Ha kivágnának belőle 15 percet, könnyed 12-es karikás délutáni kamaradráma lenne A holló
Miért? Ez volt az első kérdésem, amint az előzetest megnéztem. Tudom, hogy az eredeti Holló James O'Barr klasszikus képregénye, de mindenki a 1994-es közepes Alex Proyas-filmre fog asszociálni a cím alapján. Az is csak Brandon Lee tragikus halálának köszönhette, hogy kultuszfilm-magasságokig emelkedett. Emellett talán az egyedi stílusa miatt tudott fennmaradni a köztudatban.
Manapság azonban ez nagyon kevés, a csapból is A fiúk, vagy Trónok harca folyik, ami sokkal polgárpukkasztóbb, mint A holló. A 2024-es remake-ben semmi különleges vagy érdekes nincs, azon kívül, hogy az alkotók 2008 óta próbálkoztak leforgatni, sikertelenül. Bár ne is gondoltak volna rá.
Miben más a 30 évvel későbbi változat az eredetihez képest? Az új sokkal unalmasabb, mint az elődje. Konkrétan Ádámtól és Évától kezdik a történetet és mégis túl gyorsnak hat az egész. Az 1994-esben rögtön egy gyilkosság tetthelyén találtuk magunkat. Nem sokkal később Brandon Lee feléledt, és elindult pusztító bosszúhadjáratára. Most Ericet (Bill Skarsgård) követhetjük az irreálisan luxus drogrehabilitációs központban, ahol megismerkedik élete szerelmével, Shelly-vel (FKA twigs, igen ez a hölgy művészneve). Nem viccelek, Eric meglátja és két percen belül ők lesznek Rómeó és Júlia. Együtt megszöknek a rehabról, és főszereplőnknek hamar világossá válik, hogy sokan vadásznak a lányra. Shelly barátait megtizedelte egy szupergazdag, nagyhatalmú ember, Vincent Roeg (Danny Huston) és gonosz csatlósai. Hogy miért? Ezt nem tudja Eric, de semmitől sem fél, amíg Shelly közelében van.
De nem jobb a helyzet akkor sem, amikor főhősünk elkezd darálni. Az eredetihez képest a 2024-es változat nagyon véres, az erőszak robbanásszerűen sokkoló. Ezért is kapta a teljesen megérdemelt 18+-os karikát. A legviccesebb az egészben az, hogy ha kivágnának 15 percet a filmből, egy könnyed, 12-es karikás délutáni kamaradráma lenne, melankolikus Skarsgårddal a főszerepben.
A forgatókönyv a hibás? Nem teljesen, de javarészt. A tempó borzasztóan vontatott, és az egész cselekmény kiszámítható. Az akciójelenetek véresek, a sérülések már-már groteszk módon reálisak, de ezen kívül semmi kiemelkedő nincs bennük. Sőt, az egész filmben sincs semmi emlékezetes, ami a nézővel maradna.
A régi verzióban legalább a filmzene markáns volt. Nem az én zsánerem ez a rock-metál, de ennyi megmaradt belőle. A gonoszok, akiket Brandon Lee anno elagyabugyált, különlegesebbek és emlékezetesebbek az új verzióhoz képest. Bill Skarsgård ellenfelei csak vérpacák, akiket kipukkaszt egy lőfegyverrel, vagy szétvág egy teljesen véletlenszerűen talált katanával. Rupert Sanders rendező filmográfiája eddig sem volt impozáns, de A holló (A varjú…) sem emel a renoméján, az biztos.
Ha egy szóval kellene összefoglalnom az új filmet: dögunalom. De legalább a színészek jók? Bill Skarsgård igen. Ő mindent megtesz, hogy a kiskupac forgatókönyvből várat építsen, de csodát ő sem tud tenni.
Semmi kiemelkedő nincs az alakításában, de legalább tisztességesen odatette magát egy ilyen DVD-film színvonalhoz. Az érdekes arcú, eredeti foglalkozását tekintve énekes FKA twigs nem színésznő. Nincs ezzel baj, csak ahhoz túl sokat látjuk a vásznon, hogy ezt elnézzük neki. A casting kicsit itt félrement. Értem, hogy meg kellett fogni a fiatalokat, de ez az egy dolog, ami fiatalos a filmben.
Az Alex Proyas változatban a főgonosz és a csicskásai legalább megmaradtak az emlékezetünkben. Az 1994-es főgenyó, Michael Wincott Top Dollarja kenterbe veri Danny Huston Roegjét. Huston morcosan néz és teljesen logikátlanul reagál a halhatatlan bosszúgépezetre, aki embereire vadászik. Ahhoz képest, hogy mekkora „fiktív” hatalma van Roegnak, a verhetetlen varjas Hollóember szinte minden ellenállás nélkül átgázol hűséges szolgálóin.
Roegnak „írtak” egy természetfeletti erőt is, ami szegény Top Dollarnak nem volt. Azért, hogy nagyobb fenyegetés legyen A hollócsávó számára, az írók kitettek magukért. Odahajol valakihez, és érthetetlen „mordori” nyelven belesuttog az áldozatai fülébe, majd hirtelen mindenki súlyos szürkehályogot kap, elfehéredik a szemük, és azt teszik, amit Roeg parancsol. Ez nemcsak röhejesen hangzik, de viszonylag egyszerűen megoldható. Nem kell közel engedni, ha van egy lőfegyvered, lelövöd két méterről, és már meg is oldódik a démoni maffiafőnök problémája.
Az a kevés akció, ami látható a filmben, legalább véres. De ez is csak akkor működik, ha vonzza a nézőt, ahogy valaki a saját kezeivel helyezi vissza a belsőszerveit a hasfalába. Aki szerette a Fűrész n+x-edik (n=R, x>2) részét, az szeretni fog 15 percet ebből a rettenetből.
Hogy egy másik kultuszfilm idézettel éljek: ez a mozi érdekes, de leginkább fájdalmas. Nem lesz meglepő a tanácsom: inkább mindenki nézze meg az 1994-es változatot, aki egy kis Varjúra vágyik. Az sem hibátlan, de legalább értelmesebb, és nem ennyire unalmas. Sőt, Alex Proyas legrosszabb filmjei jobbak, mint ez a remake, még az Egyiptom istenei is! Pedig az nagy szó!
