KULT
A Rovatból

Amikor Budapest és Bécs exportképes volt Hollywoodban

Ha elmélyedünk az amerikai filmtörténet első 50 évében, lépten-nyomon magyar és német hangzású nevekbe botlunk.

Link másolása

Szinte lehetetlen felmérni, hogy mekkora nyomot hagytak közép-európai filmesek, producerek, rendezők, színészek, írók, operatőrök, a tengerentúli mozin. Ezt idézi fel Muszatics Péter Bécs, Budapest, Hollywood című könyvével.

A szerző neve manapság filmfesztiválokhoz kötődik: ő az idén szeptember elején megrendezendő 2. Budapesti Klasszikus Film Maraton fesztiválmenedzsere és – 12 éve – a Jameson CineFest egyik főszervezője. Muszatics a CineClassics programsorozat kurátora, melynek keretében 2010 óta számos világhírű, közép-európai származású filmest mutattak be. Korábban jelentős dokumentumfilmeket is készített, mint A folyamatot (2004), amely az antiszemitizmus témáját járta körül, vagy a 2009-es Kádárt, amely a néhai pártfőtitkára utolsó beszédéből indult ki. Mostani könyve filmszenvedélyének lenyomata.

-A legtöbb művészet inspirációk és adaptációk története, de talán sehol nem jelenik meg olyan markánsan, mint a filmművészetben – mondja Muszatics Péter – A felnövő új generációk tagjai mindig az előző korosztályok filmjeit nézték – így voltak például a francia „új hullám” alkotói az amerikai filmekkel – és ezekből kiindulva váltak teljesen eredetiekké. Ezt a jelenséget egészen napjainkig végig lehet vezetni és ez engem mindig érdekelt.

- Mit jelent az Ön számára az a fogalom: „közép-európaiság”?

- A Vasfüggöny korában, az 1940-es évektől a 80-as évek végéig nagyon nehezen volt értelmezhető a „Közép-Európa”, mint fogalom. A 70-es években bukkantak fel először azok az értelmiségiek – Vacláv Havel, Konrád György, Czeszlaw Milos, Milan Kundera – akik nagyon markánsan megfogalmazták, hogy mi közép-európaiak vagyunk. Szakítani akartak azzal a nyugati felfogással, amely ezt az egész térséget beskatulyázta „kelet-európainak” és megpróbálták újrafogalmazni saját identitásukat, a régi hagyományokra, az Osztrák-Magyar Monarchiára alapozva. A Monarchia az akkori Európa legnagyobb kiterjedésű állama volt 1918-ig, 50 millió lakossal, 12 „bevett” és számos más nemzetiséggel, népcsoporttal. Igazi, sokszínű kavalkád volt.

Ebben a különös államalakulatban legalább annyi jó dolog volt, mint rossz, mert a sokféle nációnak kommunikálnia kellett egymással, és ez megjelent a tömegkultúrában is. A legjellemzőbben az operett tudta áttörni a korlátokat, egyszerű, élvezetes meséivel, igényes zenéivel.

A Monarchia felbomlása után minden nép bezárkózott a saját határai mögé, bár a két világháború között még valamivel intenzívebb volt az érintkezés, mint a szovjet megszállást követően. De menjünk át Amerikába! Nagyon sok emigráns, akik kulcsszerepet játszottak az amerikai film megteremtésében, éppen Közép-Európából származott…

- Kezdve Zukor Adolph-fal…

- …aki a borsodi Ricse faluban született és a Paramount Pictures alapítója lett (címképünk) de említhetném Fried Vilmost, Tolcsváról, aki William Fox néven a 20th Century Fox-nak lett egyik kezdeményezője és még során. Bár az amerikai film első aranykorában mindenféle nációbeliek részt vettek, érdekelt, hogy mi a titka a közép-európaiak ilyen nagy mértékű hozzájárulásának. Szabó Istvántól hallottam először ennek kapcsán a „human touch”, azaz az „emberi érintés” kifejezést. Ez azokat a kódokat, dramaturgiai, történet-mesélési elemeket tartalmazza, ami által egy filmes képes megérinteni a közönséget. Ez olyan ritka képesség, amelynek feltehetően sok közép-európai van birtokában. Ezt a titkot próbálom közelebb hozni a könyvemben, de nem állítom, hogy sikerül is teljes mértékben megfejteni.

- Talán az is benne van ebben a közép-európai „érintésben”, hogy miközben a Monarchia egyfelől tekinthető a térség aranykorának, amit beleng az a bizonyos „gemütlich”, kedélyes életérzés, másfelől viszont ott van a folyamatos feszültség a népek között, és a belső identitászavar, a hovatartozás kérdése.

- Könyvem fókuszában két nagy bécsi születésű rendező áll: Erich von Stroheim és Ernst Lubitsch. Stroheim a filmtörténet egyik legnagyobb alkotója volt. Színészként kezdte pályáját, majd rendező lett. Mivel azonban folyamatosan konfliktusba került producereivel, korán kettétört rendezői pályája, elkészült filmjei azonban, mindenek előtt a Gyilkos arany (Greed), az egyetemes filmművészet kincsei. Olyan nagy rendezőkre hatott az ő munkássága, mint Orson Welles és Stanley Kubrick. Ők, ugyanúgy, mint Stroheim, mindig a mozi fősodorjától eltérő filmeket készítettek…

- Mellesleg a New York-i születési Kubrick szülei is közép-európai bevándorlók voltak…

- Ernst Lubitsch viszont a könnyebb múzsa talán legnagyobb alakja volt a 30-as, 40-es években. Ő teljesen más módon készített filmeket, mint Stroheim, de műveinek virtuozitása a mesterek közé emelte és óriási hatást gyakorolt az őt követő nemzedékekre, főleg a vígjáték műfajában tett le szilárd alapokat. Legtehetségesebb tanítványa pedig az a Billy Wilder volt, aki Krakkó mellett született, de Bécsben nőtt fel. Azért választottam ki Stroheimet és Lubitschot, mert a filmművészet két különböző útját járták be. Stroheim így jellemezte kettejüket:

„Lubitsch először a trónon mutatja be a királyt, aztán a hálószobában. Én először a hálószobában mutatom meg, és e néző ebből már tudni fogja, hogy milyen ember az, aki a trónon ül.”

Stroheim kegyetlen volt, kíméletlen és nagyon őszinte. Ezt nem szeretik az emberek, sokkal inkább a becsomagolt, megédesített, finoman elmesélt történeteket szeretik, még akkor is, ha annak mélyén ott van a keserűség, az életbölcsesség. Lubitsch annak volt a virtuóza,, hogy miként kell a tömegeknek hatásosan, élvezetesen, szórakoztatóan elmesélni filmeket, amelyek azonban mégsem voltak felszínesek. Éppen ezt tanulta meg tőle Billy Wilder, a legnagyobb kedvencem.

Az 1942-es Lenni vagy nem lenni című Lubitsch-filmnek írója Lengyel Menyhért, producere pedig Korda Sándor volt:

- Wilder minden műfajban képes volt maradandót alkotni a szinte börleszk-szerű vígjátéktól a lélektani drámán át a gengszterfilm-paródiáig és a krimiig…

- Itt van például a Legénylakás című filmje, Jack Lemmonnal és Shirley MacLaine-nel, amely több Oscar-díjat, köztük a legjobb filmét is elnyerte. Egy kishivatalnok, egy bohém agglegény, aki kiadja légyottokra a lakását, egy New York-i toronyház kafkai univerzumában beleszeret egy lifteslányba. Egyszerű vígjátéki sztori, de hősünk végig a szakadék szélén táncol, története akár tragédiával is végződhetne és ezzel a néző is tisztában van. Éppen ettől a távlattól válik a film humorossá. Ez az egyik titok. Nyilván ez is Közép-Európából jött, ahol az emberek átélték, hogy összeomlik az államuk, forradalmak törnek ki, kegyetlen háborúk zajlanak, és emberek millióit hurcolják el Auschwitzba.

Tehát annyi minden megtörtént velük, hogy ez bölccsé tette őket, és ezeket a bölcsességeket jól tálalva meg tudták fogalmazni Amerikának és az egész világnak.

Kertész Mihály: Út a Villamosszék felé

- A magyarok közül nemcsak a rendezők, színészek, mint Kertész Mihály vagy Lugosi Béla, Bánki Vilma és Peter Lorre, hanem az írók is remekül beilleszkedtek Hollywoodba.

- Molnár Ferenc volt a szakma koronázatlan királya, de nyomában több kiváló író is jelentős sikereket aratott, mint László Aladár, Vajda Ernő, László Miklós, Bíró Lajos. Ma már nem is tudjuk, hogy az ő színdarabjaikból micsoda filmklasszikusok születtek. Például éppen Lubitsch készített filmet Bajok a paradicsomban címmel László Aladár Becsületes megtalálójából, ugyancsak övé a Saroküzlet, amelynek eredetije László Miklós Illatszertára volt. De ugyanez mondható el az osztrák írókról is. Bécs és Budapest atmoszférájában volt valami, amit exportképesnek tartottak Amerikában…

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
36 évesen meghalt Ferich Balázs, Azahriah és a Wellhello menedzsere
A Supermanagement társtulajdonos-ügyvezetője csütörtök hajnalban halt meg hosszú betegség után. Barátja és üzlettársa megható sorokkal búcsúzott tőle.

Link másolása

Hosszú betegség után csütörtök hajnalban meghalt Ferich Balázs, a Supermanagement nevű kiadó-menedzsment társtulajdonos-ügyvezetője, a Blind Myself nevű magyar metálzenekar korábbi basszusgitárosa - írja a Forbes. A zenei szakember 36 éves volt.

A 2016-ban alapított Supermanagement a hazai piac egyik legsikeresebb szereplője, akik olyan magyar előadókat menedzselnek, mint a Wellhello, a Follow the Flow, az Anna and the Barbies, Dzsúdló, Desh és Azahriah.

Ferich Balázsról a Supermanagement másik alapítója, Tóth Gergő búcsúzott a Facebookon.

„2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez”.

Tóth felidézte, hogy a Cloud 9+ az első banda, amit együtt menedzseltek, és nagy kockázatot vállaltak, amikor megalapították a saját cégüket.

„Balázst imádták az előadóink, kollégái. Über-maximalista volt a melóban, nem elégedett meg sosem a második hellyel. Folyamatosan azon agyalt, hogyan lehetnénk még jobbak és jobbak. Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az egész hazai sztárvilág gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst: „Mérhetetlen fájdalom”
Tóth Gabi, Czutor Zoltán és a Carson Coma is kifejezte együttérzését. A Supermanagement társtulajdonos-ügyvezetője csütörtök hajnalban halt meg hosszú betegség után.

Link másolása

Az egész hazai zenei világ gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst, a Supermanagement nevű kiadó-menedzsment társtulajdonos-ügyvezetőjét.

A zenei szakember számos hazai sztárnak, köztük Azahriah-nak, a Wellhellonak és Dzsúdlónak volt a menezdzsere.

Ferich Balázsról a Supermanagement másik alapítója, Tóth Gergő megható sorokkal búcsúzott a Facebookon.

„2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez.”

A Supermanagement Facebook-oldalán csütörtök délután közzétett bejegyzésére azóta több mint ezer hozzászólás érkezett, köztük számos hazai sztár is kifejezte a részvétét. A Carson Coma zenekar egy fekete szívvel fejezte ki együttérzését, az AWS gitárosa, Brucker Bence pedig egy érzelmes üzenettel köszönt el Ferich Balázstól.

„A folyamatos profi és maximalista hozzáállásod mindig irigyeltem és nagyon nagy hatással volt rám! Ha nem ismerlek, bizony nem lennék ott ahol. Mindig emlékezni fogok rád!”

- írta többek között a zenész.

„Őszinte részvétem” - írta a hozzászólások között Azahriah gitárosa, Szabolcsi Fészek.

„Őszinte részvétem Gergő, sok erőt a családnak mérhetetlen fájdalom…” - írta Tóth Gabi.

„Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok Gergő!” - üzente megrendülve Czutor Zoltán.

Antal Timi énekesnő egy korlátozott ideig elérhető Instagram-sztoriban, egy fekete-fehér fotóval emlékezett meg, a képhez pedig azt írta:

„Ég Veled, Balázs!”

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Michael Douglas eszik, iszik, csajozik, mégis megvan az AppleTV+ első igazi bukása?
A Franklinnel az AppleTV+ elkövette az első nagy mellélövését? Eddig elég jó szériája volt, úgyhogy talán nem csorbít az amúgy nagyon jó renoméján, de sajnos látni az elpazarolt dollármilliókat a Franklin minden másodpercén.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 17.


Link másolása

Timothy Van Patten neve nem ismeretlen sorozatos berkekben. Rengeteg híres klasszikuson dolgozott már, mint rendező, ráadásul nem is kis címekben.

Olyan ikonikus szériákat tudok említeni, mint a Drót, a Deadwood, a Róma, a Maffiózók, The Pacific – A hős alakulat, a Trónok harca, a Fekete tükör, a Perry Mason, A levegő urai vagy a Gengszterkorzó.

Ilyen filmográfiával nem csoda, hogy az Apple TV+ rábízta a Franklin vezénylését. Nem tudom mennyire Van Patten hibája, de a Franklin nem lett túl jó.

Benjamin Franklin amerikai polihisztor, államférfi, diplomata, író, természettudós, filozófus, nyomdász és feltaláló életének 84 éve alatt több érdekes dolog történt vele, mint tíz férfivel történhet 200 év alatt.

A szegény családból származó 13. gyermek életrajza számtalan könyvet tölthetne meg.

Jópárat meg is töltött, a Franklin is egy ilyenen, Stacy Schiff, A Great Improvisation című könyvén alapszik. Nem olvastam az eredeti művet, de amit az AppleTV+-nak sikerült előadnia, az egy rettenetesen unalmas kis szelete ennek a hihetetlen élettörténetnek.

1776-ot írunk, az Amerikai függetlenségi háború alig egy éve zajlik, de a gyarmati erők sorra szenvednek súlyosabbnál súlyosabb vereségeket. A kongresszus helyzete egyre kilátástalanabb. Franklin fia is a britek háborús túsza lett.

Ezekből a harcokból meglepően nem látunk semmit, mert ezekben a sötét időkben Benjamin Franklin (Michael Douglas) átutazta az Atlanti-óceánt, hogy segítséget kérjen a francia nemzettől.

Unokája, Temple (Noah Jupe) kíséretében érkezik Passy kis falujába, amely viszonylag közel van Párizshoz. Itt szövi fondorlatos terveit, hogyan lehetne megnyernie magának a versailles-i támogatást Amerika britek elleni harcában. Igazi kémjátszma, sok-sok unalmas párbeszéd alá rejtve.

Nagyon hiteles az Apple-féle Franklin sorozat, már-már túl hiteles. Egy képkocka háborút kapunk ízelítőnek a harmadik részben, de ez a széria nem más, mint hosszú párbeszédek, partik, előadások és bálok sora, ahol úriemberek beszélgethetnek, miközben a kémek kihallgatják őket. Nem egyértelmű, ki kivel van valójában és mindenki csak a saját hasznát keresi. Van, aki pénzt, egyesek szerelmet, mások megbecsülést várnak Franklintől.

A megvalósítás elsőrangú, a kosztümök, a helyszínek, a tájkép és a díszletek elképesztően autentikusak.

A sorozat külön büszke lehet ezekre. Érezni, amikor szinte céltalanul mutogatják ezt a mozi-mágiát. Sokszor húzza a rendező az időnket egy-egy hosszúra hagyott nagytotállal. Természetesen hatalmas érdem és pirospont jár a történelmi hűségre, és az atmoszféra is páratlan, csupán annyi ezzel a probléma, hogy a tényleges tartalom, amit látunk, nagyon kevés.

Ahhoz képest, hogy Ben Franklinnek milyen érdekes élete volt, nagyon sokáig tartott, hogy egy ilyen nagy költségvetésű sorozatot készítsenek róla. Ez a szerep Michael Douglasnek szinte jutalomjáték. Látszik, hogy a nagy öreg élvezte a forgatást, hiszen jókat ehet, ihat és jól mulathat fiatal hölgyek társaságában, miközben csak beszélgetnie és néha színészkednie kell.

Nem érzem, hogy Douglas eltűnne a szerepben, inkább önmagát hozza, kicsit rájátszva Franklin szinte rocksztár szerepére, máskor meg aggódóan tűnődve.

Az unokáját alakító színész nekem kicsit túlságosan fiatal, de lehet pont ezért őt választották ki a szerepre, ő egy kis ártatlanság a megfáradt mester mellett. A többi színésszel sincs probléma, maximum annyi, hogy a teljes stábból ha öt karaktert fel tudok sorolni, azzal lehet, hogy sokat mondtam. Igazából alig van maradandó szereplő, de erről nem a színészek tehetnek, hanem a történészek… akarom mondani forgatókönyvírók.

Alig történik itt valami! Tényleg! Az egyik legnagyobb drámai csúcspont az első három részből az, amikor Franklin visszakapja a megjavított nyomdáját, miután azt ellenséges kémek összetörték. Értem, hogy így szimbolikusan visszakapta a hangját a feltaláló zseni, de ettől ez még gyenge tartalom, még streamingre is.

Egyáltalán nem szórakoztató, és nem érzem azt a „wow” faktort, amit az Apple álltalában képvisel.

Ez egy alapos történelemlecke, amely azt feltételezi, hogy van bőséggel háttértudásunk a korszakról, mert ha nem figyelünk eléggé, akkor bizony megkavarodunk a sok-sok francia név mellett. Mostanában sokadik sorozatnál látom, amelyben előszeretettel használják az eredeti nyelvet, tehát itt a franciák franciául beszélnek, nem francia akcentusos angollal – ez is a pozitívumok közé tartozik a szememben. Van rajta kellő mennyiségű pátosz, hab és csillámpor is az átlagamerikai nézőnek. Láthatunk hitelesnek érződő kémjátszmát, és három rész alatt azért megértjük, hogyan mozgatták a szálakat a háttérből a diplomaták, de attól még rém unalmas az egész.

Amikor egy függetlenségi háborús történetre gondolok, nem az van a fejemben, hogy a győzelmekről és vereségekről csak híreket hallok, miközben semmit nem látok.

Nem véletlenül vizuális médium a televízió. Sajnos az egész túl unalmas, metodikus és nem érdekes. A Franklin megtekinthető az Apple TV+ streaming szolgáltató műsortárában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Eltemették Tordy Gézát
Ernyey Béla közös emlékeket idézve búcsúzott Tordy Gézától. Óriási szívű, nagystílű ember volt - mondta. A Vígszínház társulata nevében Lukács Sándor színművész búcsúzott.

Link másolása

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

A 85 éves korában, március 30-án elhunyt színművész búcsúztatásán elsőként a jövő színésznemzedéke nevében Szőcs Artur mondott beszédet. A színész-rendező felidézte, hogy Tordy Gézát még színművészetisként ismerte meg, majd 15 évadot dolgoztak együtt. Kiemelte: Tordy Gézát ízig-vérig érdekelte a színházcsinálás, fontos volt számára a csapatmunka.

Ernyey Béla közös emlékeket idézve búcsúzott Tordy Gézától. Óriási szívű, nagystílű ember volt - mondta a művészről, akivel 1963-ban találkozott először, és akihez élete leghosszabb barátsága fűzte.

A Vígszínház társulata nevében Lukács Sándor színművész búcsúzott, színészkollégája játékát és közös munkáikat idézte fel. Mint mondta, Tordy Gézában nagy erők lakoztak, nagy dühök és nagy szenvedélyek.

A színészet illanó pálya - fogalmazott. A kincs az az üzenet, amelyet át tudunk adni úgy, hogy a lelkekben minél tovább megmaradjon. "És te, Gézus, ezeknek az üzeneteknek katartikus átadója voltál" - mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: