Kürti Sándor: A helyzet az, hogy nem velem kezdődött ez a világ
A nemzetközileg is elismert magyar üzletember legújabb könyvében 400 személyes történetén keresztül mutatja meg, miként menedzselhetjük sikeresen vállalkozásunkat, de akár magánéletünket is.
A közelmúltban jelent meg Kürti Sándor új könyve, A Kürt-dosszié. Sándorral több, mint harminc éve találkoztam először, a Kürt Alapítványi Gimnázium diákjaként. Azóta a könyvben felölelt életpálya számos állomásánál személyesen is jelen lehettem, így volt miről beszélgetnünk.
– Mindig is fontos volt számodra a menedzsmenttel kapcsolatos szakirodalom, több külföldi könyv hazai kiadásánál bábáskodtál. Sőt, a most megjelent, A Kürt-dosszié című könyved végén van egy könyvajánló. Miért ilyen fontos ez számodra?
– A helyzet az, hogy nem velem kezdődött ez a világ. Az én világomnak is van Bibliája. Könnyebb a Bibliára hivatkozni, mint a tudományra, mert sokkal többen ismerik a Biblia alapjait. Tudják, hogy van egy Ószövetség és egy Újszövetség. Ha azt mondom, hogy az informatikai biztonságnak is megvannak ezek a szintjei, akkor könnyebben rá tudom vezetni az embereket. Ha a vállalkozásról beszélek, azt is fel tudom osztani úgy, hogy ki írta meg az alapokat, például Peter F. Drucker, Jack Welch... nem akarok most neveket sorolni, ha valaki kíváncsi, ahogy te is mondtad, a könyvem végén megtalálja a névsort. Olyan világhírű emberekre hivatkozom, akik megtanítottak másokat csapatot építeni. Például Kemény Dénes is egy ilyen világnagyság, megmutatta, hogy lehet 13 emberből olyan csapatot kovácsolni, amelyik egymás után háromszor megnyerni az olimpiát. Az nem úgy van, hogy egyszerűen ki kell választani a 13 legjobb magyar vízilabdázót. Meghallgattam Dénes előadását erről, és ennek a gondolatiságát is beírtam a könyvbe. A könyvben ugyanis a vállalkozásról beszélek, de általános értelemben. Hogy kell együttműködni a családommal, a vállalatommal, a különböző csapatokkal.
Van benne 400 történet, ami mind velem történt, és alkalmasak arra, hogy rajtuk keresztül elmondjam, szerintem hogyan működik a világ, miként lehet a saját vállalkozásomat – ami lehet egy családi vállalkozás is – úgy irányítani, hogy mindenki a lehető legjobban jöjjön ki belőle.
– Amikor úgy döntöttél, te is könyvet írsz, mi vezetett elsősorban?
– Megtetszett a könyvírás. A saját igényeimet elégítem ki, amikor írok egy könyvet. Jó állapotban vagyok, kifejezetten boldog állapotban, örömmel teszem. Ráadásul ismét az történt, hogy csapatot építhettem. Egy különleges képességekkel megáldott szerkesztővel, Donáth Mirjammal dolgozhattam együtt, aki nem sokat teketóriázott. Letettem elé négyszáz oldalnyi kéziratot, a felét kidobta, és azt mondta, írjak hozzá még százötvenet. Fullbright-ösztöndíjas volt, öt évig a Reutersnél dolgozott hírszerkesztőként New Yorkban. Meggyőződésem, hogy sokkal jobbá tette a könyvemet. De a lényeg, hogy bekerültem megint egy új csapatban, akikre sok mindenben hallgattam, de szerencsére ők is hallgattak rám. Meggyőztem őket, hogy rakjuk tele QR kódokkal a könyvet, hogy a fiataloknak is vonzó legyen. Filmek vannak benne, tablóképek, megtörtént eseményekről. A végén pedig ugyancsak QR kóddal egy ajándékcsomagot nyújtok át az olvasóknak.
– Kiknek szól a könyved? Inkább üzletembereknek, vagy hétköznapi olvasóknak?
– Annak örülnék, ha mindenkinek szólna. A mindenkit úgy értem, hogy kulturált embereknek, akiknek a gondolataiban több van annál, hogy jaj, csak tele legyen a hasam. A művészek is ugyanazzal a problémával küzdenek, amivel egy gazdasági szakember: szeretne jobban, békében és harmóniában élni. Ehhez próbál tanácsokat adni a könyvem. Hogy ez rajtam kívül hány embernek okoz örömet, azt nem tudom.
Pontosabban ez nem igaz, valamennyire tudom, mert a QR kódoknak köszönhetően látom, hányan vették kézbe a könyvet és használták a QR kódokat.
Két hónap után ez a szám 1800. Ilyen direkt visszajelzés nem nagyon állt rendelkezésre eddig a szerzőknek és a kiadóknak.
– És a tényleges olvasószám ennél vélhetően magasabb, hiszen ott vannak azok, akiktől idegen a QR kód használata
– Pedig olyan egyszerű megtanulni! Rá fog mindenki csodálkozni, milyen jópofa dolgokhoz fér így hozzá.
– Sok területen el vagyunk maradva a világ élvonalától. Vállalatmenedzselésben hogy állunk? Vannak világviszonylatban is jelentős cégvezetőink?
– Hogyne. De nem szívesen sorolnék neveket, mert ha kihagyok valakit, megsértődik. Van jónéhány példaképem, akikkel szívesen töltök el időt, szívesen beszélgetek velük
– Amit rég megfigyeltem nálad, és a könyvből is ez derül ki, hogy nagyon jól tudod jó értelemben használni a kapcsolataidat. Rengeteg embert ismersz, és mint bűvész a nyulat, mindig tudod, adott helyzetben, problémánál, kit kell előhúznod. Ez tudatos stratégia, vagy egyszerűen a személyiségedből fakad?
– Tudatos. A mai napig tartom a kapcsolatot azokkal az általános iskolai osztálytársaimmal, akikkel akkoriban jóban voltam. De igaz ez a középiskolára, az egyetemeimre. Mert jól érzem magam, mert büszke vagyok rá, hogy okos emberekkel találkozhatok. Feltölt, kifejezetten élvezem ezeket a kapcsolatokat, jól érzem magamat a különböző közösségekben. Nagyon szeretem például azt a közösséget, ami Veled összeköt, és micsoda véletlen, épp a Kürt Alapítványi Gimnázium egyik padjában ülök, az interjúd előtt épp arról beszéltem a tizedikeseknek, miért jó informatikusnak lenni. Élvezettel csinálom, ez nekem nem kötelező gyakorlat, de nagyon inspirál.
– Ahogy téged ismerlek, sosem pihensz, mindig jár valamin az agyad. Most épp min dolgozol, mire készülsz?
– Írom a következő könyvemet, előadásokat tartok, és élvezem a különféle találkozásokat. Csíkszentmihályi Mihály gondolata nyomán úgy mondom, hogy puha pihéket gyűjtök. Nekem jó, hogy itt vagyok a Kürt Gimnáziumban, jól esik, hogy beszélhetek és a fiataloktól puha pihéket kapok: úgy, hogy felcsillan a szeme, megérti, amit mondok.
November elsejétől emelte a jegyárakat a Cinema City mozihálózat, írja az IGN. Legutóbb tavaly decemberben drágultak a plázamozik jegyárai Budapesten.
A legtöbb jegy ára 200 forinttal lett drágább, de bevezették a junior jegyeket is, amelyeket 16 év alatti fiatalok válthatnak meg.
Ezek a jegyek 12 év alattiak számára ajánlott filmekre érvényesek. Továbbra is él a szerdai kedvezmény, amikor a mozikban 2200 forintért lehet jegyet venni a 2D-s filmekre, kivéve ünnepnapokon.
A budapesti Cinema City mozikban az új jegyárak így alakulnak, vidéken azonban más az árképzés:
2D felnőtt jegy: 3100 Ft (korábban 2900 Ft)
2D diák/szenior/fogyatékkal élő jegy: 2600 Ft (korábban 2400 Ft)
3D felnőtt jegy: 3300 Ft (korábban 3100 Ft)
3D diák/szenior/fogyatékkal élő jegy: 2800 Ft (korábban 2400 Ft)
2D IMAX játékfilm: 3500 Ft (korábban 3200 Ft)
2D IMAX diák/szenior/fogyatékkal élő: 3000 Ft (korábban 2700 Ft)
3D IMAX játékfilm: 3700 Ft (korábban 3400 Ft)
3D IMAX diák/szenior/fogyatékkal élő: 3200 Ft (korábban 2900 Ft)
4DX 2D felnőtt jegy: 4600 Ft (korábban 4200 Ft)
4DX 2D diák/szenior/fogyatékkal élő jegy: 4100 Ft (korábban 3700 Ft)
4DX 3D felnőtt jegy: 4800 Ft (korábban 4400 Ft)
4DX 3D diák/szenior/fogyatékkal élő jegy: 4300 Ft (korábban 3900 Ft)
ScreenX 2D felnőtt jegy: 4000 Ft (korábban 3600 Ft)
ScreenX 2D diák/szenior/fogyatékkal élő jegy: 3500 Ft (korábban 2500 Ft)
Tilla új filmje nem tesz úgy, mintha az alkoholizmus egy apró jellemhiba lenne - És mi van Tomival? kritika
Ahogy Till Attila korábbi filmjeiben megszokhattuk, ismét egy fontos társadalmi problémát feszeget kendőzetlen nyíltsággal, nagyszerű színészekkel. Úgy, hogy minderre az állam egy fillért sem adott, mondván, a közönséget nem érdekli a téma.
Till Attila zavarba ejtő figura a magyar médiában. Talán nincs még egy sztár Magyarországon, aki ennyire simán járna ide-oda a gagyi bulvár és az igényes kultúra között. Bár első és máig futó műsora, a Propaganda üdítő kivétel, Tilla országos ismertségét a Big Brothernek köszönheti. Annak a valóság show-nak, ami tulajdonképpen megtestesít mindent, ami rossz a kereskedelmi tévézésben.
Azóta is folyamatosan képernyőn van olyan műsorok arcaként, mint a Megasztár, a Sztárban sztár, és még sorolhatnánk.
Ráadásul hűen kitartott a TV2 mellett, hiába a politikai hátterű tulajdonosváltás.
És Tilla mindezek ellenére valahogy nem lett „celeb”, legalábbis abban a kissé pejoratív értelemben, ahogy ezt a szót egy Győzikére vagy Kiszel Tündére használjuk.
Van valami hiteles és szerethető a személyiségében, amitől egyszerűen elfogadjuk úgy, ahogy van.
Talán ez lehet az oka, hogy amikor 2008-ban bemutatta első filmrendezését, a Pánikot, nem kapott a szívéhez senki. Pedig nincs kínosabb annál, mint amikor a kereskedelmi média botcsinálta sztárjai elhiszik magukról, hogy mindenhez is értenek, lásd az énekesi karrierről álmodó pornósztárokat vagy a könyveket ontó műsorvezetőket.
Tilla kifejezetten jó és népszerű filmeket készít, ráadásul mindig kényes témákhoz nyúl. A Pánikban a hétköznapi neurózist járja körül, a Csicskában a modernkori rabszolgatartást, a Tiszta szívvel fókuszában pedig kerekesszékes bűnözők állnak.
Mind olyan téma, amit nagyon könnyű ízléstelenül megragadni, és a színészek számára épp annyi buktatót rejt, mint az írónak és a rendezőnek.
Tillának többlé-kevésbé sikerül elkerülnie a sekélyességet, nem fulladnak olcsó poénkodásba a filmjei. Igaz, ebben fontos alkotótársai a remek színészek, akikkel körülveszi magát. Ilyen szempontból az És mi van Tomival? is a legjobb tillai hagyományokat folytatja.
Az új film - aminek az elkészítéséhez azért nem adott a Nemzeti Filmintézet egy fillért sem, mert szerintük "a közönséget nem érdekli a téma", - az alkoholisták komor világába kalauzol minket. Sanyi (Thuróczy Szabolcs) bábszínész, akinek egész pályafutására rányomja a bélyegét, hogy apja országosan ismert sztárszínész volt, és súlyos alkoholista. Felesége (Fodor Annamária) és lánya (Tóth Zsófia) az örökös rettegést megelégelve elhagyja őt, miután egy veszekedés odáig fajul, hogy a lány dulakodás közben hasbaszúrja az apját.
Sanyi nehezen, de szembenéz a problémájával, amiben nagy segítségére van új szerelme (Sodró Eliza). Segítséget kér, és hamarosan egy anonim alkoholista csoport tagja lesz. Egy alkalommal feltűnik neki és a liftszerető Palinak (Polgár Tamás), hogy napok óta nem látták egyik társukat, Tomit (Patkós Márton). Alkoholistáknál ez általában azt jelenti, hogy az illető visszaesett és újból inni kezdett.
Furcsa nyomozás veszi kezdetét, amiben nem csak Tomi hollétét nyomozzuk ki, hanem apró mozaikonként kiderül, hogyan alakult Sanyi élete az elmúlt években, és milyen az alkoholisták élete.
Az És mi van Tomival? nagyon kemény film, ami semmit nem akar szépíteni, nem romantizálja a témát.
Nem tesz úgy, mintha az alkoholizmus holmi apró jellemhiba lenne csupán, hogy könnyebb legyen szeretnünk a főszereplőket.
Sőt! Pont attól lesz olyan erős, hogy az amúgy aranyos, kedves, rejtői alakok egy pillanat alatt válnak fenyegető agresszorrá, tomboló örültté, aki mellett az ember az életét félti. Ráadásul a film minket sem ment fel a felelősség alól, szembesít vele, milyen nehéz egy őszintén megtisztulásra váló betegnek talpon maradni egy olyan társadalomban, ahol perceként éri a kísértés.
A barátkozni próbáló idegen, aki sértésnek veszi, amiért Sanyi nem akar inni vele egyet. Tomi anyja (Básti Juli), aki lazán odatol pármilliót a ficsakájának, hogy elszakítsa az anonim alkoholistáktól, mert szerinte nincs semmi baja. A barátnő aspiráns, aki Sanyi tiltakozását – nem szabad innom – semmibe véve győzködi, hogy „egy korty mit számít”?
Azt is láthatjuk, hogy ezek a súlyos alkoholisták mennyire a társadalom szélére sodródnak, Palinak például elég annyi, hogy szakít vele a barátnője (a nagyszerű Szilágyi Csenge), és már is a hajléktalanok közt találja magát.
Fontos eleme a filmnek az operatőri munka. Tilla most először nem Juhász Imrével dolgozott, hanem Győri Márkkal. A film „Jancsó-snittekkel” operál – bár Jancsó Miklós előtt többek között már Orson Welles és Antonioni is szívesen dolgozott ezzel a megoldással –, amitől sokkal életszerűbbek a jelenetek. Nem ringat a „mindenütt jelenvalóság” illúziójába. Úgy kerülgeti a kamera a színészeket a legpörgősebb jelenetekben is, mintha ott állnánk közöttük.
Thuróczy Szabolcs ijesztően hitelesen játssza az alkoholista főszereplőt annak minden fáziásban. Polgár Tamástól Tóth Zsófián át Sodró Elizáig mindenki hozza, amit kell, se többet, se kevesebbet.
A filmben apró szerepekben olyan óriási színészlegendák jelennek meg, mint a már említett Básti Juli, Cserhalmi György vagy Ujlaky Dénes.
Külön ki kell emelnem Fodor Annamáriát, akire sokáig nem figyeltem fel. Persze láttam a Munkaügyekben, sőt, egy időben a Rádiókabaréban is megfordult – habár sajnos az én jeleneteimben amennyire tudom nem játszott –, de nem szenteltem kiemelt figyelmet neki.
Pedig – ahogy a Pintér Béla társulat előadásaiban is – ebben a filmben is megmutatja, hogy a legjobb színésznőink egyike.
Egyetlen pillantásába bele tudja sűríteni a szerencsétlen sorsú nő minden szenvedését, aki nem egyszerűen egy tomboló állatot hagyott ott, amikor úgy döntött, minden kapcsolatot megszakít az alkoholista Sanyival, hanem a szerelmét.
Aki igazságtalanságnak éli meg, amikor megtudja, hogy férje tényleg felhagyott az ivással és új életet kezdett egy másik nő oldalán, aki hamarosan gyereket szül neki. Mellette miért nem tudott megtisztulni? Miért másnak jut az új életet kezdő Sanyi, aki talán most megint hasonlít arra az emberre, akit ő szeretett, és talán szeret a mai napig? Mindezt nem mondja ki, de ott van minden rezdülésében.
Az És mi van Tomival? nem hibátlan film. Például határozottan az volt az érzésem, hogy a forgatókönyvet jegyző Tilla és Kapitány-Föveny Máté egy ponton elfeledkezett Tomiról, aztán hirtelen ráébredt, hogy most már ki kéne találni, mi a válasz a film címétben feltett kérdésre. Az ő rejtélyes eltűnésének a feloldása bennem hagyott hiányérzetet.
Ezzel együtt, jó és fontos film született, ami talán segít abban, hogy megértsük, az alkoholizmus sem fekete-fehér történet. És talán néhány nézőt sikerül meggyőznie arról, hogy jobb nem megismerni, milyen az élet ebben a pokolban.
Sokan ismerik ezt a nevet. Legalábbis leírva: McConaughey. Kiejtve már más tészta, abba sokaknak beletörik a bicskája (és a nyelve). Segítünk! Legjobb tudásunk szerint: Mekkánöhéj…
„Sosem gondoltam arra, hogy megváltoztassam a nevemet. A mai napig vannak a környezetemben olyan emberek, akik azt mondják, hogy Mekkánöhíí. De korán megtanultam egy trükköt, amivel megtanítom az embereket. Ez még 1998-ban történt, amikor egy dialektustrénerrel dolgoztam. Azt mondta: »Mindenki emlékezni fog a nevedre, ha ezt mondod nekik: a Matthew McConaughey rímel arra, hogy What did Madonna say? (Mit mondott Madonna? – a szerk.)« És ennyi. Most, hogy ezt elmondtam neked, eszedbe sem jut, hogy máshogy ejtsd ki a nevemet” – magyarázta a színész egy korábbi interjújában.
Amúgy meg, ha felmerül a neve, sokaknak sok más név juthat az eszébe róla: David Wooderson, Jake Brigance, Palmer Joss, Roger Sherman Baldwin, Steve Edison, Denton Van Zan, Benjamin Barry, Dirk Pitt, Jack Lengyel, Ric Peck, Connor Mead, Mick Haller, Killer Joe Cooper, Mud, Ron Woodroof, Mark Hanna, Rust Cohle nyomozó, Joseph Cooper, Kenny Wells vagy Michael Pearson.
Bizony, a legismertebb karakterei ők, akiket eljátszva McConaughey a karrierje immár több mint 30 éve alatt a világ egyik legnagyobb filmsztárjává nőtte ki magát.
(A karakterek sorrendjében a filmek: Tökéletlen idők, Ha ölni kell, Kapcsolat, Amistad, Szereném, ha szeretnél, 2020: A tűz birodalma, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, Szahara, Több, mint sport, Trópusi vihar, Excsajok szelleme, Az igazság ára, Killer Joe, Mud, Mielőtt meghaltam, A Wall Street farkasa, True Detective 1. évad, Csillagok között, Arany és Úriemberek). Matthew azonban nemcsak a filmvásznon, hanem az életben is sokféle utat járt be, sok vihart átvészelt, és sok-sok életet élt.
A jóképű pizzatolvaj
1969. november 4-én született Matthew David McConaughey néven. Hosszú késéssel, szerencsétlen körülmények között és bevallottan véletlenül került a klánba, de ettől függetlenül ízig-vérig McConaughey volt. Az apja, Jim egy bárban nyelte egyik italt a másik után, amikor Matthew a világra jött, ugyanis meg volt győződve arról, hogy a gyerek nem az övé, ezért nem akarta elvesztegetni az időt a szülőszobán. A család a texasi Uvalde-ben élt, alig 100 mérföldre a mexikói határtól, és nem volt éppen kiegyensúlyozott életük. 1974-ben a szülei megpróbálták megölni egymást a konyhában (valami krumplipüré miatt). 1976-ban az idősebbik bátyja egy deszkával leütötte az apját. Azt hitte, hogy megölte őt, de szerencsére nem így lett. 1979-re a legfiatalabb McConaughey rájött, hogy az ember nem választhatja meg a családját. De ez nem számított. Elmondása szerint szerették egymást. Csak nem mindig.
A déli büszkeség viszont már korán beköszöntött Matthew életébe. 1977-ben az édesanyja, Kay benevezte őt a Little Mr. Texas nevű gyerekszépségversenyre. Matthew széles galléros inget és még szélesebb karimájú kalapot viselt, és hazavitte a fődíjat. A színész elmondása szerint édesanyja minden reggel a bekeretezett győzelmi fotóra mutatott. „Nézzenek oda” – mondta. „A győztes Kis Mr. Texas.”
Öt évvel később a család már a texasi Longview-ban élt, Kay pedig leültette a fiát a hetedik osztályos versmondó verseny előestéjén. Átnyújtott neki egy Ann Ashford-verset. Ha tetszik neki, mondta, nevezzen be vele. Matthew be is nevezett, és meg is nyerte a megmérettetést. Úgy tűnik, elindult valami…
1988-ban, a 18 éves McConaughey ellopott egy pizzát. Az apja rájött. Maga a lopás nem érdekelte, de amikor a fia ártatlannak vallotta magát, kiosztott neki egy nem túl kellemes hátbaverést. Matthew pedig megtanulta a leckét: a törvényen kívüliség és a hazudozás nem egy és ugyanaz.
Szóval át kellett még vészelnie a középiskolát. Lányokat hajkurászott, ötösöket szerzett, és 1988-ban a legjóképűbbnek választották. Amikor beiratkozott a Texasi Egyetemre, az volt a célja, hogy jogot tanuljon. „Hazudni a megélhetésért” – ahogy a mondás tartja. De a tárgyalóterem hidegen hagyta, szóval félbehagyta a tanulmányait, helyette pedig a trükközés egy sokkal csillogóbb válfaja felé fordult: a színészet felé. „A színészkedés számomra már korán értelmet nyert. Azt hiszem, már jóval azelőtt színész akartam lenni, hogy valaha is bevallottam volna magamnak. Mindig is történeteket írtam. És folyamatosan moziba jártam, hogy filmeket nézzek.”
Piakarrier
Az élete tehát rendesen pörgött. Lopott pizza. Texasi Egyetem. Szerepelt a Miller Lite reklámjában. Sőt, még az első hollywoodi kapcsolatát is piának köszönheti: egy Austin-i hotel bárjában Don Phillips producerrel közösen iszogattak vodka-tonikot.
És végül Phillips lett az, aki megszerezte McConaughey-nek első filmszerepét az 1993-as Tökéletlen idők című Richard Linklater-filmben. Majd jött egy ajánlat, hogy játsszon egy amerikai baseballsztárt az Angyalok a pályánban. Ekkor 1994-et írtunk, a tízhetes munkájáért pedig 48 500 dollárt fizettek. Nagy pénz, aminek köszönhetően egy másik bűnös szenvedélyének is hódolhatott: a szerencsejátéknak. „Ez nem egy garantált módja a pénzkeresésnek. De szeretek játszani nem kézzelfogható dolgokkal. Hadd lássam, mit tudok felmérni olyan információk segítségével, amelyek nem nyilvánvalóak. Mit tudok kezdeni azokkal az adatokkal, amiket nem mindenki lát” – mondta erről.
Matthew ügyesen és magabiztosan menedzselte magát: megszerezte a Skorpió forrás (1995) című filmben a spanyolul beszélő szerepét (anélkül, hogy ismerte volna a nyelvet). Kampányolt A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér (1994) főszerepéért, szinte nulla tapasztalattal. De sikerült neki, nevet szerzett magának. 1996-ban már főszerepet játszott a Ha ölni kellbenSandra Bullock és Samuel L. Jackson oldalán, s lám, egy ügyvéd szerepe ismertette meg őt a világgal. Majd olyan rendezők kapkodtak érte, mint Robert Zemeckis (Kapcsolat), Steven Spielberg (Amistad), Ron Howard (Ed TV) és persze Richard Linklater továbbra is (A Newton fiúk).
Oroszlánbűvölés, pucér kongázás
Sztárságának kezdeti éveiben Matthew bizony mindkét végén égette a gyertyát. A visszafogottság amúgy sem volt sosem a McConaughey-k erőssége. Már gyerekkorukban a bátjyaival is folyamatosan rosszalkodtak, a falopástól a versplagizálásig mindenféle csínytevést kitaláltak. Az apja pedig már 13 éves korában elvitte őt kacsavadászatra, és a hidegtől vacogó gyereknek Wild Turkey bourbont adott, hogy felmelegedjen…
Már felnőttként Mexikóban kipróbálta a peyote-ot (a pejotl kaktuszból kinyert, erősen hallucinogén drog), majd amikor felocsúdott, egy ketrecben volt egy pumával, afféle bátorság- és nyugodtságpróbaként. Az állat szerencsére nem marcangolta szét őt, elmondása szerint leheveredett mellé aludni.
1996-ban leúszott az Amazonas egy szakaszán ecstasy hatása alatt, és minden erejével azon volt, hogy ne fulladjon meg. 1999-ben betépve és meztelenül kongázott az utcán, és remélte, hogy megússza a letartóztatást. De nem úszta meg.
Az igazán dekadens napok azonban még csak ezután következtek. 2000-ben, miután megkapta a Szeretném, ha szeretnél című romkom főszerepét (Jennifer Lopezzel), kibérelt egy szobát a Los Angeles-i Chateau Marmontban. Vett egy Triumph Thunderbirdöt, és 120 000 dolláros számlát kapott a szállodától, miután két hosszú, szikrázó évig hajkurászta ott az élvezeteket. Kihasználta a független életét és szabadságát: piált, napozott a medencénél, és hajnali 3-kor belopózott a szálloda konyhájába, hogy steaket készítsen magának. Persze ezeknél még szaftosabb pletykák is napvilágot láttak, de ezek valóságtartalmát McConaughey már nem erősítette meg. „Ez nem tartozik rátok” – mondta nevetve. „De igen, tanúja voltam néhány vad dolognak. A legtöbb ártalmatlan móka volt, ahol mindenki jól érezte magát. Nem véletlenül lazulnak el ott általában az emberek. a Chateau mindig is olyan hely volt, amely elősegíti a csintalanságot…”
Romantika mindenütt
Matthew ekkor kezdett el belekényelmesedni a karrierjébe, és sorra vállalta el a gyengécske romantikus komédiákat, hollywoodi limonádékat (pl. Szeretném, ha szeretnél, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, Anyám nyakán, Bolondok aranya, Hullámok ördöge, Excsajok szelleme). „Átvettem a stafétabotot Hugh Granttől” – mondta, de ez idő alatt már vett magának egy házat Hollywood Hillsben. Elkezdett egyenesbe jönni. 2007-ben ismerte meg a brazil modellt, Camila Alvest, akibe rögvest beleszeretett (előtte olyan celebekkel kavart hosszabb-rövidebb ideig, mint pl. Ashley Judd, Sandra Bullock, Janet Jackson vagy Penélope Cruz). Egy évre rá pedig már meg is született az első gyermekük, Levi. 2010-ben aztán Vida jött a világra, 2012-ben pedig Livingston. Ebben az évben került sor a mennyegzőjükre is.
„Még mielőtt gyerekeink lettek volna, Camila azt mondta: »Egy szabály lesz: ha te dolgozol, mindannyian dolgozunk. És bumm, így is lett! Másnap felhívtam az ügynökömet, és azt mondtam: mostantól az egész családom velem jön mindenhova. Nem számít, mi történik. Kell egy ház, néha még dadát is kell szereznünk. Az iskolákra is gondolni kell. De ebből nem engedtem. Persze mindez eleinte ijesztő volt számomra. Azelőtt mindig egyedül jártam dolgozni. Egy kis lakókocsiban éltem, és nem buliztam, ha másnap már dolgom volt. Magamnak főztem vacsorát, elolvastam a forgatókönyvemet, és 9 órakor már ágyban voltam. Majd hirtelen jött az egész család. Mi lesz az én kis gubómmal? Nos, kiderült, hogy ez egy nagy áldás. Mert a gyerekek teszik fel a legjobb kérdéseket, és ez sokkal több kreativitást indított be” – magyarázta McConaughey.
Vissza a valódi színészethez
Szóval, bár az élet szép volt Matthew számára, hiszen a kis limonádéi jól hoztak a konyhára, illetve már férj és apa is volt, rádöbbent, hogy már nem élvezi a munkát, és hogy sokáig hazudott magának. „A színészet iránti megbecsülésem egyre mélyebbre hatolt. Megtanultam, hogy mit is jelent valójában ez a szakma. És hogy mik a jogaim színészként. Tudtam, hogyan nem lehetek önelégült. És szerencsére kitaláltam, mit kell tennem, ha elveszettnek érzem magam, és hogy miként kell visszaterelnem magam a helyes útra.”
Szóval fogta magát, és visszautasított egy 14,5 millió dolláros ajánlatot egy újabb romantikus vígjátékért, majd nem kis munkával, de sikerült eljutnia a kritikusok által elismert drámai sikerek sorához.
Két éves melószünet után, 2011-ben indult útjára a megújult McConaughey. Egymás után olyan elismert filmekben tűnt fel, mint Az igazság ára (2011), a Börni, az eszelős temetős (2011), a Gyilkos Joe (2011), a Mud (2012), a Magic Mike (2012) vagy A Wall Street farkasa (2013), mígnem 2014-ben megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat a Mielőtt meghaltam (2013) című csodás drámáért. Vagyis végleg bebizonyította a kétkedőknek, hogy igenis tehetséges, vérbeli színész. De még ekkor sem állt le. Olyan további projektek következtek, mint a True Detective 1. évada, a Csillagok között, A fák tengere, a Harc a szabadságért vagy az Arany.
„Színészként az a dolgom, amit egész életemben csinálni akartam, hogy együtt érezzek az emberiséggel. Nem kell egyetértenem a karaktereimmel. Nem is kell elítélnem őket. Csak látnom kell az egyéniségüket és a nagyságukat – még akkor is, ha mások esetleg nem látják.” Ez a hozzáállás pedig nagy dolog volt egy olyan színésztől, aki 10 éven át nagyjából azzal gyűjtötte a rajongókat, hogy félmeztelenül mutogatta a kockás felsőtestét. De ez az élet – saját bevallása szerint – hazugság volt. Végül a mélységben és a drámában találta meg az igazságot.
6 év szünet
Aki pedig most azon gondolkodik, hogy de régen látta bármiben is őt, nem téved. Matthew McConaughey ugyanis utoljára még épp a Covid kitörése előtt, a 2019-es Guy Ritchie-féle Úriemberekben tűnt fel. Pontosabban azóta csak szinkronizált (pl. Énekelj 2), vagy rövidfilmekben, videóklipekben, reklámokban szerepelt. Kivett ugyanis egy szép nagy szünetet, amikor a családjára, önmagára (az időközben kiadott önéletrajzi könyvére) és más egyéb dolgokra koncentrálhatott.
De a rajongók megnyugodhatnak, a kedvencük nem ment végleg nyugdíjba. Olyannyira nem, hogy már két egész estés filmet is leforgatott:
a The Rivals of Amziah King című krimi-thrillert Andrew Pattersontól (Határtalan éj), és Kurt Russell oldalán, valamint Paul Greengrass (Bourne-filmek, A United 93-as) új filmjét, a The Lost Bust, amely egy iskolabusz-vezető (McConaughey) és egy tanár (America Ferrera) szemszögéből és kálváriáján keresztül mutatja be a nagy, 2018-as kaliforniai tűzvészt. Remélhetőleg mindkettőt bemutatják jövőre, és véget ér az addigra már 6 éves McConaughey-hiány.
Az X-Faktor idén meglehetősen elnyújtotta a válogatókat, cserébe úgy döntött, nem lesz mentorház, hanem a székesfeladat végére a mentorok ki is választják a csapatukat az élő show-ba. Az előző héten Majka és Gáspár Laci rakta össze a teamet, most pedig Tóth Andin és Valkusz Milánon volt a sor.
Eddig sem titkoltam, hogy számomra Andi a legszimpatikusabb a mentorfelhozatalból. Bár kapható a hülyéskedésre, van humora, sokkal következetesebb és profibb a hozzáállása, mint a fiúknak. Az is tetszik benne, hogy míg Majka azt vallja, az egyéniség és a színpadi a legfontosabb, Lacinál pedig – saját bevallása szerint – 95% az ének, addig Andi sokkal inkább azt képviseli, amit hiányolni szoktam: legyen jó énekes, és legyen jó színpadi jelenléte is. Nála 30-70% az arány az éneklés javára. Ráadásul a Tábor első körében ő választotta magának a legkevesebb versenyzőt.
Mindez azt sugallja, hogy tudja, mit akar.
Fica Johanna nem aprózta el, Roberta FlackKilling Me Softlyját énekelte, amit sokan nagyon nagy dalnak tartanak. Én nem tartozom közéjük. Elismerem, van egy fülbemászó refrénje, de összességében tömény unalom. Laci szerint Johanna kicsit ízléstelenül énekelt, Milánt sem nyerte meg. Majka ettől függetlenül adott volna széket, ha csak átmenetileg is.
Andi is hiányolta a vért a produkcióból – persze azt, hogy mennyire volt gyenge mi, nézők csak abból sejthetjük, hogy milyen nyúlfarknyira vágták az előadást a tévések –, de azért egy billegő széket adott Johannának.
A Duo Melody Katona Kláritól a Vigyél elt adta elő elég halványan. Majka és Laci nagyon győzködte Andit, hogy ültesse le őket, de hiába, a mentorhölgy nem kegyelmezett nekik. Az sem ingatta meg, hogy Laci megkérdőjelezte a döntését.
„Fel voltam rá készülve, hogy az élő fába is belekötnek mentortársaim.”
Balázs Kamilla is Lacinak tetszett jobban, de hát sajnos ez most Andi csapata. Anna és Dawyd produkciójánál Andi már egyenesen úgy érezte, hogy Laci trollkodik vele, ennek ellenére ők sem kaptak széket.
Takács Marcsi a Good Morning Sunshine-t énekelte. Laci már a produkció közben odasúgta Milánnak, hogy erre széket kell adni. Én nem tudom, Laci melyik műsort nézte, a tévé előtt ülve nagyon rossznak tűnt. A kiejtés egy dolog, de a hangok sem voltak a helyén, és az egészben volt valami nagyon cringe, hogy gyermekem szavajárásával éljek.
A mentortársak szemmel láthatóan nem tudták feldolgozni, hogy Andi nem akar buszmegállót játszani: csak azokat ülteti le, akikről adott pillanatban tényleg úgy gondolja, hogy vinné az élő show-ba.
Számomra a 17 éves Zilincki Nóra Hanna volt az első, akit leültettem volna. Már a válogatón is szétszedte a házat a Proud Maryvel, és most, a Livin’ on a Prayerrel sem vallott szégyent. Andi egyenesen tíz évvel korábbani önmagát látta benne.
Kivételesen a mentorok közt sem volt vita. Mondjuk Milán kicsit furcsa hasonlatot használt: Te voltál a kiscica, aki játszott a gombolyaggal, és a gombolyag volt a Livin’ on a Prayer. Nem tudom, hogy juthatott eszébe erről a produkcióról kiscica. Inkább egy tigris. Andi leültette – Nórát, nem Milánt – és még Lacival is kibékült.
Kundra István Zsombor a Felszarvazottak balladájával próbálta elvarázsolni a mentorát – kicsit túlripacskodva –, Boer Enikő Anna pedig Charliedupla whiskyjével. Enikő már csak aranyos személyiségével is meggyőzte Andit. Zsombor erős kritikát kapott, de Andi ezzel együtt széket adott neki. Az elsőként leültetett Johanna bánta.
Johanna búcsúzóul még megajándékozott minket a nap mondásával:
„Az álmom az ugyanúgy az, hogy fejtegessem magam, mint egy kis babot.”
Beteltek tehát a fehér székek, de senki sem ülhetett nyugodtan, hiszen hátra volt az évad egyik nagyágyúja, Monika Pike, azaz Csuka Mónika, aki rögtön azzal kezdte, hogy a piros székre pályázik.
Mónika Zöld erdőben jártam című saját dalát hozta, és jól tette. Kezdem úgy érezni, hogy a helyszínen más hangot hallanak a mentorok, mint mi a tévé előtt. Laci oda súgta Majkának, hogy „hamis”, amit én egyáltalán nem érzékeltem. Korábban viszont olyan énekeseket ajnároztak, akik otthonról nagyon hamisnak tűntek.
Laci és Majka szétszedték Mónikát, Milán piros széket adott volna neki. Andi Móniban látta a legnagyobb motivációt a versenyzők közül, ezzel győzte meg, és Milánnal egyetértve rögtön a piros székre ültette.
Jánosnak és Ancsinak nem volt könnyű helyzete, Andi kereken meg is mondta, hogy azok, akik a székeken ülnek, mozdíthatatlanok, de azért hajrá. A mentortársak hiába győzködték, Ancsit haza is engedte. Jánosnak adott egy esélyt: párbajoznia kellett Zsomborral. Zsombi bármennyire is szimpatikus karakter, a párbajban kiderült, hogy János sokkal jobb énekes. Andi viszont a szívére hallgatott, Zsombiban lát többet, ezért őt választotta.
Kovács Zoltán Zakeus maradt utoljára, aki saját dallal érkezett. Jó karakter és dalszerző, de nagyon hamisan énekelt. Andi konkrétan oda akart menni megpofozni. Le is állította, és adott neki még egy lehetőséget: énekeljen másik dalt. Sajnos ez sem segített, most is nagyon hamisan énekelt, ezért számára véget ért az X-Faktor.
Elérkezett az igazság pillanata. El kellett dönteni, hogy a három fehér székes versenyzőből ki menjen haza.
Andi céltudatosságát mutatja, hogy összesen egyetlen egyszer cserélt versenyzőt.
Nem okozott meglepetést, hogy Nóri és Enikőnek kellett párbajoznia. Enikő a dalválasztásával belopta magát a szívembe. Nem is emlékszem, hogy valaha hallottam volna zenei tehetségkutatóban Creedence Clearwater Revivalt. De aztán jött Nóri az I’m Still Standinggel, és akkorát énekelt, hogy nem volt kérdés, neki kell továbbjutnia.
Andi ugyan kritikus volt, szerinte Nóri kicsit túljátszotta a dalt, de úgy érezte, sokkal jobban akarja a továbbjutást, Enikő kicsit elengedte.
Így tehát kialakult Andi csapata: Mónika, Nóri és Zsombi.
Már csak a Milán-csapat volt hátra. Valkusz Milán nagy kérdőjel számomra. Bár alapjában véve szimpatikus fiatalember, és az elején sokat vártam tőle, mostanra úgy érzem, hogy még nem áll készen a mentori szerepre.
Folyamatosan az a benyomásom, hogy próbál valamilyen lenni, de maga sem tudja még, mit akar.
Mondhatnák, hogy persze, fiatal még, de Andi három évvel fiatalabb nála, mégis ezerszer határozottabb.
„Olyan embereket keresek, akiket a nézők szívesen néznének, rajongani tudnak értük, és tudnak saját dalt hozni” fogalmazta meg az ars poeticáját.
Milán helyzetét nehezítette, hogy egy versenyzőt elhozott Majka csapatából, így a szabályok szerint Krisztián már széken ülve kezdte ezt a fordulót. Kicsit csalódott voltam, azt hittem, hallhatunk tőle még egy saját nótát.
Az amerikai Steve Major – akár csak korábban Monika Pike – mindjárt a piros széket célozta meg. Az AerosmithDream Onja alkalmas is arra, hogy valaki beénekelje magát az élő show-ba. Majka szerint Steve-ben pont megvan az az előadásmód, mint amit másoknál hiányolt. Laci soknak érezte. Milánnak tetszett, úgyhogy ha a piros szék nem is jött össze, de Steve leülhetett.
A biztató kezdetet kiábrándító folytatás követte. Milán sorra szórta ki a valóban nem túl meggyőző énekeseket. Többek között Czeglady is elvérzett.
Egyedül a 14 éves Kovács Dorina Cintia nehezítette meg a dolgát, azzal, hogy magázta Milánt, aki viszont teljesen belezavarodott, hogy akkor ő hogy is szólítsa a fiatal lányt. Milánnak ez a tegezés-magázás tényleg nem erőssége, amikor interjúztam vele, engem például nem mert visszategezni.
Szappanos Kata – aki tavaly a Voice-ban is megfordult – dalválasztása annyira nem jött be Milánnak – Lana Del Rey-től a Videogames –, de ennek ellenére kapott széket. Igaz, nem örülhetett soká.
Suhai Soma azzal vált emlékezetessé a válogatóban, hogy ő az a srác, aki mostantól csak Nóra nevű lányokkal randizhat, hogy illeszkedjenek a dalaihoz.
Egész pontosan az történt, hogy elkezdett írni egy dalt Nóra nevű barátnőjéhez, akivel közben szakítottak, de megtetszett neki egy másik lány, akit hogy, hogy nem, ugyancsak Nórának hívnak. Ezért most már neki szól a dal. Hogy Nóra mit gondol, nem tudjuk, Katának viszont fel kellett állnia.
Innentől kicsit szürreális irányt vettek az események. Következett az ukrajnai Tronko Alina, művésznevén Allymuse, és felrobbantotta a színpadot a Wrecking Ballal. Mindenkit levett a lábáról – kivéve Milánt. Soma bármilyen aranyos és tehetséges, Alina más szintet képviselt, nyugodtan cserélhettek volna.
Milán azonban nem így érezte, megmakacsolta magát, és elküldte Alinát. Majka jóformán az adás végéig nem tért magához a döbbenetből. A mentorok innentől kezdve kicsit levették a kezüket Milánról, aki sorra küldte el a jobbnál-jobb énekeseket.
Mondjuk Szula János Benjamin alaposan mellényúlt a dalválasztással. Már maga Presser Gábor is megmondta annak idején a Megasztár egyik válogatójában, hogy a Neked írom a dalt nem tehetségkutatóra való. Mivel a dal nagy részében ugyanazon az egy hangon kell énekelni, nem alkalmas arra, hogy egy énekes megmutassa a kvalitásait.
Kiesett Dorina is, akit még a Tábor első felében leválasztottak párjáról, Szabiról. Anyukája alaposan meg is mondta a magáét a stúdión kívül:
„Nem négy ember fogja megmondani, ki a legjobb!”
Itt és most? De.
Ekkor következett az egész Tábor talán legnagyobb húzása, Milán végre megcsillogtatta, hogy pár év edződéssel még akár jó képernyős figurává is válhat.
Történt ugyanis, hogy a rapper Darab Viktor „Vade" meggyőzte, viszont fel is adta a leckét: kit állítson fel?
Milán végül egy váratlan húzással közölte:
„Krisztián, kérlek, állj fel!”
A mentorok és a MOM közönsége egy emberként hördült fel. De Milán még nem fejezte be:
„Krisztián, ülj le a piros székre!”
Igaz, az összehatást némileg gyöngítette, hogy Milán felállt, és megtapsolta saját szellemességét.
Henter Mónika az Uptown Funkot hozta, ami az utóbbi tíz év egyik legjobb dala, nem csoda, hiszen két zseni áll mögötte, Bruno Mars és Mark Ronson. Mónika konkrétan legyilkolta a dalt. Gáspár Lacival értek egyet: ez nem éneklés volt, bárhogy is tiltakozott Majka és a közönség.
Somogyi Mihály József Dean MartinMambo Italianóját énekelte. Andinak bejött, úgyhogy előállt az a ritka pillanat, amikor nem értek vele egyet. Nem volt rossz, de azért messze nem éreztem benne azt a tüzet, ami az eredeti előadóból áradt, vagy akár Komár Lászlóból, aki itthon vitte sikerre a dalt.
Gyarmati Jázmin Chrsitina Aguilera dalával érkezett. A dal második fele kicsit unalmasra sikerült, de a képességei alapján ezzel együtt széket érdemelt. Milán is így gondolta, de még mindig nem volt hajlandó elengedni Somát. Így Steve-nek kellett távoznia annak ellenére, hogy sokkal jobb énekes Sománál.
Kovács Attila rappelt, valahol érthető, hogy a másik rappert, Viktort váltotta. Majka szerint ő a legjobb rappes a műsorban.
Peterpost X Leo két igazi őrült fazon, akik halál lezseren érkeztek a mentorok elé. Bár nem vagyok rapszakértő, de nekem túlságosan lötyögyő volt a produkció. Majka meg is állapította, hogy ha tovább akarnak lépni, kell bele valami rendszer.
Milán nem tudott dönteni, ezért a duót párbajoztatta Attilával, végül Attilát küldte haza.
Hogy még bonyolultabb legyen a képlet, a végére megérkezett Henn egy meglehetősen érdekes, eklektikus számmal, amivel én nem nagyon tudtam mit kezdeni, de a mentoroknak nagyon tetszett. Azért, hogy leültethesse, Milán a két énekest párbajoztatta.
Soma sokkal jobb volt, mint az első körben.
Vidéki lány című slágerével megnevettette a jelenlévőket, különösen a „Ne gyere fel Pestre, itt szexelned kell este” sorral.
Milán rövidre zárta a dolgot. Úgy döntött, Hennt mindenképp viszi magával. Így Jázmin, Soma és Peterpost X Leo közül kellett kiválasztania a harmadik versenyzőjét. Valkusz végül a szívére hallatott, és a rapduót választotta. Erős kétségeim vannak, hogy igazán jó énekes nélkül meddig fog jutni a Milán-csapat az élő show-ban, bár az is igaz, hogy Bye Alex háromszor is rapperrel nyert.