hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Dübörgött a filmgyártás a pandémia alatt is – a magyar filmipar rendkívül okosan kezelte a járványhelyzetet

Mik a koronavírus mellékhatásai a filmiparra nézve? Bedőlnek? Kiheverik? Fellendülnek? Maradnak szövődmények? Utánajártunk.
Szerző: Polák Zsóka, fotó: Illusztráció (Donald Tong / Pixabay) - szmo.hu
2021. január 20.

hirdetés

A film- és sorozatiparral kapcsolatos hírek 2020-ban kimerültek abban, melyik film premierjét halasztják éppen el és mikorra, melyik színész koronavírusos, és melyik filmes díjátadót szervezik meg épp online. Ahogy mással sem, úgy a filmiparral sem bánt kesztyűs kézzel 2020.

Végeláthatatlan listát lehetne írni arról, hogy mi minden forgatása állt le – gyakorlatilag mindené – és milyen premiereket halasztottak – gyakorlatilag mindet (jóformán a "nagyok közül csak a Tenetet mutatták be, de azt is minek). A korlátozások jóformán az egész filmkalendáriumot kinyírták, és

még ha a vakcinázással fel is dereng már a fény az alagút végén, hosszú évekig éreztetheti még a hatását a pandémia a film- és sorozatiparban egyaránt.

Még mielőtt viszont mély zokogás törne fel belőlünk szegény filmipar miatt, érdemes közelebbről megvizsgálni a problémát. Míg a mozik nézők, bemutatandó filmek és főleg bevétel nélkül maradtak, addig a streamingszolgáltatóknak kapóra jön a sok-sok millió kanapéra zárt ember – egy ideig. Csak egyetlen példát nézzünk: a Netflixet. A cég által negyedévente publikált eredmények alapján az első fél évben rekordszinten ugrott meg az előfizetőik száma. Január és március közt 15,77 millió előfizetővel gazdagodtak. Csupán összehasonlításként: egy évvel korábban az első negyedévben „mindössze” 9,6 millió új felhasználót tudhatott magáénak a streamingszolgáltató.

A második negyedévben 10,1 millióval nőtt az előfizetők száma. A júniusban bejelentett számok után azonban a Netflix részvényei esni kezdtek, a harmadik negyedév számai az elmúlt négy év legalacsonyabbját, 2,2 millió új előfizetőt produkáltak (már ami a harmadik negyedéveket illeti). A cég többször is jelezte, hogy a remek számok és a járványhelyzet nyári javulása miatt számított a visszaesésre. Az utolsó negyedév aztán visszarajzolhatta a dollárjeleket a Netflixesek szemébe, a most nyilvánosságra hozott legfrissebb adatok szerint ugyanis az utolsó negyedévben túlszárnyalták az elvártat, 6 millió helyett 8,5 millió új előfizetőt gyűjtöttek, ezzel rekordot döntött: 36,6 millióval növekedett az előfizetőik száma (ez 8 millióval több, mint az eddigi legjobb év), összesen tehát már 203,7 millió előfizetője van a streamingszolgáltatónak. A Netflix tehát elég jól jött ki ebből a helyzetből.

hirdetés
Azzal, hogy a járványhelyzet a kisképernyő elé száműzi az embereket, felgyorsult egy olyan folyamat, amely egyébként is bekövetkezett volna: jobban elterjedtek a streamingszolgáltatók, és szélesebb kör ismerte meg az előnyeit: olcsóbb, kényelmesebb, ráadásul a tartalom is újra nézhető.

Arra viszont nem képes, hogy a hamisítatlan, popcornszagú, szélesvásznú élményt átadja, ennek ellenére egyre komolyabb konkurenciája a mozinak – főleg, hogy az utóbbi jóformán március óta semmit nem tud tenni az ellen, hogy inkább mozizzanak az emberek. Bár nem kérdés, hogy amint kinyitnak a mozik, valószínűleg sokan megrohamozzák majd őket - hisz Netflix ide vagy oda, mindenkinek hiányoznak már a mozik az előzetesekkel, a telefonját lehalkítani képtelen mozizóval és minden szépségével együtt -, mindenesetre az biztos, hogy változóban a nézői és a felhasználói szokások, a kérdés már csak az, hogy mennyire.

Nemcsak a nézőknek, de a készítőknek is át kellett programozniuk magukat a megváltozott helyzet miatt. A legtöbb nagy produkció a kivárásra játszik, így halasztanak sorra egy csomó régóta várt filmet – a legújabb James Bond-filmet, a Hang nélkül 2-t, Az új mutánsokat vagy a Halálos iramban 9-et.

Itt azonban nem árt megjegyezni, hogy mindez szintén nincs ingyen – a 25. Bond film halasztgatása például havi 1 millió dollárjába kerül a Warnernek. Jelenleg két opciójuk van: kivárnak, vagy bemutatják valamelyik streamingcsatorna műsorában – ez utóbbi érdekes hibridjét mutatta be legutóbb a Wonder Woman 1984, amelyet néhány moziban és az itthon nem fogható HBO Maxon mutattak be.

A számok tekintetében mindez így néz ki: míg a Wonder Woman első része 822 millió dollárt hozott még a korona előtti időkben, addig a második rész mozis bemutatása ellenére eddig "csak" 142 milliót, azaz eddig még a 200 milliós költséget sem hozta vissza, ebben pedig még nincs benne a marketingköltség. Persze ehhez hozzátartozik, hogy Európában még például be sem mutatták, és nyilván a pandémia alatt keveseknek van lehetőségük moziba menni, mindenesetre ilyen számokat hozott egy hónap alatt 2020 egyik legjobban várt filmje a pandémia kellős közepén.

A streaming tehát egyre fontosabb szereplője a filmiparnak, mégsem fogja a pandémia hullámait meglovagolva romba dönteni a moziformátumot, a nagy stúdiók ezentúl is a mozivásznat célozzák, az igazi nagy pénz ugyanis abban van.

Míg márciusban szinte mindenhol leálltak a forgatások, a stábok hazatértek és bezárkóztak. Borítékolható volt, hogy amint lehet, a filmipar az elsők között lesz, amely még a szigorú járványügyi intézkedések mellett is amint tudja, újraindul. Így is lett, amint nyár elején enyhülni látszott a járványhelyzet, szépen lassan visszaszállingóztak a stúdiókba a stábok. Többek közt Magyarországra is.

Magyarország a filmek terén jól jött ki az járványügyi helyzetből

A The Hollywood Reporter hosszú cikket szentelt annak, hogy Magyarországot a járvány alatti filmgyártás egyik európai úttörőjének állítsa be, már ami a bérgyártásokat illeti. Ez azonban nem újdonság, a korona előtti időkben is egyre fényesebben ragyogott az ország csillaga a filmes térképen a nagy stúdiók számára. Nem olyan véletlen ugyanis, hogy Budapesten ilyen gyakran lófrálnak különböző világsztárok, hiszen a külföldi produkciók egyik kedvelt helyszíne Magyarország – Európai viszonylatban a második helyen áll a legnépszerűbb célpontok közt, és csak Nagy-Britannia előzi meg.

Ennek számos oka van. Kezdve a 2004-től hatályos filmtörvénnyel, amely 30 százalékos adókedvezményt biztosít az itt forgó produkcióknak, az alacsony béreken és a változatos helyszíneken át egészen a profin működő hazai stábokig.

Az elmúlt években egy sor A-listás film és sorozat készült Budapesten: elég csak a Terminator: Sötét Végzetre, a Szárnyas Fejvadász 2048-ra vagy a Witcherre gondolni. 2020 tavaszán szokás szerint ismét több nagy produkció is forgott az országban – ezek közt is a legnagyobb durranás Dennis Villeneuve Dűnéje, amely Budapestre hozta Jason Momoát, Josh Brolint, Zendayát és Timothée Chalemet-et is. A járvány kezdete azonban sorra húzta le a rolót a produkciók számára is, így nemcsak Magyarországon, de jóformán az egész világon leálltak a forgatások.

Júniusra, mire a számok mérséklődtek, és a világ elhitte, hogy vége a járványnak, szinte az összes stáb visszatért az országba. Sikeresen leforgott többek közt a Dűne, és az Amazon Primer Birds of Paradise című filmje is Sarah Adina Smith rendezésében, de leforgatták a Halo című népszerű videójáték sorozatváltozatát, a Mafilm Stúdióban készült német Netflix-sorozat is, és több független filmnek is otthont adtak a magyar stúdiók.

Annak ellenére, hogy 2020 nem volt egy könnyű év, több mint 20 filmet forgattak le Magyarországon

- mondta el Káel Csaba filmügyi kormánybiztos, akit a lap szintén megkérdezett.

A legnagyobb hazai szervízcég, a Mid Atlantic Films vezetője, Adam Goodman szerint lenyűgöző, hogy egy ilyen pocsék évben is sikerült így teljesíteni, és panaszra továbbra sincs okuk, hiszen nyárig szinte minden kapacitásuk betelt – náluk forog Nicholas Cage egyik új vígjátéka, Cate Blanchet és Kevin Hart új filmje, több sorozat, sőt, egy Marvel-produkció munkálatai is zajlanak éppen az országban, ám erről Goodman nem árulhatott el bővebb információt.

Szervízszolgáltatás

Ideje elengedni azt a gondolatot, hogy Magyarországra csupán azért jönnek a stábtagok, mert jól jön az adókedvezmény, olcsók a statiszták, a hazai stábnak pedig legfeljebb a kávéhordás és a cipekedés a dolga. Az utóbbi évtizedekben komoly filmes-szakembergeneráció nőtt fel az országban, így a magyar szervízcégek magasan képzett és megfelelő referenciákkal rendelkező stábot tudnak a produkciók rendelkezésére bocsátani – az sem hátrány, hogy a magyar szakemberek jellemzően a nemzeti elvárásoknak megfelelően beszélnek angolul. A szervízprodukciók esetében a stáb megbízásos alapon dolgozik, nem részesül a film bevételéből, hanem fizetést kap.

A lap elsősorban arra kereste az okokat, hogyan tudott Magyarország ebben a rossz helyzetben is győzedelmeskedni,

a választ pedig abban találták meg, miszerint Magyarországon rendkívül okosan kezelték a járványhelyzetet.

A lap előnyként jellemzi, hogy az országban az alacsony esetszámok miatt viszonylag későn vezettek be szigorúbb korlátozásokat, és a filmipar itthoni szereplői is gyorsan alkalmazkodtak a kialakult helyzethez. Az Origo Filmstúdió például az első volt Európában, amely bevezette azt a rendkívül hatékony Covid-biztos protokollt, amelyet azóta a legtöbb ország filmipara átvett – állítja Tóth Mihály, az Origo Film Group marketingvezetője. Ők konkrétan saját tesztlabort állítottak fel a hangárok mellett, illetve leszerződtek egy magánkórházzal, hogy az esetleges fertőzötteket ott lássák el. Bevezették a kötelező tesztelést a stábtagok közt, és úgynevezett buborékokban, nagyobb csoportokban izolálva dolgoztak – a lehető legnagyobb fokú biztonsági intézkedések pedig elegendőek voltak arra, hogy folytatódjon a munka.

Emellett a kormány is hozott pár olyan intézkedést, amely a filmeseknek kedvezett: mikor az EU beutazási tilalmat hirdetett az Unión kívüliek számára – egy sor kivétellel természetesen -, akkor a magyar kormány az Egyesült Államokból érkező filmkészítő stábokat is a saját kivételei közé sorolta, így továbbra is szabadon jöhettek az országba.

„Míg az egész világ lezárások és korlátozások alatt állt, addig Magyarország felismerte a filmipar fontosságát, és továbbra is fontosnak gondolja azt”

– mondta el Goodman.

2019-ben a közvetlen filmprodukciós beruházások értéke elérte a 164,4 milliárd forintot (565,6 millió dollárt), amely 50 százalékos növekedés volt az egy évvel azelőtti számokhoz képest. A külföldi produkciók fontosságát mi sem mutatja jobban, hogy ennek 94 százalékát adták a nemzetközi filmek és sorozatok.

A jövőbeli tervek azonban arról szólnak, hogy nemcsak a külföldi produkciók segítése lesz a feladat, hanem a belföldi filmgyártás és a koprodukciós filmgyártás fellendítése is. Az utóbbi kapcsán megemlíti a lap, hogy 2020-ban nyolc koprodukciós projektet támogatott a Magyar Nemzeti Filmalap, köztük a Mrs. Harris Goes to Paris című filmet, amely miatt Lesley Manville, Jason Isacs és Isabelle Huppert is Budapestre jött.

Káel Olaszországhoz szereti hasonlítani Magyarország helyzetét:

„Amikor Fellini 1960-ban megcsinálta a La Dolce Vitát, Róma volt a filmes szervízzszolgáltatások központja Európában. Remélem, éppen a magyar filmgyártás Dolce Vitájának kapujában állunk."

Nem meglepő, hogy az országban is igyekeznek ráfeküdni a streamingvonalra: novemberben Filmio néven magyar streamingszolgáltatás indul.

Még ha Magyarország jól is járt – ha lehet egyáltalán ilyet mondani – a járványhelyzet alatt a filmipar terén, addig van egy olyan ország, amely a lehető legtöbbet hozta ki a mostoha körülményekből: Új-Zéland. A szigetországot az egész világ irigyli a pandémia kezelése miatt, hisz kifejezetten hatékonyan tartották kezükben a járványhelyzetet. Közben még arra is ráértek, hogy a filmipart is felrázzák covidos álmából. Persze ehhez mondjuk kell az is, hogy az adott országban olyan helyszínek legyenek, amikért egyes blockbusterek rendezői az összes végtagjukat odaadnák. A pandémia alatt szépen csendben olyan filmek forogtak itt, mint James Cameron Avatarja, vagy az Amazon Gyűrűk Ura-sorozata, illetve a The Power of the Dog Kirsten Dunst és Benedict Cumberbatch főszereplésével.

Új-Zéland titka elsősorban a sikeres járványkezelésben rejtett, abban, hogy az óceán közepén meglehetősen elszigeteltek, és a szigorú szabályokban – James Cameronékat is karanténba küldték az érkezésüket követően.

A szigetország filmipara is teljes kapacitáson pörög: 7-12 projekt forog itt a következő évben.

A stábok munkáját egyébként a legtöbb ország igyekszik a sanyarú járványhelyzet mellett is biztosítani: Kanadában például a magyar helyzethez hasonlóan a legszigorúbb intézkedések hatálya alatt is kapnak felmentést a filmesek: január elején például egyhónapos teljes lockdownt rendeltek el az országban, ám a forgatások nagyon szigorú szabályok mentén tovább folytatódhatnak. Ilyen például, hogy egy jelenet forgatásán maximum 10 színész vehet részt, zárt buborékokban dolgoznak, és gyakran tesztelnek.

Jól látszik tehát, hogy hiába vannak zárva a mozik, a filmgyártás, ha halkabban is, de dübörög – főleg, hogy bebizonyosodott: az egyes országok által biztosított kiskapukkal és a szigorú intézkedésekkel kicsit macerásabban ugyan, de viszonylag zavartalanul működhetnek a forgatások. A kérdés már csak az, mikor és hogyan mutathatók be a filmek - illetve mennyiben lesz a pandémia alatt a nézői és produkciós oldalról is bekövetkező változásoknak tartós foganatja.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Új Netflix dokumentumfilm: 8 hónapig kínozták a kisfiút, mire meghalt, pedig a szociális munkások tudtak róla

Megnéztük a Gabriel Fernandez-aktát, és totál kikészített minket. Ütés-égés-lövésnyomok egy nyolcéves gyerek holttestén.
Szajki-Vörös Adél, fotók: Netflix - szmo.hu
2021. február 22.

hirdetés

Ez a netflixes dokumentumfilm-sorozat talán abban a legkiemelkedőbb, hogy soha nem láttunk még ennyire szomorú true crime doksit, hiszen annál nincs kegyetlenebb és elviselhetetlenebb nézőként is, amikor egy gyermeket a saját szülei kínoznak halálra. Pedig a kis Gabriellel ez történt Los Angelesben.

A halálakor nyolc éves kisfiút vér szerinti anyja hónapokkal korábban fogadta ismét magához, miután születése után lemondott róla, majd az alatt a pár hónap alatt, ami 2013 május 24-ig történt, a kisfiú a poklok poklát érte át. A végzetes éjszakán, miután orvosok hosszú órákon át küzdöttek az életéért, a szervezete feladta a harcot. Konkrétan halálra kínozták. Hogy milyen motivációból - kell erre egyáltalán motiváció???! - , pontosan kinek a tervéből és hogyan, erre derül fény a tárgyalás során, és ezt a szívszorító történetet bontja ki a szemünk előtt, gyakorlatilag élőben a sorozat.

Ott ülünk mi is a tárgyalóteremben és meg akarjuk érteni a megérthetetlent. De még durvább a sztori attól, hogy kiderül: több szociális munkásnak lett volna lehetősége tenni valamit a gyerekért, de inkább behunyták a szemüket.

A sorozat nem amiatt erős, mert filmművészetileg vagy dramaturgiailag annyira különlegeset alkotott volna a rendezője, hanem maga az ügy olyan, ami önmagáért beszél. Ordít. A rendező a legjobb eszközt választotta, amikor úgy döntött, hogy ezt a történetet csak a legnagyobb egyszerűséggel kell elmesélni, nem kell hozzátenni semmi extrát. Mert amikor megtudjuk, hogy ez a kisfiú olyan kínzásokat élt át, mindezt nyolc hónapon át, amilyent még az ellenségünknek sem kívánunk, akkor minden célját eléri az alkotó.

Feltesszük a kérdést: hogyan történhetett ez meg? A néző azt kívánja, hogy mindenki nyerje el a büntetését, aki erről tehet. A sorozat azért fontos, hogy elkészült, mert felhívja a figyelmet az amerikai gyerekvédelem hiányosságaira, mint ahogy az ügy is azért szólt akkorát Amerikában, mert a két szülőn kívül vádat emeltek négy szociális munkás ellen is.

Ugyanakkor a bemutatott, felkavaró bizonyítékok és a fantasztikusan emberi hozzáállású, empatikus ügyvéd azt is hivatottak hatalmas piros betűkkel az eszünkbe vésni, hogy egy gyermek ártatlan, tiszta lap, és bűn bántani - akár egy életre traumatizálni, akár a halálba küldeni, akár szekrénybe zárni éjszakára, ahogy azt Gabriellel is tették.

Egy egész pici szekrénybe, és itt most egy kurva nagyot tudnék csak káromkodni tehetetlenségemben, hogy ilyesmi még mennyi gyerekkel megtörténhet ebben a pillanatban.

hirdetés

Ami a pozitív következmény a film mögött, hogy úgy hírlik, az ügy megmozgatott bizonyos dolgokat Amerikában és elindult valamiféle változás a gyermekvédelem területén. A doksi nagy hangsúlyt helyez arra, hogy bemutassa, ez a terület mennyire átláthatatlan és káoszszerűen létezik, s ezzel remélhetőleg hozzásegíti a gyermekvédelem szervezettségének kikényszerítését, mint ahogy az utóbbi években többször is forradalmian nyúltak bele a dokumentumfilmesek a valóságba.

Azt állítja ugyanis a Gabriel Fernandez-akta, hogy nem egyszeri problémáról van szó, hanem tragikusan gyakoriról. És ez rettentő szomorú: a tudat is, hogy a világban szenvednek úgy gyerekek, akiket egyetlen kézmozdulattal meg lehetne menteni, és mégsem - és mégis maradnak a bántalmazó közegben.

A film felépítése klasszikus, lassú építkezéssel, alaposan bemutatja az ügy minden részletét, de a hat epizód arra is enged időt, hogy bizonyos témákon jobban elidőzzön. Így jut idő arra is, hogy a szimpatikus jogász háttérsztoriját és elhivatottságának okát is megismerjük: megtudjuk, hogy ő is bántalmazott gyermek volt és ezért fontos neki a gyermekabúzus elleni küzdelem. Ezek a pillanatok még erősebbé teszik a filmet érzelmileg.

Nem tudok döbbenetesebb képet felidézni valaha készült dokumentumfilmekből, mint amikor megmutatják a Gabriel testéről készült fotókat. Egyszerűen felfoghatatlan, hogyan képes valaki egy gyermekkel ezt tenni. Nem öncélú az illusztráció: a rengeteg sérülésnyom beég az ember agyába és garantálom, hogy a néző örökké emlékezni fog erre a képre.

Gabrielt szünet nélkül kínozta az anyja és annak élettársa, légpuskával lövöldöztek rá, fojtogatták, verték, égési nyomokat okoztak neki, miközben az éjszakát megkötözve egy szekrényben kellett töltenie. Ép ésszel felfoghatatlan. Fontos ez a film mindenütt a világon, a borzalmak tanmeséje arról, hogy figyeljünk jobban oda a gyermekekre, és ha bármi furcsát látunk, ami egy kiskorút veszélyeztethet, nyissuk ki a szánkat és jelezzük, mert egyetlen kiszolgáltatott gyermek sem érdemli meg, hogy becsukjuk a szemünket. Régen szobrot állítottak emlékül a vértanúknak, most dokumentumfilmek készülnek ilyen céllal róluk, ezért fontos a Gabriel Fernandez-akta.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Tóth Krisztina: még a legelszántabb Jókai-rajongók se tegyenek kutyaszart a postaládámba

Tóth Krisztina nemrég beszélt arról, hogy a nemi szerepek ábrázolása miatt levenne a kötelezők listájáról egy Jókai- és egy Szabó Magda-regényt. Véleményével azonban heves indulatokat váltott ki.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. február 23.

hirdetés

Korábban mi is megírtuk, hogy a nemi szerepek ábrázolása miatt levenne a kötelezők listájáról egy Jókai- és egy Szabó Magda-regényt Tóth Krisztina.

A Pixel, a Fehér farkas és a Párducpompa szerzője a Könyves Magazin interjú-sorozatában fejtette ki véleményét arról, hogy szerinte a Bárány Boldizsár és Az arany ember is helytelenül ábrázolja a nemi szerepeket.

Tóth Krisztina véleménye heves indulatokat váltott ki a Facebookon. Emiatt nemrég egy 8 pontból álló nyilatkozatot tett közzé az oldalán. Ezt a következőkben szó szerint, változtatás nélkül közöljük:

1. Minden, amit a kötelező olvasmányok témájában gondolok, olvasható az eredeti interjúban. Az érveim és a javaslataim is.

2. Betiltásról senki nem beszélt, a véleményemet kérdezték. Szabad elmondanom, ugye? Vagy maga a vélemény van betiltva?

hirdetés

3. Egy írót nem illik ismeretlenül letegezni, lekurvázni. Csak azért, mert valamiről mást gondol, főképpen nem. Bájtalan gesztus.

4. Azok számára, aki szerint semmit sem tettem le az asztalra, rossz hírem van. 1989 óta rendszeresen dolgozom. Harminc könyvem jelent meg, el lehet olvasni őket. Nem muszáj persze, de a lehetőség adott. A külföldi kiadások listája a honlapon található.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

„Undorító ember, de közben sikeres nő” – ilyen egy vérbeli pszichopata

Az áldozatai mit sem sejtő nyugdíjasok. Rosamund Pike alakításától és a sztoritól is hidegrázást kaptunk. Megnéztük a Fontos vagy nekemet a Netflixen.
Szajki-Vörös Adél, fotók: Netflix - szmo.hu
2021. február 25.

hirdetés

A Fontos vagy nekem egyszerre érdekes kísérlet, egyedi műfaji darab és egy groteszk, de szórakoztató film. Igazi könnyed móka azoknak, akik szeretik az izgalmas, csavaros történeteket és nem riadnak vissza a bizarrul negatív karakterektől. Utóbbi a központi kérdés a Fontos vagy nekemben, több szempontból is.

Ismerjük Rosamund Pike-ot, akinek csak rémlik az arca, felidézem: ő volt a Holtodiglan című David Fincher-filmben a rafinált pszichopata feleség, aki a végletekig és még tovább is képes volt elmenni, hogy kikészítse a férjét, akit Ben Affleck alakított, miután eljátszotta a saját eltűnését.

Most Pike ismét egy szociopata szerepben tűnik fel, és nem kispályázik. Ahogy karaktere a film elején mondja: "Nincs olyan, hogy jó ember. A tisztességes játék egy vicc. A gazdagok találták ki, hogy a többiek szegények maradjanak. Kétféle ember él a világon. Akik kihasználnak és a kihasználtak." Nem kérdés, hogy hős(?)nőnk (Pike), azaz Marla melyik típusba sorolja magát a túlélése érdekében. Ezzel a kifacsart "értékrenddel" működik, és akit érdekel a pszichopaták, ráadásul a nárcisztikus pszichopaták működése, annak első tanulmányként tökéletes ez a film, mert tüneteiben tökéletesen leírja és ábrázolja ezt a személyiségzavart.

Marla (Pike) ugyanis idősekre vadászik. Hatósági gyámjuk lesz, idősek otthonába juttatja őket, akkor is, ha el tudnák látni magukat. Cserébe mindenkinek tejel, aki érintett, orvosnak, intézményvezetőnek, és maga is zsebre teszi a magáét. Undorító ember, de közben sikeres nő, aki kifelé tökéletesen eljátssza a kedves, odafigyelő, profi gyámot. Pike lubickol a szerepben, és néhol direkt, ahogy maga a film is, de az ironikus hangvételbe tökéletesen belefér, amit csinál:

igen, ezek az emberek a legsikeresebbek sok esetben ma, ők érnek el pénzt, hírnevet. Akik lefelé taposnak, felfelé mosolyognak.

hirdetés

A film címe is erre az iróniára utal: fontos vagy nekem - azaz dehogy vagy, MAGAMNAK ÉN vagyok fontos. Nem véletlenül írja híres, a pszichopatákat elemző könyvében Robert D. Hare is, hogy egyre nő társadalmunkban a pszichopaták száma, és sokan a felsővezetők közül kerülnek ki. Így képes sikereket aratni Marla is, aki a történet elején igazi kincsre lel: egy idős hölgyre, aki remek ingatlannal rendelkezik, jómódú - és nincs rokona sem.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Törvénytelen, életveszélyes, de van rá igény és jól fizet – megnéztük A bűn kereskedőit

Mariana Van Zeller sorozata a sokmilliárdos globális fekete gazdaság egy-egy ágazatát mutatja be, legtöbbször „alulnézetből” indulva.
Szöveg:Göbölyös N. László - fotók: National Geographic - szmo.hu
2021. február 24.

hirdetés

Pokolra kell annak menni, aki az oknyomozó újságíró hivatást választja.

Fikciós krimikből, de sajnos a hírekből is jól ismerjük a történeteket Oroszországtól Mexikóig, Kínától Üzbegisztánig, hogy aki beletenyerel valami piszkos ügybe, legyen az politika, nagyszabású gazdasági vagy környezeti visszaélés, szervezett bűnözés (nem ritkán ezek összefonódásai), és a végére akar járni, annak egy fabatkát sem ér az élete.

Emlékszem, még a viszonylag békés magyarországi 90-es évekből, hogy volt olyan bulldog-szívósságú kollégám, akit, amikor késő este ment haza a szerkesztőségből, többször is megtámadtak, leütöttek, de arra is, hogy hiába voltak időnként remek „füleseink”, melegen ajánlották, hogy „jól felfogott érdekünkben”, ne bolygassuk azokat a dolgokat. És mégis voltak, vannak és lesznek olyan vakmerő férfiak és nők, akik számára az igazság többet ér, mint saját személyes biztonságuk.

Közéjük tartozik a portugáliai születésű, már 20 éve az Egyesült Államokban élő Mariana van Zeller, akinek A bűn kereskedői (Trafficked) című filmsorozatát február 26-tól vetíti a National Geographic csatorna.

Az újságírónő, aki szakmai tűzkeresztségén nem kisebb esemény során esett át, mint a New York-i ikertornyok ellen 2001. szeptember 11-én végrehajtott terrortámadás, nem tagadja, neki is volt már halálfélelme. Ez azonban a legkevésbé sem tartja vissza attól, hogy másfél évtizede lenyűgöző szívóssággal kutassa a világot behálózó illegális kereskedelmet és annak szereplőit.

A nyolcrészes sorozat nyomán egyrészt rádöbbenhetünk arra, hogy ezek a sokszor láthatatlan hálózatok mennyire jelen vannak a mindennapi életben, másrészt pedig nem a délutáni jól fésült krimikből ismert „bűnöző típusokat” látjuk, hanem olyanokat is, akiket akár szomszédunknak is szívesen elfogadnánk. Néha egyenesen ránk hasonlítanak, mintegy üzenve: lehet olyan pillanat az életedben, amikor te is erre az útra kerülsz…

hirdetés

Mariana van Zeller éppen az ilyen történetekre kíváncsi. Nem akar igazságot osztani, nem akarja erkölcsi magaslatokról vagy büntetőjogi szempontból elítélni szereplőit, akik láthatóan megbíznak benne, amikor életükről, „munkájukról” mesélnek, még ha saját érdekükben arcukat, hangjukat el is változtatják a filmesek „A bűnt gyűlöld, ne a bűnöst” – vallja Mariana. A megszólaltatottak egy részének van bűntudata, a másiknak nem. „Az utcán vagy ragadozó leszel vagy préda” – hangzik el az egyik részben ez a nyers igazság.

A nyolc epizód a sokmilliárdos globális fekete gazdaság egy-egy ágazatát mutatja be, legtöbbször „alulnézetből” indulva, de a névtelen „fogaskerekektől” időnként eljutunk már középszintű agytrösztökig is. Az mindenki előtt jól ismert, hogy a fegyver- és a kábítószerkereskedelem régóta a világ legjövedelmezőbb bizniszei közé tartoznak és eddig még minden letörésükre irányuló kísérlet kudarcot vallott.

A kokainban utazó drogklánok közti háborúkról Kolumbiától Mexikóig sokat hallottunk, de a filmben nem a Pabló Escobarok, a Chapo Guzmánok, hanem a legtöbbet kockáztató gyártók, futárok, dílerek világába tekinthetünk be. Az már kevésbé ismert, hogy az utóbbi időben egy új, minden eddiginél brutálisabb drog vált népszerűvé, az eredetileg fájdalomcsillapítóként alkalmazott fentanyl, de ennek „üzleti szabályai” ugyanolyan félelmetesek, mint a kokainé.

Nem is hinnénk, hogy az anabolikus szteroidoknak milyen óriási keletje van a mindenre elszánt testépítők körében. Holott a felhasználóinak jogosulatlan előnyt biztosító és nem utolsósorban emberi szervezetet hosszú távon súlyosan károsító hatásuk miatt a hivatalos sportvilágból évtizedekkel ezelőtt kitiltották. Ma is ott állnak minden doppinglista élén. A mesterséges izomnövelőknek, és az őket szerrel ellátóknak azonban semmi sem drága. És ki hinné, hogy ma, amikor a pénzvilág is egyre inkább digitalizálódik, a harmadik világban még mindig jól jövedelmez a készpénz-hamisítás?

De ismerős lehet sokunknak az a módszer, amikor szívhez szóló e-mailekben hatalmas vagyonokkal vagy a gyors meggazdagodás reményével kecsegtetnek hiszékeny embereket. A prostitúcióról szóló epizódban valójában a futtatók a főszereplők, a vadállat-kereskedelem képsorai pedig a természettel szembeni emberi tiszteletlenséget juttatják eszünkbe.

A bűn kereskedői 8 filmjét késő este, 21 órás kezdettel láthatják a nézők. Minden rész előtt felirat figyelmeztet arra, hogy egyes jelenetek felkavaró hatással lehetnek a nézőre. Ez elsősorban nem vizuális sokkélményeket jelent, sokkal inkább egyfajta szembesülést egy farkastörvényű világgal, amely akkor is körülvesz bennünket, hogy elhitetjük magunkkal: mi bűntelenek vagyunk.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: