Kövezzetek meg, ha ez nem egy Dűnébe oltott Trónok Harca! – így láttuk a Dűne Próféciát egy rész után
Nem szeretném negatívan megkezdeni a cikket, de mindenképpen meg kell említeni, hogy az eddigi visszajelzések nem túl pozitív képet festettek le a show-ról.
Egy epizód alapján én még nem értem mire húzzák sokan a szájukat. Idehaza, a forgalmazó tartott már vetítést, ahol több részt láthattak a nézők látták, de pont egybe esett a Gladiátor 2-vel, így sajnos nem tudtam elmenni rá. Pedig az első rész alapján inkább ezt néztem volna moziban.
Fontos kiemelni, én nagyon szeretem a Dűne világát. Csupán az első két könyvet olvastam, de rengeteg más médiumból ismerem az egész történetet. Pont Brian Herbert és Kevin J. Anderson regényéről nem tudtam igazán semmit, A Dűne nővérei nekem teljesen kimaradt. Ezt a regényt dolgozza fel Diane Ademu-John és Alison Schapker sorozata. Elég sok bonyodalom volt a forgatás körül.
A Dűne: Prófécia lett ennek az áldozati báránya. Az Ademu-John és Schapker páros ekkor kapta meg a projektet. De színészek terén is történt több változtatás az eredeti szereposztáshoz képest. Maradjunk annyiban, nem lettem volna a sorozat producere, az, aki a haját tépi a folyamatos változtatások és csúszások miatt.
Ettől függetlenül gyorsan leforgatták és összerakták az egészet, ami adott némi félelmet a nagy várakozás mellé. Hamar munka sosem jó. De vágjunk is bele: mi a Dűne: Prófécia? Több mint 100 évvel az AI elleni háború után az emberiség elpusztított minden gondolkodó gépet. Így a világ egy erőforrás köré szerveződött: a „fűszer” (melanzs) vált a birodalom legértékesebb alapanyagává, mert ennek köszönhette az emberiség a térhajlítást, vagyis az utazást a csillagok között. Történetünk 10.000 évvel a Denis Villeneuve-filmek előtt játszódik.
Egyedül nincs elég ereje megvédeni a fűszerszállítmányokat az Arrakison (a Dűnének is nevezett sivatagbolygón). A melanzs csak ezen a planétán található meg, így a bolygó kulcsfontosságú a hatalom megtartásában. Eközben valami készülődik az Igazmondó Nővérek rendjén belül. A rend két vezetője, Valya Harkonnen (Emily Watson) és testvére Tula Harkonnen (Olivia Williams) próbálják úgy szőni a galaktikus hálójukat, hogy fennakadjon egy női császár-jelölt a hálójukon. Céljuk, hogy átvegyék a hatalmat, és kiválasztott szülők pároztatásával, szinte „embernemesítéssel” létrehozzák a tökéletes uralkodót, a Kwisatz Haderachot.
Ez gyakorlatilag a Bene Gesserit "boszorkányrend" elődje. De csak névben előd, a Nővérek már most is teljes mértékben úgy viselkednek, mint ahogy megismertük őket a Dűne-filmekből. Azt hittem a sztori is a rend megalakulásáról fog szólni, illetve arról, hogy minek köszönhették különleges hatalmukat, de ezen teljesen átrohantak eddig.
Egy másodpercet sem szórakozott a sorozat, gyorsan belecsapott a lecsóba. Elmondanak az AI-háborúkról két mondatot, meghal egy nagyhatalmú Tisztelendő Anya, és a fiatal nagyreményű Valya Harkonnen véres kézzel átveszi az irányítást. Rögtön ugrunk is 30 évet, és már a cselszövések hálójában találtuk magunkat. Ez igazából nem az alapítás, hanem a boszorkányrend csúcsra törésének a históriája egy széthullóban lévő birodalomban.
Ezt lehet, hogy sok sorozattal kapcsolatban leírtam már, de kövezzetek meg, ha ez nem egy Dűne-Trónok Harca. Ugye ezt fura így leírni, mert Frank Herbert sokkal előbb alkotott, mint George R.R. Martin, de itt nem a történetre gondolok.
Az első részben meghal egy fontos ember – a Trónokban ez Jon Arryn volt – és ez a hatalmi vákuum egy trónharcot szül a nagy házak között, amivel egy nagyobb összeesküvést lepleznek. Ez pedig befolyásolhatja a birodalom sorsát. Kapunk egy-egy karaktert, akinek a szemszögéből látjuk az eseményeket, gyakran egymás ellen ügyködve. Majd éveken át megy a cselszövés, hogy a tökéletes nőegylet létrehozza az álompasiját. Nem tudom mi történik majd a második-harmadik részben, ami miatt sokan lehúzták a sorozatot, mert én ámultam és bámultam az első epizód alatt.
A hangulat nagyon ott van a szeren. A Warner ismét kis hazánkban forgatott, így a helyszínek, a díszletek és kosztümök nagyon hasonlóak a „nagyfilmekéhez”. Újra visszatérhettünk ebbe a kegyetlen, de varázslatos világba, ahol olyan egzotikus nevű Nővérek, mint Theodosia, Mikaela, vagy Dorotea fogják eldönteni uralkodó-házak sorsát. A casting igazán színesre sikerült. A két főszereplő Harkonnen-testvért alakító brit színészek eddig sokat nem mutattak.
Bár tudjuk, hogy mindkét színésznő nagyon tehetséges, de eddig nem tudták megcsillogtatni a tudásukat. A nagy rohanásban és lendületben kevés játékidőt kaptak, ahogy az egész Igazmondó rend is. Mark Strong, mint nem annyira „strong” császár jól hozza a szerepét, lányát a leendő Igazmondó Nővér Ynezt alakító Sarah-Sofie Boussnina elképesztően különleges arcú színésznő.
Az ausztrál színész Desmond Hartot alakítja, akiről eddig nem tudtam eldönteni, mit is akar pontosan, de az biztos, hogy fontos résztvevője lesz a trónharcoknak. Kiváncsi leszek, mit kezdenek vele, lehet, hogy ő akarja majd kinevelni a sardaukarokat, mint a császárhoz hűséges fanatikus katonákat? Találkozhatunk a koreai szexszimbólummal Jihaeval, az ausztrál szépséggel Shalom Brune-Franklinnel, és az indiai Tabuval is. A Bene Gesserit-rend tréningje úgy néz ki, mint egy Egyesült Nemzetek-találkozó.
Eddig egy rész alatt nagyon nehéz ítéletet mondani, főleg, hogy vannak sorozatok, amik jól kezdenek, de csúnyán elvéreznek, ahogy próbálnak valami újat alkotni egy már bejáratott mitológiában. Nekem az első epizód alapján bejött a Dűne: Prófécia. Lassabb, mint a Dűne-filmek, de hangulatban, atmoszférában, vizualitásban és zenében közel olyan szintet láthatunk, mint a moziban.
Mostanság többet ér egy óra Herbert univerzumában, mint amit a DC vagy a Marvel a mozikba tudott hozni az utóbbi időben, tisztelet a kivételeknek. A Dűne: Prófécia első része már most nézhető a Max kínálatában és 5 héten keresztül érkezik majd az utánpótlás.
