hirdetés

KULT

Kern András: Azt hiszem, fiús alkat vagyok, nem bácsis...

Zavarja-e, hogy rövidesen betölti a 70-et, és hogy sokan a magyar Woody Allenként emlegetik? Milyen a hangulat most a Vígszínházban? Erről is beszélgettünk.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. december 10.

hirdetés

Alighanem kevesen gondolnák, hogy Kern András januárban a hetedik X-be lép, hiszen egyáltalán nem látni rajta az idő múlását, aktivitása semmit sem csökkent. Színházi szerepei mellett rendszeresen koncertezik is, legközelebb pont a születésnapján lép színpadra énekelni a Kongresszusi Központban.

Elmesélte azt is, mennyire érinti érzékenyen az életkora, miért nem pályázott soha igazgatói pozícióra, illetve van-e már újabb filmötlete.

– Mennyire zsúfoltak a napjai mostanában?

– Mostanában? Lényegében semennyire. Bár színházban szinte mindennap játszom, az csak az estéimet foglalja le, a nappalok teljesen szabadok. Néha felveszünk egy-egy hangoskönyvet (most éppen Rejtő Jenő regényeit), vagy összeállítok egy filmes pályázati anyagot, írok dalszövegeket, de rendszeres elfoglaltságom nincsen. Akkor lesz majd újra zsúfoltabb, ha elkezdődik a próbaidőszak a tavaszi bemutatókra.

– Azért gondolom nem unatkozik...

hirdetés

– Nem, vagyis voltaképpen az se baj, amikor mégis: szeretek unatkozni. (mosolyog)

– Az éneklés mennyire egyenrangú az életében a színészettel?

– Azt nem mondanám rá, hogy hobbi, hiszen ugyanúgy a munkám részévé vált, de nem egyenrangú. Később is alakult ki, már 15-20 éve színészkedtem, amikor elkezdtem foglalkozni vele. Szerettem beatzenét hallgatni (akkoriban így mondtuk), illetve szerepeltem a Popfesztiválban is, de csak mint kórustag.

Aztán egyszer kaptam egy levelet a Hanglemezgyártól, hogy lenne-e kedve elénekelni valaki másnak – már nem is emlékszem, pontosan kinek – a félig sanzon, félig rock alapokra írt szövegeit.

Mondtam nekik, hogy azt nem szívesen, mert annyira nem tetszettek, viszont írnék magamnak saját szövegeket, aztán zeneszerzők majd megzenésítik.

Rábólintottak, így született meg az első lemezem a 80-as évek közepén (a Lövölde teres), amit aztán továbbiak is követtek.

– Játszik valamilyen hangszeren?

– Nem. Őszintén szólva egyáltalán nem érzem magamat zenésznek, csak szeretem ilyen formában is kifejezni magam, hozzászólni a világhoz. A zeneszerzést persze zenészek csinálták, főleg Presser Gábor, Másik János és Heilig Gábor volt a segítségemre benne.

– Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, sajnos manapság nem divat magyar filmre járni. Ehhez képest A Viszkis épp mostanában dönt meg minden rekordot. Mit gondol, megváltozott valami, vagy csak egyszeri kivételről van szó?

– Azóta kicsit javult a helyzet, ami először talán a Kincsem sikerén volt érezhető. Nehéz volna megállapítani a pontos okokat, de a Vajna-féle rendszernek is lehet köze hozzá. Azt hiszem, ez valamennyit biztosan lendített a magyar filmek népszerűségén.

– Ön számára mennyire fontos a filmezés a színházhoz képest?

– Mindig is az volt, gyerekkoromban nem is színész, hanem filmrendező akartam lenni. Aztán abban az évben, amikor főiskolára jelentkeztem, pont nem indult olyan szak. Színésznek viszont felvettek, így elkezdtem azt tanulni, és úgy gondoltam, később majd átmegyek valahogy. De az akkori viszonyok között épp nem lehetett, tehát ott ragadtam, és persze beleszerettem a színészetbe. Ezzel együtt a filmes érdeklődésem is végig megmaradt, hasonlóan jelentős szerepe van az életemben.

– Közel 50 éve tagja a Vígszínház társulatának, ezalatt több színész- és nézőgeneráció felnőtt. Ki tud emelni egy korszakot, ami bármilyen szempontból a legjobb volt?

– Nem szeretek rangsorolni és rendet vágni a dolgok között. Nyilván voltak események a pályám során, amiket szerettem és voltak, amiket kevésbé. A jók az előbbi kategóriába, a rosszak az utóbbiba tartoznak. Nem is az adott dolog műfaja határozza meg, melyik lesz a kettő közül. Például

egy kabarétréfa és egy Shakespeare-tragédia előadása is ugyanolyan könnyen lehet nagyszerű, mint rémes ócskaság.

Rengeteg a véletlen tényező ebben a szakmában, amin mind múlhat, hogyan sül el valami. Na persze a tehetség... Az nem véletlen. Az kell az egészhez...kern3

– Megfordult a fejében valamikor, hogy más színházhoz szerződik?

Igen, például rögtön az elején. Imádott főiskolai osztályfőnököm, Várkonyi Zoltán révén kerültem ide, akkor ő volt az igazgató. De kezdetben sokáig nem nagyon osztott rám szerepeket. Elmondtam neki, hogy nem érzem jól magam így tétlenül, szeretnék elmenni máshová. „Ha nagyon szúrja a zabszem a seggét, menjen, de szerintem magának még érni kell kicsit ahhoz, hogy jó színész legyen” – válaszolta erre. Valóban nem voltam se tipikus szépfiú és hősalkat, se nagy tapasztalattal bíró karakterszínész, hiszen alig múltam 22 éves akkor. Végül hittem neki, ott maradtam és vártam. Három-négy évig elég rossz volt, de utána tényleg elkezdtek jönni a szerepek.

– Az igazgatói pozíció soha nem vonzotta?

– Egyáltalán nem, pedig egyszer még meg is kérdezték, vezetném-e a Vidám Színpadot. De ez rengeteg olyan feladattal járna, amihez semmi kedvem.

Adminisztráció, szervezés, papírmunka – ezek a legkevésbé sem érdekelnek, ahogy a hatalom se.

– Milyen a hangulat most a Vígszínházban, a Marton-ügy viszonylagos lecsengése után? Megviselte a társulatot a hírverés?

– Most épp mindenki csendben van, nem beszélnek róla. Szerintem ez az egész ügy el volt túlozva, a médiában és társadalmilag is. Aránytalan a büntetés a bűnhöz képest, azt hiszem. De igazán nem szívesen mondok róla semmit, hiszen abból a szempontból érintett vagyok, hogy maga Marton nagyon közel áll hozzám. Mondhatom, hogy barátok vagyunk, így nehezen tudnék nem elfogult lenni vele kapcsolatban.

– Megnézi az új Woody Allen-filmet?

– Nincs kizárva, hogy meg fogom, bár az elmúlt pár évben kevésbé követem a munkásságát. Mivel hosszú ideig én szinkronizáltam, illetve jelenleg is játszom az egyik darabjában, egy idő után egyre többen emlegettek a magyar Woody Allenként, amit kicsit el is untam. De mondjuk az utolsó 15 filmjéből 5-öt biztosan láttam.kern4

– Nemsokára betölti a 70-et. Foglalkoztatja az életkora?

– Igen, úgyhogy inkább ne is beszéljünk róla... 70, ez szörnyű, olyan mint egy trolibusz száma! Nem hangzik jól.

– Ha ez megnyugtatja, egyáltalán nem néz ki annyinak.

– Tudom én, de ettől még rossz érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Jobban szeretnék fiatalabb lenni, de gondolom, a nagy többség ugyanígy van ezzel.

– Addig, amíg az aktivitása nem csökken, végül is nincs nagy gond, nem?

– Valóban, tulajdonképpen örülnöm kell annak, hogy egészségileg rendben vagyok és bírom a tempót. De maga a szám akkor sem tetszik. A 60-as nem zavart ennyire, inkább az 50-es akkor már. Úgy tűnik, a páratlanokkal van bajom.

– Akkor a 80-assal majd megint nem lesz.

– Reméljük... (mosolyog)

– Ha viszont ez a helyzet, miért alakult úgy, hogy a következő nagy koncertje napra pontosan a 70. születésnapján lesz?

– Azért, mert Geszti Margit, aki szervezi a koncerteket, azt mondta, legyen, én pedig belenyugodtam. Általában az egész életemre igaz, hogy nem én szervezem, aminek örülök is. Ezért nem szeretnék igazgató lenni, nem nekem valóak az ezzel járó feladatok.

Én szeretem sodortatni magamat, aztán ha nagyon nincs dolgom, mindig kitalálok valamit, mondjuk egy kabarétréfát, filmötletet, lemezt, ilyesmit.

De a színészi pálya alapvetően kívülről szervezett. Ez a fellépés is úgy nézett ki, hogy megkérdeztek: legyen egy koncert? Mondom, legyen. „Legyen január 28-án, ha ráérsz?” Kiegyeztettek a színházból, szóval ráérek. „Legyenek vendégek?” Legyenek, mondtam. „Kik legyenek?” Ezt azért rám hagyták, én találtam ki a névsort.kern2

– Szóval nagy ünneplésre nem kell számítani?

– Nem, én leginkább azt szeretném, ha ez az egész hamar leperegne, és túl lennénk rajta.

Nem nagyon szeretem az ünnepeket, inkább hétköznapi szeretek lenni.

– Egyébként bárkinek is említettem, hogy önnel fogok interjúzni ebből az apropóból, az volt az általános reakció: „micsoda, 70 éves a Kern?!”

– Igen, azt hiszem, fiús alkat vagyok, nem bácsis... Ez valóban jó dolog. De hagyjuk már ezt a számot!

– Mennyire látja előre a következő évét?

– Fogok játszani egy itthon kevéssé ismert Feydeau-darabban (ő egy 19. századi francia vígjátékíró), a címe Egy éj a Paradicsomban, és a prágai Michal Dočekal rendezi, aki többször vendégszerepelt már a Vígszínházban. Ezen kívül az Orlai Produkció szervezésében Hernádi Judittal játszunk egy kétszereplős darabot a Belvárosi Színházban, ezt márciustól próbáljuk és májusban mutatjuk be. Egyelőre ennyi a biztos, de nálunk nincs is az, mint mondjuk a karmestereknél, hogy évekre előre be van osztva az ember ideje.

– A Gondolj rám óta lassan két év telt el. Új filmötlete van már?

– Több is, de ez rendkívül soktényezős dolog, addig nem szívesen beszélek róla, amíg biztossá nem válik. Ahhoz pedig még rengeteget kell szervezni, egyelőre a pályázatok sincsenek beadva.

(Fotók forrása: Kern András hivatalos oldala)


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

A Gyöngyhajú lány szól egy ausztrál bank reklámfilmjében

Az Omega slágere nem először hódít külföldön.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. március 07.

hirdetés

Egy ausztrál bank reklámjában az Omega Gyöngyhajú lány című slágerét használták háttérzeneként - írja a 24.hu.

A videó lényegében arról szól, hogy a bank az élet minden területén az emberek segítségére lehet, legyen szó egy új lakás vásárlásáról vagy a családalapításról. Mindezt az érzelmekre erősen ható formában láthatjuk.

A dal alapját korábban már Kanye West is felhasználta New Slaves című számában, ráadásul engedély nélkül, amiért a szerzők, Presser Gábor és Adamis Anna 2016-ban be is perelték őt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Koronavírusban meghalt Koltai Lajos felesége

A világhírű operatőr-rendező és felesége nagyon fiatalon ismerték meg egymást, 52 évig voltak házasok.
Címkép: MTVA/Zih Zsolt - szmo.hu
2021. március 05.

hirdetés

Koronavírus-fertőzésben meghalt Koltai Lajos Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, rendező felesége. A hírt a gyászoló férj mondta el a Blikknek

"Sajnos, elvesztettük őt...A kórházban kiderült, hogy elkapta a vírust is, és a vége felé már ez is közrejátszott abban, hogy nem bírta tovább a szervezete."

Bordás Katalin veseproblémák miatt került kórházba, de az állapota nem javult, aztán a koronavírus is megtámadta a szervezetét.

Az operatőr és felesége ritkán beszéltek magánéletükről a nyilvánosság előtt.

Közel hatvan évig alkottak egy párt, hiszen még tinédzser korukban, a középiskolában ismerkedtek meg. Bordás Katalin Koltai első amatőr filmjének főszereplője volt, így találkoztak.

Két lányuk van, Nóra Londonban tanul, Katalin pedig egy fotóügynökségnél dolgozik.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

A színházigazgató a Facebookról tudta meg, hogy 10 év után leváltották

A város fideszes polgármestere szerint a 9 tagú bizottság egyhangúlag támogatta az új igazgató kinevezését, és ő elfogadta a javaslatukat.
MTVA Fotó: Zih Zsolt - szmo.hu
2021. március 06.

hirdetés

Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója a Facebookról tudta meg, hogy mostantól más vezeti az intézményt.

"Úgy gondolom tizenkét évad igazgatása után, és a város kulturális életéért tett szolgálatom tükrében méltatlan ez az eljárásmód"
– fogalmazott közleményében Forgács Péter.

Megköszönte a nézők támogatását, és azt, hogy az elmúlt bő tíz évben látogatták az általa vezetett színházat.

Győr fideszes polgármestere, Dézsi Csaba András szintén a Facebookon gratulált Forgács utódjának, a színész és jogász végzettségű Dr. Bakos-Kiss Gábornak, akik július elsején veszi át a színház irányítását. Megbízatása 2023 június 30-ig tart.

A polgármester szerint a 9 tagú bizottság egyhangúlag támogatta az új igazgató kinevezését, és ő elfogadta a javaslatukat.

Az új igazgató kinevezésről szóló poszt végén megköszönte Forgács Péternek „az elmúlt évek magas szintű művészi munkáját”.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Csorba Lóci: Hiábavalónak érzed magad, ha olyan szakmád van, amit nem végezhetsz

A Lóci játszik frontembere az elmúlt egy év nehézségei mellett a zenekar új daláról is mesélt, amit a Hello Wooddal közös projektjük ihletett.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. március 05.

hirdetés

A határokon átnyúló összetartozásról szól a Lóci játszik legújabb dala, ami a Hello Wood online hangszerkészítő workshopjainak himnusza lett. Céljuk, hogy a zene erejével íveljék át a távolságokat, hozzák össze a közösséget és szólítsák meg az otthoni bezártságban unatkozó gyerekeket és tizenéveseket.

A Hiányzol, hiányzol, hiányzol című számot itt lehet először meghallgatni, ennek apropóján arról is kérdeztük a frontembert, hogyan élték meg a lezárásokat és változott-e a zenéléshez való hozzáállásuk az évek során.

Először is íme a dal, ami az interjúban kicsivel lejjebb kerül szóba:

– Négy éve beszélgettünk utoljára, miután megnyertétek a Nagy-Szín-Pad versenyt. Hogy foglalnád össze az azóta eltelt időszakot?

– 2017 elég erősre sikerült a Lóci játszik számára, hiszen a Fonogram gálán is mi lettünk az év felfedezettje. A Nagy-Szín-Padnak köszönhetően pedig a Sziget nagyszínpadára is eljutottunk, ez egy olyan különleges élmény volt, amiről tiniként álmodozik az ember, és sok olyan zenészkollégának sem adatik meg, akik talán még jobban megérdemelnék.

hirdetés

2018 is ebben a lendületben telt, rengeteg koncerttel, majd 2019-re éreztem azt, hogy normalizálódott a helyzet. Annyi fellépésünk volt, amennyit reálisan el is bírt a zenekar, de az anyagi fenntarthatóságot is biztosította. Mellette maradt elég időnk dalokat írni és a magánéletre is, tehát tényleg ideális állapot alakult ki. Ezután ütött be a 2020-as év, amit felesleges ragozni: márciusban adtuk az utolsó rendes koncertünket, azóta ülünk és várjuk, hogy végre történjen valami.

– Változott a hozzáállásotok a zenéléshez, rock n’ roll életformához az évek során?

– Ha csak azt nézzük, hogy négy évvel ezelőtt még egy gyerek se volt az együttes háza táján, most viszont már három is, magától értetődő, hogy már nem két kanállal faljuk az életet. A koncertjeink se a mértéktelen vadulásról szólnak, inkább kis iróniával a „visszafogott szórakoztatás” jelzővel illetném. Persze utána ugyanolyan buli van a backstage-ben, mint régebben, csak lehet, hogy már nem hajnalig maradunk, hanem 4-kor hazaindul mindenki. (nevet)

– Hogyan élitek meg a lezárásokat és ezt az egész időszakot?

– Lelkileg mindenképp nehéz, egyszerűen hiábavalónak érzed magad, ha olyan szakmád van, amit nem végezhetsz. A kreatív rész azért szerencsére megmaradt, épp a negyedik albumot rakjuk össze, szerintem nagyon szuper, kompromisszumoktól mentes anyag lesz. Amúgy viszont B tervek mennek nálunk is: futárkodás, pálmafa-pakolás, hangoskönyv-készítés, ilyesmi. Én ráfordultam a jogsi megszerzésére, hogy legalább valami hasznossal töltsem a felszabadult időt. Illetve annyiból szerencsém van, hogy valamivel több jogdíj jár nekem, mivel zeneszerző és szövegíró is vagyok minden dalban.

Volt egy reklámfelkésérem is, én lettem a Bosch háztartási gépek magyar hangja, szóval könnyen lehet, hogy hamarosan engem fog utálni mindenki, mert nem tudja átugrani a YouTube-on vagy a tévén a rapemet, amit századszorra hall... (nevet)

– Finomodott a zenekar stílusa a kezdetekhez képest, akár hangzásvilág, akár szövegek terén?

– Szerintem akkor hiteles egy előadó, ha olyan témákról beszél, amelyek személyesen érintik, vagy a barátaival, közvetlen környezetével történtek. Persze árnyalja a képet, hogy az első lemez dalai még egy tízéves periódust öleltek fel, a most készülő negyedik anyaga viszont az elmúlt másfél évben született. Ebből következően talán észrevehető, hogy ezúttal olyan témák kerültek terítékre, amelyek főként a 28-35 év közötti fiatal felnőttek életének nehézségeiről szólnak.

– Hatott a karantén az új dalok hangulatára?

– Szerintem bárki, bármilyen stílusban is írt dalokat az elmúlt évben, mindenképp jellemzőjük a befelé fordulás, hiszen nehéz másképp megélni ezt a szituációt. A mi esetünket árnyalja, hogy a lemez anyagának legalább fele még a járvány előtt íródott, de csak most jutott abba a fázisba, hogy kiadjuk. Onnantól, hogy megírom a hálószobámban egy szál gitáron, a közös kidolgozáson át a stúdiózásig, majd a keverésig hosszú folyamatról van szó.

– Ősszel te is átestél a koronavíruson. Mennyire betegedtél meg?

– Nálam szerencsére elég könnyű lefolyású volt, összesen három napot töltöttem ágyban.

Némi aggodalomra csak az ad okot, hogy a szaglásom azóta, tehát lassan öt hónap után se tért teljesen vissza. Az elmúlt két hétben annyi fejlemény történt, hogy állandóan könnyed fokhagymás pirítós szagot érzek, fogalmam sincs, hogy miért.

– A VAN Filmzenekarból miért szálltál ki?

– Amikor a VAN-t csináltuk, a Lóci játszik még épphogy csak megalakult, a premierrel nagyjából egy időben adtuk az első koncertünket, így bőven megfért egymás mellett a kettő. A Rossz versek munkálatai idején viszont már azt éreztem, hogy nem tudok annyi időt és energiát szánni rá, amennyit megkívánna. Nehéz szívvel hoztam meg ezt az áldozatot, mert nagyon szeretem őket, de muszáj volt annak érdekében, hogy a saját dalaimmal eleget foglalkozhassak. Azóta egyébként már jártam koncertjükön nézőként is, és kívülről is király. (nevet)

– Mesélj a Hello Woodal közös projektről, hogy jött a felkérés és milyen volt részt venni benne?

– Évekkel ezelőtt, amikor kijött a Nem táncolsz jobban, mint én című számunk, hirdettünk egy pályázatot, amire bárki beküldhette a saját koreográfiáját. A Hello Wood táborból is kaptunk egy videót, de akkor még nem tudtuk, mi ez pontosan, csak annyit, hogy hihetetlenül menő. Most azzal kerestek meg, hogy náluk még mindig tök nagy sláger a dal, és mit szólnánk hozzá, ha csinálnánk egy közös számot is, amiből kvázi az új táborhimnusz lehet.

A helyzetet bonyolította, hogy egy határon túli magyaroknak szóló hangszerkészítő táborról lett volna szó, ami az utazási korlátozások miatt nem valósulhat meg. Helyette online workshopok lesznek, amelyeken mi is részt veszünk. Úgy képzeld el, mint egy főzőműsort, csak nem bolognai spagettit készítünk, hanem mondjuk csörgőt meg ukulelét.

Ehhez írtunk egy dalt, ami lényegében a határokon átnyúló összetartozásról szól: azokról a közös élményekről, amiket minél hamarabb szeretnénk újra megélni erdélyi, felvidéki és vajdasági barátainkkal.

Klipet is készítünk majd hozzá, amihez szintén várjuk a saját kisvideókat, ahol mindenki megmutathatja, hogyan táncol, bulizik és zenél az elkészített hangszerekkel a dalra.

– Mennyire vagy bizakodó az idei évvel kapcsolatban, különös tekintettel a fesztiválszezonra?

– Erre csak szubjektív választ tudok adni, mivel nem vagyok járványügyi szakember. Igyekszem derűlátó lenni, az viszont biztos, hogy a 2019-es állapotok idén még nem fognak visszatérni. Persze mindenkit megvisel a bezártság, ennek ellenére megpróbáljuk kihozni a maximumot a lehetőségekből. Ráadásul elég valószínűnek tartom, hogy amennyire hiány van most vakcinából, egy idő után ugyanekkora túltengés lesz, hiszen egyre több gyártó kap engedélyt és a kapacitások is folyamatosan nőnek. Szerintem ha nyárra nem is, őszre már mindenki várólista nélkül be tudja majd oltatni magát, aki szeretné, így nem lesz akadálya a koncertek engedélyezésének.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: