket. Hogy a topmodellek nem ennyire bevállalósak, vagy a csatorna nem mer végigmenni az úton, mert szeretne főműsoridőben maradni, azt nem tudom.
Mindenesetre itt fürdőruhában fürdenek a csajok, ami csak még inkább kihangsúlyozna, milyen beteges dolog bekamerázni bárkinek a fürdőszobáját.
Lehet, öregszem, de egyáltalán nem az örömet éreztem, amiért bikinis fiatal csajokat nézhetek, amint hármasával idétlenkednek a kádban, hanem szekunder szégyen fogott el. És elsősorban nem a lányok miatt, hisz ők mégiscsak kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az álmaikkal zsarolják őket.
Jómagam a második résznél csatlakoztam be a műsorba – és itt is csatlakozok ki –, amiben két feladat is várt a versenyzőkre. Az első, hogy némi átalakítás után lefotózzák őket. A második pedig, hogy egy gyorstalpaló tánctanulás után leforgatják velük a műsor főcímét.
Az átalakítás sem ment persze dráma nélkül. Az afrikai származású Naledi Ncube sírva fakadt, amiért le akarták vágni a haját. Gyerekkorában ugyanis sokat piszkálták a rövid haja miatt, fiúnak csúfolták. Kiss Márk azzal indokolta a döntésüket, hogy az afrikai származású lánynak nagyon szép arca van, amit ki kell hangsúlyozni.
Vanessza pedig hallani se akart arról, hogy kihidrogénezzék.
Polgárdi Lénát is rosszul érintette, hogy rövidebbre vágják derékig érő, hosszú haját.
A tánc is többeken kifogott. Ennek a feladatnak plusz tétje is volt: négyfős csoportokban kellett előadni a betanult koreográfiát. A legjobbnak ítélt csoport védettséget kapott, viszont a játékszabály szerint a legyengébb négyesből valaki biztosan kiesik.
A műsor végén a zsűri értékelte az átalakulásokat és a fotókat – Vanesszát nagyon leszidták, amiért nem vállalta be a hidrogénezést, mint mondták, a modellszakmában ilyen nincs. Majd az egész heti teljesítmény alapján kiválasztották a hét legjobbját és a két kiesőt.
Essék még szó a zsűriről. A műsor pozitívuma, hogy tényleg szakértők döntenek: Tomán Szabina és Axente Vanessa modellek, valamint Tombor Zoltán divatfotós és Merő Péter divattervező esetében el lehet hinni, hogy tudják, miről beszélnek.
Az adás végén még kiderült, hogy a versenyben maradt lányok hamarosan utaznak a Kanári-szigetekre – persze dolgozni, és nem nyaralni.
Azt lehet sejteni, hogy nem bundabemutatóra készülnek, és az első epizód elején belengetett aktfotózást sem láttuk eddig, szóval akit érdekel az ilyesmi, nézze jövő héten is.
Ami engem illet, bevallom, eddig ez volt a legérdektelenebb valóságshow, helyenként kifejezetten unatkoztam. De nyilván nem is tekintenek célközönségnek.