„Nem visszafelé nézünk, hanem előre” – Kálozon kezd új életet a Kolorádó, egy kastélyt is megtöltenek programokkal
Tavaly nyáron, a Kolorádó kezdete előtt néhány héttel érkezett a hír, hogy egy váratlan szerződésbontás miatt többé nem tudják megrendezni az addigi helyszínen. A már bejelentett fesztivált végül még megtarthatták, ezután viszont kérdéses volt, hogyan tovább. A szervezők azonban nem adták fel, és február elején kiderült: a Fejér megyei Kálozon folytatják. A történtekről és az előttük álló tervekről Balizs Kata szponzorációs és kreatív vezetővel, valamint Pusztai Lola kommunikációs vezetővel beszélgettünk. Az első fellépőket egyébként éppen az interjú megjelenésének napján tették közzé.
Hogyan éltétek meg a szerződés felmondását az előző helyszínen?
Balizs Kata: Nehéz időszakot hozott maga után, de biztos, hogy az első gondolatunk valami olyasmi volt, hogy azért ennek egy kicsit örültünk. Kinőttük az előző területet, és nagyon-nagyon sok potenciált láttunk abban, hogy mit tud hozni egy új helyszín, amit a saját igényeinkre tudunk formálni, más feltételekkel és körülményekkel. Szóval a kezdeti sokk után inspiráló volt a gondolat, hogy költöznünk kell.
Pusztai Lola: Csatlakozva Katához, nekem ez hullámzó volt. Nyilván néhányan már amúgy is éreztük, hogy valami nagyobb volumenűre és több saját építményre vágyunk, és arra, hogy jobban bele tudjunk szólni a terület megjelenésébe. Aztán jött a sokk, hogy ide már érzelmileg kötődünk, itt már kisujjból ment a megvalósítás, és volt egy kialakult rutinunk, ami felborult.
Pusztai Lola (Fotó: Karancsi Rudolf)
A fentieket úgy kell érteni, hogy adott esetben magatoktól is elköltöztetek volna?
B.K.: Ezt nem mondanám. Az a terület és az egész Cserkészpark alapjaiban határozta meg a Kolorádó személyiségét, a szövetét, így a DNS-ünkbe ivódott. Szerintem örökké szeretni fogjuk azt a helyszínt. Csak egy jobb dolog van ennél: az új helyszín és annak inspiráló közege.
P.L.: Fontos, hogy az egész csapat próbált ehhez nem túl drámaian hozzáállni.
B.K.: Abszolút, és azt gondolom, hogy a helyszín bizonytalansága ellenére is biztos volt a fejünkben, hogy ez a csapat nem marad projekt vagy fesztivál nélkül.
Mennyire érzitek megalapozottnak a természetkárosításra hivatkozó indoklást?
B.K.: Erre nagyon röviden szeretnék válaszolni: mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a legjobb tudásunk szerint, hogy a területet minden alkalommal úgy adjuk vissza, ahogy kaptuk.
P.L.: Ez közös felelősségünk volt, hiszen mi voltunk a bérlők a területen, és ha bármilyen probléma felmerült, azt azonnal együtt orvosoltuk. Folyamatosan azon dolgoztunk, hogy ilyen problémák ne legyenek, úgyhogy ez kicsit furcsa indoklás volt, hiszen kilenc évet dolgoztunk együtt ott.
B.K.: Mindazonáltal ez a kérdés már nincs a fókuszunkban. Az elmúlt hónapok inkább már arról szóltak, hogy a következő területből a lehető legtöbbet hozzuk ki, minél jobban tudjuk regenerálni, és minél jobb fesztivált hozzunk össze. Nem visszafelé nézünk, hanem csak előre.
Balizs Kata (Fotó: Kersner Máté)
Volt bennetek kétség afelől, hogy tudjátok-e folytatni?
B.K.: Elképesztően masszív feladat, ha egy fesztivál helyszín nélkül marad, pont azért, mert a helyszín alapjaiban határozza meg a fesztivál szellemiségét. Szóval ez a kétség egészen a bejelentésig bennünk volt: milyen helyszínt fogunk találni, és az milyen gyorsan válik fesztiválra alkalmassá. De azt gondolom, nagyon szerencsések vagyunk, hogy sikerült ezt a helyszínt megtalálni, és minden adott hozzá, hogy hosszú távon, akár egész éves működésben is itt maradhassunk.
Hogyan találtátok meg a helyszínt?
B.K.: Ez egy nagyon hosszú, körülbelül 7-8 hónapos folyamat volt az előző fesztivál után.
Ezt mi is elég jól meghatároztuk a posztban, de egy fesztiválnak nagyon specifikus igényei vannak: ne legyen közel lakóépület, megfelelő legyen a kialakítása, a bekötőútjai, a kinézete, legyen csatornázás, áram…
P.L.: Volt olyan helyszín, ami ideális lett volna, de sok más kritériumnak nem felelt meg, szóval rengeteg szempontot kellett figyelembe vennünk. Pár önkormányzat is megkeresett minket, hogy vigyük hozzájuk a fesztivált, de végül ezek között nem találtunk alkalmas területet.
B.K.: Iszonyúan pozitív érzés volt, hogy több százan próbáltak segíteni. Ez amellett, hogy szívmelengető, megerősített abban a hitünkben, hogy szükség van a Kolorádóra. Az infrastruktúra-csapatunk és a vezetés rengeteg helyszínt bejárt, és a végén, az utolsó körökben maradtunk Kálozon, ami mind az infrastruktúrája, mind a kinézete, mind az elhelyezkedése szempontjából a legideálisabb volt.
Mit érdemes tudni róla? Milyen az infrastruktúra, a megközelíthetőség?
B.K.: Székesfehérvár mellett található, kicsit több mint egy órára Budapesttől.
A Kolorádó kezdettől fogva különleges volt abban, hogy a zenei programok mellett milyen hangsúlyt fektetett a nemzenei, nappali programokra. Több száz ilyen programunk volt reggeltől estig minden évben, és nem tudtuk őket akkorára növelni, hogy ne legyenek mindig teltházasak. Szerintem a regenerációs mintagazdaság és a permakultúrás törekvések egy új, nagyon fontos lába lesznek a fesztiválnak, a zenei és nemzenei programok mellett.
A kastélyba is be lehet majd menni? Lesznek ott programok?
B.K.: Igen, az egész kastélyt szeretnénk élettel megtölteni. Semmiképpen nem akartuk, hogy stábszállás, HQ vagy bármilyen VIP-részleg legyen, hanem tényleg visszaadjuk az embereknek. Zenei és nemzenei programok is lesznek ott: koncertek, előadások, workshopok, installációk és így tovább.
A korábbi programhelyszíneket átviszitek? Megmaradnak a nevek, a struktúra?
B.K.: A színpadok tematikáját, tehát hogy melyik színpadon mi történik, átvisszük az új helyszínre, a neveket viszont megváltoztatjuk. A korábbi szellemiséget – hogy melyik helyszín mit hozott magával, milyen volt az Árok vagy a Csodaszarvas – viszont magunkkal visszük. Talán még annyit mondanánk a helyszínről, hogy kétszer akkora, mint az előző terület volt, és van három bekötőútja, amit tudunk használni, szóval a megközelítése és az infrastruktúrája is sokkal fejlettebben kiépíthető.
P.L.: Itt beszúrnám, hogy ez azért vicces, mert a legtöbb kritikát a közlekedés kapta, de annyira szűk volt ott a hely, hogy a törekvéseink ellenére sem tudtuk tökéletesíteni. Bár hozzáteszem, hogy 2025-ben volt az eddigi legjobb, szóval kicsit már ráéreztünk, hogyan kell ezt csinálni, de az volt az utolsó alkalom ott. A legviccesebb az, hogy bár az új helyszín messzebb van, szinte azonos idő alatt lehet majd beérni a fesztiválra.
B.K.: Amit még kiemelnénk, az a mintagazdaság és a permakultúrás törekvések. Az a tervünk, hogy itt egy olyan egész éves működés jöjjön létre, ami például elég paradicsomot termel az alkotó- és önkéntestáborainkra. Ez egy nagyon fontos új lába lesz a projektnek.
Milyen forrásból tervezitek ezt fedezni? Lesznek más programok a fesztiválon kívül is, amik bevételt hoznak?
B.K.: Jelenleg nem részesülünk állami támogatásban, így a finanszírozás kérdése számunkra rendkívül fontos. Nyitottak vagyunk versenypiaci szponzorok együttműködésére, és örömmel fogadunk minden olyan partnert, aki hisz abban, amit építünk. Ez egy sokrétű kérdés, aminek a kidolgozása még folyamatban van.
P.L.: Ugyanakkor a legnagyobb támogatóink továbbra is a fesztiválozók. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki jegyvásárlással hozzájárul a fesztivál megvalósulásához. Az anyagi forrásokon túl pedig alkotó- és önkéntestáborokkal igyekszünk minél szebben és színesebben megvalósítani a fesztivált.
Ezek már idén megvalósulhatnak, vagy egyelőre csak a fesztiválra koncentráltok?
P.L.: Önkéntes táborunk biztosan lesz, hiszen az új helyszín miatt még nagyobb szükség van segítőkre. Gondolkodunk Patreon-kampányon is, de ennek a kidolgozása még folyamatban van. Nehezíti a dolgunkat, hogy eddig 12 hónapunk volt megszervezni egy fesztivált, idén viszont csak 4, miközben feladatból nem lett kevesebb.
A Kolorádó egyik különlegessége eddig az volt, hogy nincs térerő. Az új helyen mi a helyzet ilyen téren?
B.K.: Térerő van, de ugyanúgy, ahogy a legtöbb fesztiválon, ha sok ember gyűlik össze egy helyen, instabillá válik. Például nemrég voltunk kint terepszemlén, és előfordult, hogy nem jött át a hívás, gyakran szakadozott a kapcsolat. Én egy kicsit reménykedem benne, hogy nem lesz nagyon stabil a térerő…
A zenei irányvonal változik? Változik a hazai-külföldi, elektronikus-élőzene arány?
B.K.: Az arányok és a súlypontok maradnak. Amiben talán még különlegesebbek leszünk, hogy a megszokott fellépőket szeretnénk új kontextusba helyezni, akár a helyszín, az összeállások vagy a stílusok tekintetében. De ezt egyébként már régóta csináljuk.
P.L.: A Kolorádó vonzereje szerintem az, hogy lehet, hogy ismered a zenekart, de a Kolorádón olyan felállásban látod, amiben korábban nem. Vagy nem ismered a zenekart, de egy olyan vendégelőadóval lépnek fel, akit ismersz, vagy egy olyan színpadon játszanak, ami ismerős számodra.
Mondhatjuk, hogy hosszú távra terveztek itt, akár hosszabb időre is, mint az eredeti helyszínen?
B.K.: Legyen szerencsénk! Mindenképpen ez szerepel a terveinkben. Ez a csapat fesztivált szeret szervezni, és emiatt – legyen az bármilyen formában – szeretnénk együtt maradni.
