News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Koós János legemlékezetesebb slágerei

Több mint 60 éven át tartó pályafutásának rengeteg fontos pillanata volt.

Link másolása

hirdetés

Ahogyan beszámoltunk róla, életének 81. évében meghalt Koós János. 1960-ban indult táncdalénekesi karrierje, nagy közönség- és szakmai sikereket aratott.

Felejthetetlen slágere a Kislány a zongoránál, amelyet évtizedekig énekelt:

Koós János 80. születésnapján a 24.hu-nak adott interjút. Felidézte, hogy régen Pesten rengeteg helyen lépett fel, és volt olyan, hogy egyetlen éjszaka alatt egy este hat-hét színpadon is állt:

a Keletinél kezdtem, az egykori Debrecen szállóban, aztán átsétáltam a Royalhoz, ott is énekeltem, aztán tovább az Emkébe, ott mindig telt ház volt. De még ott sem végeztem sokszor, mert át kellett mennem a Corvin áruház éttermébe, ahol szintén felléptem,

és aztán nyáron innét mentem tovább a Rákóczi út bal oldalán a Marika kerthelyiségbe, ahol tíz órakor került rám a sor. Mindenhol volt egy négy-öttagú zenekar, ott is. Aztán mentem tovább, énekeltem az Astoria pincéjében is, és végül az estét már a Jereván mulatóban fejeztem be a Semmelweis utcában, ez ma a Magyarok Világszövetsége székháza. Olyan is volt, hogy 1-kor felléptünk a Moulin Rouge-ban, és utána mindig mentünk a Piperébe, ahogy mi a Pipacsot hívtuk - mesélte a 24.hu-nak.

hirdetés

Hofi Gézával adta elő a Macskaduettet.

A dal hatalmas sláger volt a 80-as években. A rajzfilmes változatot, amelyben Koóst és Hofit macskaként ábrázolják, Nepp József rendezte, a zenéjét pedig Malek Miklós állította össze.

Koós János több dala szól gyönyörű – és sokszor elérhetetlen – lányokról, ilyen a Kapitány, kapitány! is:

Fellépett Erdélyben, Felvidéken és a Vajdaságban is, sőt, már a rendszerváltás előtt is az ausztriai és NSZK-beli magyarokhoz is kiengedték a hatóságok. A Nyugaton letelepült magyarok meghívására már a hetvenes években bejárta többek között Ausztráliát, az Egyesült Államokat és Kanadát is.

A rendszerváltás után is megmaradt a rajongás Koós Jánosért. Az ezredfordulón az RTL Klubon Koóstoló című műsorában énekelt, 2002-ben pedig a Magyar Televízióban havonta szerepelt a Koós Klubbal, így a fiatalabb generációkhoz is eljutott - idézi fel a hvg.hu. 2017 novemberében töltötte be a 80-at. Akkor hatalmas koncerttel - és rengeteg humorral - ünnepelt. Azt mondta: "ha a humor meghal, akkor öt perc múlva én is meg fogok".

Koós János felesége az énekesnő Dékány Sarolta, lánya, Réka énekes színésznő, Gergő fia is a családi hagyományt folytatva a zenével foglalkozik. Koós János megkapta az Artisjus zenei életműdíját, a Hungarotontól életműlemezt vehetett át, és 2008-ban ő kapta meg elsőként a tiszteletbeli pénzügyőr címet. 2014-ben Szenes Iván Életműdíjjal tüntették ki. Tetemése részleteiről később adnak tájékoztatást.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Thuróczy Szabolcs, Jordán Tamás és az RTL-es Szabados Ágnes is feltűnik a Semmelweis-film ál-előzetesében
A film végül nem készül el, helyette Gárdos Péter regényt ír az anyák megmentőjéről. De egy egyperces trailert leforgattak hozzá.

Link másolása

hirdetés

Gárdos Péter eredetileg filmre szánta, végül regényt írt „az anyák megmentőjéről” Semmelweis Ignác rövid boldogsága címmel. Korábban ugyan a Geszti Péterrel közösen benyújtott forgatókönyvre pozitív visszajelzéseket is kaptak, ám utána lezárták a pályázatukat azzal az indoklással, hogy „más koncepció mentén” képzelik el Semmelweis életének feldolgozását.

„A filmkészítés drága műfaj, Magyarországon az állam finanszírozza, jelenleg ezek a játékszabályok, tudomásul vettem”

– nyilatkozta erről Gárdos a 24.hu-nak.

Semmelweis életének bemutatásáról pedig azt nyilatkozta: „Lehet II. Lajosról úgy is filmet készíteni, hogy a király sosem ér el a Csele-patakig. Széchenyiről pedig úgy, hogy soha nem lesz öngyilkos. Én ezt másképp képzelem. Semmelweis sorsának ma Magyarországon szerintem egyetlen érvényes megközelítése létezik: a nézőnek vagy olvasónak arra kellene választ kapnia, mennyire volt törvényszerű Semmelweis élete és halála. Adva van egy zseni a 19. században, akit kitagad a világ, akit lényegében elárul a magyar orvostársadalom túlnyomó többsége, és akinek a nevétől a halála után még a felesége is megszabadul.

Mi történt itt? Ki a felelős azért, hogy egy ilyen tehetséges embert olyan brutálisan, részvét nélkül elpusztítsanak, agyonverjék egy Bécs melletti elmegyógyintézetben?”

A történek ellenére az el nem készült filmhez mégis forgatott barátokkal egy „álelőzetest”. Az alig egyperces videóban neves színészek bukkannak fel, többek között Jordán Tamás és Thuróczy Szabolcs is, utóbbi alakítja a címszereplőt.

Gárdos Péter Semmelweis-filmjének álelőzetese

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
„A hitelesség számomra fontosabb, mint a nézettség” – Interjú Vadon Jánossal Várfoglalók című új műsoráról
Egyszerre érdekes, lenyűgöző látványú és szórakoztató a Spektrum Televízió Várfoglalók című műsora. A műsorvezetővel, a magyar várak egyik legnagyobb szerelmesével beszélgettünk.

Link másolása

hirdetés

Elindult a Spektrumon Vadon János új, tudományos-szórakoztató műsora, a magyar történelmi várakat bemutató Várfoglalók.

Amikor azt írom, „új”, tulajdonképpen érdekes helyzetet írok le. Nagyon régen volt ugyanis, hogy Vadon Jani önálló műsorral jelentkezett a képernyőn. Aki ismeri, tudja róla, hogy nem a hagyományos médiabeli műsorvezető ő, akinek sorban jönnek az akár különféle műfajú, profilú műsorok, ő pedig jól-rosszul letudja azokat. Sokkal inkább egy átlagos, szimpatikus, intelligens és kíváncsi figura, aki képes gyermek módjára lelkesedni bizonyos dolgokért, és ha jön olyan ajánlat, ahol ezt hitelesen megmutathatja, hát megteszi. És most jött. A Spektrum megkörnyékezte a legendásan várrajongó rádióst, aki meggyőződhetett róla, hogy a tervezett műsor nem egy olcsó, bohóckodó szórakoztató show, sem pedig egy merev és vérkomoly tudományos dokumentumfilm, így szerencsére igent mondott a felkérésre. Ezzel pedig megszületett a csatorna újabb színvonalas, a tudományos ismeretterjesztést és a szórakoztatást igen jó arányérzékkel vegyített műsora, a Várfoglalók.

A 12 részes adásfolyamban Vadon Jani és a szerves részként közreműködő, sőt egyes jelenetekben hangsúlyos szerepet kapó stáb részenként egy önálló vagy két, valamilyen módon összekapcsolódó várromot mutat be hazánk különböző területeiről. Nem puszta képi megjelenítésről van azonban szó, és bár a műsor legfőbb szereplője maga a műsorvezető, azt a hibát sem követték el az alkotók, hogy csak az ő – egyébként tényleg hihetetlenül nagy – tudására építsenek. A műsorban várkapitányok, a helyszín állapotáért felelős alapítványok tagjai, lelkes amatőrök és komoly tudósok mesélnek azokról az épületmaradványokról, amelyek – tűnjön ez bármilyen közhelynek – hatalmas idők tanúi. Ne feledjük: néhány a bemutatott várfalak közül állt, amikor Magyarország a tatár elleni vereségből próbált magához térni, átélték a reneszánszt, a törökök pusztítását, az újbóli újjáépítést, jövő-menő rendszereket, amíg mára tulajdonképpen múzeumokká nemesedtek. Hogy a múzeum itt nem egy passzív, ódon, unalmas szerepet jelent, arról éppen Vadon Jani és a Várfoglalók gondoskodnak, akik ezeket a történelmi helyeket ismét élő főszereplővé teszik.

Szerencsére a műsorvezető bőven van annyira rutinos, hogy érezze: milyen mennyiségű tudományos érdekesség mellé mennyi spontán humor, frappáns beszólás, talán a legjobb szó rá: vadonjaniság fér bele a műsorba. Mindezt az alkotók remek kameraképekkel, különleges megközelítésekkel, drónfelvételekkel fűszerezik. Amik közül szerencsére csak keveset érzünk felesleges, „hézagkitöltő” látványelemnek, a legtöbb tényleg sokat ad hozzá az egyébként is elsőrangú élményhez. Ahogy a műsor egyik legfőbb érdekessége, a várak korhű 3D-s modellezése is, ami alatt senki ne valami gyorsan, az adásra összedobott, körülbelüli képekre gondoljon, hanem precíz, kimunkált és hiteles megjelenítésre. Magam őszintén szólva reménykedem benne, hogy a csapat remek vizualizációi ezentúl valamilyen módon láthatóak lesznek akár a várak múzeumaiban is.

Szórakoztató és érdekes is tehát a Várfoglalók, amit ezért, és a nem túlzottan elhúzott 25 perces formátum miatt valószínűleg minden korosztálynak nyugodt szívvel ajánlhatunk. A műsor felfogható egyfajta kedvcsinálónak is, hisz a gyönyörű képek láttán egész biztosan sokaknak lesz kedve felkerekedni és megnézni némelyik romot és környékét. Miközben bármelyik generáció sokat tanulhat az adásból arról, hogy a történelem nem mindig unalmas évszámok és szoborszerű alakok egymás után dobálása.

hirdetés

A Várfoglalókról a műsorvezetővel, Vadon Jánossal beszélgettünk.

– A reggeli műsorotokból régóta lehet tudni, hogy teljesen odavagy a várakért és az ahhoz kapcsolódó történetekért, ez „fajult” most odáig, hogy saját műsort kapott ez a szenvedélyed. Honnan ez a magas szintű rajongás?

– A várakkal való találkozást úgy élem meg, mint egy időutazást. Van egy erős kötődésem a múlthoz, nagyon szeretem a történelmet, elsősorban a középkor foglalkoztat. Ezt a kötődést akkor érzem igazán, amikor nem az úgynevezett „városi várak” közelében vagyok, hanem azoknál, amiknek van egyfajta vadromantikájuk. Például egy erdő közepén állnak, egy magányos sziklaszirt tetején, félig-meddig romokban, ahogy megtépázták falaikat az évszázadok, és pátoszosan mondva: látszik rajtuk, hogy nagy idők tanúi. Amikor ezekhez a romokhoz odamegyek, akkor egy picit mindig azt érzem, hogy kapcsolatot teremtek a múlttal. Lehet, hogy ez kicsit banálisan vagy komolytalanul hangzik egyeseknek, de mikor megérintem ezeket a köveket, azt érzem, mintha abban a korban lennék, amikor épültek. Egy láthatatlan csatorna épül ki egy hatszáz évvel ezelőtt élt és egy ma élő ember között. Ezért amikor új helyekre megyek, leginkább az alapokat vizsgálgatom először, és csak utána a felette levő rétegeket.

Néhány helyen – például a nagyobb román kori templomoknál, például Lébényben, Ócsán vagy Jákon – látni lehet olyan köveket, amikben benne van a kőfaragó monogramja. Ezt annak idején prózai okból faragták beléjük, meg kellett jelölniük azokat a köveket, amiket ők formáltak, mert ez alapján fizették ki őket. Amikor egy-egy ilyen követ megérintesz, ténylegesen egy konkrét személlyel kerülsz kapcsolatba, ez pedig számomra egyfajta spirituális élmény. Én ilyenkor azt érzem, hogy bennem, ebben az élményben egy kicsit ez az ember tovább él. Engem pedig mindig jobban érdekeltek a múltból is az egyszerű emberek, a hétköznapi hősök – amellett, hogy a híres, „megénekelt” történelmi személyeknek is tisztelettel adózom.

Mindig jobban megfognak a szürkék, mint a csillogók.

– A műsor ötlete hogyan fogant meg? A várak fanatikus szerelmese, Vadon János megkereste a Spektrumot, hogy jó volna egy ilyen műsor, vagy a csatornában ötlött fel az adás ötlete, építve a te szenvedélyedre?

– Én nem vagyok egy nyomulós típus, alkalmatlan vagyok az önmenedzselésre, inkább addig várok amíg a lehetőségek megtalálnak. Akik bennem gondolkodnak pl. a rádióműsorunkból tudhatják, hogy mik a nekem testhezálló feladatok – egyébként nem is nagyon vállalok el mást. Nem érzem magam jól olyan szituációkban, amikor egy „műsorbiblia” alapján kell mások elvárásainak megfelelnem.

Én a saját elvárásaimnak szeretnék megfelelni: ez lehet, hogy valamikor többre, valamikor kevesebbre elég, de legalább hiteles.

A hitelesség számomra fontosabb, mint a nézettség. Én inkább szerepelek egy kisebb nézettségű, adott esetben kábeltévén futó műsorban, még ha egy kereskedelmi tévé képernyőjén a siker és a pénz is nagyobb lenne. Nem beszélve a népszerűségről. Engem inkább az érdekel, hogy amiben látnak, hallanak az testre szabott legyen. A Spektrum főszerkesztője, Gáspár Laci kitalálta, hogy kellene készíteni egy műsort a magyar várakról. Az alapötlet egy látványműsor lett volna, afféle „Magyarország várai madártávlatból”, de aztán gondolt egy nagyot, és arra jutott, hogy miért ne lehetne ez egy műsorvezetős projekt, egy arccal, aki nem csak bemutatja ezeket a helyeket, de szerelmese is a témának, és nem pedig valaki, akinek ez csak egy újabb lap a számlatömbjében.

– Elég régen voltál saját műsorral a képernyőn – párban vagy csapattal is csak ritkán látunk. Annak ellenére, hogy a téma tulajdonképp rád van szabva, nagyon sokáig kellett győzködni, hogy kötélnek állj a projekthez?

– Nem mondtam rögtön igent, mert már óvatos vagyok. A médiában sokszor találkoztam már olyan példákkal, amikor volt egy jó ötlet, de a végeredmény egyáltalán nem az lett, amit terveztek. Balázzsal (Sebestyén Balázs – a szerk.) is volt olyan műsorunk, amit nem akartam megcsinálni, mert azt éreztem, hogy nincs mögötte elég kreatív potenciál, de végül begyúrtak, és sajnos nekem lett igazam... A Várfoglalók esetében először meghallgattam az ötletgazdákat, majd elmondtam, hogy oké, érdekel a feladat, de nem szeretnék kompromisszumokat kötni. Én ismerem és szeretem ezeket a várakat, tisztelem azokat, akik sokat tesznek a fennmaradásukért, ha van egy lehetőségem műsort készíteni velük, róluk, azt nem akarom elbaltázni.

Csak akkor vágok bele, ha maximálisan hisznek bennem, mert ez nekem egyfajta szent toposz.

– Bár elég sokat tudsz ezekről a várakról – ennek sokszor tanúbizonyságát adod a rádióban és a Várfoglalókban is –, de a műsorból is átjön, hogy te magad is nagyon sokat tanultál a helyekről.

– Persze! Amikor meglátogatod ezeket a helyeket, nyilván előtte felkészülsz a történelmükből. Egyrészt, hogy villoghass a feleséged előtt, akit még mindig el akarsz kápráztatni... Másrészt, mert többet akarsz bennük látni puszta falaknál. Így rengeteget lehet tanulni. Amikor viszont igazi szakértőkkel, régészekkel, évtizedek óta az adott várral foglalkozó várbarátokkal beszélsz, az teljesen más szint! Ezek az emberek elképesztő mennyiségű információval rendelkeznek, és hihetetlenül képben vannak, annyi dolgot mondanak el neked az adott helyről, hogy egyik ámulatból a másikba esel! A Várfoglalókban is több ilyen szituációt lehet látni, mert semmiképp nem szerettem volna eljátszani a mindentudó, okostojás műsorvezetőt, aki minden helyszín minden kövéről mindent tud. Erre ott vannak ezeket a rendkívüli tudású emberek, akiket én is, mint egy kisgyerek, ámulva hallgattam. Tulajdonképen teremtettem magamnak egy külön bejáratú történelemórát, ami engem és a nézőket egyaránt épít.

A magabiztosság, amivel odamentem a helyszínekre, fokról-fokra kicsit visszahúzódott, de nem önbizalomhiány miatt, hanem a szakértők iránti tisztelet okán.

A műsorban egyébként nem csak én, senki nem „játssza meg magát”. Ez is egy sajátossága, hogy természetes, laza, oldott körülményeket akartunk teremteni, ahol simán belelóghat a képbe a stáb is, és ahol akár a puskamikrofont tartó hangmérnök is tehet fel okos és releváns kérdéseket.

– Ha már a stábról esett szó: néhány felvételen jól látszik, hogyan, milyen körülmények között dolgoztatok. Mik voltak a legizgalmasabb pillanatok, a legnagyobb kalandok a fogatások során?

– Szádvár bemutatása például egy érdekes szituáció volt, mert abban a pillanatban, ahogy nekikezdtünk volna a forgatásnak, elkezdett zuhogni. Beültünk egy ősrégi, lepattant UAZ-ba és azzal mentünk fel a várhoz, ami amúgy egy remek offroad-élmény volt, de lelki szemeinkkel már láttuk, ahogy szó szerint elúszik a forgatás. Viszont amikor kiszálltam a kocsiból és megláttam a nemrég renovált alsóvárat, szertefoszlott minden negatív gondolat: nem érdekelt már a nyakamon csorgó eső, hogy nem vízálló bakancsom, vagy a már nejlonzacskókkal takargatott technika. Odasiettem a falakhoz, és konkrétan révületbe estem attól, amilyen munkát végeztek a régészek a kőművesekkel karöltve, és amilyen csodálatos lett az egész. Ez például egy nagyon, bensőséges pillanat volt számomra.

Ennél még konkrétabbak azok, amikor olyan helyre engednek be minket, ahova a földi halandó csak ritkán jut be - mert a hely esetleg balesetveszélyes, engedélyköteles, vagy mert nem rendelkezik az illető megfelelő technikai feltételekkel. Konkrét példaként Nógrád várát tudom említeni, ami egy szinte teljesen feltáratlan hely. Van itt egy alagút, amit egy szűk nyíláson keresztül meg lehet közelíteni. Mi engedélyt kaptunk ehhez, és természetesen a megfelelő felszerelés segítségével leereszkedtünk. Ilyen helyen pedig tudod azt, hogy egy-két barlangászon meg a denevéreken kívül, a török idők óta nem járt senki! És én lemehettem! Amikor pedig végigsimítottam azokat a falakat, amikor próbáltam rájönni, hogy minek milyen funkciója lehetett, amikor láttam az eredeti gerendafészkeket a falban, a csákányok, vésők évszázados nyomát – akkor kiváltságosnak éreztem magam!

De ugyanilyen hidegrázós élmény volt, amikor egy múzeum raktárába engedtek be. Ahol cérnakesztyűt a kezemre húzva megfoghattam mondjuk egy török jatagánt. Vagy soha nem láttam még testközelből a kozákok jellegzetes fegyverét, a saskát, ami nekik olyan, mint számunkra a szablya. Amikor rábólintottak, hogy megfoghassak egyet, kiderült, hogy nem egy díszfegyverről van szó, hanem egy kőkemény harcifegyverről, aminek az éle számtalan helyen ki volt már csorbulva, vagyis éles küzdelemben is sokszor használhatták! Ezek az élmények fantasztikusak, mert máskor ilyen tárgyakat maximum a vitrinben nézegethettem.

A Várfoglalók megnyitotta számomra a vitrineket. Remélem, hogy a képernyőkön is átjön majd, hogy ott van a szememben a hála, amit ezért éreztem.

– Az, hogy mennyi érdekességet, tudományos tényt tesztek a műsorba és mennyi – én így fogalmaztam meg magamban – „vadonjaniságot”, sokszor spontán alakult ki, vagy ezt előre kitaláltátok a csapattal?

– Spontán „vadonjaniság” sokkal több volt, egy-egy ilyen 25 perces műsor több órányi forgatott anyagból készül. De azt szoktam kérni, hogy ha valamiből vágni kell, akkor inkább Vadon Janiból legyen kevesebb, mint értékes tartalomból. A lényeg ugyanis itt nem én vagyok, én csak vivő felületként működöm.

De azért az is fontos szerkesztési szempont, hogy a Várfoglalók nem csak egy történelemóra, hanem egy szórakoztató műsor is. Nekem pedig van egy saját látásmódom, ami a fentebb említett tisztelettel és megbecsüléssel párosul, de nyilván nem fogom meghazudtolni magam:

ha abban a pillanatban egy csípősebb megjegyzés jut az eszembe, vagy valamilyen iróniát érzek a szituációban, az ki is fog bukni belőlem...

Fontos volt az is, hogy közvetlen maradjon a stílus a szereplők és köztem, valamint a stáb tagjai között. Semmiképp nem akartunk modoros, tartózkodó, „a kisdiák és a tanárbácsi” típusú műsort csinálni. Mert szerintünk így lehet megmutatni, hogy a történelem igenis tud szórakoztató lenni, és nem csak évszámokról, nevekről és meddő lexikális tudásról szól.

– Ezekben a várakban te magánemberként is sokszor jártál. Most töviről-hegyire a helyszíneket. Nyugodtan mondd, ha nagyon tévúton járok, de az jutott eszembe: ez után a műsor után tudnak még a várak újat mondani Vadon Jánosnak? Lesz még ugyanakkora élvezet ellátogatnia ide?

– Egyrészt messze nem tudok mindent ezekről a várakról, rengeteg fehér foltom van. Másrészt az újra felfedezés öröme bennem korábban is megvolt, éveken át mindig visszajártam ugyanazokra a helyekre mert kíváncsi voltam, hogy történt-e velük valami, hagyják-e tovább omladozni vagy valaki foglalkozik velük. És hála istennek azt látom, hogy sokszor gondos és értő kezek nyúlnak hozzájuk – bár kritikaként meg kell említenem, hogy ez az igényesség nem minden esetben igaz, és az állami támogatás is néha furán oszlik el...

De ha én legközelebb ezekben a várakban járok majd, az megint új élmény lesz, és eszembe fog jutni az a kis csapat, a Várfoglalók stábja, akikkel bebarangoltuk ezeket a helyeket, és azok a fantasztikus emberek, akiket megismerhettem a forgatások révén. Ha pedig a jövőbe tekintünk, nagyon bízom benne, hogy a műsorral az országhatárokon túlra is eljutunk, mert hihetetlen helyek vannak a Felvidéken, a Partiumban vagy Kárpátalján, mert a múltunkat gondozni kell! Ne felejtsük el, ha annak idején nem lett volna a végvárrendszer, ezek a sokszor lesajnált, „juhakolnak” titulált, cölöpökkel, földdel, karókkal toldozott-foltozott düledező váracskák, azokkal az elszánt, de gyakran éhező, fázó, rosszul fizetett végvári vitézekkel, akkor ma lehet, hogy nincs Magyarország.

Az ember pedig időről-időre – akár virtuálisan, akár a valóságban – leteszi a megemlékezés virágait, mert az nem elég, hogy egyszer letettem és onnantól el van intézve. Én is mindig le fogom tenni ezeket a virágokat, a Várfoglalókban és „civilben” egyaránt. Meg persze összeszedem a sörösdobozokat, ha éppen arra van szükség...

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Robbie Williams jövő márciusban ismét Budapesten koncertezik
Az énekes újragondolt formában adja elő legnagyobb slágereit.

Link másolása

hirdetés

Hat év után ismét Robbie Williams-koncert lesz Magyarországon. A brit popsztár új, XXV című európai turnéja keretében 2023. március 14-én lép fel a Budapest Sportarénában.

A turné 2023. január 20-án indul Bolognában és tavasszal érinti például Párizst, Amszterdamot, Berlint és Barcelonát is. A magyar fővárosba a március 12-i krakkói koncertjéről érkezik, majd 17-én már a bécsi Stadthalléban lép fel - közölte a szervező.

Az arénaturné a 48 éves Robbie Williams szólópályafutásának negyed századát ünnepli, akárcsak a közelmúltban megjelent válogatásalbuma, a XXV. A koncertsorozaton az énekes újragondolt formában adja elő legnagyobb slágereit, köztük a Millenniumot, az It's Only Ust, a Rock Dj-t, az Eternityt, a Somethin' Stupidot, a Radiót és a Candyt.

A XXV című lemez meghozta Robbie Williams tizennegyedik brit slágerlista-vezető címét. Az anyag rögtön megjelenése első hetében, szeptember elején a lista élére került. Ezzel ő a minden idők legtöbb brit listavezető lemezét magáénak tudó szólóelőadó, korábban Elvis Presley tizenhárom listavezető albumot produkált. Csak a Beatlesnek van több brit slágerlistavezető albuma, tizenöt.

VIDEÓ: Robbie Williams - Lost

Robbie Williams legutóbb 2017 augusztusában járt a magyar fővárosban, akkor a Groupama Arénában adott koncertet. A brit sztár 2015-ben a Sziget fesztivál mínusz egyedik napján telt ház, 75 ezer néző előtt lépett fel.

hirdetés

Eddigi szólókarrierje során tizenkét stúdióalbuma jelent meg. A Take That egykori tagja mintegy 60 millió albumot és 11 millió kislemezt adott el eddig világszerte. Hat lemeze került fel a minden idők legjobban fogyó lemezeinek százas listájára Angliában.

A turné állomásai:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Klippremier: Megrendítő videóklippel szólítja meg a krízist átélőket Ya Ou és Pribelszki
A Nem vagyok még készen című szerzeményük a lelki problémákkal küzdőket próbálja meg segíteni.

Link másolása

hirdetés

A tehetséges, kínai származású dalszerző/előadó, Ya Ou „Nem vagyok még készen” című új kiadványát Pribelszki Norbi közreműködésével készítette el. A barátokként is jól rezonáló szerzőpáros klipjében a mentális betegséggel küzdőket igyekszik segíteni.

Ya Ou korábban már együttműködött a kiemelkedő rapper/producer Pribelszkivel. Így jelent meg a rádiós sikert arató, „Találkoznánk”, valamint a „Csak egy perc”. Ya Ou ezúttal Norbi trapes, zenei világából indult ki vegyítve blues-os hangzását, miközben saját barátságukat állítja reflektorfénybe. Az előadó elmondása szerint ez a szoros baráti kötelék kísértetiesen hasonlít a való életre és a premier apropójából azt is elárulta, hogyan ismerkedtek meg Norbival, ami egy véletlen egybeesés műve:

„Norbival szomszédok lettünk, de akkoriban, amikor odaköltözött, még nem tudtam, hogy ő is zenéket ír, akárcsak én. Majd egy közös ismerős révén ez is kiderült! Egyből megtaláltuk a közös hangot, utána pedig a két ajtóval odébb élő idegenből a legjobb barátom lett!”

„A „Nem vagyok még készen” videóklipjében egy szörnyű hiba miatt elveszítem a legjobb barátomat alakító Ya Out és emiatt igen mélyre kerülök. A való életben is előfordul, hogy elhatalmasodnak felettem a depresszív gondolatok, amiből rendszerint ki tudok lábalni a családom és a barátaim segítségével. Én erőt tudok gyűjteni magamon ilyenkor, ezért ez a felvétel személyesen is fontos ügyet képvisel” – mondta el Pribelszki.

„Arra is rádöbbentünk, hogy vannak, akik hasonló nehézségeken mennek keresztül teljesen egyedül. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy van, kihez fordulni, így a videó végén megadtuk a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége elérhetőségeit, hogy lássa mindenki, aki nehéz időszakon megy át, hogy van kihez fordulnia és abban is reménykedünk, hogy a dal és a kisfilm üzenete is eléri ezeket az embereket” – osztotta meg Ya Ou a hátteret.

VIDEÓ: YA OU feat. PRIBELSZKI - Nem vagyok még készen

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk