Hidegrázást kapunk Nicole Kidmantől - könyörtelenül jó a Kilenc idegen
Először az jutott eszembe erről a sorozatról, hogy Nicole Kidman disznót vág, mert annyira irtóztató a figurája, így végre helyet találhatunk egy cikkben ennek a remek popkulturális kontentnek. Mert Nicole Kidman tényleg olyasmiket művel ebben a sorozatban, amiket amúgy ritkán szokott.
Mert mit is szoktunk meg az Oscar-díjas színésznőtől? Gyakorlatilag elég széles a paletta. Egyrészt érzékeny, törékeny lelkű női figurákat, másrészt szokatlan karaktereket, akik furcsa dolgokat művelnek, például lepisilik Zac Efront (Paperboy), sőt, a bosszúállás alzsánerével is próbálkozott ( Destroyer). Amiben játszik, abból kiviláglik, ami közepes, az miatta lesz jó. A Tudhattad volna című sorozatban láttuk utoljára, most a Nine Perfect Strangers szereplőgárdáját erősíti.
A karaktere pedig első pillantásra véresen gyűlölnivaló. Orosz akcentussal beszél, hosszú, fenékig érő, lelapult hippihaja van és olyannak tűnik az isten háta mögötti, elrejtett csodawellness-luxushotel vezetőjeként és szellemi vezéreként, mint egy elborult agyú, messiástudatú szektavezér.
Kidman intézete ugyanis egy folyamatosan monitorozott, első pillantásra is nagyon gyanús hely, és amint az első rész végére szépen felépült suspense után végre őt is megpillantjuk a kilenc vendéggel együtt, már kiráz tőle a hideg.
Nemrég ért véget a Fehér lótusz című remek HBO-s sorozat, amely erős társadalomkritika volt egy luxus-nyaralóövezetbe helyezve, most a Hulu hozta ki a Kilenc idegent, ami hasonló témával operál, csak épp itt van egy "megváltó" is.
A Kilenc idegent szintén az a David E. Kelley kreálta, aki anno a Hatalmas kis hazugságokat, és szintén annak a Liane Moriartynak a regénye alapján készült, mint anno a nagy sikerű HBO-s miniszéria.
Nagy baj tehát nem lesz itt a minőséggel, azt már az első részek alapján érezzük, nagy baj maximum a szereplőkkel történhet - viszont spoilerezni nem szeretnék.
Egy dolog tuti: David E. Kelley ismét belenyúlt a tutiba. Az alapanyag meglepetésekben, sokkoló jelenetekben gazdag, és görbe tükröt tart az értelmiségnek, akik egy Big Brother-elven működő luxusintézmény falai között, a telefonjukat és önmagukat önként odaadva-feladva beleugranak az ismeretlenbe,
Például a "fél" Boardwalk Empire játszik benne, amit öröm látni, és öröm látni azt is, mennyire más karaktert kapott mindenki, mint ahogy megismertük.
Nemcsak a történet hőseit rángatja ki a komfortzónából Kidman, hanem őt és színésztársait is az alkotók. Olyat csinálnak itt a színészek, amit eddig sosem. Ugyanakkor nem egydimenziós sem Kidman, sem a terápiája, az általa kiválasztott kilenc ember ugyanis nem véletlenül van itt: megvan a saját történetük, drámájuk, és talán épp egymást fogják kihúzni a bajból... Vagy nem.
Ezért zseniális író Moriarty, mert már a Hatalmas kis hazugságokban is úgy játszott a nézővel, mint egy igazi brilliáns manipulátor. Amerre mutatott, arra mentünk, miközben nem is volt biztos, hogy arra mutatott...
Ők is a biztosíték arra, hogy még az utolsó részig csupa sokkoló fordulatban legyen részünk. És ha Nicole Kidman disznót vág, lehet, hogy már azon sem fogunk meglepődni.