KULT
A Rovatból

Majka: Ha szakmai döntést kéne hozni, nem minket hívnak – megnéztük az X-Faktort

Milán unalmas drámázása uralta a 2. válogatót, de az adás végén megérkezett az X-Faktor történetének egyik legerősebb jelentkezője.


Múlt héten lelkesen írtam az X-Faktorról, úgy éreztem, jót tett a vérfrissítés, lehetett röhögni, jó volt a mentorok közt a kémia, nem viselkedtek prosztón.

Aztán jött a második rész, és mindennek nyomát sem láttam. A mai rész címe ez lehetne: Valkusz Milán kiborul. Erre a vezérmotívumra volt felfűzve a műsor, és hát más érdekes jóformán nem is nagyon akadt benne. Na jó, hazudok. Ez sem volt az.

Majka „yes/no” feliratú érmékkel örvendeztette meg mentortársait arra az esetre, ha nem tudnának dönteni egy versenyző sorsáról. Gáspár Laci megfeddte, emlékeztette, hogy szakami döntést kell hozni.

Mire Majka nem kis önirónáival vágott vissza: Akkor nem minket hívtak volna.

Az első fél órában még semmi nem utalt a később kibontakozó drámára. A Király házaspár, Zsolt és Anita nyitotta a műsort, ahol a hölgy modell, táncosnő és régebben állítólag énekelt is. Eredetileg az asszony jelentkezett, de akkor már a férj is úgy gondolta, hogy eljön.

Hogy mire alapozta ezt a döntését, az rejtély. Hátha bejön? Zsoltnak semmi köze nincs az énekhez, de még a zenéhez sem. Abban sem vagyok biztos, hogy tud zenét hallgatni.

Laci azonban váratlan ötlettel állt elő: ha az asszonyka jó lesz, akkor a pasit is tovább engedik a Táborba. Anita jól járt vele, hogy a férje énekelt előbb, mert hozzá képest még ő is jónak tűnt. De csak hozzá képest. Rossz volt a hang, a time, a kiejtésről pedig ne is beszéljük.

Még egy hunglish nyelvvizsgán sem menne át.

Volt régen egy barátnőm, aki ki nem állhatta ha a Rednex Wish You Were Here-ét énekelgettem neki. Remélem látta ezt, és felhív bocsánatot kérni. Ehhez képest én nagyszínpados produkciót nyújtottam. Majka a férjet leültette a helyére, és ő adhatta az első szavazatot Anitának, ami nem meglepő módon „igen” volt.

Majka és Laci totál elhülyéskedte a dolgot. Andi reális maradt, és nemet mondott. De Milán szemmel láthatóan szeretné, ha Majka és Laci befogadnák a falkába, ezért belement a játékba, és megadta a harmadik igent. Anita még ezen a ponton sem értette teljesen, hogy mi történt, és nem hibáztatom. Végül azonban boldogan távozott.

Jaj, egy fontos momentumot majdnem kihagytam a Király házaspárról. Biztos mindenki ismeri azt a pasi típust, aki idegen nőket bejelöl, ír nekik. Jó esetben csak udvarolni próbál, rossz esetben rögtön jön a dickpic. Én mindig azt gondoltam, hogy a csajok az ilyen próbálkozásokat reflexből hárítják. Persze sejtettem, hogy itt is van hibaszázalék, és igazam lett, Anita az. Ugyanis pontosan így ismerkedtek meg, és lám, házasság lett belőle. No comment.

Anita a kulisszák mögött így foglalta össze tapasztalatait:

„Akkor lehet, hogy nekem lemezem is lesz valamikor. Még ha nem nyerem meg, akkor is. Így van?”

Ha Dante ma élne, a pokolban külön bugyra lenne az X-Faktornak. Amiben mi egyre mélyebbre ereszkedtünk ebben az adásban. A műsor első másfél órájában egy (!) értékelhető énkelést hallottunk. Volt itt például egy lány, aki azért jött el az X-Faktorba, hogy végre kapjon negatív kritikát, amiből tud építkezni. Mit mondjak: teljesült a kívánsága.

Aztán itt volt Baby Junior, akinél elgondolkodtam, hogy az emberek miért választanak művésznevet és imidzset még azelőtt, hogy meggyőződnének róla, van-e tehetségük? A srác napszemüvegekkel érkezett, amiből osztott a mentoroknak is azzal, hogy ha kap négy igent, megtarthatják. Végül megint az érmék döntöttek, így tovább jutott a Táborba.

22 percet kellett várnunk a 19 éves Osztolykán Alexre, aki Az erdő közepén című saját dalával érkezett. Végre egy jó előadót láthattunk. Oké, az biztos, hogy a sok macskazenész után még Uhrin Benedeket is elfogadhatónak hallottuk volna, de Alex tényleg jó. A dalban ugyan érzékeltem döccenőket, de ez orvosolható.

Na és akkor jött Rúzsa Nikoletta, és beindult a Milán dráma. Egyébként szerintem nem énekelt rosszul a csaj, Királyné Anita tovább engedése után pedig különösen ne legyen finnyás a zsűri. De tény, hogy a saját dal, amit Niki hozott, inkább vicces volt, de nem jó értelemben.

A mentorok már a produkció alatt nevetgéltek, összenéztek, ironikusan „dicsérték” a dalszöveget.

Aztán jött a meglepetés, mert kiderült, hogy Milán nem viccelt, neki tényleg tetszett.

Olyan lelkesedéssel beszélt Rúzsa Niki dalszerzői képességeiről, mintha csak Rúzsa Magdi állna előtte. Tóth Andi csak pislogott.

A három másik mentor nagyon csodálkozott, és fájó szívvel megpróbálták lerángatni ifjú kollégájukat a földre. Miután három nemmel kiszavazták a hölgyet, Milán utána sietett, számot cserélt vele, és megígérte, hogy csinálnak közösen egy dalt. Kíváncsian várom, mi sül ki ebből.

Milán naivan lelkes kiállásával azt érte el, hogy Laci és Majka a műsor hátralévő részében halálra cikizte őt. Pedig már reméltem, hogy ez a fajta egymás alázó prosztóság az új mentorcsapatban nem lesz. Tisztára olyan volt, mint amikor a suli udvaron a hülyék rászállnak egy szerencsétlen szemüvegesre, a széplány meg messziről együttérzéssel figyeli, és erőtlenül megpróbálja leállítani a bullykat, amivel persze csak még jobban feltüzeli őket. (Ne kérdezzétek, melyik oldalról ismerem ezt a szitut. Annyit segítek, hogy nem én voltam a széplány.)

Következett Hugyella Réka, aki úgy gondolja, abszolút hallása van, mert vissza tudja énekelni, amit hall. Már itt megszólalt a vészcsengő. Az ember mielőtt ilyeneket mond, nézzen utána, mit jelent az abszolút hallás. (Spoiler: nem ezt.) Ráadásul ettől még nem lesz valaki jó énekes.

Én is vissza tudok énekelni dallamokat, ettől még olyan kellemetlen az énekhangom, hogy duót alapíthatnék Fásy Ádámmal.

Réka emellett mindig „elcsodálkozik”, hogy ő mennyire jó, és úgy véli, ehhez „őstehetség kell”. És bizonyos szempontból igaza van. Ehhez már tényleg tehetség kell. Egy hang sem volt tiszta, pedig állítólag tanára is van.

Milán továbbra is próbált mindenkinek mondani egy jó szót akkor is, ha nemmel szavazott, amivel csak mélyebbre ment abba a bizonyos szőrösen meredező erdőbe, ahol ezen a napon Laci és Majka volt az erdész.

Aztán Kocsis Csinszka Napsugár szereplése után elszakadt a cérna. A gyáli lány az a kategória, akit nem lehet rossznak mondani, van hangi adottsága, van megjelenése, viszont még nem elég jó. Gáspár Laci az ilyen versenyzőkre mondta nekem, amikor beszélgettünk, hogy ők a legkevésbbé érdekesek, mert a bűnrosszakon legalább lehet nevetni.

Milán szerint Csinszka élő showba való. Kiborult, amikor rájött, hogy a mentortársai két nemmel hazaküldik a lányt. De Majka megszánta, és rábeszélte Lacit, hogy változtassa meg a szavazatát, így Csinszka végül három igennel mégis ott lesz a Táborban.

Brutálisan rossz volt Szilvi a Four Non Blonds What’s Upjával. Pedig ez a dal emlékezetes a hazai tehetségkutatók történetében, hiszen ezt énekelte a Megasztáros meghallgatáson Oláh Ibolya. Mondjuk ő legalább jól.

Sok borzalom után végre kaptunk pár 4 igenes produkciót. Ezeket összemixelve vágták össze, így nehéz igazán eldönteni, milyenek voltak, a látottak alapján nekem egyik sem tűnt jobbnak, mint a kegyelem igennel tovább rugdosott Kocsis Csinszka.

Nagyon dicsérték Boudny Lídiát a rapper lányt. Állítólag ez a fajta női rapper hiánycikk Magyarországon. Biztos így van, de azért én örülnék, ha végre nem rapper nyerné az X-et.

Ebben az adásban összesen három igazán jó énekes jelent meg. Az egyik a korábban látott Alex. A másik a Skóciában élő utcazenész hölgy, Bogár Petra.

Első ránézésre féltem, hogy egy hupilila bölcsészt kapunk, aki spiritualitással próbálja pótolni a hangját, de szerencsére rám cáfolt. Nagyon nagyot énekelt.

A TikTok-sztár Marichuy és Lackó Mackó produkciójára nem találok szavakat. Azt hiszem, profi pszichológus segítségére lesz szükségem, hogy feldolgozzam a traumát.

Csak azt sajnálom, hogy nincs már Gálvölgyi Show, ott kiírhatnám a fájdalmamat egy paródia formájában. Nem tudok épkézláb magyarázatot találni rá, miért kapott 4 igent a produkció. Az ilyesmit büntetni kéne.

Marichuyt hatékonyan lehetne bevetni Ukrajnában a fronton. Két hang után mindenki leteszi a fegyvert és bevall mindent.

A végére maradt a legnagyobb meglepetés, a szlovák Gyöngyi Bodisová, aki annyira nem tud magyarul, hogy saját tolmáccsal érkezett. Állítása szerint első helyezést ért el a Czechia Slovakia’s Got Talentben. A mentorok csodálkoztak is, hogy akkor miért van itt. Laci megcsillogtatta nemlétező nyelvtudását is: „Как тебя зовут here?” ami egyrészt oroszul van (és részben angolul), és azt jelenti: Hogy hívnak?

Egyébként Gyöngyi azért jött Magyarországra, mert szeretne éneklésből élni, és a hazai tehetségkutató megnyerése a világon semmilyen pozitív hatással nem volt a karrierjére.

Tegyük szívünkre a kezünket: ránézésre senki nem várt sokat a hölgytől, nem úgy jelent meg, mint egy sztár. De aztán elénekelte Lara Fabiántól a Je t’aime-et, és az első hang után nem volt több kérdés. Megkockáztatom, hogy az X-Faktor történetének 5 legjobb meghallgatásának egyikét hallottuk.

Összességében az X-Faktor egyik legunalmasabb adása volt az eheti. Jó éneklést alig hallhattunk, Milán vergődése pedig unalmas volt még akkor is, ha helyenként megsajnáltam, amiért Laciék szivatják. Bizakodva várom a jövő hetet, ennél csak jobb lehet.

fotó: RTL

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Csuja Imre a kelenföldi erőműben talál rá a klasszikus zenére – így újít a Liszt Ferenc Kamarazenekar
Várdai István művészeti vezetőt a kisfilm bemutatója kapcsán a 2024/2025-ös évad egyik újításáról, a 60 perces koncertekről és a bérletes sorozat vendégszólistáiról is megkérdeztük.


Csuja Imre a kelenföldi erőműben csodálkozik rá a Liszt Ferenc Kamarazenekarra az együttes új imázsfilmjében. Várdai István művészeti vezetőt a kisfilm bemutatója kapcsán a 2024/2025-ös évad egyik újításáról, a 60 perces koncertekről és a bérletes sorozat vendégszólistáiról is megkérdeztük.

- A Liszt Ferenc Kamarazenekar imázsfilmjében a rozsdaövezetben feltárul egy ajtó, és megszólal Grieg magával ragadó zenéje. Mit üzentek ezekkel a képsorokkal?

- Ami a film képi világát illeti, a kelenföldi erőmű indusztriális környezete, a belső terek megkopott, de még mindig csodálatos art deco stílusa ragadott meg minket. A vezérlőterem az ólomüveg ablakokkal, a futurisztikus kapcsolóasztalokkal tökéletes helyszín volt a mi zenekarunknak. Remélem, hogy Grieg g-moll vonósnégyesének ez az energikus részlete, ami az imázsfilmben elhangzik, egy pillanat alatt életet visz a már nem működő erőmű falai közé, ahol valaha áramot termeltek. Csuja Imre egy portást alakít, aki a Sokol-rádión zenét hallgat, aztán a távolból hangokat hall, kinyit egy ajtót, és ott vagyunk mi, teljes létszámban. Ezzel a filmmel az új tagjainkat is szeretnénk megmutatni.

- Rendkívül sokat utazik a zenekar. Milyen visszajelzéseket kaptok a turnékon?

- Mindenhol, ahol az elmúlt években jártunk, szívesen fogadták és várják vissza a zenekart.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar vonzerejét – a szép játékon túl – a szokottól eltérő, kísérletező műsorpolitikája jelenti, úgy látom, a szervezők és a közönség is hálásan fogadja, hogy valami újat viszünk nekik ahhoz képest, amit a legtöbb kamarazenekar nyújtani tud.

Épp most készítettünk egy lemezfelvételt Pablo Barragán klarinétművésszel és Sárközy Lajos zenekarával a német Accentus kiadónál Szinergia címmel, ami máris pozitív visszajelzéseket kapott. Csaknem öt év telt el, mióta átvettem a zenekar művészeti vezetői pozícióját, és a legfontosabb mérföldkőnek tekintem, hogy kiforrott egy új repertoárunk, és ezt megmutathatjuk a világnak.

Már a harmadik éve rendszeres résztvevői vagyunk a Musik der Meister-sorozatnak a bécsi Musikvereinban. Az előző évi svájci utazásaink eredménye, hogy 2026-ban visszalátogathatunk Genfbe, és nem először járunk Kronbergben, ami párezres kisváros létére nagy találkozási pontja az európai klasszikus zenének Németországban. Ha minden jól megy, sikerült megszerveznünk egy kínai turnét is, hiszen az ázsiai országban nagyon erős és „versenyképes” koncertélet alakult ki az elmúlt bő évtizedben. De jártunk Dél-Amerikában – Chilében és Brazíliában – az elmúlt évben, ahol nagyon lelkesen fogadták a magyar zenét, valamint Norvégiában, ahová ritkán hívnak külföldi együttest. Hamarosan erdélyi körútra indulunk, november elején négy koncertet adunk.

A képen: Várdai István / Fotó: LFKZ Gordon Eszter

- Az új évadban indul a „60 percben” című koncertsorozat. Mi inspirált erre a koncepcióra?

- Ezek a szünet nélküli, egy órás hangversenyek megengedik, hogy egyetlen lendülettel megragadjunk egy-egy témát, zenei korszakot vagy motívumot. Mindenkinek ajánljuk, akár kezdő zenehallgatóknak is, bárkinek, aki nyitott a felfedezésre és szeretne többet tudni a zenetörténet korszakairól. A „60 percben” ötlete akkor merült fel bennünk, amikor a 45-50 perces gyerekkoncertek után visszahallottuk a fiataloktól, hogy szívesen eljönnének a hangversenyeinkre. Az első alkalomra október 19-én kerül sor a Pozsonyi úti református templomban, ahol barokk műveket adunk elő Bachtól Händelig, én pedig Vivaldi egyik csellóversenyét játszom. Később pedig a klasszika, a romantika és a kortárs zene kincseit mutatjuk be.

Fotó: LFKZ Kőhidai Szabolcs

- Ihlet és forma címet viseli az évad. Kiket lát vendégül a zenekar?

- Minden évben igyekszünk olyan szólistákat meghívni, akiket a hazai közönség talán még nem ismer, de mi már tudjuk, micsoda értéket képviselnek. Nagyon örülök minden egyes alkalomnak, amikor egy olyan darabban muzsikálhatunk, mint Schumann csellóversenye. Vendégünk lesz Roman Simovic, aki a Londoni Szimfonikus Zenekar koncertmestereként és szólistaként is fantasztikus muzikalitással rendelkezik, és a miénkhez hasonló izgalommal nyúl hozzá az olyan ritkaságokhoz, mint Sosztakovics hegedűszonátája, amit vonószenekarra és ütőhangszerekre szabott átiratban adunk elő. A meghívásunkra jár először Magyarországon a francia trombitaművész, Lucienne Renaudin Vary, akit üstökösként üdvözöltek pár éve a szakmában. Abouzahra Amira és Abouzahra Mariam hegedűművészek mellett régi ismerősünk, Dmitry Sitkovetsky is itt lesz az általa átdolgozott Goldberg-variációkkal. Várjuk a közös munkát az Anima Musicae Kamarazenekarral, Bartók Zenéje különleges feladat lesz. Az évad lezárásaként Fejérvári Zoltán a magyar zene egyik kevéssé ismert mestere, Veress Sándor Zongoraversenyével lép fel május 14-én. Muszorgszkij darabja, az Egy kiállítás képei pedig az Everest lesz számunkra, és úgy néz ki, saját átiratban adjuk elő.

Jegyvásárlás ide kattintva!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Az utolsó pillanatban csak el kellett rontani - Az Árulók második évad kritika
Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban második évada hosszú idő után bizonyíthatta volna, hogy nemcsak ugyanazt a szintet képes hozni egy műsorral az RTL, amit korábban felépített, de még túl is tudják szárnyalni azt.


Spoileres kritika!

Szeptember 23-án indult el Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban második évada az RTL-en. A csatorna őszi, egyébként elég színes, palettáját tekintve, számomra ez volt az műsor, amit úgy igazán vártam is. Az első évad zseniálisan sikerült, sok idő után nézőként azt éreztem, hogy végre itt egy olyan műsor, ami nem trash, ami nem pusztítja az agysejtiemet, ahol valóban lehet gondolkodni együtt az egyébként nagyon jól összeválogatott szereplőgárdával. Volt benne izgalom, dráma, megható pillanat, minden, ami hozzátett ahhoz, hogy kiszakadjak a napi mókuskerékből és minőségi időt tölthessek a TV előtt. Így tehát eleve magasra tettem a lécet a második évaddal kapcsolatban, és - még engem is meglepve - egészen az utolsó előtti adásig simán meg is ugrotta ezt a műsor, sőt!

Az Árulók egy gyilkosos társasjátékból merítő formátum, amely ötvözi a reality, a showműsor és a krimi műfaját. Az alapfelállás a következő: 22 híresség költözik be a nádasdladányi Nádasdy-kastély falai közé 12 napra. A játékosok közül az első nap a műsorvezető, Árpa Attila választja ki azokat, akik áruló, vagyis gyilkos szerepkörben kezdik meg a játékot. A gyilkosok esküt tesznek, hogy sem magukat, sem társaikat nem fedik fel az ártatlanok előtt, éjszakánként pedig a konklávé keretein belül választják ki áldozatukat. Az ártatlanok legfőbb célja az, hogy leleplezzék az árulókat, ennek érdekében folyamatosan nyomoznak, esténként pedig a kerekasztalnál kiszavazhatják azt a társukat, akit gyilkosnak tartanak. A műsort emellett játékokkal színesítik, amiken a csapat közösen tud pénzt gyűjteni egy nyereményalapba, illetve adott játékokon pajzsot is szerezhetnek, ami megvédi őket a gyilkosoktól éjszaka.

Az idei évadban 21 játékos érkezett meg a kastélyba. A csapat most is zseniálisan lett összeválogatva, mindenféle karaktert megtalálhattunk, illetve a nagy, ismertebb nevek, mint például Erős Antónia, Vadon János, Dér Heni, Molnár Áron vagy éppen Hevér Gábor mellett voltak az átlag számára kevésbé ismertek is, mint Url Izabell, Mehringer Marcell vagy Vályi István. A második évadba talán egy fokkal több karakteresebb, inkább vezéregyéniségnek tűnő szereplő került, ami rögtön az elején feltűnt, és tartottam is tőle, hogy elviszik majd a fókuszt, de szerencsére nem így történt.

A műsor egészen az utolsó napokig számomra abszolút hozta azt, amit vártam tőle. A helyszín ezúttal is kifogástalan volt, csodálatos belső tereket, hangulatos játékhelyszíneket láthattunk, és nem utolsó sorban mindezt képileg is nagyon szépen dolgozták fel. Tetszett, hogy sokszor amolyan leskelődő álláspontról láthattunk egy-egy beszélgetést, susmorgást. Külön kitérnék a műsorvezető, Árpa Attila szerepére is. Az előző évadhoz képest most talán nyugodtabbnak tűnt, eszméletlenül jól hozta a játékmester szerepét a maga “félelmetes”, tekintélyt parancsoló személyiségével, és ezúttal nem éreztem mesterkéltnek őt, nem játszotta túl. Az öltönyeiért pedig egy hatalmas plusz pont idén is az öltöztetőknek.

Ami pedig a tartalmat illeti: nagyon jó volt, hogy vitték tovább az előző évad sikeres momentumait, de bőven kaptunk újításokat is. Már az intróval berántottak, ezúttal ugyanis készítettek egy kisfilmet, amiben a kastély drámai részleteit láthatjuk és Árpa Attila monológját hallhatjuk. Tetszett, hogy Árpa mellett erre a pár percre megjelent egy Leopold nevű, idős, szakállas komornyik is, kár, hogy nem jutott neki több szerep ennél. Látványos volt, ahogy a vár ura szétlő pár cserepet egy puskával a kertben, miközben egy elhagyatott, romos épületben a játékosok lepelben és maszkban sorakoznak. Remek indítás volt, jól megalapozta a műsor hangulatát.

Árpa rögtön egy játékkal indította a műsort. Az előző évadban az első játék során távozott (igaz csak ideiglenesen) egy játékos, így a szereplők ezúttal szinte biztosra vették, hogy ez idén is így lesz. Izgalmas, és jó fordulat volt, hogy ezúttal nem ez történt, sőt, csatlakozott a csapathoz egy újabb szereplő. Méghozzá Sváby András, akit az előző évadban rögtön kiszavaztak. Valahol értem ezt a “csavart”, de nekem ez nem annyira jött be, bár eleve nem szeretem, ha egy műsorba visszatapsolják a korábbi szereplőket.

A játékok ezúttal is érdekesek és izgalmasak voltak, jó, hogy néhányat az előző évadból is megismételtek, ugyanakkor jól jött, hogy teljesen új feladatokkal is készültek a szerkesztők.

Sokszor viszont azt éreztem, hogy a játékok most pszichikailag jobban megviselhették a szereplőket.

Rögtön az elsők között például volt egy olyan játék, ahol sírokat kellett “kifosztaniuk” a szereplőknek ládákat keresve, amelyekben aranyrudak és pajzsok voltak elrejtve. Mindeközben ketten festékgolyókkal lőttek rájuk. Ez eddig abszolút rendben van, kellett az ügyesség, a temető jól passzolt a műsor tematikájához, csakhogy a sírokon a játékosok nevei szerepeltek. Többen is megjegyezték, hogy ez mennyire szürreális, és őszintén szólva engem is kirázna a hideg, ha egy síron a saját nevemet látnám. De úgy gondolom, hogy a műsor tematikájába ez még belefér.

Ami viszont számomra abszolút nem fér bele, az az, hogy embereket egy műsor kedvéért élve eltemessünk.

A gyilkosok egyszer azt a feladatot kapták, hogy ne éjszaka, hanem nappal öljenek. Így kiválasztottak maguk közül egyet, nevezetesen Dér Henit, aki a reggelinél “ölte meg” az egyik ártatlant, Szorcsik Vikit. Ez eddig szintén zseniális, ráadásul Heninek sokkal nehezebb feladata volt, az előző évadban ugyanis egy ölelés jelzett nyílt gyilkosságot, most pedig Heninek egy “mérgezett” almát kellett átnyújtania az áldozatnak, miközben elmondja a következő mondatot: “Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok”.

Dér Heni bravúrosan oldotta meg a feladatot, szinte észrevétlenül “gyilkolta meg” Szorcsik Vikit, akivel ráadásul a való életben nagyon jó kapcsolatot ápol.

Ugyanakkor Vikinek nem csak szimplán el kellett sétálnia a kastélyból. Aznap egy temetést rendeztek, amin minden szereplőnek fekete ruhában kellett beállnia a gyászmenetbe. A vonulás közben megálltak egy-egy helyen, ahol lekerült a listáról egy vagy több játékos. Végül csak hárman maradtak, Muri Enikő, Herceg Erika és Szorcsik Viki. Az utolsó állomáson három megásott sír várta őket, nekik pedig be kellett feküdni egy-egy fa koporsóba. A többieknek még virágot is kellett szórni arra a társukra, aki szerintük meg fog halni. Már ezen a ponton látszott a lányokon, hogy kiborultak, mindhárman zokogtak a koporsóban fekve. Végül Árpa Attila rácsapta a koporsó fedelét Vikire és le is szögelte azt.

Természetesen biztos vagyok benne, hogy a szerkesztők pontosan tudják, hogy mit csinálnak, mi fér bele, de azt gondolom, hogy élve eltemetni valakit akkor is olyan dolog, ami rettenetes pszichikai nyomást tesz a szereplőkre. Emelem a kalapom a lányok előtt, hogy egyáltalán belefeküdtek a koporsókba, és azután sem sétáltak ki rögtön a kapun, ahogy kijöhettek onnan.

Az utolsó előtti napig ez volt az egyetlen negatívum, amit fel tudtam volna sorolni a műsorral kapcsolatban. Aztán belekerült a történetbe egy olyan csavar, amin joggal háborodtak fel a nézők. Az utolsó előtti napon már csak egy gyilkos maradt, Hevér Gábor, aki a játék kezdete óta ebben a szerepben volt. Zseniálisan, emberként játszotta végig a műsort a szerepe ellenére is. Rajta kívül három ártatlan maradt még játékban: Muri Enikő, Url Iza és Hadas Kriszta. Azt gondolom, hogy nyomozóként nem ők voltak a legerősebbek a csapatban, de ezt a műsort nem is feltétlenül a legjobbak nyerik meg.

Az aznapi játékot Enikő nyerte, a nyereménye pedig az volt, hogy elhívtatott valakit az Igazság Vacsorájára, ahol a másik féltől megkérdezhette, hogy ő áruló vagy ártatlan-e, partnerének pedig kötelessége volt bevallani az igazat, méghozzá úgy, hogy leírta egy papírra, amit felmutatott, majd elégették. Gábor nyaka körül már egyébként is szorult a hurok, ketten is rájöttek, hogy ő gyilkos, egyedül Hadas Kriszta billegett még vele kapcsolatban. Enikő végül Gábort hívta el a vacsorára, aki így kénytelen volt felfedni a titkát.

Én úgy érzem, hogy ez bizony nettó szemétség volt a készítőktől.

Ráadásul még azt is megengedték Enikőnek, hogy ha szeretné, elmondhatja a többieknek is, mit tudott meg.

Úgy gondolom, hogy Gábor sorsa itt megpecsételődött, még az sem segített rajta, hogy az utolsó játékban nyert egy tőrt, amivel kettőt ért a szavazata a végső szavazásnál. Természetesen a végkimenetel innentől kezdve biztos volt, minden úgy is alakult, ahogy a papírforma diktálta, az ártatlanok kiszavazták Gábort, és így a három játékban maradt ártatlan nyerte az addig összegyűjtött 15,1 millió forintot.

Nem tudom megérteni, hogy miért volt szükség erre a döntésre, úgy gondolom, hogy ez abszolút nem volt fair lépés Gáborral szemben, még akkor sem, ha nagy eséllyel, hogy enélkül is kiszavazták volna, és ugyanez lett volna a vége.

Ráadásul a gyilkosok egyik alapszabálya, hogy nem fedhetik fel magukat vagy a társaikat, így meg aztán végképp nem értem, miért kellett erre kérni az egyik szereplőt.

Összegezve: Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban második évada hosszú idő után bizonyíthatta volna, hogy nemcsak ugyanazt a szintet képes hozni egy műsorral a csatorna, amit korábban felépített, de még túl is tudják szárnyalni azt. Ha az Igazság Vacsoráját kihagyják, akkor ez ténylegesen így is lett volna.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kiderült, ki nyerte Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban második évadát
A végére Hevér Gábor maradt az egyetlen áruló. A színész nagyon gáláns volt az utolsó szavazásánál, de ez hibának bizonyult.


Csütörtök este az ártatlanok győzelmével ért véget Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban második évada. Hevér Gábor a végére egyedül maradt árulóként, végül őt is lebuktatták.

A szerdai adásban egy újabb árulót buktattak le az ártatlanok, Bíró Bea divatmodellt, így a játék végére Hevér maradt az egyetlen közülük.

Rajta kívül még hárman maradtak a kastélyban: Muri Enikő, Hadas Kriszta és Url Izabella. Árpa Attila még egy utolsó próbatétel elé állította a kastély megmaradt lakóit, ennek tétje pedig egy tőr volt, amely két szavazatot ér a kerekasztal-beszélgetésen.

A játékosoknak egy fáraót kellett felszabadítaniuk az átok alól, a feladat pedig több részből állt, és alaposan megdolgoztatta őket. Végül a megmaradt egyetlen áruló, Hevér Gábor nyerte el az értékes tőrt. Az elmúlt hetekben 15 millió 100 ezer forint halmozódott fel, már csak azt kellett kideríteni, hogy ezt ki, vagy kik vihetik majd haza.

A kerekasztal-beszélgetés után jöhetett is a szavazás, ahol

Hevér úgy döntött: nem használja az utolsó próbatétel során elnyert tőrt. Ez azonban hibának bizonyult, ugyanis a három ártatlan rá tette voksát, így ők vehettek részt a tűz ceremónián.

Muri Enikőnek, Hadas Krisztának és Url Izabellának már csak arról kellett szavaznia, hogy van-e köztük még áruló. ŐK kétkedés nélkül hozták meg a döntést, hogy érjen véget a játék, majd felfedték egymás előtt, hogy mindannyian ártatlanként élték túl a műsort.

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Szárnyas démonok, gigantikus domborművek és a legendás Bábel torony a lenyűgöző Mezopotámia kiállításon
Nézd meg velünk a Szépművészeti Múzeum elképesztő Mezopotámia kiállítását.


Először nyílt Magyarországon olyan nagyszabású kiállítás, amely teljes egészében az ókori Mezopotámiába kalauzol. A Szépművészeti Múzeum Istenek és Démonok királysága tárlatán kilenc tematikus egységben ismerheted meg az Újasszír és Újbabilóni Birodalom virágkorát. Ez a kiállítás azonban nem száraz történelemóra. A tárlat középpontjában az istenek és démonok világa áll, ami mélyen áthatotta az ókori Mezopotámia művészetét és mindennapjait.

Mi már láttuk a gyönyörű Istár-kapu díszítéseit, a mesélő pecséthengereket, és azt is megtudtuk, hogyan ihlette meg a különböző korok művészeit és filmrendezőit a legendás Bábel torony. Mutatjuk mi vár rád!

Babilónt egy német régészeti expedíció tárta fel az akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozó területen Robert Koldewey irányításával. 1899 és 1917 között zajlottak az ásatások, amelynek eredményeként napvilágra kerültek az új- és késő babilóni kor legjelentősebb emlékei.

A kiállítás egyik leglátványosabb része a babilóni Istár-kapu és annak díszítései.

Az Újbabilóni Birodalom fénykorában II. Nabú-kudurrí-uszur (A bibliai Nabukodonozor Kr. e. 604-562) hatalmas építkezéseket hajtott végre. Babilónt 8 kilométer hosszú városfallal vették körül, valamint egy közel 15 kilométeres külső fallal, illetve az Istár-kapu is ekkor kapta monumentális méreteit.

Az Istár-kaput és a hozzá vezető Felvonulási utat színes, domborműves mázas téglák díszítették. A Felvonulási utat oldalanként körülbelül 60 oroszlán szegélyezte. A kapukat pedig összesen 557 sárkánykígyó és vad bika díszítette, amik szimbolikus bajelhárító kapuőrként is szolgáltak.

A kiállításon a mezopotámiai istenvilág a korszak egyik legjellemzőbb tárgytípusán, a pecséthengereken elevenedik meg.

A pecséthengerek Kr. e. 3300 körül jelentek meg, és közel háromezer éven át készültek különböző ásványokból és kőzetekből. A pecséteket dokumentumok hitelesítésére, rang vagy beosztás jelölésére használták, de megbízások teljesítésére is szolgáltak. Tulajdonosaik gyakran amulettként vagy ékszerként is viselték őket a csuklójukon vagy a nyakukban.

A pecséthengereken érdekes volt látni Szín, a holdisten szimbólumát, a holdsarlót, amely a megszokott oldalirányú ábrázolás helyett jellegzetes U alakban jelenik meg. Ennek az az oka, hogy Mezopotámia egén a növekvő holdat ilyen szögből látták.

A hősök, akik az asszír és babilóni művészetben is fontos szerepet játszottak, gyakran küzdöttek vadállatokkal vagy keveréklényekkel. A küzdelemjelenetek gyakran ábrázolták a Mezopotámián kívüli istenek és démonok, illetve a természet vad erőinek legyőzését.

Mezopotámia lakói hittek abban, hogy a természetfeletti lények védelmet nyújtanak számukra.

A kiállításon láttunk olyan védőszobrokat és amuletteket is, amiket az otthonok bejáratainál helyeztek el, hogy oltalmazták a ház lakóit a külső veszélyektől, például ártó szellemek és démonok támadásától.

Az istenek “tökéletes" (emberi) külsejével ellentétben a démonokat félig állati testtel ábrázolták: kidülledő szemekkel, vicsorgó fogakkal, szárnyakkal és hosszú karmokkal az áldozat megragadásához. Ennek ellenére

az emberek gyakran fordultak segítségért démonokhoz, hogy azok más démonok ellen harcoljanak.

Pazuzut, a széldémont például általában azért idézték meg, hogy elűzze Lamastut, aki a gyermekeket és anyákat fenyegette. Számos Pazuzu-alakot és -fejet formázó amulett őrizte meg e démonok létezésébe vetett hitet.

Az asszír uralkodók palotái nemcsak a királyi család otthonai voltak, hanem az ország kormányzati és politikai központjai is. A legnagyobb termek falait több méter magas faragványok díszítették, amik gyakran ábrázoltak tisztítási rituálét végző apkallukat.

Az apkalluk olyan rendkívüli bölcsességgel és mágikus erővel rendelkező mitológiai lényeket, akik a civilizáció kialakulását segítették. Feladatuk hagyományosan a királyság szakrális biztonságának védelme volt.

A kiállítás utolsó része a híres Bábel tornyát mutatja be a múzeumi gyűjteményben őrzött németalföldi és 20. századi magyar alkotások segítségével.

Babilón vallási központja Marduk isten hatalmas szentélykomplexuma volt, itt kapott helyet a lépcsőzetes toronytemplom is. A zukkurat legnagyobb pompáját II. Nabú-kudurrí-uszur uralkodása idején érte el, amit a babilóni fogságban élő zsidók is láthatták.

Ekkor született meg a Bibliából ismert történet, amelyben Bábel tornya a túlzott emberi merészség szimbólumává vált.

A kiállítás utolsó része volt az egyik kedvenc szekcióm, mert itt azt is bemutatták, hogyan jelenik meg a mezopotámiai démonvilág a modern popkultúrában, például filmekben, sorozatokban, videoklipekben.

Pazuzu alakját viszontláthatjuk Az ördögűzőben, szerepel Gorillaz-klipben, sőt A Simpson családban is.

A vetítésből az is kiderült, hogy Babilón városa olyan híres filmekben is megjelenik, mint a 1927-es Metropolis vagy a Marvel-univerzumhoz tartozó Örökkévalók.

A tárlaton több mint 150 műtárgyat nézhetsz meg, amiket többek közt a berlini Vorderasiatisches, a párizsi Louvre és a bécsi Kunsthistorisches múzeumokból kölcsönöztek.

Az Istenek és Démonok királysága kiállítást 2025. február 2-ig nézheted meg. Részletek a Szépművészeti Múzeum honlapján.

Link másolása
KÖVESS MINKET: