Még mindig a Lupin a legszórakoztatóbb akció-sorozat
A Lupin új évada, mely eredetileg az első évad második fele lett volna - csak a pandémia miatt nem sikerült leforgatni - nem váratlan, hogy hozza ugyanazt a szintet, mint az első évad.
Fontos tisztázni, hogy ez felvállaltan egy mese. Meseszerűek a fordulatai, a főhőse, az elbeszélésmódja. Egyszerűen ezért nem várhatunk olyan maximalista hitelességet a fordulatok és a történet szabályrendszerében, mint mondjuk egy Bourne-, vagy egy Elrabolva-film esetében. Azért ezt a filmet említem utóbb, mert a Lupin alkotói közül többen is Luc Besson-filmekben dolgoztak korábban, például a Szállító rendezője is.
Ekkor érződik a legerősebben, hogy ez nem egy igazi második évad nyitányának szánt rész - hanem csak éppen itt vágták ketté kényszerből a szezont, mert valójában hiányzik egy "rendes" felvezetés.
Nincs idő beindítani a különféle történetszálakat, mert azon az adrenalinszinten pörög tovább a sztori, ahol vége lett az előző évad utolsó részének. Assane Diopnak (Omar Sy) elrabolt fiát kell megmentenie az elrablójától - azaz itt keményen vérre megy a játék. Ezen a ponton még hiányzik az a könnyed játékosság, mely az előző évadot a szívünkbe zárta. Ám mindössze két részt kell kibírnunk, hogy ezt a sorozatra jellemző fílinget újra megkapjuk. Az utolsó három epizódra visszatér Párizs és az a hangulat, ami miatt megszerettük ezt a mesét.
Talán érdemesebb a két szerzont egyben vizsgálni, mert úgy jobban összeáll az az egységesség, amit elvárunk egy jó sorozatévadtól. És a pandémiára tekintettel ez megbocsátható a szériának. Félreértés ne essék: a mostani sorozatpiacon még mindig a Lupin az egyik legkiemelkedőbb és legeredetibb alkotás.
Ugyanakkor, amikor tömény akcióra vált a széria, ott a modern akciójelenetek olyan profi megoldásaival találjuk szembe magunkat, hogy lerágjuk a körmünket. Ilyenkor feljebb kapcsol az említett hitelességi faktor is, és színtiszta élet-halál harcban találjuk magunkat. A sorozatot ez a hullámvasút jellemzi: pár jelenet játékosan zajlik le, aztán jön egy kis humor, egy csipetnyi érzelem, aztán akció-thrilleres feszültség, amit ismét egy könnyed fordulattal csapnak le.
Nem tudom, hogy az alkotók az első szezon után még átírták-e a már akkor kész második évad forgatókönyveit, de utóbbiban még több olyan megoldást forgattak bele, ami nehezen megy át a hihetőség szűrőjén.
Az egyik jelenetben például úgy álcázta magát Diop, az országosan körözött bűnöző, hogy felhelyezett egyetlen bajuszt (!) magára, amitől Omar Sy ábrázata ugyanaz maradt, magyarul álcának nulla. Ezt azért nehéz volt komolyan venni még a mese keretei között is. Vagy a végén, amikor már szinte minden megoldódott (direkt nem spoilerezem el teljesen), akkor még mindig üldözték a rendőrök a főhőst, csak mi nézők nem értjük, miért is kergetik még tulajdonképpen?
Az ilyen hibák ellenére a végére kaptunk egy, a történetét nézve kompakt, az Arsene Lupin világát is mesterien magába foglaló, igazi felhőtlen kikapcsoplódást nyújtó, fordulataiban is remek megoldásokat hozó sorozatot. Több olyan váratlan csavar is van ebben az évadban is, melynél elégedetten kapjuk fel a fejünket. A Lupin jelenleg a legnézettebb sorozat Magyarországon a Netflixen, és biztos vagyok benne, hogy a következő évad is hasonlóan sikeres lesz, ha sikerül az alkotóknak megoldaniuk, hogy ez a meglehetősen lezárt történet úgy tudjon folytatódni, hogy ne legyen hiányérzetünk.
