Csütörtök este az ártatlanok győzelmével ért véget Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban második évada. Hevér Gábor a végére egyedül maradt árulóként, végül őt is lebuktatták.
A szerdai adásban egy újabb árulót buktattak le az ártatlanok, Bíró Bea divatmodellt, így a játék végére Hevér maradt az egyetlen közülük.
Rajta kívül még hárman maradtak a kastélyban: Muri Enikő, Hadas Kriszta és Url Izabella. Árpa Attila még egy utolsó próbatétel elé állította a kastély megmaradt lakóit, ennek tétje pedig egy tőr volt, amely két szavazatot ér a kerekasztal-beszélgetésen.
A játékosoknak egy fáraót kellett felszabadítaniuk az átok alól, a feladat pedig több részből állt, és alaposan megdolgoztatta őket. Végül a megmaradt egyetlen áruló, Hevér Gábor nyerte el az értékes tőrt. Az elmúlt hetekben 15 millió 100 ezer forint halmozódott fel, már csak azt kellett kideríteni, hogy ezt ki, vagy kik vihetik majd haza.
A kerekasztal-beszélgetés után jöhetett is a szavazás, ahol
Hevér úgy döntött: nem használja az utolsó próbatétel során elnyert tőrt. Ez azonban hibának bizonyult, ugyanis a három ártatlan rá tette voksát, így ők vehettek részt a tűz ceremónián.
Muri Enikőnek, Hadas Krisztának és Url Izabellának már csak arról kellett szavaznia, hogy van-e köztük még áruló. ŐK kétkedés nélkül hozták meg a döntést, hogy érjen véget a játék, majd felfedték egymás előtt, hogy mindannyian ártatlanként élték túl a műsort.
Szegénysorból jött, állítólag már több mint 80 ismert nővel kavart, és retteg a magánytól – Leonardo DiCaprio 50 éves
Gyerekként több mint 100 sikertelen castingon vett részt, de nem adta fel. Kapcsolatok és protekció nélkül lett a szegény Los Angeles-i kissrácból Hollywood egyik utolsó filmsztárja.
Képzeljünk el egy olasz-orosz-német kisfiút, aki a gyermekkorát a Los Angeles-i hiphopszcénában töltötte, tele álmokkal arról, hogy filmsztár legyen. Leonardo Wilhelm DiCaprio 1974. november 11-én született az angyalok városában, amelynek egyik durva környékén nevelkedett. A kultúrák és hátterek keveredéséből adódóan édesanyja, Irmelin Indenbirken (81) német és orosz származású, míg édesapja, George DiCaprio (81) olasz gyökerekkel rendelkezik. S bár a gyerekkori környezet zord volt, az ifjú Leonardo már itt a kiteljesedésre hajtott: felfedezte a vibráló street art szcénát, részese lett a helyi hiphopkultúrának, és legfőképpen visszavonhatatlanul beleszeretett a színészetbe. A helyi graffitialkotások által reprezentált emberi drámák és tragédiák mély vonzalmat ébresztettek benne a történetmesélés iránt, és szerencsére a családja teljes mértékben támogatta őt a szenvedélye megélésében.
Amúgy azért nevezték el Leonardónak, mert az első rúgása a méhben akkor történt, amikor Irmelin épp egy Leonardo da Vinci-festményt nézegetett egy múzeumban… Szerencsés időzítés.
A szülők mindent megtettek
Irmelin és George tehát már korán észrevették, hogy a kis Leónak van tehetsége a színészethez, mert amikor vendégeket hívtak magukhoz, rögtön utánozni kezdte őket, amint elmentek. S bár Hollywoodban éltek, vagyis igen közel a tűzhöz, nem volt sok pénzük, színészi és filmes kapcsolataik pedig egyáltalán nem.
A szülők azonban (akik még Leo születése előtt szétmentek), amit lehetett, megtettek: elvitték őt múzeumokba, megismertették a művészetekkel, a különböző kultúrákkal, és könyveket olvastak neki. Egy jóhírű általános iskolába íratták be, még úgy is, hogy az anyjának 2 órát kellett vezetnie reggelenként, hogy bevigye őt, haza pedig az apja hozta ugyanígy délutánonként. A suli azonban sosem ment Leónak, mivel nehezen tudott olyan dolgokra koncentrálni, amiket nem akart megtanulni. Ezért minden iskolai szünetben és a szabadidejében improvizációs és breaktáncos jeleneteket csinált.
Az első szerepét mindössze 5 évesen kapta, de úgy tűnik, ez még túl korai volt neki… Irmelinnek ugyanis 1979-ben sikerült bejuttatnia őt a Romper Room című tévéműsorba. Ez az élmény azonban talán nem a legjobbkor jött a számára, mivel akkor még nem tudták kontrollálni a viselkedését a forgatáson. Megpofozta a kamerát, és folyton ugrabugrált, hogy megmutassa, tud szaltózni is.
Egy darab hús
Az egyik első akadály tehát, amellyel DiCapriónak szembe kellett néznie, az volt, hogy ügynököt találjon. Az egyik még azt is javasolta neki, hogy változtassa meg a nevét Lenny Williamsre, mert így könnyebben kaphatna munkát, mivel ez jobban tetszene az amerikai közönségnek. Körülbelül 100 meghallgatáson vett részt kisgyerekként, anélkül, hogy egyetlen szerepet is megkapott volna.
Az egyik meghallgatáson, amikor Leonardo körülbelül 10 éves volt, öt gyereket hoztak be, hogy megnézzék a külsejüket, hogy alkalmasak lennének-e a szerepre. „Úgy éreztem magam, mintha egy darab hús lennék. A hölgy rám és a többi gyerekre nézett, majd azt mondta: »Nem ő, nem ő, nem ő, nem ő. Ti pedig maradjatok!« Én voltam az egyik »nem ő«.
Hazafelé menet a kocsiban sírtam, és azt mondtam: »Apa, nagyon szeretnék színész lenni, de ha ez ilyen, akkor nem akarom csinálni«” – emlékezett vissza Leo a korai évekre. Szerencsére George továbbra is támogatta, és arra biztatta őt, hogy soha ne adja fel.
Az apjától kapott motiváció és az édesanyja anyagi támogatása pedig arra ösztönözte, hogy folytassa a meghallgatásokat.
Végre talált magának egy jó ügynököt, aki körülbelül 20 reklámfilmben szerzett neki szerepet. Majd az 1990-es évek elején DiCaprio rendszeresen kezdett el szerepelni a tévében. A The Outsiders című tévésorozattal kezdte, majd egy kisebb karaktert kapott a Santa Barbara című telenovella egyik epizódjában. Ezután feltűnt Az új Lassie-ben és a Roseanne-ben is, a Parenthood című széria 12 epizódja (1990-ben) pedig jelentősen javította a lehetőségeit.
Nem szokványos filmkarrier
DiCaprio már tiniként változatos szerepeket választott, ellentétben más színészekkel, akik inkább ragaszkodtak a jól bevált receptekhez. A Rémecskék 3 (1991) és a Poison Ivy – Szex, hazugság, bosszú (1992), valamint a Growing Pains című sorozatban való 23 epizódos részvétele után meg is érkeztek a nagy lehetőségei. Amikkel élt is. 1993 volt az áttörés éve a számára, hiszen ekkor kapott főszerepet Robert De Niro mellett az Ez a fiúk sorsában, illetve ekkor játszhatta el Johnny Depp mentális problémákkal küszködő öccsét a Gilbert Grape-ben, amiért 19 évesen megkapta első Oscar-jelölését is (a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában). „Szerintem a színészek elkövetik azt a hibát, hogy megtalálják a kis résüket a szakmában, és amint megpróbálnak valami sötétebbet csinálni, bumm, pofon vágják őket érte, ezért visszamennek ahhoz, amit korábban csináltak. Ezért tud kegyetlen lenni a szakma, mert nem ösztönöz arra, hogy tanulj” – árulta el.
És bár korábban nem érzett nyomást a közönség részéről arra, hogy bizonyítsa a tehetségét, a Gilbert Grape forgatása után úgy érezte, továbbra is meg kell mutatnia, mit tud. Mire használta tehát a frissen jött népszerűségét a két ’93-as film után? Milyen szerepeket vállalt be? Nos, egy drogos gimisről szóló drámát (Egy kosaras naplója), egy westernt (Gyorsabb a halálnál) és egy homoszexuális költőről (Arthur Rembaud) szóló kosztümös filmet (Teljes napfogyatkozás). Sokan úgy gondolták ekkor, hogy ez a gyerek nem normális. Amikor játszhatna blockbusterekben is…
Leo azonban még várt egy kicsit. 1996-ban a Baz Luhrmann-féle Rómeó + Juliának köszönhetően tiniidol lett belőle (ekkor már 22 éves volt), majd 1997-ben jött a blockbuster. Az addigi legnagyobb valaha.
James CameronTitanicja óriási áttörést hozott a számára, Jack Dawson felejthetetlen alakításával kitörölhetetlen nyomot hagyott a közönség szívében világszerte. Még úgy is, hogy Leo azért egy kicsit megsértődött, amiért a partnerével, Kate Winslettel (akivel azóta is nagyon szoros kapcsolatot ápol, és az egyik legjobb barátjának tartja) ellentétben őt nem jelölték Oscar-díjra (értsd: nem ment el az 1998-as díjátadóra).
A Titanicot követő években aztán DiCaprio tovább növelte a tétet, és egy sor, kritikusok által elismert filmben nyújtott erős alakítást. Például egymásra találtak Martin Scorsese-vel, aki Robert De Niro után őt szemelte ki következő múzsájának, és már hat közös filmek forgattak együtt: New York bandái (2002), Aviátor (2004), A tégla (2006), Viharsziget (2010), A Wall Street farkasa (2013), Megfojtott virágok (2023). Leóért azonban más nagynevű rendezők is kapkodtak, mint például Woody Allen (Sztárral szemben), Danny Boyle (A part), Steven Spielberg (Kapj el, ha tudsz), Ridley Scott (Hazugságok hálója), Sam Mendes (A szabadság útjai), Christopher Nolan (Eredet), Clint Eastwood (J. Edgar – Az FBI embere), Alejandro G. Iñárritu (A visszatérő), Adam McKay (Ne nézz fel!) és persze Quentin Tarantino (Django elszabadul, Volt egyszer egy… Hollywood).
Az Oscar-díj sem jött azonnal, sőt, csak az ötödik jelölését tudta végül díjra váltani: a Gilbert Grape, az Aviátor, a Véres gyémánt és A Wall Street farkasa után végül a 2015-ös A visszatérő hozta el számára a hőn áhított arany szobrocskát. A filmjei egyébként már több milliárd dollárt hoztak, s mivel jó, ha két-háromévente jelentkezik új filmmel, továbbra is eseményszámba megy egy újabb DiCaprio-menet. Sokak szerint ő az egyik utolsó filmsztár.
A szupermodellfaló
Leonardo DiCaprio 50 éves lett, ám még sosem nősült meg, és gyermeke sem született eddig. Elmondása szerint egész felnőtt élete során vegyes érzései voltak azzal kapcsolatban, hogy családot alapítson-e. Egy interjúban azt mondta, túlságosan lefoglalja a karrierjére való koncentrálás ahhoz, hogy ilyesmin gondolkodjon. A nyilvánosság előtt pedig azt fejezte ki többször is, hogy nem hisz a házasságban. Később azonban tudatosan ellentmondott önmagának, és azt mondta, szeretne egyszer megházasodni és gyerekeket vállalni. „Amire határozottan szükségem van, az az, hogy az életem ne csak a karrieremről szóljon. Épp tegnap este gondolkodtam azon, hogy az életemnek milyen kevés részét éltem normálisan, és nem valami távoli filmes helyszínen” – árulta el Leo, aki mindig is úgy érezte, hogy egy részének túl sok szakmai terve van ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vegye a családalapítást, a másik része pedig úgy érezte, a gyermekvállalás gondolata nem is olyan távoli.
„Ebben a szakmában semmi sem olyan veszélyes és félelmetes, mint a magány. A világ legtávolabbi pontjain forgatsz filmeket, el vagy választva a családodtól és a barátaidtól. Egy bizonyos ponton a szállodai szobádban ücsörögsz, nézed magad a tükörben, és rájössz, hogy mennyire magányos vagy, és milyen messze vagy attól, hogy normális életet élj. Ez eléggé gyomron vágja az embert!” – vallotta be.
S ha felesége nem is, barátnője számtalan akadt, megrögzött nőfaló agglegényimidzse a bulvársajtó egyik kedvelt témája, ahol számtalanszor leírták már, hogy kizárólag 25 év alatti nőket választ magának, persze főként szupermodelleket. Az exei közé tartozik állítólag (és többek között) Heather Graham, Juliette Lewis, Kate Moss, Natsha Henstridge, Demi Moore, Naomi Campbell, Bijou Phillips, Eva Herzigova, Carmen Electra, Gisele Bündchen (ő volt az első hosszabb kapcsolata, 1999-től 2005-ig voltak együtt), Paris Hilton, Sara Foster, Bar Refaeli (az izraeli modellel 2005-től 2011-ig randizott), Lindsay Lohan, Blake Lively, Erin Heatherton, Rihanna, Kelly Rohrbach, Nina Agdal, Camila Morrone (vele is öt évet töltött együtt: 2017 és 2022 között) és Gigi Hadid. Sőt, 2013-ban még az akkor 20 éves Palvin Barbival is hírbe hozták. Bő és illusztris lista… Jelenleg a nála 24 évvel fiatalabb, vagyis 26 éves olasz modell, Vittoria Ceretti a barátnője, akivel 2023 júliusa óta tölti együtt a szabadidejét. Talán végre megtörik a jég?
Csak természetesen
Leo a sikereit azonban nem csak a filmvásznon aratta, mivel következetesen használja a népszerűsűgét és nyilvános platformját a környezetvédelem érdekében. Ő nem csupán egy szócső, annál sokkal jelentősebb elkötelezettségről tett tanúbizonyságot. Nem kevés időt, anyagi forrásokat és – a filmszerepeihez hasonlóan – szenvedélyt fektetett bolygónk megmentésébe.
A Leonardo DiCaprio Alapítvány bizonyítja a téma iránti elkötelezettségét. Az 1998-ban létrehozott szervezet célja, hogy megvédje a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényvilágot a kihalástól, és helyreállítsa a veszélyeztetett ökoszisztémák és közösségek egyensúlyát. A küldetéséhez hűen a nonprofit szervezet megalakulása óta gyorsan növekedett, és ma már több mint 200 környezetvédelmi projektet támogat világszerte. 2014-ben DiCapriót az ENSZ békefutárává nevezték ki. A beszédei gyakran a világhatalmak és befolyásos személyiségek felelősségéről szólnak a globális felmelegedés elleni intézkedések meghatározásában.
A nemzetközi platformokon való felszólalások mellett pedig DiCaprio hatása a dokumentumfilmek készítésében is megmutatkozik. Olyan környezetvédelmi doksik producere volt, mint például Az utolsó óra (2007), az Özönvíz előtt (2016), az Árnyak tengere (2019) vagy a Forrongó jég (2019).
De ha ránézünk a közösségiédia-platformjaira, azt is láthatjuk, hogy folyamatosan posztol az éghajlatváltozással, a veszélyeztetett fajokkal és a környezetvédelmi teendők szükségességével kapcsolatban. Nem mellesleg pedig a saját vagyonából is súlyos dollármilliókat adományozott ez idő alatt az alapítványának.
Az összegeket több olyan projekt támogatására fordította, amelyek a biológiai sokféleség megőrzésére, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességre, a megújuló energiára és az élőhelyek védelmére összpontosítanak.
Elnök és hajótörött
És hogyan tovább? Nos, Leo, úgy tűnik, egyelőre marad az eddigi életvitelénél. Vagyis 2-3 évente egy nagy film, környezetvédelem, csajozás. Már körvonalazódik a hetedik és nyolcadik közös film Martin Scorsese-vel. Az egyik a régóta dédelgetett életrajzi film az USA 26. elnökéről, Theodore Rooseveltről (Roosevelt címmel), a másik pedig a The Wager: A Tale of Shipwreck, Mutiny, and Murder, amelynek sztorija szerint a brit haditengerészet hajója, a Wager 1740-ben hajótörést szenved egy kietlen szigeten Dél-Amerika déli csücskénél. A kapitány és a legénység a túlélésért és a rend fenntartásáért küzd, miközben megküzdenek a szélsőséges időjárással és saját emberi természetükkel.
Aztán ki tudja, egy másik megrögzött nőfaló agglegény filmsztárt, George Clooney-t is csak 53 éves korában vitték az oltár elé, addig Leónak még három éve van…
Életének 85. évében elhunyt Domonkos István, költő, prózaíró, publicista, műfordító, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alakja – írja a Vajdaság Ma. A hírt Mezei Szilárd zeneszerző közölte, aki közösségi oldalán úgy fogalmazott:
„Most érkezett a szomorú hír, hogy 2024. november 7-én elhunyt Domonkos István”
A hírt a Forum Könyvkiadó is megerősítette. Domonkos utolsó kötete ennél a kiadónál jelent meg, még 2015-ben.
Domonkos István a vajdasági magyar irodalom kiemelkedő alakja volt.
Kettesen áll a S.E.R.E.G. az IMDb-n, szinte csak az oroszok, szírek és bangladesiek imádják
A TV2 katonasorozata ugyanarra a sorsra juthat, mint Rákay Philip Petőfi-filmje. Csak a külföldi szavazók menthetik meg attól, hogy az Aranybulla szintjére süllyedjen.
436 szavazat alapján kettes értékelésen áll jelenleg a maximális tízből a TV2-n futó új magyar sorozat, vette észre a Telex. A Magyar Honvédség által támogatott S.E.R.E.G.-et a nézők ezzel épp annyira értékelték, mint Rákay Philip Petőfi-filmjét. Az Aranybulla pedig még ennél is gyengébb, 1,1-es pontszámon áll jelenleg a világ talán legnagyobb filmes adatbázisában.
A katonasorozatot a magyar szavazók többsége 1-re értékelte.
Úgy néz ki, hogy a külföldiek jobban odavannak a sorozatért, mert több magas, 8-as, 9-es, 10-es pontszám érkezett például Oroszországból, Bangladesből vagy Szíriából.
Korábban mi írtunk arról, hogy a 444 értesülése alapján a honvédség parancsnoka körlevélben írta elő a katonáknak, hogy nem mondhatnak vagy írhatnak rosszat a S.E.R.E.G. sorozatról.
A Gladiátor II legnagyobb hibája, hogy nem tudni, melyik filmnek a folytatása…
A Gladiátor második része akkor működne, ha nem létezne egy előző rész, mert ez a folytatás olyan, mintha az eredeti halovány árnyékát látnánk. Minden egy kicsit nagyobb, szebb, feszesebb, és mégis semmilyen.
Egy dolgot tisztázni szeretnék. Nem volt a kedvenc filmem a 2000-es Gladiátor, mint oly sokaknak. Egy nagyon jó filmnek tartom, de inkább csak egy szórakoztató, epikus kalandfilm, mint korszakalkotó klasszikus. Minden érdemét elismerem, de ahogy Russell Crowe is fogalmazott, miután átvette a legjobb színésznek járó szobrocskáját: ez egy váratlan győzelem, mert ez egy tipikus „rendezői Oscar-film”.
Az eredeti is Ridley Scott gyermeke volt, és a második részt is a 86 éves brit mester vezényelte le.
Hihetetlen számomra, hogy Scott 86 évesen ennyire energikus, akciódús és jól megkomponált, feszes akciófilmet tett le az asztalra. Néhány fiatalabb rendező tanulhatna a mester lendületéből. Márpedig ez az egyik legnagyobb problémám is a filmmel: ez sajnos nem több egy jó akciófilmnél. Nem epikus, történelmi kalandfilm, amit az első rész után várnánk. Csak próbál az lenni.
A 2000-es film forgatása maga volt a pokol. Forgatás közben elhunyt Olvier Reed, aki Proximót alakította. A jelenetei többségét még nem vették fel, ezért teljesen át kellett írni a történetet, eredeti tervek szerint ellene harcolt volna Maximus (Russell Crowe) a császár helyett. Majd miután a végeredmény elképesztő siker lett, a stúdió producerei már fontolgatták is a lehetőségeiket.
Voltak elképesztően földtől elrugaszkodott ötletek, miről is szóljon a folytatás, de a projekt sosem állt össze.
Egészen 2023 májusáig, amikor is megkezdték a forgatást. A forgatókönyvírók között ott volt Scott régi tettestársa, David Scarpa, akivel a Napoleont is együtt készítették, illetve a 2022-es Batmant és Bad Boys 3-at jegyző Peter Craig. A történet alapvetően nem rossz. Az első részben valamennyire érzékelhető volt, hogy Maximus aggódott Luciusért, így gyorsan megtették őt a Gladiátor „elveszett” gyermekének. Commodus császár (Joaquin Phoenix) halálával Lucius lett volna a jogos trónörökös, ezt tudva, az anyja úgy döntött, kimenekíti fiát a birodalomból. Ám a menekülés közben Lucilla (Connie Nielsen) elvesztette a fiút, és az nem talált többet haza.
16 évvel az első rész történései után járunk, Luciussal (Paul Mescal), már Hano néven ismerkedünk meg, egy afrikai várost védelmező tisztként.
Róma megtámadja a várost, és Hano elveszíti feleségét, Arishatot (Yuval Gonen). A férfi egy római tábornokot, Marcus Acaciust (Pedro Pascal) okolja a történésekért, és vérbosszút fogad elvesztett szerelméért. Elfogják a rómaiak, és a gladiátor „szakmára” kényszerítik. Itt ismerkedik meg Hano a mesterével, Macrinussal (Denzel Washington), aki a tábornok fejét ígéri Hanónak, ha harcol az arénában a nevében. Innentől pedig elindulnak a véres és kegyetlen harci játékok. Ismerős? Vajon honnan?
Mindez leírva epikusnak hathat. Pedig nem az. Nagyon siet a film, pedig ideje lett volna a karakterfejlődésekre a 2 óra 28 perces játékidő mellett. Nincs egy pillanat se, amikor kifújhatnánk magunkat. Mindenki sürög-forog, egyik akciójelenet követi a másikat, és még azt sem értettem, hogy Hano miért lett „kiválasztott” a Gladiátorok között.
Maximus anno bizonyított az emberei előtt, barátságok szövődtek, lassan építkeztek, az új filmben viszont csak Hanóra emlékszem.
Senki sincs, akiért még izgulhatnánk, csak arctalan gladiátorok. Hano karaktere is átmegy egy gyors pálforduláson a film tetőfokán, ami szerintem kissé logikátlan, de ez nem a színész hibája volt. Paul Mescal elismerésre méltó a száműzött herceg szerepében. A probléma megint csak az, hogy ott van felette egy Russell Crowe, aki teljesen beárnyékolja az alakítását. Pedig a színész nagyon tehetséges, mindenkinek ajánlom a 2022-es Volt egyszer egy nyarat, abban brillírozik az ír színész. Itt ugyan csak nagyon dühösnek kellett lennie az első perctől az utolsóig, amit tisztességesen teljesített.
A rosszak oldaláról Washington karaktere olyan, mint amilyennek anno Scott megálmodta Proximót. A mindenkit kijátszó, kiszámíthatatlan rosszfiú, akinek sosem tudjuk, hogy pontosan mi a célja. Ő volt a legizgalmasabb karakter, még akkor is, ha a körülötte lévő többi „gonosz” szereplő aktívan idióta, így nem volt nehéz dolga. Az ikercsászároknak együtt sem volt annyi esze, mint korábban Commodusnak, ám kellőképpen őrülten hozzák a szerepeiket. Nem is értettem, hogy kerültek ezek a pszichopaták hatalomra.
Egyébként Joseph Quinn és Fred Hechinger minden pillanata arany volt a vásznon.
Látszott, hogy élvezték a gennyes, undorító, őrült császári szerepeket. Visszatérő szereplőként találkozunk még Gracchus szenátorral (Darek Jacobi) és Lucius anyjával, Connie Neilsennel, akin mintha nem fogott volna a kor. Még mindig gyönyörű Lucilla. Pedro Pascal pedig továbbra is a mindenki által szerethető „apuka” szerepét hozza, lassan valamit újítani kellene, mert be fogják teljesen skatulyázni, mint Ryan Reynoldsot.
Rosszul érzem magam, mert nem rossz film a Gladiátor 2. Csak az a baj vele, hogy ez a címe, és túlságosan közel helyezték magukat az első filmhez.
Ridley Scott gyakorlatilag újra leforgatta a 2000-es filmjét, az eredeti tervek szerint, kis modernizálással.
A gond az, hogy rossz dolgokat modernizált. A CGI sok esetben nagyon zavaró. Az első jelenetben a digitális víz botrányosan néz ki, a második akciójelentben a majmok rettenetesek, majd jön a Colosseum digitális pora és vize (igen, az előzetesekből is tudni lehet, van vízi ütközet a Colosseumban). Sokkal nagyobb próbált lenni, mint elődje, és ez nagyon nem sikerült. Az első film velőig hatoló harci jeleneteit meg sem közelíti a sok digitális effekttel teletolt habosbabos, véres akciójelenet. Zenei téren nem Hans Zimmert halljuk, hanem a szegényember Zimmere vette át a szerepét: Harry Gregson-Williamson, akivel többször dolgozott már együtt Scott.
Mondjuk itt sok dolga nem volt Gregson-Williamsonnak, újra keverte Zimmer eredeti témáit, és azokkal játszott. Ha volt is benne új téma, nekem csak az eredeti zenék maradtak meg most is.
John Mathieson visszatért, mint operatőr, és azt kell mondjam, ő az egyik legjobb dolog, ami történhetett a látvánnyal. A néha ronda vizuális effekteket félretéve minden akció jól követhető, és gyönyörű képekkel operál. Úgy gondolom, néhány technikai Oscar-jelölésre azért számíthat a film, főleg hangkeverés és operatőri oldalon, illetve egy legjobb mellékszereplő jelölés is valószínű Washingtonnak.
Többre is vihette volna a film, de a végeredmény sem rossz. A legnagyobb hibája, hogy egy olyan filmnek a második része, amit nem kellett volna folytatni. Ugyan tisztelettel nyúl az alapanyaghoz, de túltenni még legnagyobb igyekezetében sem tud rajta.
Akik nem ismerik az eredeti filmet, azoknak működhet, bár sok apróságról lemaradnak. Mindenki más, aki ismeri a 2000-es Gladiátort, az könnyen csalódhat.
Ez nem az a Gladiátor 2, amit vártunk, csupán egy jó akciófilm, semmi több. Higgye el mindenki, én lennék a legboldogabb, ha siker lenne, de félek, hogy el fog bukni ez az amúgy szórakoztató akciófilm.