George Clooney 60 – itt vannak a kedvenc filmjeink tőle

Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2024. szeptember 14.

A Centrál Színház Alföldi Róbert, László Zsolt és a nemrég Kaszás Attila-díjat nyert Balla Eszter főszereplésével állította színpadra Molnár Ferenc klasszikusát, a Játék a kastélybant. Alföldi Róberttel a sajtóbemutató után beszélgettünk.

– Gratulálok, kívülről úgy láttam, hogy lubickoltál a szerepben. Molnár megosztó szerző, vannak akik szerint zseni volt, mások azt mondják, nincs igazán irodalmi értéke a műveinek. Te mit gondolsz róla?

– Ahhoz képest, hogy három Molnár Ferenc darabot is játszom, mindig zavarban vagyok vele, sosem tudom, hogy igazán mit és hogyan szeretne.

Az biztos, hogy a színházról mindent tud. Az Egy, kettő, háromba akkor írja bele, hogy kér egy pohár vizet Norrison, amikor, ha nem inna egy korty vizet, akkor nem tudna tovább beszélni a színész. Szerintem inkább nagyszerű színházi ember, mint nagyszerű író.

– Azért tudod szeretni?

– Hosszú évek óta barátkozunk, és ez már egy nagyon nagy lépés.

– Ennek ellenére azért csak megkérdezem, hogy a Játék a kastélyban tud valamit mondani a ma emberének, tud reflektálni a mostani életünkre?

– A látszat és valósággal való játék nagyon fontos eleme a darabnak és az életnek is. Az, hogy hogyan menthető a helyzet, ha úgy alakul.

– Érdekes a darab erkölcsisége. Mert nem az a probléma, hogy mi történt…

– Hanem az van, hogy valahogy ki kell kecmeregni a rossz helyzetből. Közben pedig az életben is mindig megpróbálunk valahogy kislisszolni a kellemetlen helyzetekből. De hibázni és botlani sajnos gyakran szoktunk, és ebben a darabban van is miért hazudni.

– Te is említetted, hogy három Molnár darabban is játszol. Van Molnárnak olyan ereje vagy stílusjegye, ami minden darabjára jellemző? Amire azt lehet mondani, hogy ettől összetéveszthetetlen?

– Nagyon nehéz feladat. Iszonyúan széles, iszonyúan nagy és iszonyúan megkérdőjelezhetetlen szakmai tudást igényel. De közben nagyon „nonchalance” kell csinálni, nagyon lazán. Nagyon jól meg lehet benne tanulni a ritmust, a váltásokat, az időt. Egy nagyon jó mesterkurzus, ha az ember Molnárt próbál vagy játszik. De közben vigyázni kell, hogy ne csak technikai bravúr legyen.

– Az is eszembe jutott közben, hogy szívesen megnéznék egy Alföldi rendezte Molnár darabot.

– Nem fogsz. (nevet)

– Tudnál belevinni egy kis jó értelemben vett koszosságot.

– Az biztos. De zavarban vagyok tőle. Nem értem, hogy honnan kell elindulni, honnan kell felfejteni ahhoz, hogy ez valóban működjön. De sok kollégám nagyon szereti Molnárt. Az biztos, hogy valahol zseni.

– Két napja a Vígszínházban is láttalak, az évadnyitó sajtótájékoztatón. Az Egy nő anatómiáját rendezed Wéber Katától, aminek köztudottan van filmváltozata Mundruczó Kornél rendezésében. Én mindig félek kicsit, amikor olyan darab kerül színre, aminek van híres filmváltozata, mert sok esetben azt látom, hogy tulajdonképpen a filmet próbálják színpadra állítani, ahelyett, hogy az alapanyagból próbálnának kihozni valami eredetit. Te hogy közelíted meg?

– Ez egy színdarab eredetileg, azt vitték aztán Kornélék filmre. Mi viszont a darabot adjuk elő. A filmet nem is láttam, és most már nem is nézem meg, amíg be nem mutatjuk. Persze előfordulhat, hogy lesznek benne olyan dolgok, amik emlékeztetnek a filmre, de az első nagy jelenetet leszámítva nagyon más az egész, mint a film. A film nagyon a főhősnőt követi, de mi inkább az egész családot.

– Jelent bármi könnyebbséget vagy nehézséget, hogy élő kortárs szerző darabjával dolgozol? Például belenéz, beleszól?

– Nem. Wéber Kata színésznő, pontosan tudja hogy működik a színház. Az a fontos neki, hogy érvényes előadás szülessen, nincs benne semmi írói arisztokratizmus. Nagyon nyitott és együttműködő volt.

– Sokat beszélnek arról, hogy a színházi világot is mennyire megosztja a politika. Két napja a Vígszínház sajtótájékoztatóján az járt a fejemben, hogy ugyanazon a színpadon – ha nem is egy időben, – de ott van mondjuk Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila, akiknek osztálya van a mostani SZFE-n, és ott vagy Te vagy egy Novák Eszter, akik inkább a mérleg másik serpenyőjében helyezhetőek el. És felületesen szemlélve lehet úgy is nézni, hogy azt jelenti, a lövészárok be lett temetve. De mi a valóság? Béke van tényleg, vagy csak félrenézés?

– Eszünkbe se jut. Jaj, és ez nagyon rossz újságírói kis bulvárkérdés, ne haragudj. Igazán ki kellene kérnem magamnak, hogy ez egyáltalán felmerülhet. Miért ezzel foglalkoznánk? Ha megvan a másik felé az emberi és a szakami tisztelet, akkor miért ezzel foglalkoznánk? Egyébként sem hiszem, hogy akár Hegedűs D. Géza, akár ifj. Vidnyánszky Attila nagyon mást gondolna a színház lényegéről, mint amit én.

– Az egyik legnagyobb kedvencem a rendezéseid közül az Őrült nők ketrece. Szerencsére az Átriummal történtek ellenére végül talált magának új játszóhelyet. Az előadás eleve ki-kikacsint a világra, de most szintet lépett. Bese atya botránya után Az Őrült Nők Ketrece Facebook-oldala kiírta, hogy „Esküszünk, nem nálunk volt!”

– (nevet) Ezt nem láttam. De őszintén megmondom, engem megrendített ez a történet. Nem vagyok kárörvendő, nem tudok röhögni sem rajta. Nem tudom azt mondani, hogy megérdemelte. Ha az első reakció után elgondolkozunk, hogy ezek az emberek milyen életet élhettek, szerintem az végtelenül szomorú és nagyon megrendítő. Ennek az atyának, ennek a fiatalembernek milyen élete volt? Én beszorongok ezektől. Én a Szájer-történettől is beszorongtam. És persze némileg ellentmondásos a tevékenységük és a titkos életük. De az egy következő lépés, hogy vizet prédikál és bort iszik, az az emberi történet után van. Ha ez egy normális ország lenne, ezeket a történeteket kellene filmre vinni. Ezekből a történetekből remek és hiteles történelmi filmeket lehetne forgatni. Ha most lenne egy Shakespeare, akkor a Szájer-sztorit biztos megírná, mert ez egy akkora emberi történet. Hogy valaki ennyire kénytelen megtagadni magát, hazudni, bujkálni.

– Budaörsön Székely Csaba Az igazság gyertyái című darabját fogod rendezni. Székely Csaba megint egy egészen más világ…

– Ez Csabának egy nagyon sikeres darabja. Tavaly Uniter-díjat nyert Romániában, ami egy nagyon nagy presztízsű díj. Most kritikus díjra van jelölve.

– Ha valamit te akarsz megrendezni, akkor házalni kezdesz a színházaknál?

– Nem. Hála Istennek vagyok olyan viszonyban a Budaörsi Latinovits Színházzal és a Centrállal, hogy ha találok egy darabot, akkor azt elküldhetem nekik.

– Néhány hete hunyt el Dobray György. A pályád kezdete összefonódott az ő nevével, hiszen a Szerelem első vérig című filmben tűntél fel.

– Dehogy tűntem fel! A faluból kivonult Kalocsára, a moziba a családom, és a szüleim így mutatták, hogy „Hopp, ott volt a Robi”. Szentesen forgattak sokat, és a szentesi gimnáziumban kerestek szereplőket. Nagy élmény volt.

– Volt szöveged is.

– Három-négy mondat. De nem tűntem fel. Viszont én jobban szeretem a dokumentumfilmjeit. A K1 és a K2 nagyon durván és nagyon fájdalmasan bemutatott egy olyan világot, amibe addig nem nagyon lehetett belelátni. Nagyon meglepő, hogy Gyuri már 83 éves volt.

Fotók: Horváth Judit, Centrál Színház

Maier Vilmos, képünk illusztráció, fotó: Pixabay/kyasarin - szmo.hu
2024. szeptember 13.

Elhunyt a legendás magyar rapper, Johnny Beretta, másnéven Suppah, olvasható a hiphop.hu posztjában. A bejegyzésben nem közölték, hogy mi okozta a zenész halálát.

A posztból kiderül, hogy Suppah 9 éves kora, vagyis 1989 óta rappelt, majd rá öt évre összeállt Croa és Wherdee mellett a Back Row nevű csapat, ami később Hátshow Sorként lett országosan ismert és amibe csatlakozott Gőz is.

Egy Györemix! által szervezett koncertre hozták össze az első zenéiket, amikhez Wherdee csinálta a beateket két nappal a party előtt. Az utolsó Fila Rap Jam-et 1999-ben meg is nyerték ezzel a felállással, ami által elkészült a 'Maradjunk ennyiben' klipje, amit a zenetévéken is gyakran lehetett látni.

A hiphop.hu posztjában megemlítik, hogy a magyar rapper rengeteg lemezen és számban feltűnt. Többek között együtt dolgozott ArtosCsabával, Mc Gőzzel, TheShowCrew-val, Saiiddal, Turan Khannal, Siska Finuccsival, TKYD-val vagy épp Mikee Mykanic-kal.

A teljes posztot itt lehet elolvasni:

Orosz Emese cikke, fotók: Nagy Boglárka - szmo.hu
2024. szeptember 13.

Pénteken nyitott meg a 24. ARC óriásplakát kiállítás. A plakátok legnépszerűbb témája idén a családok sokszínűsége volt volt, de sokakat megihletett a NER-lovagok kiváltságos helyzete és az LMBTQ-ellenes propaganda is.

Mi is kilátogattunk a Bikás parkba. Nézd meg velünk te is a legjobb plakátokat!

A pályázók idén Család? témában formálhattak véleményt alkotásaikon. A fő téma mellett pedig szabadon választott témával is pályázhattak az alkotók.

A szervezők a pályázati téma kiírásában felhívták a figyelmet arra, hogy a család kaotikus, alakváltozó, meghatározhatatlan és megfoghatatlan közeg, ami egyszerre a legnagyobb boldogság és a legnagyobb teher:

“Házasodsz? Válsz? Terhes vagy? Apa leszel? Kutyát veszel? Megint válsz? Megint házasodsz? Feleséged gyereke a te lányod? Anyád harmadik férjénél laksz, mióta anyád újra összejött a másodikkal? A férjed előző barátnőjétől született gyerekét is te neveled? Apád a szomszédotok, és anyád új férjével jár futni?“

A plakátok közé vegyülve rögtön feltűnt, hogy a korábbi évekkel ellentétben idén a legtöbb alkotás a központi témát dolgozza fel. Néhány alkotás felkavarón, mások viccesen világítanak rá, milyen sokféle családban is élhetünk.

Több plakát is rámutat arra, hogy idegeníti el egymástól a családtagokat a folyamatos kütyüzés.

Sok alkotás reflektál a családon belüli erőszak és az alkohol problémájára. Ezek közül szerintem az egyik legerősebb az a vidám gyerekrajz, amin első ránézésre hírtelen fel sem tűnik, hogy a bor is családtag.

Megrázó volt szembenézni azokkal plakátokkal is, amik - a család nélküli - állami gondozott gyerekek hányattatott sorsára hívják fel a figyelmet.

Megnézhettünk ugyanakkor szívmelengető és vicces alkotásokat is, amelyek a családi összetartásra és egymás elfogadására ösztönöznek. A focidrukker család ezzel együtt zseniálisan ábrázolja a "másság" elfogadását is.

A Család témából kiindulvasok sok pályázat hangsúlyozza azt is, hogy a fiatalok mennyi traumával és teherrel indulnak el a nagybetűs életbe. Ezeken a plakátokon is sokan magunkra ismerhetünk.

A plakátokon megjelenik milyen nehézségekbe ütközünk Magyarországon már a felnőtté válás küszöbén. A témák közt szerepel a szülni vagy nem szülni kérdéskör, de az anyaság kihívásai mellett sem mentek el a pályázók.

Ezzel szemben sok kormánykritikus alkotások foglalkozik egyes politikusok, közéleti személyiségek kiváltságos helyzetével.

1. díj: Rivasz Gergő: Haszonélvezeti jog

2. díj: Varga László: Új arisztokrata családok

3. díj: Safranek Zita: Családi örökség

Borz díj - a legkedélyborzolóbb alkotás: Gézamalac: Magyar Pétermesék

Budapest díj: Venczel Zoltán: Megváltoztak a dolgok

Újbuda díj: Vermes Zita: Kutyás park

A Hammer Agency különdíj: Szunyok sára: Nagyi utazik

Civil szívvel díj: Rodos Katalin, Csöngei Adrienn, Paul Dorothy: A szakma fájdalma - Így vagyunk mi, szülésznők

Az alkotások díjazása még nem ér véget. A közönségdíjazott alkotásra te is szavazhatsz a kiállítás végéig a képek alatti QR kód segítségével, vagy az ARC weboldalán.

Nekünk ezek voltak a kedvenceink:

A 22. ARC plakátkiállítást október 9-ig éjjel-nappal, ingyenesen nézheted meg a Bikás parkban.

Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2024. szeptember 15.

Múlt héten lelkesen írtam az X-Faktorról, úgy éreztem, jót tett a vérfrissítés, lehetett röhögni, jó volt a mentorok közt a kémia, nem viselkedtek prosztón.

Aztán jött a második rész, és mindennek nyomát sem láttam. A mai rész címe ez lehetne: Valkusz Milán kiborul. Erre a vezérmotívumra volt felfűzve a műsor, és hát más érdekes jóformán nem is nagyon akadt benne. Na jó, hazudok. Ez sem volt az.

Majka „yes/no” feliratú érmékkel örvendeztette meg mentortársait arra az esetre, ha nem tudnának dönteni egy versenyző sorsáról. Gáspár Laci megfeddte, emlékeztette, hogy szakami döntést kell hozni.

Az első fél órában még semmi nem utalt a később kibontakozó drámára. A Király házaspár, Zsolt és Anita nyitotta a műsort, ahol a hölgy modell, táncosnő és régebben állítólag énekelt is. Eredetileg az asszony jelentkezett, de akkor már a férj is úgy gondolta, hogy eljön.

Hogy mire alapozta ezt a döntését, az rejtély. Hátha bejön? Zsoltnak semmi köze nincs az énekhez, de még a zenéhez sem. Abban sem vagyok biztos, hogy tud zenét hallgatni.

Laci azonban váratlan ötlettel állt elő: ha az asszonyka jó lesz, akkor a pasit is tovább engedik a Táborba. Anita jól járt vele, hogy a férje énekelt előbb, mert hozzá képest még ő is jónak tűnt. De csak hozzá képest. Rossz volt a hang, a time, a kiejtésről pedig ne is beszéljük.

Volt régen egy barátnőm, aki ki nem állhatta ha a Rednex Wish You Were Here-ét énekelgettem neki. Remélem látta ezt, és felhív bocsánatot kérni. Ehhez képest én nagyszínpados produkciót nyújtottam. Majka a férjet leültette a helyére, és ő adhatta az első szavazatot Anitának, ami nem meglepő módon „igen” volt.

Majka és Laci totál elhülyéskedte a dolgot. Andi reális maradt, és nemet mondott. De Milán szemmel láthatóan szeretné, ha Majka és Laci befogadnák a falkába, ezért belement a játékba, és megadta a harmadik igent. Anita még ezen a ponton sem értette teljesen, hogy mi történt, és nem hibáztatom. Végül azonban boldogan távozott.

Jaj, egy fontos momentumot majdnem kihagytam a Király házaspárról. Biztos mindenki ismeri azt a pasi típust, aki idegen nőket bejelöl, ír nekik. Jó esetben csak udvarolni próbál, rossz esetben rögtön jön a dickpic. Én mindig azt gondoltam, hogy a csajok az ilyen próbálkozásokat reflexből hárítják. Persze sejtettem, hogy itt is van hibaszázalék, és igazam lett, Anita az. Ugyanis pontosan így ismerkedtek meg, és lám, házasság lett belőle. No comment.

Anita a kulisszák mögött így foglalta össze tapasztalatait:

Ha Dante ma élne, a pokolban külön bugyra lenne az X-Faktornak. Amiben mi egyre mélyebbre ereszkedtünk ebben az adásban. A műsor első másfél órájában egy (!) értékelhető énkelést hallottunk. Volt itt például egy lány, aki azért jött el az X-Faktorba, hogy végre kapjon negatív kritikát, amiből tud építkezni. Mit mondjak: teljesült a kívánsága.

Aztán itt volt Baby Junior, akinél elgondolkodtam, hogy az emberek miért választanak művésznevet és imidzset még azelőtt, hogy meggyőződnének róla, van-e tehetségük? A srác napszemüvegekkel érkezett, amiből osztott a mentoroknak is azzal, hogy ha kap négy igent, megtarthatják. Végül megint az érmék döntöttek, így tovább jutott a Táborba.

22 percet kellett várnunk a 19 éves Osztolykán Alexre, aki Az erdő közepén című saját dalával érkezett. Végre egy jó előadót láthattunk. Oké, az biztos, hogy a sok macskazenész után még Uhrin Benedeket is elfogadhatónak hallottuk volna, de Alex tényleg jó. A dalban ugyan érzékeltem döccenőket, de ez orvosolható.

Na és akkor jött Rúzsa Nikoletta, és beindult a Milán dráma. Egyébként szerintem nem énekelt rosszul a csaj, Királyné Anita tovább engedése után pedig különösen ne legyen finnyás a zsűri. De tény, hogy a saját dal, amit Niki hozott, inkább vicces volt, de nem jó értelemben.

A mentorok már a produkció alatt nevetgéltek, összenéztek, ironikusan „dicsérték” a dalszöveget.

Olyan lelkesedéssel beszélt Rúzsa Niki dalszerzői képességeiről, mintha csak Rúzsa Magdi állna előtte. Tóth Andi csak pislogott.

A három másik mentor nagyon csodálkozott, és fájó szívvel megpróbálták lerángatni ifjú kollégájukat a földre. Miután három nemmel kiszavazták a hölgyet, Milán utána sietett, számot cserélt vele, és megígérte, hogy csinálnak közösen egy dalt. Kíváncsian várom, mi sül ki ebből.

Milán naivan lelkes kiállásával azt érte el, hogy Laci és Majka a műsor hátralévő részében halálra cikizte őt. Pedig már reméltem, hogy ez a fajta egymás alázó prosztóság az új mentorcsapatban nem lesz. Tisztára olyan volt, mint amikor a suli udvaron a hülyék rászállnak egy szerencsétlen szemüvegesre, a széplány meg messziről együttérzéssel figyeli, és erőtlenül megpróbálja leállítani a bullykat, amivel persze csak még jobban feltüzeli őket. (Ne kérdezzétek, melyik oldalról ismerem ezt a szitut. Annyit segítek, hogy nem én voltam a széplány.)

Következett Hugyella Réka, aki úgy gondolja, abszolút hallása van, mert vissza tudja énekelni, amit hall. Már itt megszólalt a vészcsengő. Az ember mielőtt ilyeneket mond, nézzen utána, mit jelent az abszolút hallás. (Spoiler: nem ezt.) Ráadásul ettől még nem lesz valaki jó énekes.

Réka emellett mindig „elcsodálkozik”, hogy ő mennyire jó, és úgy véli, ehhez „őstehetség kell”. És bizonyos szempontból igaza van. Ehhez már tényleg tehetség kell. Egy hang sem volt tiszta, pedig állítólag tanára is van.

Milán továbbra is próbált mindenkinek mondani egy jó szót akkor is, ha nemmel szavazott, amivel csak mélyebbre ment abba a bizonyos szőrösen meredező erdőbe, ahol ezen a napon Laci és Majka volt az erdész.

Aztán Kocsis Csinszka Napsugár szereplése után elszakadt a cérna. A gyáli lány az a kategória, akit nem lehet rossznak mondani, van hangi adottsága, van megjelenése, viszont még nem elég jó. Gáspár Laci az ilyen versenyzőkre mondta nekem, amikor beszélgettünk, hogy ők a legkevésbbé érdekesek, mert a bűnrosszakon legalább lehet nevetni.

Milán szerint Csinszka élő showba való. Kiborult, amikor rájött, hogy a mentortársai két nemmel hazaküldik a lányt. De Majka megszánta, és rábeszélte Lacit, hogy változtassa meg a szavazatát, így Csinszka végül három igennel mégis ott lesz a Táborban.

Brutálisan rossz volt Szilvi a Four Non Blonds What’s Upjával. Pedig ez a dal emlékezetes a hazai tehetségkutatók történetében, hiszen ezt énekelte a Megasztáros meghallgatáson Oláh Ibolya. Mondjuk ő legalább jól.

Sok borzalom után végre kaptunk pár 4 igenes produkciót. Ezeket összemixelve vágták össze, így nehéz igazán eldönteni, milyenek voltak, a látottak alapján nekem egyik sem tűnt jobbnak, mint a kegyelem igennel tovább rugdosott Kocsis Csinszka.

Nagyon dicsérték Boudny Lídiát a rapper lányt. Állítólag ez a fajta női rapper hiánycikk Magyarországon. Biztos így van, de azért én örülnék, ha végre nem rapper nyerné az X-et.

Ebben az adásban összesen három igazán jó énekes jelent meg. Az egyik a korábban látott Alex. A másik a Skóciában élő utcazenész hölgy, Bogár Petra.

A TikTok-sztár Marichuy és Lackó Mackó produkciójára nem találok szavakat. Azt hiszem, profi pszichológus segítségére lesz szükségem, hogy feldolgozzam a traumát.

Csak azt sajnálom, hogy nincs már Gálvölgyi Show, ott kiírhatnám a fájdalmamat egy paródia formájában. Nem tudok épkézláb magyarázatot találni rá, miért kapott 4 igent a produkció. Az ilyesmit büntetni kéne.

A végére maradt a legnagyobb meglepetés, a szlovák Gyöngyi Bodisová, aki annyira nem tud magyarul, hogy saját tolmáccsal érkezett. Állítása szerint első helyezést ért el a Czechia Slovakia’s Got Talentben. A mentorok csodálkoztak is, hogy akkor miért van itt. Laci megcsillogtatta nemlétező nyelvtudását is: „Как тебя зовут here?” ami egyrészt oroszul van (és részben angolul), és azt jelenti: Hogy hívnak?

Egyébként Gyöngyi azért jött Magyarországra, mert szeretne éneklésből élni, és a hazai tehetségkutató megnyerése a világon semmilyen pozitív hatással nem volt a karrierjére.

Tegyük szívünkre a kezünket: ránézésre senki nem várt sokat a hölgytől, nem úgy jelent meg, mint egy sztár. De aztán elénekelte Lara Fabiántól a Je t’aime-et, és az első hang után nem volt több kérdés. Megkockáztatom, hogy az X-Faktor történetének 5 legjobb meghallgatásának egyikét hallottuk.

Összességében az X-Faktor egyik legunalmasabb adása volt az eheti. Jó éneklést alig hallhattunk, Milán vergődése pedig unalmas volt még akkor is, ha helyenként megsajnáltam, amiért Laciék szivatják. Bizakodva várom a jövő hetet, ennél csak jobb lehet.

fotó: RTL